Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-22 / 69. szám, csütörtök

UJS70 / 1951 március 22 _MIT O LVA S S U N K ?_ J cflz 1950. éoi u

odaírni és tnäoéízeti Sztálin - díjaäok QiwtL Tjíb&r ; ^Tjiie. TKjádréten Cseres Tibor regényében az új magyar falu csap össze a régi falu világával. A hódréti termelőszövetkezet megszervezésének órájában kezdődik ez a küzdelem, a szocialista építés útjára lépett szegényparasztok harca a falu kizsákmányolói ellen. Cseres a termelőszövetkezetbe tömörülő hódrétiek küzdelmes életének egy esztendejéről ad regényszerű beszámolót, megmutatja milyen súlyos munkával jár a falunak a szocializimus útjára való terelése. Az osztályellenség nem adj) fel hatalmi helyzetét és olyan nehézségeket támaszt, amelyek elbuktatnák a kezdeményezőket, ha a Párt nem állana melléjük. Cseres nagyigényű és kitűnő készséggel megírt beszámolójának egyik legnagyobb érdeme, hogy a Párt segítsége mellett rámutat a szocialista építés szervezőjének, a munkásosztálynak szerepére. A tegnaphoz és a beválthoz való ragaszkodás elleni küzdelemben fejlődnek a termelőszövetkezet öntudatos tagjai és munkalendületük magával sodorja a kételkedőket s a bizonytalankodókat is. Nem könnyű feladat leiszámolni a napszámos mult begyökerezett előítéleteivel, a régi élet ros*z szokásaival és ez a felszámolás Cseres regényében párhuzamosan folyik az „előjogait* féltő kulák kártevésének leleplezésével és áskálódó munkájának megakadályozásával. Cseres a kitűnően meglátott típusok egész sorát eleveníti meg és különösen hiteles a mézesmázos beszédű o .ztályellenségnek, a „jó kuláknak" jellemzése, aki éppen azzal válik felismerhetetlenné, hogy alkalmazkodik, csikót ajándékoz a csoportnak, barátságot színlel, majd amikor minden mesterkedése csődöt mond, hogy a csoportban ellentéteket szítson, szeretőjével, a csoportbeli Töröknével felgyújtatja a szénakazlakat. Ez a tűzvész lelepelezi és ad módot rá, hogy Hódréten megindulhasson az igazi közös építő munka. Cseres hitelesen megmutatja az alakulás nehézségeit, az újjal vajúdó lalut, a küzdelem bátor lendületét, de adósunk marad a győzelemből kibontakozó nagyszerű távlatokkal, a Szovjetunióban már megvalósult szoc'alis'a jövő érzékeltetésével, amire lett volna módja, ha ^y-egy hősét hasonlatossá teszi Solocltov. Babajevszky v^uy Azsájev építőihez és felmutatja a szövetkezeti parasztban már azt az embert, aki a szocialista falu holnapja felé menetelve már :bben a holnapban é' De így is élményszerű és erö^ nás Cseres beszámolója az új magyar ra luról. ( Pai&tai rB&rii , <J)u$ká$tté Palotai Boris nevét jól ismerik olvasóink. Kisebb elbeszéléseit és riportszerű színes írásait a dunapentelei vasmű építkezéseiről lapunk gvakran közli. Di könyvéhez a népszerű magvar irónö a legidőszerűbb témát választotta: az új szocalista ember megszületését. A regény hőse — Puskás Mihályné nézhesse férjét új munkahelyén és itt a körülötte újjászülető világban a könyv első fejezetében szűklátókörű életet él. beletemetkezve a háztartás apró-cseprő gondjaiba. Amikor megtudja. hogy ura. a hajdani bőrmunkás, átképezte magát vasesztergályosnak — lelki válságba kerül. Féltékenységének, a csa ládi összekoccanásnak vége. hogv felhagy ellenzéki álláspontiával és a ma ga mulasztására ráébredő Puskás és a fia az asszony segítségére sietnek, könnvítenek háztartásbeli gondjain Puskásné gvári belépőt kap. hogv megnézhesse férjét út munkahelyén és itt Sivárban az eddig maradi gondolkodású asszonv megismeri a munka szocia lista erkölcseit, az úitípusú öntudatos dolgozót Puskásné még gyanakszik, kételkedik, de mikor egv házi ünnepség alkalmával feladatot kap és belekóstol az önálló munkába, felébrednek rejtett erői. elnyomott tehetsége felszínre tör A családi háztartás aDró világából egv üzemi konvhába kerül vezetőnek és rövidesen az osztályharc egvik támadó frontján áll A texfilgvárban a jobboldali szociáldemokraták más kártevőkkel szövetségben merényletet terveznek, mérget kevernek a tésztába és a gyanú Puskásnéra hárul. Azonban a Párt ébersége leleplezi a gonosztevőket. Puskásné pedig eljut a felismerésig, hogy a szocializmus építése könyörtelen osztálvhkrccal jár. Palotai Boris hősnője egyszerű munkásasszonv. egv a sokezerböl, aki a regény végén harcosan, öntudatosan áll elénk, méltóan arra, hogv a Párt tagjelöltként felvegye soraiba. Palotai Boris regénye művészi igényű és mindvégig lebilincselő jó olvasmány. szocialista irás. Nevelő célzata elvitathatatlan Nagv érdeme, hogv bőséges tárgyismeref érzik minden lapián; az írónő közvetlen tapasztalatait önti gondosan művészi formába Mig a regény első része, Puskásné ellenzéki magatartása, lassú eszmélése és küzdelme teljesen regénvszerűen. hitelesen és reálisan kerül ábrázolásra — a második részben az irónő már nem hatol olv mélvre és az irás inkább novellisztikusan hat a valóság összefüggéseinek feltárásában. Ez a hiba azonban, valamint néhány mellékalaknak túlságosan részletes megrajzolása — nem bontja meg az egységét és nem is rontja le a regénynek előre mutató, tagadhatatlanul nagv értékét. Palotai Boris ma méltán ott áll a szocializmust épitő magyar írók élsoraiban. JCariritlu^ perina; DC&ntűoeiek Egy tavaszi napon a Dunamenti elmaradt, poros kisváros közelében két budapesti mérnök jelenik meg tgv bakancsos kis, öreg emberrel — Tulipán Mihállyal — és mérni kezdik a földeket. Ott járnak, ahol út sincs, a mezők közé csapnak. Aztán néhánv hé, múlva munkások jönnek, ásni kezdenek, állványzatok nőnek ki a fö'ti bői és a rossz utakon rgyre ömlik az épitési anyag Ott, ahol „ezer éve nem történt semmi", ahogy Konkoly mérnök, a regény egyik szerepifije Móricz Zsigmond „Üri muri"-ját idéz»<? mondja, hirtelen új élet támad: trak torgyárat épit a magyar dolgozó nép lendületes munkaakarata. Karinthy Ferenc szerencsés kézzel nyúl új könyvében, a „Kőművesek" ben az újjáépülő o. szág legidő«zerűbb kérdéseihez, a szocializmus születéséhez. A regény Ízelítőt ad abból a hatalmas Ttunkalendületből, amely az elmarad vidékből, az épülő szocializmus föídjének egy posztjából, úgyszólván a mesék hétmérföldes csizmáianak iramával ipari központot teremt Ez a szerencsés témaválasztás az iró őszinte hanjával, reális látásával és kifjnő jellemfestésével párosul Karinthy nem kut t t?' é furcsa, ütődött jdlemekei mint előbbi írásaiban, hanem tetterő*, nagyszerű emberpéldányoka* állít r n nagyigényű, de sokatmondó cselekmény központjába. Ilyen egészséges, Azsajev hőseire emlékeztető jellem például a .szűkszavú, csupaerő Dancs kőműves, aki, hogy Sz'ďlin szavaival éljünk, az egyszerű és szerény emberek közül való, akiknek semmi igényük arra, hogy mint országoshírű nagyságokat borostyánnal koszorúzzuk meg őket", ám az építés ir*n árt: szeretetükkel forradalmi tettig érnek: a munkát azzá emelik, aminek lennie kell, alkotássá. D^' a legjobban Knurr Lajosnak, az építkezés vállalatvezetőjének bonyolult jellemrajza sikerült. Knurr vitathatatlanul kommunista ember, mindvégig lószáhdékú, ám posztján rosszul 'ellesiti hivatását és bár régi mozgalmi ember, a Párt kénytelen leváltani, hogy lázas nyugtalanságával, kapkodásával ne átráltassa az építkezést. Az ideológiailag elmaradt Knurrnak azonban a leváltással nincs elvágva életútja, a Párt gondoskodik arról is, hogy iskolázással helyrehozza hibáit és tovább fejlődjék. A helyére kerülő Török Zsigmond már a vezető típus, amelyet éppen a lázasan folyó munka megkövetel. Ugyanilyen bátor elmélyüléssel és szeretettel rajzolja meg Karinthy Balázs Ágnest, a telep személyzeti főnökét, akinek szerelme a zárkózott Os kispolgáriasan passzív Konkoly főA mai lapok közlik az irodalmi és művészeti Sztálin-díjak nyerteseinek névjegyzékét Az irodalom és művészet területén siázhetvenharom Sztálin-díjat ítéltek oda. Huszottnégy díjat osztottak ki az 1950-ben alkotott SZÉPIRODALMI PRÓZAI MÜVEKÉRT. Ezek közül: két I. fokozatú Sztálindíjat — egyenkint százezer rubel —, kilenc 11. fokozatú Sztálin-díjat —, egyenkint ötvenezer rubel — és tizenhárom Hl. fokozatú Sztálin-díjat — egyenkint huszonötezer rubel. A Sztálin-díj I fokozatával tüntették ki Fjodor Gladkovot »Volnyica* című elbeszéléséért és Galina Nyikolajevát, az »Aratás« cimű regényéért. A Sztálin-díj II fokozatát kapták: Szémjon Babajevszkij — a »Fény a föld íölött* cimű regény írója, Mirza ibrahimov. a »Virrad* című regény szerzője Sztálin-díjjal tüntették ki továbbá Vagyitn Szöbkot, a »Béke záloga* cimű regénvért. Marietta Saginiant, az »Utazás Szovjet-örménvországban* cimű munkájáért és Szalcsak Tokot »Arat szava* című elbeszéléséért. A KÖLTÉSZET terén tizennégy dijat ítéltek oda: három I fokozatú, négy II fokozatú és hét III fokozatú Sztálin-dijat — A Sztálin-díj I fokozatával tüntették ki Andii j Maliskot, »A kék óceánon túl* cimű verseskötetéért, Szamuil Marsa kot, a »Versek gyermekek számára* című versesgvüjteményéért és Sztyepán Scsipacsovot, a »Pavlik Merezvo* című elbeszélő költeményéért. Sztálin-díjjal tüntették ki továbbá Alekszej Szurkov költőt, a »Békét a világnak* cimű vers gyűjteményéért. Raszul Rza azerbaj dzsán költőt, a »Lenin« című elbeszélő költeményéért és másokat. Sztálin-díjjal tüntették ki a szovjet drámairodalom hét alkotását, köztük az »Elsü!lyedt kövek«-et. Ilo Moszasvili darabját, a »Hajnal Moszkva fölött® című Szurov-darabot és Alekszandr Kornyejcsuk »Bodzaliget« című színdarabját. I AZ IRODALOMKRITIKA ÉS MOVESZETKUTATAS területén a Sztálin-díj II. fokozatát ítélték oda Dmitrij Blagojnak, a »Puskin művészeti fejlődése« című könvvért. Sztálin-díjjal tüntették ki Vlagyimir Orlov »Az orosz felvilágosodás 1790. és 1800. között* című munkáját. A FILMMŰVÉSZET területén tizenegy Sztálin-díjat ítéltek oda: ezek közül I. fokozatú Sztálin-dijat kaptak a »Muszorgszkij«, a »Titkos megbízatás*, a »Távol Moszkvától* és »A felszabadult Kína« című filmek megalkotásában résztvett művészek, rendezők, operatőrök és képzőművészek. A filmművészek e nagyszerű mesterei között szerepel Grigorij Rosal, a »Muszorgszkij« című film szerzője és gyártásvezetője, valamint N'yikolaj Cserkaszov és Alekszandr Boriszov művészek. »A felszabadult Kína* című filmért kitüntetett művészek és filmszakemberek között szerepel Szergej Geraszimov rendező, He Si De zeneszerző, Nvikoláj Blazskov. Vaszilij Kiszeljov, Sziu Szie Bin, Szu Hen Cin operatőrök és Cstt Fin művész. Sztálin-díjjal tüntették ki a »Vidám vásár«, a »Kárhozottal< összeesküvése«, a »Bátor emberek* című filmeket. Kilenc Sztálin-díjat ítéltek oda dokumentfilmekért A Sztálin-díj I. fokozatával tüntették ki »A kínai nép gvőzelme« című szinesfilmet Sztálindíijal tüntették ki »Az új Csehszlovákia«, »A demokratikus Németországa »Szoviet Észtország* című szinesfilmeket és a »Tudománv és technika* című filmhíradót A dokumentum-filmművészet Sztálin-díjjal kitüntetett mesterei között szerepel Leonyid Varlamov, Vlagviszlav Mikosa, U Ben Li, Hua Sziu Li. Vaszilij Beljajev, Nyikoláj Szatkovics. A ZENEMŰVÉSZET terén harminchét alkotást tűntettek ki Sztálin-díjjal Ezek közül kettő I. fokozatú Sztálin-díj, tizennégy II. fokozatú Sztálin-díj és huszonegy III. fokozatú Sztálin-dij. A Sztálin-díj I. M. Iszakovszkij: J-4ctlljá{ok, elvtársain k! Halljátok, elvtársaink! Életünknek vége már, bekerített, körbezár a pokoli had ... Halljátok, elvtársaink! Félig már a hant alól, most az Ifjú Gárda szól, krasznodoniak. Ami ki volt szabva ránk, — érted, édes szép hazánk teljesítettük híven, óránk lepereg. Nemsokára meggyötört testünk elnyeli a föld, véres torra hurcol a hóhér hadsereg. Halljátok, elvtársaink! Harcosként halunk mi mind, fejünk sem hajtjuk le, úgy várjuk a bakót. Csak szivünk fáj végtelen, érted édes szerelem, értetek, szabad mezők, tiszta csillagok. Véres munkába kezd a bitorló — tudjuk ezt életünket senki már meg nem mentheti — s ha új élet várna ránk s újra kérné szép hazánk, neki adnánk életünket, újra csak neki! Halljátok, elvtársaink! Amit tennünk lehetett s azt is, amit nem lehet folytatnunk tovább, ami volt és ami lesz, erős Komszomol-kezek, bátrak és hűségesek, nektek adjuk át! Bosszút a gyötrettekért! A megalázottakért! Vérrel fizessék a vért gyáva gyilkosok! Bosszút a halottakért! A meggyalázottakérť Elvtársak, mindenkiért bosszút álljatok! Sose lássa otthonát, hírhedt fasiszta hónát, pusztuljon a nyomorult, tettei miatt! Ez a végrendeletünk, sír felé ezzel megyünk, búcsúznak az ifjak, a krasznodoniak. Fordította: Benjámin László mérnökből munkanittel eltelt melegérzésű kommunistát nevel. Amilyen jók a regény pozitív alakiai, ugyanolyan hiteles és jó az ellen iéges oldal is, így „Béla bácsi", az ezerholdas birtokából kicseppent úri bitang, ez a jól álcázott Titobérenc, «ki megbújik a háttérben és a szennyesmunkát Holics mérnökre, egy hitvány lelkületű fasisztára bízza. Annak eilenere, hogy a szabotázsakciók túlságos n átlátszóak, — tehát könnyen 'eleplezhetőek, — a regény nem veszít hiteléből és ez a jellemrajzok sokolda.úsagának érdeme. Az éu'tô munka nemes szépségét és emelkedettségét is megbontja a szerkezet lazasága, a oefejező jelenetek elsietett rajza. Itt, mintha az író kevesebb gonddal merült volna az építők életének és munkájának feltárásába. De ezért a hibáért kárpótol bennünket a jellemfestésnek nagy ereje, az „új ember" típusainak hatalmat galériája és a nagy irói készséggel, meleg szívvel megalkotott fejezetek egész sora. Köztük Tulipán MiMihálynak tolsztoji erővel megírt halála. Konkoly Ŕéla és Balázs Anna szerelmének a rajza, melyet a közös munka és a győzelem öröme színez i^en emberivé. És ugyanilyen különös öröm azokat a lapokat olvasni, amelyeket az iró a Pártnak szentel. Valóságos énekké nemesedik ilyenkor az író hangja, — kevés magyar írás van, amelyben annyi tudással, mély hittel és szerelettel volna megrajzolva a Pártnak irányító szerepe, mint a teremtő szociálisig munkának e prózában megírt szép énekében. Egri Viktor. fokozatával tüntették ki Nyikoláj Mjaszkovszkijt, a Szovjetiaió népművészét (halála után), a XXVÍI. szimfóniáért é.» a XIII. kvartettért, valamint Tatjana Nyikolajeva zongoraművésznőt előadó-művészetéért és zongoraverseny szerzeményéért. Sztálin díjjal tüntették ki Dmitrij Kabalevszkij zeneszerzőt, a „Tarasz családja" című opera zenéjéért, Julij Mejtusz zeneszerzőt, az „Ifjú Gárda" című opera zenéjéért, Adolf Szkuite zeneszerzőt, a „Szakta szvobodi", Lev Sztyepanov zeneszerzőt az „Ivan Bolotnyikov" című opera zenéjéért, Klimentyij Korcsmarev zeneszerzőt, a „Szabad Kína" című énekkar és szimfonikus zenekar számára írt szvitjéért tüntették ki Sztálin-díjjal. Vano Muragyéli zeneszerzőnek következő dalokért ítéltek oda Sztálin-díjat. „A Nemzetközi Diákszövetség himnusza". „Bennünket Sztálin akarata vezérelt". „A béke harcosainak dala", „Moszkva —Peking", „Himnusz Moszkvához". A FESTÉSZET területén tizenöt Sztálin-díjat ítéltek oda. A Sztálin-díj I. fokozatával tüntették ki Borisz Joganszon, a Szovjetunió népművésze vezetése alatt dolgozó művészcsoportot, a „V. I. Lenin felszólalása a Komszomol III. kongersszusán" című festményért. Sztálin-díjjal tüntették ki a „Hatalom a szovjeteknek — béke a népeknek" című festmény alkotóinak csoportját, továbbá Vlagyimir Szeroyot „Küldöttek V. I Leninné!" című festményéért, Georgij Szatyelt „Ipari szakiskolában" című képért A Sztálin-díj I. fokozásával tüntették ki A GRAFIKA területén a Kukrinikszi-csoport művészeit, a „Háborús uszítók" rajzsorozatért és más politikai karikatúrákért, valamint Gorkij „Az anya" című regényének illusztrálásáért. Ugyancsak a grafika terén két II. fokozatú Sztálin-díjat ítéltek oda Borisz Jefimov és Nyikoláj Zsukov rajzolóknak, valamint öt III. fokozatú Sztálin-díjat. SZOBRASZATI ALKOTASOKERT kilenc Sztálin-díjat ítéltek oda, köztük a Sztálin-díj I. fokozatát Szergej Merkurovnak, a Szovjetunió népművészének és Rafael Izraelján építésznek a Jereván városában felállított I. V Sztálin-emlékműért. Sztálin-díjjal tüntették ki a „Békét követelünk" című szoborcsoportot is, amelyet Vera Muhina, a Szovjetunió népművésze vezetése alatt álló szobrászbrigád alkotott. AZ ÉPÍTÉSZET terén Sztálin-díjjal tüntették kí a szovjet építészek nagy csoportját. A Sztalin-díj I. fokozatával tüntették ki Alekszandr Nyikolszkijt, Konsztantyin Kasin-Lidet és Nyikoláj Sztyepanovot a leningrádi Kirov-stádion építéséért. A SZÍNMŰVÉSZET terén tizenöt Sztálin-díjat osztottak ki: egy I. fokozatú, öt II. fokozatú és kilenc III. fokozatú Sztálin-díjat A Sztálin-díj I fokozatával tüntették ki a Kis Színház kollektíváját, a „Felejthetetlen 1919" című színmű előadásáért. Sztálin-díjat kaptak a moszkvai Gorkijról elnevezett Művész Színházban a „Második szerelem" című színmű előadásában résztvevő színészek és rendezők, valamint a Szovjet Hadsereg Központi Színházában bemutatott „A tengernagy zászlója" című színmű, a kievi Iván Franko Színházban bemutatott „Bodzaliget" című színmű, az azerbajdzsáni orosz drámai színházban bemutatott „Hajnal a Káspi-tó felett" című színmű, az I V. Sztálinról elnevezett turkmén drámai színházban bemutatott „Allan családja" című színmű előadásában résztvevő színészek és rendezők. Kilenc Sztálin-díjat osztottak ki, AZ OPERAMUVÉSZET terén elért teljesítményekért. A Sztálin-díj I. fokozatával tüntették ki a „Hovanscsina" előadását a Szovjetttió nagy Színházában. Sztálin-díjat kapott a leningrádi Kirovról elnevezett opera- és balettszínház kollektívája is a „Tárász családja" előadásáért, o Szpengyarovról elnevezett örmény opera- és balettszínház kollektívája a „Hősnő" előadásáért. A Sztálin-díj II. fokozatával tüntették ki a következő balettek játékvezetőit és egyes táncosait: a „Gorda" című balett a Paiasviliről elnevezett gruz opera- és balettszínházban, a „Szakta szvabodi" a Lett-Szovjet Szocialista Köztársaság állami opera- és balettszínházában és az „Ali-Batir" című balett előadása a leningrádi Kirovról elnevezett operaés balettszínházban.