Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)
1951-02-14 / 38. szám, szerda
14 UJS Jff 1951 február 17 Qíagy népek barátsága 1951 február 14-én egy éve annak, hogy aláírták a szovjet-kínai barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződést. Az az egy év, ami a szerződés aláírása óta eltelt, megmuiatta, hogy a szovjet-kínai barátság valóban — mint ahogy azt V. M. Molotov mondotta, — a béke megszilárdításának rendkívüli erejű tényezőjévé vált, amelynek nincs párja az emberiség történelmében. A két nagy nemzet, a szovjet és a kínai nép barátsága a Nagy Októberi Szocialista Forradalom következtében jött létre és a kínai nemzetfelszabadító mozgalom lendülete által erősödött meg. A békéért, a demokratikus fejlődésért és a nemzeti függetlenségért folyó harcban, nem ideiglenes, átmeneti hatóerőkre támaszkodik, hanem a szovjet és a kínai nép létérdekének alapjaira. A Szovjetúnió, létezésének első napjától kezdve, megtette a lépéseket, hogy Kínával a kapcsolatokat új alapokon teremtsék meg. A régi Kína reakciós feudális-militarista hatóságai, amelyek az imperialista hatalmak útmutatására visszautasították a szovjet kormány javaslatait, megszakították a Szovjetunióval a diplomáciai kapcsolatokat. Nemcsak az angol-amerikai-japán imperialisták, akik ezzel az országgal mint valami gyarmattal bántak, hanem a kínai reakciósok is. kik azok akaratát végrehajtották, áthatolhatatlan fallal igyekeztek elválasztani Kínát a Szovjetuniótól. Azonban a szovjet és a kínai nép ellenségei nem tudták megakadályozni a szovjet-kínai barátság növekedését a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméinek, Lenin és Sztálin eszméinek terjedését Kínában. Kína haladószellemü emberei felháborodtak a párizsi békekonferencia Kínával szemben hozott mélységesen igazságtalan határozatain. Moszkva felé fordulak, a Vörös Hadseregnek az imperialista beavatkozók ellen vivott hősi harca felé, a marxizmus-leninizmus eszméi felé. Mao-Ce-Tung Kína többi haladószellemü emberével együtt megveti a Kínai Kommunista Párt alapjait. A Kínai Kommunista Párt, amelyet Mao-Ce-Tung vezetett, keletkezése óta annak megértésére nevelte a kínai népet, hogy baráti kapcsolata a Szovjetunióval a kínai népi forradalom sikeres kifejlődésének legfontosabb előfeltétele. Csankajsek megvetésreméltó bandája megpróbálta, hogy a kínai nép tudatából kiirtsa a szovjet nép iránti barátságot. Igyekezett gátat vetni a kínai nép hatalmas szabadságharcának. Ezek a kísérletek azonban semmiféle sikkerrel nem jártak. Az utolsó 30 év történelme világosan mutatja, — mondja Lu-Suq-Ci —, hogy mindkét hatalmas ország nemzetei kölcsönösen, testvérként szeretik egymást. A japán megszállás borzalmas éveiben, a Szovjetúnió a kínai népnek sokféle támogatást nyújtott. Csak a Szovjetúnió adott nekünk — mondja Mao-Ce-Tung, — emberben, anyagiakban és pénzösszegekben viszonylag nagyméretű segítséget. Sztálin a felszabadult kínai nép hű barátja. A kínai nép legőszintébb szeretet és tiszteletet érez Sztálin és barátságot a Szovjetúnió iránt. A szovjet hadsereg győzelme a hitlerista németek felett döntő csapást mért az imperialista táborra, ami fontos előfeltéiele volt a kínai népi forradalom győzelmének is. A szovjet és a kínai nép történelme sohasem feledkezik meg az 1945 augusztusának dicsőséges napjairól. A Szovjet Hadsereg teljesítette nagy felszabadító küldetését, eltiporta a kínai népfelszabadító hadsereggel együtt a japán imperializmus - csapatait, a kínai nép legádázabb ellenségének hadseregét. A második világháború befejezte után a bérenc Kuomintang-klikk megkezdte a gaz háborút a kínai nép ellen az amerikai imperializmus segítségével, mely a népellenes Csankajsek kormánnyal újabb megalázó szerződést kötött. Az amerikai imperializmus úgy vélekedett, hogy sikerül Kínát gyarmatává változtatni és a kínai népet gyarmati rabszolgaságba dönteni, az országot pedig a Szovjetúnió elleni támadásra ugródeszkaként használni. Ezek a gyűlöletes tervek csúf vereséget szenvedtek a kínai nép hősi harcában, amelynek élén a Mao-CeTung vezette Kínai Kommunista Párt állott. A Szovjetúnió volt az első állam, amely elismerte Kínában az új demokratikus rendszert. A Kínai Népköztársaság egy napig sem állott elszigetelten. A kínai nép győzelme a szovjet-kínai kapcsolatok alakulásában új korszakot nyitott, a szovjet és a kínai nép közötti barátsága továbbfejlődésének és megszilárdulásának korszakát. Hamarosan a Kínai Népköztársaság kikiáltása után aláírták a Szovjetúnió és a Kínai Népköztársaság a barátsagi, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződést és a kínai csancsuni vasútról, Port-Arturról szóló megegyezést és megállapodtak abban, hogy a szovjet kormány hosszúlejáratú gazdasági hitelt nyújt a Kínai Népköztársaságnak. Ezt a szerződést abban az időben frták alá, amikor az amerikai imperializmu; alávaló előkészületeket tett, hogy a Távol-Keleten közvetlen támadásba menjen át. A Szovjetúnió által a legkedvezőbb előfeltételek mellett íyujtott gazdasági hitel lehetővé teszi Kínának, hogy több gyárberendezést hozzon be, mint amennyit a háború előtt az összes kapitalista államokból behozott. A szakemberekről szóló megegyezés, a kereskedelmi megegyezések a Szovjetúnió további segítségét jelentik az új Kína gazdasági építésében. A szovjet tapasztalatok, a szovjet szakemberek, a szovjet technika elősegítik Kína gyorsütemű iparosítását. Ez az egy év, amely a szerződés aláírása óta eltelt, a szovjet-kínai barátság további fejlődését és megerősödését támogatta. Az események megmutatták, hogy a szovjet-kínai szerződés a Távol-Keleten a béke támaszpontjává vált, döntő tényezővé, amely az amerikai támadástól védi meg Keletet. A Kínából kiűzött amerikai gyarmatosítókat megakadályozza abban, hogy végrehajthassák előkészített fegyveres betörésülcet Kínába. Truman, Mac Arthur, Acheson és társai céljukul tűzték ki, hogy a Távol-Keletet az új világháború színterévé tegyék. 1950 június 25-én az amerikai imperializmus az ENSz zászlaját felhasználva, közvetlen támadásba ment át Távol-Keleten, amikor megindította a Koreai Népköztársaság ellen támadását és megszállta a Kínához tartozó Tajvan szigetét. Amerikai repülök barbár támadásokat intéztek a kínai felségterület ellen. De a világuralomra törekvő amerikai imperialisták meggyőződtek arról, hogy a helyzet a Távol-Keleten gyökeresen megváltozott és nem fog sikerülni uralmukat rákényszeríteniök Kelet nemzeteire. A Szovjetúnió a béke védelmére folytatott politikájában, a támadás ellen folytatott harcban és a támadásnak áldozatul esett, szabadságukat védelmező nemzetek támogatásáért folytatott politikájában hatalmas szövetségesre talált a Kínai Népköztársaságban, amely 475 milliós népet képvisel. A Szovjetúnió erélyesen leleplezte és elítélte az amerikai agressziót Koreában. A Szovjetúnió küldöttei az ENSz közgyűlésének beterjesztették az Amerikai Egyesült Államok Kína elleni agressziójának kérdését. A Szovjetúnió következetes harca az ENSz-ben a közgyűlés politikai bizottságát rákényszerítette, hogy meghívja és meghallgassa Kína képviselőjét. Bárhogyan is törekszenek az amerikai imperialisták és csatlósaik a koreai agresszióért a felelősséget Kínára hárítani, törekvésük sikertelenségre van kárhoztatva. Kína népe, amely "hosszú évtizedeken át megízlelte az imperialista elnyomás keserűségét, az a nép, amely hosszú éveken át az amerikai kizsákmányolás gaz és alávaló üzelmeinek volt kitéve, segítséget nyújtott a koreai népnek, amely az újabb amerikai agresszió áldozata. A kínai önkéntesek a koreai hadsereggel vállvetve harcolnak a béke ügyéért, a nemzetek biztonságáért. Truman, Mac Arthur, Acheson klikkje a Kínai Népköztársaság önvédelmére új fenyegetésekkel, a fegyverkezés fokozásával, a Kínai Népköztársaság ellen irányuló szervezkedésre való újabb felhívásokkal válaszol. Ma azonban már nem azok az idők járják, amikor Kínában az amerikai töke ügynökei uralkodtak, akik Washington irányításának engedelmeskedtek. Ma már más idő járja. Kelet nemzetei megtanultak harcolni az elvetemült gyarmatosítók ellen. A Kmai Népköztársaság nem marad elszigelten. Jogaiért és biztonságáért folytatott harcában a szavjet néppel való hatalmas barátságra, a szovjet-kínai szerződisre támaszkodik. A Szovjetúnió barátsága, a Kínai Népköztársaság iránt tanúsított rokonszenve és támogatása a béke és a demokrácia egész táborának döntő tényezője, amely eltiporja az amerikai agressziót Keleten. A szovjet-kínai barátság gránitalapokon nyugszik. Örök időkre a nemzetek békeharcának főereje marad. G Jeíünov. TÖien i^Cvan LAen haladt az élen... KI NEM HALLOTTA HÍRÉT ÉszakKínában a bátor Tien Kvan Uen-nek,a „Fehér Tigris"-század politikai tisztjének? Száz történetet lehetne mesélni bátorságáról, de mi beérjük eggyel is. 1948 október 20-án este kezdte meg támadását Észak-Kínában a Kuomintang csapatok ellen a Népi Felszabadító Hadsereg. A frontot áttörték s az áttörést egyre inkább szélesítve, mélyítve zúdultak a századok és hadosztályok a Kuomintang-had^eregre. Porosan, fáradtan vonultak az úton előre a katonák. Tien elvtárs, a politikai tiszt haladt a század élén. A század túlságosan előretört és elszakadt a támadó hadsereg hadosztályaitól. Hosszú sorban, vállukra vetett puskával, súlyos léptekkel nyomultak előre a katonák Két öszvér húzta utánuk az ágyút Fű-benőtte, magas domb mögött, a jobbra kanyarodó út mentén falut pillantottak meg. Alacsony vályogfal vette körül ezt a falut — a fal mögött nyomorúságos vályogkunyhók szorultak egymáshoz. A lakosság elmeneküli a Kuomintangkatonák elől. Tien Kvan Uen politikai tiszt megbeszélést tartott Csen Sai Lin századparancsnokkal: úgy döntöttek, hogy a falu alatt, a falnál vernek tábort. Reggel a Kuomintang-csapatok rátörtek a századra. Két ezred fogta körül a falut — gépfegyverek és ágyúk voltak velük. ... Már órák óta záporoztak a lövedékek a nyomorúságos falakra — a védekezők körül az egész falu romhalmazzá változott. S a Kuomintang ágyútüzére ritkán válaszolt a század egyetlen ágyúja, amely az utolsó lövedékeket -főtte ki. A SZAZADBÓL már csak 37 ember maradt életben — s ezek közül is hat volt csupán kiképzett katona. A többiek nem értettek a fegyverhez, futárszolgálatot teljesítettek azelőtt — egészségügyiek, trombitások, vagy szakácsok voltak. Tien észrevette a riadalmat a katonák szemében. Elébük állt: — Elvtársak! Mi valamennyien más-más vidékről származunk és másként nőttünk föl. Mégis testvérek vagyunk, mert anyánk: a Kommunista Párt. Erőinket százszorozza meg ez a gondolat! Ha nem harcolunk, halál vár ránk! Ha azonban harcolunk: talán győzünk — s akkor az élet vár bennünket! Egyszerűek, bölcsek voltak e szavak, Tien szavai. Még azok is, akik nem értettek a fegyverekhez, puskát ragadtak, s távol egymástól, láncot alkotva feküdtek a fai romjai mögé. Közeledett az este, de az ellenség támadása nem lankadt. Az átforrósodott puskacsöveket a katonák vízzel hűtötték. Aszél az ellenség oldaláról fújt a falu felé: a Kuomintang-katonák felgyújtották a száraz füvet. Csípős, fojtó füst telepedett a környékre — a katonák könnyeztek belé, fulladoztak tőle. Szünet nélkül' tüzeltek a mieink, de 37 ember nehezen védhette meg az egész falut. Vissza kellett vonulniok a kunyhókig, majd el kellett hagyniok az első kunyhót — a másodikat — s hetet még. Már csak az utolsó kunyhót védték. A falu legszélére került a század. Halálosan kimerült emberek vonultak vissza ide, ágyújukkal, fegyvereikkel, sebesültjeikkel. EZ A KUNYHÓ sem volt különb a többi, hasonló parasztháznál: néhány keresztbe tett gerenda a mennyezet helyén, s szalmatető felette. Vertföldü padló, olajos papírral beragasztott ablakok. A tűzhelyen: régóta kihűlt hamu. Es mindegyik katonának a maga elhagyott kunyhója jutott az eszébe, kunyhók, amelyek úgy hasonlítottak erre az egyre, mint egymás nővérei — ugyanilyen olajos papírossal beragasztott ablakai, ugyanilyen, vékony bambuszgerendái voltak a többi kunyhónak is. És mindegyik katona ezt gondolta: ugyahebben az órában az én falumban visszatérnek az emberek a rizsföldekről és megpillantják házuk felett a vékony füstcsíkot. Szerte az országban, mennyi tűzhelynél készíti már az asszony a vacsorát .. ... Tien politikai tiszt összeszámolta a töltényeket: alig öt-hat darab jutott egy puskára. Ez már a véget jelentette. Tien odalépett Csenhez: átölelte és így szólt hozzá: — Csen, mi rövid ideje vagyunk együtt, de ha egymás oldalán harcolnak az emberek: testvérekké válnak. Csen, testvérem, mi kommunisták vagyunk. A kommunisták nem adják meg magukat AAegértetted? Csen megértette. AZ EMBEREK felkészültek a halálra. Nem akarták, hogy haláluk után bármi is az ellenség kezébe kerüljön. L trombitás összetörte trombitáját, széttépte kottáját. Az egészségügyi összetörte orvosságos üvegeit. A híradó tűzbe dobta az apró jelzőzászlókat. Minden holmijukat megsemmisítették: az evőpálcákat, a tölténytáskákat, a rizseszsákokat, s még azokat az olajos rongyokat is, melyekkel a fegyvert tisztítottak. Van Csi Li, a kis, fiatal futár lehúzta lábáról egyetlen' kincsét: vadonatúj bakancsát Borotvával hasogatta szét, s közben potyogtak a könnyei. — Mennyire vigyáztam rá! Mindig a vállamon vittem, hogy el ne veszítse a formáját. Minden oldalról lőtték a kunyhót. A ház néma maradt, s a támadóknak már úgy tetszett: végetért az ütközet, meghalt odabenn mindenki. De ha egyetlen ellenséges katona lépett is elő a fedezéke mögül, holtan bukott elá, s vékony füstfelhő bizonyította, hogy még van élet a házban. HALALOS LASSÚSÁGGAL múlt az idő. Az ellenség előretolta az egyik ágyút, s torkát a kunyhó felé irányította. Tien az elvtársakhoz fordult. Utolsó fegyvere a szó volt, a kommunista íorró szava Ott, abban az ostromlott kunyhóban mondta el Tien élete legnagyszerűbb beszédét. Es a halálba készülő emberek elűzték maguktól a halál gondolatát. — Ha nincs töltény, — mondták — bambuszbotokkal is lehet verekedni, köveket is lehet dobálni rájuk, foggalkörömmel is nekik lehet eseni. Tiennek komoly erőfeszítésébe került, hogy visszatartsa elvtársait, akik fegyvertelenül akarták magukat az ellenségre vetni. A kunyhó súlyos találatot kapott. De a végső támadásra induló Kuomintang-katonák zavartan torpantak meg. Ott, abból az ostromlott, félig rommá lőtt kunyhóból — énekszó hallatszott. Énekeltek az ostromlott védők! A rohamozo ellenség lába a földbe gyökerezett a meglepetéstől. A dal megdöbbentette őket. PILLANATIG TARTOTT mindez — de a háborúban néha egy pillanat is elég, s az ingadozó helyzet eldől, valami új irányt vesz A falu túlsó vegéről harci kiáltások hallatszottak A Népi Felszabadító Hadsereg katonái törtek be a faluba. És nemsokára az utolsó házból egymást átölelve léptek ki a védők A bátor Tien Kvan Uen, a század politikai tisztje haladt most is —mint mindig — az élen. Az „Igaz történetek a kínai ifjúságról" című könyvből. A CSEMADOK HÍREI A jó kuttúrmunka az egész lalu öröme A CSEMADOK hamuliakovoi (gútori) helyicsoportjának színigárdája február 4én előadást rendezett. Az előadásra szánt színdarabokat igen helyesen úgy választották meg, hogy azok a közönséget szórakoztatva útat mutattak a földművesszövetkezet megalakítására. Előadták „A kakasszéki háború", az „öreg kulák" és a „Bútorozott szoba kiadó" című egyfelvonásosokat. A szereplőket külön-külön nem sorolom fel, a színigárda minden tagja tehetsége legjavát nyújtotta, s munkájukat, a termet két ízben is zsúfolásig megtöltő közönség hatalmas tapsorkánnal jutalmazta. A hamuliákovoi CSEMADOK helyicsoportja ezzel az előadással kapcsolódott bele a járási földművesszövetkezeti szervek agitációjába, melyet február hó 4-ón tartottak a helyi EFSz létszámának növelésére. Bódis Lajos kultúrtudósító. Nagycsalomián ez év január hó 24-én alakúit meg a CSEMADOK. Az ünnepélyes alakuló közgyűlést műsor követte. Szavalatok, énekszámok, jelenetek és hurnoro: vígjátékok szórakoztatták Nagycsalomia kultúrszomjas közönségét. Sok nehézség leküzdése után érkezett el a heiyicsoport hivatalos megalakulásához, de munkájuk eredménye már ezen a napon is megmutatkozott, mert a jól betanult kultúrműsort háromszor kellett előadni, annyi volt ai érdeklődő. A falu dolgozói előtt megértésre talált a CSEMADOK helyicsoportjának, szocialista tar- I talmú kultúrműsora. I A nagycsalomia) CSEMADOK tagsága ezúton is köszönetet mond Benkő Gyula, Varga János Pölhős Vince, kultúrtársaknak és mindazoknak, akik e szép tartalmas műsor betanításával, rendezésével és lejátszásával közreműködtek Nagycsalomia kulturális felemelkedésében. Maszarovics Piroska, a CSEMADOK helyicsoport elnöke. Az év elején a garamkövesdi állami birtokon is megindult a kultúrmunka. Az iskolás gyermeke :kel betanultunk öt egyfelvonásos vígjátékot, azzal a céllal, hogy az előadások bevételéből a nemrég kapott kultúrhelyiségűnket fel. szereljük A legnagyobb érdem Fábián Imre intéző elvtársat illeti, aki a legmesszebbmenően támogatta kultúrtevékenységünket. Másodsorban alkalmazottainkat illeti dicséret, akik fáradságot nem ismerve tanulták a szerepeiket és Így támogattak bennünket kitartó munkájukkal. A bajkai CSEMADOK-csoport elnöke is a legnagyobb támogatásban részesített bennünket. Tiszta bevételünk 6356.— Kčs. Tekintette) arra, hogy nálunk nincs villany, szeretnénk egy táska-rádiót venni, a még fennmaradt összegből pedig a helyi if júság részére könyveket és társasjátékokat. További célkitűzésünk egy könyvtár létesítése, amit újabb színdarabok bemutatásával fogunk valóra váltani. Remélem, hogy további munkánkat is épúgy fogják támogatni dolgozóink, mint eddig támogatták, mert csak így tudjuk megvalósítan' célkitűzésünket: „Kultúrát a népnek, a népből, a népért!" Barics István munkáslevelező. A Falu járó Színház magyar művészegyüttesének műsora Vágvecse, 1951 február 15. Ha asszonyé a gyeplő.. 1951 február 16. Hübele Balázs mint király. 1951 február 16. Kecskettej. Komárom, 1951 február 17. Ha asszonyé a gyeplő. 1951 február 18. Hübele Balázs mint király. 1951 február 18. Kecsketej. . Itt levágni! Alulírott megrendelem a PÁRTELET címfi folyóiratot Pontos címem: Név: „. lakhely: utolsó posta: foglalkozás: házszám: járás: Az előfizetési dijat — egy évre 35 Kčs — a postai befizetőlap megküldése után 8 napon belül átutalom. A megrendelőlap az alábbi címre küldendő: A PARTÉLET kiadóhivatala, Bratislava, Michalská 27