Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-21 / 94. szám, szombat

1951 április 135 o

j sTO 'tok, hanem konkrét és rendszeres tanulmány kérdése. Különösen sürgős követelmény az, hogy minden pártmunkásunk sajátítsa el az országépítés politikai, gazdaságtani és kulturális kérdéseinek alapvető tantételeit. A marxi-lenini elmélet rendszeres és elsősorban becsületes tanulmányozása nemcsak elvtársainkat segíti, hogy fokozzák politikai és világnézeti színvonalukat, hanem segíti Pártunkat is azon feladatai jobb teljesítésében, amelyeket a CsKP Központi Bizottságának februári ülése elénktűzött és felfegyverzi Pártunkat e feladatok teljesítésére. Tudatában kell lennünk annak, hogy a nemzetközi fejlődés és a világbéke megőrzéséért folytatott harcban vállalt konkrét feladataink, valamint az ötéves terv felemelt feladatai nagy követelményeket támasztanak pártszervezeteinkkel, minden pártmunkással, Pártunk minden tagjával szemben. Az SzKP Központi Bizottságának ülés* Hiányok a gazdasági életben Először is feleljünk arra a kérdésre, hogy üzemeink, gazdasági szerveink, munkásaink és műszakijaink, kis- és középparasztságunk hogyan készült fel az ötéves terv felemelt feladatainak teljesítésére. Ismeretes, hogy az ötéves terv második évét Szlovákia dolgozó népe is sikeresen teljesítette. Ezt a szocialista munkaverseny és az élmunkásmozgalom jelentős fejlődése tette lehetővé. Egész sor olyan élüzemünk van, amelyben az egész munkásság közös erőfeszítéssel kapcsolódik be munkája eredményeinek javításába. Az ipari termelésben elterjedtek a munka új szocialista formái. Ezzel szemben elégtelenül érvényesülnek a munka új formái az építészetben, az állami birtokokon s az állami gépállomásokon. Hála a munka új formáinak, tavaly biztosíthattuk a termelő erők jelentős fejlődését. A terv teljesítéséért folyó harcban új káderek, új pártmunkások, termelésünk új Szervezői nőttek fel. Ha elégtelen mértékben is, de ma már vannak a gazdasági és állami gépezet felelősségteljes helyein olyan funkcionáriusaink, akiket a munkásosztály soraiból emeltünk ki. Ezek a káderek nagyrészben gyorsan sajátítják el a'szükséges tudást* és sikeresen teljesítik a rájuk bízott feladatokat. A terv teljesítéséért folyó harcban új műszaki káderek nőnek fel, amelyek tapasztalatra tesznek szert, elsajátítják a munka új szocialista módszereit és gyorsabb és sikeresebb műszaki fejlődést tesznek lehetővé, mint a műszaki munkamódszerei a kapitalizmus alatt. A szocialista építés terén elért eredmények minden előfeltételt biztosítanak számunkra Szlovákia iparosításának meggyorsítására. E mellett még egy sürgős feladat hárul ránk, hogy nagyobb és hathatósabb erőfeszítést fejtsünk ki a termelésben annak gazdaságosabbá tételére. A termelés gazdaságosságába még nagy nehézségek vannak. Az önköltségek, a helyett, hogy csökkennének, emelkednek. Ebben legnagyobb szerepe a béreknek és fizetéseknek van. A bérek és a fizetések gyorsabban emelkednek, mint a munka termelékenysége. Gyorsabban emelkednek, termelésünk térfogatánál is. Az ipari termelés nálunk az elmúlt évben 21.6 százalékkal emelkedett, a bérek azonban 35 százalékkal, a fizetések pedig 38.4 százalékkal. A legrosszabb a helyzet a könnyű iparban, ahol a termelés 15.2 százalékkal emelkedett, a bérek viszont 30.6 százalékkal és a fizetések 36.9 százalékkal. Mi a következménye annak, ha a bérek és a fizetések gyorsabban emelkednek, mint a termelés? Nagyon találóan jellemezte gazdaságunk eme kedvezőtlen jelenségeinek gazdasági következményeit Zápotocký elvtárs, amikor bérpolitikánk kérdéseiről szólott. Csak megismétlem: ennek következménye, hogy emelkedik a termelés önköltsége, hogy csökken az akkumuláció és nem emelkedik kellően az áruszolgáltatás a fogyasztási piacra és végeredményben a gazdasági fejlődés lefékeződik. Az ipar szocialista fejlődése csak akkor lehetséges, ha a termelési költségek rendszeresen csökkennek. Ezért biztosítani kell azt, hogy a munka termelékenysége gyorsabban emelkedjék, mint a bérköltségek. Ezért fokozni kell törekvésünket a munkatermelékenység emelésére. Az önköltségeket a nyersanyagokkal való nem gazdaságos elbánás, a készletek fölösleges halmozása, az elárusító és felvásárló szervek rugalmatlansága is emeli. Egészben véve ezidén az ötéves terv fokozottabb feladatai teljesítésének megkezdése, mint ahogyan azt az első három hónapban a tervteljesítés eredményei bizonyítják, a bányászaton kívül sikeres volt. Ügy láiszik, hogy a bányászatban azok a nagy hiányok, amelyekről már tavaly beszéltünk, nemcsak hogy nem lettek kiküszöbölve, hanem tekintettel a fokozottabb feladatokra még nagyobb mértékben jelentkeznek. Handlován a munka termelékenysége az első negyedév alatt az 1950-es év első negyedévével szemben az óránkénti és egy munkásra eső 108.4 kg-ról 104.4 kg-ra csökkent. Az egy bányászra eső teljesítmény a föld mélyében óránkénti 140 kg-ról 134.5 kg-ra csökkent. Handlován a munkaerő toborzása körül a dolgok úgy állnak, hogy bár januárban az üzem 261 új munkaerőt vett fel, de ugyanakkor 363 távozott. Novákyban a helyzet változatlanul rossz. A gépeket határtalanul rosszul használják ki. A nagy munkaerő tartalékkal rendelkező kékkői járás új potori üzemében nem teljesítik a munkaerő tervet és a kezdeti terv szerinti kitermelést sem érik el. A kitermelés állandóan mélyen a terv alatt marad. De hogy is ne, amikor 14 réselő gép közül csak 3 dolgozik. Amikor folytonos a hiány üres csillékben, habár csille van elég. Ez egy új üzem, amely a kékkői járás ipari fejlődése számára alapot jelent és ebben az üzemben kirívó hiányok jelentkeznek a munka megszervezése terén. Az új üzemnek sem a területi igazgatóság, sem az iparügyi megbízotti hivatal nem nyújtott kellő támogatást és a pártszervek és szervezetek nem gondoskodtak arról, hogy az új üzem, széniparunk új fontos alapja gyorsan kiküszöbölhesse a kezdeti nehézségeket. Ennek a kérdésnek különös figyelmet kell szentelni, mert ha nem tanuljuk meg gyorsan biztosítani az új üzemek rendes menetét éspedig főleg a bányászatban, nem biztosítjuk ezen a szakaszon a tervezett fejlődést. Nem sokkal jobb a helyzet a vasérc bányászatban sem. A munkaerő kérdése sincs még mindeddig megoldva. Rudnóbányában például a ténylegesen dolgozók száma az első negyedév végén 317 személlyel volt kevesebb, mint ahogy azt a terv feltételezte és a dolgozók közül 477 volt brigádos, e mellett a brigádosok létszáma magasabb, mint tavaly, amikor 419 brigádos dolgozott itt, habár a Párt irányelve: a brigádosokat állandó munkaerőkkel kell helyettesíteni. Valójában Rudnóbányán az elmúlt három hónap alatt összesen 59 állandó munkaerőt szereztek. Világos, hogy ilyen munkaerő toborzás mellett a bányák számára és a bányáinkban mutatkozó kirivó hiányok ily lassú kiküszöbölése mellett nem lehet majd a tervet teljesíteni és annál kevésbbé biztosítani azt a fejlődést, amelyet a további évekre tervezünk. A kitermelés tervénél is rosszabbul teljesítik a bányakutatás tervét. A bányászatban az első negyedév eredményei komoly veszedelmet jeleznek. Hangsúlyozottan kémi kell az e szektorban dolgozó kommunistákat és dolgozókat, hogy a lehető leggyorsabban érjenek el fordulatot e kulcsszakaszon mind a munka megszervezésében, mind pedig az új mnukaerők toborzásában. Itt nem kell új határozatokat hozni. Itt a régi határozatokat kell teljesíteni. A jó, helyes határozatokat! A bányászatban való munkaerőtoborzásról szóló határozatot, az új haladó munkamódszerek bevezetéséről, a gépieszközök következetes kihasználásáról szóló határozatokat. A mezőgazdaságban a tavaszi munkálatok lefolyása megmutatta nekünk, hogy különösen nagy hiányok mutatkoznak az eperjesi és kassai kerületben, hogy a tavaszi munkálatok erősen elmaradnak. Mezőgazdaságunk vezető dolgozói és az UMEZ kö/ponti igazgatósága kifogásként a kedvezőtlen időjárást emlegetik. A valóság azonban az, hogy gépállomásaink nem voltak jól felkészülve a tavaszi munkálatok gyors elvégzésére. Reméljük, a Párt üzemi szervezetei és a felelős funkcionáriusok mindent megtesznek, hogy gépállomásaink becsülettel teljesítsék felelősségteljes feladataikat. Az állami gépállomások és állami birtokok hiányosságait, amelyekről szó volt a CsKP Központi Bizottságában, egyelőre csak lassan küszöbölik ki. Az EFSz-ek fejlődésében komoly hiány az, hogy számos esetben még nem valósították meg a munkaegységek szerinti jutalmazást és hogy a szövetkezeti istállókban az istállók jelentős része kihasználatlan. Március vége felé kb. 35 ezer szarvasmarha számára állt istállóhelyiség rendelkezésre. A valóságban csak 18 ezret helyeztek el ezekben az istállókban. A malackai járásban tíz adaptált istállóban, amelyeknek befogadó képessége 312, eddig csak 168 szarvas* marha van elhelyezve. A pőstyéní járásban 6 adaptált istállóban, amelyeknek befogadó képességük 230, csak 62 szarvasmarha és 14 ló van elhelyezve. A szenicai járásban 12 adaptált istállóban, amelyeknek befagodó képessége 234, csak 24 szarvasmarha és 30 ló van összpontosítva. Világos, hogy eddig még a szövetkezeti állattenyésztés kérdése EFSz-eink gyenge pontja és hogy ennek a kérdésnek nagy és rendszeres figyelmet szentelni, mert mint ahogy azt Gottwald elvtárs mondotta: „ .. .a föld közös megművelésének logikus következménye a szövetkezeti állattenyésztés, különösen a szarvasmarha, főleg a fejőstehén tenyésztése". Pártunknak hiányaink SZÍVÓS kiküszöbölése folyamán el kell érnie azt, hogy üzemeink, gazdasági szerveink, állami gépezetünk, kulturális tényezőink egész munkaszínvonala emelkedjék és hogy mindezek a szerveink elsajátítsák a bolsevik munkamódszereket. E cél elérésének előfeltétele az, hogy megjavuljanak pártszervezeteinknek és pártszerveinknek munkamódszerei a Központi Bizottságtól és titkárságtól kezdve a kerületi bizottságokon keresztül egészen a járási pártbizottságokig. A pártmunka eddigi módszerei semmikép sem alkalmasak arra, hogy segítségükkel új feladatainkkal megbirkózzunk. A pártszervezetek munkájának megjavítása felé vezető úton komoly lépést jelenthetnek a járási konferenciák, amelyeket ezekben a hetekben tartottak meg, amennyiben lefolyásukból levonjuk a szükséges következtetéseket. A járási konferenciák, amelyeken először bontakozott ki szélesebb méretekben a kritika és önkritika, az alapszervezetek, járási bizottságok és magasabb pártszervek számos hiányát leplezték le. Mi tűnt ki ebből? Kitűnt, hogy a járási pártbizottságok gyakran el vannak szigetelve a falusi szervezetektől, hogy nem ritkán elszigetelten állanak az üzemi szervezetektől is, hogy igen sok járásban a járási bizottságok politikai tekintetben nem vezetik a járást, hogy Pártunktól, Leninnek és Sztálinnak a Pártról szóló tanításától idegen bürokratikus adminisztratív munkaformák fészkelték be magukat jelentős terjedelemben Pártéletünkbe. Ezt egyrészt az okozta, hogy számos járásban a járási bizottság és a járási bizottság elnöksége a valóságban nem mint kollektív