Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-15 / 39. szám, csütörtök

1951 február 15 UJSZ0 A Béke Világtanács február 21-én ül össze Berlinben A Béke Világtanácsának elnöksége január 10-én és 11-én Genfben tartott ülésén elhatározta: tekintettel a Nyugat-Németország remilitarizálása miatt keletkezett nyugtalanságra, a Béke Világtanácsának teljes ülését a kitűzött időnél hamarább, 1951 február 21-től 24-ig tartja. A Béke Világtanácsának tagjain kívül ezen a teljes ülésen vendégként résztvesznek különböző cfszágok és Németország közéletének és kulturális életének képviselői is. A berlini tanácskozások középpontjában két beszámoló lesz: Pietro Nenni, a Béke Vllágtanácsának alelnöke, az Olasz Szocialista Párt elnöke a nemzetközi helyzetről számol be. Yves Farge, a Francia Békebizottság elnöke Nyugat-Németország remílitar'zálásáról tart előadást. Yves Farge előadásában kifejti azt a követelést, hogy a német kérdést még az idei év folyamán békésen meg keH oldani. Ezzel kapcsolatban megvitatják Japán problémáját is. Ujabb náci háborús bűnösöket helyeztek szabadlábra Handy tábornok, az Európáiban állomásozó emerikai hadsereg főparancsnoka, pár nappal ezelőtt a 15 évi fegyházra ítélt August Fahrenbauert kegyelemben részesítette. Amint ismeretes, ezt a háborús bűnöst a flossenburgi koncentrációs táborban elkövetett embertelen cselekményeiért ítélte el az amerikai katonai bíróság. Fahrenbauer büntetését e landsbergi fogházban töltötte, ahonnan kedden bocsátották ki. Bernhard Ramcke, az ejtőernyős náci-csapatok egykori tábornoka, aki csak a közelmúltban szökött meg Franciaországból, ahol bíróság előtt kellett volna felelnie a háború során elkövetett bűncselekményeiért, Nyugat-Németországban tartózkodik és az elmúlt hét során számos náci ejtőernyős kíséretében Hamburgban járt. A brit megszálló hatóságok ezt a háborús bűnös náci tábornokot olyan tiszteletben tartják, hogy Franciaországból való szökése után NyugatNémetországba való megérkezéséhez filmesek és újságirók hadát mozgósították. William Foster, az USA Kommunista Pártjának elnöke a Wall Street ázsiai provokációiról William Foster, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának elnöke, a newyorki Daily Workerben foglalkozott a Wall Street ázsiai provokációival. Kínának a koreai kérdésben agresszorként való megjelölése — háborúra való kihívás. A Wall Street politikájának ez ez utolsó fázisa, amely a háborús előkészületektől a háborúhoz vezet. A határozat, amely békéről szóló frázisok köntösébe van burkolva, egyetlen célt követ, hogy Kínában háborút provokáljon ki. Több mint másfél milliárd ember, tehát az emberiségnek több mint a fele, nem számítva ezek közé a nyugati békeszerető dolgozókat, az ENSzben az ázsiai blokk érdekeit támogatták. A Wall Street tőkései és csatlósai az ENSz-ben azonban szemtelen módon nem veszik figyelembe ezt a nagy horderejű mozgalmat és az emberiséget egy új, borzalmas háborúba akarja kényszeríteni. Az Egyesült Államok a háború felé haladnak. Az amerikai imperialisták négy okból döntöttek a háború mellett: 1. Arra a meggyőződésre jutottak, hogy csak háború esetén tudják foglalkoztatni nagyiparukat. 2. Meggyőződtek afelől, hogy a kapitalizmus az egész világon felbomlóban van és úgy látják, hogy csak ezen az úton lehet megvédeni. 3. Álláspontjuk az, hogy a szocializmus fejlődését a világon csak háborúval lehet megállítani. 4. Mint a legnagyobb kapitalista és monopol tőkés hatalom, reménytelenül imperialista expanzióra törekszenek. A kapitalizmus krízise és túlméretezett imperialista étvágyuk egy nagy világháborúba sodorják az amerikai monopoltőkéseket. Ügy vélik, hogy ebből a háborúból, mint a fasiszta világ korlátlan uralkodói kerülnének ki. Az USA tőkései kétségbeesetten félnek a koreai békétől, amely megdöntené a háború elkerülhetetlenségéről szóló teóriájukat. A koreai béke tompítaná az Egyesült Államokban dühöngő mostani háborús hisztériát, komolyan veszélyeztetné az amerikai diktatúrát és a nemzetközi helyzet általános enyhülését eredményezné. Az ENSz tagállamainak béke utáni vágya oly erős, hogv az USA kénytelen volt társszerzők nélkül előterjeszteni javaslatát, hogv Kínát agreszszorrá nyilvánítsák. Ezt követőleg jött a durva zsarolás. Franciaország számára megtagadták a fegyverszállítmányokat. Nagv-Britannia nem kapott pénzügyi segélyt, India gabonát. Még Hitler sem volt Münchenben ilyen arrogáns. A Wall Strett-i támadók elérték „céljukat" és valóságos „müncheni légkörben" megszavazták az amerikai javaslatot. A Wall Street az ENSz-be tömörült államok és a világ népeinek be akarja bizonyítani, hogy ki a kapitalista világ „ura". A Wall Street-i urak az ENSz-ben elért győzelme azonban pirhuszi győzelem lesz A csalás, amelvet az ENSz „többsége" a béke ügve ellen elkövetett, az emberiség további millióinak csapatait állítja az amerikai imperializmus és a háborús uszítók ellenfeleinek harcos táborába. A kapitalista háborús szövetség gyöngébb, mint bármikor volt. Könnyebb a megvásárolható delegátusokat egyetlen blokkba terelni, mint a világ népeire egy háborút kényszeríteni. Az Egyesűit Államok józan gondolkodású katonai és politikai ténvezői óva intik az USA uralmon lévő Dolitíkusait egy Kína elleni háború kirobbantásától. Azonban minden figyelmeztetés ellenére az Egyesült Államok ezen az úton halad tovább, llven értelmetlen politikát csak olvan utombombás gyújtogatok, mint Truman. Mac Arthur, Dulles folytathatnak, akiket a Szovjetúnió elleni vak gyűlölet hait. Nagy veszedelem az, hogv ezek az emberek értelmetlen őrültségükben a világot a Szovjetúnió .elleni háborúba akarják taszítani, ami egyben az amerikai nép hallatlan szerencsétlenségét jelentené. Az amerikai nép nagv feladata ma, hogy legsajátabb érdekében mindent elkövessen a katasztrófa elkerülése érdekében, mindent elkövessen, hogy ezt a veszedelmes háborús összeesküvést megakadályozza — fejezi be cikkét W. Foster a newvorki Daily Workerben. Nyugat-Németország remilitarizálása ellen irányuló népi mozgalomban a főerő a munkásosztály — mondotta Max Reimann düsseldorfi beszédében A Német Kommunista Párt Központi Vezetősége Max Reimann elvtárs elnökletével Düsseldorfban tartatta XVIII. plenáris ülését. A Párt Központi Vezetősége megtárgyalta a Német Kommunista Párt március 2-től 4-ig Münchenben tartandó kongresszusának előkészületeivel kaocsclatos kérdéseket. Max Reimann elvtárs beszámolójában foglalkozott a Német Kommunista Párt pártkongresszusa elé terjesztendő tézisek tervezeteivei. Max Reimann beszámolóiában foglalkozott a német néonek az össznémet alkotmánvozó testület létesítésére irányuló, állandóan teriedö mozgalmával. U j javaslatok egész sorát terjesztette elő a Német Kommunista Az életszínvonal további csökkenése Franciaországban A francia reakciós kormány a szén árának 25%-os felemelését rendelte el. Ez az áremelkedés úgy következett be, hogy az amerikai spekulánsok kihasználták a franciaországi szénválságot és az Amerikából importált szén árát jelentős mértékben emelték. Ez az új rendelkezés nemcsak a francia háztartásokat érinti súlyosan, hanem magát a francia ipart is. A szén 25%os áremelésével az ipari termékek ára is emelkedni fog. A francia sajtó a francia ipar más termékeinek áremelkedéséről is ad számot. A Liberation megállapítja, hogy a vaj kilója az utóbbi 8 nap alatt 35 frankkal emelkedett. Hasonló áremelkedések következtek be a húspiacon is. A lap megállapítja, hogy a gyógyszerekben mutatkozó magas áremelkedést a háborús előkészületek tették szükségessé. Az áremelkedések, amelyek a dolgozók életszínvonalának további csökkenését hozzák magukkal, nem szűnnek meg, mert Pleven kormánya további drasztikus pénzügyi intézkedéseket akar életbeléptetni, amelyek elsősorban a munkásosztályt érintik. A háborús kiadások fokozása miatt a francia költségvetés nem háborús célokat szolgáló tételeit 25 milliárd frankkal akarják csökkenteni. Ez az intézkedés az ország rekonstrukciós építkezéseinek jelentős csökkenését fogja előidézni. Pleven pénzügyi intézkedései érinteni fogják a munkanélküliek segélvzését is. Pártnak az össznémet alkotmányozó testület funkciójával, valamint tevékenységével kapcsolatos téziseiben, ma jd rámutatott arra, hogv elkerülhetetlenül fontos a német munkásosztály és az egész nép erőinek egyesítése a remilitarizálás ellen és a német kérdésnek 1951-ben való békés rendezéséért vívott harcban. Reimann elvtárs hangsúlyozta, hogy a békéért és Nyugat-Németország remilitarizálása ellen iránvuló népi mozgalomban a főerő a munkásosztály. Döntőjelentőségű feladat a munkásosztály akcióegységének megteremtése a remilitarizálás tllen és a reakciónak a dolgozók jogait tipró támadásai ellen vívott harcban. A Német Kommunista Pártnak a Szociáldemokrata Párthoz ntézett javaslata, hogy együttesen tárgyalják meg és hozzanak határozatot a remilitarizálás ellen és Németország egységéért, soha nem látott visszhangat keltett a szociáldemokraták soraiban. A szociáldemokraták számos javaslatot terjesztenek a Német Szociáldemokrata Párt vezetőségéhez. hogy pozitív álláspontot foglaljon el a Német Kommunista Párt levelével kapcsolatban. Mindezekkel teljes ellentétben átl Schumacher magatartása és a Német Szociáldemokrata Párt vezetőségének hallgatása a Német Kommunista Párt vezetőségének javaslatára vonatkozó válasszal kapcsolatban. Az amerikai imperialisták politikája mindinkább arra irányul, hogy a Német Szociáldemokrata Pártot háborús készülődésük politikájához fűzzék, amit ismét bebizonyított Ollenhauer elutazása Amerikába. A Német Szociáldemokrata Párt vezetőségének magatartása és a Szociáldemokrata Párt egyszerű tagjainak erőteljes béketörekvése között támadt ellentét egyre számottevőbb és egyre jobban kiéleződik. Hatalmas választási sikereit aratott az aranyparti népi mozgalom Az aranyparti választások a haladó' párt hatalmas győzelmével értek véget. Ezen az angol gyarmaton az angol impérium tartama óta először voltak választások. A még nem végleges eredmények szerint a 84 mandátumból a haladó népi párt 39 mandátumot szerzett annak ellenére, hogy a brit hivatalok minden lehetőt elkövettek, hogy a benszülöttek soraiból csak kisszámú szavazót engedjenek az urnák elé. A népi párt, amely a dolgozók érdekeit képviseli, ennek ellenére is a legtöbb mandátumot szerezte. A népi párt választási győzelme következtében a gyarmati hivatalok kénytelenek voltak idő előtt a fogházból kiengedni a párt vezérét, Nekruhamát, akit egy évvel ezelőtt vetettek börtönbe, mert tiltakozó gyűlést szervezett. A bennszülött lakosság nyomására a párt vezérével együtt további haladó munkásharcosokat engedtek szabadlábra. Az angol munkáspárti képviselők Attlee kormányának politikáját kritizálják Az angol kormány politikájával Anglia népe nincsen megelégedve- A jobboldali labour-kormány politikájával szemben állástfoglaltak a munkáspárti képviselők parlamenti csoportjának tagjai is. Az elmúlt hetek során hat képviselő szállt szembe közös határozattal Attlee politikájával, most további 10 képviselő közös határozatot hozott nyilvánosságra, amelyben követeli, hogy a kormány sziámion síkra a béke ügye mellett, főleg az ázsiai konfliktus békés elintézése ügyében. A munkáspárti képviselők határozata, amelyet Attleemez juttattak el, követeli, hogy az gol kormány szálljon szembe a nyugat-németországi fasizmus felújításával. Három tiltakozó határozatot juttattak el Attleehez az angol munkáspárti képviselők és a határozati javasalattal 29 munkáspárti képviselő azonosította véleményét. Február 13-án hálával emlékezett meg Budapest népe a hős szovjet felszabadítókról A magyarországi lapok keddi számaikban 1945 február 13-ról, Budapest felszabadításáról emlékeznek meg. A SZABAD NEP. a nagy nappal kapcsolatosan így ír: „Az a drága vér, amelyet a szovjet katonák Budapest felszabadulásáért hullattak, most 1945 február 13-a hatodik évfordulóján arra kötelezi a Magyar Népköztársaság fővárosának dolgozóit, hogy még nagyobb lendülettel, még kitartóbb odaadással harcoljaank a Magyar Dolgozók Pártja kongresszusi nuinkaverscny sikeréért, a béke ügyének védelméért." „Ezzel óvjuk hazánkat, fővárosunkat és ezzel mutatjuk meg örök hálánkat a hatalmas Szovjetúnió és a hatalmas szovjet hadseregnek hazánk fővárosának felszabadításáért" — írja a Szabad nép. A Magyar Szakszervezetek Központi lapja, a NÉPSZAVA 1945 február 13-ról megemlékező vezércikkében ezeket írja: „Ma, amikor a hat évvel ezelőtt romváros helyén a réginél szebb új szocialista főváros növekszik, nem felejtkezünk meg 1945 február 13ról. Nem felejtkezünk meg, a magyar főváros akkori rombadöntőinek régi Felbujtói minden erejüket megfeszítik, hogy a háború pusztításait, szenvedéseit újra az emberiségre szabadítsák. Nem feledkezhetünk meg róla egy pillanatra sem, amikor az amerikai háborús gyújtogatok új szövetségeket kötnek a régi gyilkosokkal, amikor „előretolt helyőrségük", a Tito-banda itt áll határainkon és napról napra újabb provokációt követ el ellenünk — békénk ellen." A Magyar Dolgozók Pártja budapesti pártbizottságának lapja tt VILÁGOSSÁG 1945 február 13-ra emlékezve megállapítja: „A Magyar Népköztársaság dolgozó népe a nagy Sztálin hős fiait örökre szívébe zárta és azokra a hősökre emiékezik, akik életüket áldozták a magyar nép szabadságáért és akik megteremtették az előfeltételét annak, hogy a magyar nép boldog szocialista jövőjét építhesse. cÄsl

. ék S éggel oalv spekulálás A New-York Times január 13-átí terjedelmes jelentést közölt. Nagy hanggal kürtölte világgá Washingtonnak Indiához való „baráti" viszonyát, A lap e cikkében megemlékezett arról is, hogy az indiai kormány az Egyesült Államokhoz azzal a kéréssel fordult, támogassa az India kormányát az ország közélelmezési nehézségeinek leküzdésében. A New-York Times vállveregetve biztosította az indiai kormányt, hogy „a legnagyobb szükség esetén az amerikai kormány megfelelő baráti segíts ,et fog nyújtani Indiának". „A Nehruhoz intézett gyors és nagylelkű válasz, folytatta az amerikai lap, az Egyesült Államoknak az ázsiai nemzetek és országok iránti altruista törekvésének legfényesebb bizonyítéka... és elnémítja majd mindazokat, akik azt állítják, hogy Amerika pusztán politikai érdekből nyújt támogatást". A helyzet Indiában valóban nagyon nehéz. Az éhségjárvány tartományokról tartományokra terjed és az éhhalál millió emberi életet veszélyeztet. Január közepe táján az „indiai nemzeti kongresszus" egyik jelentős tagja a sajtó előtt az ország hely-í zetét így jellemezte: „A lakosság számára az is elérhetetlen, hogy naponta legalább egyszer, étkezésre ételt szerezzen. Az emberek gyökereket és magokat esznek". Amerika számára, bár India ilyen kétségbeejtő helyzetben van, az élelmiszerek szállítása az éhező tömegek megsegítése nem volt „döntő fontosságú". Érthető ezek után, mily nagy visszhangra talált az Egyesült Államok minisztériuma szócsövének ez ügyben történt nyilatkozata. Ám az amerikai nyilatkozat aligha elégítette ki az indiai közvéleményt, inkább elmélyítette az amerikai politika iránt érzett gyűlöletét. A New York' Herald Tribun szerint Acheson az egyik sajtókonferencián úgv nyilatkozott, hogy Indiának a koreai háborúval kapcsolatos állásfoglalása azt eredményezheti, hogy a kongresszus elutasítja Nehru kérését az amerikai élelmiszerszállítások iigvében. Ezzel azonban a dolog még nem ért véget. A United Press jelentése szerint január végén a szenátus külpolitikai bizottsága elutasította azt a törvényjavaslatot, amelv az Indiának küldendő 2 millió tonnányi gabonára vonatkozott. Connaly, a bizottság elnöke, kijelentette, hogy a bizottság az indiai kormány kérését mindaddig nem hajlandó tárgyalni, amíg az albizottság az USAnak Indiához való viszonva kérdésében nem dönt. Más szóval ez annvit jelent, India ultimátumot kapott. Amennviben nem fog úgy ugrálni, és az ENSz-ben úgy viselkedni, ahogv ezt az amerikai agressziós politika megköveteli, egy szem búzát sem kap. Acheson és az amerikai szenátus külpolitikai bizottságának határozata az amerikai elnyomás leggyalázatosabb politikáját bizonyítja és bemutatja az egész világ előtt * maga teljes meztelenségében Tiszta képet . nyerhet mindenki arról, miiven módszerekkel állítja maga mellé Washington az Egyesült Nemzetek Szervezetében a szuverénnek mondott tagállamokat. Tisztán áll mindenki előtt, milyen fegyverekkel küzd Wash'ngton, hogy sikerre vihesse a leggyalázatosabb és legfelháborítóbb határozatokat is, hogy az USA a koreai agresszió tényét másra kenhesse s magát, mint az emberiség megmentőjét állithassa be. Az amerikai imperializmusnak végeredményben az olvan borzalmas szerencsétlenség, mint az indiai éhségjárvány, nem jelent semmi mást, mint pusztán alkalmat arra. hogv mélyreható politikai zsarolást fejthessen ki< Trnman titkárainak közreműködésével állami pénzekből építettek főhadiszállást az amerikai alvilág két vezetőjének Washingtonban, a Fehér Ház körül újabb politikai botrány robbant ki. A valuta- és bankügyekkel foglalkozó szenátusi albizottság jelentést tett közzé, amelyből kiderült, hogy az Újjáépítési és Pénzügyi Testület elnevezésű kormányszerv sokmillió dollár összegű kölcsönt folyósított különböző kéteshírű üzletembereknek és gengsztereknek. A jelentés komoly váddal illeti Donald Dawsont, Truman egyik adminisztratív munkatársát, aki — inint a jelentés megállapítja — „erősen érvényesítette befolyását" a testület kölcsöneinek szétosztásakor. Az ügyletekbén Merle Young, Truman személyi titkárságának munkatársa és felesége, Loretta Young, egykori hollywoodi filmhíresség is résztvett. Merle Young, jelenleg mint tőzsdeügynök is tevékenykedik és évi 60.000 dollárt keres azzal, hogy „közreműködik" a testület kölcsöneinek elosztásában. Az albizottság jelentése felhozza példának a i.etróiti „Jacobs Company" esetét, mely 3 millió dollár értékű jogtalan kölcsönt kapott a testülettől. Merle Young egyízben „közreműködött" abban, hogy a „Texas Petroleum Company" 15 millió dollárt kapjon a testülettől. Young jutalék fejében 85.000 dollárt követelt magának azonnali kifizetésre, valamint tíz éven keresztül évi 7500 dollár „járadékot". A szenátusi albizottság most egy másik kétes kölcsön után nyomoz^ amelyet a testület abból a célból folyósított, hogy Miamiban (Florida állam) szállodát építsenek. Ebben a szállodában találkoztak azután rend* szeresen Costello és Accordo gengszterek a Demokrata Párt Országos Bizottságának egyik tagjával. A szálloda építésére az Újjáépítési és Pénz-f ügyi Testület másfélmillió dollár ősz-* szegű kölcsönyt folyósított. A New York Herald Tribúne szerint Costello és Accordo — New York' és Chicago alvilágának „főnökei" —« a szállodában tartják főhadiszállásuk kat.