Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-14 / 38. szám, szerda

1951 február 14 UJS Z0 A gonosztevők a gonosztevőket JAN MAREK Az amerikai imperialistákat egy dologban nem lehet következetlen­séggel vádolni: a háború előtt való­sággal dédelgették a német fasiz­must, azt remélve, Jiogy az ő kezé­vel megsemmisíthetik a szocializmus országát; a háború alatt mindent el­követtek, hogy a fasizmust meg­mentsék az összeomlástól és nem rajtuk múlott, hogy nem sikerült ne­kik; a háború n tű n pedig lázas te­vékenységet fejtenek ki azért, hogy a hltierizmust Németországban új­jáélesszék. A világ népeinek a hitleri szörnye­tegek iránt érzett gyűlölete megaka­dályozta a dupontokat és rockefelle­reket abban, hogy a nürnbergi igaz­ságszolgáltatás sújtó kezét lefogják. A háborús főbűnösök elnyerték meg­érdemelt büntetésüket. Az életben maradtak azonban nem csüggedtek, tudták, hogy a halál és a háború tengerentúli királyainak még szol­gálatokat tehetnek. A gyilkosok re­ménye beteljesült. Az új háború előkészítésén fára­dozó Trumannak az volt az első gondja, hogy kiszabadítsa a börtö­nökből a tömeggyilkosság hitlerista „szakértőit". És ime, máris kidol­goztak erre egy „tervet", amelynek végrehajtását MacCIoyra bízták. MacCloy ráparancsolt a Bonni Köztársaság területén szabadon sé­táló hitleristákra, indítsanak moz­galmat bebörtönzött kartársaik sza­badlábralielyezése érdekeljen. A h :t­lorlsták a gyilkosok szabadonbocsá­tását követelik, aj. USA főmegbi­zottja pedig rendre aláírja a szabad­lábrahelyezésről szóló végzéseket és minden megy, mint a karikacsapás. Nürnbergben a náci diplomaták fölött ítélkeztek. Az egyik, von Weitzecker már szabadlábon van. Nürnbergben hitlerista bírákat ítél­tek el. Most pedig kegyelmet ka­pott Stehlegerberger, az igazságügy­minisztérium volt államtitkára, akit annakidején életfogytiglani börtönre ítéltek. Nürnbergben elítélték Knippot, Németország ágyúkirályát, Hitler kebelbarátját, akinek segítségével jutott hatalomra. Krupp fegyvert szállított Hitlernek, Hitler pedig Európa minden országából Német­országba űzött rabszolgák tízezreit bocsátotta Krupp rendelkezésére. Sokezer ember pusztult bele a Krupp művekben végzett kényszermunkába ebben a Hitler kijelentése szerint „nemzetiszocialista mintaválla­latban". A háborús bűnösnek nyilvánított Kruppot 12 évi börtönbüntetésre és egész vagyonának elkobzásra ítél­ték. Most MacCloy őt is szabadláb­ra helyezte és visszaadta neki összes gyárait. Hadd legyenek azok újra a halál és a háború kovácsműhelyeí, mert így kívánja Truman. Szabadon sétál Fritz Terneer is, az „I. G. Far­benindustrle" igazgatója ... A hitleri diplomaták, a bírák és a halál és rombolás eszközeit gyártó nagyiparosok után, a közönséges hóhérokra is rákerült a sor. A land­sbergi börtönl>en két év óta 28 ha­lá'raitélt háborús bűnös ült. köztük Ollendorf, aki a keleti frontra kül­dött SS kivégző osztagok parancs­noka volt és Pohl, a sok százezezer embert megsemmisítő hitleri gyüj­tőtáborok volt vezetője. E 28 hábo­rús bűnös közül hatan közvetlen Ré­szesei voltak a malmedy-i vérfürdő­nek. Amerikai katonákat gyilkoltak meg. Feltételezhető volt, hogy Tru­man és MacCloy mégsem követik el azt a pimaszságot, hogy megkegyel­meznek saját honfitársaik gyilkosai­nak. De bizony elkövették! MacCloy megkegyelmezett 21 hitlerista em­berevőnek. A halálos ítéleteket kü­lönböző időre terjedő börtönbünte­tésre változtatta. A többieken ... természetesen szintén nem hajtották végre a halálos ítéletet: megvárják szépen, amíg kegyelembe részesítik őket, aztán kikerülnek a börtönből és besorozzák őket az „fcurópal had­seregbe". A nagyiparosokon és a hóhérokon kívül Trumannak az új héborúhoz Hitler tábornokaira is szüksége van. Az utóbbiak tudják, honnan fúj a szél és mindenre készek, hogy bebi­zonyítsák „lojális" voltukat. Hitler tábornokai, Heusinger és Speidel, már bebizonyították szolgálatkész­ségüket és megbízhatóságukat: máris résztvesznek MacCloy és E'senhower társaságában a „titkos megbeszéléseken". Speidel könyvet irt „Az 1914. évi betörés: Kömmel és a normandiai hadjárat" címmel, amelyben megfeledkezve a porosz tábornokot jellemző önimádatról, Eisenhower, Paton és más amerikai tábornokok „hadvezetési művészeté­nek felsőbbrendűségét" bizonygatta. Teljesen indokolt, hogy MacCloy és Risenhouer most Speidelt szemelte Nyugat-Németország dolgozó! akciós egységfront létrehozását követelik a felfegyverzés megakadályozásán Vaj«írnap Essenben ideiglenes bizottság alakult, amelynek feladata, hogy a Béke Hívők esseni kongresszusának Nyugat-Németország remi­litarizálása elleni határozatát a valóságba átvigye. A kongresszuson, ameylen 1700 delegátus vett részt, az egybegyűltek követelték, hogy Nyugat-Németország felfegyverzésén^k kénlését vigyék népszavazás elé. A bizottság úgy döntött, hogy Nyugat-Németország lakóit megis­merteti az esseni kongresszusnak Adenauerhez intézett levelével. Mannheimben minden gyárban és üzemben békebizottságok alakultak. Az üzemi békebizottságok közös ha­tározatot hoztak, amelyben elutasí­tották Adenauer politikáját s köve­telték mindazon személyek szigorú felelősségre vonását, akik háborús pszihózist terjesztenek, akik az új háború mellett agitálnak. A nyugatnémetországi bányászok felszólították Hannover szociálde­mokrata pártjának elnökét, hogy tegye magáévá Max Reimannak javaslatát, amely egy közös ak­ciófront létrehozását követeli Nyu­gat-Németország felfegyverzésének megakadályozására. A bányászok hangsúlyozzák, hogy a reakció­soknak sikerült már egyszer a munkásosztály egységét szétfor­gácsolva világháborút kirobbanta­niok, ehhez hasonló fejlődési fo­lyamatot a német munkásságnak minden erejéből meg kell akadá­lyozniá. A németországi demokratikus földműves párt aktívája, amelyet Berlinben tartottak meg, felszólítot­ta a bonni parlamentet, hogy tegyen eleget a német nép követelésének és fogadja el a felhívást, amelyet Grotewohl elvtárs tett. A demokra­tikus földműves párt kiáltványában hangsúlyozza, hogy ez az egyetlen mód, amely a béke megvédését szol­gálja és amely Németország egysé­gesítését tenné lehetővé. Düsseldorfban a nyugat németor­szági német-szovjet baráti társa­ság elnöksége legutóbbi gyűlésén egyértelmfileg jóváhagyta azt a levelet, amelyet a szövetség tag­jai nevében a bonni kormányhoz intéztek. A lev élben tiltakoznak a háborús bűnösök szabadlábrahe­lyezése ellen. Figyelmeztetik Ade­nauert, hogy 25 évvel ezelőtt a landsbergi erődből elbocsátották a német nép elsőszámú főbíinösét, Adolf Hitlert. Ma az amerikai megszállók legfőbb parancsnoka a náci háború bűnöseit, H'tler segí­tőtársait bocsátja szabadon. Anglia népe a Szovjetúnió által javasolt külügyminiszterek tanácsának egybehivását követeli Meddig tűri még kormányától a brit nép, hogy elhalassza a tárgyalások felvételét, amelyek hivatva lennének megakadályozni a német hadsereg fel­újítását? Ez az a probléma, — írja a londoni Daily Worker, — amelyre vi­lágosan mutatott rá a legutolsó szov­jet jegyzék is. Az angol nép döntő többsége a német felfegyverzés ellen van. Amidőn a szovjet kormány a kül­ügyminiszterek tanácsának egybe­hívását javasolta, amelyen napjaink legfontosabb problémája kerülne megvitatásra, az egyszerű emberek mi'ľ.ói fellŕhkzettek. Tudták azt is, hogy e kérdésben a kedvező döntés a világbéke megőrzésének egyetlen lehetséges megoldása volna. Ezzel szémben a nyugati hatalmak a konferencia egybehívását elodázzák. A nyugati hatalmak kormányai a szov­jet javaslatot a nyugati népek nyomá­sára nem merték egyenesen vissza­utasítani. Azonban úgy manipuláltak, hogy időt nyerjenek, hogy ezalatt meggyorsíthassák saját háborús ké­szülődéseiket. Ezt a célt tartva szem előtt tárgyalásokat kezdtek Speidellel és Heusingertel, a hírhedt náci tábor­nokokkal. Eisenhower meglátogatta Nyugat­Németországot, hogy megvitassa mi­ként szervezzék meg az új náci had­sereget, amely természetesen az ő vezetése alatt állna. Kruppot, a hábo­rús bűnöst szabadlábra helyezték, hogy megszervezze Nyugat-Németország hadiiparát és a náci tábornokokat a börtönökből kiengedték, hogy átvehes­sék az újjászületendő Wehrmacht ve­zénylését. Azoknak, akik azt kívánják, hogy elkerüljük az új, harmadik v'lághá­borút, — hangsúlyozza a londoni Daily Worker — meg kell akadá­lyozniok az új nyugatnémetországi hadsereg létrehozását. Azoknak, akik elutasítják a kül­ügyminiszterek tanácskozásának azonnali összehívását, azok a nácik újrafelfegyverzését akarják. Ne tűrjétek a további halogatást! Kényszerítsétek az angol kor­mányt, hogy egyetértsen a szovjet javashttíl, a külügyminiszterek kon­ferenciájával. — fejezi be cikkét a Da ly Worker. Tavasszal már használiák a volga-doni csatorna egyes részeit A volga—doni csatorna, a sztálini korszak e nagyszabású építkezésének színhelyéről napról napra újabb hírek számolnak be az építkezési munkálatok menetéről. Ez, a méretei szempontjából párat­lan építkezés teljes erővel tart a Volga és Don melletti sztyeppéken. A csator­na egész útvonalán gyors ütemben végzik a föld- és betonozómunkálato­kat. Mindenütt a különböző gépek, traktorok, kotrógépek, talajegyenge­tőgépek és a „betonszivattyúk" mo­torjának búgása hallatszik. A csatorna egyes részei már elkészültek, úgyhogy tavasszal már használják is ezeket. A csatorna építésének útvonalán munkástelepek, valóságos kis városok keletkeztek, amelyeket klubokkal, is­kolákkal, könyvtárakkal és üzletekkel láttak el. Lázas munka folyik a cimljanszki vízmű építésének színhelyén is, ahol a töltés körvonalai mindjobban kirajzo­lódnak. A „cimljanszki tenger" nagy­ságára jellemző, hogy ha vizével 30 méter széles és 5 méter mély csator­nát töltenének meg, akkor ez a csa­torna a Don melletti Rosztovból egész Vladivosztokig vezetne s hossza több mint 15.000 kilométer lenne. Az 1951. évi munkaterv rendkívül nagyarányú. Az építőmunkásoknak ebben az évben a hajózható csatornát 13 zsilippel kell ellátniok, töltéseket és szivattyúállo­másokat kell létesíteniök. A munkások önfeláldozóan dolgoznak. A háborút nem akarjuk — a fegyvereket nem rakjuk partra Holland kikötőmunkások, akik a háború elleni harc élcsapatához tar­toznak. vasárnap a holland rendőr­ség terrortámadásának tűzpontjába Tito Jugoszláviát teljesen kiszolgáltatja az amerikai politika és tőke érdekeinek Február 12-én Belgrádba érkezett George Parkins. az amerikai külügy­minisztérium titkára, aki Titóval és Kardeljjel fog tárgyalni. A belgrádi je­lentés szerint Perkins „tájékoztatási látogatás" céljából érkezett Belgrád­ba, hogy megismerkedjék Jugoszlávia problémáival. get ad, hogy az Egyesült Államok még fokozottabb mértékben kirabolhassa Ju­goszlávia természeti kincseit. Ahogy a nyugateuróoai burzsoá saj­tó megállapítja, valójában Belgrádban újabb amerikai katonai szállítmányok­ról fognak tárgyalni és arról a módo­zatról, miként kapcsolódhatna be még jobbari Jugoszlávia a háborús uszítók Atlanti Paktumába. Parkins belgrádi tartózkodása bizo­nyítja, hogv Tito vátbbi lépésre szán­ta el magát. Még nagyobb npomorba nyitja, hogy Tito további léDésre szán­ban kívánja kiszolgáltatni a háborús uszítóknak az ország minden termé­szeti kincsét és minden erőforrását. Tito egyébként az elmúlt naDokhan az athéni monarchofasisztákkpl egyez­ményt kötött a vasúti és tábirati ösz­szeköttetés felújításáról. F.z az egyez­mény is az amerikai imoerialistáknak módot nyújt, hogv még közelebb fér­kőzhessenek Jugoszláviához, lehetősé­kerültek. Az amerikai háborús uszí­tók szolgálaljban álló holland rend­őrség támadása során több munkás súlyos sérülést szenvedett. Vasarnap Amszterdam kikötőjében egy ameri­kai hadianyaggal megrakott hajó futott be. A hadianyag partraszálli­ttósát a kikötőmunkások megtagad­nák és szembeszálltak a rendőrség terrorista különítményeivel. A rend­őrök gumibotokkal és kardokkal tör­tek Pá a béke mellett tüntető kikötő­munkásokra, akik a holland nép bé­kevágyát juttatták kifejezésre. „Nem akarunk háborút, félre az útból a háborús uszítókkal, mi az amerikai fegyvereket nem rakjuk partra!" — kiáltották a kikötőmun­I k ások. A koreai népi hadsereg főparancsnokságának jelentése A Koreai Népi Demokratikus Köz-' társaság főparancsnoksága február 12-én kiadott jelentése a következő­ket állapítja meg: kínai önkéntesekkel karöltve a front kínai önkéntesekelle karöltve a front nyugati szakaszán Szuvontól északra folytatták harcaikat és az ellenségnek súlyos veszteségeket okoztak. E har­cok 9or;n a népi csapattestek légel­h'ritói egy ellenséges repülőgépet le­lőttek. A partizénegységek az ellenség há­tában fokozták harci tevékenységü­ket. A Kan-Von tartományban har­coló partizünegységek súlyos veszte­ségeket okoztak az amerikai agresszo­roknak és több járást felszabadítot­tak. A partizánegységek harci tevé­kenységei során az ellenség több mint 1600 tisztet és katonát vesztett, 250 tiszt és katona került fogságba. A partizánok nagymennyiségű hadi­zaikmilnyra tettek szert. ki „az atlanti hadsereghez tartozó német kötelékek hadseregföparanes­nokává". Ezzel egyidőben kiengedték a börtönből Speidel fivérét, VVilhelm Speidelt — Hitler légierőinek volt tábornokát, akit húszévi börtönbün­tetésre ítéltek a Görögországban el­követett tömeggyilkosságokért. Ve­le együtt még iiárom náci tábornok került szabadlábra. Igy viselkednek ma a vérszemet kapott amerikai háborús gyujtoga­tók Európában, durván semmibe vé­ve a háborús bűnösök megbüntetését követelő népek akaratát. Minthogy a Trumanok folytatják Koreában, amit Hitlerék Európában vittek véghez, teljesen logikus, hogy ki kell engedniök a börtönökből a speideleket és az ollendorfokat. Hol­ló a hollónak nem vájja ki a szemét! A r, amerikai imperialistáknak ez az eljárása a néptömegek haragos felháborodását váltja ki minden or­szágban. A népek a háborúban nem azért harcoltak a fasizmus ellen, hogy öt év múlva Hitler emberevői újra megjelenjenek a színen ameri­kai tábronoki egyenruhában. A né­pek nem engedik meg, hogy a ger­mán militarizmust feltámasszák, hogy egy új háborús tűzfészket hoz­zanak létre Európában. (A Tartós békéért, népi de­mokráciáért legújabb számá­ból.) <BéSte oagy tooábhi halta hegyek ? Warren Austin, a háborús uszítók klubjának egyik szócsöve, az elmúlt napok során a háború elesettjeiről szólva így nyilatkozott: „Hála Istennek," azaz, hogy elpusz­tultak. A történelem majd ezt a meg­döbbentően cinikus és hihetetlen kom­mentárt feliegyez. Ez az ember tulaj­donképpen a halottak tömegeiért, a megbecstelenitett emberek ezreiért mond hálát. Annak örül. hogy Távol­Keleíen az amerikai agresszorok által kiprovokált háború még további áldo­zatokat fog követelni. Ez a háborús uszító annak örül — és nem is titkol­ja —, hogy a koreai nép ezer-, tízezer számra pusztul, tobzódik örömében a kínai halottak láttán és ugyanolyan bizonyossággal a névtelen amerikai katonák holtestei láttán, akik életüket Ázsia földjén fejezték be az amerikai tőkések érdekeikért vívott harcban. Az amerikai tőkének sikerült volt az Egye­sült Nemzetek Szervezetének fórumát ismét szennyes terveik érdekében meg­nyerni. De hogyan? Zsarolással, fenye­getőzésekkel és egyéb csikágói gangszterekhez méltó módszerekkel. Austin az Egyesült Nemzetek Szerve­zetében kierőszakolta a szavazat-több­séget s a talpnyaló lakájok siserehada Kínát agresszornak nyilvánította. Azonban nem kapta meg emberiség százmillióinak beleegyezését. Vagy van valaki, aki azt hinné, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében az amerikai javaslat mellett elhangzott igenlő szavazatok a Brit-Birodalom, Franciaország, Latin-amerika, Mexikó és Ausztrália népeinek akaratát és óhaját juttatta kifejezésre? Nem! Egyáltalán nem, sőt e népek e kikény­szerített határozattal szembeni állás­foglalása minderősebben jut ma már kifejezésre. És végeredményben az amerikai nép túlnyomó többségének véleménye sem azonosítható Austin úr határozati javaslatával. Amerika népe, az anyák, apák, gyermekek mil­liói hangos szóval követelik, hogy az amerikai katonaság hagyja el Korea népének földjét. A newyorki Daily Worker, egyik multheti számában Austin úr kierő­szakolt határozatával foglalkozva meg­állapítja: Ez a határozat az amerikai tőkések irtózatos iszonyatát és félelmét bizonyítja. Rettegnek Ázsia és Afri­ka gyarmati és félgyarmati népeinek mindjobban erősbödő nemzetfelszabadí­tó mozgalmától. Az Ilyen határozatok nem képesek arra, hogy a népek sza­badságért vívott harcát megállítsák. Üj Hiroshimák, új Lidicék vagy szer­vezett tömegmészárlások, atombom­bával való fenyegetőzések nem képe­sek megállítani az elnyomott népek hatalmas szabadságharcát. Minél na­gyobb a megpróbáltatás, az elnyomás, minél állatiabbak lesznek Mac Art­hur harci módszerei, annál inkább erő­södik, fokozódik az ázsiai népek sza­badság utáni döntő harca és ellenállá­sa. Korea, Vietnam és a többi távol­k "eti népek összefogása, harci el­szántsága nemcsak megdönti az ame­rikai imperialisták hódító terveit, de egyszer smindenkorra kiűzi a Wall Street, a City, a holland és belga ban­kok érdekeiért küzdő zsoldoshadsere­geket a Távolkelet földjéről. A Kínai Népköztársaság postaszolgálatának kéqviselői Prágában A káhirei repülőposta-értekezletről visszatérőben néhánynapos látogatasra érkeztek Prágába a Kínai Népköztár­saság postaszolgálatának képviselői, Su-Yu-Nung vezérigazgató és Hsu­Chuan-Hzien, a postaügyi minisztérium n mzetközi osztályának vezetője. A ruzini repülőtéren a vendégeket Milos­lav Laipert, a csehszlovák pósta köz­ponti igazgatója és a postaügyi minisz­terhelyettese, a prágai kínai nagykö­vetség és a központi Csehszlovák Postaigazgatóság képviselői fogadták. A nyugatnémetországi anyák és gyermekek tiltakozása: — Ilyen vendégre nincs szükségűnk. Mi békét és békés építést biztosító életei akarunk, nem pedik azt, hogy életünk nagy részéi ismét óvóhelyek — pincék mélyén töltsük!

Next

/
Oldalképek
Tartalom