Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)
1951-03-09 / 58. szám, péntek
Olvasókörünkről Délelőtt li ora ifcle jár az idu, meg néhány perc van hawa az olvasÓKÖr megkezdésig. julius ŕ'ucsík: „üzenet az Ľ.óknek" c. könyve és a „Bellin eleste" című film megbeszélése ennek az összejövetelünknek a tárgya. Enekeini kezdünk, egy mi. sutián kezdjük a mozgalmi, indulókat es a nepi demokráciák riépdalalt énekelni. Mindenki eléretné, ha a neki legjobban tetsző da.t elénekelnénk, de erre nincs idő, hiszen úgy l'ätom, hogy pillanatok múlva megkezdődik olvasókörünk komolyabb része, inert Deák Ferenc tagtárs intő mozdulata azt jelenti, hogy az éneklést abba kell hagyni. Ezt megértjük mindannyian és feléje fordulunk. Deák tagtársunk megnyitja az olvasókört. Beszédében kiemeli a szocialista irodalom és a burzsoá irodalom közötti lényeges különbséget. Rámutat arra, hogy amíg a burzsoá irodalom fan•tlháaszülte -témákkal foglalkozik, — bár néha akadnak burzsoá írók, ak;ik a fennálló burzsoá társadalmi rendben uralkodó osztályellentmondást, a munkásosztály elnyomóiét is .efrják, de a harc módját ä/, ilyen állapotok megszüntetéséért nem mutatják meg — addig a szocialista irodalom a valóság, a mindennapi élet ©:• eményeivel és a dolgozók jtbb létéért folytatott harc módjává; is foglalkozik, vagyis a társadalom problémáit nemcsak leírja, hanem konkrét útmutatást ad ezek megoldására. Ezután az „Üzenet az élőknek" című könyv vázlatos tartalmi megbeszélését kezdjük meg. Úgy látszik, mindenki a lényegesebb kérdések tárgyalását akarja megindítani, mert a jelentkezések nagy száma azt jelenti, hogy mindannyian el akarjuk mondani egyéni véleményünket egyegy eseményről. Császár Aladár kezd beszélni. Komoly, meggyőző beszédében méltatja Július Fucsik önfeláldozó életét Megmagyarázza, hogy milyen erős önmérséklet volt Július Fucsíkban, hogy amikor elfogták őt és védekezhetett volna a bejövő németek ellen, nem használta fegyverét rejtekhelyén, csak hogy bajtársait a haláltól megmentse. „Vagy később — folytatja Császár — amikor őt vallatva arra akarták kényszeríteni, hogy valljon, hiszen ők már mindent tudnak. Július Fucsik azt felelte hogy „ha mindent tudtok, felesleges beszélnem. Nem hi ba éltem eddig, a befejezést sem rontom el." Mindnyájan komolyan figyelünk. Alig zárjuk le ezt a kérdést, Pati Sanyi kiemeli, milyen jó meglátása volt ez a kommunista jellemnek, majd tovább fűzi a vitát. Arról beszél. hogy a kommunista minIgy dolgozunk mi... dig hisz az eszme igazságában, a cél elérésében — a szocializmus, majd a kommunizmus elérésében. Amikor többször holtrakínozták — folytatja — és megkérdezték tőle, vájjon hisz-e még a kommunisták győzelmében, hiszen már mindent elvesztettek, akkor azt felelte, hogy „hisz benne, mert más, mint a kommunizmus győzelme nem lehet e harcnak vége". Rámuta[, hogy milyen lelkierő lakozott Fucsíkban, amikor a halál küszöbén ilyen mérhetetlen erővel, ilyen meggyőződéses hittel tudott beszélni ellenségeivel a kommunizmus győzelméről. Nem bírom leírni a sok hozzászólást, hiszen mindanynyiunknak vannak értékes hozzászólásai. Közben bejön egy ismeretlen, akit Deák tagtárs bemutat és megtudjuk, hogy Hilverth elvtárs, olvasóköri ellenőr látogatja meg összejövetelünket. A kérdések tárgyalása tovább folyik. ín jelentkezem szólásra. Fucsik végrendeletét ismertetem. Azét az emberét, aki halálát többször elérkezettnek látta a kínzások hatása alatt. Egyszer félholtan elmondta | végrendeletét. Olyan ez a végrendelet — folytatom — amilyet csak igaz kommunista tehet halálos ór'jában. Nem gondolta, hogy ilyen korán bekövetkezik a vég. Hiszen még boldogan akart élni, szabadon, örülve a z életnek, amelyért harcolt. Amikor azt mondja végrendeletében, hogy? „szeretem az életet és szépségeért mentem a csatába, akit megbántottam, bocsásson meg nekem, akit megörvendeztettem* felejtsen el!" — minden embernek a kommunista ember szerénysége, fitogtatás nélküli hősiessége jut az eszébe. Ezután egymásután mondjak el véleményüket a többi tagtársak is. Kocka, Fazekas.* Spátai. Trinzkel tagtársak értékelik Fucsik további ténykedését, politikai nagyságát. Elmondják, hogy Fucsik. az „Emberek és figurák" című rovatban a kommunista érzelmű embereket úgy írja le, hogy a kommunista embernek sehol az életben, akárhová kerül, nem szabad ölbetett kézzel ülnie. Akkor is fel kell találnia magát akkor is harcolnia kell, ha a legveszedelmesebb körülmények közé kerül isMajd hozzáteszik, hogy nekünk is így kell dolgozni, ha Fucsíkot példaképül tekintjük. Rámutatnak a „figurákra", a megalkuvókra, akik elárulták a munkásosztályt, akik gyeni gék voltak, mint Mirek, akiA mult hónap elején megtartott közös gyűlésen egy kabarékuitúrestét terveztünk február 1 l-re. Az erre összehívott gyűlésen az egész község ifjúsága jelen volt. De a csoporton kívüliek a csoporttal való együttműködést ismerellen okokból megtagadták. Igy tehát súlyos probléma állt előttünk. A 'soportban kevesen vagyunk, mert az egész község lakossága mindössze háromszáz lélek. A község fiatalságának mintegy 60%-a a csopoit tagja. Fiú ebből csak harminc százalék. A lányok jobban megértették az idők szavát és a község lányainak 80% -a aktíve működik a csoportban A szerepkiosztás után a csoporton belül viszálykodás keletkezett a szereplők között; amit a reakció igyekezett kihasználni a maga javára. Mindezt meggyőző munkával sikerült a csoport lelkes tagjainak legyőzni A már kész darabhoz, amely az est magvát képezte volna, még megfelelő számokat választottunk. Ezek a következők voltak: színdarab: (Grígoresco Marin) „Legénykérőben", szavalókórus. Arany János: „A welszi bárdok"; szavalatok: Petőfi Sándor) „1848" és „Háború volt". Egyéni énekszámok: magyar és szlovák népdalok. Énekkar: Kodály gyűjteményéből, Népi táncok az Alkotó ifjúságból Mindezt a kisszámú csoporttal nehéz volt előkészíteni, mert a reakció mindent elkövetett, hogy az estét meghiúsítsa. Amikor látták, hogy a csoporton kívüliekkel nem érték el céljukat, a csopoiton belül igyekeztek az együttműködést megbontani, de a csoport tagjai a célt világosan látták és nem engedték. ltógy sorainkat megbotnlasszák és bár sok, mrgyon sok akadály volt utunkban, de mindezeket az akadályokat lépésrő-lépésre sikeresen leküzdöttük. A szerep betanulása után felmerült az a kérdés, hogy hol fogjuk az estét megtartani, miből fogjuk a szinpadot felépíteni, miből fogjuk a kiadásokat fedezni éa hol szerzünk székeket, mivel a községben sokan nem adtak, mert azt akarták, hogy az előadás ne sikerüljön. Az előadásra az iskola helyiségeit az igazgatóság jóvoltából megkaptuk. Ezzel előbbre jutottunk, de fennállt még a nehezebb probléma, a színpad építése. Ezt nagy nehézségek árán a tagoktól összehordott deszkákból tákoltuk össze. A kiadásokat egyes tagok előlegezték, padokra pedig az építkezési vállalattól kölcsönöztünk deszkát és lábakat mi csináltunk alájuk. Igy a nehézségek lassan mind megoldódtak. Mikor mindez megvolt, a tagok színes papírral gyönyörűen feldíszítették a termet, jelszavakat ragasztottunk a falra. A terem nagyszerűen mutatott és ]ó benyomást tett a szemlélőre. Az előadás napján csoportunk tagjai lázasan készülődtek az estére Munkánknak megvolt az eredménye, mert minden a legnagyobb rendben folyt le. Ez főleg azért sikerült, mert mindent alaposan átgondolva szerveztünk meg. Az előadás után mindenki a iegnagyobb megelégedéssel tért haza, emlékében egy jól sikerült este örömeivel. Igy mértünk komoly csapást a reakció mesterkedéseire és így aratott csoportunk komoly erkölcsi győzelmet falunkban. Jelenleg már a község többi lakosa is eljár hozzánk. Februárban a csoport átvette a község rádióját és így még több fiatal jött szervezetünkbe. Bubcnkó Intre, Chym. nek drág: bb volt az élete, mint az elvtársak. „A gyáva többet veszít saját életénél" — mondja Fucsik. „És ez- igy is van mondja az egyik tagtárs — elveszti az emberek előtt becsületét. mint Mirek." „Hitet, erőt kell merítenünk — fejezi be Desik tagtársunk— Fucsik életéből, művéből, egy jobb társadalmi rend felállításáért harcoló új errrtier hősiességéből." Úgylátszik. Hilverth elvtárs el aka r menni, de mielőtt elmegy, örömmel dicse' i meg az olvosókört Tetszett neki. hogy jól megtárgyaltuk a főbb politikai kérdéseket. További jó munkát kívánva, elhagyja olvasókörünket. Ezután a „Berlin eleste" c. szovjet film került megtárgyalás el ä. Ujabb énekléssel befejezzük a körülbelül két óráig tartó kellemesen eltöltött összejövetelünket. Nem tudtam mindent feljegyezni. mert én is tagja vagyok az olvasókörnek. így figyelmemet egyrészt én is az anyag tárgyalás-ára összpontosítottam. Ezek ragadták meg figyelmemet és csak ezeket tudtam feljegyezni magamnak Fucsik könyvéről készítet: jegyzeteim alá. Cs. M.