Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-30 / 75. szám, péntek

6 \ IIJSZ0 1951 március 30 ILET Szenteljünk fokozott figyelmet Pártunk egyik legfontosabb feladatának, a kádernevelés kérdésének Párléletünk egyik igen fontos állo­mása az 1950—51-es Dártiskolázás éve. A pártiskolázás e!5ző éve is igen szép eredményeket hozott és jelentős lépést jelentett a káderkéDzés terén. Már a mult évben is a kommunisták hatalmas tömege vett részt főleg alap­iskolákban, a marxi-lenini körökben és igen sokan, a fejlettebb elvtársak közöl, az esti iskolákon. Az 1950—51-es évben még inkább kötelességünk elvtársainkban elmélyí­teni a marxi-lenini tudományt, már esak azért is, mert népi demokratikus hazánkban a szocializmus felépítéseért minden felelősség a kommunisták vál­lain nyugszik. Szükséges, hogy • elv­társaink alaposan fel legyenek vértez­ve a marx-leninizmussal, hogv felelős­ségteljes állásokban, állami életünk minden szakaszán bolsevik módon megállhassák helvüket. Gottwald elvtárs ama utasítását, hogy „Bátrabban és gyorsabban előre a szocializmus felé vezető úton ha­zánkban" csak úgy valósíthatjuk meg, ha emeljük za elvtársak ideoló­giai színvonalát' — ötéves gazdasági programmunkat idő előtt csak úgy va­lósíthatjuk meg — harcunkat a tartós békéért, eredményesen csak úgy vív­hatjuk meg, ha megfelelő képzett bol­sevik káderrel rendelkezünk. Mennél magasabb lesz a dolgozók politikai és ideológiai színvonala, men­nél öntudatosabbak és kéDzettebbek lesznek elvtársaink, annál eredmé­nyesebben, jobban és könnyebben fogják tudni megoldani a legnehezebb problémákat is. Súlyos feladatok várnak ránk kom­munistákra mind nehéziDarunk kiépí­tése, mind a szocializmusnak a falvak­ban való megvalósítása terén. Végre kell hajtanunk, mégpedig a leggyorsabb ütemben Szlovákia iparo­sítását, mert ez elengedhetetlen felté­tele a boldog, örömteljes gazdag Szlo­vákiának. Tovább kell építenünk az Egységes Földműves Szövetkezeteket, mert ezek nélkül soha sem valósíthatjuk meg a falvak szocializálását és nem szabadít­hatjuk fel végleg dolgozó parasztsá­gunkat a falusi elnvomók befolyása alól. A Kommunista Párt a dolgozók él­csapata, országunk vezető cártja, ami azt jelenti, hogv a kommunisták ve­zetik dolgozó népünk harcát a szebb, megelégedettebb és boldogabb holnap­ért. Pártunk pedig ennek a nemes hi­vatásának és egyben igen súlyos fel­adatának csak úgy tehet eleget, ha a pártszervezetek tagjai elsajátítják a marxi-lenini ismereteket. Pártunknak a káderkéDzés felelős­ségtől ies nagy munkájában elengedhe­tetlen szolgálatot tesz a Dártiskolázás éve és e.'.ért egyik legnagyobb felada­tunk ma az, hogy fokozott figyelmet szenteljünk az alapiskolák és marxi­lenini körök eredményes munkájának. Önkritikailag el kell ismernünk, hogy amilyen nagy figyelmet szenteltünk járásunkban a mostani Pártoktatási Évadnak a megindulás heteiben, olyan bűnös könnyelműséggel hanyagoltuk el ezt az igen fontos pártmunkát az utóbbi időben. A Pártoktatási Evad lefolyásával kapcsolatosan mind az üzemi, mind a helyi pártszervezetekben komoly hibák és hiányosságok tapasztalhatók és ép­pen ezért, csak helyeselni lehet a já­rási pártvezetőség ama határozatát, amely szerint a városi pártvezetőség­gel közösen, külön e célra kiválasztott elvtársak útján állandó ellenőrzést kí­ván gyakorolni az oktatók és azok he­lyetteseinek munkája felett abból a célból, hogy a Pártoktatási Évad mun­káját megjavítsa és az eddigi hibakat véglegesen megszüntesse. Ezen különleges ellenőrzés első sza­kasza már le is zárult és annak ered­ményéhez képest megállapítást nyert, hogy az oktatók legnagyobb részben teljesen figyelmen kívül hagyták a Szlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának Kultúr-propaganda Osz­tálya által kiadott. „Hogyan tanítsunk és tanuijunk"y«íniű füzetben összefog­lalt utasításokat. Az oktatók tanulmányozzák át a tárgykör irodalmát is A különféle témakörök bevezető elő­adására az oktatók majdnem kivétel nélkül csupán a brosúrák anyagából készülnek el annak dacára, hogy ' ­Központi Pártbizottságunk Kultúr­propaganda Osztálya által, az alapfo­kú tanfolyamok oktatói részére ki­adott tantervben, minden egyes té­makör mellé meg van adva a szük­séges irodalom is, amelynek áttanul­mányozására pedig nemcsak az ok­tatók, hanem az iskola hallgatói is kötelezve vannak. Nagy hiba tehát, ha az oktató csupán a brosúra anyagát használja fel a bevezető előadásban már csak azért is, mert a brosúra az alapisko­la minden hallgatójának már a kezében van a bevezető lecke alkalmával és éppen ezért nagyon természetes, hogy oktatójától sokkal többet vár, mint a brosúra sablonszerű ismerte­tését. Nagy hiba azért is, mert az iroda­lom felhasználása nélkül az oktatást nem tudja kellő színvonalra emelni és miután az irodamat nem érinti, aziránt a hallgatókban semmi érdek­lődést sem kelt fel és ennek súlyos következménye az, amit az ellenőrző el íársak kivétel nélkül meg is ál­lapítottak, hogy az alapiskola hallga­tói — dacára annak, hogy ez köz­pontiag elő van írva — az irodalom­nak egyáltalában nem szentelnek fi­gyelmet. Megállapítást nyert, hogy az alap­iskola hallgatói egyáltalában nem is­me<­:' a „jegyzetelést" és hogy az oktatók nem világosítják fel az elv­társakat, hogy a brosúrákat és az irodalmat hogyan tanulmányozzák Már pedig az 1949—1950-es Párt­oktatási Evad tapasztalatai' is arra tanítanak, hogy ott, ahol az iskola résztvevői a brosúrák ellenőrző kér­déseit helyesen felhasználták, ahol jegyzeteket készítettek a fő gondola­tokkal kapcsolatosan, ahol az elvtár­sak, a fontosabb részeket nem szóról szóra, hanem saját szavaikkal külön füzetbe kijegyezték, ott igazi célun­kat, vagyis azt, hogy a tárgykörök lényegét az elvtársak megértsék, — sokkal könnyebben tudtuk elérni. — Az ellenőrzéssel megbízott elvtársak beszámoltak arról, hogy a legtöbb ok­tató lemtően válaszolt nekik ama fi­gyelmeztetésükre, hogy a broéúra helytelen tanulmányozása, a jegyzete­lés semmibe vevése különösen az alap­iskolákban és főleg a munkás és pa­raszt hallgatóknál nem is hozhatja meg a kellő eredményt. Ezeknek az oktatóknak figyelmez­tetőül szóról szóra idézem a Szlová­kiai Kommunista Párt Központi Bi­zottsága Kultúrpropaganda Osztá­lyának idevonatkozó utasítását: „Aláhúzni a könyvekben a gondo­latokat és a legfontosabbakat közü­lük külön füzetbe kiírni, ez a mód­szer később alaposan megkönnyíti az áttanulmányozott anyagra való visszaemlékezést. A jegyzetek segí­tenek abban is, hogy az átolvasott anyag világosabbá váljék és jobban emlékezzünk rá. Ha a jegyzeteket saját szavainkkal írjuk, átgondoljuk a kérdést és alaposabban felfogjuk az értelmet Jegyzetek nélkül köny­nyen elfelejtünk egyes kevésbbé vi­lágos kérdéseket, nem kérjük meg az oktatót a vitánál, hogy megma­gyarázza azokat és tudásunkban hézag marad, ami megnehezíti az­után a további kérdések megértését." Ebből az idézetből láthatják az oktató elvtársak, hogy pártközpon­tunk kultúrpropaganda osztályának az oktatásra és tanulásra vonatkozó utasításait önkényesen nem me'lnz­hetjük, hanem éppen ellenkezőleg, ha jó eredményeket akarunk elérni az oktatás terén, akkor nagyon is meg kell szivMnflnk a „Hogyan ta­nítsunk és hogyan tanulfunk" című füzetben foglalt irányelveket. A pártoktatás ellenőrzésére külön kiielölt elvtársak jelentésüket tapasz­talataikról írásban tették meg, majd utána a iárási pártvezetőség a városi pártvezetőséggel közösen tanácsko­zásra hívta őket össze. Állandó és lelkiismeretes ellenőrzéssel javítjuk a pártoktatást A beérkezett jelentések, valamint a tanácskozáson kifejlődött élénk vita, mindenben igazolta a iárási pártveze­tőség az oktatás ellenőrzésével kap­csolatosan hozott határozatának helyes­ségét. Az ellenőrzés alá került szervezetek alapiskoláiban megállapítást nyert, hogy az abszencia jelentékeny, ami az -ÜJSIÖ Berencsen példásan együttmunkálkodnak a tömegszervezetek Berencs községnek 2300 lakosa van. Ezek többnyire kis- és középparasztok. Jó! emlékeznek még a régi világra, még fülükbe cseng a dobpergés, a vég­rehajtó könyörtelen szavai, még em­lékeznék arra, hogy hogyan úszott el a kis darab földecske, a családi ház. Nagyon nehéz volt akkor az élet. MMMM M<< MMMMMMMMMM MI MMMM M< M Tjeg-ttaft ás ma... Ha összehasolítjuk a munkás­ságnak a helyzetét a háború előtti, a csehszlovák burzsoá köztársaság ideje alatti helyzetével, nem lehet kétséges, hogy ma a dolgozó, a munkás össze­hasonlíthatatlanul jobb helyzetben van. N-gyón sokan a iokozódó életszínvo­nal alatt csak a bérek közti különbsé­get látják. Ez téves felfogás. Nekünk munkásoknak az életszínvo­nal emelkedését látnunk kell a szo­ciális és társadalmi életünkben be­állt ugrásszerű javulásban is. Azt kell néznünk, hogy mik voltunk mi munkások a kapitalista államban és mik vagyunk ma. Mint építőipari munkás, nagyon jól tu­dom azt, hogy nálunk, a mi szakmánk­ban téli munka a kapitalista rendszer­ben nem létezett. Akkoriban október végén megszűntünk dolgozni és muh­kát újból csak áprilisban vagy május­ban kaptunk. A közbeeső idő alatt a munkanélküli segélyből éltünk És mun­kát ezután is nehezen kaptunk. Meg aztán, ha már dolgoztunk is, az, aki nem tudott a munkafelügyelőnek ked­vében járni, hamarosan kiesett A munkásnak a régi rendszerben soha sem volt igaza, még akkor sem, ha a munkaadó hibájából rokkanttá vált. A törvények csak a tőkést védték, a munkást sohasem. Bármilyen igazság­talanságot szónélkül kellett tűrnie, mert különben munkájából kidobták és mun­könyvébe bejegyezték „szófogadatlan­ságát*, ami sok esetben lehetetlenné tette, hogy új munkához jusson. Ebből a szempontból is vizsgálni kell a munkás mai helyzetét, amikor mun­kanélküliség nincs, amikor a munkás nincsen kiszolgáltatva a munkaadó, vagy a felügyelő kénye kedvének. Ma már a munkást védik a törvények, véleményét szabadon nyilváníthatja. Népi demokratikus államunk gondosko­dik minden munkásról. És erről mi nem feledkezünk meg és nem is feledkezhetünk meg. Tudjuk, hogy népi demokráciánknak köszönhetjük jogainkat. Tudjuk, hogy a legnagyobb hálával tartozunk a felszabadító szovjethadseregnek, és nagy Sztálinnak, aki mellettünk áll most is munkánkban, békéért folyta­tott harcunkban. PATHO REZSŐ munkáslevelező, Érsekújvár. Ahogy a földecöke elúszott, nem ma­radt más hátra, mint a község bírójá­nál könyörögni a tízkoronás munka­nélküli jegyért. Jól emlékeznek erre a berencsiek és ezért született meg a községben a III. típusú EFSz 120 taggal. Tudják, hogy csak a szövetkezeti út bizto­sftja az életszínvonal emelkedését. Megalakult a községben i CSEMA­DOK is, és tagjai kötelezettséget vál­laltak, hogy május l-ig 200-ra emelik a taglétszamot és 15 előfizetőt sze­reznek a „Tartós békéért, népi demo­kráciáért" című lapnak. A CSEMADOK tagjai közül 31-en beléptek az EFSz-be. Községünkben tökéletes együttmun­kálkodás fejlődött ki az EFSz, a CSE­MADOK és a CsISz között. A CSE­MADOK nagy tevékenységet fejt ki, megalakította olvasókörét, a színigár­dája sok szép előadást tartott és tag­jai brigádmunkával egy régi pajtából kultúrtermet csináltak. Emellett ki kell emelnünk azt, amit Schulz József elvtárs mond a CsISz és CSEMADOK együttműködéséről- „A két tömegszer­vezet teljes egyetértésben együtt munkálkodik." Községünkben • tömegszervezetek egységesen állnak a dolgozók élcsapa­ta, Pártunk mellett. Sztálin és Gott­wald elvtársunk vezetésével ml mind­annyian résztveszünk a szocializmus felépítésében hazánkban és így a bé­két is szüárdftjuk. Éberen őrködünk a fölött, hogy a nyugati imperialisták ügynökei az árulók és kémek ezt a békefrontot ne tudják megbontani. SEBŐK DEZSŐ levelező, Berencs. Nálunk is jártak a szovjet női küldöttek Nagyabony lakossága március 11-én ünnepélyes órákat élt át. A negyedik típusú EFSz-ket meglátogatta a szov­jet nők Csehszlovákiában időző kül­döttségének három tagja. Kedves ven­dégeink az ünnepélyes fogadtatás után megtekintették a szövetkezeti közös istállókat, a tehenészetet, .hizlaldát és tyúkíarmot. Délután Mária Uszenková, a szov­jetküldöttség tagja, egy Kiev-kör­nyéki kolchoz Lenin-renddel k'tiin­tetett elnöknője, szólalt fel. Beszédé­ben örömét és megelégedését fe­jezte ki a szövetkezet eddig elért eredményei felett és felhívott mind­annyiunkat, hogy a szovjet ko'hozok példája szerint még nagyobb Igyeke­zettel dolgozzunk, hogy így bizto­sítsuk a további eredményeket, az örömteljes életet. A szovjet nők elbeszélgettek ezután szövetkezetünk dolgozó asszonyaival, érdeklődtek munkájuk, életmódjuk 'e­lől és mindenben okos tanácsokat tud­tak adni. v A kedves vendégektől azzal a tudat­tal búcsúztunk el. hogy szorgalmas munkánkkal, az EFSz-nek még na­gyobbarányú kifejlesztéséve! a szov­jet tapasztalatok szerint még nagyobb erőkifejtéssel harcolunk a szocializ­musért. FLEISCHMANN KALMAN. levelező, Nagyabony. Ahol a nők átveszik a férfiak mu nkájji A tanyi „Trepa"-üzem munkásnői úgy igyekeznek harcolni a világbéké­ért, hogy a következő felajánlást tet­ték: „Mi, a tanyi „Trepa" nemzeti válla­lat női munkásai kötelezzük magun­kat, hogy az üzemben átvesszük azo­kat a munkahelyeket, amelveket mi nők betölthetünk és munkánkat a leg­nagyobb igyekezettel végezzük el. így lehetővé tesszük azt. hogy a férfimunkaerők felszabaduljanak a nehézipar számára." Szeretnénk, ha üzemünk dolgozóit fokozottabb mértékben támogatná az üzemi pártszervezet és az üzemi ta­nács. Ez főleg a nevelő- és meggyőző munkára vonatkozik. E téren üze­münkben nagy hiányok vannak. így pld. az üzemi tanács tagjai sem értik még a szakszervezetek feladatait a szocializmus építésénél. Üzemünk úgy válik még erősebbé, ha dolgozóinknak öntudatossága ál­landóan fokozódni fog, hogy jó po­litikai munka segítségével dolgo­zóink a békének még szilárdabb har­cosai lesznek. BEKE VINCE munkálevelező, Tanv. *** A CSEMADOK bratislavai helyi­csoportja szombaton, március 31-én, 18 órakor össztaggvülést tart a Vazov­utca 2. szám alatti helyiségében. Kér­jük a kultúrtársakat, hogy az össz­taggyülésen minél nagyobb számban jelenjenek meg. A Vezetőség. oktatók helyettesei, valamint a tizes bi­zalmiak felületes munkájának súlyos és szomorú következménye. Az egyik magyarnyelvű csoportban például az oktató helyettese saját fe­lelősségére (szerintem ugyan helye­sebb volna így kifejezni: saját felelőt­lenségére) elhalasztotta az oktatást, mert ugyanazon időben nőegyleti tag­gyűlés is volt, holott ennek az iskola­csoportnak legnagyobb része férfi­hallgató, akiknek semmi keresni való­juk sem volt a nőegyleti gyűlésen. A Csehszlovák Államvasutak üzemi pártszervezeténél az ellenőrzést gya­korló Mikló György elvtárs megállapí­totta, hogy az oktató Ruzsinszky elv­társ a témakörre nem volt kellőképpen felkészülve, hogy előadási módszere sem volt kielégítő és ilymódctn nem kel­tett kellő érdeklődést a résztvevőkben az előadott tárgykör iránt. Az Állami birtokok üzemi pártszerve­zeténél az ellenőrzést igen lelkiismere­tesen végezte Lihányi elvtársnö. aki je­lentésében előadta, hogy az oktató he­lyettese, Hrča elvtárs a kiielölt tárgy­kör helyett arról beszélt, hogy mivel foglalkoztak a legutolsó taggyűlésen és szinte kerülte a vita megindítását A vitánál egyébként a résztvevők is pasz­szívak maradtak, mert — amint mond­ták — nem volt ideiiik a téma átvéte­lére. Még súlyosabb hibáról számolt be az ellenőrzéssel megbízott Kocka János elvtárs, aki a Csehszlovák Autofuvaro­zás üzemi pártszervezeténél végezte az alapiskolázás ellenőrzését. Jelentésében előadta, hogy ebben az iskolacsoportban sem a bevezető elő­adást, sem vitát nem tartottak a II-ik tárgykörről, mert az üzemi pártszerve­zet a tanító személyére nézve még min­dig nem tudott megállapodni és így az előadások elmaradlak. A helyi Nemzeti Bizottság üzemi pártszervezetének magyar csoportjában Szabó István elvtárs végezte az ellen­őrzést. aki jelentésében azt adta elő, hogy a kiielölt időben megjelent, az is­kola résztvevői néhány kivétellel jelen voltak szintén, azonban az oktatás el­maradt. mert sem az oktató, sem he­lyettese nem jelentek meg. Ugyanakkor ellenőrizte a szlováknyelvű iskolacso­portot is, ahol megállapította, hogy a lll-ik tárgykör bevezető előadása az előírt időponttól eltérően csak nagy ké­séssel kezdődött meg és hogy Tóth elv­társ oktató, az egész brosúrát szóról­szára olvasta fel, minek következtében a résztvevők nem sok érdeklődést ta­núsítottak az előadás iránt. Igen lelkiismeretesen látja el az ok­tató teendőit a kommunális vállalat üzemi pártszervezetének magyar cso­portjában Réthy István elvtárs, a helyt városi pártszervezet magyarnyelvű alapiskolájában Hornyák elvtárs, a Földműves Raktárszövetkezet üzemi pártszervezetében a szlováknyelvű is­kolacsoportban Dovala elvtárs. Az el­lenőrzéssel megbízott elvtársak jelenté­sei szerint azonban, ezek az oktató elv­társak is figyelmen kívül hagyják a Központi Pártbizottságnak »Hogyan tanítsunk és tanuljunk<c című füzetben megjelent utasításait. örömmel lehet azonban mégis meg­állapítani, hogy az eddigi ellenőrző munka, valamint az utána megtartott közös értekezlet tartalmas vitája, meghozta a kívánt eredménvt és az ellenőrzéssel megbízott elvtársak most már felismerve a hibákat és hiányos­ságokat és a tanácskozáson megtalál­va a módozatokat ezek végleges eltá­volítására, — segítségül fognak szol­gálni mind az oktatóknak, mind azok helyetteseinek a pártoktatás megjaví­tásában. A tanácskozáson elhatározták az elvtársak, hogv az ellenőrzés munká­jába aktíve bekapcsolják a iárási okta­tókat, valamint az üzemi és helvi párt­szervezetek vezetőségi tagjait is. Az állandó és lelkiismeretes ellen­őrzés meg fogja javítani az oktatók, helyetteseik és általában az iskola résztvevőinek munkáját is. Ne felejtsük el, hogv a káderkép­zést, a kádernevelést van hivatva elő­revinni az egyéves pártoktatás is, amelynek mélyreható jelentősége és célkitűzése abban van, hogy lenini­sztál'ni szellemben nevel iük az újabb és újabb kádereket a Kommunista Párt részére. Kalinin elvtárs a pártoktatás kérdé­séről a következőket mondotta: ,,Az az elvtárs, aki a oártoktatás nehéz munkáját végzi, nemcsak okta­tó, de egyben és pedig nem is kis­mértékben tanuló is." A gyakorlat kétséget kizáróan azt bizonyítja, hogy Kalinin elvtársnak nagvon is igaza volt, mert magunk is. mint előadók Igen sokat tanulhatunk azoktól az elv­társaktól, akiket tanítunk. A pártoktatás munkájában résztve­vő elvtársak feladata nehéz és súlyos, mert igazi céljuk''az kell legyen, hogy az előadásra kijelölt anyagot, lehető­ség szerint a legnagyobb részben át­vigyék azokra, akiket oktatnak, hogy ezek az elvtársak azután maguk is felhasználhassák ezeket az úiabb isme­reteket a Párt, a dolgozó és a szocia­lizmus iavára. Az oktatók használják fel életta­pasztalataikat az oktatás során, mert ne felejtsük el, hogv az élet iskolája a legnagyobb iskola és azoktól, akik ezt az iskolát abszolválták, sokat ta­nulhatunk. Használják fel a különféle béke­kongresszusok, a béke világtanácsá­nak anyagát és különösképpen hasz­nálják fel a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága legutolsó ülésén hozott határozatok anyagát a további oktatások során és igyekezze­nek a mindenkori iskolai anvagot saját viszonyainkra alkalmazva előadni. Javítsuk hát továbbra is a pártokta­tás munkáját és kísér ien további munkánkban Lenin elvtárs tanítása: „Nincs forradalmi gyakorlat, forradalmi elmélet nélkül és nem lehet a proleta­riátusnak élcsapata az a párt, amely­nek nincs élenjáró elmélete." Járási és városi pártvezetőségünk pedig szenteljen még nagvobb figyel­met a pártiskolázás nagyielentősgű feladatának, — mélyítsük el a káderkép­zés munkáját, emeljük a pártiskolázás színvonalát, mert ezzel erősítjük drá­ga Kommunista Pártunkat, hatalma­sabbá tesszük a Szovietúnió vezette, legyőzhetetlen béketábort és gyor­sabban valósíthatjuk meg hazánkban is a szocializmust. Koziner Imre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom