Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-10 / 59. szám, szombat

1951 mácius 10 UJSZO A nagy Sztálin jelenlétében kezdte tárgyalni a Szovjetunió Legfelső Tanácsa az 1951. évi költségvetést A. 6. Ztferjev szovjet pénzügyminiszter költségvetési beszámolója ismét bizonyságot tesz arról, hogy a Szovjetunió költségvetésében a bei és termelés fokozására helyezi a föhangsóíyt A Szovjetunió Legfelső' Tanácsa II. ülését szerdán, március 7-én foly­tatta. A Kreml nagytermében 19 órakor nyitották meg a Legfelső Szovjet m.ndkét kamarájának, a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács ülését. Napirenden a Szovjetunió 1951. évi költségvetése szerepelt Az ülésen a képv selőkön kívül számos vendég és a moszkvai üzemek kiváló munkásai­nak küldöttsége vett részt. A képviselők és a vendégek hosszantartó, lelkes ünneplésben részesítették az ülésen megjelent Joszif Visszarionovics Sztálin elvtársat, valamint hű munkatársait, Molotov, Malenkov. Beriia. Vorosilov, Rulganyln, Kaganovics. Mikojan, And re jev, Chruscsev, Kosziéin. Svernyik, Szuszlov, Polomarenko és Kirjakov elvtársakat. A páholyokban a diplomá­ciai testület képviselői, valamint a szovjet és a külföldi saitó kiküldöttei foglaltak he Ivet. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának második ülésén Arszenvii Zverjev pénzügyminiszter az 1951-es évi álla­mi költségvetésről tett jelentésében a következőket mondotta: A Szovjetunió Legfelső Tanácsa elé jóváhagyás és tárgyalás cél iából ter­jesztett államköltségvetési javaslat a nemzetgazdaság államterveivel össz­hangban lett összeállítva. Biztosítania kell a szociális gazdálkodás tovább­fejlődését, a dolgozók életszínvonalá­nak emelését és a kulturális fejlődést. Az 1951-es állami költségvetés és az lemúlt év költségvetésének eredmé­nyei a Lenin és Sztálin pártia vezetése alatt álló szovjet népnek a kommunista társadalom kiépítésében és a szovjet haza hatalmának megerősítésében el­ért sikereit bizonyít iák. A Szovjetunió dolgozói sikerrel teljesítették a háború utáni sztálini terv feladatait. Az ipari termelésnek az ötéves terv szerint 1950-ben az 1940-es évhez viszonyítva 48 százalékkal kellett emelkednie. Ezt a tervet jelentősen túlléptük. Az összipari termelés öt­éves tervünk utolsó évében az 1940-es évi színvonalat 73 százalék­kal haladta túl. Az ipari termelés az 1950-es évben 102 százalékot ért el. Az összipari termelés a mult eszten­dőben az 1949-es évvel szemben 23 százalékkal emelkedett. Nagy sike­reket ért el a szoc aiista mezőgazda­ság is. A mezőgazdasági termelés túlhaladta a háborúelőtti színvona­lat. Az 1950-ben termelt eabonane­mű 7 milliárd 600 millió oud volt A gyapottermesztés terén az ötéves terv feladatait Jelentősen túlléptük. Kielégítő eredményeket értünk el egyéb ipari növények termelésében is, valamint zöldségfélékben és bur­gonyában is. _ A mult év sikerei a szoviet nép jó­létének további emelkedését eredmé­nyezték. A dolgozók anyagi és kultu­rális színvonala a háborúelőttihez vi­szonyítva, jelentős mértékben emelke­dett. 1950-ben 64%-kal haladta túl a nemzeti jövedelem az 1940-es szinvonalat 1950-ben a nemzefi jövedelem az 1940-es év színvonalát 60 százalékkal túlhaladta, holott az ötéves terv sze­rint csak 38 százalékos emelkedés volt várható. A nemzeti jövedelem emelke­dése és a legszükségesebb árúk fo­gyasztásának kibővítése az árak ál­landó csökkenése mellett az utóbbi évek folyamán a lakosság reáljövedel­me is jelentősen túllépte a háborúelőtti színvonalat. A dolgozó nép iránti sztá­lini gondoskodást, az 1951 március 1-i negyedik árcsökkentés bizonyítja, amely a jólét további emelkedését, a szükségleti és ipari termékek kis­kereskedelmi árának további csökken­tését eredményezte. Az árcsökkentés következtében — mondotta Zverjev miniszter, -— a Szovjetunió lakossága egy év alatt 34.5 milliárd rubelt taka­rított meg. A lakosság anyagi jólétének emelke­désében újult erővel mutatkozott meg a Bolsevik Párt és a szovjet kormány szervező, vezető szerepe, a szovjet nép kifogyhatatlan alkotó­ereje, amely Sztálin bölcs vezetésé­vel teljes biztonsággal halad a kom­munizmus felé. Zverjev pénzügyminiszter beszédé­ben rámutatott arra, hogv a nemzet­gazdaság nagy sikerei elősegítették a pénzforgalom megszilárdulását. Az ál­lami költségvetés bevételei a háború utáni ötéves terv éveiben az 1945. évi 302 milliárd rubelről 1950-ben 422 mil­liárd rúbelre emelkedtek. És a költ­ségvetési kiadások az 1945. évi 298.6 milliárd rúbelről. 1950-ben 412.7 mil­liárd rúbelre emelkedtek. Az állami költségvetés kiadásai a nemzetgazda­ság fejlesztésére az 1945 évi 74.4 mil­liárd rúbelről 1950-ben 1573 milliárd rúbelre emelkedtek és az öt év alatt 781 milliárd rúbelt eredményeztek. Ilyen körülmények között a vállalatok ezrei épültek fel vagv lettek felújítva; több tízmillió négyzetméter lakóterüle­tet adtak át rendeltetésének és a ter" mészét átalakításának munkáira, a termelőerők hatalmas kifejlesztésére gigantikus tervek megvalósításába kezdtünk Szociál s és kulturális célokra az el­múlt öt évben 524.5 milliárd rubelt fordítottunk, ebből népművelésre 258.9 milľ'H. egészségügyi gondoskodásra 94.4 nvľiárd és szociális gosdoskodásra 102 mi'l árd rúbelt. A szociális és kul­turális kiadások 1950-ben az 1945. év­hez viszonyítva 86.3%-kaI emelkedtek. Ezek a számok igazolják a Kommu­nista Párt, a szovjetállam és Sztálin elvtárs rendkívüli figyelmét éí gondos­kodását, amelyet a szocialista kultúra fejlődése érdekében kifejtenek. Mind­ezen sikerek a rothadó kapitalista rend­szerrel szemben a szocialista gazdálko­dás előnyeit igazolják A kapitalista államokban, agresszív politikájuk következtében a gazdasági és pénzügyi helyzet állandóan rosszab­bodik. Sztálin elvtárs a moszkvai Pravda tu­dósítójával folytatott beszélgetésében leleplezte az új agresszív világháború szervezőit. Az Egyesült Államok, Ang­lia és Franciaország milliárdosai és milliomosai új háborút akarnak, hogy így idegen államok kirablásával óriási háborús nyereségre tegyenek szert. Nyiltan készülnek a harmadik világhá­borúra. Megindították és folytatják a véres háborút Koreában, hadibázisokat építenek ki a Szovjetúnió és a népi demokráciák elleni háború esetére. Az imperialisták gonosztevő és aljas fegy­verkezési politikája a békeszerető or­szágok népeiben nagy gyűlöletet vált ki. A fegyverkezés, mivel roppant nye­reséget juttat a kapitalistáknak, az egész gazdaságot háborús vágányra állítja át, ez pedig az életszükségleti termékek gyártásának csökkentését és a dolgozó tömegek további koldus­botra juttatását jelenti. Az USA, Anglia, Franciaország és más kapita­lista államokban a dolgozók reálbére lényegesen csökken az árak emelke­dése, az erősbödő infláció és a növek­vő adóterhek következtében^ Az amerikai imperialisták fokozzSk nyomásukat a marshallizált országokra. Ezekben az országokban az 'pari ter­melést háborús vágányra állítják át, csökkentik a polgári lakosság céljait szolgáló béketermelést, kibővítik hedseregeiket és háborús költségveté­seiket emelik. E tények az agresszív kapitalista államok gazdasági és pénz' ügyi helyzetének romlásához vezetnek. Egészen más a helyzet a népi de­mokráciák országaiban, melyek a szo­cialista termelés útjára léptek. Hála a néptömegek munkalendületének, vala­mint a Szovjetunió mindennapi segít­ségének, a népi demokráciák a szocia­lista gazdaság kiépítésében és a pénz­ügyek megerősítésében nagy sikere­ket értek el. Ezen országok állami költ­ségvetései állandóan nőnek, a bevéte­lek pedig túllépik a kiadásokat. A nem­zetgazdaság minden ága fejlődik, a pénz vásárlóereje és a népi demokrá­ciák népeinek jóléte állandóan nő. A Szovjetunió és a népi demokrá­ciák gazdaságának és pénzügyeinek sikerei bizonyítják, hogy a demokrati­kus államok népe, élén a Szovjetunió­val biztosan halad a boldog jövő felé és az egész világon növeli a béke- és demokrácia erejét. Zverjev pénzügyminiszter a Szov­jetunió 1951-es költségvetéséről kije­lentette, hogy a háború utáni ötéves terv teljesítése szilárd alapot jelent az I. V. Sztálin által kitűzött és a kom­munista társadalom kiépítésére irányu­ló nagyszerű terveknek. A Párt és a szovjetkormány által az 1951. évre ki­tűzött nagy feladatoknak biztosítaniok kell, a gazdasági források minimális kihasználásával a nemzetgazdaság hatalmas fejlődését, sőt túl kell lépniök az 1950-es termelési színvonalat. Eb­ben az évben emeljük az iparban és a nemzetgazdaság más ágaiban eszkö­zölt beruházásodat. A kommunizmus gigantikus építkezésein még erősebb ütemben megindul a munka. Az 1951. évi állami költségvetés, 457 milliárd 992 millió rubel bevétel­lel és 451 milliárd 503 millió kiadás­sal számol, tehát 6 milliárd 489 mil­lió rubellel több bevétellel, mint ki­adással. Az 1950. évhez viszonyítva 8.5 %-kal emelkednek a bevételek s 9.4%-kal a kiadások. A költségvetés jelentős emelkedése és a szükségle­ti és ipari áruk kiskereskedés! árai­nak 1951 március elsején történt csökkentése a szovjetállam gazda­sági erejének további megerősödé­sét jelenti. Az állami költségvetés fokozott bevétele főleg a szocialista gazdálkodás bevételeinek emelkedésé­ből ered. Ellentétben a kapitalista államokkal, ahol a költségvetés be­vételeit legnagyobb részben az adó képezi, a Szovjetunió állami költség­vetésében a lakosság által fizetett adó csak 9.4%-ot tesz ki. A szovjet költségvetés leglénye­sebb részét, ugyanúgy, mint az elő­ző években a nemzetgazdasági ki­adások képezik. 1951-ben ezek a ki­adások 178.5 milliárd rubelt képeznek, vagyis a költségvetési kiadások 39.5%-át. Lényeges része nagymé­retű építkezésekre lesz fordítva. A kommunizmus alapját képező nagy sztálini terv a további beruházások fo­kozását, azok megvalósítását követelik meg. 1951. évi beruházásokat az 1950 július 1-én csökkentett árakkal 132 milliárdra határozza meg a költségve­tést, a mezőgazdaság és erdőgaz­daság 39 milliárd rubelt eredményez­nek, tehát 4.8 milliárddal többet, mint 1950-ben. Az állami költségvetés biz­tosítja-a mezőgazdaság további gépesí­tését, s így a termelés emelését. A nagy mezőgazdasági kiadásokat a ter­mészetátalakító nagy sztálini tervek megvalósítása követeli meg, valamint a kolhozok és szovhozok produktív állat­tenyésztésnek 3 éves terve. 1951-ben a kolhozokon közös gazda­sági épületek, valamint kultúrépületek létesülnek. A dolgozók jólétének és kulturális színvonalának emelése a legfonto­sabb. A Párt XVIII. kongresszusán J. V. Sztálin a következőket mondot­ta: „Munkásainkat és dolgozó paraszt­jainkat — valamennyiüket műveltté akarjuk nevelni, amit idővel el is érünk." A dolgozók millióinak isko­láztatása ezt bizonyltja. A mult év végén alap. ós középiskolákban, va­lamint technikai iskolákon 37 millió diák tanult. 1950-ben a főiskolákon 1,247.000 diák volt. Az 1949-es év­vel szemben a tanulók száma 115.000. rel növekedett. A Szovjetunió állami költségveté­se szerint 1950-ben 120.8 milliárd rú­belt tettek ki a kulturális kiadások, tehát az állami költségvetés 36.8 százalékát. Az iskolázásra 59 milliárd r ú bel volt fordítva, az egészségügyi gondozásra és testnevelésre 21.9 mil­liárd, szociális gondoskodásra, 22.3 milliárd, az anyák és sokgyermekes anyák államsegélye pedig 4.1 milliárd rúbelt tett ki. A szociális biztosítás céljaira az 1951. évre 21.1 milliárd rúbelt állapít meg a költségvetés; a tudomány fej­lesztésére 8 milliárd rúbelt irányoz elő. Országvédelmi kiadások A szovjetnép, amely az igazságért folyó békeharc élén áll, gondoskodik a zország véderejének fejlesztéséről is. A dolgozók nagy vezére, Sztálin elvtárs a Pravda tudósítójával foly­tatott beszélgetésében kijelentette: Ami a Szovjetuniót illeti, továbbra is kitartóan háborúellenes és a béke megvédésére irányuló politikáját folytatja." A szovjetkormány bölcs sztálini külpolitikáját, amely a béke megvé­dését tartja szem előtt, egyöntetűen támogatja az egész szovjetnép, va­lamint a többi országok dolgozó né­pe is. A béketáborral szemben az im­perialisták tábora áll az USA ve­zefcőkőreivel az élén, amely egy új világháborút igyekszik kirob­bantani. Az imperialisták egy újjabb véres háború kirobbantására je­le-ntősen emelik háborús kiadá­saikat. Az USA költségvetésében a háborús kiadások túlhaladják az 50 milliárd dollárt az 1951—52. években. Ez a kiadás ötvensze­resen haladja túl az USA 1938— 39 előtti háborús kiadásait és el­éri az 1941—42-es háborús kiadá­sok magasságát. Ismeretes, hogy az amerikai háborús gyujtogatók más kapitalista államok háborús költségvetéseinek fokozását is el­érték. Mindenekelőtt Angliában és A Békeegyezményéit száHt síkra az emberiség több mint 800 milliós egységtábora A Béke Világtanács felhívását a világ összes becsületes emberei hatajmas lelkesedéssel fogadták és erőteljesen követelik, hogy az öt nagyhatalom a béke megőrzése és megkötése céljából egyezményt kössön. A Békeegyez­meny megkötését a haladó emberiség százmilliói és százmilliói fogják kö­vetelni, az aláírások száma még a stockholmi liatározat aláíróinak számát is túl fogja haladni. Ma, mikor az emberiség látja, a koreai öldöklést, pusztítást, ma, mikor az emberiség szemmel kísérheti a háborús uszítók őrületig hajtott fegyverkezését, nem fogja tűrni, hogy a milliárdosok és milliomosok kis cso­portjának parancsait kövessék egyss országok gerinctelen politikusai. A Béke Híveinek nagy tábora felkészülten indul neki a minden eddigi mozgal­mat felülmúló és a történelemben egyedülálló békekampánynak, amelyhez ke­lettől nyugatig, északtól délig a világ valamennyi becsületesen gondolkozó embere csatlakozni fog az új aláírási akcióban, amely a Béke Hívei világta­nácsának követeléséért fog harcolni, hogy a nagyhatalmak kössék meg a világbékét és a nemzetek biztonságát megszilárdító egyezményt. A Szovjetunió Moszkva és a Szovjetúnió népe ha­talmas lelkesedéssel fogadta a Világ­tanács fehívását, mert tudatában van, mily rendkívüli fontossággal bírna a világbéke megőrzésére a Békeegyez­mény. A moszkvai Pravda a 'Világta­nács határozatával foglalkozó nagyje­lentőségű vezércikkében a következő­ket állapítja meg: Feltétlenül le kell győznünk mindazo­kat az akadályokat, amelyeket útunkba gördítenek a háborús gyujtogatók. Szét kell tépnünk a hazugságok és csalások pókhálóját, amelyekkel az im­perialista agresszorok és jobboldali szo­cialista lakájaik igyekeznek a nemzete­ket befonni. A Béke Hívei felzárkóz­nak a Világtanács határozata mellé és lelkesedéssel helyeslik a Világtanács fel­hívását, amely a Békeegyezmény meg­kötését követeli. Kína A Kínai Népi köztársaság össz-szak­szervezeti szövetsége a kínai munkás­osztály nevében kifejezésre juttatta, hogy a Béke Világtanács határozatait és felhívását minden tekintetben támo­gatja. Egyben felhívja az ország dol­gozóit, hogy új erővel és lendülettel fokozzák az amerikai agresszió ellenes mozgalmukat, fokozzák Korea népének megsegítését, fokozzák Japán felfegy­verzése elleni harcukat, a Japánnal való különbéke megakadályozására irányuló mozgalmat, hogy így még hathatósab­ban hozzájáruljanak a Béke Hívei vi­lágtáborának nagyjelentőségű céljai­hoz. Hasonló lelkesedéssel teszi magá­évá a Béketanács felhívását Kína ifjúsá­gi tömegmozgalma, amely határozatá­ban a következőket szögezte le. Kína békeszerető ifjúsága, amely hatalmas harcot folytat a világbéke megvédé­séért, határtalan lelkesedéssel támo­gatja a Béke Világtanács minden dön­tését. Kína ifjúsága tudja, hogy a Bé­keegyezmény döntő jelentőséggel bír a béke és a nemzetek biztonságának megszilárdítása szempontjából. Korea A Nodon Szin-mun, a koreai mun­káspárt központi lapja, a Béke Hívei világtanácsának berlini ülésezésével kapcsolatban ezeket írja: Ha a nagyhatalmak bármelyikének kormánya a Békeegyezmény megköté­sét célzó tárgyalásokon megjelenni nem akarna, úgy ezzel az illető kor mány nyilt agresszív szándékait leplezi le. Korea népének véleményét a Világ Béketanács felhívásáról a legvilágo­sabban Li-Tar-Han, a fenjani dohány­gyár egyik munkása fejezte ki, ezeket mondva: A Békeegyezményért síkra fog szállni minden koreai. Nálunk a legkisebb gyermektől a legöregebb ag­gastyánig mindannyian tudják, mit je­lent a háború jjorzalma. Mindannyian egyetértünk a Világtanács békehatáro­zataival, mert azok a világ valamennyi nemzetének és földjének életérdekeit juttatják kifejezésre, i Románia A 64 éves Eugénia Luca, hogy tudo. mást szerzett a Béke Hívei VUágtaná­csának berlini határozatairól, a Scantel­la romániai újság munkatársának nyi­latkozatot adott, amelyben ezeket mon­dotta: Mily boldog érzés oly országban élni, ahol mi asszonyok teljesjogú polgárok vagyunk, ahol kifejezésre juttathatjuk véleményünket, ahol résztvehetünk százszázalékban a közügyek vezetésé­ben. Tudom, hogy ez csak népi demo­kratikus rendszerünk tette lehetővé, tudom, hogy békénket és szabadságun­kat a Szovjetunió hozta meg és tudom, hogy a Béke Híveinek világmozgalma valamennyi nép, valamennyi ország tar­tós és oszthatatlan békéjéért küzd. Ezért boldog örömmel csatlakozom hoz­zá és magamévá teszem a Világtanács Békeegyezményéért harci csatasorba hívó kiáltványát. A romániai németek antifasiszta bi­zottságának titkára Stoffel elvtárs ezeket írta: „A Román Népi Demokratikus Köz­társaságban élő német anyanyelvű dol­gozók forró szeretettel üdvözlik e tör­ténelmi jelentőségű felhívást. Véle­ményem szerint minden becsületesen gondolkozó ember, a föld bármely ré­szén is éljen, kell, hogy azonosítsa magát a Béke Világtanács "határozatá­val és felhívásával. A romániai német ajkú dolgozók minden erejükből e ha­tározatok és felhívások megvalósítá­sáért fognak harcolni. Magyarország A Magyar Népköztársaság dolgozói körében a Béke Világtanács felhívá­sa osztatlan örömet keltett. Az üzemek, a szövetkezetek dolgozói minden te­kintetben azonosítják magukat a Világ­béke Tanács határozataival. A Szabad Nép, a Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja vezércikkében ezeket ír­ja: „Az imperialisták minden erejükkel azon vannak, hogy a néptömegeket megcsalják. A Béke Hívei Világtaná­csának felhívása a legsűrűbb ködöt is szétfoszlatja. Mindenki előtt világossá válik, hogy a Béke Hívei Világtanácsának felhívását a Béke Hívei táborának száz és százmilliói támogatják aláírásukkal. A békéért folytatott harcban az aláírá­sok a békeszerető nemzetek harci fel­készültségéről és összetartásáról tesz­nek bizonyságot. Franciaországban. Anglia és Fran­ciaország háborús kiadásai ebben az évben a multévinek kétszeresét teszik ki. A Szovjetunió a szabadságszere, tő népekkel karöltve határozott harcot folytat az új háború és az amerikai imperialisták véres ter­veinek elhárítására. Ugyanakkor a Szovjetunió nagy­gondot fordít határainak megvé­désére és megvalósítja a szocia­tését. Az 1951. évi költségvetésben a véderőkre előirányzott kiadás 96.4 milliárd rúbelt tesz ki. A z országvédelmi kiadások a költség­vetés 21.3 százalékát teszik ki a háborúelőtti 1940. év 32.5 százalé­kával szemben. A szovjet költségretés túlnyomó része, mint ahogy már fentebb em­lítettük, a nemzetgazdaságra és a szociális kultúrcélokra van elöira­li sta állam véderejének megerősí- | nyozva. Az új költségvetés biztosítja a Szovjetunió további fejlődését Záróbeszédében Zverjov miniszter a következőket mondotta: „Az 1931. évi szovjet állami költségvetés, me­lyet jóváhagyás céljából a Szovjet­unói Legfelső Tanácsa elé terjesztet­tek, biztosítja a szocialista gazdál­kodás növekedését, a dolgozók továb­bi anyagi és kulturális színvonalá­nak emelkedését és a szovjetállam véderejét. Hála Lenin és Sztálin Pártja szer­vezési képességének és a szovjetnép alkotó erejének, országunkban a tör­ténelemben eddig még nem ismert gyorsasággal nő az ipari, mezőgaz­dasági termelés ós ezzel nőnek a költ­ségvetés bevételei is. A háborúutáni sztálini terv határtalan sikereitől ösztönözve a szovjetnép még lelke­sebb és szívósabb harcot indít a bel­ső tartalékok feltárására, mozgósítá­sára, az állami tervek megvalósítása és azok túlteljesítésére. Az állami költségvetés elősegíti a termelőerők további fejlődését, amely a Szovjet­unió népeinek további kulturális vi­rágzását fogja maga után vonni. Két­ségtelen, hogy 1951-ben a szovjetnép a Bolsevik Párt vezetésével a gaz­dasági és kulturális élet építése te­rén, hazánk erejének megerősítésében biztos léptekkel halad a kommuniz­mus felé és J. V. Sztálin, a nagy ve­zér és tanító vezetése alatt, még na­gyobb sikereket fog elérni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom