Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-09 / 34. szám, péntek

1951 február 9 UJSZ0 Mindentudó kioszk a moszkvai Szverdlov-léren A kioszk kis ablakán át zöldelő új virágágy, a Nagy Színház megfiata­lodott épülete és a Központi Áruház díszes tornya látható. • Könnyen ki­találni — már akinek —, hogy ez a kioszk a moszkvai Szverdlov-téren, a szovjet főváros legnépesebb helyén Ott ülők a kioszkban Jelena Petrovna Finiszonéval, a Tudakozódó Iroda munkatársával, akit telefonok, telefonkönyvek, lak- és névjegyzékek egész sokasága vesz körül. Ugyan miféle kérdésekkel fordul ide naponta száz és száz ember, mi az, ami ér­dekli őket? Jelena Petrovna szakszerű gyorsa­sággal lényegében fogja meg a kér­déseket és nyomban írásos választ ad rájuk. Ritkán tekint a körülötte fekvő könyvekbe, de szükség esetén betelefonál a „vezérkarba", a Moszk­vai Tudakozódó Iroda központjába. — Van-e légi összeköttetés Alma Atával? — Van, jegyet itt a közelben, a Lyublyanki-sorban válthat. Az ablakon kedves leányarc. Ke­ményre fonott fekete copfok. Fején tübetejka-sapka. — Hol találom meg a Moszkvai Jogi Intézetet? — Uzbekisztánból jött? Tanulmánya­it folytatja? — Jelna Petrovna beszél­get, de közben egy cédulára felírja az intézet pontos címét. Ugyanak­kor a trolibusz számát is, amellyel az üzbég diákleány az intézetbe utazhat. Néhányszáz ember fordul naponta kér­déssel Jelena Petrovnához. A Moszk­vai Tudakozódó kioszkja havonta egy­millió címmel, felvilágosítással szol­gálnak. — Megkereshetném-e a maga se­gítségével a barátomat? — kérdezi egy 40—45 év körüli tengerészkabátos férfi. Maga elé fekteti a kérdőívet, kitölti a pontokat, közben láthatóan zavarba jön. — Hát hogy hol született, azt nem tudom. Valahol Szibériában. Milyen megye, kerület, arra sem emlékszem. És születésének évét sem tudom. Körülbelül olyan idős, mint én, 45 év körüli. Együtt szolgáltunk az Északi Hajórajban, egyazon csatahajón. Iga­zán sajnálnám, ha nem találkoznék vele... A tengerész türelmesen megvárja, amíg a központi bejelentőhivatalban felvilágosítást adnak Jelena Petrov­nának Nikoláj Petrovics Novikov tengerészről, aki valahol Szibériában született és 40—45 év körüli ember lehet. Eközben Jelena Petrovna felvilágo­sítja a sorbanálló embereket arról, hogy miként juthatni el a Felsőokta­tásügyi Minisztériumba, hol található egy vésnök és milyen intézetben ta­nítják a szőnyegszövést. A tengerész Felajánlások a májust köszöntő munkaversenyben A turany-i Drevona n. v. élüzemé­nek dolgozói a májuselötti munka­verseny keretében felajánlották, hogy az 1951. év tervét 103 százalék­ra teljesítik. A terv túlteljesítését az üzem dol­gozói többek között úgy akarják megvalósítani, hogy gondoskodni fognap a gépek karbantartásáról, a fa nyersanyag jobb kihasználásáról!, a legkisebb mértékre csökkentik a szí­mesifémek használatát és egy kilovatt­órának termelékenységét 6 százalék­kal emelik. A kötelezettségvállalások értelmé­ben elmélyítik az üzemben a szocia­lista munkaverseny magasabb for­máit. Ez irányban szép eredményeket értek el, különösen az élmjunkásmoz­galom kiszélesítésében. Az üzem al­kalmazottainak 53 százaléka már januárban élmunkás volt. 1950 de­cember elején az élmunkások szá­ma az üzem alkalmazottainak 33 szá­zalékát tette ki. Januárban az üzem műszakijai védnökséget viáillaltak az egyes termelési központok fölött. A dolgozók kötelezték magukat, hogy havonta legalább hét újítójavaslatot nyújtanak be, de csak a január máso­dik felében benyújtott újítójavasla­tok számla elérte a hatot. A jászói téglagyárból A jászói téglagyár munkásai nem­csak a norma teljesítésére, hanem túlteljesítésére törekednek, mert tud­ják, hogy ezzel hozzájárulnak hazánk békés előrehaladásához. Megértették Gottwald elvtárs szavát, hogy ezt az előrehaladást csak úgy érhetjük el, ha egyre többet és jobban termelünk. Ezzel biztosítjuk békénket is. Nem szabad azonban megelégednünk azzal, ha mi magunk vagyunk élmunkások. Kötelességünk minden munkástársun­kat megszervezni, hogy részt vegyen az élmunkásmozgalomban és a mun­kaversenyben. Felszólítom ezért Hiblár Béla és Vacsur József munkástársaimat, hogy kövessék példámat és váljanak ők is élmunkásokká. Büszkén in­dítványozom a munkaversenyt, mert, mint élmunkás 1951 januárjá­ban normámat megszilárdítottam és 180.16%-ra teljesítettem. Vállalt kötelezettségeimet továbbra is teljesíteni akarom és azt ajánlom a keletszlovákiai téglagyári munkások­nak, hogy hasonló módon járuljanak hozzá a szebb és boldogabb jövő, a szocializmus felépítéséhez. Hazánkban ötéves tervünk harmadik évén dolgo­zunk és tőlünk függ, hogy az ötéves tervet sikeresen be is fejezzük. Márton István téglagyári munkás, Jászó. II kőkitermelő ipar össz-szlovákiai értekezlete Február 2-án és 3-án tartották meg Konradovceban a kőipari dolgozók össz-szlovákiai értekezletét, amelyen az egyes üzemek élmunkásai, újítói, vezető műszakijai és igazgatói vettek részt. H. Ramics mérnök, körzeti igaz­gató, beszédében értékelte az elmúlt év munkáját. Rámutatott a szocialista munkaversenyben és az élmunkásmoz­galomban feltűnt hibákra. Majerszký György. Korponáról a vita során rá­mutatott arra, hogy a tervteljesítés fogyatékosságait a nyugatszlovákiai kőkitermelő iparban azzal lehet meg­szüntetni, hogy az öregebb minősített munkások foglalkoznak az új, még nem kiképzett erőkkel. Még ez évben Konradovcén tanoncinternáfust ren­deznek be, mivel a szepesváraljai ta­noncotthon már nem elégséges. Az értekezleten az egyes üzemek május l-re felajánlásokat tettek. Első negyedévi tervfeladataikat március 10-ig teljesítik A Nyitrai Malmok Nemzeti Vállalat I érsekújvári üzemének "dolgozói béke­kötelezettségvállalások keretében fel­ajánlották, hogv a tervelőírás szerinti rr unkatermelékenységet az fttéves terv harmadik évének első félévében a ga­bona őrlésénél 1.2 százalékkal fokoz­zák, vagyis 418 q gabonát őrölnek ter­ven felül. A munka termelékenységé­nek fokozásával a harmadik terVév el­ső félévének tervét 101.2 százalékra teljesítik. Ennek a kötelezettségválla­lásnak sikeres teljesítése érdekében a zsáktöltésnél dolgozók csökkentik a széttépett zsákok százalékszámát az eddigi 2 százalékról 0.7 százalékra, amivel 1320 darab papírzsákot takarí­tanak meg. A parikaörlőmaiom dolgo­zói is felajánlották, hogv a harmadik tervév első negyedévének termelési tervét 20 nappal korábban, vagyis március 10-ig teljesítik száz száza­lékra. Ezt az eredménvt a szocialista munkaversenynek további kiterjeszté­sével érik el, úgy, hogv az üzem dol­gozóinak az eddigi 50 százaléka he­lyett 61 százaléka vesz részt a mun­kaversenyben. További 7 alkalmazottat szerveznek be az élmunkásmozgalom­ba, kiszélesítik az újítómozgalmat, a lehető legkisebb mértékre csökkentik az elmaradásokat és 2 százalékkal csökkentik a selejtet a paprika cso­magolásánál. A munka termelékeny­ségének fokozása mellett a malmok dolgozói emelni fogiák termékeik mi­nőségét is. A város és falu közti kap­csolatok megsz'lárdításának keretében fokozzák tevékenységüket a jasovi Egységes Földműves Szövetkezetben, amely fölött politikai, kulturális és propagációs védnökséget vállaltak. Az üzem ezenkívül több műszaki bri­gádot szervez meg mezőgazdasági gé­pek javítására. Az adminisztratív al­kalmazottak több EFSz-ben a hektár­hozamok fokozása érdekében szak­oktatást rendeznek a panrikatermesz­tésr.51. félreállt és azt mondja: „Mégis nagy­szerű lesz, ha megtaláljuk." Végre a központi bejelentőből tele­fonon megérkezik a válasz: Moszkvá­ban közel negyven olyan Novikov él, aki Szibériában született. Kor, kereszt­név és atyai név után megfelel — öt Novikov. íme, az öt cím. Meg van elégedve? ... Most vágjunk elébe az esemé­nyeknek: a tengerész estefelé újra ott áll a kisablak előtt, de már nem egye­dül. — Megtaláltam! — kiáltja ragyogó örömmel. — Itt az igazi Novikov, tes­sék, gyönyörködjék benne! Már a második cím igaznak bizonyult. Persze, hogy nem találtam otthon, de felke­restem a szolgálati helyén. Itt dolgo­zik a szomszédban a minisztériumban. A kioszk előtt eközben elég tekin­télyes sor képződött. Egy dúshajú, kamasziegény kifejezetten nagy tü­relmetlenséget árult el, mert ismétel­ten odatolakodott Jelena Petrovnához és némi rosszalással pillantgatott a tengerészekre: Na jó, megtaláltátok egymást, örvendezzetek, minket azon­ban ne zavarjatok. Vannak még sok­kal komolyabb dolgok a födön. — Hol székel — kérdezte végül — a Vándormadarak Társasága? — A Vándormadarak Társasága ed­digelé még nem jelentette be címét — mondta Jelena Petrovna alig-alig visszatartva nevetését. — Hogyan? — kérdezte a legényke. — Ilyen társaság régtől fogva léte­zik. Fogtam egy madarat, amelynek gyűrű van a lábán. A gyűrűt át kell adnom a társaságnak. — Minden világos, fiatalember — mondja Jelena Petrovna — pár szót ír és átadja a kérdéses címet. Adódnak olykor kérdések, melyek még Jelena Petrovnát is zavarba hoz­zák. — Hol található — kérdezi egy tíz év körüli leány — a napfogyatkozást intéző bizottság? — És makacsul is­mételgeti, hogy a napfogyatkozást egy különleges bizottság irányítja. Ma 35 különféle szakembert keres­nek a kioszkban. Kellenek: esztergá­lyosok, lakatosok, expedítorok, rak­tárnokok, könyvelők, mérnökök, tit­kár-gépírónők, szerelők — amennyi van. Az igénylések alig egyharmadát sikerült kielégíteni... Az elegáns fiatalembert piszeorrú fiú váltja fel. Kiderül, hogy Jelena Petrovna régi ismerősei közé tartozik. — Még egy földimet akarnám meg­keresni, legyen szíves. — A tegnapit megtaláltad? — Azt, igen. A piszeorrú a faluból jött fel Moszk­vába a bátyjához. A hetedik osztály­ba jár. Célul tűzte ki, hogy felkeresi valamennyi földijét, aki csak Kaszi­novából került a fővárosba, ötöt már meg is talált. Köztük van a „Mano­méter"-gyár mestere, egy gyógy­szerész a Tagánkán, egy házvezető­ség lakatosa, a milícia egy ezredese és végül a Vörös kapunál levő magas­építkezés egy mérnöke. Most legújabb földi felkutatása van soron. Azt mond­ják, hogy tábornok és Moszkvában lakik. Esteledik. A főváros hivatalaiban véget ér a munkanap, a tér egyre népesebb lesz. A Tudakozóban is érez­hetővé válnak a „konjunktúra" ez órái. Jelena Petrovna gyorsan és gon­dosan dolgozik, egyetlenegy sorban­állót sem hagy figyelmen kívül. Közli a kérdőkkel, mikor indul a szibériai expressz, megadja a minisztériumok és a közönséges emberek lakcímét, tanácsokkal szolgál, miként töltsék el a fővárosban tartózkodó vidékiek a pihenőnapot, hol található kristály­lakk, megmondja, hogy melyik inté­zetben gyógyítják a krónikus csuklást és hogy vétetheti fel egy apa a fiát az ipariskolába, úgyszintén, hol talál­ható meg egy elveszett kisleány.. . Teljességgel váratlan kérdés: — Hol adjam át ezt a mammutcson­tot? Szakállas öreg néz ránk érdeklődve és világos szeme kétséget árul el: „Ugyan megmondják-e?" — Honnan vette ezt a mamutcson­tot? — Találtam. A szakállas ember kubikosmunkán van Tucskovo állomás közelében és minap nagy mélységben óriási cson­tot fedezett fel. Igen sok ember meg­nézte a csontot és valaki felvetette a kérdést: — Nem mammutcsont-e? — At akarom adni a tudomány ré­szére — fejezte be elbeszélését a ku­bikos. Az asszonyhoz, aki a kioszkban dol­gozik, szakadatlanul érkeznek a leg­különfélébb kérdések: Hol gyártják a görbe tükröket? Milyen napra esett 1938 december 6-a? Hol szerezhető be búvárruha? Nemsokára jönnek a labdarúgódrukkolók és körülveszik Jelena Petrovnát. őket csak egy kér­dés érdekli: a Dinamó-páyán lezaj­lott utolsó mérkőzés eredménye. A Tudakozóban végéhez közeledik a munkanap. (Riport a moszkvai Ogonyokból) Üzenet Velek József kertésznek, Felsőpatonyba Kedves Velek elvtárs, a leveledbe foglalt panaszodat és kritikádat nincs, módunkban mindaddig kivizsgálni vagy leközölni, amíg megfelelő ada­tokkal nem szolgálsz a hibát elköve­tett személyeket Illetőleg. Ilyen ál­talános vonatkozású kritikát sem te, sem mi nem tudnánk kellően alátá­masztani. Várjuk erre vonatkozó vá­laszodat. A füleki Kovosmalt öntő mun­kásai nevében beküldött névtelen le­velet, mint hasonló esetekre több íz­ben felhívtuk levelezőink figyelmét, nem közöljük. MunJoáislevelezőink ne­vüket bátran és büszkén odaadják kritikai cikkeik al'á is és az ilyen névtelen panaszt csak gyávaságnak vagy valótlannak tekinthetjük. Az TJ í Szó munkáslevelezS szerkesztősége. Hol a hiba? A lévai Onix-üzemben dolgozó munkások közül hárman: én, alulírott, Varga István, Lenoch Lajos, Hrúz József kötelezettséget vállaltunk, hogy fokozni fogjuk a munka terme­lékenységét. Biztosítani akarjuk ha­zánk mielőbbi felvirágoztatását, erő­síteni akarjuk a békét és az általános jólétet hazánkban. Munkánk menetét azonban egyes dolgok még hátráltatják. Kérjük az üzem vezetőségét, hogy ne félkész árut küldjenek, mert az üzemben azt könnyebben, jobban és olcsóbban elő­állíthatják, mint nálunk, a Beszterce­bányára kiküldött munkacsoportnál. Tudjuk, hogy az üzemben kevés a munkaerő, de azt tanácsoljuk, vezes­sék be a többszöri munkaváltást és akkor menni fog a dolog, Nem beszél­ve az adminisztratív munkaerőkről, akik egynéhány, valóban túlterhelt hivatalnok kivételével, elég idővel rendelkeznek és' még sem azon törik a fejüket, hogy hol tudnának papírt vagy időt megtakarítani, hogy miként segíthetne egyik a másiknak, hanem többnyire arra törekszenek, hogy va­lamilyen ürüggyel kilépési engedélyt kapjanak és kimehessenek a kapun. Tudják-e ezek a munkaerők, hogy miért vállalunk mi kötelezettségeket? Talán tudják is, csak nem akarják tu­domásul venni, mert nem érzik magu­kat egységeseknek a testi munkások­kal és nem hat rájuk elég figyelmez­tetően a Wall Street riadója. Mi, dolgozók, békét akarunk, har­colni akarunk és fogunk harcolni a békéért. Hiába akarnának minket té­ves útakra vezetni, mi tudjuk, hogy az út, amelyen elindultunk a szebb és boldogabb jövőhöz, ötéves tervünk sikeres befejezéséhez vezet. Ne féljünk ezért elvtársak a kriti­kától és önkritikától, nézzünk utána, hogy ki mennyit és hogyan termel, miért kapja a fizetését? Varga István, az Onix-üzem munkása, Léva A komáromi kikötőmunkások példaadása A munkásosztály öntudatos fiai mindenütt megtalálják a módját, ho­gyan támogathatják a szocialista fej­lődés és a béke ügyét. Míg a francia kikötőkben és más kapitalista orszá­gok kikötőiben a rakodómunkások megtagadják az imperialista gonosz­tevőktől a hadianyag rakományozását, az alatt a komáromi kikötőmunkások egyre fokozzák munkájuk termelé­kenységgét. így adnak visszhangot az „Építsd hazádat — erősíted a bé­két" jelszóra. A kikötőben dolgozó elvtársak, amint azt az üzemi párt­szervezet évzáró közgyűlésén is ér­tékelték, a munkn jobb megszervezé­sével, a gépberendezés állandó töké­letesítésével, a munka versennyel és az élmunkásmozgalommal elérték, hogy néhány alkalmazottat felszabadíthattak más iparágazatok számára, amelyek pillanatnyilag több munkaerői igényel­nek. Mindamellett kötelezettségükhöz híven 125%-os teljesítményt nyújtot­tak. Az egész üzemben átlagosan 123-%os normateljesítményt értek el. A kikötőmunkások felülvizsgálták a normákat is és 11.25%-os normaszi­lárdítást kértek Az elvtársak ünne­pélyesen aláírták az 1951. évi normák biztosításáról szóló szerződést is ab­ból az alkalomból, hogy mint a minta, szerű kollektív munkaverseny győz­teseinek a közlekedésügyi megbízott és miniszter elvtársak vándorzászlót adtak át nekik. 1950 december 14-én lett az üzem élmunkásüzemmé és munkásai közül sokan kijelentették, hogy az elnyert vándorzászlót nem egykönnyen adják ki kezükből. A komáromi kikötőmun­kások valóban munkájukkal harcolnak a békéért, amint ezt normájuk állandó túlteljesítésével tanúsítják. A multévi munkaeredmények ér­tékelésekor megállapították az elvtár­sak, hogy az áru átrakásához szük­séges időt 3896 órával megrövidítet­ték, ugyanakkor pedig az átrakomá­nyozott áru mennyiségét 3.4%-kal emelték. A kikötőmunkások becsületesen el­végzett munkájukért megfelelő el­lenértéket kapnak. Molnár elvtárs élcsoportja például a mult évben 2,219.738.70 Kčs-t ke­resett. Ez azt jelent:, hogy az él­csoport egy emberének órabére 76.8 Kčs-t tett ki. Ez szinte hihetetlennek tűnik, de így van. Mindez azt bizonyítja, hogy az ál­landó normaszilárdítás mellett is óra­bérük az 1948. évhez viszonyítva nö­A CSEMADOK bratislava he- j lyicsoportja február 11-én, va- \ sárnap reggel 8.30 órakor tartja i évzáró közgyűlését a Vazov utca ] 2. sz. alatti helyiségében. Ezzel kapcsolatban felhívjuk a ] kultúrtársak figyelmét arra, hogy j kedden és csütörtökön este 17— ] 21 óráig ugyancsak a Vazov ut- i ca 2. sz. alatti helyiségben kifi- ; zethetik tagdíjhátralékukat, ame- j lyet az évzáró taggyűlésig aján- j • latos rendezni. í A vezetőség. ) vekedett, vagyis azóta amióta a munkásosztály megszilárdította hatal­mát, a kikötőmunkások órabére 71 százalékkal emelkedett. A termelési költségek a munkafo­lyamat megjavításával ennek elle­nére 12.05%-kal csökkentek és ter­mészetesen így megnövekedett az üzem általános jövedelme. A kikötőmunkások tehát a vándor­zászlót valóban megérdemelték. Az elért nagyszerű eredmény nem kis mértékben az üzemi pártszervezet és a pártszervezeti bizottság érdeme, mert a pártszervezet a politikai irány­vonal helyes érvényesítésével az egész üzemet bekapcsolta a szocialista mun­kavérsenybe. Helytelen lenne azonban megeléged­ni az eddig elért eredményekkel. Még jobban kell törődni az üzemmei és még több figyelmet kell szentelni a munká­sok eszmei nevelésének, hogy maga­sabb fejlettséget elérve, könnyebben legyőzhessék a világbéke megvédel­mezéséért folyó harcban a rájuk há­ruló feladatokat. Harcinlk József járási pártoktató, Komárom. » m>» M» M» MI M» MM »t» M> M M> » H< IHMMM (D Gyorsaság, felkészültség és szolgálatkészség Bot baxumliraíMhehnkka, Ai ttóvu tór, J ^„„deiéb^, ncra ^"Wl, „jtad&om ^ eipjármOvoetóiniat Aeitziiurf « » 1 O • « • ' 0 I « i I 1739/V UJ SZO, a csehszlovákiai magyar dolgozók napilapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava, Jesenského 8. sz. Telefen: szerkesztőség 262-77 és 347-16, kiadóhivatal 262-71. FÔ­és felelősszerkesztö: Lőríncz Gyula. Keladó és irányító postahivatal: Bra­tislava n Nyomja és kiadja a Prav­da Nemzeti Vállalat Bratislava. Kéz­iratokat nem adunk vissza Előfize­tés 1 évre 540 % *vre 230 , V 4 évre 135 , 1 hónapra 45.— Kčs. A hetilap (csütörtöki szám) előfize­tése 1 évre 150.—. Vfe évre 75.—, % évre 40.— Kčs A KEPES­KONYV előfizetése egv évre NÉP­NAPTAR-ral együtt 100 Kčs.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom