Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-17 / 65. szám, szombat

1951 március 17 ÜJ sm Találkozásom Gottwald Kostársasági Elnök elvtárssal Äz a megtiszteltetés ért engem, hogy a párkányi járásból engem küldtek ki Prágába a Nemzetközi Nőnap alkalmából Gottwald köztársasági elnök fogadására. Az első nap szeretett Klement Gottwald köztársasági elnök elvtársunk és felesége Gottwald Márta elvtársnő meghívására felmentünk a Várba, ahol az elnökpár, a miniszter elvtársak feleségei kíséretében fogadott bennünket. Szívünk tele volt örömmel és izgalommal, amikor erie a találkozásra készültünk. Mindnyáíunk arcán boldogság tükröződött. A Vár széles termében A. Hodinová-Spurná, a csehszlovákiai békevédő bizottság elnöknője, üdvözölte a köztársasági elnököt mindnyájunk nevében, azután pedig Gottwald elvtárs meleg szavakkal szólott hozzánk, örömét fejezte ki a Csehszlovákiai Nőszövetség munkáján és kiemelte azt, hogy igenis az aszszonyok nagyon sokat tudnak segíteni az építőmunkában. Megállják a helyüket minden poszton, úgy a fizikai, mint a szellemi munka terén és ebbe az építőmunkába minden nőnek bele kell kapcsolódni. Beszéde . után Gottwald elnök elvtárs és felesége azzal tiszteltek meg bennünket, hogy meghívtak közös ebédre A közös ebéden 170 kiküldött vett részt. Hát bizony, kedves elvtársak és elvtársnők, elárulom nektek, hogy én folyton csak azon voltam, hogy Gottwald elvtárs közelébe jussak. Ez sikerült is nekem. Odaálltam eléje: „Gottwald elvtárs, értesz magyarul?" — kérdeztem én bátran, mire ő a legbarátságosabban válaszolt: — Egy kicsikét!" Ezen felbátorodva a párkányi járás, iszonyainak nevében kifejeztem jókí-' vánságainkat és külön a délvidéki falvak nevében melegen üdvözöltem Köztársasági elnökünket. E felejthetetlen órák után még elvittek bennünket a minisztertanács házába, hol igazán kedves fogadtatásban volt részünk, és a ČSM kultúrcsoportja szórakoztatott bennünket. Ünnepélyes vacsora volt a tiszteletünkre és késő esite a legmelegebb szeretettel búcsúztunk a miniszter elvtársak feleségeitől. A második nap délelőttjén autóbuszokkal bejártuk Prága nevezetességeit, délután pedig a Csehszlovákiai Nőszövetség nagy manífesztációjá-n vettünk Fészt a Nemzetközi Nőnap alkalmából. Ezen az ünnepen ott voltak az összes Népi Demokratikus államok kiküldöttei, a szovjet elvtársnőkke! az élen. Az ünnepséget a Csehszlovákiai Nőszövetség elnöknője nyitotta meg. Azután a megjelentek nagy lelkesedése közepette átadta a szót Široký elvtársnak. Široký beszéde után a szovjet kiküldött beszédét hallgattuk meg nagy meghatottsággal. Sajnos, azt a számtalan élményt és azt a sok gyönyörűséget, amit Prágában átéltünk nem tudom itt mind írásba kifejezni. A magam részéről néha úgy érzem, mintha csak álom lett volna. De azért tudom, hogy valóság volt. Kedves elvtársak és elvtársnők, hogy velünk falusi, egyszerű parasztasszonyokkal így törődnek és ilyen megtiszteltetésben van részünk, ezt Sztálin elvtársnak köszönhetjük és a Vörös Hadseregnek, akiknek révén a munkásosztály szabadsághoz és Csehszlovákia női egyenjogúsághoz jutottak. Ezt, kedves asszonytársaim a múltban egy munkásasszony elképzelni sem tudta és ma remélem, hogy minden öntudatos munkástestvér kinyitja a szemét és meggyőződik arról, hogy csak egy út van előttünk, a szocializmus útja. x Látogatás a tőrei szülőotthonban. A prágai két gvönvörű napon együtt voltam Hoiková Helena elvtársnővel Tőréről és az esti pihenés közben sokat beszélgettünk szövetkezeteinkről. Hojko elvtárső elmesélte, hogy megy náluk a munka és a termelés, viszont én is beszámoltam a mi eredményeinkről. Elmesélte, hogy Tőre községben március 11-én ünnepélyesen avatják a szülőházat és kedvesen meghívott, hogv én is jöjjek el hozzájuk. Sőt meghagyta, hogy ne csak egyedül jöjjek, hanem jöjjenek velem többen a szövetkezetből. En rögtön elhatároztam, ha csak egy lehetőség is van rá, elmeevek Tőrére, mert ez híies. nagyon nevezetes szövetkezet. Amikor 9-én este hazaérkeztem és beléptem a lakásomba, nemcsak férjem fogadott boldog arccal, hanem a faluból sok elvtárs és elvtársnő várt rám. Mindenki kíváncsi volt, hogy beszéltem-e Gottwald elnök elvtárssal. Büszkén meséltem nekik, hogy nemcsak beszéltem Gottwald elvtárssal, hanem hosszas meleg kézszorítást is váltottam vele. Mindenki velem örült. Rögtön elmondtam azt is. hogy Hojko elv társnő meghívott a tőrei ünnepségre. Félve mondtam ezt férjemnek, hisz épphogy megérkeztem Prágából és már is menni akarok tovább. Azonban férjem megértéssel kijelentette, hogy el kell mennem Tőrére, mert minél többet lát az ember, annál jobb és meg kell arról személvesen is győződni, amit Tőréről mesélnek. Meghívtam még 5 elvtársnőt. Matuznét, Nagy Ilonát, Nagv Klárát. Szilvánét. Vibiignét és másnap reggel elindultunk Tőrére. Gvönyörű ünnepség volt a tőrei szülőház átvétele. Furinda elvtárs, a tőrei szövetkezet elnöke üdvözölte a megjelenteket, maid díszes ebédet adott a sok vendég tiszteletére. Ebéd után megnéztük a szülőotthont és bizony megállapítottuk, hogv nagyon boldogok lehetnek tőrei asszonytársaink, mert ilven szülőotthonról a kapitalista rendszerben, csak a nagyurak feleségei álmodozhattak, illetve csak azoknak volt ebben részük. Mi velünk bizony nem törődtek, hogv hol szüljük meg családunkat, otthon vagv az országút árkában. Viszont ma, amikor a szocializmust építjük, a munkás anyák egészségügvi gondozása biztosítva van azzal is. hogv ilven szülőházakat létesít kormányunk, amelyekből mind az anva. mind az újszülött egészséges állapotban kerül haza. Es mindez kormányunk jóvoltából ingyen van. Most már ml muzslai anvák s azon igyekszünk, hogv mielőbb kiérdemeljük munkánkkal kormányunktól egy ilyen szülőházat. Igyekezni fogunk odaadó szövetkezeti munkával az elsők közé kerülni. Nektek Dedig, tőrei asszonytársaim, azt üzeniük. hogy továbbra is így dolgozzatok a béke frontján, hogy ez a szülőház, amit kaptatok, megmaradjon számotokra sokáig. Ezt csak úgv tudjuk elérni, ha mindig erősebb lesz a szövetkezet, erősítjük államunkat és szorbsan odaállunk a szovjetasszonvok éš a népi demokráciák békeszerető asszonyai mellé, Pató Rozália. A Nemzetközi Nőnap megünneplése Dél-Szlovákiában Sztálin elvtárs 1925-ben ezekkel a szavakkal üdvözölte a Nemzetkőzi Nőnapot: „A munkásosztály forradalmi mozgalma, amely az elnyomott tömé' gek leghatalmasabb felszabadulási harca, a dolgozó nők millióit mozgósította! A Nemzetközi Nőnap a legyőzhetetlenség biztosítéka" és a munkásosztály » felszabadulási mozgalma nagy jövőjének előfutárja. A Nemzetközi Nőnap jelentősége napjainkban még a

c eddigieknél is hatalmasabb méretűvé lett, hiszen békel/arcunkban igen nagy szerepe van a világ békéjéért harcoló asszonyok összefogásának. Az ez évi Nemzetközi Nőnapon az asszonyok milliói a világ minden táján ismét emlékezetűkbe idézték a békeellenségeinek: millió és millió gyermekét szerető, anya kiált „nem"-et a háborúra. Nekünk továbbra Is folytatnunk kell ezt a jól megkezdett munkát. A Nemzetközi Nőnap nagy nap volt számunkra. Az Imperialisták mint a tűztől, úgy félnek az asszonyok harcos összefogásától, ezt bizonyítja a Nemzetközi Nőszövetség párizsi központjának betiltása is. Mi egyedül nem folytathatnánk sikeres harcot ellenségeink ellen, de harcunk eredményes lesz, ha a közös ellenség ellen közösen harcolunk. Hazánk asszonyai az ország mindenrészéről felkeresnek jelentéseikkel 8 Nemzetközi Nőnapon tartott ünnepségekről és ezek bizonyítékát adják annak, hogy mennyire egységes minálunkis a békeakarat. Nemesócsáról írják: Nemesócsán még sohasem folyt le ily impozáns keretek között és még soha ilyen szépen megrendezett ün nepély nem volt nálunk, mint március 11-ér; a Nemzetközi Nőnapon. Büszkén mondhatjuk, hogy minden ki ott volt, aki szívén viseli a béke ügyét és híve a haladásnak. Szlová kok és magyarok testvéri megértés ben együtt lelkesedtek 4e közös mű sort adtak. A műsor szereplői a szlo vák és magyar iskolák növendékei és a tömegszervezetek tagjai voltak. A megjelenteket Mudroch elvtárs a köz ségi Nemzeti Bizottság elnöke üdvö zölte és magyar és szlovák előadó nők, Beloradné és Lakyné ismertették a nap jelentőségét. Tardoskedd község haladószellemfi asszonyai és leányai gondosan előkészítették a Nemzetközi Nőnapot. A rossz idő ellenére a községháza zsúfolásig megtelt vendégekkel, akiket Csányi Valéria magyarul és Tarlovicsova Anna szlovákul üdvözölt. Ismertették beszédjükben a nap jelentőségét és tiltakoztak a tardoskeddi nők nevében Németország újra felfegyverzése ellen és csatlakoztak a világ asszonyainak békemozgalmához. Felölvasták a kötelezettségvállalásokat: amelyek közül kiemelkedő volt Berta Mária munkája, aki 300%-ra teljesítette normáját. V, OLGA MESÉI: VOLT EGYSZER EGY TÖRPE.:." Vott egyszer egy törpe, Arca csupa sörte, Jó nagy púp volt a hátán Oly csúf volt, mint — a sátán! Ha utcára ment 5 Gúnyolta férfi — nő Nem tértek ki előle Csúfot űztek belőle. Hát még a sok gyerek! Az volt még csak remek! ügy dobálták a törpét Majd a fejét verték szét. Hanem egy szép napon Lett ám baj, egy halom. Megvadult egy paripa. Ebből lett a galiba. Sikongott a sok nép: sErre tart a ló épp', e Visított a sok gyerek: »Segitsetek, emberek/t Csattogott a patkó, Vágtatott a vad ló Pár lépésre volt csak már Jaj, ezekre most mi vár! Am ekkor a törpe A sort átal törte A ló elé ugrott ô Szeme tűz volt — izma kő. És ki hallott olyat! Megfogta a lovat! Igaz, nem lett többet ép — De megmenekült a nép! Az ember értéke Nem a test mértéke. Csak az olyan ember szép, Akinek a lelke ép! E <Si ERMIE Egyszer volt; hol nem volt, volt egyszer egy egérleány. Ext az egérleányt úgy elkényeztették rokonai és ismerősei, hosry mire eladósorba került, azt képzelte magáról, hogy nálánál nincs különb kisasszony az egész Egérországban. Igy aztán olyan gőgös és elbizakodott lett, hogv akármilyen egyszerű egérlegénnyel szóba se állott és széltébe-hosszába azt hangoztatta, hogy az ő jövendőbelijének heted-hét országban a legkülönb legénynek kell lennie. Történt egyszer, hogv egy daliás; de egyszerű egérfiatalembernek megakadt a szeme a szép egérkisasszonyon. Elhatározta hát magában, hogy törik-szakad, de feleségül fogja venni szíve választottját. "lépen kitisztította hát | foltos egérgúnyáját, hegyesre pödörintette kackiás bejuszkáját, még egy kis virágbokrétát is összeszedett a közeli erdőszélen és így felkészülve beállított a gőgös egérleányhoz. Itt aztán legényesen összeütve bokáját, szép, ékes szavakkal így adta elő mondókáját: »Szép leányka, szép virágszál Kérő szavam im' hozzád száll Szívem dobog, hogyha látlak. Otthonomba régen várlak, Te vagy a legdrágább nékem Kérlek, légy a feleségem

U A szép egérkisasszonynak nagyon megtetszett a daliás egérfiatalember. No meg a szép beszéd is megdobogtatta hízelgésre vágyó, buta kis szívecskéjét. Szívesen beleegyezett volna hát a fiú kérésébe, — azonban jaj, mit szól nának ehhez a rokonok meg az ismerősök! Talán még csúfot is űznének belőle, hogy a világ legkülönb egere helyett ezt az egyszerű, szürkegúnyás legényt választotta! Elcsitította hát szívének csábító szavait és így válaszolt az egérlegénynek! »Szép beszéded tetszik nekem, Am, de mást akar az eszem! Hiába vagy szép és daliás, Az én vágyam egészen más! Aki engem magának kér. Ne legyen az szürke egér! Mindenkinél különb legyen. Ilyen legény kell énnekem. Hej, elszomorodott ám az egérlegény a szívtelen válaszra! Azt sem tudta, hogv sompolyogjon el megszégyenítésének színhelyéről! Menten el is tökélte magában, hogy inkább világgá bujdosik, mintsem hogy rajta mulassanak a népek! És bizony talán véghez is vitte volna szomorú elhatározását, ha a sors bele nem szólt volna terveibe. Az történt ugyanis, hogy amint ment, mendegélt, bandukolt hazafelé, egyszerre csak furcsa látvány tárult a szeme elé. Az országút mellett két részeg piktorlegény hortyogott az árokban, szerszámaik pedig — létrák, meszelők meg két zöldfestékkel telt vödör — gazdátlanul hevertek az egyik útszéli eperfa alatt. Nosza, egyéb sem kellett a ravasz egérlegénynek! Olyan nagyszerű terv bontakozott ki buksi fejében, amilyenhez hasonlót nem látott még a világ! Szépen odaosont az egyik színültig telt vödörhöz, gyorsan felkapaszkodott annak tetejébe, hosSh'i farkincájával jól megfogódzkodott a vödör peremében s aztán zsupsz! — fejjel lefelé jól bemártotta magát a csillogó zöld lébe! »Majd megmutatom én, hogy ki a legkülönb legény egérországban* — kuncogta diadalmasan — és olyan zöld gúnyában mászott elő a vödörből, hogy még a tulajdon édesanyja sem ismert volna rája! Másnap aztán diadalmasan újból felkereste a gőgös egérkisasszonyt. Épp úgy, mint tegnap, most is összeütötte előtte bokáját s ismét elszavalta leánykérő mondókáját: Szép leányka, szép virágszál Kérő szavam, im' hozzád száll, Szivem dobog, hogyha látlak. Otthonomba régen várlak, Légy hát a legdrágább nékem, Légy az én kis feleségem! vHej, megdobbant ám hiú kis szíve a nagyravágyó egérlánykának! »Ilyen legény kell ám nékem!« — ujjongott magában és majdnem a nyakába borult a zöldruhás lovagnak! Azonban éppen az utolsó percben, jaj mit vettek észre éles kis szemei! A gyönyörű zöld gúnya alól olyan csúf, közönséges egérfarkinca kandikált elő, hogy még ránézni is, borzalom volt! Igy aztán még idejében sikerült letörölnie az arcára tolult boldog mosolygást és ilyen szavakkal küldte útjára a már remél kedő egérlóvagot: Tetszel nekem, szép legény. Tán hozzád is megyek én! Ám, de van egy feltételt A farkincád tüntesd el! Hogy ha túladsz majd ezen, Tied lehet a kezem! Mit volt, mit tenni a szegény egérkomának, bizony ezt a keserű pirulát is le is kellett nyelnie. Végtére is ő volt az ügyetlen, miért nem gondolt jó előre arra, hogy kapaszkodó farkincája nem érhetett bele a festékes vödörbe. Elment hát régi jó ismerőséhez, az öreg varjú anyóhoz és ha savanyú arccal is, de megkérte az öreget, nem nyisszantaná le farkának festetlen részét. Varjú nagyanyó csak hümmögöttkrákogott a bolond kérésen. Azonban hozzá volt már szokva a fiatalok ostoba cselekedeteihez, na meg jó szíve is volt, nem kérette hát sokáig magát, hanem nyissz! egy pillanat alatt lecsippentette éles csőrével a felesleges farkincadarabot. Hej, szívta is a fogát fájdalmában egér barátunk, azonban hát nem is legény az, aki egy kis fájdalmat el nem tud viselni szíve hölgyének kedvééit. Nem is bánta meg ezt a fájdalmas áldozatot, olyan kedves lett hozzá a bolondos kis egérlányka! Olyan mátkasága lett az eszes egérlegénykének, hogv majd megpukkadtak a többi legénvek irigységükben. Hanem egyszer, jaj mi történt! Éppen egy kis tavacska partján ábrándoztak közeli esküvőjük felől, amikor, hogy, hogy nem, egyszer csak megcsúszott az ejférkisasszony a meredek parton és zsupsz! — belepottyant a tó hideg vizébe! Hej, rohant ám segítségére a kétségbe esett zöld lovag, nyújtogatta mátkája felé csonka farkincáját, azonban hasztalan volt ott minden erőlköködés. Éppen a levágott faroknyi részszel volt mélyebb a tavacska vize s így a szegény egérleánynak — saját hiúsága okozta dicstelen pusztulását! A Nemzetközi 'Nőnap Alistálon. Nagy érdeklődés mellett ünnepelték Alistálon a Nemzetközi Nőnapot. A műsort a Csehszlovákiai Nőszövetség, a CsISz a CSEMADOK és ae iskolák növendékei készítették elő. A programm tartalma közös békeakaratunkat tükrözte vissza. Az ünnepi szónok a Nőszövetség elnöknője volt. Beszéde végeztével erélyesen tiltakozott az összes alistáli asszonyok nevében a háború ellen. T. Ni. * 1'

1 A Csehszlovák Nőszövetség magyar, béli szervezete megrendezte gazdag kultúrműsorral egybekötve a Nemzetközi Nőnap ünnepségét. A békegyűlés résztvevői hitet tettek a mellett, hogy ők is ahhoz a táborhoz tartoznak^ amely a világ minden táján manifesz^ tál ezen a napon a béke ügye mellett. Magyarbél asszonyai Is megértet, ték, hogy a nőkre napról napra na-' gvobb feladat vár a béke megvédelmez zése terén. Megértették azt, hogy helyük a munka frontján van és hogy a Szovjetunió és a többi népi demokratikus országok nőivel karöltve módjukban áll hatalmas sz^flgálatot tenni a világ sokszázmilliós béketáborának. Dolgozó nőink öntudatosan értéke-' lik, hogy ma megnyílt előttük az érvényesülés minden lehetősége. Olyan munkát vállalhatnak és végezhetnek* olyan ellenszolgáltatást kaphatnak ér-J te, amilyenre a kapitalista rendszerberi' még csak gondolni sem mertek volna, ötéves tervünk sikere nagyrészt attól függ, hogy milyen mértékben kapcsolódnak be a nők a szocializmus építésébe. A békeünnepély után kultúrműsor következett, amely világosan tanúsította, hogy községünk szlovák és magyar dolgozói egymásra találtak, hogy rájöttek arra, hogy közös a sorsuk és az érdekük és csak egy az ellenségük; az imperialista-kapitalizmus, amely a mi növekvő erőnket látva fokozott dühvel uszít a háborúra. Az ünnepség folyamán a Párt, a közigazgatás és az EFSz funkcionáriusai beszédekben méltatták a béke nagy ügyét, és rámutattak a nyugati imperialisták aljas háborús terveire. Rámutattak ezzel szemben a Szovjetunió vezette béketábor erejére és hatalmas békemoz-' galmára. A békegyűlésen a Csehszlovák Nőszövetség magyarbéli tagjai kötelezettséget vállaltak, hogy fokozott munkával és takarékossággal válaszolnak a háborús uszítók terveire. Szigeti József munkáslevelezői Magyarbél. Liesková községben hatalmas tömeg gyülekezett össze a Nemzetközi Nőnap megünneplésére. Vidám, boldog gyermekek, mosolygó asszonyok és megelégedett munkásférfiak. Mindenki érezte winek a napnak nagy jelentőségét. A kapitalizmus nyomorának nyoma már teljefeen eltűnt -az arcokróL / Ma már mindenkinek joga van a munkához, nincs elnyomott és kizsákmányolt munkás és paraszt. Dolgozóink ezért a fordulatért és felszabadult életükért örökké hálásak lesznek a Szovjetunió felszabadító Vörös Hadseregének és nagy vezérének Sztálin elv-' társnak. A békeünnepélyesn a magyar nemzeti iskola növendékei lelkes kultúrműsort adtak elő. A bátor, vidám gyermekek közül sokan büszkén viselték nyakukban a pionír nyakkendőt. Ezek a gyér. mekek megmutatták, hogy tudnak öntudatosan gondolkodni és cselekedni, hogy tudják, mit jelent békeharcunk és hogy a szocializmus bátor építői és harcosai lesznek. Eötvös Klára Iskolaigazgató, Liesková. Felkérjük Sraria Anna kultúrtársnőt, aki március elején levél útján jelentkezett nálunk, közölje velünk címét, hogy levelére érdemben válaszolhassunk. CSEMADOK Központi Titkársága* Bratislava. M. Őervená Armáda ô, 38