Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-17 / 65. szám, szombat

Szlovákia iparosításának úiabb győzelme a garammenti gépgyárak u; öntödéje. A terv vas- és acélalapját erősíti a Hlinik-i üzem, amelynek dolgozói az első szikrázó öntés alkalmából hálával és szeretettel fordulnak Csehszlovákia Kommunista Pártja felé, amelynek politikája a Garam-vidék dolgozóinak is az életszínvonal emelkedését hozta. Agitációs tapasztalataink egy ivánkai építkezésen A közlekedési építkezések ivánkai üzemét látogattuk meg. Ez az építkezés a téli munkálatok végzésében az elsők között áll, tervét állandóan száz százalékon felül teljesíti és munkásai között a 150 százalékon felüli teljesítmény nem ritkaság. A sok közül megemlíthetjük Kozmái József, Gálik István, Sándor Béla, Neranzi Afanáz, Kaholek László, Gyerak Ferenc élmunkásokat, akik valamennyien 200 százalékon felül teljesítik normájukat. Az építkezés tervét túlteljesítik, nagy lendülettel folyik a munkaversény, tehát minden rendben van, — ez lenne a felületes szemlélő megállapítása. Pedig nincs így. Nincs minden rendben az ivánkai építkezésen. Vessünk egy pillantást a 24 tagú pártszervezet munkájára. Meg tudta a dolgozóknak magyarázni, hogy munkájuk elősegíti a jobb, szebb élet, a szocializmus építését? Tudják-e a munkások, hogy normájuk teljesítésével vagy túlteljesítésével a békét szilárdítják? Lelkes dolgozókat nevelnek ezen az építkezésen, olyanokat, akik politikailag fogják fel feladataikat? E kérdésekre sajnos, csak azzal felelhetünk. hogy nem. A pártszervezet elfeledkezett arról, hogy mi nemcsak új üzemeket, hatalmas épületeket emelünk gyors ütemben, hanem új embert is nevelünk. Iparunkban és így építkezési iparunkban is falvakról jött új káderek dolgoznak. Slovákia iparosítása megköveteli hatalmas újabb káderek bevonását termelésünkbe. Ezeknek nagy része kétlaki, akik egyik lábbal még a falun vannak és akiket éppen ezért fokozott gonddal kell nevelnünk, formálnunk, öntudatosítanunk, Ez bizony magától nem megy. Az ivánkai közlekedési építkezés pártszervezetének elvtársai pedig úgylátszik, azt hitték, hogy ez agitációs, politikai munka nélkül is menni fog. Takács Lajos munkás ezt mondta ne künk: »A ROH-csoport egyáltalában nem foglalkozik a munkásokkal, nem neveli őket. Bizottságának munkájáról mPsemmit sem tudunk.« Két mondat, de sokat mond. Ki felel a ROH üzemi csoportjának munkájáért? Természetesen, ha a pártszervezet be akarja tölteni igazi funkcióját, ha vezető erővé akar válni egy üzemben, — feladata gondoskodni a szakszervezeti csoport jó munkájáról; az adott esetben annál is inkább, mivel az üzemi pártszervezet kislétszámú és így fokozott mértékben kell munkájában az üzemi ROH-csoportra támaszkodnia. Már pedig ez nem működik. Bizottsága csak néha és nagynehezen jön össze és akkor sem tárgyalnak rendszerint másról, mint munkaruhák, stb. elosztásáról. Es hogy az emberek az építkezésen nem öntudatosodnak, nem fejlődnek. nem vetik le a faluról hozott elő* ítéleteket, — erről nem tárgyalnak, ezt nem igyekeznek megszüntetni. A pártszervezet sem tett semmit az irányban, hogv megjavítsa a szakszervezeti csoport munkáját. Ezt pedig nem lehet megjavítani másképpen, mint szívós, meggvőzö munkával a ROH-csoport bizottságában dolgozó elvtársakon keresztül. Nézzük meg közelebbről a helyzetet, hogy ťizta képet nyerjünk arról, vájjon a pártszervezet politikai munkájának mostani színtje mellett el tudja-e végezni az előtte álló nagy politikai feladatokat. Meg kell állapítanunk, hogy a szervezet tagsága nincs aktivizálva. Nem vesznek részt a politikai munkában úgv. ahogy az minden kommunistának kötelessége.Az üzemben a pártsajtónak csak kb. 30 előfizetőj! van, amelv szám a munkások számához viszonyítva igen csekély. Az agitációs meggvőzö munka gyakorlatban itt nem létezik. A szervezetnek három agitátora van. Ezeket sem irányítják azonban és így feladatukat még a párttagság körében sem teljesíthetik. Nem beszélve arról, hogy a pártonkívüli tömegekkel, azoknak meggyőzésével, öntudatosításával senki sem foglalkozik. És itt a főhiba. Itt kell eszébe juttatnunk az ivánkai építkezés pártvezetőségének Frank elvtárs, a CsKP Központi Bizottsága februári ülésén elhangzott szavait: a jó agitáció a pártmunka megszerzezésének legjobb segítőtársa és eszköze. Hogyha ez nincs meg, akkor nincs is mit csodálkozni azon, hogy a dolgozók este a munka után inkább kártyacsatákat vívnak, minthogy elolvassák az újságot, vagv egy jó könyvet, nincs mit csodálkozni azon, hogy nincsenek megelégedve a bérekkel, mivel a bérkatalógus bevezetése nem volt eléggé alátámasztva politikai munkával és így végeredményben nincs mit csodálkozni azon sem, hogy a dolgozók nagy része nem tudatosítja eléggé az összehasonlíthatatlan különbséget a mult tőkésrendszere és a boldog ma között. Az embereknek meleg, emberi meggyőző szóra van szükségük. Nem elég feladatokat állítani eléjük, azt meg is kell szerettetni velük. Ott van például az üzemi könyvtár. Eltekintve attól, hogy alig van benne szocialista optimizmust sugárzó szovjet mű és alig találhatunk benne magyarnyelvű könyvet — pedig a munkások nagyrésze magyar nemzetiségű — ellenben ott van benne a hazaáruló francia kém, Clementis egyik »műve« — fel kell tenni a kérdést, hogv igyekeztek a munkásokkal megszerettetni a könyvet? Ez irányban nem történt semmi. Pedig Horthy véres rendszere vagy pedig a kapitalista Csehszlovák köztársaság és a fasiszta úgynevezett szlovák állam idején a munkás nem olvashatott, és ha olvasott, akkor nagy részük a rendszer által kezükbe nyomott aljas, félrevezető, butító oonyvairodamat falta Igen. Ma tanítani kell olvasni is munkásainkat, hogy megértsék a ma mondanivalóját. Az agitációs mutffca kérdéséről beszélve Ruzsicska elvtárs, a kerületi szaktanács üzemi oktatóia és Bernagyics elvtárs az üzemi tanács elnöke, felhozták, hogv bizony a szakszervezeteknek felsőbb szervei, tehát főleg a kerületi szaktanács kultúrpropagációs oszíálva nem gondoskodik az elvtársak iskoláztatásáról. Hogyan tudjunk mi magunk agitálni, — mondották —. ha mi sem vagyunk eléggé fejlettek és nem iskoláztatnak minket. Itt két kérdés merül fel. Mit tett Ruzsicska elvtárs, a kerületi szaktanács által kijelölt üzemi oktató, és mit tett a kerületi szaktanács kultúrpropaciós osztálya az irányban, hpgy ezt a hiányt kiküszöbölje? Egyúttal rá kell mutatnunk arra is, hogv az építkezésen majdnem semmit sem tettek annak érdekében, hogy új kádereket kiemeljenek. Jó káderek pedig vannak az üzemben, csak bátrabban kell nekilátni kiemelésükhöz. Ezek nagy körvonalakban a hiányosságok az építkezés agitációs-propagációs munkájában. Itt is. mint sok más helyütt elfeledkeztek arról, hogy a szocializmus énítésében a legnagyobb érték a százalék, a tervtel jesítés mögött álló ember. Többet, sokkal föbbet kell foglalkozni minden egyes dolgozóval. Távlatot kell feltárni előtte is új emberré, szocialista arculatú emberré nevelni. Bašťovanskv elvtárs az SzKP IX. kongresszusán mondott beszámolójában rámutatva a személyi gitáció fontosságára, ezeket mondotta: „Minden kommunista harcos agitátor legyen a rflaga munkahelyén. Világ prolet

ár ját eg

yesülje

tek! Bratislava, 1951 március 17, szombat 3 Kčs IV. évfolyam, 65. szám A Nemzetgyűlés alkotmányjogi bizottsága lelket manifesztáciő keretében jóváhagyta a köztársasági elnök személyére és irodájára vonatkozó költségvetést Az alkotmányjogi parlamenti bizottság az állami költségvetés tárgyalásán egyhangúlag és lelkesen hagyta jóvá a „köztársasági elnök* és a „köztársasági elnök hivatalának" költségvetését. Ily módon fejezte ki háláját a nép nevében az alkotmányjogi bizottság hazánk első polgárának, legjobb gazdászának, Gottwald elvtársnak. A költségvetésnek arról a fejezetéről, mely a köztársaság elnökét és a köztársasági elnöki irodát illeti, J. Stetka képviselő számolt be. Rámutatott arra, hogy mit jelent dolgozó népünknek Gottwald elvtárs és milyenek voltak a régi köztársasági elnökök. A mult és a jelen között az a nagy különbség, hogy a népi demokratikus köztársaságunk első gazdásza munkás, akinek gazdag élettapasztalatai vannak. Telve van osztályöntudattal, a marxi-lenini tanok irányítják és legszebb sajátossága a szovjetunióhoz és a nagy Sztálinhoz való hűség és odaadás; legszebb erényei közé tartozik a nép szeretete, az elvhűség és a néppel való mindennapos érintkezés, az egyszerűség, határozottság, előrelátás és apai gondosság mindarról, ami a dolgozó nép és a munkásosztály érdekeit érinti. Másrészről látjuk, az ellenség elleni áldozatos harcát a köztársaság felszabadításáért, a dolgozó nép győzelméért és napjainkban soraink megtisztításáért. Láthattuk ezt a CsKP Központi Bizottságának februári ülésén, amikor leálcázta az áruló Slinget, Svermovát, Clementist és társait. Igen, ilyen a mi köztársasági elnökünk. A munkásosztály és a dolgozó nép kedvence Klement Gottwald elvtárs, akit a kapitalista-imperialisták belés külföldi tábora halálosan gyűlöl. Stetka képviselő ezután megemlítette, miként akartak az árulók a külföldi ellenségekkel szövetkezve köztársasági elnökünk életére törni. Tervük nem sikerült. Amikor a nép tudomást szerzett a köztársaság ellenségeinek gyilkos tervéről, még nagyobb bizalommal, szeretettel és hűséggel vette körül köztársasági elnökünket. Befejezésül Stetka képviselő, a „köztársasági elnökünk" és a „köztársasági elnök hivatalának" költségvetési pontjainak ismertetője, közölte, hogy a költségvetésből kivonták azt a részt, mely a köztársasági elnök nagybirtokaira és erdőire vonatkoznak, mert ezek Klement Gottwald elnök'ké választása után megszűntek. Az előadó beszámolója után a tagok lelkes tüntetéssel jóváhagyták a „köztársasági elnök" és a „köztársasági elnök hivatalának" költségvetési pontjait. A-Szovjetunió további önzetlen segítséget nyújt Csehszlovákiának Csütörtökön visszaérkezett Moszkvából a csehszlovák kereskedelmi küldöttség, amelyet dr. Gregor külkereskedelemügyi miniszter vezetett. Elutazásuk előtt a küldöttség tagjaitól a moszkvai vnukovi repülőtéren M. G. Losakov, a Szovjetunió külkereskedelemügyi minisztere, Krejbich, Csehszlovákia moszkvai követe és a követség több tagja szívélyes búcsút vettek. A minisztert és a küldöttségeit a ruzyni repülőtéren Michail Alexandrovics Szilirt, a Szovjetunió prágai követe, továbbá a külkereskedelmi minisztérium képviselői és egész sor vezető személyiség fogadták. Dr. A. Gregor miniszter a fogadtatásnál a csehszlovák kereskedelmi delegáció moszkvai tárgyalásainak jelentőségét a következőkben ismertefcte: — 1951 március 13-án Moszkvában aláírták a Szovjetunió és Csehszlovákia közti 1951-re sízóló árucsereegyezményt. Az egyezmény összefügg az 1950 novemberében kötött ötéves gazdasági egyezménnyel. E hosszútartamú egyezmény alapján 1951-ben nagymennyiségű áru jön a Szovjetunióból Csehszlovákiába. Ezek a szállítmányok többmillió tonna árumennyiséget tesznek ki, sok milliárd korona értékben. Emelett minden árut a világpiaci áraknál olcsóbban kapjuk meg. Hogyha ezeket a szükségleteinket a kapitalista államokból kellene behoznunk, sokkal többe kerülnének. Emellett nem veszem tekintetbe azt a tényt, hogy a szocializmust építő országok emelkedő szükségleteit nem fedezhetik a kapitalista államok, amelyeknek* gazdasága nem tarthat lépést fejlődésünkkel. Azt .Egyezményünk a béke műve* sem veszem tekintetbe, hogy ezen áruk túlnyomó részének szállítását a népi demokratikus rendszer 'ránti gyűlöletük miatt megtagadnák. Ha az áruknak csak egy részét vásárolnánk kapitalista országokban, meggyengítenénk hazai piacunkat, mivel helyettük sokkal több árunkat kellene kiszállítanunk. A szovjet nyersanyagból készült árucikkeinket, sokkal jobban tudjuk értékesíteni a Szovjetunióban, mint bármelyik kapitalista országban. Mindez megerősíti, gazdaggá teszi országunkat és képessé arra, hogy ellenállhasson az ellenség támadásainak és megteremti annak előfeltételét, hogy dolgozóink napról napra jobban éljenek. Az egyezmény alapján behozatalra kerülnek nafta és különféle olajok iparunk részére és további feldolgozásra egész sor vegyipari nyersanyag, értékes orvosságok, jóminöségü vetőmagok, nagy mennyiségű műtrágya, különféle értékes ércek és más áruk, melyekre szüksége van iparunknak és dolgozó népünknek. Köztársasági elnökünk a CsKP Központi Bizottságának ülésén beszájnolt arról, hogy 1951. évre 600.000 tonna kenyérgabonát biztosítottunk a Szovjetunióból. Továbbá behozatalra kerülnek takarmányok és gabonafélék is, melyekből csak az árpa és kukorica 308.000 tonnát tesz ki. A 600.000 tonnás kenyérgabonaszállítmányon felül május végéig a Szovjetunió további 155.000 mázsa kenyérgabonát szállít. Ilyen a Szovjetunió, ilyen a szovjetkormány s ilyen Sztálin, elvtárs. Ez az eset is bizonyítéka annak, hogy a Szovjetunió miként oldja meg az összes közös kérdéseinket. Nem saját érdekei, hanem a mi tényleges szükségleteink szerint. Meg kell említeni azt is, hogy ezt a segítséget olyan árukkal tudjuk kiegyenlíteni, amelyeket mi magunk ajánlottunk a Szovjetuntónak, éspedig gépekkel, kohászati termékekkel, cukorral, malátával, komlóval, üvegáruval, papírral, textil- és kötött árukkal, vegyipari cikkekkel, orvosságokkal és egész sor hasonló áruval. E mellett a Szovjetunió számol azzal, hogy a gabona, takarmány, nyersanyag és élelem nagymennyiségű szállítása folytán az év felében a kivitel és a behozatal még nem fog kiegyenlítődni. A Szovjetunió ebbe is beleegyezett és ezáltal további segítséget nyújtott nekünk. Az 1951. évre szóló újonnan kötött szerződés az árucsereforgalom nagyszabású kiszélesítését jelenti a Szovjetunióval és további nagy értékes segítséget, melyet a Szovjetunió nyújt nekünk. Ez az egyezmény megerősíti Köztársaságunkat és lehetővé teszi nekünk Gottwald elvtárs által a CsKP Központi Bizottságának ülésén kitűzött feladat taink teljesítését. Joggal mondhatjuk, hogy ez az egyezmény a béke müve. Ezért örülünk, hogy megkötöttük ezt a szerződést. És ezért ezt itt csehszlovák földön is ismételten szívből köszönjük a Szovjetuniónak. Környezetében a dolgozókat meg kell győznie politikánk helyességéről, az építés aktív munkájába be kell vonnia a nem kommunistákat." Azért látogattuk meg az ivánkai közlekedési építkezést, hogv elősegítsük a politikai munka megindulását. Meggyőződtünk arról, hogv az itteni pártszervezet elvtársai meg tudják oldani az ezzel kapcsolatos nehéz feladatokat. A bírálat és önbírálat fegyverével ki fogják küszöbölni az öszszes hiánvokat. Meggyőződésünkben megerősít bennünket az a kötelezettségvállalás, amelyet a pártszervezet és a ROH bizottsága a politikai munka következetes megvalósítására felajánlott. A kötelezettségvállalás a következő: 1. Március 20-ig minden egyes munkacsoportban kiválaszt iák a politikailag legfejlettebb munkásokat agitátoroknak. 2. Március 20—25-ig öt egyórás oktató iskolázáson megismertetik a kiválasztott agitátorokkal munkájuk jejentőségét és az előttük álló feladatokat. Az oktatót a SOR biztosítja. 3. Március 30-ig az agitátorok megkezdik munkájukat. Ezenkívül még Pintér, Takács és Fazekas elvtársak egyéni kötelezettségvállalást tettek, amely szerint 1951 áprüis l-ig öt-öt előfizetőt szereznek az Uj Szónak. Az agitátorhálózat kiépítésének megvalósításáért a pártszervezet bizottsága felelős. Ennek a feladatnak teljesítése as első lépés ahhoz, hogy az ivánkai építkezésen ne csak a tervteljesítés százalékszáma emelkedjék, hanem a munkások öntudatossága, lelkesedése, szocialista lendülete is. Bízunk abban, hogy az építkezésen dolgozó pártszervezeti tagok nem riadnak vissza az esetleges akadályoktól és bízunk abban is, hogy ezt az első lépés' követni fogja a többi, hogy így itt is bebizonyítsák azt, amit Klemenf Gottwald elvtárs, szeretett elnökünk már 1930-ban tanított: — a munkásosztályban és a Kommunista Pártban óriási energia van felhalmozva, amelj végül is minden akadályt legyőz. Est az energiát felszabadítani, megszervezni és irányítani, — ezt kell nekünk megtenni. Erről van itt szó. Gály Iván.