Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-09 / 34. szám, péntek

tiszteletére iobb munkateljesítményt nyújt. Tagtársaink az üzemekben és munkahelyeiken általában kötelezik magukat, hogy eddigi munkanormáikat felülmúlják, a termelés minőségét megjavítják, hogy a szocialista munkaversenyben utóiérik legjobb elvtársaik tel iesitményeit. Fontos, hogy ezt a módszert tovább fejlesszük és ifjúságunk között népszerűsítsük! A BR1GADMUNKARÔL. Már többször is tettünk említést a brigádosokról, de ez nem elég, ezzel a kérdéssel külön is foglalkozni kell. mert míg a nyugati kapitalista államokban sok millióra rúg a munkanélküliek száma, addig nálunk munkáshiánv van. De mi mégis azt akarjuk, hogy gyors ütemben növekedjék dolgozó népünk életszínvonala és ehhez sokban hozzájárulhatunk önkéntes brigádmunkával. Ifjúsági építkezéseink azonban nemcsak gazdaságilag jelentősek. Az ifjúsági építkezéseken olvan emberek fejlődnek ki. akikre társadalmunknak szüksége van A FEL NEM FEDETT MUNKASTARTALÉKOKRÓL. A munkáshiánv kérdésével szorosan összefügg a munkástartalékok feltárásának ügye is. A kongresszusunkat előkészítő kampányban nagy súlvt kell fektetnünk e kérdésre. Eddig nem tanultuk meg a tartalékokat kellőképpen feltárni és azokat a termelési erők további fejlesztésére felhasználni. Azokról a tartalékokról van szó. amelyeket a munkában való helves és tervszerű bevonással érhetünk el üzemeink kapaci'ásának jobb felhasználásával. helves műszakihasználásával. helves műszaki, gazdasági normák bevezetésével. Ezzel szorosan összefügg a szocialista jutalmazás kérdése, a szocialista munkaverseny fejlődése, a fogyatékosságoknak bírálata és önbírálata útján való bátor leleplezése. NÉHÁNY SZÓ A PlONtR MOZGALOMRÓL. A pionirmozgalom csehszlovákiai méretben rohamosan hatalmas gyermekmozgalommá nőtt, de sajnos, a magvar gyermekek beszervezésével lemaradtunk Elvtársnők. elvtársaki Legyen kultúrpropaganda munkásaink konferenciája döntő lépé' és ugródeszka a magyar gyermekeknek a pionírmozgalomba való beszervezésére. Kultúrpropaganda munkásaink erkölcsi kötelessége törődni a magyar gyermekek szoorl's'n szellemben való nevelésével az Iskola padjain kívül is. Mindannyiunk feladata törődni azzal, hogv a Szlovákiában élő magyar gyermekek valóban öntudatos, tevékeny emberekké nőj lenek fel, akiket már nem terhel a kapitalista mult. Befejezésül összefoglalva hangsúlyozom fohát hogv e'ő kel! készíteni Kongresszunkat a dn'«ozó és tanuló ifjúság legszélesebb részvételével. A tagok százezreit lelkes, öntudatos és odaadó hazafiakká kell nevelnünk, hazánk szocialista jövőjének igazi képviselőivé. Egész ifjú nemzedékünket át kell hatni építő hazafias lelkesedéssel. Száraz elvtárs beszámolóját ezekkel a szavakkal feiezte be: Elvtársak! Előre a kongrešzszusi előkészületek sikeréért s lyen jelsaavunk: Szlovčkia gottwaldi ifjúsága hősi munkával harcba a békéért és a szocializmus megvalósításáért! * Száraz elvtárs beszámolója alatt 50 tagú pionírküldöttség köszöntötte a konferenciát. A szocializmus építésének legfiatalabb harcosai virágokat osztottak szét és a konferenciával együtt éltették a Szovietúniót, mely szabadságot hozott nekünk, éltették a Pártot. Sztálin, Gottwald és Široký elvtársakat, akik békénkre, szabadságunkra vigyáznak. A fehéringes, vörös nyakkendős kis pionírok fogadalmat tettek, hogy ők is védik a békét és folytatni fogják a CsISz építő munkáját. Száraz elvtárs beszéde után ebédszünet következett. * Az ebédnél az egyik sarokban egy szőke elvtársnő ezt kérdezte a szembenülő fiútól: — Ti még nem vállaltatok kötelezetséget a CsISz kongreszszusának tiszteletére? — Még nem, de ha hazamegyünk, mi is vállalunk — válaszolt a fiú. — Mondd, mi lenne, ha egyszer ti is elsők lennétek? — Meglátod, azok leszünk, — válaszolt a fiú kicsit elpirulva. * Fél háromkor folytatódott a konferencia Fábrv István elvtársnak. a Szlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottsága tagjának felszólalásával. FÁBRY ISTVÁN SZÓL A FIATALOKHOZ. Kedves fiatal barátaim! Elvtársnők! Elvtársak! Mindenekelőtt engedjétek meg, hogy szeretett Pártunk, a Csehszlovákiai Kommunista Párt és annak Központi Bizottsága harcos üdvözletét tolmácsoljam munkaértekezleteteknek. Az Októberi Szocialista Forradalom nagy mestere, a szocializmus mealapítója, a világ egyhatedán a nemzetközi munkásosztály nagy lángeszű vezére. Lenin elvtárs annak idején azt mondotta, hogy „akié a fiatalság, azé a j'övő". Én azt hiszem, sőt meg vagyok győződí ve róla, hogy a mi csehszlovák ; dolgozó népünk a jövőt magáénak akarja Ez pedig annyit jelent hogy a iövő zálogát, a fiatalságot meg kell' nyernünk. M'^r a mľ't ^'rod végén megj indult a harc a fiatal lelikek I megnyeréséért és azóta a kapitalisták minden lehetőt elkövet- \ tek és lekövetnek, hogy „megóvják a fiatal lelkeket a marxizmus mételyétől". Nagy gondot fordítottak arra, hogy már kicsi koruktól elzárják a fiatalságot mindennemű szabad gondolattól. Már az elemi iskolai nevelés abban az irányban folyt, hogy hasznos legyen osztályuralmükra nézve. Ezek a célkitűzések a közép- és felsőiskolákben még jobban fokozódtak. Dekadens kultúrát, önző osztály szempontjukból megfelelő, vagyis káros irodalmat juttattak a fiatalságnak. Curths-Mahler-féle regényekkel, Nick Carterekkel és hasonló erkölcsromboló szeméttel mérgezték fiatalságunk lelkét. Filmiparuk hajmeresztő kémdrámák, detektívdrámak, cowboykalandok, ganszterkedések vetítésével mérgezte és tervszerűen züllesztette a fiatalságot, A burzsoá színdarabjaiban az osztályellenséget, a gazdag jólelkű nagyságos urat dicsőitette és a szigorú, de igazságos kulák bíró urat magasztalta. A falu rossza, a Csipkerózsa, a Fonóba szól a nóta és hasonló giccsek (melyek még ma is kisértenek műkedvelő előadásainkon) arra voltak jók, hogy gondolatainkat eltereljék kegyetlen sorsunkról, osztályhelyzetünk felismerésétől, hogy a burzsoázia mesterkedéseivel mennél könnyebben tudjon kegyetlenül kizsákmányolni bennünket, dolgozókat. Kisgyermek korában szolgalelkűségre nevelték a dolgozók gyermekeit, azt mondván, becsülje meg urait, kenyéradó gazdáit, hiszen ők isten után a legnagyobb jótevőink és hogy imádkozzunk és dolgozzunk, majd az isten megsegít bennünket. De figyelmet érdemel, hogy mennél jobban szerettük á mi gazdáinkat isten után a mi legjobb jótevőinket és mennél többet dolgoztunk és imádkoztunk, helyzetünk annál roszszabb volt, A kapitalisták raktárai annál hamarabb teltek meg árukkal, üzemeiket leállították, a dolgozók százezieit dobták az útcára, kitéve őket az éhhalálnak. Mi sem természetesebb, hogy a múltban főleg a fiatalságunkra nem a biztos jövő, hanem a teljes bizonytalanság várt. Hiába törekedett, hiába tanult a munkásifjú, hiába voltak adottságai és képességei, ha csak nem vált a munkásosztály árulójává, nem tudott magának emberhez méltó megélhetést, jövőt biztosítani. Miért emiékeztem meg a múltról? Miért igyekeztem felidézni mindazt, amire már csak mint rossz kegyetlen álomra emlékezünk vissza? Tettem ezt elsősorban azért, hogy értékelni tudjuk mindazt, amit a dicső Vörös Hadsereg nagy áldozatok árán részünkre a felszabadításunkkal hozott. Fiatalságunk vigyázzon, hogy elkerülje mindazt a rosszat, amit a mult kapitalista társadalom rendje jelentett és ha biztos, boldog jövőt akar magának építeni, akkor'sorsának ;ntézését saját kezébe kell vennie. Hogyan és mivel tudjuk 4 legjobban biztosítani ezt a biztos jövőnket? Mindenekelőtt azzal, ha naponta tettekkel bizonyítjuk be, hogy a mi szeretett népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságunk rendszere, a szocialista társadalmi rend sokkal szebb, jobb és életképesebb, mint a kapitalizmus, mert a kapitalista munkanélküliséggel szemben az állandó becsületes munkát jelenti, éhbérek helyett rendes keresetet, falvainkon az uzsorakamat, az adóvégrehajtások és a kulák kizsákmányolás helyett az Egységes Földműves Szövetkezetekkel, gépek segítségével, a földművesek könynyebb életét és a föld termékenyebbé tételével falusi dolgozónk életszínvonalának emelését jelenti. És hogy terméketlen giccs és gengszterkultúra helyett, termékeny építő, a mindennapi élet problémáiból me» rített kultúrát ad fiatalságunknak, népünknek. Elmaradottság helyett haladást, a gyertya vagy a petróleumlámpa helyett villanyt, vagyis sötétség helyett a világosságot, nemcsak a falusi házakban, hanem a falusi dolgozók agyában is. Es minden dolgozónak, még munkaképtelenség esetére, öreg napjaira ís becsületes, boldog életet bizto. sít. Hogyan bizonyítjuk be gya>korlatban a szocialista társadalmi rend fölényét a burzsrá renddel szemben? Ügy, ha töobet, jobbat és olcsóbbat termelünk, mint a kapitalisták. Ha államosított üzemeink munkássága tisztában lesz azzal, hogy tőle függ, milyen mértékben van ellátva népűnk szükségleti cikkekkel, ruházattal, lábbelivel, fűtőanyaggal, fémipari cikkekkel, stb. Dolgozóinkat serkenteni kell a mun'ka jobb megszervezésével, a gépek tökéletesebb kihasználásaval a többtermelésre. Serkenteni, hogy élmunkával, újítással fokozzák a termelést. Építőmunkásainknak tisztában kell lenni azzal, hogy minden egyes tégla, melyet új gyáraink falában elhelyeznek, új győzelmet jelent a szocialista építés útján. Vegyünk példát azon ifjú elvtársainktól, akik szeretett Pártunk és annak vezetője, Gottwald elvtárs felhívását követve a nehézipart választották maguknak foglalkozásul. Bányászokként, vasöntőkként, esztergályosokként az építőmunka legnehezebb, de a legfontosabb szakaszán akarják kivenni részüket a szocializmusért folyó küzdelem nehéz harcából. A második ilyen legfontosabb feladatunk a falun a szocialista gondolatok elmélyítése. Ki kell emelnünk falusi dolgozóinkat az évszázados elmaradottságból, a látástól-vakulásig való robot helyett emberhez méltó élethez kell juttatn: falusi dolgozóinkat. És itten főleg nagyon fontos feladat hárul ifjúságunkra, amely fiatalságánál fogva könynyebben megérti, hogy a munka legnehezebb részét gépierővel lehet, sőt kell helyettesíteni. Van egv magvar közmondás: ..Többet ésszel, mint erővel", vagyis a tudományhoz és a technikához kell folyamodni és ez lehetővé teszi könnyebb mun-