Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-15 / 39. szám, csütörtök

1951 február 15 UJSZ0 A Béke Világtanács február 21-én ül össze Berlinben A Béke Világtanácsának elnöksége január 10-én és 11-én Genfben tar­tott ülésén elhatározta: tekintettel a Nyugat-Németország remilitarizálása miatt keletkezett nyugtalanságra, a Béke Világtanácsának teljes ülését a kitűzött időnél hamarább, 1951 feb­ruár 21-től 24-ig tartja. A Béke Világtanácsának tagjain kívül ezen a teljes ülésen vendégként résztvesznek különböző cfszágok és Németország közéletének és kulturá­lis életének képviselői is. A berlini tanácskozások középpont­jában két beszámoló lesz: Pietro Nenni, a Béke Vllágtaná­csának alelnöke, az Olasz Szocialista Párt elnöke a nemzetközi helyzetről számol be. Yves Farge, a Francia Békebizottság elnöke Nyugat-Német­ország remílitar'zálásáról tart előadást. Yves Farge előadásában kifejti azt a követelést, hogy a német kérdést még az idei év folyamán békésen meg keH oldani. Ezzel kapcsolatban megvitatják Ja­pán problémáját is. Ujabb náci háborús bűnösöket helyeztek szabadlábra Handy tábornok, az Európáiban ál­lomásozó emerikai hadsereg főpa­rancsnoka, pár nappal ezelőtt a 15 évi fegyházra ítélt August Fahren­bauert kegyelemben részesítette. Amint ismeretes, ezt a háborús bű­nöst a flossenburgi koncentrációs tá­borban elkövetett embertelen cse­lekményeiért ítélte el az amerikai ka­tonai bíróság. Fahrenbauer bünte­tését e landsbergi fogházban töltöt­te, ahonnan kedden bocsátották ki. Bernhard Ramcke, az ejtőernyős ná­ci-csapatok egykori tábornoka, aki csak a közelmúltban szökött meg Franciaországból, ahol bíróság előtt kellett volna felelnie a háború során elkövetett bűncselekményeiért, Nyu­gat-Németországban tartózkodik és az elmúlt hét során számos náci ejtő­ernyős kíséretében Hamburgban járt. A brit megszálló hatóságok ezt a há­borús bűnös náci tábornokot olyan tiszteletben tartják, hogy Franciaor­szágból való szökése után Nyugat­Németországba való megérkezéséhez filmesek és újságirók hadát mozgó­sították. William Foster, az USA Kommunista Pártjának elnöke a Wall Street ázsiai provokációiról William Foster, az Egyesült Álla­mok Kommunista Pártjának elnöke, a newyorki Daily Workerben foglal­kozott a Wall Street ázsiai provoká­cióival. Kínának a koreai kérdésben agresszorként való megjelölése — háborúra való kihívás. A Wall Street politikájának ez ez utolsó fázisa, amely a háborús előkészületektől a háborúhoz vezet. A határozat, amely békéről szóló frázisok köntösébe van burkolva, egyetlen célt követ, hogy Kínában háborút provokáljon ki. Több mint másfél milliárd ember, tehát az emberiségnek több mint a fele, nem számítva ezek közé a nyu­gati békeszerető dolgozókat, az ENSz­ben az ázsiai blokk érdekeit támo­gatták. A Wall Street tőkései és csat­lósai az ENSz-ben azonban szemtelen módon nem veszik figyelembe ezt a nagy horderejű mozgalmat és az em­beriséget egy új, borzalmas háború­ba akarja kényszeríteni. Az Egyesült Államok a háború fe­lé haladnak. Az amerikai imperialis­ták négy okból döntöttek a háború mellett: 1. Arra a meggyőződésre jutottak, hogy csak háború esetén tudják fog­lalkoztatni nagyiparukat. 2. Meggyőződtek afelől, hogy a ka­pitalizmus az egész világon felbom­lóban van és úgy látják, hogy csak ezen az úton lehet megvédeni. 3. Álláspontjuk az, hogy a szocia­lizmus fejlődését a világon csak há­borúval lehet megállítani. 4. Mint a legnagyobb kapitalista és monopol tőkés hatalom, reménytele­nül imperialista expanzióra töreksze­nek. A kapitalizmus krízise és túlmére­tezett imperialista étvágyuk egy nagy világháborúba sodorják az ame­rikai monopoltőkéseket. Ügy vélik, hogy ebből a háborúból, mint a fa­siszta világ korlátlan uralkodói ke­rülnének ki. Az USA tőkései kétség­beesetten félnek a koreai békétől, amely megdöntené a háború elkerül­hetetlenségéről szóló teóriájukat. A koreai béke tompítaná az Egyesült Államokban dühöngő mostani hábo­rús hisztériát, komolyan veszélyez­tetné az amerikai diktatúrát és a nemzetközi helyzet általános enyhü­lését eredményezné. Az ENSz tagállamainak béke utáni vágya oly erős, hogv az USA kény­telen volt társszerzők nélkül előter­jeszteni javaslatát, hogv Kínát agresz­szorrá nyilvánítsák. Ezt követőleg jött a durva zsarolás. Franciaország számára megtagadták a fegyverszál­lítmányokat. Nagv-Britannia nem ka­pott pénzügyi segélyt, India gabonát. Még Hitler sem volt Münchenben ilyen arrogáns. A Wall Strett-i támadók el­érték „céljukat" és valóságos „mün­cheni légkörben" megszavazták az amerikai javaslatot. A Wall Street az ENSz-be tömörült államok és a világ népeinek be akarja bizonyítani, hogy ki a kapitalista világ „ura". A Wall Street-i urak az ENSz-ben el­ért győzelme azonban pirhuszi győze­lem lesz A csalás, amelvet az ENSz „többsége" a béke ügve ellen elköve­tett, az emberiség további millióinak csapatait állítja az amerikai impe­rializmus és a háborús uszítók ellenfeleinek harcos táborába. A kapitalista háborús szövetség gyön­gébb, mint bármikor volt. Könnyebb a megvásárolható delegátusokat egyet­len blokkba terelni, mint a világ népei­re egy háborút kényszeríteni. Az Egyesűit Államok józan gondolkodású katonai és politikai ténvezői óva intik az USA uralmon lévő Dolitíkusait egy Kína elleni háború kirobbantásától. Azonban minden figyelmeztetés elle­nére az Egyesült Államok ezen az úton halad tovább, llven értelmetlen politikát csak olvan utombombás gyúj­togatok, mint Truman. Mac Arthur, Dulles folytathatnak, akiket a Szovjet­únió elleni vak gyűlölet hait. Nagy veszedelem az, hogv ezek az emberek értelmetlen őrültségükben a világot a Szovjetúnió .elleni háborúba akarják taszítani, ami egyben az amerikai nép hallatlan szerencsétlenségét jelentené. Az amerikai nép nagv feladata ma, hogy legsajátabb érdekében mindent elkövessen a katasztrófa elkerülése ér­dekében, mindent elkövessen, hogy ezt a veszedelmes háborús össze­esküvést megakadályozza — fejezi be cikkét W. Foster a newvorki Daily Workerben. Nyugat-Németország remilitarizálása ellen irányuló népi mozgalomban a főerő a munkásosztály — mondotta Max Reimann düsseldorfi beszédében A Német Kommunista Párt Központi Vezetősége Max Reimann elv­társ elnökletével Düsseldorfban tartatta XVIII. plenáris ülését. A Párt Köz­ponti Vezetősége megtárgyalta a Német Kommunista Párt március 2-től 4-ig Münchenben tartandó kongresszusának előkészületeivel kaocsclatos kér­déseket. Max Reimann elvtárs beszámolójában foglalkozott a Német Kom­munista Párt pártkongresszusa elé terjesztendő tézisek tervezeteivei. Max Reimann beszámolóiában fog­lalkozott a német néonek az össz­német alkotmánvozó testület létesíté­sére irányuló, állandóan teriedö moz­galmával. U j javaslatok egész sorát terjesztette elő a Német Kommunista Az életszínvonal további csökkenése Franciaországban A francia reakciós kormány a szén árának 25%-os felemelését rendelte el. Ez az áremelkedés úgy következett be, hogy az amerikai spekulánsok ki­használták a franciaországi szénválsá­got és az Amerikából importált szén árát jelentős mértékben emelték. Ez az új rendelkezés nemcsak a francia háztartásokat érinti súlyosan, hanem magát a francia ipart is. A szén 25%­os áremelésével az ipari termékek ára is emelkedni fog. A francia sajtó a francia ipar más termékeinek áremelkedéséről is ad szá­mot. A Liberation megállapítja, hogy a vaj kilója az utóbbi 8 nap alatt 35 frankkal emelkedett. Hasonló áremel­kedések következtek be a húspiacon is. A lap megállapítja, hogy a gyógy­szerekben mutatkozó magas áremelke­dést a háborús előkészületek tették szükségessé. Az áremelkedések, amelyek a dol­gozók életszínvonalának további csök­kenését hozzák magukkal, nem szűn­nek meg, mert Pleven kormánya to­vábbi drasztikus pénzügyi intézkedé­seket akar életbeléptetni, amelyek el­sősorban a munkásosztályt érintik. A háborús kiadások fokozása miatt a francia költségvetés nem háborús cé­lokat szolgáló tételeit 25 milliárd frank­kal akarják csökkenteni. Ez az intézke­dés az ország rekonstrukciós építke­zéseinek jelentős csökkenését fogja előidézni. Pleven pénzügyi intézkedései érinteni fogják a munkanélküliek se­gélvzését is. Pártnak az össznémet alkotmányozó testület funkciójával, valamint tevé­kenységével kapcsolatos téziseiben, ma jd rámutatott arra, hogv elkerülhe­tetlenül fontos a német munkásosz­tály és az egész nép erőinek egyesíté­se a remilitarizálás ellen és a német kérdésnek 1951-ben való békés rende­zéséért vívott harcban. Reimann elvtárs hangsúlyozta, hogy a békéért és Nyugat-Németország re­militarizálása ellen iránvuló népi moz­galomban a főerő a munkásosztály. Döntőjelentőségű feladat a munkás­osztály akcióegységének megteremté­se a remilitarizálás tllen és a reakció­nak a dolgozók jogait tipró támadásai ellen vívott harcban. A Német Kom­munista Pártnak a Szociáldemokrata Párthoz ntézett javaslata, hogy együt­tesen tárgyalják meg és hozzanak ha­tározatot a remilitarizálás ellen és Né­metország egységéért, soha nem lá­tott visszhangat keltett a szociáldemo­kraták soraiban. A szociáldemokraták számos javaslatot terjesztenek a Né­met Szociáldemokrata Párt vezetősé­géhez. hogy pozitív álláspontot foglal­jon el a Német Kommunista Párt le­velével kapcsolatban. Mindezekkel teljes ellentétben átl Schumacher magatartása és a Német Szociáldemokrata Párt vezetőségének hallgatása a Német Kommunista Párt vezetőségének javaslatára vonatkozó válasszal kapcsolatban. Az amerikai imperialisták politikája mindinkább arra irányul, hogy a Német Szociál­demokrata Pártot háborús készülődé­sük politikájához fűzzék, amit ismét bebizonyított Ollenhauer elutazása Amerikába. A Német Szociáldemokrata Párt vezetőségének magatartása és a Szo­ciáldemokrata Párt egyszerű tagjainak erőteljes béketörekvése között támadt ellentét egyre számottevőbb és egyre jobban kiéleződik. Hatalmas választási sikereit aratott az aranyparti népi mozgalom Az aranyparti választások a haladó' párt hatalmas győzelmével értek vé­get. Ezen az angol gyarmaton az an­gol impérium tartama óta először vol­tak választások. A még nem végle­ges eredmények szerint a 84 mandá­tumból a haladó népi párt 39 mandá­tumot szerzett annak ellenére, hogy a brit hivatalok minden lehetőt elkövet­tek, hogy a benszülöttek soraiból csak kisszámú szavazót engedjenek az ur­nák elé. A népi párt, amely a dolgo­zók érdekeit képviseli, ennek ellenére is a legtöbb mandátumot szerezte. A népi párt választási győzelme következtében a gyarmati hivatalok kénytelenek voltak idő előtt a fogház­ból kiengedni a párt vezérét, Nekru­hamát, akit egy évvel ezelőtt vetettek börtönbe, mert tiltakozó gyűlést szer­vezett. A bennszülött lakosság nyo­mására a párt vezérével együtt továb­bi haladó munkásharcosokat engedtek szabadlábra. Az angol munkáspárti képviselők Attlee kormányának politikáját kritizálják Az angol kormány politikájával Anglia népe nincsen megelégedve- A jobboldali labour-kormány politiká­jával szemben állástfoglaltak a mun­káspárti képviselők parlamenti cso­portjának tagjai is. Az elmúlt hetek során hat képviselő szállt szembe közös határozattal Attlee politikájá­val, most további 10 képviselő közös határozatot hozott nyilvánosságra, amelyben követeli, hogy a kormány sziámion síkra a béke ügye mellett, főleg az ázsiai konfliktus békés elin­tézése ügyében. A munkáspárti kép­viselők határozata, amelyet Attlee­mez juttattak el, követeli, hogy az gol kormány szálljon szembe a nyu­gat-németországi fasizmus felújítá­sával. Három tiltakozó határozatot juttattak el Attleehez az angol mun­káspárti képviselők és a határozati javasalattal 29 munkáspárti képvise­lő azonosította véleményét. Február 13-án hálával emlékezett meg Budapest népe a hős szovjet felszabadítókról A magyarországi lapok keddi szá­maikban 1945 február 13-ról, Buda­pest felszabadításáról emlékeznek meg. A SZABAD NEP. a nagy nappal kap­csolatosan így ír: „Az a drága vér, amelyet a szov­jet katonák Budapest felszabadulá­sáért hullattak, most 1945 február 13-a hatodik évfordulóján arra kötele­zi a Magyar Népköztársaság főváro­sának dolgozóit, hogy még nagyobb lendülettel, még kitartóbb odaadással harcoljaank a Magyar Dolgozók Párt­ja kongresszusi nuinkaverscny sike­réért, a béke ügyének védelméért." „Ezzel óvjuk hazánkat, fővárosun­kat és ezzel mutatjuk meg örök há­lánkat a hatalmas Szovjetúnió és a ha­talmas szovjet hadseregnek hazánk fővárosának felszabadításáért" — írja a Szabad nép. A Magyar Szakszervezetek Köz­ponti lapja, a NÉPSZAVA 1945 feb­ruár 13-ról megemlékező vezércikké­ben ezeket írja: „Ma, amikor a hat évvel ezelőtt romváros helyén a réginél szebb új szocialista főváros növekszik, nem felejtkezünk meg 1945 február 13­ról. Nem felejtkezünk meg, a magyar főváros akkori rombadöntőinek régi Felbujtói minden erejüket megfeszítik, hogy a háború pusztításait, szenve­déseit újra az emberiségre szabadít­sák. Nem feledkezhetünk meg róla egy pillanatra sem, amikor az ameri­kai háborús gyújtogatok új szövetsé­geket kötnek a régi gyilkosokkal, amikor „előretolt helyőrségük", a Tito-banda itt áll határainkon és nap­ról napra újabb provokációt követ el ellenünk — békénk ellen." A Magyar Dolgozók Pártja buda­pesti pártbizottságának lapja tt VILÁGOSSÁG 1945 február 13-ra emlékezve megállapítja: „A Magyar Népköztársaság dolgozó népe a nagy Sztálin hős fiait örökre szívébe zárta és azokra a hősökre emiékezik, akik életüket áldozták a magyar nép szabadságáért és akik megteremtették az előfeltételét annak, hogy a magyar nép boldog szocialista jövőjét építhesse. cÄsl . ék S éggel oalv spekulálás A New-York Times január 13-átí terjedelmes jelentést közölt. Nagy hanggal kürtölte világgá Washington­nak Indiához való „baráti" viszonyát, A lap e cikkében megemlékezett ar­ról is, hogy az indiai kormány az Egye­sült Államokhoz azzal a kéréssel for­dult, támogassa az India kormányát az ország közélelmezési nehézségeinek leküzdésében. A New-York Times váll­veregetve biztosította az indiai kor­mányt, hogy „a legnagyobb szükség esetén az amerikai kormány megfele­lő baráti segíts ,et fog nyújtani Indiá­nak". „A Nehruhoz intézett gyors és nagylelkű válasz, folytatta az ame­rikai lap, az Egyesült Államoknak az ázsiai nemzetek és országok iránti altruista törekvésének legfényesebb bizonyítéka... és elnémítja majd mind­azokat, akik azt állítják, hogy Amerika pusztán politikai érdekből nyújt támo­gatást". A helyzet Indiában valóban nagyon nehéz. Az éhségjárvány tartományok­ról tartományokra terjed és az éhha­lál millió emberi életet veszélyeztet. Január közepe táján az „indiai nem­zeti kongresszus" egyik jelentős tagja a sajtó előtt az ország hely-í zetét így jellemezte: „A lakosság számára az is elérhe­tetlen, hogy naponta legalább egyszer, étkezésre ételt szerezzen. Az emberek gyökereket és magokat esznek". Amerika számára, bár India ilyen kétségbeejtő helyzetben van, az élel­miszerek szállítása az éhező tömegek megsegítése nem volt „döntő fontos­ságú". Érthető ezek után, mily nagy visszhangra talált az Egyesült Álla­mok minisztériuma szócsövének ez ügyben történt nyilatkozata. Ám az amerikai nyilatkozat aligha elégítette ki az indiai közvéleményt, inkább elmélyítette az amerikai politi­ka iránt érzett gyűlöletét. A New York' Herald Tribun szerint Acheson az egyik sajtókonferencián úgv nyilatko­zott, hogy Indiának a koreai háborúval kapcsolatos állásfoglalása azt eredmé­nyezheti, hogy a kongresszus elutasít­ja Nehru kérését az amerikai élelmi­szerszállítások iigvében. Ezzel azon­ban a dolog még nem ért véget. A United Press jelentése szerint január végén a szenátus külpolitikai bizottsá­ga elutasította azt a törvényjavasla­tot, amelv az Indiának küldendő 2 mil­lió tonnányi gabonára vonatkozott. Connaly, a bizottság elnöke, kijelen­tette, hogy a bizottság az indiai kor­mány kérését mindaddig nem hajlandó tárgyalni, amíg az albizottság az USA­nak Indiához való viszonva kérdésében nem dönt. Más szóval ez annvit jelent, India ultimátumot kapott. Amennviben nem fog úgy ugrálni, és az ENSz-ben úgy viselkedni, ahogv ezt az amerikai agressziós politika megköveteli, egy szem búzát sem kap. Acheson és az amerikai szenátus külpolitikai bizottságának határozata az amerikai elnyomás leggyalázatosabb politikáját bizonyítja és bemutatja az egész világ előtt * maga teljes mez­telenségében Tiszta képet . nyerhet mindenki arról, miiven módszerekkel állítja maga mellé Washington az Egyesült Nemzetek Szervezetében a szuverénnek mondott tagállamokat. Tisztán áll mindenki előtt, milyen fegyverekkel küzd Wash'ngton, hogy sikerre vihesse a leggyalázatosabb és legfelháborítóbb határozatokat is, hogy az USA a koreai agresszió tényét más­ra kenhesse s magát, mint az emberi­ség megmentőjét állithassa be. Az amerikai imperializmusnak vég­eredményben az olvan borzalmas sze­rencsétlenség, mint az indiai éhségjár­vány, nem jelent semmi mást, mint pusztán alkalmat arra. hogv mélyre­ható politikai zsarolást fejthessen ki< Trnman titkárainak közreműködésével állami pénzekből építettek főhadiszállást az amerikai alvilág két vezetőjének Washingtonban, a Fehér Ház körül újabb politikai botrány robbant ki. A valuta- és bankügyekkel foglalkozó szenátusi albizottság jelentést tett közzé, amelyből kiderült, hogy az Újjáépítési és Pénzügyi Testület elne­vezésű kormányszerv sokmillió dollár összegű kölcsönt folyósított különböző kéteshírű üzletembereknek és geng­sztereknek. A jelentés komoly váddal illeti Donald Dawsont, Truman egyik adminisztratív munkatársát, aki — inint a jelentés megállapítja — „erő­sen érvényesítette befolyását" a testü­let kölcsöneinek szétosztásakor. Az ügyletekbén Merle Young, Truman személyi titkárságának munkatársa és felesége, Loretta Young, egykori holly­woodi filmhíresség is résztvett. Merle Young, jelenleg mint tőzsdeügynök is tevékenykedik és évi 60.000 dollárt keres azzal, hogy „közreműködik" a testület kölcsöneinek elosztásában. Az albizottság jelentése felhozza példának a i.etróiti „Jacobs Company" esetét, mely 3 millió dollár értékű jog­talan kölcsönt kapott a testülettől. Merle Young egyízben „közreműkö­dött" abban, hogy a „Texas Petroleum Company" 15 millió dollárt kapjon a testülettől. Young jutalék fejében 85.000 dollárt követelt magának azon­nali kifizetésre, valamint tíz éven ke­resztül évi 7500 dollár „járadékot". A szenátusi albizottság most egy másik kétes kölcsön után nyomoz^ amelyet a testület abból a célból fo­lyósított, hogy Miamiban (Florida ál­lam) szállodát építsenek. Ebben a szállodában találkoztak azután rend* szeresen Costello és Accordo geng­szterek a Demokrata Párt Országos Bizottságának egyik tagjával. A szál­loda építésére az Újjáépítési és Pénz-f ügyi Testület másfélmillió dollár ősz-* szegű kölcsönyt folyósított. A New York Herald Tribúne sze­rint Costello és Accordo — New York' és Chicago alvilágának „főnökei" —« a szállodában tartják főhadiszállásuk kat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom