Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-18 / 66. szám, vasárnap

1951 március 18 UJSZ0 Sas knáar: A Párizsi Kommün A kereskedelem nagy feladataitól hom és példamutató emlékezete A socializmus cselekvő megvalósításának történelmében nevezetes dátum március 18-a. Ezidén, 1951ben, a Párizsi Kommünt elindító íegyveres felkelésnek 80-ik évfordulóját ünnepeljük ezen a napon. A forradalmi megmozdulás színtere Párizs volt, cselekvője a 80. esztendő előtti Párizs dolgozó népe, műve pedig az emberi történelemben egy addig páratlanul álló tett: a burzsoázia urdlmának megdöntése a nyugati kapitalizmus egyik vezető államának szívében. Március 18-a, mint nap, a tavaszi napéjegyenlőség küszöbére esik. A tavaszi napéjegyenlőség idejétől kezdve a nappalok diadalmasan túlszárnyalják az éjszakákat, a fény győzedelmeskedik a sötétségen. Különböző népek ősi mítoszai örökítik meg ezt a harcot. De a párizsi proletáriátus harca és teljesítménye, nekilendülése és alkotóereje az 1871-ik év tavaszi napéjegyenlőségétől kezdve 72 napon keresztül, — a nap-mítoszok hőseinek minden mesebeli küzdelménél titánibfc munka, mert a Párizsi Kommün, mint a proletáriátus tette, nem a regék birodalmába tartozik, hanem az osztályuralmat megdöntő, az embert a kizsákmányolás alól valóban felszabadító társadalomformálásnak kezdetét, első, nagy cselekedetét jelenti. A Párizsi Kommün, mint históriai tény, maga a tesftetöltött proletár heroizmus. III. Napoleon, ez a politikai kalandor, aki 1848 proletárvérrel öntözött júniusa után a francia társadalom osztályellentéteit a njonarchia visszállítására aknázta ki, majd korrupt tőkésparadicsomot teremtett az uralkodó osztályoknak, 1$70 júliusában Poroszországnak hadat üzent, hogy katonai babérokkal leplezze politikai rendszerének szégyenfoltjait és kudarcait. 1870 szeptember 2-án III. Napoleon a poroszok előtt kapitulált Sedánnál s két nap múlva Párizsban detronizálják a hadifogságba került uralkodót, kikiáltják a köztársaságot s ideiglenes kormány alakul. A poroszok előtt szabaddá lett az út Párizs felé, a párizsi nép felfegyverkezett, a nemzeti gárdának burzsoá elemekből toborzott, már meglévő 60 zászlóaljához 200 népi zászlóaljat hívnak fegyverbe Franciaország ideiglenes köztársasági kormánya csak tessék-lássék módon intézte a honvédelmet, főleg arra vigyázott, nehogy a dolgozó osztályok megmozdulása kibillentse a kormányt a hatalomból s ezzel lehetetlenné tegye, hogy a burzsoázia egy véres háború tüzénél is tovább süthesse a maga pecsenyéjét. 1870 szeptember 19-én a poroszok megkezdik Párizs ostromát s a város 1871 január 28-án megadta magát. Az ideiglenes kormány fegyverszünetet köt a poroszokkal, akik megelégedtek Párizs jelképes megszállásával olymódon, hogy átvonultak a város területének egy részén. Míg a francia sorkatonaság 'erakta fegyvereit, a felfegyverzett párizsi nép nemzetőrsége megtarthatta ágyúit és puskáit. A fegyverszünet megkötése után az ideiglenes kormány nemzetgyűlési választásokat rendelt el s a Bordeauxban összeülő 750 tagú nemzetgyűlés, melynek többsége monarchisia és reakciós burzsoá érzületű volt, miniszterelnökké választja Thiers Adolfot, aki ugyan az elűzött Bonaparte ellenfele, de az 1848-ban elkergetett Or!eáns-ház híve volt. Thiers. maga is meggazdagodott burzsoá poli'ikus. kormányával együtt csak egy célt ismert: a polgárság uralmát a háború minden vesztesége és megpróbáltatása közepette is biztosítani š e cél elérése végett mindenekelőtt végrehajtani a párizsi nép lefegyverezését Párizs dolgozói azonban/akiket a második császárság visszaélései, a négy hónapnál tovább tartó ostrom nélkülözései s a hadsereg vezo'őinek bűnös gondatlansága és árulása elkeserített, fegy,veréike/t a bűnök elkövetői és a szenvedések okozói ellen fordították. A Párizsi Kommün 1871 március 17-ről 18-ra virradó hajnalban robbant ki, amikor a kormány katonasága behatolt Párizsba és a Nemzetőrség ágyúit el akarta rabolni. A rajtaütéstervét azonban megtudták a párizsi kerületek nemzeti gárdáinak csapatai, összegyülekeztek az ágyúkat már őrző sorkatonaság feltartóztatására, nehogy elszállíthassa azokat. Mikor a sorkatonaság parancsnoka, Lecomte tábornok tüzet vezényelt a nemzeti gárda és a nép ellen, a katonák nem engedelmesetek a parancsnak, hanem a <jép Idaiára állottak. A tábornok helyett, egy altiszt • vette át a (1871 HL 18—1951 III. 18) parancsnokságot, a tábornokot letartóztatták és agyonlőtték. A hatalom Párizsban március 18-án a nemzeti gárda központi bizottságának kezébe került, s mivel ezt a bizottságot a felfegyverzett dolgozók j bizalma állította az ügyek élére, szaj kítás következett be a francia főváros ' dolgozói, a Párizs melletti Versaillesben ülésező nemzetgyűlés és az ott hivataloskodó kormány között. Megindult a nyílt harc, amelybein egyik oldalon • állt a proletariátus vezette párizsi nép, a másik oldalon álltak a francia burzsoázia hatalmi szervei s e szervek szolgái. A nemzeti gárda központi bizottsága március 18-a után választásokat rendelt el Párizsban s március 26-án megválasztják a 85 tagból álló kormányzótestületet, a Kommünt, melyben 21 burzsoá is helyet kapott, akik burzsoá negyedek szavazataival jutottak be a kormányzótestületbe. 30 kommün-tag munkás volt, a többiek pedig az értelmiségi foglalkozások demokratikus gondolkodású dolgozói közül kerültek ki. A Kommün az általa kibocsátojt törvények végrehajtására 10 bizottságot választott (pénzügyi, szociális, egészségügyi, biztonsági, stb, bizottságot) s minden bizottság vezetője a Kommün egy-egy tagja volt. Fontos utalni arra, hogy a Komműnben törvényhozás és végrehajtás nem volt különválasztva, minit a polgári demokráciákban. A Kommün új államtípust teremtett, amelynek alapja nem a legalitás köpönyegébe burkolózó osztályuralom és parlamentarizmus, hanem magának megteremtőjének, a dolgozó népnek az akarata és megmozdulása. A Kommün feloszlatja a nép felett álló osztályhadsereget, ennek helyére a felfegyverzett nép, a nemzeti gárda lép. Végül a Kommün megszünteti a burzsoá közigazgatás régi népellenes formáját. Az elmenekült vagy szabotáló bürokratákat proletárokkal helyettesíti és az állam valamennyi tisztviselőjét munkásoknak nyilvánítja, akik népi ellenőrzés alatt állnak s betöltött hivatalukból, lia kifogás merül fel ellenük, visszahívhatók. 1871 tavaszának napjai Párizsban a következő tények és intézkedések által válnak egyre derűsebbeké és emberibbekké. Március 26-án megválasztják a Kommün tagjait, 28-án proklamálják a proletariátus újstílusú államának megalakulását, 30-án az állandó hadsereget megszüntetik s egyedüli fegyveres hatalom a nemzetőrség marad. Megengedik, hogy külföldiek is működhessenek a Kommün tagjaiként és ezzel kinyilvánítják, hogy a Párizsi Kommün a dolgozók világszolidaritásának zászlaját emeli magasba. Április első napjaiban egymást követik további alapvető rendelkezések. Az egyházat é« az államot szétválasztják, a vallásos szimbólumokat eltávolítják az iskolákból. Statisztika készítését rendelik el az iparüzemekről s ahol a tulajdonosok dezertáltak, ott gondoskodnak az üzembehelyezésről, mégpedik terv alapján s a terv megvalósításáról a dolgozók szövetkezetei intézkednek. A Kommün tagjai három párthoz tartoztak. Voltak közöttük blanquisták, proudhonisták és polgári jakobinusok. Az utóbbiak a blanouistákkal tartottak s a blanauisták erős diktatúra hívei voltak, de nem álltak szoros és bensőséges kapcsolatban a munkássággal. A kisebbséget képező kispolgári gondolkodású proudhonisták a politikai harc ellen foglaltak állást s nem kívánták terror alkalmazását a forradalom ellenségeivel szemben. A Kommün legkiválóbb vezetői közé tartozik Frankéi Leo magyarországi származású ötvös, aki a Kommün munkaügyi bizottságának az élén állt. Frankéi úttörő szociális intézkedéseket tett. így megszüntette a pékek éjszakai munkáját, megtiltott a levonásokat a dolgozóknak iáró bérből, rendelkezett a termelésnek szövetkezeti formában történő megindításáról. A Kommün elengedi a nehéz viszonyok között é!ő iakossáe lakbérhátralékát, megszünteti a zálogtárgyak elárverezését. a burzsoák által elhagyott lakásokba betelem'tik a külvárosoknak szörnyű lakásviszonyok között sínylődő dolgozóit. A Kommün gondoskodott az oktatás ingyenességéről, a csecsemők és gyermekek gondozásáról. Röpiratok terjesztése útján kapcsolatot keresett a Darasztsággal, de az utóbbinak megnyerését s a vele való együttműködést a katonai helyzet, a város bekerítettsége mi?' volt képes megvalósítani. A Párizsi Kommün rendkívül nehéz viszonyok között végezte feladatait. Szemben állt vele Párizs keleti és északi részén a porosz hadsereg, mely látszatra seťnlegességet tanúsított és passzívan viselkedett, de Bismarck, miután 1871 máius 10-én Thiersszei megkötötték Frankfurtban a békét. szabadon engedett francia hadifoglyokat, hogy ezekkel a délről és nyugatról támadó kormánvcsapatokat megerősítsék. A két fegyveres ellenfélhez járult a lappangó belső ellenség, melv kémkedett és szabotált bent a városban. Thiers már áorilis 2-tól kezdve Párizst a kormánv sorkatonaságával támadtatia. A kommunardok hősiesen és önfeláldozóan harcoltak. A versaillesiak csak lépésről lépésre tudnak teret nyerni s előnvomulásukat véres kegyetlenkedéssel szennyezik be. Ekkor bosszulta meg magát a nemzeti gárda vezetőségének az a mulasztása, hogy márcus 18-a után nem indított azonnal-támadást Versailles ellen s időt engedett Thiersnek csaoatok összevonására s a Kommün elszigetelésére. Raoul Rigaud, a Kommün ügyésze, csak megkésve kezdett túszokat szedni, ktsmény rendszabályokat és megtorlásokat alkalmazni a bomlasztok és ármánykodók ellen. Megmagyarázhatatlan módon a kommunardok elmulasztották megszállni a Francia Bankot. pedig ezzel mindennél hathatósabban lehetett volna nyomást gyakorolni Thiersre és a francia burzsoáziára. 1871 május 20-án kezdődött az első proletár állam végső harca, élethalál küzdelme az előrenyomuló ellenforradalmi haderő ellen, 28-án elestek az utolsó barrikádok. Leírhatatlan vérfürdő következett, a győztesek 30.000 kommunárdot koncoltak fel és 40.000-t vetettek a börtönbe és deoortáltak. Marx Károly két nappal az utolsó barrikádok áttörése után az Internacionálének a franciaországi polgárháborúról kibocsátott kiáltványában lángoló szavakkal bélyegzi meg a párizsi Kommün embertelen eltipróit s megállapítja, hogy a Kommün által a kisajátítók ellen alkalmazott oolitikai és harci módszerek képezik azt „a végre felfedezett politikai formát, amelv mellett a munka felszabadítása végbemehetett." Marx azzal végzi az Internacionálé káltványát, melynek címe „Polgárháború Franciaországban", hogy a munkások Párizsát, Komműniével együtt ünnepelni fogják örökké, mint egy új társadalom dicsőséges előhírnökei " Marx megállapítását megerősítette Sztálin a Szverdlov-egyetemen 1924ben tartott előadásaiban amikor leszö<gezte, hogy a Párizsi Kommün csirája annak a poltlkai formának, melynek kifejlesztése és betetőzése a szovjethatalom. A Kommün véres eltiprása ellen a magyar munkásság 1871 június 11-én gyásztüntetéssel tiľtakozátt Pesten, amiért hűtlenségi pert indítottak az Általános Munkásegylet 30 vezetője ellen. Thiers külügyminisztere, Jules Favre felhívta az európai államokat az Internacionálé üldözésére s ennek a felhívásnak Magyarors/ágon is megvolt a visszhangja. A közvélemény nyomására azonban a hűtlenségi per vádlottait bizonyíték hiányában fel kellett menteni, sőt a francia bíróság által incontumaciam halálra ítélt Frankéi Leo 1876-ban visszatérhetett Magyarországra. Igyekezett egységbe tömöríteni a munkásmozgalom már elevenen mutatkozó, de széthúzó erőit. Frankéit a rendőrködö kormányzat üldözőbe vette s ezért öt év múlva külföldre távozott. De hogy a kommün emléke a Frankéi távozását követő évtizedben is elevenen élt, még a haladó értelmiség körében is, annak bizonyítéka az összehasonlító irodalomtörténet kitűnő művelőjének, Katona Lajos, egykori budapesti egyetemi tanárnak a Kommün 15. évfordulójára írt s alig egy esztendővel ezelőtt napvilágra került Krajcsir belkereskedelmi miniszter beszédéből A belkereskedelmi minisztérium költségvetési vitáján Krajcsir elvtárs belkereskedelmi miniszter is felszólalt és beszédében többek között a következőket mondotta: Életünk nagy változásai következtében kereskedelmi életünk is nagy feladatok előtt áll. Ha kereskedelemről beszélünk, annak mindkét ágára, mind a kereskedelmi, mind a felvásárló ágára gondolunk Ha foglalkozni akarunk azokkal a nagy feladatokkal, amelyek előttünk állnak, akkor azt hiszem, hogy joggal szentelünk nagy figyelmet annak, ami /nálunk az elmúlt évben lejátszódott, i amikor magasra emelkedett az élelmiszer fogyasztása és más ipari cikkekkereslete Természetes, hogy a termelő erők nagy és viharos fejlődése, népünk életszínvonalának emelkedése snellett sok a nehézségünk is. E fejlődésben a» árak, főleg a szabadpiac árai leszállításának általános útján haladunk. Ha néhány árat kivételesen emelnünk kellett, az csak olyan esetben történt, amikor helytelenül szabályozták a piacot, amikor a felvásárlás tárgyát képező árucikkekről volt szó, úgy hogy az ár, amelynek határozott szabályozó tényezőnek kellett votna lennie, megszűnt ezt a feladatát teljesíteni. A vita megerősítette dolgozó népünk általános véleményét, hogy helyes volt a kormány intézkedése, ameilyel a kenyér és liszt gazdálkodásánál bevezette a jegyrendszert. Természetes, hogy ezen a dolgon kapva-kapott a külföldi rádió, amely ellenünk uszít, támad, a viszonyokat eltorzítja, szemloeötli hazugságokat terjeszt. Ez azonban egyáltalán semmiféle hatással nincs ránk. Minden becsületes ember elítéli ezt a kampányt, mert tudja, hogy ez az üzérkedők, a feketeaők. a köztársaság ellenségeinek érdekeit védi és dolgozó népünk érdekéi ellen irányul. Nem történt említés itt néhány olyan kérdésről, amelyet a jegyrendszer bevezetése tett időszerűvé. Elsősorban arról, miért nem tértünk vissza a régi december előtti árakra. Azért maradtunk a mostani árak mellett, mert a fokozódó kereslet különösen a jobbminőségű árukra irányul. Ma mindenki megerősítheti, hogy a piacon főleg a jobbfajtájú házikenyeret és a 1886 március 18. Megreng a föld alattunk, Háborgva zúg a lég. Koromsötét felhők közt Villámbetűkkel ég E szó: elég! ... Hadd rengjen a föld, melynek [kövéből Templom, kaszárnya, börtön épül; Rengjen — amíg vasát békónak Assa a munkás ön-kezére — S éh-halál a munka bére; Rengjen — amíg érc-jármo* rínák Herék a dolgozó nyakára, S míg az úri dáridónak Munkás-vér a

z átkos ára ... jobb süteményeket vásárolják ós a rendes fogyasztási kenyér megmarad. Mi a mult évben ^ kenyér árához nagy összegekkel járultunk hozzá. Tulajdonképpen milliárdos összegekről van szó, amelyeket a termelés munkájából kellett elvonnunk, hogy ráfiiessünk ezekre az alacsony árakra. Azt hiszem, rá kell mutatnunk arra, hogy kenyérrel, liszttel és péksüteménnyel való el'átás teljes mértékben biztosítva van. Ez nem a mi érdemiiftk, hanem mindenekelőtt a Szovjetunióé, ahonnan hozzánk nagy gabonaszálíitmányok érkeznek. Ismételten hangsúlyoznunk keái, hogy a Szovjetunió a szerződéssel biztosított gabonát pontosan leszállította. E téren nem volt húza-vona és semmi kétségünk nincsen, hogy ezeket a szállítmányokat pontosan meg fogjuk kapni. A Szovjetunió ezeket a szerződésileg biztosított mennyiségeket szükség esetén fokozni fogja. Gottwald elvtárs már a CsKP Központi Bizottságának iiiésén megmagyarázta, hogy mit köszönhetünk a Szovjetuniónak. Közel egymillió tonna kenyér- és takarmánygabona segítséget nyújt nekünk a szocializmus országa. Erre kell figyelmeztetnünk minderS»ap a dolgozókat, többször kell rámutatnunk erre az önzetlen segítségre, hogy letörjük az ellenséges hírverés gaa. hazugságait. A következő évben a kereskedelem azon a vonalon fog haladni, amelyet a Párt Központi Bizottságának határozatai számára kitűztek, érvényesülni fog az az elv, hogy a tartalékok az állam kezében és ne a görények és spekulánsok birtokában halmozódjanak fel. Mi ezeket a tartalékokat gazdaságunk érdekében fogjuk gondozni és felhasználásukat a népi igazgatás segítségével továbbra ellenőrizni fogjuk. Általában előttünk most az a feladat áll, hogy javítsuk a közellátást és figyelmünket mindenekelőtt azon ipari vidékekre összpontosítsuk. azokra a városokra, ahol új központok hatalmas építkezései folynak. Másik fontos feladatunk, hogy • javítsuk kapcsolatunkat az ipari termeléssel és javítsuk összeköttetéseinket a mezőgazdasággal is. Gazdaságossabbá kell tenni a kereskedelmi és felvásárló gépezet szervezetét. Üj kádereket kell nevelni főleg nőkből és ifjúságból. Kopriva elvtárs beszéde a Honvédelmi és Biztonsági Bízottságban A Honvédelmi Bizottságban beszédet mondott Kopriva elvtárs, nemzetbiztonsági miniszter is, aki többek között a kővetkezőket hangsúlyozta : A biztonság szervei is a béke és a socializmus ügyét szolgálják. ' Míg a fegyveres erök feladata a kapitalista államokban a kizsákmányolók maroknyi csoportjának védelme, addig a mi SNB-nk dolgozó népünk erős fegyvere a boldog jövőért folytatott harcban. A miniszter a továbbiakbaji a büntettek állandóan csökkenő számáról beszélt és ezt szembeállította a nyugati kapitalista államokban a büntettek arányszámának rohamos növekedésével. A továbbiakban rámutatott arra, hogy a burzsoázia, a megvert reakciós erök azokban az államokban, ahol a nép kormánya jutott uralomra, aljas, illegális és terrorista tevékenységet fejt ki. Éppen itt mutatkozik az állami biztonság szerveinek fő feladata, akik könyörtelen harcot vívnak a hazai és külföldi ellenséges elemek ellen. Az SNB sorait megtisztítottuk a rossz elemektől és egyre egységesebbé és tettrekészebbé válik. Nemzeti biztonságunk azért ér el sikereket, mert teljes mértékben számíthat a nép támogatására. A nemzeti biztonság szervei, valamint a munkásság' és parasztság hősies együtt munkálkodásának ragyogó példáit láttuk és egyik legfontosabb feladatunk az is, hogy még jobban kifejlesszük az SNB kapcsolatait a néppel. Az SNB minden tekintetben szorosan együttműködik a népi miliciákkal. Bárki, aki megkísérelné ezt a szövetséget megbontani, kártevő tevékenységet kezdene. Beszédének végeztével Kopriva miniszter megállapította, hogy az SNB nagyobb feladatai a költségvetési tétel bizonyos mértékű emelését tették szükségessé, amelyek azonban teljesen indokoltak. S ha reng a föld, ha zúg a lég S villám-betűkkel írva ég. Sötét felhők között e szó: Elég! . .. Dördüljön utána a vad riadó, — Hajrá! te rongyos-élies • Rabszolga-csőcselék, Öid, irgalmatlanul A jóllakott henyét. Vagy légy tovább is trágya Es ágyú-töltelék .. . Kaszát, pörölyt, ifezkvit ragadj S míg porba nem orrilik a zsarnok [vára Rombolj, követ kövön ne hagyj Hajrá! irtó csatára! . Aki mintegy négy évtized előtt Katona Lajos 'előadásait a iMíe^érnák és irodaimi motívumok vándorlásáról a budapesti egyetem filozófiai karán hallgatta, nem sejthette, hogy éles elméje valamikor a. forrada'mi szocializmus fejlődésének • útját fürkészte s terjedését várta, kívánta és a távolból üdvözölte. Emlékszünk tekintetére, melynek rokonszenvesen komor villanása talán abból a fájdalomból is származott, hogy meg kellett alkudnia, egy a munkásmozgalmat üldöző ossíáfyuralom és a haladó értelmiséget béklyózó és elzsibbasztó korszak nyomasztó közállapotaival. A Párizsi Kornjnün tizenötödik évfordulójára írt forradalmi tűzzel átjárt verse izgalmas érdekességíí kivétel a 19. század utolsó negyedében eluralkodó epigon irodalom szürkeségében.