Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-24 / 71. szám, szombat

1951 március 24. UJSZ0 li Xz egész világ haladó asszonyai részt vesznek a békeharc tokozásában és fogadalmat tesznek százmilliók ne­vében a varsói határozatok végrehajtá­sára s a világ béketanácsának felhívá­sát százmilliók között a meggyőzés ereiével széjjelviszik és gyűjtik az alá­írásokat. A világ asszonyai mérlegelik a békeharc állását és határozott cél­kitűzésekkel látnak hozzá további fel­adataik teljesítéséhez abban a küzde­lemben, amely Amerikától Kínáig a földkerekséget átfogja. Ebben a harc­ban a Szovjetunió vezetésével az élen járnak a népi demokratikus országok asszonyai, Korea és Kína hősi szabad­sághacos asszonyai, a gyarmati né­pek, a nemzeti felszabadulásukért fegy­verrel kezükben küzdő népek, a tőkés országok elnyomott milliói és az ame­rikia megszállás alatt élő Nyugat-Né­metország asszonyai is. A kapitalista országokban a háborús gyujtogatók klikkje nyomorba hajt milliókat véres profitért. És mindannak ellenére, hogy nyomorban s megfélem­lítés alatt vannak, a békeharc erősödik minden imperialista országban és az asszonyok törekvése a varsói határo­zatok végrehajtására és a világtanács békejavaslatának aláírási akciójára nö­vekszik. Az asszonyok tudják és meg­értették, hogy a békeharc folyamatos, szívós munkát követel a termelésben, a társadalmi munkában, a szövetkeze­tek erősítésében, a hiányosságok ki­küszöbölésében, munkánk megjavításá­ban. Az asszonyok a világ béketáborá­nak rendíthetetlen hívei és eleget fog­nak tenni a világ béketanács határoza­tainak. El fogják juttatni a határozato­kat minden nőhöz, minden lányhoz, minden anyához az üzemekbe, a szö­vetkezetekbe. A gluchovkal textilkombinát egv fo­hóbrigádja így üdvözölte a Nemzetközi Nőnapon a világ asszonyait: »Gondol­junk rá, kedves barátnőink, hogy a bé­ke záloga a cselekvés egysége, gon­doljunk rá, hogy a béke meghódítása az élet meghódítása. Soha egy percre sem szabad elfelejtenünk, hogy az út a kommunizmushoz, az út a békéhez a mi munkapadjaink és gépeink mellett vezet.* A szovjet anyáknak, akik a Honvé­delmi Háború idején aktíve, minden áldozatra készen segítettek legyőzni a fasiszta bandát, még máig is vérzik a szívük, mert a fasiszták visszavonulá­sukkor ezer és ezer ártatlan gyerme­ket hurcoltak magukkal Nyugat-Né­metországba és azokat még ma is erő­szakkal ott tartják. Banditákra jellem­ző módszerekkel meghiúsítanak min­den törekvést, hogy ezek az ártatlan gyermekek édesanyjukhoz, szülőföldjük­re visszakerülhessenek. Mária Lam­pert francia képviselőnő, a francia parlament 1950 decemberi ülésén ezt az egyenes kérdést intézte a francia kormányhoz: süket fülekre talál-e egy fájdalmas anya felhívása? Mária Lam­pert számos olyan okmányt olvasott fel, amely kétségkívül bizonyítja, hogy jelenleg 4000 gyermek várja az angol zónában hazaszállítását, akik között nagy számban vannak szovjet gyere­kek. És így folytatja: »Az angolok kaszárnyarendszert ve­retlek be az árvaházakba Fölösleges mondani, hogy a gyern»ekeknek meg­tiltották anyanyelvük használatát. Ar­ra kényszerítik őket, hogy elfelejtsék hazájukat. 1947-ben a schleswig-hol­steini terület főbiztoshelyettese körle­velet küldött azokba az árvaházakba, ahol szovjet gyermekek vannak A kör­levél, amelynek száma 312/7 VPDP, azt tartalmazza, hogy a gyermekeknek meg kell tanulniok a német nyelvet és örökbefogadásukat a németek által a német Vörös Kereszten keresztül tá­mogatni kell. Tehát nemcsak megfosztják ezeket a gyermekeket az anyai szeretettől és meleg otthonuktól, hanem hazájuk el­lenségeivé akarják nevelni őket. Senki sem tudná ezeket a tényeket megcáfol­ni, mindenki régen ismeri őket és a mult napokban a sajtó is beszámolt róluk, amikor december elején a 12 éves Nína Zvereva nevű kislány bolyon­gott Belgium fővárosának utcáin Éz a kislány egy ukrán lánvka volt, akit kisgyermek korában a háború alatt Né­metországba deportáltak. Azóta egy nyugati táborban tartották 20 más ha­sonló korú gyermekkel együtt és a Ca­ritas Catholica nemzetközi szervezet­nek adták át. Német álnéven egv jóté­kon katolikus nő gondjaira bízták, mint ahogyan ezt a legnagyobb belga katolikuc napilap írja. De Nina elté­vedt Brüsszel utcáin és a járókelők hallva, hogv a kislánv oroszul beszél, elkísérték a szovjet követségre. Itt mesélte el Nina szomorú történetét: Ezért tehát a Kommunista Párt nevében azzal a kérdéssel fordulok a kormányhoz, — folvtatia Mária Lam­pert képviselőnő. — mit szándékszik tenni annak érdekében, hogv ezek a gyermekek visszajuthassanak hazájuk­ba és vége Iegven annak a tűrhetetlen állapotnak, hogv Hitler örökösei őt évvel a háború befeiezése után fogva tartják Sztálingrád hőseinek gyerme­Wť* A világ dolgozó asszonyai magasra emelik a hehe lobogóját A világ becsületes asszonvai mély­séges felháborodással veszik tudomá­sul az imperialistáknak ezt az aljassá­gát. Minden ország asszonvai tiltakoz­nak az ellen, hogy ártatlan gyermeke­ket, a háború áldozataiként fogva tart­sanak. Az imperialistákat nem hatja meg sem a gyermekek sírása, sem az anyák könnye, az egvetlen. amivei rá­juk hatni lehet: erőnk és egységűnk megmutatása. Legutóbb Pekingben egy szövetke­zetben rendkívüli összejövetelt tartot­tak, melynek során a dolgozók meg­beszélték, milyen segítséget tudnak koreai hős testvéreiknek nvuitani. Egy fiatal, törékeny nő könnyek között kért szót: — „Két kicsiny gyer­mekem van, a kisebbik most kezd be­szélni. Azt akarom, hogv éljenek, s szép jövőjük legven. Azt akarom, hogy szabadon élhessenek. Nem aka­rom, hogy az amerikaiak vagy a töb­bi imperialisták rabszolgái legyenek. Én harcoltam a hegvek között, hogy megvédjem hazámat és gyermekei­met. Ha Koreába megvek, egyenesen a frontra megyek. Férjem, —' akivel úgy házasodtunk össze, hogv mindket­ten fegyvert tartottunk kezünkben, — szintén harcolni akar. Gvermekeimet rábízom a népre, mert elhatároztam, hogy megvédem őket azok ellen az embertelen szörnyelegek ellen." A hős görög asszonyok rendíthetet­lenül folytatják a harcot. A fogság, a kimondhatatlan szenve­dések ellenére a csodálatraméltó, bátor görög nők bíznak hazájuk fövőjéhen. Az alábbi levél érkezett a Nemzetkö­zi Nőszövetség titkárságához a görög­országi „Averoff'-börtönbő.: Az „Averoff'-börtön rácsal mögül, ml elítélt görög nők legforróbb üd­vözleteinket küld ifik a világ demokra­tikus asszonyainak. Férjeink, gyerme­keink, fivéreink oldalán vívtuk szent harcunkat a szabadságért, a független­ségért, a békéért. Bátorsággal és önfeláldozással har­coltunk a monarcho-fasizmus minden bfine ellen az erőszak, otthonaink lerombolása, a kvégzések ellen. Hét­százötvenen vagvunk asszonyok az „Averoff'-börtönben. Többezer nő sínylődig Görögország többi börtönei­ben. Nedves cellákban élünk, a legtö­ben közülünk betegek, testileg meg­törtek az elszenvedett kínzásoktól, de lelkünk törhetetlen. Magasra tartjuk a demokrácia lobo­góját. Ti, a világ demokratikus asszo­nyai ismételten bizonyítékát adtátok velünk való nagv szolidaritástoknak. Folytassátok a munkát még nagyobb lendülettel, harcol iátok a bebörtönzött görögök jobb életkörülményeiért, har­coljatok az általános amnesztiáért. Che-Den-Zuk koreai kultúr és propa­gandaminiszternek a berlini tanácsülé­sén 1951. március 3-án tartott beszá­molóiából: „Asszonyaink hazaszeretete és hő­siessége új hőstettekre ösztönzi né­pünket. A Kuvor-Bergenben működő partizánosztaghoz tartozik Kan-Girsub, a hős partizánnő, aki egvmaga min­den segítség nélkül 30 ellenséges ka­tonát ölt meg és ígv osztaga veszte­ség nélkül elkerülte a bekerítést. A koreai partizánnők a hős néo első so­raiban állnak. Phönjan bevétele után az amerikai katonák és liszinmanista árulók győ­zelmi összejövetelt rendeztek a köz­ponti árúház ötödik emeleti éttermé­ben. A koreai hazafiak nem nézték tét­lenül a kannibálok dőzsölését. Li-Dih­Sia, az állami árúház egvik 23 éves elárúsítonőie gránátot dobott az étte­rembe és lángborította az épületet. A koreai asszonyok nemcsak a fronton teljesítik hazafias kötelességüket, hanem ea hátországban is. A háború első két hónapjában 31.666 volt azok­nak az asszonyoknak a száma, akik saját kívánságukra mentek az üze­mekbe és gvárakba dolgozni és egye­dül Kenwon tartományban 179 306 asszony állt a férfiak helyébe." Jugoszlávia asszonvai küzdenek a fasiszta Tito-klikk ellen és harcolnak a békéért. Jugoszlávia hitlerista megszállása idején a jugoszláv nők hősiesen harcol­tak, hogy felszabadítsák hazájukat a hódítók gá ja alól. Ebben a harcban 25.000 jugoszláv nő áldozta életét. Több, mint 40.000 megsebesült és 3000 nyomorékká vált. A Tito-klikk fasiszta kormányzata megsemmisítette a jugoszláv népnek annyi áldozat árán kiharcolt vívmá­nyait. A jugoszláv néo ezrei sínylőd­nek börtönökben és trvü ftőtáborokban. A bebörtönzött nőket ütik-verik, or­vosi segítség n'ncs. A koncentrációs táborokban és börtönökben sínylődő nők a hitleristák minden állatiasságot felülmúló terror ia ellenére is tovább folytatják a harcot a Tito-klikk ellen. Amikor a „Postafiók Nr. 45" táborban a Tito-klikk titkos rendőrségének, a UDB-nek egyik ügvnöke sarat dobott egy idősebb asszonv arcába, egy 18 éves fiatal lánv bátran odakiáltotta M. Zelicsnek, a táborparancsnok helyette­sének, akit az auschwitzi tábor egyik szadista vezetőjéről „Hertának" ne­veztek el: „Ti rosszabbak vagytok a hitleristáknál. Váriatok, hamarosan meglakoltok minden gazságtokért!" Vadállati kegyetlenséggel megkínoz­ták ezt a hős fiatal lányt, aki bátran ki­fejezésre juttatta Jugoszlávia vala­mennyi haladó gondolkozású asszo­nyának meggyőződését. A jugoszláv nők megbecsülhetetlen szolgálatot tettek a hitlerizmus ellen vívott küzdelemben. Azzal, hogv az asszonyok egyre tevékenyebben vesz­nek részt a Tito—Rankovics-klikk ellen irányuló harcban, ugyancsak hozzájá­rulnak ahhoz a küzdelemhez, amelv az új háború előkészítését célzó bűnös imperialista tervek ellen iránvul, ahhoz a harchoz, amelyet a jugoszláv nép folytat, hogy felszabaduljon a fasiszta Tito-klikk uralma alól és Jugoszlávia visszatérjen a béke és a demokrácia táborába. Csikágoban egv hivatalosan meg­rendezett képzelt atombombatámadá: alkalmával a „Csikágó osszonyai a bé kéért" nevű egyesület egv rajzzal el látott röpiratot osztott szét az iskolá sok között, amelv az atombomba eset leges romboló hatását mutatta a követ kező szöveggel: „Kedves mama és papa! Hazajöttem az iskolából, ahol atombombatámadást játszottunk. Ha a mi környékünkre egv valóságos atombomba esne. mi mindnyájan, há­zunkkal, iskolánkkal együtt teljesen elpusztulnánk. A helvett, hogy atom­játékokka! ijesztgetnek bennünket, nem lenne e helvesebb. ha ti felnőttek megakadálvznátok azt, hogy atom­bomba essék bárhova a világon, ahol gyerekek élnek. Ha ténvleg meg akar­tok minket védeni, hív iátok fel telefo­non Kennelv polgármestert és mond­játok meg neki. hogv beszéljen Tru­man elnök úrral és a világ többi veze­tőivel, gyűljenek össze és tiltsák el az atombombát, mielőtt még mi­reánk leeshetne. Gyermeked." A francia Népszövetség az ,,Asszo­nyok nagy nemzeti gyűlésére a lefegy­verzés érdekében" a következő felhí­vást bocsátotta ki: ,.A fegyverkezési haiszával a háború közeledik otthonainkhoz. Sürgősen össze kell fognunk mindnyájunknak a A CSEMADOK hamuliakovi (gútori) helyicsoportja e hónap 25-én, húsvét vasárnap szlnieleőadást rendez a čunavai (csúnyi) CslSz szfni­gárdájának vendégszereplésével. Színre kerül Oogol: >LANYN£ZÖ« cimú vígjátéka. A« előadásra mindenkit szeretettel meghív a rendezőség. Peti gyerek húsvét tájban Folyton bent iilt a konyhában S azon rágta anyja fülét, Mi örömet hoz a húsvét? »Lesz krémes meg püspökfülel* Biztatta Petit a szüle, De Péterke grimaszt vágott Ennél biz' 6 többre vágyott} JDehU úsoéíja Irta: V. OtOA. »Kirándulunk, csak ne essen# Mondta szüle türelmesen Ám Petinek ez sem elég. Kirándulni mehet ő még! »Hogyha elvisz Kovács Tóm, Mehetsz akkor locsolódniU Hej, megörült Peti erre, »Ez kell ám húsvét reggelre!* ... Es hogy jól menjen a programm Eltökélte magát nyomban, Hogy csinál ő egy főpróbát — Š leönti a szomszéd kutyát! Besurrant a kamrába hát S kicsent egy nagy vizeskannát. Jó kútvizzel merte tele S a kapuhoz osant vele. A kapunál lesbe állott (A kapu rozzant volt, málott) Itt etirta a Bodri kutyát, Innen füttyentett neki ét. Mikor aztán zörejt hallott S azt hitte, hogy Bodri van ott, A nagy kanna vizet szépen Át zúdított a a résen! Hej, lett is ebből nagy móka! Lett a nadrágszíjnak dolga! Mert akit Peti lelocsolt, Az big — a levélhordó oott! lefegyverzés követelésében. merf egyébként a háború fenveeet összes szenvedéseivel egvütt. Családjaink jóléte rovására a kato­nai költségvetés összege ebben az év­ben 740 milliárd frankra, az egész költségvetés egyharmadára emelke­dett. A rombolás és a terror fegyverei Amerkából érkeznek hozzánk. Kikö­tőinket hadikikötővé változtatják. Az új amerikai megszállók fegvverraktá­rakat létesítenek országunk számos vidékén, gyakran csak néhány méter­nyi távolságra otthonunktól Az amerikai anvák szava.: „Hozzátok vissza fiainkat Koreá­ból!" — hangzott el Pittsburg ipari vá­rosban a felhívás, amelvet a pitts­burg sajtó között. Azok a családok, ak'knek szerettei Koreában vannak, írják fel a következő telefonszámot: „1,9698" Mrs. E. Miller, a déli kerületből kö­zölte ezt a hirdetést. 20 éves fia. E­M ;ller. az első tengerészdivízió ötödik számú hadosztályában szolgált Észak­Koreában. Mikor utolsó levelét minisz­teréhez intézte. Leírta a nehézségeket, amelyeket a hadseregnek le kell küz­denie. Az idő olyan kegyetlenül hideg volt. hogv a forró víz pillanatok alatt megfagyott az étkezőben. A hirdetésre a válaszok lavináját küldték az anvák. akiknek fiai szin­tén Koreában harcoltak. Millerek tele-' fonja állanddóan szólt, éjjel-nappal, szívszaggató értesítéseket kapott az anyáktól, akiknek fiai Koreában szol­gáltak. Három nap alatt 300-an telefo­náltak. De sokkal többen voltak, akik nem tudták őt elérni. Ezután Millerné mindazokkal egvütt. akikkel összeköt­tetésbe került, sürgönvt küldött a kormány tagjaihoz, amelyben sürgetik az amerikai katonák kivonását Koreá­ból. Az olasz nők megvédik a munkához való jogot. Harcolnak a béke ellensé­gei ellen! — Annak megakadályozására, hogy ai özem vezetősége az üzemből há­rom naftatartályt elvitessen, hogy az üzem részére olvan fontos naftaanyag bennmarad Ion az üzemben és mitovább dolgozhassunk, ne kerül lünk az utcára, mint munkanélküliek — ráfeküdtünk a sínekre. A mozdonyvezetők ránknéztek' és azt mondták: „Legyetek nvugodtak, nem lesz bántódástok." És így a nafta bennmaradt az üzemben és hajtja a gépek motor lait. Minden asszonv, minden dolgozd nő hasonlóan védekezik mint Mária Ferro, aki a sfnekre feküdt, hogy az üzem részére bennmarad Ion a nafta. Maria Ferro 44 éves. kissé sovány, vonásai fáradtak. Már nagvon régen dolgozik naponta 8 órát. a hét minden napján, az év minden hetében. Min­den nap három hordó fehér vasat dol­goz fel, hordónként 50 k'logrammot. fullasztó hőségben. Mindazok, akik ott dolgoznak, legalább 6 liter vizet isznak meg naponta. Egv ilven munka nem nagyon derűs és nem iárul hozzá, hogy az olasz belcanto hírnevét meg­tartsa. De Máriának dolgoznia kell, három gyermeke van otthon, akiknek enniük kell. A gyermekek kenyerére gondolt, amikor elsőnek vetette magát a sfnekre. Mert S most egvike az el­bocsátottaknak, nincs munka, nincs ke­nyér, otthonában ott leselkedik a nyo­mor. Nem azért szülte gyermekeit, hogv éhenhaljanak. a-"ért ő is űgv vé­dekezik, m'nt a többi asszonytársai. T u r i Mária. tM HM MM tl HMWmtt WHWW KW Mt WMI ÜJ SZO, a csehszlovákiai magyar dolgozók napilapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava. Jesenského 8. sz. Telefon: szerkesztőség 262-77 és 347-16, kiadóhivatal 262-7T. FÔ- és felelősszerkesztő: Lörincz Gyula. Feladó és Irányító postahivatal: Bra- tislava n Nyomja és kiadja a Prav­da Nemzeti Vállalat Bratislava Kéz­ratokat nem adunk vissza Előfize­tés 1 évre 540 % *vre 270 évre 135—, 1 hónapra 45.— Kés. A hetilap (csütörtöki szám) előfize­tése 1 évre 150 , % évre 75 % évre 40.— Kis. A ÍCEPES­KÖNYV előfizetése egy évre NÉP" NAPTAR-ra{ együtt 100 fö*.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom