Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-09 / 34. szám, péntek

k£val a több és jobb termést. Ha egyre növekedö igényeinket ki akarjuk elégíteni, akkor az új, hogy úgym nodjam, fiatal módszerekhez kell folyamodni, még pedig gyorsan. Ezeket az új módszereket Gottwald és Slánsky elvtársak a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának ülésén egy évvel ezelőtt, az EFSz-ek magasabb típusaiban, vagyis a föld k öz ö s megművelésében jelölték meg. Ezeket a feladatokat elsősorban fiatalságunk van hivatva terjeszteni és teljesíteni. A hatalmas feladatok megoldásához pedig politikailag fejlett, tisztánlátó, a tudományban jártas és a technika bonyolult eszközeit biztosan használni tudó népre van szükség. Régebben a tudomány és a technika egyedüli birtokosai a kapitalisták voltak. Az egyetemek kapui, de még a középiskoléká is csak „jobb" családból származó szülök gyermekei előtt nyíltak meg, nem pedig a „csőcselék" vagy a „büdös" paraszt előtt, akik szerintük nem érdemesek a tudásra. Ma ezek az iskolák főleg a dolgozó ifjakat várják tárt karokkal, vagyis azokat, akikben megvan a biztosíték, hogy mint új értelmiségiek, hűen fogják szolgálni dolgozó népünk ügyét, a szocializmust. Régebben a tudomány nagyon erős fegyver volt a burzsoázia kezében a dolgozók elleni harcban. A tudományt és technikát a dolgozók kegyetlen elnyomására használták és még ma is használják a kapitalista országokban. PéliJa erre Korea., Vietnam, a Fülőp-szigetek, a többi gyarmatok s az országok, ahol a technika és tudomány segítségével gyilkolják halomra a dolgozó népet. Mi már abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ez a két hatalmas fegyver hazánkban csak a mi rendelkezésünkre áll. Legyetek tehát jó tanulók, fiatal elvtársaink, váljatok a tudomány és a technika tulajdonosai, mestereivé. Ma minden előfeltétele meg van ennek. De egyről soha meg ne feledkezzetek, hogy csak az lehet jő orvos, mérnök, tanitő, tanár vagy technikus, aki politikailag tisztán lát és nem szakad el a munkástömegektöl. vagyis hü marad az osztályhoz, melynek sorából kikerült! Békés építőszándékainkat úgy törekszenek megakadályozni a kapitalisták, hogy még borzalmasabb háborúba akarnak sodorni bennünket, az egész emberiséget. Hja Erenburg, a nagy szovjet író, egyik beszédében a következőket mondta: „A háború nem istencsapás, mint a vízözön vagy a földrengés, a háborút emberek csinálják, ha pedig emberek csinálják, azt emberek meg is tudják akadályozni". Ha az előb felsorolt kemény feladatokat tőlünk telhetőleg a legjobban teljesítjük, akkor meg fogjuk akadályozni az amerikai imperialisták és gaz ügynökeiket a hazaáruló Ottók, Zsigorok és az egyházi főpapi köntösébe bújt, népeink legnagyobb ellenségeit, Vojtassák, Buzalka, Gojdics és társaikat gaz terveik végrehajtásában. Meg kell tehát tanulnunk engesztelhetetlenül gyűlölni a rosszat, a kegyetlenséget, a háborút, az ellenséget — a kapitalizmust! De ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy eredményesen harcolni a háborús gyujtogatók gaz szándékai ellen csak úgy tudunk, ha megtanuljuk szeretni mindazt, ami jó, szép és igazságos, a közösséget, a szocializmust. Ha megtanuljuk igazán szeertni a mi szeretett Csehszlovák Népköztársaságunkat és a benne élő cseh, szlovák, ukrán testvéreinket és a mi drága Gottwald elvtársunkat! Ha megtanuljuk forrón szeretni a mi felsza ba^ítónkat és igaz barátunkat, példaképünket, a szocializmus hazáját és a béke őrét, a nagy Szovjetúniót! Ha határtalan szeretetet tanúsítunk a világ dolgozóinak nagy vezére, Sztálin elvtárs iránt! A küldöttek lelkes tapssal és szűnni nem akaró felkiáltásokkal éltették a Pártot, Sztálin, Gottwald és Široký elvtársakat. A MUNKAÉRTEKEZLET VITAJANAK LEFOLYASA. Fábry elvtárs után Hrubják Emil elvtárs a ČSM magyar osztályának kultúrpropaganda előadója tartotta meg beszámolóját „A kultúr- és propagandamunka kiszélesítéséről". Előadását az Ifjúsági Szemle következő számában ismertetjük. Hrubják Emil elvtárs beszámolója után megindult a vita, amely másnap délelőtt folytatódott. Az értékes hozzászólásokból kirajzolódott a magyar ifjúság helyzetének, problémájának és munkához való viszonyának képe. Egri Viktor elvtárs, az Uj Szó szerkesztője, hozzászólásában hangsúlyozta a szocialista kultúra felsőbbségét, hivatását és feladatait. Élesen rámulatott azokra a hibákra, melyek kulturális életünkben fellelhetők és rámutatott azokra a tényekre, amelyek a hibák kiküszöbölését lehetővé teszik. Forgács Olivér elvtárs, a losonci jáiás instruktora felvetette a magyarnyelvű ifjúsági sajtó kibővítésének fontosságál. Hangsúlyozta, hogy funkcionáriusaink csak akkor tudnak jó munkát végezni, ha a sajtó állandóan segíti őket munkájukban, ha a sajtóban állandóan tájékozódnak feladataikról. Felszólalásának további részében kérte a központ magyar osztályát, hogy több kultúranyagot küldjön a helyiszervezeteknek. Tauses Vera rimaszombati kultúrieferens arról a feladatról beszélt, amelyek a lányok beszervezésénél ránk hárulnak. Meg kell indítani harcunkat a lányok maradi gondoskodása ellányok maradi gondolkodása elszocializmus építésében és a szervezeti munkába való bekapcsolódásukban. A lányok ma egyenrangúak a férfiakkal, munkájuk elengedhetetlen a szocializmus építésénél. AZ IFJÜSAG POLITIKAI NEVELÉSÉRŐL. Szőke József elvtárs, az ifjúság politikai neveléséről beszélt. Négy pontban határozta meg, hogy mit értünk az ifjúság politikai nevelése alatt: 1. Harcot az emberek az ifjúság tudatában levő kapitalista csökevények ellen, az ifjúság eszmei és kultúrális színvonalának emelésével. Ezek a kapitalista csökevények az elkésés a munkából, vagy az elmaradás, a polgári jellegű mulatozás, a nép, az állam tulajdonának rongálása, a politikai közömbösség, stb. Ezek ellen kell igen erélyesen felvennünk a harcot. 2. Az ifjúság politikai nevelése azt jelenti, hogy Marx, Engels, Lenin, Sztálin nagy eszméivel lelkesítjük az ifjúságot, hogy megmagyarázzuk nekik Pártunk és kormányunk politikáját, feltárjuk előttük rendszerünk előnyeinek nagyságát. Jelenti továbbá, hogy rámutassunk, milyen terhes volt múltban fiatalnak lenni, jövő és kilátás nélkül és milyen nagyszerű ma a fiatalság sorsa, amikor minden út nyitva áll előttünk. Ezt kell ifjúságunkban tudatosítanunk. 3. Az ifjúság politikai nevelése azt jelenti, hogy megmagyarázzuk a népünk előtt álló feladatokat, megismertetjük vele Pártunk dicső történetét, hogy népünk és az egész világ dolgozóinak vezérét állítjuk eléje példaképnek. 4. Az ifjúság politikai neveié; se azt jelenti, hogy a haladó tudományok szeretetére és tiszteletére, minden reakciósnak, maradinak és korhad tnak gyűlöletére tanítjuk ifjúságunkat. Ismeretekkel gazdagítani az ifjúságot, szélesíteni kultúrális és politikai látókörét — ez a hivatása mindenkinek, aki az ifjúság politikai nevelésével foglalkozik. A mi társadalmunknak létérdeke, hogy a politikai életbén minden becsületes dolgozója résztvegyen és minél szélesebb népréteg politikailag képezze magát. Ezért van olyan óriási jelentősége az ifjúság politikai nevelésének. Pártunk igen fontos feladatokat állított szervezetünk elé az ifjúság politikai nevelésében. Ez a feladat két részre osztható: Előszói segítséget nyújtani az összes állami és társadalmi szerveknek, amelyek az ifjúság nevelésével és oktatásával foglalkoznak. Másodszor szervezeteink nyújtsanak az ifjúságnak politikai nevelést és oktatást elsősorban vezetőik útján. Minden iigyet, amellyel szervezetünk foglalkozik, át kell, hogy hasson politikai tartalom. Politikai oktatásunkat tehát nem szabad azoktól a gazdasági feladatoktól elszakítani, amelyek megoldásában ifjúságunk részt vesz. Ha ezt nem tartjuk szem előtt, politikai oktatnunk céltalan „politizálgatássá", „okoskodássá" válik, í Ifjúságunk politikai oktatása elsősorban az aiapszervezetekre hárul. Minden tagunknak tanulnia kell ós meg kell szerveznie a szükséges politikai ismereteket. Minden tagunkat meg kell győzni arról, hogy egyik legfontosabb feladata a tanulás. Még funkcionáriusaink jelentős részének is rossz a viszonya a tanuláshoz. Közülük néhányan nem vesznek kezükbe könyvet, azt gondolják, hogy ők már mindént tudnak. Az ilyen elbízakodottaknak meg kell magyarázni, hogy ifjúságunk vezetője, szervezője csak az lehet, aki állandóan tanul. Mások arra hivatkoznak, hogy egész nap el vannak foglalva és nincs idejük a tanulásra. Próbáljanak ezek az elvtársaink naponta legalább egy-két órára leülni a könyv mellé és meglátják, jobb munkát fognak végezni. Konferenciánkon felmerült az a kérdés, hogy kikre bízzuk ifjúságunk politikai nevelését, a politikai körök vezetését és előadások tartását. Elsősorban azokra a fiatal elvtársainkra ke'l bízni ifjúságunk politikai nevelését, akik elvégezték a kerületi vagy központi politikai iskolánkat, akik politikailag elég képzettek és politikai tudásukat, lelkesedésüket át tudják adni a többi fiataloknak is. Másodsorban a politikailag fejlett ifjú tanítóinkra, fiatal pártfunkcionáriusainkra, ifjúsági szervezetünk funkcionáriusaira. Szervezeteinknek azonban meg kell érteniök, hogy politikai oktatásunk nemcsak politikai körök szervezéséből és előadásokból, hanem politikai köny vek olvasásából, szocialista regények megszerettetéséből is áll. Különösen fontos, hogy ifjúságunkat a jó könyvek, a szocialista irodalom szeretetére neveljük. Éppen ezért fontos, hogy szervezeteink mindenhol felállítsák a könyvtárakat. A könyv óriási segítséget jelent minden kultúrember életében. Könyvekből ismerjük meg, hogyan éltek az emberek a múltban és hogyan élnek más országokban. Könyvekből ismerjük meg a természet gazdagságát és változatosságát, a tudomány és technika nagyszerű vívmányait. A könyv megismertet bennünket a rnult ós jelen legnagyobb embereivel, qzok gondolataival és érzéseivel. A jó könyv tágítja az ember á'.'körét, gazdagítja értelmét. M ács József elvtárs, felszólalásában a következőket hangsúlyozta: — Ez a konferencia megmutatta azt az irányt, amelyen haladnom kell. Figyelmeztetett, hogy akkor leszek újtípusú építője hazámnak, ha minden percet felhasználok arra, hogy ismereteket szerezzek, ha az elméletet úgy kapcsolom össze a gyakorlattal, hogy az a legparányibb részében is a nép érdekét szolgálja, ha ellenállhatatlan agitátora leszek a CsISznek mindenütt, ahol szükséges. Valamennyien azzal az elhatározással indulunk munkahelyeinkre, hogy olyan agitátorai és szervezői leszünk ifjúsági szervezetünknek, akik példamutatásaikkal nevelik a közösséget a munkához való kommunista viszony kialakításában.