Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-18 / 66. szám, vasárnap

Világ proletárjai egyesüljetek! A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1951 március 18, vasárnap 2 Kčs IV. évfolyam, 66. szám f A Béke Hívei világmozgalma fejlődésének távlatai rendkívül derűlátóak azért, mert a I Békevédök erői ma már az egész világon óriási j pozitív eredményeket mutatnak fel az impe[ rialista támadás elleni harcban. VILIAM ŠIROKÝ i Široký miniszterelnökhelyettes külügyminiszter beszéde a Nemzetgyűlés külügyi bizottságában D kormány függetlenségének és biztonságának biztosítása és a béke megszilárdítása Csehszlovákia külpolitikájának fő irányvonala A Nemzetgyűlés bizottságai folytatják a költségvetés vitáját A Nemzetgyűlés külügyi bizottsága pénteken, március 16-án ült össze, hogy megtárgyalja az állami költségvetés hetedik fejezetét, a külügyminisztérium tételét. A bizottság elnöke Procházka képviselő megnyitó beszédében szívélyesen üdvözölte Viliam Široký miniszter elnökhelyettes, külügyminisztert. Bartrnka képviselő, a javaslat előadója, beszámolójában többek között azzal a kérdéssel foglalkozott, milyen célt szolgál a külügyminisztérium költségvetése. Egyedül azt a célt szolgálja, ami a csehszlovák külpolitika lényege éspedig a köztársaság biztonságát, a szocialista országépítés biztosítását és a béke megszilárdítását, amelyre szükségünk van a szocializmus felépítésére. Ezzel az alapfeladattal meg van határozva a többi részletkérdések megoldása is, akár Nyugat-Németország lefegyverzéséről, akár a fegyverkezés csökkentéséről, akár a hatalmak közti békeszerződés megkötéséről, vagy pedig azon kérdések egész tömkelegéről van szó, amelyeket az Egyesült Nemseték Szervezetében kell megoldani. A csehszlovák külpolitika ezen alapvető feladatát teljesítve, arra a következtetésre jutunk, hogy állami függetlenségünk és biztonságunk népeink létének legszilárdabb biztosítéka a Szovjetunióval és a többi népi demokratikus államokkal kötött szilárd szövetségünk. Külpolitikánkban az az élv érvényesül, hogy a Szovjetunió, a mi tanítónk, biztonságunk és a béke legmegbízhatóbb őrzője. A világbéke fenntartására rendkívül nagy jelentőségű a német kérdés. Elsőrendű feladatunk, hogy következetesen követéljük a potsdami szerződés teljesítését és igyekezzünk megvalósítani a nyolc miniszter 1950 októberi prágai konferenciájának határozatait. Egységes, békeszerető, denacifikált és demokratikus Németország megteremtéséről, az imperialisták Nyugat-Németország felfegyverzésére vonatkozó terveinek szétzúzásáról van itt szó. A békéért és az állam biztonságáért folyó harc ilyen programmját a mi csehszlovák külpolitikánk védi és mindig is védeni fogja. A vitában először dr. Procházka képviselő szólalt fel, aki Sztálin elvtárs február 17-iki beszédéről emlékezett meg. Az élénk vita után sor került Široký élvtárs miniszter elnökhelyettes, külügyminiszter beszédére, amelyet teljes egészében az alábbiakban közlünk. Amikor a CsKP Központi Wzottságának utolsó ülésén Gottwald elvtárs megkezdte politikai beszédét, beszámolója bevezető részében azt mondta, hogy vizet hordana a Dunába, ha Sztálin generalisszirnusznak a nemzetközi helyzet kérdéseivel kapcsolatos nyilatkozata után részletesebbein akarná taglalni a nemzetközi kérdéseket. Azonban Klement Gottwald köztársasági elnök a jelenlegi nemzetközi helyzet kulcskérdésének, Nyugat-Németország újra felfegyverzése kérdésének nagyjelentőségű taglalását nyújtotta. Annak ellenére, hogy az egyes felszólalók itt már megvitatták nemcsak a kulcskérdéseket, hanem a nemzetközi helyzet egyes részletkérdéseit is, néhány megjegyzést fűzök a végbement vitához. Elsősorban Sling, Svermová, Clementis és társai áruló csoportjának leleplezéséből akarok kiindulni. Miért éppen ebből a tényből indulok ki az állami költségvetés hetedik cikkelyének tárgyalásánál? Elsősorban azért, mivel a CsKP. Klement Gottwald köztársasági elnök és a Nemzeti Arcvonal meghagyták nekünk, hogv állandóan és folytonosan szilárdítsuk és mélyítsük baráti kapcsolatainkat a Szovjetunióval, szövetségünket a népi demokráciák államaival. Es itt nagyon komoly áruló tervekről volt szó, olyan kísérletről, hogy lehetetlenné tegyék köztársaságunk számára külpolitikánk ez alapvető irányelvének teljesítését. Ezért az árulók és kémek leleplezése és ártalmatlanná tétele köztársaságunk nagy győzelmét jelenti külpolitikánk terén is. mivel ártalmatlanná tettük a Szovjetunió és a népi demokráciák államai elleni úi háború uszítóinak felforgató veszélyes ügynökségét. Ennek a csoportnak leleplezése tehát nemcsak szocializmus felé vezető útunk biztosítását és megszilárdítását jelenti belpolitikánkban, hanem egyben nagy győzelmet külpolitikai vonatkozásban is. Ez annyit jelent, hogy a CsKP az imperialista hatalmakra újabb nagy csapást mért. A felforgató csoport elsősorban azt igyekezett elérni, hogy köztársaságunkat kitépje a Szovjetúnió és a népi demokratikus államok szövetségi kötelékéből. Ez a csoport, amelv kenyéradóit, a nyugati imperialistákat szolgálta, aknamunkáját barátaink, szövetségeseink' rovására is végezte. Végeredményben az volt az elgondolása, hogy — ha ereiéből telik — megakadályozza a többi néni demokratikus állam iránti kötelezettségeink teljesítését. Ezért a külügyminisztérium állami költségvetésének tárgyalásánál a szocializmus felé haladó útunk e nagyjelentőségű állomásából kell kiindulnunk. A külügyminisztérium természetesen nagy figyelemmel kíséri az 1951-es évre szóló állami költségvetés körüli vitát, mivel a szocializmus felépítésének terén elért minden siker hazánkban fokozza köztársaságunk súlyát határainkon túl is. Az a véleményem, hogy köztársaságunk jó úton halad a felé. hogy a Szovjetunió oldalán a nemzetközi politikában ielentős helyet foglaljon el. A legnagyobb érdeklődéssel, kövét jük a szocializmus felépítésének fejlődését hazánkban, mert éppen ezek az eredmények, ezek a sikerek fokozzák a kapitalista országok dolgozó népének legszélesebb rétegei szemében erkölcsi és politikai súlyunkat, például szolgálnak a dolgozó nép a'apveíő Fontosságú kérdéseinek megoldásánál és egyben bizonyítják, hogy miként élhetnek a nemzetek egymás mellett békében és megelégedettségben. Milyen fő szempontokból indul ki külpolitikánk? Külpolitikánk elsősorban abból a tényből indul ki. hogy az imperialista hatalmak már a második világháború ideién készültek az új háborúra. Az az elgondolásuk, hogy a Ssovetúnió a háborúban legyengül és gazdaságilag kimerül, nem teljesült. A Szovjetunió a második világháborúból megerősödve került ki. A Szovjetunió gazdasági és politikai hatalma a második világháború óta sokkal nagyobb, mint előtte. Az imperialisták elgondolása tehát nem teljesült. Az amerikai imperializmus pedig még a második világháború folvamán hozzálátott az új háború konkrét előkészületeihez. Ennek kifejezője főleg a nyugatnémetországi helyzet. Az imperialisták ugyanis abból indulnak ki, hogy a Szovjetúnió elleni ú i háború előkészítése Nyugat-Németország nélkül nem lehetséges. Ezért az; Amerikai Egyesült Államok imperialista külpolitikája figyelmét elsősorban arra összpontosította, hogy Nyugat-Némeiországból erős katonai bázist építsen ki. És ezek az előkészületek az új világháborúra a kapitalizmus általános válságának további fejlődésével természetesen csak fokozódtak. Ellentétben a viszonyoknak az első világháború után bekövetkezett fejlődésével, az imperialista világnak a második világháború után nem sikerült elérnie a kapitalizmusnak még csak részleges stabilizálását sem. A kapitalista termelési rendszer a nyugati tőkés államokban még le sem építette háborús gazdálkodását és már is jelentkeztek a mélyreható gazdasági válság jelei. Az imperialista háború előkészítésének mozgató ereje természetesen a kapitalizmus általános válságának fejlődése. Az amerikai imperializmus vezette nyugati imperialisták ez igyekezetét fokozza az a körülmény is, hogy a második világháború után a tőke koncentrálásának jelentős fokozását tapasztalhatjuk, amely koncentrálás a kapitalista világban arra vezet, hogy a valamikor fejlett tőkés államok hallatlan mértékben függnek az amerikai monopolista kapitalizmustól. Elég felhívni a figyelmet arra a jelentős tényre, hogy a világ nagyon fejlett és valamikor vezető tőkés államai, mint Anglia, Franciaország, stb. teljesen függő viszonyba kerültek az amerikai monopolista kapitalizmushoz éppen a töke hallatlan koncentrációja folytán. És ez a függő viszony fokozódott a kapitalista államok között kötött minden úgynevezett nemzetközi egyezménnyel, elsősorban az úgynevezett Marshall-tervvel, a brüszszeli és az Atlanti Egyezménnyel. A támadó Atlanti-Egyezmény további konkretizálása ahhoz vezet, hogy a háborús iparban, a fegyverkezési és felszerelési iparban ezer «z államok az amerikai imperializmustól függő helyzetbe kerülnek. Külpolitikánk tehát abból a tényből indul ki, hogy az imperialista hatalmak a második világháború utáni viszonyok fejlődése következtében az amerikai imperializmus vezetésévei új világháborút késäteaak I Másodszor külpolitikánk abból a má! sodik világháború utáni új jelenségből indul ki, hogy a gyarmati és félgyarmati nemzetek szabadságharca egyre nő. Mit állapíthatunk itt rneg, ami elvi jelentőségű? Megállapíthatjuk, hogy a gyarmati és félgyarmati nemzetek a második világháború előtti viszonyokkal ellentétben, megszűntek az imperializmus tartalékai lenni és • a nemzetközi békemozgalom, valamint az imperializmus elleni nemzetközi mozgalom szövetségeseivé váltak. Azon aliamoknak politikája, amelyek a szocializmus felé haladnak, természetesen a világ minden nemzete önredelkezési jogának elismerésén, főleg az elnyomott gyarmati és félgyarmati nemzetek önrendelkezési jogának elismerésén alapszik. Az imperialistaellenes moz galom, a gyarmati és félgyarmati nemzetek szabadságmozgalmának fejlődése ma nagyjelentőségű tényezője a nemzetközi békemozgalomnak, igen nagyjelentőségű tényezője az imperializmus elleni harcnak. Harmadszor külpolitikánk abból indul ki, hogy elítéli a nemzetközi szokások terén a nemzetközi egyezmények és kötelezettségek el nem ismerésének dzsungel-rendjét. A kapitalizmus hanyatló, elhaló időszakának jellegzetessége, hogy az imperialista kormányosnál nem érvényesek a nemzetközi illendőség elvei, nem érvényesek az átvett nemzetközi kötelezettségek. Ezekről a körülményekről igen meggyőző módon beszélt előttem néhány kép '•selő. Csupán azt engedjétek meg nekem, hogy itt utaljak a potsdami szerződésre, a kairói egyezményre, a moszkvai egyezményre, stb. Azok az államok, amelyek a második világháború után konkrét kötelezettségeket vállaltak, egyszerűen semmibe veszik és lábbal tiporják a nemzetközi jog elveit, szokásait és a nemzetközi kapcsolatokban és a ner,.__tközi viszonyok fejlődésében az úgynevezett nyers erő politikájának elvét érvényesítik. Külpolitikánk negyedik alapelve természetesen a Szovjetunió és békepolitikája iránt érzett tántoríthatatlan hűségünk, az összes békeszerető nemzetekkel való szövetség és barátság politikája. Abból indulok ki, hogy Csehszlovákia jelentős segítséget nyújthat a szovjet külpolitikának, az új háború uszítói elleni harcban, a tartós béke megőrzésében. Engedjétek meg nekem, hogy itt néhány szót szóljak a nemzetközi kapcsolatok fejlődésének távlatairól, az új háború veszélyével összefüggésben. J. V. Sztálin generalisszimusz behatóan elemezte és megvilágította azokat az óriási erőket, amelyek ma a nemzetek közötti további kapcsolatokban döntő jelentőséggel bírnak. Ez a sztá'íní elemzés igen egyöntetűen győz meg bennünket arról, hogy ma a habom vagy a béke sorsa a múlttól Miéróea nincs az imperialista kormányok kezében, és a nemzetközi kapcsolatom terén a békéért folyó harcban a döntő tényező az államok dolgozó népe. Ebben áll a békéért folyó bare nemzetközi mozgalmának óriási jelentősége. És engedjétek meg, hogy elmond* jam azt, hogy szent kötelességünrinek tekintjük, hogy mindenekelőtt a politika és a diplomácia terén minden eszközzel támogassuk a nemzetközi békemozgalmat, a becsületes emberek mozgalmát a béke fenntartásáért folytatott harcban. Milyenek a Béke Hívei világmozgalmának távlatai? Jellemző tulajdonságunk, hogy a valósághoz tartjuk magunkat. Minden idealista kiszinezés nélkül mondhatom, hogy a Béke Hívei világmozgalma fejlesztésének távlatai nagyon derűlátóak. Derűlátóak azért, mert a Béke Híveinek világerői ma már óriási pozitív eredményeket mutatnak fel az imperialista támadás elleni harcban. Milyen eredmények ezek? Nem kétséges, hogy mindenekelőtt a Béke Hívei világmozgalma akadályozta meg az atombomba felhasználását a koreai nép elleni intervenciós háborúban. Nem kétséges, hogy mindenekelőtt a Öéke Híveinek világmozgalma — termés hetesen egyidejűleg a gyarmati népek felszabadító háborújának fejlődésére is gondolok — akadályozta meg azt, hogy tényleges háborúra kerüljön sor a Kínál Népköztársaság ellen és hogy ezideig az amerikai imperializmus ereje csupán arra volt legendő, hogy visszaéljen az Egyesült Nemzetek Szervezetével és vele Kínát Koreában agresszornak minősítette. A négy külügyminiszter képviselői is alulról jövő nyomásra ültek össze, a nemzetközi békemozgalom nyomására, egy olyan tanácskozásra, amelyet a Szovjetunió javasolt. Ha nincs a nagy nemzetközi aláírási akció - a stockholmi békehatározatra, ha nincs a Béke Védői világtanácsának újabb ülése, ha nincs Franciaországban és Olaszországban a békemozgalom hallatlan fejlődése, ha nincsenek a különlegesen bizonytalan angliai belpolitikai viszonyok, természetesen a négy állam külügyminiszter-helyetteseinek e tanácskozására nem került volna sor. Ha csupán ez a három felvázolt komoly eredmény lebeg szemünk előtt, ebből is elképzelhetjük, milyen óriási lehetőségei vannak a Béke Hívei vilá^mozgalmának arra, hogy az imperialista támadást elszigetelje, hogy a békeszerető emberiség a harmadik világháborút megakadályozza. Külpolitikánk kötelessége e téren az, hogy még intenzívebben elmélyítse a Szovjetunió oldalán a nemzetközi kormányszervek és polgári szervek együttműködését, és itt KöztársasáiBfefrtatás a 2. oidakmA i