Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-21 / 94. szám, szombat

1951 április 21 tudotát be tudjuk vinni a tagság tömegeibe, mint nagy politikai feladatot, a legcsekélyebb kétségem sincs afelől, hogy ezt a feladatot nemcsak teljesítjük, hanem túllépjük. Olyan feladatokat kell kitűznünk, amelyek szocialista építésünk ütemének megfelelőek. A saitó terjedésének kiszélesítésével egyidőben Pártunk sajtós^erveinek tartalmát is javítani kell. Sajtónk még nem segít kellően ideológiai harcunkban. A „Pravda" és a többi pártorgánum szerkesztőségétől megkívánjuk, hogy magasabb színvonalon fejtsék ki a marx-lenini elmélet kérdéseit, ideológiai harcunk kérdéseit a legkülönbözőbb szakaszokon és tanulják meg a kérdéseket harcosabban felvetni, mert a marx-lenini elmélet harci tanítás, fegyver a munkásosztály kezében, hatalmas és hathatós fegyver a szocializmus győzelméért folytatott harcban. Sajtónk nem segít még elégségesen a kritika és önkritika kifejlesztésében. Előttünk a szovjet sajtó példája áll, amely szemléltetően mutatja nekünk, mily hathatós és jelentős fegyver a kritika és az önkritika a pártsajtó hasábjain. Ebben a szellemben kell megírni főleg a vezércikkeket, amelyeknek a Pártunk egyes szakaszán szerzett tapasztalatokat kell általánosítaniok. Ebben a szellemben sajtónk jelentősen hozzájárulhat az új munkamódszerek fejlesztéséhez, a szocialista munkaverseny terjesztéséhez, a szövetkezeti mozgalom fejlesztéséhez stb. Sajtónk cimére az utolsó megjegyzés ez. Nem teljesíti kielégítően a kollektív szervező feladatát. Köztudomású, hogy Lenin elvtárs a sajtó funkciójának nagy jelentőséget tulajdonított. Igen, a sajtó szervezi a dolgozó nép nagy tömegeit a Párt által kitűzött feladatok teljesítésére. Mozgósítja a tömegeket a hiányok kiküszöbölésére, a terv teljesítésére és túlteljesítésére. Ezt a funkcióját a Párt központi lapja csak akkor teljesítheti, ha a dolgozó néppel élénk kapcsolata van, ha helyesen tudja figyelmét a gyenge pontokon irányítani, ha idejében és megbízhatóan fel tudja hivni a figyelmet azokra a főhiányokra, amelyek a kitűzött feladatok teljesítését akadályozzák. Pártsajtónk sikeresebben fogja teljesíteni e funkcióját, ha kiszélesíti a munkás- és földműves levelezők hálózatát és ha teljes felelősséggel, figyelemmel kíséri a munkát építésünk minden szakaszán. Sajtónk szerkesztőire felelősségteljes feladatot biztunk. Tekintsék elsőrendű kötelességüknek, hogy funkcionáriusaink, tagjaink, a szocializmus minden építője kezébe olyan újságokat adjanak, amelyeket minden olvasó munkája hű és jó segítőjének tekint majd. 6 választott szerv működtek, hogy az egész politikai munkát az elnök irányította a vezetőtitkárral együtt, felhasználva a járási titkárság gépezetének segítségét és néha még nem is az elnök, hanem csak a vezető titkár képviselte hivatali gépezetével a járási magasabb pártszervet az alapszervezetek funkción' r'usainak szemében. Bürokrata eiemeknek a pártmunkába való bevonását továbbá az okozta, hogy az állami és gazdasági gépezet munkáját a pártgépezet munkájával helyettesítették. Lépten-nyomon ismétlődik az a jelenség, hogy a pártszerv és főleg a járási vezetőség a-helyett, hogy politikailag vezetné és iráhyítaná a járási Nemzeti Bizottság, a járási szakszervezeti tanács, a felvásárló szervek és különféle más szervezetek munkáját, helyettesíti őket, elvégzi helyettük a munkát és így elkerülhetetlenül beleesik az adminisztrálásba a helyett, hogy biztosítaná a Járási Nemzeti Bizottság, an?iak egyes osztályai és más gazdasági és kultúrszervek munkájának politikai színvonalát. Ott is, ahol a járási bizottságok rendszeres kapcsolatot tartanak fenn az alapszervezetekkel, nem nyilvánul meg elég hathatósan segítségük, mert nem hatolnak az üzem és a falu problémáinak mélyére, nem elemzik elég lelkiismeretesen a különböző hiányok okait, és ezért nem tapintanak rá e hiányok gyökereire. A járási bizottságok kevés segítséget nyújtanak falusi szervezeteinknek a falusi gazdagok elleni harcban. A járási konferenciák azonban világosan rámutattak arra, hogy vannak az EFSz-ekben falusi gazdagok, hogy aknamunkát végeznek az EFSz ellen, hogy a földműves szövetkezetek mindenekelőtt ott fejlődnek sikeresen, ahol megalkuvás nélküli harcot folytatnak a falusi gazdagok ellen, politikai harcot, amely mindenekelőtt arra irányul, hogy leleplezze a falusi gazdagok igazi arcát a kis- és középparasztok előtt, elszigetelje a falusi gazdagokat a kis- és középparasztoktól. A CsKP Központi Bizottsága ülésezése után a járási bizottságok számos járásban kezdték figyelmesebben szemügyre venni a falusi gazdagok kérdését és e mellett maguk rájöttek saját munkájuk számos hibájára. Vannak olyan esetek, ahol nem folytatnak harcot a falusi gazdagok ellen, mert a falusi gazdagok befolyást gyakorolnak a szövetkezet funkcionáriusaira és a szövetkezetben saját érdekeiket juttatják érvényre. Vannak esetek, hogy nem folytatnak harcot a falusi gazdagok ellen, mert ezek a helyi nemzeti bizottságok, vagy még hozzá a helyi pártszervezet funkcionáriusai. Olyan esetek is előfordulnak, hogy a járási bizottság teljesen elégtelenül támogatta a szövetkezeti tagoknak, a kis- és középparasztoknak a falusi gazdagok ellen folytatott harcát. A járási konferenciákon széleskörű vita folyt a falusi gazdagok elleni harc kérdéséről. Ha az újonnan megválasztott járási pártbizottságok felhasználják a nyert tapasztalatokat, ha okulnak azokból a hibákból, amelyeket a szocializmus falun való építésének fontos kérdése terén elkövettek, akkor majd sikerül minden járásban, minden egyes faluban elszigetelnünk a falusi gazdagokat a kis- és középparasztoktól, kiűzni őket a szövetkezeti tagok többségének határozata alapján az EFSz-ből és biztosítani így az Egységes Földműves Szövetkezetek további sikeres fejlődését. Természetes, hogy a járási konferenciák után az üzemi szervezetek is mélyreható elemzés alá veszik tevékenységüket és utat fognak keresni, hogyan kell ezt a tevékenységet megjavítani. Az üzemi szervezetek megtanulták, hogy a termelési kérdésekre, az üzem munkakérdéseire irányítsák figyelmüket, mint tevékenységük fő kérdéseire. Ez elvitathatatlanul nagy előny s lehetővé tette azt, hogy számos üzemben teljesítsék és túllépjék a tervet és hogy a különféle hiányokat kiküszöböljék. De miben rejlik az üzemi szervezetek nagy részének alapvető hibája? Az alapvető hiba abban áll, hogy üzemük különféle gazdasági problémáiba elmerültek, úgyhogy a fától nem látták az erdőt, hogy megszűntek politikai életet élni, vagy pedig hogy a politikai vezetés kérdését elhanyagolták. Gyakran megtörténik áz, hogy egy ilyen üzemi szervezet bizottsága ugyan nagyon szoros kapcsolatot tart fenn az üzem igazgatóságával és „példás együttműködésben" oldják meg az összes problémákat, sőt oly példásan, hogy a bizottság vagy mint ahogy az leggyakrabban történik, egyes funkcionáriusai az üzem igazgatóságának alkatrészévé válnak, vagy néha teljes mértékben helyettesítik azt, elintéznek kérdéseket az igazgató vagy más adminisztatív szerv helyett, de egyidejűleg nemcsak a munkásságtól szigetelődnek el, hanem a Párt tagságától is. Elhanyagolják az agitációs munkát, elhanyagolják a tizesbizalmiak munkáját, elveszítik a kapcsolatot a munlóstömegekkel és megszűnnek a politikai szerv funkcióját teljesíteni. ujs70 Nem az üzemi pártszervezet, sem pedig az üzemi szervezet bizottságának feladata az, hogy helyettesítse az igazgatót és az sem feladata, hogy helyettesítse az üzemi tanácsot. Feladata, helyes politikai vezetéssel biztosítani az igazgatóság jó munkáját, az üzemi tanács és az egész szakszervezet jó munkáját. Ezért az üzemi szervezet ellenőrzi az adminisztráció tevékenységét, irányítja a kommunisták munkáját a szakszervezetben, hogy ez az egész munkásosztály számára a szocializmus iskolája legyen. Tevékenységének súlypontja a politikai tömegmunkában van, abban, hogy az összes alkalmazottakat megnyerje a feladatok teljesítésének, amelyeket a Párt az egyes szakaszokon kitűz. Abban az üzemi szervezetben, amely így dolgozik, nem juthatnak érvényre diktátori módszerek, az adminisztrálás és parancsolgatás módszerei, az ilyen üzemi szervezetben valóban a meggyőzés az igazi fő munkamódszer, az ilyen szervezetben szélesen ki van fejlesztve a pártonkívüli demokrácia. Az ilyen szervezetben a tagság eszmei és politikai fejlődése is biztosítva van. A Párt alapszervezetei, a járási bizottságok és általában az egész pártmunka megjavításának előfeltétele a kritikához és önkritikához fekvő megfelelő bolsevik viszony. Mint már említettem, pozitív módon kell kiértékelni azt a tényt, hogy a járási konferenciákon széles méretben kibontakozott a kritika, ami elvitathatatlanul segíti a Pártot további munkájában. De ez a kritika még nem volt elég mély, gyakran csak a felszínen mozgott. Látni lehetett, hogy igen sokan az elvtársak közül saját munkájukra túlságosan korlátozott szempontból néznek, hogy nem foglalkoznak pártpolitikai kérdésekkel, hogy nem foglalkoznak azzal a kérdéssel, vájjon ez vagy az a szerv, — már akár az alapszervezet bizottsága, vagy pedig a járási, esetleg a kerületi bizottság, — megvalósítja-e az egyes szakaszokon a Párt politikáját és ezért nem látják a problémák egész összefüggését. Igen sok elvtárs önkritikájában még nincs meg saját hibáinak és hiányainak konkrét elemzése, hanem csak általánosságban megállapítják, hogy hiányok vannak. Egyedül a hibák és hiányok konkrét elemzése biztosítja a jövőben az igazi javulást, a munka igazi megjavítását. A kritikában és önkritikában nem korlátozhatjuk magunkat kizárólag annak a vizsgálására, vájjon a különböző feladatokat formálisan teljesítették-e. Nem lehet például megelégedni annak a megállapításával, hogy a pártoktatás évében az előadások látogatottsága jó volt, hogy az összes előadásokat megtartották, ha egyidejűleg nem vizsgáljuk meg, vájjon az iskolázás meghozta-e a várt eredmény, vájjon a tagság ideológiai fejlődése kielégítő-e, vájjon az oktatás következtében növekedik-e a tagok politikai tevékenysége és munkájuk politikai színvonala. És így kell eljárni minden egyes kérdés megítélésében. A kritikát és önkritikát minden esetben annak a törekvésnek kell vezetnie, hogy segíteni akarunk Pártunknak a konkrét feladatok megoldásában, a pártmunka megjavításában. Végül még azt akarom megjegyezni, hogy a kritika és önkritika nemcsak a járási vagy pedig kerületi konferenciák ügyel hanem a mindennapi munka állandó módszerévé kell válnia. Emeljük 3QÖ.CÖ0 péütiányra a pártsajtó! Pártszerveteink munkájának megjavítása, valamint a szocializmust aktívan építő százezreinek általános politikai színvonala emelése érdekében is nagy jelentősége van a sajtónak. Ti, elvtársak és elvtársnők, tudjátok, mily nagy feladat hárult sajtónkra a múltban a kapitalista kizsákmányolás elleni, Köztársaságunk szabadságáért a megszállás idején folytatott harcban és mily nagyjelentőségű munka vár rá most a Párt és az állam építésében. Ám meg kell mondani, hogy sajtónk ma nem kapcsolja össze kielégítő módon a Pártot és a kormányt a dolgozó néppel és nem teljesíti kielégítően a kollektív szervező funkcióját, mert példányszáma a szocializmus építésének történelmi feladataihoz viszonyítva, túlságosan alacsony. A legkomolyabb hiány tehát az, hogy sajtónk, a mi pártsajtónk nincs eléggé elterjedve, hogy a Pártot nem kapcsolja össze kielégítően a tömegekkel. A „Pravda", Pártunk központi lapja, 106.000-es példányszámban jelenik meg. Ha ehhez hozzászámítjuk egyéb sajtószervek példányszámát, világos, hogy pártsajtót csak a tagság egy része olvas és hogy a dolgozók nagyrésze nem olvassa a pártsajtót. Ezért a pártsajtó példányszáma lényeges emelésének feladat '' kell kitűznünk. Azt hiszem, helver lesz, ha a Központi Bizottság határozatot hoz, hogy rövid időn belül, ez év végéig, legalább 300.000-es példányszámra emr>liiik a pártsajtót. Ez nagy politikai feladat. Ha erre a feladatra a nnrt- és az á^aménít^s' szii^^eteinek szempontjából fogunk nézni és ha a feladat Elvtársnők és elvtársak! Az SzKP IX. kongresszusa óta majdnem egy év telt el. Ez az év Köztársaságunkban a szocialista építés rohamos fejlődésének éve volt, falunk szocialista kiépítésében jelentős fordulat éve. Ez az év a kiéleződő osztályharc éve volt. A sikeréket, amelyeket Pártunk Szlovákiában elért, annak köszönheti? hogy határozottan leszámolt a burzsoa-nacionaliz* mus világnézetével, hogy megszilárdította a csehszlovák munkásosztály egységét, hogy elmélyítette a Szovjetunióval való szövetségi, barátsági és testvéri kapcsolatokat. A Központi Bizottság eme ülésezésének mozgósítania kell a Pártot a szocializmus felé vezető további, még bátrabb és gyorsabb előrehaladásra. Szlovákiában a Párt feladatait sikeresen telejsíti, ha fokozza éberségét és elővigyázatosságát és okulva Sling, Švermova, Clementis, Husák, Novomesky és társai esetéből, őrködni fog a Párt tisztasága felett és megtisztítja azt az idegen és ellenséges elemektől. A Párt Szlovákiában teljesíti feladatait, ha szakadatlan harcot folytat a burzsoa-ideológia maradványai ellen, a burzsoa-nacionalizmus ellen, bármely formában jelentkezzen is az. A Párt Szlovákiában teljesíti feladatait, ha tovább szilárdítja és erősíti a csehszlovák munkásosztály és a csehszlovák dolgozó nép egységét a szocializmus építésében Köztársaságunkban. A Párt Szlovákiában teljesíti feladatait, ha tovább szilárdítja a Szovjetunió nemzeteivel való barátság és szövetség kötelékeit és ha az eddiginél még jobban és alaposabban elsajátítja a szovjet tapasztalatokat, a szocialista építésről szóló sztálini tanítást. Azokat a feladatokat, amelyek az elkövetkezendő időszakban előttünk állanak, Gottwald elvtárs hat pontba foglalta össze. A mi Központi Bizottságunkon a sor, hogy Szlovákiában az összes kommunistákat mozgósítsa azok teljesítésére és így biztosítsa azoknak a határozatoknak megvalósítást, amelyeket a CsKP Központi Bizottsága történelmi ülésezésén elfogadtak. fViharos, hosszantartó taps. Az ülés résztvevői felállnak és hosszasai éltetik Sztálin, Gottwald és Siroky elvtársakat.)