Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-21 / 94. szám, szombat

y j szo uj $10 3 1951 április 25 A Vörös Hadsereg világra szóló sztálingrádi győzel­me után, amely Szlovákiában is a szlovák nép har­cának nagy lendületet adott a német fasiszták és az őket kiszolgáló Tiso-félék ellen, elkezdtek ugyan „illegálisan" dolgozni, azonban nem azért, hogy a Kommunista Párt vezetése alatt a szlovák nép sza­badságharcát megszervezni segítsék, hanem azért, hogy markukba kaparintsák a Párt vezetését és hogy igy megmentsék a szlovák állam, a szlovák burzsoázia pozícióit. Husák és Novomesky a Párt utasításait nem teljesítették. Erről a kérdésről az SzKP IX. kongresszusán beszéltünk. Nem igazodtak azokhoz az elvekhez, amelyeket Gottwald elvtárá adott, hanem a maguk „a németellenes ellenállás­ról szóló" koncepciójukat követték. Valójában ez nem is az ő koncepciójuk volt, hanem a fasiszta bel­ügyminiszter, Mach Sándor elgondolása. Igen, mint ahogy ma már okiratszerűen bebizonyítottuk, Hu­sák és Novomesky a Pártban Mach Sándor kívánsá­gait vitték keresztül, aki Husák és Novomesky se­gítségével akarta megmenteni a szlovák fasiszta burzsoázia pozícióit az úgynevezett Szlovák állam­ban. Mach nem tartotta kívánatosnak, hogy a kom­munisták röpiratokat adjanak ki és Husák és No­vomesky ezt a követelését a Pártban keresztülvit­ték. Mach nem tartotta kívánatosnak, hogy Szlová­kiába partizánakciók legyenek és Husák és Novo­mesky ezt a követelését is keresztülvitték a Párt­ban. Mach nem tartotta kívánatosnak, hogy a had­seregben kommunista agitáció folyjék és hogy a hadseregben kommunista szervezetek alakuljanak. Husák és Novomesky ezt a kívánságát is keresztül­vitték a Pártban. Azonban az ő kivár'águk és l^ach Sándor kívánsága ellenére is sor került Szlovákiában a partizáfcharcokra. Husák és Novomesky tehát a felke 1"^ 1-"" mint árulók, mint a burzsoázia ügynökei lépte'' h«> határozott szándékkal, amely teljes ellen­tétben állt a Párt vonalával. Husák és Novomesky már előzőleg árulást követtek el és a felkelés 'de­jén elfoglalt álláspontjuk csupán ennek az árulás­nak a következménve volt, amelyet hosszú éveken kéresztül ügyesen lepleztek és amely végül is tel­jes meztelenségében lepleződött le. Egyszóval: Mach látva a hitleri Németország vereségének közeledtét, kiutat keresett, hogyan mentse meg a szlovák álla­mot élén a szlovák burzsoáziával. Husák és Novo­mesky segítséget nyújtottak neki ebben. A szlovák nép fegyveres harca, a partizánakciók fellángolása, de mindenekelőtt a szovjet hadséreg hősi felszaba­dító harca semmivé tették ezt a koncepciót. Persze, az okozott károk, végtelenül nagyok voltak. Husák és Novomesky a felszabadulás után is szem előtt tartották a burzsoázia érdekeit. Ezért voltak a nemzeti bizottságoknak, mint az' államha­talom szerveinek kiépítése ellen, ezért törekedtek arra, hogy amennyire csak lehet, sértetlenül meg­őrizzék a fasiszta államgépezetet, beleszámítva a csendőrséget is, ezért idéztek elő végnélküli hatás­köri vitákat, hogy Prága az ő mesterkedéseikbe minél kevesebbet szólhasson bele. Politikájuk az is­kolaügy terén okozta a legszörnyűbb következmé­nyeket. Erről, valamint politikájuk gazdasági és szociálpolitikai következményeiről az SzKP IX. kon­gresszusán már tárgyaltunk. Ára az iskolaügy terén okozott károk egész terjedelme csak fokozatosan mutatkozott meg. Novomeskv teljesen céltudatosan és rendszeresen dolgozott azon, hogv az iskolaügyet és az egész kultúréletet elszigetelje a Párt. a szo­cializmus építésének politikáiától, hogv az iskola­ügyet elszigetelje a Párt befolyásától. Az iskolaügy Novomesky vezetése alatt a reakciós erők gyű jtőhe­lye lett. Hasonlóképpen működtek Husák és Novo­mesky az egész kultúréletben és főleg az értelmiség között. Husák és Novomesky az értelmiség tagjait, akik nagy többségükben őszintén és becsületes szán­dékokkal álltak a szocializmus építésének szolgálatá­ba, egyenesen megakadályozták, hogy feltétlenül el­fogadják és elsajátítsák az állameszme új felfogá­sát, marx-leiijnizmus világnézet új koncepcióját, hogy minden tekintetben a Szovjetunióban lássák j követendő példájukat és mintaképüket. A káros te­vékenység összefüggő láncát látjuk magunk előtt. Végül is ez a tevékenység szégyenletesen kudarcot vallott és szervezői, akik Clementissel, a kémmel egvütt közös államellenes frakciót alkottak, leleple­ződtek és elsöpörtük őket. Ilyen a burzsoá-naciona­lista Clementis, Husák, Novomesky, a burzsoázia ügynökeinek, a szocializmus ellenségeinek igazi ar­ca. A legnehezebb pillanatokban átpártoltak az el­lenséghez, összefogtak a burzsoáziával, összeesküd­tek vele életre-halálra. Sok esztendőn át álcázták árulásukat, végre lelepleztük őket. Látjuk tehát, hogv a Clementis, Husák és Novo­mesky elleni harcban nemcsak a burzsoá-nacionaliz­mus világnézete elleni harcról volt szó. hanem a po­litikai hatalom kérdéséről is. Husák, Clementis. Novomesky a'burzsoázia visz­szaállítását, ígv tehát a kap'italismus -felújítását akarták. A Párt Gottwald elvtárs vezetése alatt azt akarta, hogy a munkásosztálynak, mint uralkodó osztálynak hatalmi országunkban megerősödiék. hogv a népi demokratikus állam a szocializmus épí­tésének eszköze legyen. Miiven volt Clementis, Husák és Novomesky nem­zetiségi programm ja, hogyan akarták a burzsoa-nacio­nalisták védeni a szlovákok nemzeti érdekeit? ügy. hogy a szlovák nemzetet el akarták szakítani a cseh nemzettel való testvériségétől és egységétől, a Szov­jetunióval való testvériségétől, barátságától és szö­vetségétől. Ugy, hogy ki akarták szakítani a Köztár­saságot a nagy Szovjetunió vezette hatalmas béketá­borból és kiszolgáltatni Szlovákiát az imperializmus kénye-kedvére és ismét az imperializmus jogtalan gyarmatává tenni, mint azelőtt volt. Ha megint fel­tesszük a kérdést, milyen volt a burzsoa-nacionalista csoport programmja a munkásosztály győzelme után hazánkban, félreérthetetlen feleletet ad rá egy pil­lantás Tito Jugoszláviájára. Ugyanazon politikai cél­jaik voltak, ugyanazon programmjuk: felújítani a kapitalizmust, utat nyitni az idegen tőkének, az or­szágot az imperializmus gyarmatává tenni és be­sorozni az imperialista háborús gyújtogatok tábo­rába. A szlovák burzsoa-nacionalisták tehát lényegében ugyanarra az álláspontra jutottak, mint Szidor és Durcsánszky, vagy Lettrich és Kvetko, a nemzeti érdek elárulásának álláspontjára, az amerikai impe­rialistákkal és a. német nácikkal való paktálás platt­formján, mert aki Churchillel és Trumannal köt szö­vetséget, az egyszersmind a szlovák nemzet halá­los ellenségeivel áll össze. Ez a politika véglegesen csődöt mondott abban a pillanatban, amikor a Szlovákia meggyorsított ipa­rosításáról. a szlovák nemzeti élet még hatalmasabb új fejlődéséről szóló határozattal Pártunk új bizony­ságát adta annak, hogy a szlovák kérdést a lenini­sztálini nemzetiségi politika szellemében, a szlovák nép alkotó erőinek még soha nem sejtett mértékben való felszabadításával és fellelkesítésével milyen kö­vetkezetességgel oldja meg, amikor a tények bizonyít­ják azt, hogy a szlovák nemzet előtt, amely nagy át­alakulást él át és hatalmas kulturális forradalmon megy keresztül, az egész gazdasági és kulturális nemzeti élet fejlődésének oly lehetőségei vannak, amelyek a kapitalizmus viszonyai közepette elkép­zelhetetlenek és megvalósíthatatlanok. Ezért a szlo­vák kommunisták mély hálájukat fejezik ki a CsKP Központi Bizottságának és személyesen Gottwald elvtársnak azért, hogy Sling, Švermova és Clemen­tis kártevő bandájával együtt leleplezték és ártal­matlanná tették azok segítőtársait, Husákot és No­vomeskyt is. A Pártunkba befészkelődött burzsoa-nacionalisták ellenséges csoportjának főcélja nem sikerült, ám semmiképpen nem szabad lebecsülni azokat a ko­moly károkat, amelyeket Pártunkban és egész köz­életünkben okoztak. Nemcsak világnézeti téren, a kultúréletben s az iskolaügyben okozott károk ezek. Az állami és gazdasági gépezetben még nincsenek teljesen eltávolítva a Husák és Novomesky által tá­mogatott, nevelt és terjesztett munkamódszerek: a tömegektől való elválás, a kérdéseknek a tömegek aktív együttműködése nélkül való megoldása, a po­litikai munka helyett az adminisztratív munka, a Párt vonalának rendszeres keresztülvitele helyett a rögtönzés az élet minden szakaszán. Nincsenek még eltávolítva azok a károk sem, amelyeket a pártélet­ben okoztak, a Párt lebecsülése általában, de külö­nösen a szervezési kérdések lebecsülése, a marx­lenini elmélethez való negatív viszony. Lehetetlen említetlenül hagyni, hogy milyen rossz példát szolgáltattak magánéletükkel, gyakori duhaj­kodásaikkal, erkölcsi bomlásukkal, bohémségükkel és könnyelműségükkel. A tavalyi kongresszust megelőző kampány a bur­zsoa-nacionalizmus világnézete elleni harc kifejlesz­tésének jegyében állt. ami rendkívül jelentős mér­tékben hozzáiárult a Párt világnézeti színvonalának emeléséhez. Ez a kampánv fe'fegwerezte Pártun­kat, hogy a kongresszuson vilásrn°zetilea; leszámol­junk a burzsoa-nacionalizmussal. Hba, éspedig ko­moly hiba volt az. hogy a IX. kongresszus után el­lanvhult a világnézeti harc. nem vittük tovább tel­jes következetességgel. Hiszen a burzsoa-naeionaliz­mns világnézetét nem távolítottuk el és Pártunk so­raiba is egyre befurakszik, mint a kapitalista világ­nézet csökevénye. A pártpolitikai munka sz fnvona*ának emelésiért Ezért világos az, hogy az ideológiai harc a bur­zsoa-nacionalizmus világnézete, annak elméletben és gyakorlatban megnyilvánuló különféle formái ellen nem ért vésiet. A burzsoa-nacionalizmus elleni harc legfontosabb- eszköze Marx, Engels Lenin és Sztálin halhatatlan tanítása, elveinek terjesztése a marxi­lenini-sztálini nevelés. A marx-lenini elmélet szelle­mében az eddiginél jobban és mélyebben kell meg­magyarázni korunk politikai és világnézeti kérdé­seit, egyrészt a burzsoa-nacionalizmus és kozmopo­litizmus kérdését, másrészt a szocialista hazafiasság és a proletárnemzetköziség kérdését. A marxi-lenini elmélet szellemében kell megma­gyaráznunk s még jobban s az eddiginél mélyebben kell megvilágítanunk a nemzetközi politika s min­denekelőtt a Szovjetunió békepolitikájának, a gyar­mati és félgvarmati nemzetek szabadságharcának, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és más orszá­gok kormányai által végrehajtott imperialista tá­madás politikájának kérdéseit. A marxi-lenini elmé­let szellemében kell az eddiginél mélyebben és job­ban megvilágítanunk szocialista országépítésünk­nek, Szlovákia szocialista iparosításának kérdéseit, kulturális felépítésünk', irodalmunk és művészetünk problémáit. Meg kell tanulnunk a burzsoá világné­zet minden maradványai elleni elvszerű és megalku­vás nélküli Sarcot. Harcolnunk kell a világnézeti kérdésekben a liberalizmus ellen, amely Husák és Novomesky kedvenc eszköze volt Pártunk világné­zeti szétzilálására. Harci szellemben kell vezetni a különféle burzsoá elméletek elleni világnézeti küz­delmet a tudományban, az iskolai nevelésben, a kö­vetkezetes marx-lenini bolseviki iskoláért. Segíte­nünk kell az értelmiség becsületes tagjainak abban, hogy felszabaduljanak Husák és Novomesky s a burzsoá-nacionalizmus más hordozóinak helytelen befolyása alól és segítenünk kell világnézeti fejlődé­süket, hogy minél gyorsabban és mélyebben sajátít­hassák el Marx, Engels, Lenin és Sztálin nagy ta­nításait. Pártunk a jelenben akkor teljesítheti főirányvo­nalunkból fakadó feladatait hazánkban a szocializ­mus felépítéséért és a világbékéért folyó harcban, ha maga is világnézetileg felkészül rá. Csak akkor sikerül teljesen felszámolnunk a burzsoá-nacionalis­ták működésének következményeit, fokoznunk az egész Párt éberségét és elővigyázatosságát úgy, hogy az osztályellenség minden lehető új kísérletét Pártunkba való befurakodásra vagy pedig Pártunk politikájának befolyásolására ártalmatlanná tehes­sük, ha növeljük a Párt funkcionáriusainak és tag­jainak világnézeti' feilettségét. Tény az és a járási konferenciák szemléltetően bizonyították, hogy az iskolázásban nagy hiányaink vannak, amelyek fölött nem térhetünk napirendre. Természetesen komoly lé­pés az Pártunk életében, hogv már második eszten­deje folyik a pártiskolázás éve és ebben az évben 209.744 párttag és jelölt van beiratkozva, hogy ma Szlovákiában összesen 23 járási és 6 kerületi politi­kai iskolánk működik. Ha azonban a pártiskolázás évének elemzéséhez a beiratkozottak rendszertelen részvételének szemszögéből és főleg az iskolázás és maguk a tanítók világnézeti színvonalának szem­szögéből látunk hozzá, akkor'megállapíthatjuk azt, hogv a Párt szervei az iskolázásra nem fordítanak megfelelő figyelmet, nem törődnek a tanítói káde­rek nevelésével és a tanítóknak nem nyújtanak se­gítséget a kérdések megoldásában, sőt nem is ellen­őrzik őket. A Párt . szervei a tagság tömegeit nem vezetik a rendszeres és becsületes tanulmányok útjá­ra. Igen, mindannak ellenére, hogy a párt'iskolážás évadja második esztendeje folyik, aggasztó jelensé­geknek vagyunk tanúi. A marxi-lenini elmélet tanul­mányozásának és a rendszeres iskolázásnak fontos­ságát ma szavakkal úgyszólván mindenki elismeri. De nem egy olyan funkcionáriusunk van, éspedig magasabb funkcionárius is, aki a gyakorlatban tény­legesen negatív viszonyba helyezkedik a marxizmus­leninizmus tanulmányozásával szemben és rendsze­resen lebecsüli azokat az akciókat, melyeket Pártunk ezen a téren kezdeményez. Érdekes, hogy leggyak­rabban olyan funkcionáriusok ezek, akik maguk nem tanulnak, mert — mint kijelentik — nincs idejük rá és így érthető, hogy lebecsülik a tanulmányozást másoknál is. Itt tehát a szavak és a tettek közötti ellentmondásról van szó, kommunistához nem méltó jelenségről, amelytől minden kommunistának óva­kodnia kellene. A pártiskolázás évében nem a sta­tisztikailag megállapított részvétel, hanem a tény­leges eredmény a döntő. A Párt felsőbb szervei, a járási és kerületi pártbizottságok mindenekelőtt te­remtsék meg a pártiskolázás éve további sikeres le­folyásának minden előfeltételét, mindenekelőtt tö­rődienek az egyes szervezetek tanítóinak megfelelő kiválasztásával és lelkiismeretes előkészítésével. Még nagyobb hiányosságok vannak a járási és kerületi iskolákban, amelyekben a Párt funkcioná­riusait neveljük. A hiányos gondoskodás és ellen­őrzés miatt gyakran történik meg, hogy ezekben az iskolákban olyan elméletet adnak elő, amelyeknek semmi közük a marxi-lenini elmélethez vagy azt durván eltorzítják, hogy ezeknek az iskoláknak szín­vonala roppant alacsony és ezért a nevelés minősé­ge elégtelen. El kell érnünk azt, hogy minden kerü­letben a lehető legrövidebb időn belül legyen hat­hónapos iskolánk és a járások legnagyobb részében egyhónapos tanfolyammal rendelkező járási isko­lák. Az iskolák tanítóit gondosan kell megválogatni és állandóan törődnünk kell világnézeti és politikai fejlődésükről. Ezenkívül gondoskodnunk kell a párt­kabinettek megszervezéséről és rendes működéséről, amelyeknek segítségével állandóan fokozhatjuk isko­láinkban a marxi-lenini nevelés színvonalát. Hogy áll a marxi-lenini elmélet önálló tanulmá­nyozásának kérdése? Ez olyan téma, amelyről né­hány funkcionáriusunk igen kelletlenül beszél. Hivat­koznak nagy elfoglaltságukra, valamint állítólagos legjobb szándékukra az elmulasztottak pótlására. Azonban nap nap után múlik s ezek a pártmunkások továbbra is fulladoznak a gyakorlati munkában, vi­lágnézetileg nem fejlődnek, egyre nehezebben köve­tik a szocialista országépítés bonyolult kérdéseit, elmaradnak az elméletben és ennek elkerülhetetlen következményeként elmaradnak azután a gyakorlat­ban is. Vannak oly^n pártmunkásaink, akik a pártis­kölán jól elsajátították a marxi-lenini elmélet alapjait, azonban alig hogy befejezték az iskolát, abbahagy­ták a tanulást, abbahagyták ismereteik elmélyítését. Értsék meg ezek az elvtársak, hogy a marxi-lenini elmélethez való viszony nem gyönyörű nyilatkozat

Next

/
Oldalképek
Tartalom