Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-16 / 64. szám, péntek

1951 március 16 ÜJS2Ü 5 N U K f DV E10

1M K C

1M í k E Az az örvendetes tény, hogy falVainkban és városainkban ma már 200-nál több színjátszó csoportunk fejt ki tevékenységet, arra késztet bennünket, hogy behatóbban foglalkozzunk a műkedvelői színjátszással és annak alapvető feladataival. Ugyanakkor útbaigazításokkal segítségükre akarunk lenni problémáik megoldásában, az együttes megszervezése és nevelése, a darabválasztás, egy egy játék helyes rendezése kérdésében. Szóval útbaigazítást adni mindabban, ami egy színjátszó csoportot megsegít, hogy kulturális feladatát napjaink építő törekvéseinek megfelelően, fokozódó békeharcunk szellemében, a közönséget szórakoztatva és nevetve, az adottságok legjobb kihasználásával teljesíthesse. Mielőtt részletekbe bocsájtkoznánk és szemléltető példákkal próbálnánk útbaigazítani színjátszóinkat, elengedhetetlenül szükséges, hogy néhány elvi jelentőségű szempontot tisztázzunk. 1. A vezető. Ahol egy színjátszó csoport megalakul —, de ott is, ahol már tevékenységet fejt ki — döntő jelentőségű a vezető személyének helyes megválasztása. Bátran állíthatjuk, hogy ezen áll vagy bukik az egész csoport munkájának sikere. Ahol jó a vezető és gyöngék a tagok, teljes mértékben fennáll annak lehetősége, hogy idővel jó együttes nevelődik ki, viszont ahol rossz kezekbe került a vezetés, a legtehetségesebb színjátszókkal rendelkező együttes is könnyen kátyúba rekedhet. Kit válasszon az együttes vezetőjéül? A válasz kézenfekvő: a csoport tagjai közül-a legkiválóbbat, azt, aki valamennyi tag teljes bizalmát bírja és mint rendező és színjátszó is megállja a helyét. — De mindennél döntőbb fontosságú: vezető csak az együttesnek ideológiailag legképzettebb tagja lehet. Eredményes és jó kultúrmunkát nem lehet végezni megfelelő eszmei alapismeretek nélkül. Az ideológiai felkészültség az az alap, amelyre az egész csoport nyugodtan építheti terveit, egész évi munkáját. Számtalan példánk van rá, hogy mire vezet ennek a szempontnak elhanyagolása, hogy rossz vezetés mellett a csoport nem fejthet ki eredményes munkát, hogy helytelenül kiválasztott és helytelenül előadott darabokkal egy egész közösség kultúréletét lehetetlenné teheti. Ahol a vezetés jó megoldást nyert, ott könnyebbé válik a tervezés és kivitelezés munkája, az együttes nevelése, a darab betanulásának és jó formában történő színrehozásának kérdése. 2. Az együttes. Ennél a pontnál a tagok szociális összetétele a" fontos. Jó közös munka ott fejlődik ki leghamarább, ahot e tekintetben nincsenek nagyobb ellentétek. Egyívású, egyforma gondolkodású tagok közt mélyebb a kapcsolat, nagyobb az egyetértés és könnyebben tartható fegyelem, ami nélkül egy színjátszó gárda munkája elképzelhetetlen. Napjainkban különben hovatovább egyre jobban elmosódnak a tagok közti szociális ellentétek, de azért falvainkban nem egyszer előfordul, hogy oda nem való elem is becsúszik a falusi dolgozók, a CsISz-tagok közé, aki felemás műveltségére hivatkozva dirigálni szeretne, aki unalmasnak találja a korszerű mondanivalót és mindenáron „mulattatni" akarna. Ennek következménye azután, hogy nem egy műkedvelő csoport nem tud elszakadni a „Csókos huszárok" operettstílusától, vagy az évtizeddel ezelőtti „Színházi Elet" hangulatát szeretné még ma is színpadán feléleszteni. Nagy hiba különösen falusi műkedvelő csoportjainknál, hogy tagjaik túlnyomóan a fiatalok köréből regrutálodnak. A jó vezetőnek azon kel! lennie, hogy a férjhez menő lány asszony korában is vegyen tovább részt a csoport kulturális munkájában. Egy aszszonynak, — akire a háztartás és gyermeknevelés gondja hárul — több a munkája, mint egy leánynak, de ennek nem kell azt okoznia, hogy teljesen kimarad a kultúrmunkából. Jó időbeosztással és a tagok segítségével ezt meg lehet és meg is kell oldani. Ugyanúgy ne jelentse a házasság a megházasodott legény kiesését. Itt a jó vezetőnek a falu egy általános baját kell orvosolnia, illetve egy téves nézetét helyesbítenie. A színjátszó csoportokban ott a helye mindenkinek, akinek szívügye a kultúra s a fejlődés, a gazdaságilag jobbá tett, magasabb színvonalra emelt életünk szebbé, derűsebbé és örömtelibbé tétele. 3. Darabválogatás. Falusi színjátszóink a falu kulturális életének élenjárói Amikor darabot tanulnak, elsősorban önmagukat képezik, tudásukat bővítik, műveltségüket fejlesztik. Ezért döntő jelentőségű, hogy ezek a gyakori összejövetelek ne folyjanak le egy teljesen hamishangú népszínmű, vágy operett hazug hangulatában, hanem olyan darabéban, amely tágítja ismeretüket, növeli tudásukat és érzelmi életüket mélyíti és gazdagítja. Ezért nem kívánatos ma a „Falu rossza" vagy a „Piros bugyelláris", de mindenképpen helyeselhető, ha a „Sári bíró"-val próbálkozunk vagy a már sokfelé játszott „Ludas Matyi" és „Duda Gyuri" után teljesen korszerű darabbal, például a „Mélyszántás"-sal próbálkoznak. (Erre további cikkünkben még visszatérünk.) A túlbuzgóság itt viszont tévútra vezetheti színjátszóinkat. Teljesen helytelen, hogy gyakorlatban műkedvelők például Fucsik életét próbálják színre vinni. (Üzenet az élőknek.) A vezetőnek tisztában kelj lennie az adottságokkal, azzal, hogy mit és mennyit hozhat ki az együttesből. A politikailag helyesen megválasztott darab célját tévesztheti, ha az együttes nem tud megbirkózni t nagy feladatokkal. Az igényes mondanivaló ez esetben teljesen hatástalan marad, Í őt elidegeníti és elriasztja a nézőket, akiket egy jó előadásnak meg kellett volna nyernie. Ezzel kapcsolatban egy általános hibára kell utalnunk. Legtöbb együttesünk többnyire rögtön három felvonásos darabbal kezdi működését. Ez mindenképpen hibáztatandó. Kis gyakorlatokkal, kell kezdeni a munkát, kis jelenetekkel, egyfelvonásosokkal, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy összhang keletkezzék az együttesben. Említettük már mennyire fontos a fegyelem egy színjátszó csoport jó munkájánál. A próbák alatt nem szabad lazaságnak, fegyelmezetlenségnek uralkodnia. Akik nem tanulják meg a szerepüket, akik nem veszik komolyan a színjátszást és fegyelmezetlenül viselkednek a próbák alatt, azokat meg kell inteni és ha az intés nem használ, kl kell őket zárni az együttesből. Minden tagnak bele kell illeszkednie az együttes rendjébe, tehetségét használja fel arra, hogy élővé tegye a rá bízott alakot, hogy hitelesen játssza meg szerepét. A próbák előtt a rendező vezetésével közösen meg kell beszélni a darab mondanivalóját és csak ha már mindenki tisztában van szerepével, akkor szabad belefogni az első próbába. A rendező feladata próha előtt, de főképpen a próba alatt elmagyarázni minden szereplőnek, mit, miért kell tennie a színpadon. Ez a magyraázat neveli a színjátszókat és azt eredményezi, hogy egységes hang árad ezután a színpadról. A próbák szüneteiben bírálják meg egymás munkáját, hogy meglássák s kijavítsák hibáikat. JJJűkedvelőinknek meg kell érteniök, hogy a színjátszás olyan munkaterület, amelyen keresztül dolgozó népünk <i kulturális felemelkedésének ügyét a leghatásosabban szolgálhatjuk. Nevelő munkájuk megmutatkozik a jó műsorpolitikában. A vezetők törekedjenek arra, hogy a rájuk bízott csoport színvonalas, politikai darabot tanuljon be Üjtípusú emberek nőnek ki egyre tömegesebben az uralkodó osztállyá vált munkásosztály és dolgozó parasztságunk soraiból. Üj győzelmekért, a Fejletteb normákért, a falu szocialista életéért, a fejletteb termelésért folytatnak állandó harcot. Nem szabad, hogy ebben az újért, a szebb életért való törekvésben városaink és falvaink szellemi, kulturális élete visszamaradjon. A jó könyv és a szocialista sajtó mellett színjátszóinkra hárul a nagy feladat, hogy kulturális fejlődésünk a szocializmus építésének hatalmas iramával lépést tartson. Falvaink dolgozóinaik sokat kell tanulniok, hogy jó munkát végezhessenek a termelésben. Színjátszóink — a falu kultúrmunkásai — az élő szó fegyverével segíthetik meg őket. Az 5 kötelességük, hogy köreinkben és működésük helyén tudatosítsák a hallgatókban a békeharc jelentőségét, azt, hogy minden szó, amely színpadjukról elhangzik békénket, jövőnket, ötéves tervünk sikeres megvalósítását szolgálja. Egri Viktor. ffafíJ^W^'k Sztálin elvtárs szavai Mi, a csitári magyar dolgozók egyöntetűen magunkévá tesszük Sztálin elvtárs nyilatkozatát, mely szerint »a béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik megőrzésének ügyét*. Mivel mi is békét akarunk, kijelentjük, hogy minden téren harcolni fogunk a béke megvédéséért Kötelezettséget vállalunk, hogv 1951 május l-ig megalakítjuk a CSEMADOK helyi csoportját, hogy azon keresztül is tanuljunk és a kultúra, a tudás fegyverével harcolhassunk a hazai és a nemzetközi reakció ellen. Leleplezzük a háborús uszítókat, a rémhírterjesztőket és mindenkit, aki a béke megvédését akadályozni akarná. Gazdasági téren is minden igyekezetünkkel kivesszük részünket a munkából, megalakítjuk és egészséges ala-< pokra fektetjük az EFSz-t, hogy ezáltal is meggyorsítsuk a szocializmus felépítésének ütemét, mert ez egyedüli biztosítéka a tartós világbékének. Az alsócsitári magyar dolgozók nevében Urbán József és Maga Gusztáv Hiába mesterkednek a hazaárulók A kommunista és munkáspártok tájékoztató irodájának hetilapja TARTÖS BÉKÉÉRT, NÉPI DEMOKRÁCIÁÉRT megjelenik minden pénteken 15 nyelven orosz, francia, angol, kínai, német, olasz, lengyel, magyar, román, bolgár, albán, spanyol, svéd, koreai, cseh Megrendeléseket az összes kiadványokra: JOURNAL, novinárske podniky, Bratislava, Panenská 1. Megdöbbenve olvastam az Uj Szóban Kopecký elvtársnak, a CsKP Központi Bizottsága ülésén tett jelentését, amelyben ríszletesen leleplezi Sling Ottó és Sverma Mária, valamint társaik aljas hazaáruló bűncselekményeit. Felháborodásom, amelyben minden becsületes dolgozó osztozik, arra késztet, hogy munkáslevél tormájában foglalkozzam ezzel a kérdéssel és felhívjam dolgozótársaim figyelmét, hogy még éberebben őrködjünk hazánk és szocialista építőmunkánk biztonsága felett. Bizonvos, hogy az imperialista ügynökök aljas cselszövésük szálaival behálóztak és megfertőztek sok embert maguk körül, és ezek most az amerikai méreg hatása alatt minden eszközt megragadnak, hogy megdöntsék munkásosztályunk uralmát és elősegítsék egy új világháború kirobbantását. Sling Ottóék is hatalmuk és vagyonuk visszaszerzésére törekedtek. A dolgozók azonhan résen vannak és szemük előtt tartják Malik elvtárs szavait: »ha a kapitalizmus új háború kirobbantására törekszik, az a világ kapitalizmusának sírja leszc. Jó! látják Franciaország és a többi marshallizált államok helyzetét is, ahol a dolgozó tömegek még mindig a kapitalizmus jármát nyögik. Bizonyos azonban, hogv ezekben az országokban is győzni fog a munkásmozgalom, mert mellette áll a Kommunista Párt és a világ békemozgalma. A francia munkásságnak nagv forradalmi múltja van. Tudja jól, melyik tábor akarja a háborút. Sziklaszlárdan állnak a mellett a tábor mellett, amelynek élén Sztálin elvtárs emelte fel a béke zászlaját. Bevin és Churchill úrék hiába erőlködnek, az angol munkásság is tudja már, hogv a szabadság ügyét csakis szembe fordulva háborúra uszító kormányukkal tudják megvédeni. Az imperialista miniszterek már nem képesek megállítani a gyarmati népek szabadságmozgalmát. Altalános már a zavar az imperialisták táborában, rajtavesztenek kalandos terveiken, mint ahogy Sverma Mária, Sling Ottó és alias bandájuk is ráfizettek államellenes összeesküvésükre. Megbújtak a Kommunista Párt köpenye alatt, de mégis kiderült bünük és leleplezték őket, mint ahogy leleplezzük mindazokat a munkásáruló bitangokat, akikhez cselszövésük szálai vezetnek. A dolgozók csak gyűlölni és megvetni tudják az olvan haramiákat, mint Sling Ottó, aki a saját anyját is meggyilkolta, kémkedett és összeesküvést szótt népi demokráciánk ellen. Már Lenin elvtárs is megmondta, hogy az elbukott kizsákmányolók, akik nem akarnak belenyugodni végleges bukásukba, első súlyos vereségük után tízszeres energiával, ádáz szenvedéllyel és fék-s telen gyűlölettel indulnak harcba elveszett paradicsomuk visszahódításáért. Ez a tény minden dolgozót arra int, hogy munkahelyén és magánéletében is a legnagyobb éberséggel igyekezzék felfedni a reakciót. Nem kell a nép ellenségeivel kesztyűs kézzel bánni, sem a képmutatókat sajnálni. Rámutat erre Zápotocký elvtárs is a Központi Bizottság ülésén elmondott záróbeszédében. A gyanús elemeket ellenőrizni kell és megfelelő korlátok közé szorítani, hogy elejet vegyük esetleges reakciós tevékenység kifejtésének. Sokan vannak még olyan elvtársak, akik néznek, de nem látnak. A kommunistáknak és minden becsületes dolgozónak keménynek kell tennie. Mindannyiunknak arra kell gondolnunk, hogy Gottwald elvtárs vezet minket és mi tántoríthatatlanul állunk mellette. Elvtársak, ne tűrjük a tétovázást. Álljunk ki bátran igaz ügyünkért, a béke és a szocializmus ügyéért. Sok elvtársunk egyetért ebben velem, még sem mernek nyíltan, írásban nyilatkozni. Az ilyenekre talán mégis hatással van Amerika hangjának ordítása, pedig tudhatják, hogy a kutyaugatás nem hallatszik az égbe Biztosak lehetnek hazánk dolgozói afelől, hogv a ví-* lág béketábora a háborús usztítók fölé kerekedik. A Szovjetunió és a népi demokráciák sora egyre erősödik azáltal, hogv épít és nem rombol, míg a kapitalista államok saját vesztükbe rohannak. Láthattuk kapkodó politikájukat akkor is, amikor megakadályozták a békekongresszus megtartását Angliában! Á békeküldötteket nem engedték be Angliába, sót Párizsban sem hagyták leszállni őket, jóllehet nem atombombákat, hanem csak a népek gondolatait vitték magukkal. Az aljas Truman-féle csőcselék azonban egv 800 milliós tömeggel, egy legyőzhetetlen béketáborral találja magát szemben, amelvet Sztálin elvtárs vezet é samelynek mi. csehszlovákiai dclgozók is lelkes harcosai vagyunk. Varga István mtinkáslevelező, Onix-üzem, Léva. Tavaszí történet A régi kapitalsta világban ilyenkor tavasszal a kávéházak terraszai megteltek a dzsentrik és a tőkések semmittevő tömegével. Az utcákon ugyanakkor lerongyolt és kiéhezett proletárok álldogáltak reménykedve, hogy a sok szórakozó uraság közül talán kijön az egyik és jókedvében odakiált nekik, hogy: ,,no. elég volt már a tétlenségből, eleget henyéltetek otthon egész télen át. holnap gyertek az intéző vagy az igazgató úrhoz." Másnap ott volt mindenki. Egyik korábban, mint a másik, mert mindenki első akait lenni. Rohantak, mint a szélvész, pedig tudták, hogv csak éhbért kapnak nehéz munkájukért, amelyet a tél beállta előtt abba kellett hügyniok. A földesúr azt mondta, hogy másnaptól otthon maradhatnak, nem törődve azzal, hogv miből fognrk élni. Ez a rövid története az akkori tavasznak. És mi a helvzet ma? Mostani tavaszunk a harmadik az ötéves tervben. A dolgozók 'munkáia és megélhetése minden tekintetben biztosítva van. A földműves szövetkezetek, az ipari üzemek, az építkezések télen át is biztosították a munkások kenyerét. De sajnos, meg kell állapítanunk', hogy egyes dolgozók szeszélyesek lettek nálunk. Mint tavasszal a méhek kezdenek röpködni egyik virátrró! a másikra. úgy szállingóznak egves nem örtud^tos munkások eevik munkahelyről a másikra. Míg azonban a méhek ide-oda löpködéssel hasznot hajtanak, addig az ilven munkahelyüket gvakran változtató munkásoknak tudniok kell, hogv eljárásuk káros voltát saját bőrükön fogiák érezni. Az a munkás, aki nem becsüli meg azt, hogv állandóan foglalkoztatja az üzem. lelkiismeretlenül és meggondolatlanul jár el. amikor üzemét hirtelen egyszerűen faképnél hagvja. Minden munkanap elmulasztásával hátráltatja ötéves tervünk teljesítését és ezáltal a vizet a háborús uszítók malmára hajtja. Gondoljuk meg ezt és tudatosítsuk, hogy munkás hazánkban mindenkinek egyformán be kell kapcsolódnia az új szocialista társadalmi rend felépítésébe, mert csak ígv tudjuk biztosítani jobb jövőnket, családunk békés és boldog életét. Maver István Vízerőműéoítkezé» Dobsina.