Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)
1951-04-21 / 94. szám, szombat
1951 április 21 Földműves Szövetkezetek fejlődéséről felsorolt adatok igazolják, hogy falvainkban a szövetkezeti nagyüzemi termelés gondolata már ttiély gyökereket vert, hogy ezáltal falvainkon a szocialista építésnek széles alapjait rakjuk le. Ezen az alapon szilárdul meg a munkásoknak a kis- és középparasztokkal való szövetsége, akik napról-napra meggyőződnek arról, hogy a munkásosztály vezetésével egy boldog és jóléttől duzzadó élet elébe mennek. így a Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottsága a szlovákiai dolgozó nép elé a gazdasági és kulturális fejlődés még gyorsabb ütemű perspektíváját állította. Nagyon figyelemreméltóak a termelési erők fejlődésének a szocialista iparosítás alapján elért eddigi eredményei a szlovákiai nép életszínvonalának emelkedésében. Ezek az eredmények többek között azt igazolják, hogy a szlovákiai dolgozók életszínvonala a cseh országrészek haladottabb gazdasági színvonalával, miként egyenlítődik ki állandóan. Itt persze nem tartom szem előtt kizárólag csak a szlovákiai vásárló közönség fokozott vevőképességét, amely valósággal kiáltó, így például a szabad piacon az egész Csehszlovák Köztársaság területén a textiláru eladása 21 százalékkal növekedett, Szlovákiában ugyanakkor 64 százalékkal. A konfekció Köztársaságunk egész területén 49 százalékkal, Szlovákiában 165 százalékkal. A kerékpár arányszáma 2:162, motorkerékpár 8:19. Még kifejezőbben igazolja a szocializmus építéséhez vezető útunk új társadalmi rendinknek központi célját: az emberről való gondoskodást. Ha vizsgálat tárgyává tesszük a munkáscsaládokban egyes családtagra eső kiadások összetételét, úgy azt tapasztaljuk, hogy az élelmiszerárak csökkentésére irányuló helyes politikánk oda vezetett, hogy az összkiadásokból az élelmiszerekre eső százalék rohamosan csökkent, és 1948. évben 41.1 százalékot, 1949-ben 37.8 százalékot és 1950-ben már csak 35.9 százalékot tesz ki. Ezzel szemben emelkedik a ruhára, fehérneműre és lábbelire eső rész, 1948-ban 12.8 százalékra, 1950-ben 16.7 százalékra; 1948-ban a művelődésre, sportra, szórakozásra és rekreációra 4.1 százalék jut, 1950-ben 5.9 százalék. Lakásberendezésre és lakásfenntartásra 1948-ban 3.7 százalék, 1950-ben 5.1 százalék. így ellentétben a kapitalista államok dolgozóival, ahol az uralmon lévő osztály őrületekig fokozott fegyverkezésének következtében az életszínvonal rohamosan csökkent, a szabad Csehszlovák Köztársaság polgárának életszínvonala békés szocialista építésünk következtében emelkedik. Engedjétek meg, hogy összehasonlítással szemléltessem a szocializmust építő ország erejét, hogy a legszükségesebb közszükségleti cikkek megvételére mekkora munkaidő szükséges a kapitalista államokban és mekkora Szlovákiában. A francia munkásnak 0.55 órát, az olasz munkásnak 0.85 órát, a szlovákiai dolgozónak 0.20 órát kell dolgoznia, hogy 1 kg fehérkenyeret vehessen. Egy kilogram marhahús megvásárlásáért a francia munkás 8 órát dolgozik, az olasz munkás 6.72 órát, a szlovákiai munkásnak ha kötött piacon vásárol, úgy 1.44 órát, ha szabadpiacon, 4 órát kell dolgoznia. Egy kilogram vaj vásárlásáért a francia munkásnak 10 órát, az olasz munkásnak 9.40 órát, a szlovákiai dolgozóknak 3.2 órát kell dolgoznia, ha kötött piacon veszi meg. Még kifejezőbb az életszínvonalnak ez a különbsége, ha az iparcikkek vásárlását hasonlítjuk össze. Egy férfiruha megvásárlásáért a francia munkásnak 426.60 órát kell dolgoznia, az olasz munkásnak 363.60 órát, a szlovákiai dolgozónak 75.20 órát, ha kötött piacon vásárolja, ha pedig szabad piacon, úgy 164.80 órát. Egy pár férfi félcipő megvételéért a francia munkásnak 40 órát kell dolgoznia, az olasz munkásnak 49.10 órát. a szlovákiai dolgozó kötött piacon 20 órai munkabérért vásárolhatja meg ugyanezt. így folytathatnánk minden életszükségleti cikk felsorolásával és minden esetben megállapíthatnánk a kapitalista államok munkásosztályának és dolgozó népének aránytalanul rosszabb helyzetét. Emellett nálunk a termelőerők meggyorsított fejlődése a dolgozók anyagi- és kulturális színvonala hathatós fejlődésének örömteli és biztos távlatát tárja elénk. A burzsoa-nacfonalisták - a megszállás és a felkelés óta a burzsoázia ügynökei és a nemzet árulói A CsKP Központi Bizottságának februári fllésén, amelyen a Párt elhatározta, hogy gyorsabban és bátrabban halad a szocializmus felé és amelyen ilyképpen Szlovákia nemzeti élete új és hatalmas fejlődésének merész távlatai tárultak fel, lelepleződött a burzsoa-nacionalista Clementis, Husák, Novomeský igazi arculata, mint az osztályellenség ügynökeinek, a Köztársaság ellenségeinek, a Párt és a szlovák nemzet ellenségeinek arca., Ebben a tényben is látnunk kell a kiéleződő osztályharc mélységes törvényszerűségét. A szocializmus felé vezető minden lépéssel talajt vesztettek a burzsoa-nacionalisták lábuk alól, míg végül is tökéletesen kicsúszott alóluk. Arcukról leesett a hamis álarc és a Párt és az eggsz dolgozó nép előtt igazi színükben jelentek iii570 meg, mint az imperialista burzsoa-reakció kiszolgálói. Ebben az állam- és pártellenes frakciós tevékenységükben, — ahogy ma már világosan látjuk, — az áruló Tito-bandához hasonlóan a múlt szétvert erőire, a kispolgári rétegek kapitalista előítéleteire, a kulákokra, a burzsoa-értelmiségre, valamint a volt fasiszta szlovák állam állami gépezetének régi tagjaira támaszkodtak. Az SzKP IX. kongresszusa világnézetileg leszámolt a burzsoa-nacionalizmus hordozóival és megmentette a Pártot ezirányú további megsemmisítő tevékenységük következményeitől. Ma már világos az is, hogy sem Clementis, sem Husák és Novomeský esetében nem a Párt helyes vonalától való világnézeti elhajlásról volt szó, hanem a Párt ellenségeinek séltudatos működéséről és ezért tevékenységüket mélyebb összefüggéseiben kell elemeznünk. Miben állnak a burzsoa-nacionalizmus világnézetei gyökerei e csoportnál? Már dicsőséges IX. kongreszszusunk felelt erre a kérdésre. így felelt: Már a háborúelőtti időszakban folytatott tevékenységükben, a DAV ismert csoportjának céltudatos tevékenységében. A davisták Clementissel az élükön sohasem voltak kommunisták. Ütitársak voltak csupán, habár néhányan, mint Clementis, Novomeský és Husák a Párt tagjai voltak is. Azonban párttagoknak sohasem érezték magukat és a pártfegyelmet nem tűrték. A Párthoz való ilyen viszonyuk — és igen fontos, hogy ezt jól megértsük — nem hiányos érettségükből következett, hanem a Párthoz való tudatos lenéző viszonyukból, abból a törekvésükből, hogy saját külön központjukat teremtsék meg és maguk köré tömörítsék az értelmiséget. Ezt a tényt már a háború előtt is igen gyakran bíráltuk. Az első köztársaság idején a szlovák értelmiség megnyerésére Pártunk soraiba és annak a harcnak a támogatására, amelyet Pártunk vezetett a csehszlovák burzsoázia ellen, a feltételek rendkívül kedvezőek voltak. A szlovák értelmiség teljes tájékozatlanságában a vigasztalan politikai és gazdasági viszonyokból, amelyeket a burzsoá és az úgynevezett szocialista pártok kizsákmányoló, népellenes politikája okozott, kiutat keresett és figyelmét gyakran fordította Pártunk harca felé. A Clementis által vezetett DAV-csoport nem játszotta olyan szervezet szerepét, amely a szlovák értelmiség tömegeit közelebb vitte volna a Párthoz, amely fokozta volna a Párt tekintélyét az értelmiség tömegeiben, hanem ellenkezőleg olyan szervezet szerepét játszotta, amely elvonta a szlovák értelraiség jelentős részéinek rokonszenvét a Párttól és a Szovjetuniótól és arra törekedett, hogy elszigetelje őket a Párt befolyásától. A DAV-csoport a valóságban rendkívül súlyos akadályát képezte annak, hogy a szlovák értelmiség azon becsületes tagjai, akik rokonszenveztek a munkásosztály harcával, megtalálják a helyes és őszinte viszonyt a Párthoz, hogy teljesen és egész lelkűkből .rászánják magukat a munkásosztály szent ügyének szolgálatára. A davisták a vezetésre hivatott értelmiség valamilyen magasabbrendűségéről szóló elméletet fabrikáltak, olyan elméletet, amely — mint ahogy például világosan megmutatkozott az ifjúságnak úgynevezett trencsénteplici kongresszufcáju, — őket végül is lényegesen inkubb a ludák és fasiszta értelmiséghez hozta közel, sokszor személyi kapcsolatokban is, mint a Párthoz, mint % munkás8 osztályhoz. Olyan útitársak voltak ezek, akfk nem közeledtek a Párthoz, hanem egyre inkább eltávolodtak a Párttól. Tevékenységükben hovatovább egyre több pártellenes elem mutatkozott. Mint tipikus kispolgári individualisták minden nehéz pillanatban ingadoztak, pánikot, hitetlenséget terjesztettek a munkásosztály győzelme iránt és Csehszlovákia megszállása után átpártoltak az osztályellenséghez, amint ma már kétségtelenül meg van állapítva. Clementis Párizsban, Husák és Novomeský Szlovákiában. Amikor Clementis Párizsban oly aljasan szembehelyezkedett a Szovjetunióval, amikor gyalázta a szovjet politikát, nemcsak a pánikkeltő és magát megadó ember fecsegéséről volt szó, hanem arról, hogy véglegesen átmennek a másik táborba, az imperialista reakció táborába. Clementis az imperialista felderítő szolgálat ügynökévé vált. Londonban Benes utasításai alapján dolgozott, de egyszersmind megegyezett Novomeskyvel is, aki a felkelés idején utána jött Londonba, megegyezett vele abhan, hogy mit fognak tenni Szlovákiában. És milyen volt Husák és Novomeský állásfoglalása a felkelés alatt? Miután a burzsoázia nacionalistáknak mint az osztályellenség ügynökeinek igazi arcát lelepleztük, eljött az idő, hogy világosan megmondjuk, hogy mind a ketten, akik a felkelést nem készítették elő és nem szervezték, azért csatlakoztak a felkeléshez, hogy biztosítsák a szlovák burzsoázia vonalát és érdekeit. Már a kongresszus előtti kampányban, de magán az SzKP IX. kongresszusán is a szlovák burzsoá nacionalistáknak a szlovák nemzeti felkelésben tanúsított állásfoglalása és politikája bírálatánál megmondtuk azt, hogy a szlovák nemzeti felkelés történelmi jelentősége nemzeti politikai szempontból, valamint nemzetközi politikai szempontból nem gyöngülhet, mert a szlovákiai munkásosztály által vezetett szlovák dolgozó nép e valóban széleskörű nemzeti mozgalma a szocializmus építésében kifejtett fáradhatatlan erőfeszítései mellett történelmének valóban legjelentékenyebb szakasza marad. Husák és Novomeskynek a felkelés e fényes oldalához semmi köze sem volt, mert nacionalizmusuk által elvakítva elfogadták a szlovák burzsoázia egész koncepcióját, amely a szovjet hadsereg világra szóló győzelme után remélte, hogy a nyugati imperialista hatalmak Németországgal megegyeznek a Szovjetunió ellen és Így sikerül fenntartaniok a fasiszta szlovák államot valaminő középeurópai szövetség keretében, amely ugródeszka lett volna a Szovjetunió ellen. Hogy Husiknak és Novomeskynek nem sikerült szándékukat megvalósítani, azt a szovjet hadsereg dicsőséges és diadalmenetének köszönhetjük, amely felszabadított bennünket Hogy ezen áruló koncepció egész mélységét láthassuk, tegyük fel a kérdést, milyen álláspontot foglaltak el Husák és Novomeský a felkelés alatt, egyáltalán hogyan került sor a felkelésre? Ismeretes, hogy az úgynevezett szlovák állam keletkezése után sem Husá.., sem Novomeský semmiféle aktív illegális tevŕkenységet nem fejtett ki és kapcsolatot tartottak fenn a szlovák fasiszta burzsoáziával, mindenekelőtt Mach Sándorral. Husák és Novomeský nemcsak a szlovák állam koncepcióját fogadták el, hanem tovább menve elfogadták a szlovák állam koncepcióját, élén a burzsoa-fa siszta kormánnyal, amelyet ők éjesen elismertek.