Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-14 / 38. szám, szerda

14 UJS Jff 1951 február 17 Qíagy népek barátsága 1951 február 14-én egy éve annak, hogy aláírták a szovjet-kínai barát­sági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződést. Az az egy év, ami a szerződés aláírása óta eltelt, megmuiatta, hogy a szovjet-kínai ba­rátság valóban — mint ahogy azt V. M. Molotov mondotta, — a béke megszilárdításának rendkívüli erejű tényezőjévé vált, amelynek nincs párja az emberiség történelmében. A két nagy nemzet, a szovjet és a kínai nép barátsága a Nagy Októberi Szocialista Forradalom következtében jött létre és a kínai nemzetfelszabadító mozgalom lendülete által erősödött meg. A békéért, a demokratikus fejlődésért és a nemzeti függetlenségért folyó harc­ban, nem ideiglenes, átmeneti hatóerőkre támaszkodik, hanem a szovjet és a kínai nép létérdekének alapjaira. A Szovjetúnió, létezésének első nap­jától kezdve, megtette a lépéseket, hogy Kínával a kapcsolatokat új ala­pokon teremtsék meg. A régi Kína reakciós feudális-militarista hatóságai, amelyek az imperialista hatalmak út­mutatására visszautasították a szovjet kormány javaslatait, megszakították a Szovjetunióval a diplomáciai kapcsola­tokat. Nemcsak az angol-amerikai-ja­pán imperialisták, akik ezzel az ország­gal mint valami gyarmattal bántak, hanem a kínai reakciósok is. kik azok akaratát végrehajtották, áthatolhatat­lan fallal igyekeztek elválasztani Kínát a Szovjetuniótól. Azonban a szovjet és a kínai nép ellenségei nem tudták megakadályozni a szovjet-kínai barátság növekedését a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom eszméinek, Lenin és Sztálin esz­méinek terjedését Kínában. Kína haladószellemü emberei felhá­borodtak a párizsi békekonferencia Kí­nával szemben hozott mélységesen igazságtalan határozatain. Moszkva felé fordulak, a Vörös Hadseregnek az imperialista beavatkozók ellen vivott hősi harca felé, a marxizmus-leniniz­mus eszméi felé. Mao-Ce-Tung Kína többi haladó­szellemü emberével együtt megveti a Kínai Kommunista Párt alapjait. A Kínai Kommunista Párt, amelyet Mao-Ce-Tung vezetett, keletkezése óta annak megértésére nevelte a kínai népet, hogy baráti kapcsolata a Szovjetunióval a kínai népi forra­dalom sikeres kifejlődésének leg­fontosabb előfeltétele. Csankajsek megvetésreméltó ban­dája megpróbálta, hogy a kínai nép tudatából kiirtsa a szovjet nép iránti barátságot. Igyekezett gátat vetni a kínai nép hatalmas szabadságharcának. Ezek a kísérletek azonban semmiféle sikkerrel nem jártak. Az utolsó 30 év történelme világosan mutatja, — mondja Lu-Suq-Ci —, hogy mindkét ha­talmas ország nemzetei kölcsönösen, testvérként szeretik egymást. A japán megszállás borzalmas éve­iben, a Szovjetúnió a kínai népnek sokféle támogatást nyújtott. Csak a Szovjetúnió adott nekünk — mondja Mao-Ce-Tung, — emberben, anyagiak­ban és pénzösszegekben viszonylag nagyméretű segítséget. Sztálin a fel­szabadult kínai nép hű barátja. A kí­nai nép legőszintébb szeretet és tisz­teletet érez Sztálin és barátságot a Szovjetúnió iránt. A szovjet hadsereg győzelme a hit­lerista németek felett döntő csapást mért az imperialista táborra, ami fon­tos előfeltéiele volt a kínai népi forra­dalom győzelmének is. A szovjet és a kínai nép történel­me sohasem feledkezik meg az 1945 augusztusának dicsőséges napjairól. A Szovjet Hadsereg teljesítette nagy fel­szabadító küldetését, eltiporta a kí­nai népfelszabadító hadsereggel együtt a japán imperializmus - csapatait, a kínai nép legádázabb ellenségének hadseregét. A második világháború befejezte után a bérenc Kuomintang-klikk meg­kezdte a gaz háborút a kínai nép ellen az amerikai imperializmus segítségével, mely a népellenes Csankajsek kor­mánnyal újabb megalázó szerződést kötött. Az amerikai imperializmus úgy vé­lekedett, hogy sikerül Kínát gyarmatá­vá változtatni és a kínai népet gyar­mati rabszolgaságba dönteni, az orszá­got pedig a Szovjetúnió elleni táma­dásra ugródeszkaként használni. Ezek a gyűlöletes tervek csúf ve­reséget szenvedtek a kínai nép hősi harcában, amelynek élén a Mao-Ce­Tung vezette Kínai Kommunista Párt állott. A Szovjetúnió volt az első állam, amely elismerte Kínában az új demo­kratikus rendszert. A Kínai Népköztár­saság egy napig sem állott elszige­telten. A kínai nép győzelme a szovjet-kí­nai kapcsolatok alakulásában új korsza­kot nyitott, a szovjet és a kínai nép közötti barátsága továbbfejlődésének és megszilárdulásának korszakát. Hamarosan a Kínai Népköztársaság kikiáltása után aláírták a Szovjetúnió és a Kínai Népköztársaság a barátsa­gi, szövetségi és kölcsönös segély­nyújtási szerződést és a kínai csan­csuni vasútról, Port-Arturról szóló megegyezést és megállapodtak abban, hogy a szovjet kormány hosszúlejáratú gazdasági hitelt nyújt a Kínai Népköz­társaságnak. Ezt a szerződést abban az időben frták alá, amikor az amerikai imperia­lizmu; alávaló előkészületeket tett, hogy a Távol-Keleten közvetlen táma­dásba menjen át. A Szovjetúnió által a legkedve­zőbb előfeltételek mellett íyujtott gazdasági hitel lehetővé teszi Kíná­nak, hogy több gyárberendezést hoz­zon be, mint amennyit a háború előtt az összes kapitalista államok­ból behozott. A szakemberekről szó­ló megegyezés, a kereskedelmi meg­egyezések a Szovjetúnió további se­gítségét jelentik az új Kína gazda­sági építésében. A szovjet tapaszta­latok, a szovjet szakemberek, a szov­jet technika elősegítik Kína gyors­ütemű iparosítását. Ez az egy év, amely a szerződés aláírása óta eltelt, a szovjet-kínai barátság további fejlődését és meg­erősödését támogatta. Az esemé­nyek megmutatták, hogy a szov­jet-kínai szerződés a Távol-Keleten a béke támaszpontjává vált, dön­tő tényezővé, amely az amerikai támadástól védi meg Keletet. A Kínából kiűzött amerikai gyar­matosítókat megakadályozza abban, hogy végrehajthassák előkészített fegyveres betörésülcet Kínába. Tru­man, Mac Arthur, Acheson és tár­sai céljukul tűzték ki, hogy a Tá­vol-Keletet az új világháború szín­terévé tegyék. 1950 június 25-én az amerikai im­perializmus az ENSz zászlaját fel­használva, közvetlen támadásba ment át Távol-Keleten, amikor meg­indította a Koreai Népköztársaság ellen támadását és megszállta a Kí­nához tartozó Tajvan szigetét. Ame­rikai repülök barbár támadásokat intéztek a kínai felségterület ellen. De a világuralomra törekvő ame­rikai imperialisták meggyőződtek ar­ról, hogy a helyzet a Távol-Keleten gyökeresen megváltozott és nem fog sikerülni uralmukat rákényszeríte­niök Kelet nemzeteire. A Szovjet­únió a béke védelmére folytatott po­litikájában, a támadás ellen foly­tatott harcban és a támadásnak ál­dozatul esett, szabadságukat védel­mező nemzetek támogatásáért foly­tatott politikájában hatalmas szö­vetségesre talált a Kínai Népköz­társaságban, amely 475 milliós né­pet képvisel. A Szovjetúnió erélyesen leleplezte és elítélte az amerikai agressziót Koreában. A Szovjetúnió küldöttei az ENSz közgyűlésének beterjesz­tették az Amerikai Egyesült Álla­mok Kína elleni agressziójának kér­dését. A Szovjetúnió következetes harca az ENSz-ben a közgyűlés po­litikai bizottságát rákényszerítette, hogy meghívja és meghallgassa Kí­na képviselőjét. Bárhogyan is törekszenek az ame­rikai imperialisták és csatlósaik a koreai agresszióért a felelőssé­get Kínára hárítani, törekvésük sikertelenségre van kárhoztatva. Kína népe, amely "hosszú évtizedeken át megízlelte az imperialista elnyo­más keserűségét, az a nép, amely hosszú éveken át az amerikai ki­zsákmányolás gaz és alávaló üzel­meinek volt kitéve, segítséget nyúj­tott a koreai népnek, amely az újabb amerikai agresszió áldozata. A kínai önkéntesek a koreai had­sereggel vállvetve harcolnak a bé­ke ügyéért, a nemzetek biztonságá­ért. Truman, Mac Arthur, Acheson klikkje a Kínai Népköztársaság ön­védelmére új fenyegetésekkel, a fegy­verkezés fokozásával, a Kínai Nép­köztársaság ellen irányuló szervez­kedésre való újabb felhívásokkal vá­laszol. Ma azonban már nem azok az idők járják, amikor Kínában az amerikai töke ügynökei uralkodtak, akik Washington irányításának en­gedelmeskedtek. Ma már más idő járja. Kelet nemzetei megtanultak harcolni az elvetemült gyarmatosí­tók ellen. A Kmai Népköztársaság nem marad elszigelten. Jogaiért és biztonságáért folytatott harcában a szavjet néppel való hatalmas barát­ságra, a szovjet-kínai szerződisre tá­maszkodik. A Szovjetúnió barátsá­ga, a Kínai Népköztársaság iránt tanúsított rokonszenve és támogatása a béke és a demokrácia egész tá­borának döntő tényezője, amely elti­porja az amerikai agressziót Kele­ten. A szovjet-kínai barátság gránit­alapokon nyugszik. Örök időkre a nemzetek békeharcának főereje ma­rad. G Jeíünov. TÖien i^Cvan LAen haladt az élen... KI NEM HALLOTTA HÍRÉT Észak­Kínában a bátor Tien Kvan Uen-nek,­a „Fehér Tigris"-század politikai tiszt­jének? Száz történetet lehetne mesél­ni bátorságáról, de mi beérjük eggyel is. 1948 október 20-án este kezdte meg támadását Észak-Kínában a Kuomin­tang csapatok ellen a Népi Felszaba­dító Hadsereg. A frontot áttörték s az áttörést egyre inkább szélesítve, mé­lyítve zúdultak a századok és had­osztályok a Kuomintang-had^eregre. Porosan, fáradtan vonultak az úton előre a katonák. Tien elvtárs, a poli­tikai tiszt haladt a század élén. A század túlságosan előretört és elsza­kadt a támadó hadsereg hadosztályai­tól. Hosszú sorban, vállukra vetett pus­kával, súlyos léptekkel nyomultak előre a katonák Két öszvér húzta utánuk az ágyút Fű-benőtte, magas domb mögött, a jobbra kanyarodó út mentén falut pillantottak meg. Ala­csony vályogfal vette körül ezt a fa­lut — a fal mögött nyomorúságos vályogkunyhók szorultak egymáshoz. A lakosság elmeneküli a Kuomintang­katonák elől. Tien Kvan Uen politikai tiszt meg­beszélést tartott Csen Sai Lin század­parancsnokkal: úgy döntöttek, hogy a falu alatt, a falnál vernek tábort. Reggel a Kuomintang-csapatok rá­törtek a századra. Két ezred fogta körül a falut — gépfegyverek és ágyúk voltak velük. ... Már órák óta záporoztak a lö­vedékek a nyomorúságos falakra — a védekezők körül az egész falu rom­halmazzá változott. S a Kuomintang ágyútüzére ritkán válaszolt a század egyetlen ágyúja, amely az utolsó lö­vedékeket -főtte ki. A SZAZADBÓL már csak 37 ember maradt életben — s ezek közül is hat volt csupán kiképzett katona. A töb­biek nem értettek a fegyverhez, fu­társzolgálatot teljesítettek azelőtt — egészségügyiek, trombitások, vagy szakácsok voltak. Tien észrevette a riadalmat a kato­nák szemében. Elébük állt: — Elvtár­sak! Mi valamennyien más-más vidék­ről származunk és másként nőttünk föl. Mégis testvérek vagyunk, mert anyánk: a Kommunista Párt. Erőinket százszorozza meg ez a gondolat! Ha nem harcolunk, halál vár ránk! Ha azonban harcolunk: talán győzünk — s akkor az élet vár bennünket! Egyszerűek, bölcsek voltak e sza­vak, Tien szavai. Még azok is, akik nem értettek a fegyverekhez, puskát ragadtak, s távol egymástól, láncot alkotva feküdtek a fai romjai mögé. Közeledett az este, de az ellenség tá­madása nem lankadt. Az átforrósodott puskacsöveket a katonák vízzel hű­tötték. Aszél az ellenség oldaláról fújt a falu felé: a Kuomintang-katonák fel­gyújtották a száraz füvet. Csípős, fojtó füst telepedett a környékre — a katonák könnyeztek belé, fulladoz­tak tőle. Szünet nélkül' tüzeltek a mieink, de 37 ember nehezen védhette meg az egész falut. Vissza kellett vonulniok a kunyhókig, majd el kellett hagyniok az első kunyhót — a másodikat — s hetet még. Már csak az utolsó kuny­hót védték. A falu legszélére került a század. Halálosan kimerült emberek vonultak vissza ide, ágyújukkal, fegyvereikkel, sebesültjeikkel. EZ A KUNYHÓ sem volt különb a többi, hasonló parasztháznál: néhány keresztbe tett gerenda a mennyezet helyén, s szalmatető felette. Vertföldü padló, olajos papírral beragasztott ab­lakok. A tűzhelyen: régóta kihűlt hamu. Es mindegyik katonának a maga el­hagyott kunyhója jutott az eszébe, kunyhók, amelyek úgy hasonlítottak erre az egyre, mint egymás nővérei — ugyanilyen olajos papírossal be­ragasztott ablakai, ugyanilyen, vé­kony bambuszgerendái voltak a többi kunyhónak is. És mindegyik katona ezt gondolta: ugyahebben az órában az én falumban visszatérnek az emberek a rizsföldek­ről és megpillantják házuk felett a vékony füstcsíkot. Szerte az ország­ban, mennyi tűzhelynél készíti már az asszony a vacsorát .. ... Tien politikai tiszt összeszámolta a töltényeket: alig öt-hat darab jutott egy puskára. Ez már a véget jelen­tette. Tien odalépett Csenhez: átölelte és így szólt hozzá: — Csen, mi rövid ideje vagyunk együtt, de ha egymás oldalán harcol­nak az emberek: testvérekké válnak. Csen, testvérem, mi kommunisták va­gyunk. A kommunisták nem adják meg magukat AAegértetted? Csen megértette. AZ EMBEREK felkészültek a ha­lálra. Nem akarták, hogy haláluk után bármi is az ellenség kezébe kerüljön. L trombitás összetörte trombitáját, széttépte kottáját. Az egészségügyi összetörte orvosságos üvegeit. A hír­adó tűzbe dobta az apró jelzőzászló­kat. Minden holmijukat megsemmisítet­ték: az evőpálcákat, a tölténytáskákat, a rizseszsákokat, s még azokat az olajos rongyokat is, melyekkel a fegy­vert tisztítottak. Van Csi Li, a kis, fiatal futár lehúz­ta lábáról egyetlen' kincsét: vadonatúj bakancsát Borotvával hasogatta szét, s közben potyogtak a könnyei. — Mennyire vigyáztam rá! Mindig a vállamon vittem, hogy el ne veszítse a formáját. Minden oldalról lőtték a kunyhót. A ház néma maradt, s a támadóknak már úgy tetszett: végetért az ütkö­zet, meghalt odabenn mindenki. De ha egyetlen ellenséges katona lépett is elő a fedezéke mögül, holtan bukott elá, s vékony füstfelhő bizonyította, hogy még van élet a házban. HALALOS LASSÚSÁGGAL múlt az idő. Az ellenség előretolta az egyik ágyút, s torkát a kunyhó felé irányí­totta. Tien az elvtársakhoz fordult. Utolsó fegyvere a szó volt, a kommunista íorró szava Ott, abban az ostromlott kunyhóban mondta el Tien élete leg­nagyszerűbb beszédét. Es a halálba készülő emberek el­űzték maguktól a halál gondolatát. — Ha nincs töltény, — mondták — bambuszbotokkal is lehet verekedni, köveket is lehet dobálni rájuk, foggal­körömmel is nekik lehet eseni. Tiennek komoly erőfeszítésébe ke­rült, hogy visszatartsa elvtársait, akik fegyvertelenül akarták magukat az el­lenségre vetni. A kunyhó súlyos találatot kapott. De a végső támadásra induló Kuomin­tang-katonák zavartan torpantak meg. Ott, abból az ostromlott, félig rommá lőtt kunyhóból — énekszó hallatszott. Énekeltek az ostromlott védők! A rohamozo ellenség lába a földbe gyökerezett a meglepetéstől. A dal megdöbbentette őket. PILLANATIG TARTOTT mindez — de a háborúban néha egy pillanat is elég, s az ingadozó helyzet eldől, va­lami új irányt vesz A falu túlsó vegéről harci kiáltások hallatszottak A Népi Felszabadító Had­sereg katonái törtek be a faluba. És nemsokára az utolsó házból egy­mást átölelve léptek ki a védők A bá­tor Tien Kvan Uen, a század politikai tisztje haladt most is —mint mindig — az élen. Az „Igaz történetek a kínai ifjúságról" című könyvből. A CSEMADOK HÍREI A jó kuttúrmunka az egész lalu öröme A CSEMADOK ha­muliakovoi (gútori) helyicsoportjának szí­nigárdája február 4­én előadást rendezett. Az előadásra szánt színdarabokat igen he­lyesen úgy választották meg, hogy azok a közönséget szórakoztatva útat mutattak a földművesszövetkezet meg­alakítására. Előadták „A kakasszéki háború", az „öreg kulák" és a „Búto­rozott szoba kiadó" című egyfelvoná­sosokat. A szereplőket külön-külön nem so­rolom fel, a színigárda minden tagja tehetsége legjavát nyújtotta, s mun­kájukat, a termet két ízben is zsúfolá­sig megtöltő közönség hatalmas taps­orkánnal jutalmazta. A hamuliákovoi CSEMADOK helyi­csoportja ezzel az előadással kapcso­lódott bele a járási földművesszövet­kezeti szervek agitációjába, melyet február hó 4-ón tartottak a helyi EFSz létszámának növelésére. Bódis Lajos kultúrtudósító. Nagycsalomián ez év január hó 24-én alakúit meg a CSEMADOK. Az ünnepélyes alakuló közgyűlést műsor követte. Szavalatok, énekszámok, jele­netek és hurnoro: vígjátékok szóra­koztatták Nagycsalomia kultúrszomjas közönségét. Sok nehézség leküzdése után érkezett el a heiyicsoport hivata­los megalakulásához, de munkájuk eredménye már ezen a napon is meg­mutatkozott, mert a jól betanult kul­túrműsort háromszor kellett előadni, annyi volt ai érdeklődő. A falu dolgo­zói előtt megértésre talált a CSEMA­DOK helyicsoportjának, szocialista tar- I talmú kultúrműsora. I A nagycsalomia) CSEMADOK tag­sága ezúton is köszönetet mond Benkő Gyula, Varga János Pölhős Vince, kultúrtársaknak és mindazoknak, akik e szép tartalmas műsor betanításával, rendezésével és lejátszásával közre­működtek Nagycsalomia kulturális fel­emelkedésében. Maszarovics Piroska, a CSEMADOK helyicsoport elnöke. Az év elején a garamkövesdi állami birtokon is megindult a kultúrmunka. Az iskolás gyermeke :kel betanultunk öt egyfelvonásos vígjátékot, azzal a céllal, hogy az előadások bevételéből a nemrég kapott kultúrhelyiségűnket fel. szereljük A legnagyobb érdem Fábián Imre intéző elvtársat illeti, aki a leg­messzebbmenően támogatta kultúrte­vékenységünket. Másodsorban alkal­mazottainkat illeti dicséret, akik fárad­ságot nem ismerve tanulták a szere­peiket és Így támogattak bennünket kitartó munkájukkal. A bajkai CSEMADOK-csoport elnö­ke is a legnagyobb támogatásban ré­szesített bennünket. Tiszta bevételünk 6356.— Kčs. Tekintette) arra, hogy nálunk nincs villany, szeretnénk egy táska-rádiót venni, a még fennmaradt összegből pedig a helyi if júság részére könyveket és társasjátékokat. További célkitűzésünk egy könyvtár létesítése, amit újabb színdarabok bemutatásával fogunk valóra váltani. Remélem, hogy további munkánkat is épúgy fogják támogatni dolgozóink, mint eddig támogatták, mert csak így tudjuk megvalósítan' célkitűzésünket: „Kultúrát a népnek, a népből, a né­pért!" Barics István munkáslevelező. A Falu járó Színház magyar művészegyüttesének műsora Vágvecse, 1951 február 15. Ha asszonyé a gyeplő.. 1951 február 16. Hübele Balázs mint király. 1951 február 16. Kecskettej. Komárom, 1951 február 17. Ha asszonyé a gyeplő. 1951 február 18. Hübele Balázs mint király. 1951 február 18. Kecsketej. . Itt levágni! Alulírott megrendelem a PÁRTELET címfi folyóiratot Pontos címem: Név: „. lakhely: utolsó posta: foglalkozás: házszám: járás: Az előfizetési dijat — egy évre 35 Kčs — a postai befizető­lap megküldése után 8 napon belül átutalom. A megrendelőlap az alábbi címre küldendő: A PARTÉLET kiadóhivatala, Bratislava, Michalská 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom