Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-17 / 65. szám, szombat

Szlovákia iparosításának úiabb győzelme a garammenti gépgyárak u; öntö­déje. A terv vas- és acélalapját erősíti a Hlinik-i üzem, amelynek dolgozói az első szikrázó öntés alkalmából hálával és szeretettel fordulnak Csehszlo­vákia Kommunista Pártja felé, amelynek politikája a Garam-vidék dolgozói­nak is az életszínvonal emelkedését hozta. Agitációs tapasztalataink egy ivánkai építkezésen A közlekedési építkezések ivánkai üzemét látogattuk meg. Ez az építke­zés a téli munkálatok végzésében az el­sők között áll, tervét állandóan száz százalékon felül teljesíti és munkásai között a 150 százalékon felüli teljesít­mény nem ritkaság. A sok közül meg­említhetjük Kozmái József, Gálik Ist­ván, Sándor Béla, Neranzi Afanáz, Ka­holek László, Gyerak Ferenc élmunká­sokat, akik valamennyien 200 százalé­kon felül teljesítik normájukat. Az építkezés tervét túlteljesítik, nagy lendülettel folyik a munkaversény, tehát minden rendben van, — ez lenne a fe­lületes szemlélő megállapítása. Pedig nincs így. Nincs minden rend­ben az ivánkai építkezésen. Vessünk egy pillantást a 24 tagú pártszervezet munkájára. Meg tudta a dolgozóknak magyarázni, hogy mun­kájuk elősegíti a jobb, szebb élet, a szocializmus építését? Tudják-e a munkások, hogy normájuk teljesítésé­vel vagy túlteljesítésével a békét szilár­dítják? Lelkes dolgozókat nevelnek ezen az építkezésen, olyanokat, akik po­litikailag fogják fel feladataikat? E kérdésekre sajnos, csak azzal fe­lelhetünk. hogy nem. A pártszervezet elfeledkezett arról, hogy mi nemcsak új üzemeket, hatal­mas épületeket emelünk gyors ütem­ben, hanem új embert is nevelünk. Ipa­runkban és így építkezési iparunkban is falvakról jött új káderek dolgoznak. Slovákia iparosítása megköveteli ha­talmas újabb káderek bevonását ter­melésünkbe. Ezeknek nagy része két­laki, akik egyik lábbal még a falun vannak és akiket éppen ezért fokozott gonddal kell nevelnünk, formálnunk, öntudatosítanunk, Ez bizony magától nem megy. Az ivánkai közlekedési épít­kezés pártszervezetének elvtársai pedig úgylátszik, azt hitték, hogy ez agitá­ciós, politikai munka nélkül is menni fog. Takács Lajos munkás ezt mondta ne künk: »A ROH-csoport egyáltalában nem foglalkozik a munkásokkal, nem neveli őket. Bizottságának munkájáról mPsemmit sem tudunk.« Két mondat, de sokat mond. Ki felel a ROH üzemi csoportjának munkájá­ért? Természetesen, ha a pártszervezet be akarja tölteni igazi funkcióját, ha vezető erővé akar válni egy üzemben, — feladata gondoskodni a szakszerve­zeti csoport jó munkájáról; az adott esetben annál is inkább, mivel az üze­mi pártszervezet kislétszámú és így fokozott mértékben kell munkájában az üzemi ROH-csoportra támaszkodnia. Már pedig ez nem működik. Bizottsága csak néha és nagynehezen jön össze és akkor sem tárgyalnak rendszerint más­ról, mint munkaruhák, stb. elosztásá­ról. Es hogy az emberek az építkezé­sen nem öntudatosodnak, nem fejlőd­nek. nem vetik le a faluról hozott elő­* ítéleteket, — erről nem tárgyalnak, ezt nem igyekeznek megszüntetni. A párt­szervezet sem tett semmit az irányban, hogv megjavítsa a szakszervezeti cso­port munkáját. Ezt pedig nem lehet megjavítani másképpen, mint szívós, meggvőzö munkával a ROH-csoport bizottságában dolgozó elvtársakon ke­resztül. Nézzük meg közelebbről a helyze­tet, hogy ťizta képet nyerjünk arról, vájjon a pártszervezet politikai mun­kájának mostani színtje mellett el tud­ja-e végezni az előtte álló nagy politi­kai feladatokat. Meg kell állapítanunk, hogy a szervezet tagsága nincs akti­vizálva. Nem vesznek részt a politikai munkában úgv. ahogy az minden kommunistának kötelessége.Az üzemben a pártsajtónak csak kb. 30 előfizetőj! van, amelv szám a munkások számá­hoz viszonyítva igen csekély. Az agitá­ciós meggvőzö munka gyakorlatban itt nem létezik. A szervezetnek három agitátora van. Ezeket sem irányítják azonban és így feladatukat még a párttagság körében sem teljesíthetik. Nem beszélve arról, hogy a pártonkí­vüli tömegekkel, azoknak meggyőzésé­vel, öntudatosításával senki sem fog­lalkozik. És itt a főhiba. Itt kell eszébe jut­tatnunk az ivánkai építkezés pártveze­tőségének Frank elvtárs, a CsKP Köz­ponti Bizottsága februári ülésén el­hangzott szavait: a jó agitáció a párt­munka megszerzezésének legjobb segí­tőtársa és eszköze. Hogyha ez nincs meg, akkor nincs is mit csodálkozni azon, hogy a dolgo­zók este a munka után inkább kártya­csatákat vívnak, minthogy elolvassák az újságot, vagv egy jó könyvet, nincs mit csodálkozni azon, hogy nincsenek megelégedve a bérekkel, mivel a bérka­talógus bevezetése nem volt eléggé alá­támasztva politikai munkával és így végeredményben nincs mit csodálkozni azon sem, hogy a dolgozók nagy része nem tudatosítja eléggé az összehason­líthatatlan különbséget a mult tőkés­rendszere és a boldog ma között. Az embereknek meleg, emberi meg­győző szóra van szükségük. Nem elég feladatokat állítani eléjük, azt meg is kell szerettetni velük. Ott van például az üzemi könyvtár. Eltekintve attól, hogy alig van benne szocialista opti­mizmust sugárzó szovjet mű és alig találhatunk benne magyarnyelvű köny­vet — pedig a munkások nagyrésze magyar nemzetiségű — ellenben ott van benne a hazaáruló francia kém, Cle­mentis egyik »műve« — fel kell tenni a kérdést, hogv igyekeztek a munká­sokkal megszerettetni a könyvet? Ez irányban nem történt semmi. Pe­dig Horthy véres rendszere vagy pe­dig a kapitalista Csehszlovák köztár­saság és a fasiszta úgynevezett szlo­vák állam idején a munkás nem olvas­hatott, és ha olvasott, akkor nagy ré­szük a rendszer által kezükbe nyomott aljas, félrevezető, butító oonyvairoda­mat falta Igen. Ma tanítani kell olvasni is munkásainkat, hogy megértsék a ma mondanivalóját. Az agitációs mutffca kérdéséről be­szélve Ruzsicska elvtárs, a kerületi szaktanács üzemi oktatóia és Ber­nagyics elvtárs az üzemi tanács elnöke, felhozták, hogv bizony a szakszervezeteknek felsőbb szervei, tehát főleg a kerületi szaktanács kul­túrpropagációs oszíálva nem gondos­kodik az elvtársak iskoláztatásáról. Hogyan tudjunk mi magunk agitálni, — mondották —. ha mi sem vagyunk eléggé fejlettek és nem iskoláztatnak minket. Itt két kérdés merül fel. Mit tett Ruzsicska elvtárs, a kerületi szakta­nács által kijelölt üzemi oktató, és mit tett a kerületi szaktanács kultúrpropa­ciós osztálya az irányban, hpgy ezt a hiányt kiküszöbölje? Egyúttal rá kell mutatnunk arra is, hogv az építkezé­sen majdnem semmit sem tettek annak érdekében, hogy új kádereket kiemel­jenek. Jó káderek pedig vannak az üzemben, csak bátrabban kell nekilátni kiemelésükhöz. Ezek nagy körvonalakban a hiányos­ságok az építkezés agitációs-propagá­ciós munkájában. Itt is. mint sok más helyütt elfeledkeztek arról, hogy a szocializmus énítésében a legna­gyobb érték a százalék, a tervtel jesítés mögött álló ember. Többet, sokkal föbbet kell foglalkozni minden egyes dolgozóval. Távlatot kell feltárni előtte is új emberré, szocialista arculatú em­berré nevelni. Bašťovanskv elvtárs az SzKP IX. kongresszusán mondott be­számolójában rámutatva a személyi gitáció fontosságára, ezeket mondot­ta: „Minden kommunista harcos agi­tátor legyen a rflaga munkahelyén. Világ prolet ár ját eg yesülje tek! Bratislava, 1951 március 17, szombat 3 Kčs IV. évfolyam, 65. szám A Nemzetgyűlés alkotmányjogi bizottsága lelket manifesztáciő keretében jóváhagyta a köztársasági elnök személyére és irodájára vonatkozó költségvetést Az alkotmányjogi parlamenti bizott­ság az állami költségvetés tárgyalásán egyhangúlag és lelkesen hagyta jóvá a „köztársasági elnök* és a „köztár­sasági elnök hivatalának" költségveté­sét. Ily módon fejezte ki háláját a nép nevében az alkotmányjogi bizottság hazánk első polgárának, legjobb gaz­dászának, Gottwald elvtársnak. A költségvetésnek arról a fejeze­téről, mely a köztársaság elnökét és a köztársasági elnöki irodát illeti, J. Stetka képviselő számolt be. Rámuta­tott arra, hogy mit jelent dolgozó né­pünknek Gottwald elvtárs és milye­nek voltak a régi köztársasági elnö­kök. A mult és a jelen között az a nagy különbség, hogy a népi demokra­tikus köztársaságunk első gazdásza munkás, akinek gazdag élettapaszta­latai vannak. Telve van osztályöntu­dattal, a marxi-lenini tanok irányítják és legszebb sajátossága a szovjetunió­hoz és a nagy Sztálinhoz való hűség és odaadás; legszebb erényei közé tar­tozik a nép szeretete, az elvhűség és a néppel való mindennapos érintkezés, az egyszerűség, határozottság, előre­látás és apai gondosság mindarról, ami a dolgozó nép és a munkásosztály ér­dekeit érinti. Másrészről látjuk, az el­lenség elleni áldozatos harcát a köz­társaság felszabadításáért, a dolgozó nép győzelméért és napjainkban so­raink megtisztításáért. Láthattuk ezt a CsKP Központi Bizottságának februári ülésén, amikor leálcázta az áruló Slinget, Svermovát, Clementist és társait. Igen, ilyen a mi köztársasági elnö­künk. A munkásosztály és a dolgozó nép kedvence Klement Gottwald elv­társ, akit a kapitalista-imperialisták bel­és külföldi tábora halálosan gyűlöl. Stetka képviselő ezután megemlítette, miként akartak az árulók a külföldi ellenségekkel szövetkezve köztársasá­gi elnökünk életére törni. Tervük nem sikerült. Amikor a nép tudomást szer­zett a köztársaság ellenségeinek gyil­kos tervéről, még nagyobb bizalommal, szeretettel és hűséggel vette körül köz­társasági elnökünket. Befejezésül Stetka képviselő, a „köz­társasági elnökünk" és a „köztársasági elnök hivatalának" költségvetési pont­jainak ismertetője, közölte, hogy a költségvetésből kivonták azt a részt, mely a köztársasági elnök nagybirto­kaira és erdőire vonatkoznak, mert ezek Klement Gottwald elnök'ké válasz­tása után megszűntek. Az előadó beszámolója után a tagok lelkes tüntetéssel jóváhagyták a „köztársasági elnök" és a „köztársa­sági elnök hivatalának" költségveté­si pontjait. A-Szovjetunió további önzetlen segítséget nyújt Csehszlovákiának Csütörtökön visszaérkezett Mosz­kvából a csehszlovák kereskedelmi kül­döttség, amelyet dr. Gregor külkeres­kedelemügyi miniszter vezetett. Eluta­zásuk előtt a küldöttség tagjaitól a moszkvai vnukovi repülőtéren M. G. Losakov, a Szovjetunió külkereskede­lemügyi minisztere, Krejbich, Csehszlo­vákia moszkvai követe és a követség több tagja szívélyes búcsút vettek. A minisztert és a küldöttségeit a ru­zyni repülőtéren Michail Alexandro­vics Szilirt, a Szovjetunió prágai köve­te, továbbá a külkereskedelmi minisz­térium képviselői és egész sor vezető személyiség fogadták. Dr. A. Gregor miniszter a fogadtatásnál a csehszlovák kereskedelmi delegáció moszkvai tár­gyalásainak jelentőségét a következők­ben ismertefcte: — 1951 március 13-án Moszkvában aláírták a Szovjetunió és Csehszlovákia közti 1951-re sízóló árucsereegyez­ményt. Az egyezmény összefügg az 1950 novemberében kötött ötéves gaz­dasági egyezménnyel. E hosszútarta­mú egyezmény alapján 1951-ben nagy­mennyiségű áru jön a Szovjetunióból Csehszlovákiába. Ezek a szállítmányok többmillió tonna árumennyiséget tesz­nek ki, sok milliárd korona értékben. Emelett minden árut a világpiaci áraknál olcsóbban kapjuk meg. Hogy­ha ezeket a szükségleteinket a kapita­lista államokból kellene behoznunk, sokkal többe kerülnének. Emellett nem veszem tekintetbe azt a tényt, hogy a szocializmust építő országok emelkedő szükségleteit nem fedezhetik a kapi­talista államok, amelyeknek* gazdasága nem tarthat lépést fejlődésünkkel. Azt .Egyezményünk a béke műve* sem veszem tekintetbe, hogy ezen áruk túlnyomó részének szállítását a népi demokratikus rendszer 'ránti gyűlöle­tük miatt megtagadnák. Ha az áruknak csak egy részét vá­sárolnánk kapitalista országokban, meg­gyengítenénk hazai piacunkat, mivel helyettük sokkal több árunkat kellene kiszállítanunk. A szovjet nyersanyag­ból készült árucikkeinket, sokkal job­ban tudjuk értékesíteni a Szovjetunió­ban, mint bármelyik kapitalista ország­ban. Mindez megerősíti, gazdaggá teszi országunkat és képessé arra, hogy el­lenállhasson az ellenség támadásainak és megteremti annak előfeltételét, hogy dolgozóink napról napra jobban élje­nek. Az egyezmény alapján behozatal­ra kerülnek nafta és különféle ola­jok iparunk részére és további fel­dolgozásra egész sor vegyipari nyersanyag, értékes orvosságok, jó­minöségü vetőmagok, nagy mennyi­ségű műtrágya, különféle értékes ércek és más áruk, melyekre szük­sége van iparunknak és dolgozó né­pünknek. Köztársasági elnökünk a CsKP Központi Bizottságának ülé­sén beszájnolt arról, hogy 1951. évre 600.000 tonna kenyérgabonát bizto­sítottunk a Szovjetunióból. Továbbá behozatalra kerülnek takarmányok és gabonafélék is, melyekből csak az árpa és kukorica 308.000 tonnát tesz ki. A 600.000 tonnás kenyérga­bonaszállítmányon felül május vé­géig a Szovjetunió további 155.000 mázsa kenyérgabonát szállít. Ilyen a Szovjetunió, ilyen a szov­jetkormány s ilyen Sztálin, elvtárs. Ez az eset is bizonyítéka annak, hogy a Szovjetunió miként oldja meg az összes közös kérdéseinket. Nem saját érdekei, hanem a mi tényleges szükségleteink szerint. Meg kell említeni azt is, hogy ezt a segítséget olyan árukkal tudjuk kiegyenlíteni, amelyeket mi magunk ajánlottunk a Szovjetuntónak, és­pedig gépekkel, kohászati termékek­kel, cukorral, malátával, komlóval, üvegáruval, papírral, textil- és kö­tött árukkal, vegyipari cikkekkel, orvosságokkal és egész sor hasonló áruval. E mellett a Szovjetunió szá­mol azzal, hogy a gabona, takar­mány, nyersanyag és élelem nagy­mennyiségű szállítása folytán az év felében a kivitel és a behozatal még nem fog kiegyenlítődni. A Szovjet­unió ebbe is beleegyezett és ezáltal további segítséget nyújtott nekünk. Az 1951. évre szóló újonnan kö­tött szerződés az árucsereforgalom nagyszabású kiszélesítését jelenti a Szovjetunióval és további nagy ér­tékes segítséget, melyet a Szovjet­unió nyújt nekünk. Ez az egyez­mény megerősíti Köztársaságunkat és lehetővé teszi nekünk Gottwald elvtárs által a CsKP Központi Bi­zottságának ülésén kitűzött feladat taink teljesítését. Joggal mondhat­juk, hogy ez az egyezmény a béke müve. Ezért örülünk, hogy megkö­töttük ezt a szerződést. És ezért ezt itt csehszlovák földön is ismé­telten szívből köszönjük a Szovjet­uniónak. Környezetében a dolgozókat meg kell győznie politikánk helyességéről, az építés aktív munkájába be kell vonnia a nem kommunistákat." Azért látogattuk meg az ivánkai közlekedési építkezést, hogv elősegít­sük a politikai munka megindulását. Meggyőződtünk arról, hogv az itteni pártszervezet elvtársai meg tudják ol­dani az ezzel kapcsolatos nehéz fel­adatokat. A bírálat és önbírálat fegy­verével ki fogják küszöbölni az ösz­szes hiánvokat. Meggyőződésünkben megerősít ben­nünket az a kötelezettségvállalás, ame­lyet a pártszervezet és a ROH bizott­sága a politikai munka következetes megvalósítására felajánlott. A kötelezettségvállalás a következő: 1. Március 20-ig minden egyes munkacsoportban kiválaszt iák a politi­kailag legfejlettebb munkásokat agitá­toroknak. 2. Március 20—25-ig öt egyórás ok­tató iskolázáson megismertetik a ki­választott agitátorokkal munkájuk je­jentőségét és az előttük álló feladato­kat. Az oktatót a SOR biztosítja. 3. Március 30-ig az agitátorok meg­kezdik munkájukat. Ezenkívül még Pintér, Takács és Fazekas elvtársak egyéni kötelezett­ségvállalást tettek, amely szerint 1951 áprüis l-ig öt-öt előfizetőt szereznek az Uj Szónak. Az agitátorhálózat kiépítésének meg­valósításáért a pártszervezet bizottsá­ga felelős. Ennek a feladatnak teljesítése as el­ső lépés ahhoz, hogy az ivánkai épít­kezésen ne csak a tervteljesítés szá­zalékszáma emelkedjék, hanem a mun­kások öntudatossága, lelkesedése, szo­cialista lendülete is. Bízunk abban, hogy az építkezésen dolgozó pártszervezeti tagok nem riad­nak vissza az esetleges akadályoktól és bízunk abban is, hogy ezt az első lépés' követni fogja a többi, hogy így itt is bebizonyítsák azt, amit Klemenf Gottwald elvtárs, szeretett elnökünk már 1930-ban tanított: — a munkás­osztályban és a Kommunista Pártban óriási energia van felhalmozva, amelj végül is minden akadályt legyőz. Est az energiát felszabadítani, megszer­vezni és irányítani, — ezt kell nekünk megtenni. Erről van itt szó. Gály Iván.

Next

/
Oldalképek
Tartalom