Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-09 / 34. szám, péntek

1951 február 9 A kommunizmus építésének nagyszerű programja A Szovjetúnió ötéves terveiről Öt évvel ezelőtt, 1946 február 9-én mondotta J. V. Sztálin a Szovjetúnió nemzeteinek vezetője történfelmi jelentőségű beszédét, amelyet Moszkva sztálini választókerületének választóihoz intézett. Sztálin ezt a beszédet röviddel a fasiszta megszállók ellen folytatott háború győzelmes befejezése után tartotta. Ez a háború a legnehezebb és legkegyetlenebb volt mindazon hábo rúk közül, amelyet valaha is átéltek a Szovjetúnió nemzetei. Ezért természetes, hogy a háborúból nyert okulás lekötötte minden egyes szovjet ember figyelmét. A szovjet nép visszafojtott lélekzettel hallgatta J. V. Sztálin beszédét, amely mélyen elemezte a második világháború okait és jellegét és amely meghatározta a Szovjetúnió győzelmének világtörténelmi jelentőségét. „A háború a nép minden erejének nagy próbája és felülvizsgálata volt — mondotta J. V. Sztálin. — A háború valahogy a mi szovjet rendszerünk, államunk, kormányunk, Kommunista Pártunk próbatétele volt és kiértékelte ezek munkájának eredményeit, mintha ezeket mondotta volna nekik: íme, ezek a ti embereitek és szerevzeteitek, ezek az ö tetteik — nézzétek mindezt végig figyelemmel és jutalmazzátok őket tetteik szerint." A háború legfontosabb eredménye az volt, hogy a Szovjetúnió társadalmi és állami berendezése bebizonyította megdönthetetlen erejét és legyőzhetetlenségét. Mennyi „jövendölés" és jósolgatás hangzott el a szovjetellenes elemek legkülönbözőbb egyéneitől, a szovjet rendszer életképességére vonatkozólag. Ezt a rendszert „veszedelmes kísérletnek", „kártyavárnak" minősítették, amelynek állítólag semmiféle létgyökere nincsen és a valóság bebizonyította azt, hogy a szovjet rendszer a népből nőtt ki és a nép hatalmas támogatásában részesül, hogy a szovjet társadalmi rend a társadalom megszervezésének jobb formája, mint bármelyik nem szovjet társadalmi rendszer. A háború bebizonyította azt is, hogy a soknemzetiségű szovjet állam, amelyet a burzsoá politikusok és újságírók „mesterséges, életképtelen formának" neveztek, mérhetetlen életerőtől duzzadt. Egyetlen egy burzsoá állam sem szenvedett el még kis részben sem olyan megpróbáltatásokat, mint a Szovjetúnió. Az olyan szocialista állam, mint a Szovjetúnió, amely nem ismer osztály- és nemzetiségi ellentéteket, amely az összes társadalmi rétegek erkölcsi, politikai egységére támaszkodik, a szabad egyenjogú nemzetek testvéri szövetségére, sikeresen megállta helyét a háború tüzpróbájában és még inkább megerősödött. A Szovjet Hadsereg szétzúzta a fasiszta háborús gépezetet, amely előtt remegtek a legerősebb európai államok hadseregei is. Az ország iparosításának és a mezőgazdaság kollektivizálásának bölcs bolsevik politikája biztosította a szocialista állam aktív védelmének feltétlenül szükséges anyagi alapjainak megteremtését. J. V. Sztálin, a sztálini választókerület választóihoz intézett beszédében rámutatott a szovjetek országa iparosítási módszerének felmérhetetlen progresszív erejére és a mezőgazdaság kollektivizálásának mélységes progresszív jelentőségére, ami lehetővé tette, hogy a Szovjetúnió tizenhárom év alatt egy gazdaságilag elmaradott agrárállamból hatalmas ipari és kolhoz-nagyhatalommá változzék át. A Kommunista Párt volt az az ösztönző, vezető és irányító erő, amely mind az építőmunka, mind a fasiszta támadók ellen vívott háború frontján nagy győzelmekre vezette a szovjet népet. A háború győzelmes befejezése megmutatta, mily nagyszerű távlatok nyílnak meg a Szovjetúnió előtt a kommunizmus építésével. A Kommunista Párt munkájának tervei a háborúutáni években jellemzők erre az időszakra, mint ezt J. V. Sztálin a nemzetgazdaság megújításának ötéves tervéről szóló beszédében hangsúlyozta: „Az új ötéves terv föfelad&tfti abban állnak, hogy az ország elpusztított vidékeit újjáépítsük, hogy az ipart és a mezőgazdaságot a háborúelőtti színvonalra emeljük és azután ezt a színvonalat többé-kevésbbé túllépjük." Ezeket a szavakat azokban a napokban mondotta, amikor a Szovjetúnió ellenségei, az imperialisták és azok lakájai a Szovjetúnió - életében hosszú ipari pangásra számítottak és arra, hogy a szovjetek országa évtizedeken át nem fogja tudni leküzdeni és helyrehozni a háborúokozta károkat, a háború következményeit. Az ellenség azonban ebben az esetben is szörnyen elszámította magát. A szovjet nép a sztálini új ötéves tervet mint életének és tevékenységének legfontosabb programját fogadta. Az ötéves terv teljesítésében a szovjet emberek sem erejüket, sem alkotó energiájukat nem kímélték és most, öt év telteltével azt látjuk, hogy a háborúutáni ötéves tervet a szovjet nép sikeresen teljesítette. Az ötéves terv megállapítja, hogy a Szovjetúnió ipari termelésének minden vonalon 1950-ben a háborúelőtti 1940-es évhez képest 48 százalékkal kell emelkednie és a valóságban a háborúelőtti színvonalat 1950 októberének végén már 70 százalékkal felülmúlták. A háború alatt elpusztult iparvidékeket nemcsak teljes mértékben újjáépítették, hanem jelentősen továbbfejlesztették az új, tökéletesebb technika alapján. Elég csak rámutatni arra, hogy a Donyec-medence bányái, melyek a háború alatt teljesen tönkrementek, ma már sokkal több szenet nyújtanak az országnak, mint a há ború előtt, sőt még az ötéves terv láltal előirányzott szénmennyiséget is felülmúlják. A vasúti közlekedést is teljesen újjászervezték és ma már sokkal magasabb színvonalú, mint ahogy azt az ötéves terv a közlekedés feladatául kitűzte. Jelentős sikereket értek ej a mezőgazdaság terén is. 1950-ben a gabonaneműek össztermése sokkal magasabb volt, mint a háborút megelőző 1940-es esztendőben. A háború előtti színvonalat az állattenyésztés terén is messze meghaladták. Ilyen a szocialista rendszer hatalmas és kimeríthetetlen ereje. Hála a nemzetgazdaság hatalmas fejlődésének, jelentősen emelkedett a Szovjetunió dolgozóinak anyagi jóléte is. A Szovjetunióban a nép szükséglete ma már sokkal magasabb, mint a háború előtt. A tömegek anyagi jólétének és kultúrájának folytonos emelkedése a szocializmus fejlődésének megcáfolhatatlan törvénye. Mit állíthat ezzel szembe a kapitalizmus a maga gazdasági válságaival és munkanélküli tömegeivel, a fegyverkezés hajszájával és a dolgozó tömegek életszínvonalának folytonos csökkenésével? A szovjet nép óriási sikereket ért el a gazdasági és kulturális építkezések terén egyaránt. Teljes határozottsággal törekszik arra, hogy a következő években még nagyobb sikereket érjen el. J. V. Sítálin a sztálini választókerület választóihoz intézett beszédében szólott a Kommunista Párt terveiről a további időszakra vonatkozólag: „El kell érnünk, hogy iparunk évente 50 millió tonna öntvényt, 60 millió tonna acélt és 500 millió tonna szenet, 60 millió tonna olajat termeljen. Ehllgz szükségünk van talán három új ötéves tervre, ha nem többre. Azonban mindez teljesíthető és nekünk ezt teljesítenünk kell." A szovjet nép sikeresen harcol a kommunizmus anyagi-technikai alapjának megteremtéséért a sztálini programm szellemében. A kommunizmus a szovjet nép számára nem távoli jelenség. Megtestesítője a hatalmas sztálini építőmunka, amelyet a szovjet nép már lelkesedéssel valósít meg. A kujbisevi és sztálingrádi villamos vízierőmű a Volgán, a turkmén főcsatorna, a kahovkai vízierőmű a Dnyeperen, a Délukrajnai és Eszakkrimi Csatorna. E nagy és nemes cél — a kommunizmus felépítése — egységbe tömöríti a szovjet népet és hős munkára ösztönzi. A szovjet nép a kommunista társadalom felépítéséért folytatott harcával aktív harcot folytat a békéért, a nemzetek függetlenségéért és szabadságáért. Sz. Titarenko. -Ul SZU Az Egyesült Nemzetek politikai bizottságának A Egyesült Nemzetek közgyűlésének politikai bizottsága február 6-án, kedden ismételten napirendre tűzte a Szovjetúnió panaszainak tárgyalását az USA-nak a Kínai Népköztársaság elleni agressziójáról. Az értekezlet elején Urdanetta, a bizottság elnöke felolvasta Csu-EnLaj külügyminiszter táviratát, amely az USA mesterkedései ellen tiltakozik, mivel a politikai bizottság ezen ügy megvitatását olyan váratlanul tűzte napirendre, hogy a kínai kiküldöttnek nem volt annyi ideje, hogy New Yorkba repüljön és résztvehessen a tárgyaláson. Csu-En-Laj azt követelte táviratában, hogy mind a táviratot, mind Wu-Sziu-Csuan kínai delegátus nyilatkozatát a politikai bizottság ülésén hozzák nyilvánosságra és az ENSz használja fel azokat bizonyítékul. Urdanetta azt javasolta, hogy Wu-Sziu-Csuan nyilatkozatát osszák szét a bizottság ülésén. Suchý, Lengyelország kiküldötte hangsúlyozta a bizonyíték jelentőségét és ezért azt javasolta, hogy az ülésen olvassák fel. Carapkin, a Szovjetúnió kiküldötte szintén támogatta Csu-En-Laj követelését, vagyis, hogy mind a két okmányt olvassák fel és osszák szét az ülésen. Urdanetta, a bizottság elnöke, ismételten kijelentette, elegendő lenne, ha a bizonyítékokat csupán szétosztanák. Suchý lengyel kiküldött erre azt felelte, hogy ez nem elég, mert WuSziu-Csuan kijelentését csak akkor lehet a bizottság tárgyalásának jegyzőkönyvébe venni, ha azt előzetesen felolvassák. Az Ukrajnai Köztársaság kiküldötte egyetértett ezekkel az érvekkel és hangsúlyozta, hogy az USA küldötteinek mesterkedései megakadályozták Kína kiküldöttét abban, hogy megtartsa beszédét az ülésen. A bizottság azonban 39 szavazattal, az elnök határozatát fogadta el. vagyis azt, hogy Wu-Sziu-Csuan nyilatkozatát csupán : sokszorosítva osszák szét. A lengyel . kiküldött ismételten rámutatott arra, hogy ez a határozat nem hiúsítja meg a bizonyíték felolvasásának lehetőségét. Az elnök szavazásra tette fel a kérdést, immár másodszor, de a bizottság 32 szavazattal 6 ellenében ismé- ; telten a felolvasás ellen foglalt állást. Tizenhatan nem vettek részt a szavazásban. Ezekután SZ. K. Carapkin, a Szovjetúnió kiküldötte mondott beszédet a napirend második pontjáról, vagyis Kína légiterületének megsértéséről és Kína bombázásáról és lövetéséről az USA katonai repülőgépei által. A szónok megvilágította e kérdés fejlődését. Mindenekelőtt Csu-En-Laj 1950 augusztus 27-én és 30-án küldött táviratát idézte, amelyben Kína határainak megsértéséről és kínai polgárok elpusztításáról van szó az USA által. A táviratokban azt követelik, hogy az Egyesült Nemzetek teljesítsék feladatukat és ítéljék el az USA-t, továbbá tegyék meg a szükséges intézkedéseket, hogy a jövőben ilyen támadó beavatkozásokra ne kerülhessen sor. Carapkin megemlítette, hogy a Szovjetúnió a Kínai Népköztársaság nevében tett panaszt a Biztonsági Tanácsnál, azonban az angol-amerikai blok lehetetlenné tette a panasz tárgyalását, mivel nem engedte meg Kína kiküldöttének részvételét és megakadályozta a Szovjetúnió által benyújtott határozati javaslat elfogadását, amely szer'nt a Biztonsági Tanácsnak el kellett volna ítélnie az USA támadó beavatkozásait. A szovjet kiküldött foglalkozott e kérdés tárgyalásával a közgyűlésen s megjegyezte, hogy ezen ügynek a közgyűlés napirendjébe való felvétele után a Kínai Népköztársaság elég bizonyítékot nyújtott be arról, hogy az amerikai repülőgépek továbbra is megsértették Kína légiterét, Sz. K. Carapkin hangsúlyozta, hogy miután a Kína légiterébe való behatolások »száma, valamint a repülőgépek száma elég meggyőző tény ahhoz, hogy az USA kiküldöttei, holmi „tévedésről" beszéljenek. Kína területének megsértése — folytatta Carapkin — és Tajvan elfoglalása szintén ehhez a lánchoz tartozik és világosan tanúskodik az USA terveiről, amelyek szerint a Kína elleni agressziót még jobban ki akarja szélesíteni. Az USA vezető körei állandóan ismételik agressziós tetteiket amikor a japán militaristák ugyanazokat az expanziós tendenciákat követik, mint a japán imperialisták. Hasonlóképpen, mint a japánok ,az amerikai imperialisták is először Koreát támadták meg és aztán elfoglalták Tajvant. Az USA Mandzsúriában is követi a japán imperialista provokációkat, sőt ugyanazt a terminológiát használják, amikor azt állítják, hogy provokációjuk csupán „incidensek". Az USA aljas agressziója Kína egész népében felháborodást keltett. A kínaiak tiltakozó táborokat alakítanak és támogatják vezetőjük kijelenését, vagyis azt, hogy a Kína elleni agressziót megakadályozzák. A szovjet kiküldött ismételten felhívta a bizottság figyelmét, hogy az Egyesült Nemzeteknek figyelembe kell venniök USA Kína elenni agreszszióját, amely szerint az USA szemérmetlenül "mesértette az Egyesült Nemzetek Szövetsége Chartájának ha, tározatait, amelyek az erőszak és a kegyetlenség megakadályozásáról, valamint a határépség és a politikai függetlenség megtartásáról szólnak. A szovjet küldöttség ezért javaslatot terjesztett a közgyűlés elé, amelyben a Kínai Népköztársaság által küldött távirat tartalma is közölve van. a) Az USA katonai repülőgépei meg* sértették Kína légiterét, Korea-Mandzsuria határvidékén és bombázták és ágyútüzet indítottak kínai területre, ami Kínában hatalmas károkat okozott mind emberéieben, mind anyagiban. b) Amerikai hadihajók feltartóztattak és felülvizsgáltak kínai kereskedelmi hajókat. A határozatban szó van továbbá arról, hogy a közgyűlés elítéli az USAnak ezen törvényellenes tetteit és felelősségre vonia az USA kormányát a K naban okozott károkért. A határozat azt ajánlja, hogv a Biztonsági Tanács haladéktalanul tegve meg a szükséges intézkedéseket az Egyesült Nem:;etek Charfáia második bekezdésének 1

J -ik fejezete értelmében, hogy megakatlá'yozzák az USA további törvényellenes 'ttteit. amelvek sértik Kí'.ia f'-isécterületét és kárt, tesznek Kína békeszerető lakosságában. Ezekután Csan-Tin-Fu Kuomintang kiküldött mondott beszédet, aki azt akarta bizonyítani, hoev a Szovjetunió vádjai „lényegtelenek". Svecov, a Bielorussz Köztársaság kiküldötte ezekután leleDlezte Austin "(az USA kiküldötte) beszédének hamisságát. Austin ugyanis- tagadta, hogy az USA bármilyen agressziót követett volna is el Kína^-ellen. Svecov végül kijelentette, hogv a Bieiorussz Köztársaság támogatja a Szovietúnió javaslatát, amejvben ez követeli, hogy a Biztonsági Tanács tegye meg a szükséges intézkedéseket az amerikai támadók ellen. Nyugat-Németországban az utcára dobják a családokat, hogy az amerikai betolakodóknak kényelmes lakhelyet biztosítsanak Eisenhower látogatása után az angol-amerikai imperialisták és a bonni lakájkormány fokozott ütemben akarja megvalósítani Nyugat-Németország felfegyverzését. Az osnabrücki német tiszt- és altiszt-képző iskolának taglétszámát — ez az iskola az angol katonai hivatal felügyelete alatt működik — 250-ről 400-ra emelték. A tanfolyam hallgatói az angol megszálló csapatoktól havi 350 márka zsoldot kapnak. Nyugat-Németországba újabb amerikai és brit katonai csapatok érkeznek. Ludwigsburgba, amelyet az amerikai helyőrségek központjául akarnak kiépíteni, új amerikai csapatok jöttek. A katonák elszállásolására kiürítették a régi kaszárnyákat amelyekbe ezidőszerint lakástalan német dolgozók családjai éltek. A kaszárnyákból az egyes családokat erőszakkal dobták ki az utcára. Alsó-Szászországba is újabb amerikai csapattestek érkeznek. A münsteri kaszárnyában, amelyet nemrégen kórházzá akartak átalakítani, angol tüzérség kapott elhelyezést. Az adaptációs munkák, amelyeket e kaszárnyában végeznek, arról tanúskodnak, hogv az angol csapatok hoszszú időre akarnak itt maguknak szállást csinálni. Delimenhorstbe február első napjaiban megérkezett a brit légelhárító tüzérség parancsnoksága. A brit katonai parancsnokság utasította a város vezetőségét, hogy a tisztikar, az altisztek és a legénység számára megfelelő lakásegységeket bocsásson rendelkezésre. A városban lefoglalták az iskolákat, szállodákat és mozikat s ezenkívül még 600 lakásegységet, amelyből a polgári lakosságnak ki kell mennie. Nyugat-Németországból érkező jelentések szerint ez Egyesült Államok hadügyminisztériuma egy további gyaloghadosztályt akar Nyugat-Németországban elhelyezni, hogy e hadosztályok segítségével meggyorsítsa Nyugat-Németország újraffűJegyverzését, Szervezete tárgyalásai Suchý lengyel kiküldött beszédében rámutatott arra, hogv a Kínai Népköztársaság vádjai olyan komolyak, hogy nem lehet még a ferdítésben mesteri austini beszédek után sem sző nélkül hagyni azokat. Ennek a kérdésnek igen nagy jelentősége van. de nemcsak azért, mert összefügg a Kínai Népköztársaság elleni agresszióval, hanem azért, mert ez az agresszió az első lépést, jelenti a degenerált Kuomintang klikk megújítására vonatkozó kísérletek sorában. Suchv hangsúlyozta, hogy ez a kérdés Truman narancsára keletkezett, mikor elrendelte, hogy Tajvant amerikai katonaság foglalja el és felhozta azt a ténvt. amely történelmi bizonyíték: a Taivan ^elfoglaI lására kiadott rendelet még a koreai háború kitörése előtt ielent meg. Suchý megemlítette, hogv az 1950-es év elején Hoower volí elnök és Taft szenátor elszántan követelték, hogy az USA vegye Tajvant „védnöksége", alá, azonban Truman és Acheson kérésükre azzal feleltek, hogv Tajvan Kínához tartozik. Suchv rámutatott arra, hogv Truman és Acheson álláspontja megváltozására vonatkozó kí' sérlet a koreai háborút illetőleg siker-; telenül végződött, mert a New York Times és a New York Herald Tribúne folyóiratok tudósítói világosan bebizonyították, hogv az USA politikájának változása a íajváni üggyel kapcsolatban alapprobléma, amelyről már Mac Athur tárgyalást folvtatott Dullessal és Johnson, valamint Bradlev generálissal Tokióban, amelv tárgyalások 1950 június 23-án feleződtek be. Amint azt a New York Times tudósítója, Reston írja, a Taivan elfoglalásával kapcsolatos politika változását akkor is ajánlották volna Trumannakj ha a koreai háborúra nem került volna sor. Suchý a továbbiakban kijelentette, hogy figyelembe nem véve az USA ünnepélyes kijelentéseit az amerikai békés törekvésről, szükséges egyet-* értenünk Mac Arthurral abban, hogy az USA Tajvanból megtámadhatatlan repiilőgépanyahaiót akar csinálni, ame^ lyet nagyszerűen fel lehetne használni Kína ellen a tervbevett támadásban. Suchý továbbá megjegyezte, az USA Tajvan ellenes tettei megvalósultak még azelőtt, mielőtt a Biztonsági Tanács meghozta Koreáról szóló törvénytelen határozatát. Igv tehát az USA a Biztonsági Tanácsot már kész helyzet elé állította. Truman és Austin beszédeikben akkor beismerték, hogy Kínában még állandóan folvik a polgárháború. Ezt figvelembe véve, az USA tettei egyenesen fegyveres beavatkozást jelentenek a kínai polgárháborúba, vagyis az USA megsértette az Egyesült Nemzetek Chartája 7-ik fejezetének második pont iát. Ezekután Suchy a Kína területén végrehajtott amerikai bombázásokról beszél és kijelentette, hogy Lengyelország teljesen egyetért a Kínai Népköztársasággal abban, hogy ezeket a tetteket nemcsak barbár és gaz mivoltukból kifolyólag kell elítélni, hanem azért is, mert ha a Biztonsági Tanács efelett szemet húny, akkor az USA további támogatást kap Kína feletti uralmára vonatkozó kísérleteihez. Ezek után Suchy az amerikai expanzió történetével foglalkozott a Távol-Keleten. Az USA álláspontja — mondotta —• leleplezi azt a tényt, hogy amíg az USA a 8 évig tartó japán háború alatt Kínának csaknem másfélmilliárd dollár segítséget adott, addig Csang-Kaj-Seknek a nemzeti felszabadító mozgalom leverésére négy év alatt csaknem mégegyszer annyi pénzsegítséget adott. A Csang-KajSeket védő kísérletek azonban sikertelenül végződtek, mert CsangKaj-Sek nem támaszkodhatott a kínai népre. Az USA azonban még ennek ellenére sem tett le aljas terveiről, amelyek szerint el akarja fojtani Ázsia népeinek nemzeti felszabadító mozgalmát. „Az USA vezető körei azt remélik, hogy megújítják Csang-Kaj-Sek hatalmát és hogy ezáltal sikerül megszerezniök e hatalmas katonai sztratégiai alapot, amely óriási jelentőséggel bír majd a tervbevett Szovjetúnió elleni háborúban. Suchy ezekután élesen állást foglalt az USA politikája ellen és támogatta a Kínai Népköztársaság álláspontját, amely minden erejével arra törekszik, hogy a lehető legrövidebb időn belül igazságos és végleges megoldást találjon. A Kínai Népköztársaság az USA agressziójáról szóló bizonyítékok előterjesztésével nagyjelentőségű tettel járult hozzá a világbéke megvédéséhez." Beszéde végén Suchy felhívta az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy ítélje el az USA agresszióját. A politikai bizottság ülését február 7-re elhalasztottéit.