Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-06 / 31. szám, kedd

1951 február 6 3 KRUPP: A H A BORÚ! Krupp, a háborúval egyjelentésű ágyúgyáros újra színre lépett. Bör­tönbe vetették, vagyonát elkobozták, fegyverkovács-műhelyét szétverték: Krupp a történelmi bűnhődés siily­lyesztőjébe került. Joggal hihette mindenki, hogy két világháború l»g­exponáltabb fegyverszállítója lidér­ces emlék marad, semmi más. És most hivatalos amerikai jelentés ad­ja hírül, hogy Krupp von Bohlen und Halbaeh nem fogoly többé, a vagyonelkobzás! végzést hatályon kí­vül helyeztél: és Krupp újra birto­kosa Essennek, a világ legnagyobb és legátkosabb fegyverniühely.ének. A háborút visszahelyezték jogaiba. Krupp: a háború változatlansága, folytonossága. Krupp, a név, a foga­lom maga a háború valósága. Krupp és a háború egyet jelentenek: telje­sen fedik egymást. Máshol is van­nak és működnek ágyúgyárosok, de Krupp fogalmi összegező, az impe­rialista háborúk elmaradhatatlan és állandósult tényezője: Krupp a leg­dinamikusabb militarizmus — a né­met szoldateszka ura és kiszolgá­lója egy személyben. Krupp az imperializmus legtömé­nyebb valósága. Természetszerűen Krupp! egy családi vagyon kóros felduzzadása: ha akarom ez, ennyi volt a német Második és Harmadik Birodalom története. Vilmos és Hit­ler elbuktak, de Krupp megmaradt. Az esseni esztergapad császári ko­ronánál, döfbajusznál és mikrofon­dühöngésnél, faji őrületnél szolidabb­nak, időállóbbnak bizonyult. A Krup­pok személyében így fegyvert termő és háborút kiteljesítő üzem így egy­re inkább jelentette Németország sorsát. Két klasszikus dokumentum tanúskodik erről. Kruppp ágyúgyára hozta létre a Németországot romlás­ba Injekciózó „Flottenvereint". Ez a Krupp-üzlettel egyjelentésű flotta­programm: minél több hajó, páncél, ágyú — hajszolta bele aztán Német­országot áx erején felül való fegy­verkezésbe és így az első világhábo­rúba, melynek főbünöse — Krupp! Az ágyúgyár propaganda nélkül né­ma gyerek, kinek nem értik a sza­vát. Kruppék tehát „kelne Kanone ohne Redaktlonen" (szerkesztőség nélkül nincs ágyú) jelszóval egyre több újságra teszik rá a kezüket. Amikor 1914 július végén már-már úgy látszik, hogy el lehet kerülni a mozgósítást, Krupp' augusztus 1-én lapja, a Berliner Lokalanzeíger kü­lönkiadása nyomán világgá röpíti a később „korfiinak" cáfolt hírt a né­met általános mozgósításról, amit aztán nyomon követtek az ultimátu­mok. A „korai hír'' terjesztése 12 millió ember életébe került, de Krupp 800 milliós tiszta nyereséggel zárta le világháborús számadásait. Egyet­len egy család. Németország leggaz­dagabb családja, amely vagyonsor­rendben pontosan Vilmos császár után következett! Nem véletlen: Vilmos és Krupp kéz a kézben dolgoztak. Amikor 1918 őszén már minden kötél sza­kadt, akkor Vilmos császár nem a parlamenthez fordult, hanem elment Essenbe és közvetlen a gránátgyártó munkásokhoz beszélt: a segítséget, kitartást és győzelmet tőlük várta és kérte. Itt fordult meg a történe­lem: az esztergapad kiszolgálói a háború és béke döntő tényezői let­tek. Vilmos utódja már okosabb volt, ő nem a háború végén, de a háború előkészítő éveiben választot­ta „békebeszéde" színhelyéül az es­seni fegyvermfíhelyt. Hitler 40.000 munkás helyett már 120.000 előtt beszélt és Krupp arca sugárzott a boldogságtól: „Teljesítőképességünk határáig vagyunk foglalkoztatva". A német fasizmus a technika maxi­mumával indult harcba. Az érdem és felelősség — Kruppé. Magára vállalta és lelkesülten köszönte meg Hitlernek: „Abból, amit Ön mon­dott (a nagyiparosok gyűlésén), a legértékesebb annak a kihangsúlyo­zása, hogy mindenki a maga helyén viseli a felelősséget a győzelemért". Krupp tehát teljes tudatossággal vállalta a felelősséget és ezzel azo­nosult Hitlerrel. A háború bűnöse lett, nagyobb, mint a nürnbergi ha­lálraítéltek egyrésze. De megúszta börtönnel, melyből most nagy reve­renciával kitessékelték. Kruppa! és Kruppban Trumanék új háborús gyújtópontot teremtet­tek és megkegyelmeztek a háború­nak, elégtételt adtak a fasizmusnak, az imperializmusnak. Mintha semrhi sem történt volna: Krupp újra a tal­pára esett, ő a háborúk summája, maradéka, nyeresége és csábító pél­dája. Ö az összekötő kapocs, a foly­tatása-következik, a harmadvirág­zás. 1914/19: 12 millió halott, tró­nok dűltek, császárok futottak, or­szágok vesztek és törpültek, de aki megmaradt, az Krupp volt. 1939/45: a fasizmus háborúja, a halálnak, pusztulásnak, nyomo>úság1iak foko­zott hatványa, f.s ki maradt meg? Krupp, aki előtt «ast szélesre tá­rult a börtönkapu és akit már vár az örömhír: a vagyonelkobzás ha­téltalanítása. Az aíap megvan, jö­het az új profit: a harmadvirág­zás. A családi vagyon a fontos, az ágyú vagyon, a .kapitál, a tőke. Nem a haza, hanem a fegyver, a fegyver­müllely léte és haszna. Hazaszere­tet, honvédelem? Ki meri e szava­kat Kruppal kapcsolatban használ­ni?! Krupp, a német patrióta az el­lenség felszerelésében annyira ment, hogy a statisztika már 1913-ban megdöbbenti az embert: amíg a kül­földnek 26 ezer ágyút szállított, ad­dig Németország csak 24 ezerrel tud felelni egy év múlva a túlolda­lon levő németeket gyilkoló Krupp­ágyúknak. Aztán ott van a gyutacs­patent ismert története. Az angolok Krupp-szabadalommal dolgoztak: Krupp perelt és kártérítést követelt és kapott. Krupp még á német hul­lákon is keresett. Krupp az imperializmus legtömé­nyebb valósága: a háború a profi­tot szolgálja és semmi mást. Aki Kruppot útjára engedi, az a hullák millióiból, élők szenvedéseiből, vi­rágzó tájak pusztulásából akar hasz­not zsebelni. Krupp hullarab­ló. És most hullarablók nyerjenek igazolást?! Aki Kruppot tisztára mossa: önmagát piszkítja. Aki Krup­pot újra rászabadítja az emberiség­re, az a háborúnak nyit utat és ki­védhetetlenül azonosul mindazzal, ami Kruppot jelenti. Kruppal és Kruppban a német 1914-et kell vál­lalni és — akarva, nem akarva — azonosulni 1938-aI. Krupp, a, vilmo­si sivárság és a hitleri barbarizmus egyet jelentenek. Krupp: a német militarizmus és a tekintetnélküli fa­sizmus. Aki Kmppnak kezet nyújt, az a háború őrült vak démonaival parolázik, kik ellen kétszer lázadt fel a világ. Krupp két világháború megmaradt és gondosan konzervált főbfinöse, kit csak bűnével együtt — háborúval és háborúért — lehet vállalni. Krupp az impéria lizmus legreálisabb valósága: világ­gászabadítól nem beszélhetnek töb­bé békéről! Krupp: a háború és sem­mi más! Fábry Zoltán. Ai angol főiskolások döntő többsége ellenáll az imperialista törekvéseknek A pojanai IX. Főiskolai Világbaj­nokságra a kapitalista országok gán­csoskodása ellenére eljöttek a kapita­lista országok főiskoláinak képvi­selői is. Az angol főiskolások azért jöttek el Pojanára —, mert meg van­nak győződve arról, hogy a nemzet­közi diákság együttműködésének és egységének megerősítésével a béke megerősítéséhez járulnak hozzá. Chris Wittaker, az Angliai • Építé­szeti Főiskolák egyesületének titkára, az angol diákkeret vezetője, az an­gol diákságm.k az imperialisták ag­ressziós törekvései ellen foganatosí­tott akcióval kapcsolatban a követke­zőket mondotta: „Az angol fő'skolások döntő több­sége ellentáll až imperialista törekvé­seknek, melyek akadályozzák az álla­mok közötti nézeteitérések békés meg­oldását. Ugyanakkor az összes angol főis­kolások, akik a második világháború­ban a fasizmus ellen harcoltak, fel­háborodottan tiltakoznak azok ellen az intézkedések ellen, amelyeket az imperialisták Nyugat-Németország új­rafelfegyverzésére foganatosítanak; tiltakoznak a volt náci tábornokok fel­használása ellen egy újabb agresszió esetén. A táviratok százai, amelyeket Attlee washingtoni látogatása alkalmából ka­pott, amelyekben az angol diákság a koreai és^ malájföldi agresszió tovább­folytatása és az ujrafelfegyverzés politikája ellen tiltakozott, diákságunk növekvő szolidaritását bizonyítja a bé­kéért harcoló népekkel.* Az angol diákkeret -vezetője azzal kapcsolatban, hogy a reakciós angol sajtó rágaloiphadjáratot folytat, mi­szerint a népi demokratikus országok­ban úgynevezett vasfüggöny létezne — kijelentette: „Az a tény, hogy négy angol fő­iskolásnak le kellett mondania a Román Népköztársaságba való jövetelről, mert az Egyesült Államokban vissza­vonták volna ösztöndíjaikat — ékes­szólóan bizonyítja, hogy h«l létezik egy ilyei. vasfüggönyt. -IIJSZ0 Nyugat-Némétország dolgozói esszení békenagygyülésíikön tiltakoztak az amerikaiak tervei ellen A Neues Deutschland című lap hosz­szú beszámolót hoz arrol, hogy Es­senben nagy tömegek részvételével békegyíllést tartottak, amelyen Nyu­gat-Németország minden részéből megjelentek küldöttségek s a gyűlés szónokai és résztvevői tiltakoztak az amerikai háborús politiká, a nyugat­német újrafelfegyvérzés ellen A gyű­lésen jelen volt a londoni 'békebizott­ság elnöke Sandy és Vigne, a fran­ciaországi béketábor nemzeti bizottsá­gának főtitkára. A nagygyűlés elfogadta az előter­jesztett határozati javaslatot, amely­ben felszólítják a nyugatnémet kor­mányt", rendeljen el népszavazást a kö­vetkező kérdésekben: 1. Németország újrafelfegyverzése. 2. 1951-ben kössék meg Németor­szággal a békeszerződést. Egy másik határozat a felfegyver­11 millió márka hitelt kapott a Krupp-gyár A bonni parlament 11 millió márka fegyverkezési hitelt szavazott meg az esseni Krupp műveknek. Alfréd Krup­pot, Nugat-Németország legnagyobb fegyvergyárának tulajdonosát, akit a nürnbergi Krupp-perhen 12 évi fegy­házra ítéltek, Mac Cloy amerikai fő­biztos szabadlábra helyeztette. Az amerikai főbiztos fölötteseinek utasí­tására a Krupp-művek ugyancsak hét elítélt vezető igazgatóját is szabad­lábra helyezett, akik sáombaton Krup­pal együtt elhagyták a lanzbergi fegy­házat. ., „A világ népei tiltakoznak a fegyverkezési verseny ellen" — állapítja meg a Béke-Világtanács titkárságának nyilatkozata A ^Béke-Világtanács titkársága nyi­latkozatot tett közzé, amelyben meg­állapítja, hogy az az óriási összeír, amelyet az USA" 1951—1952. évi költ­ségvetésében az ország fegyverkezé­sére előirányoznak, kétszerese az 1950 —1951. évi költségvetés katonai ki­adásainak. „A világ népei — hangoztatja a nyilatkozat — tiltakoznak a fegyver­kezési verseny ellen.' A fegyverkezési verseny azt jelenti, hogy nem építenek lakóházakat, azt jelenti, hogy a világ népeinek minden­napi kenyerét és ruházatát bombákká és harckocsikká változtatják, azt jelen­ti, hogy a gyermekek életét az állandó háborús fenyegetés sötétíti el. A tel­jes szabadságért és az emberi méltó­ságért vívott harcuk sikerét megsem­misítik azzal, hogy fegyveres erők kö­telékeibe toborozzák őket. A Béke Világtanács titkársága azok­nak a határozatoknak megfelelően, amelyeket Varsóban a Béke Hívei II. Világkongresszusán hoztak, felhívja a népeket, hogy támogassák: 1. Az atomfegyver minden válfajá­nak, továbbá a baktérium-, vegyi-, radioaktiv-hadieszközöknek és minden olyan fegyvernek feltétlen eltiltását, amely tömegpusztításra alkalmas. 2. Annak a kormánynak háborús bűnössé nyilvánítását, amely e hadi­eszközök valamelyikét a jövőben első­ként veszi igénybe. 3. A szárazföldi, légi és tengeri fegyveres erőknek 1951-ben és 1952­ben mai állományuk egyharmadával, illetve felével való progresszív módon és egyidejűleg történő arányos csök­kentését. ~4. A Biztonsági Tanács mellett kellő tekintéllyel felruházott nemzet­közi ellenőrző szerv létesítését. En­nek a szervnek az lenne a köteles­sége, hogy ellenőrizze mind a fegy­verkezés csökkentését, mind az atom­baljtéríum-, vegyi- és más tömegírtó­fegyverfajtákra vonatkozó tilalom be­tartását. Hogy ez az ellenőrzés hatékony legyen, nem csupán arra kell szorít­koznia, hogy a minden ország által bejelentett fegyveres erők, a meglévő fegyverzet és a fegyvergyártás felett gyakoroljon felügyeletet, hanem a Nemzetközi Ellenőrző Bizottság kí­vánságára felügyeletet kell gyakorol­nia a feltételezett fegyveres erők és az olyan meglévő fegyverzet és fegy­vergyártás felett is, amit nem jelen­tettek be. A fegyveres erők csökkentésére vo­natkozó e javaslatok az első szakaszt jelentenék az általános és teljes le­fegyverzés útján, ami a béke hívei­nek végcélja." zés elleni harcra szólítja fel a német asszonyokat, parasztokat, ifjakat, a volt katonákat, a szakszervezetekbe tömörült dolgozókat és az újságírókat. A tömeggyűlésen óriási felháboro­dást váltott ki az egyik szónok be­számolója arról, hogy a Manchester Guardian című angol lap megírta: Eisanhower tábornoknak feladatává tették, hogy Nyugat-Németországot az „európai védelem" érdekében „második Sztálingráddá" tegye és Nyugat-Németország területén, Ham­burg, Hannover, Kassel, Frankfurt környékén és a Fekete-erdőben épít­senl ki katonai támaszpontokat. A gyűlés résztvevői viharosan tüntettek Eisenhower és az amerikaiak tervei ellen. Eisenhower mélyen hallgat az európai fogadtatásról Eisenhower tábornok, aki Truman­tól, a Wall Streettői és az amerikai hadügyminisztériumtól azt a feladatot kapta, hogy Európa „Mac Arthurja" legyen, hosszú körutazását néhány­napos pihenéssel fejezte be otthoná­ban, azután megjelent Washington­ban és a kongresszus előtt beszámolt európai tapasztalatairól. A jelentések­ből megállapítható, hogy a tábornok beszámolójában egyetlen szó sem esett arról a fogadtatásról, amelyben az európai népek — a franciák, az olaszok, a belgák, a hollandok, a dánok s az angolok — részesítették. A kongresszusi beszámolóban nem esett szó a viharos párizsi és római tüntetésekről, amelyek arra kénysze­ritették a két ország rendőrségét, hogy a szó szoros értelmében ostrom­állapotban bonyolítsák le Eisenhower „fogadtatását" és „búcsúztatását". Nem esett szó Franciaország és Olaszország dolgozóinak széleskörű békemozgalmaról, amely Eisenhower látogatása idején, de azóta is sztráj­kokban, tüntetésekben nyilvánult meg. Eisenhowei jelentése világosan megmutatta, hogy a tábornok leg­fontosabb feladata annak megállapí­tása volt: hogyan lehet legjobban Nyugat-Európa népeit Amerika zsol­dosaivá tenni. A beszámolóból kitűnő tervek szerint Nyugat-Európa elsősor­ban katonákat szállítana az USA stra­tégiai céljai számára. Az Egyesült Államok „maximális hozzájárulást" követel emberanyagban a nyugat­európai államoktól, vagyis minél több ágyútölteléket az amerikai hadigépe­zet számára és a tábornok európai tárgyalásai során ezt' az álláspontot képviselte. Truman bírósága hét ártatlan néger kivégzését rendelte el Az amerikai fasizmus újabb fasiszta merénylete felháborodással tölti el a világ összes becsületes embereit New Yorkból vkező ielentések hozták hírül, hogv egv. az amerikai haladómozgalmak 400 élharcosából álló küdöttség a Virginia állambeli Rchmond városba utazott, hogy megakadáyozza a hét martinsvillei néger ifjú kivéezését. amelyet Battle, Virginia állam kormányzója akar végrehajtani. A küldöttség a becsületes amerikaiak mill'óinak t'ltakozó beadványát és határoza­tát vitte Battle kormányzóhoz. Az Amerikából érkező ielentések arról is beszámolnak, hogv az egész or­szágban tiltakozó hullám csapott fel. Igy a polgári jogokat védő egyesület felhívást bocsátott ki az amerikai pdgárokhoz. hogv t'lta­kozó levelekkel és táviratokkal kö­veteljék Battle kormánvzótól a mar­tinvfllei hét néger ifiú kivégzésé­nek elhalasztását. Ugyanakkor az amerikai értelmiségiek egy cso­portja, élén Howard Fast v'lághírű íróval, Truman elnöktől akarják ki­eszközölni a kivégzés megakadá­lyozását Az amerikai fasiszták úiabb hét né­gert készülnek a „törvénv" segéd­letével meggyilkolni. De vájjon mi a „bűnük" a hnlál aítélteknek? Gyil­koltak? Raboltak? Gvuitogattak? Nem. A gyilkosság és rablás tisz­tes iparágnak számít Trumanék Amerikájában és ezekért nem villa­mosszék, hanem kéoviselői mandá­tum, vagv tábornoki cím jár, — természetesen, ha azt fehérbőrű gonosztevők végzik. — A hnlálra­ítélteknek sokkal nagyobb a „bű­nük": négerek. A halálos ítélet előzményei még 1942 augusztusára nyúlnak vissza, amikor egy Moore Higgins nevű nő, akit a városban soha nem lát­tak é" senki sem ismert, panaszt tett a martinsvillei rendőrségen, hogy hét néger erőszakott követett el ellene. A marťnsvíllei seriff többszáz néger ifiút tartóztatott le, majd"" pedig kiválogatta közülük Lincoln Martins öreg dohinyültet­vényes munkás hat fiát (köztük öt tizenkienc éven aluli) és egy Grey­son nevű fiatal munkást. A seriff régi szakértőié volt a „néger­ügyeknek" és gondoskodott róla, hogy a nő „felismerje" támadóit és az ifjak „beismerjék bűnüket". Arról sem felejtkeztek meg, hoey az amerkiai sajtóban uszító hadjá­ratot szervezzen és llncs-hangiia­tot teremtsen a vádlottak ellen. A tárgyalás során azonban a hét néger ifjú visszavonta a rendőrsé­gen tett vallomását és elmondotta, hogy a legvadállatibb kínzásokkal kényszítették őket annak aláírásá­ra. Az igazságnak megfelelően ki­jelentették, hogv Moore Higginst soha életükben nem látták. Jólle­het maga a panaszos nő is ellent­mondásokba keveredett vallomása során és mindenki előtt nylván­való volt,, hogv a vád elejétől vé­gig koholmány, a kizárólag fehé­rekből álló esküdtszék mind a hét vádlottat, köztük a tizenhárom és tizennégy éves két legfiatalabb Martons fiút bűnösnek találta és villamosszék általi halálra ítélte. Az amerika haladó szervezetek nem hagyták annviban ezt a leg­újabb amerikai fasiszta gaztettet és védőügyvédeket szereztek az el­ítélteknek, továbbá kersszülvltték az ügy fellebbviteli tárgyalását. A fillebbviteli tárgyaláson a pa­naszos nő már meg sem jelent és egészen nyomaveszett. ez azonban, éppen úgy, mint az ifiak nyilván­való ártatlansága, nem akadálvozta meg a törvényszéket abban, hogy helybenhagyják a halálos ítéletet. Az Egyesült Államok Legfőbb Törvényszéke ez év ianuár 2-án tárgyalta a hét néger ifiú ügyét, akiket másféléven keresztül egy­máshoz bilincselve tartottak a martinsvillei börtönben. A Legfel­sőbb Törvényszék. — valószínű­leg az „emberi joeokra" való hivat­kozással, — helybenhagyta a halá­los ítéletet, noha a oanaszos ez­úttal sem jelent meg a tárgyaláson és a védőügyvédek kétséget kizá­róan bebzonyították, hogv a nőt a martinsvillei seriff bérelte fel. Nem használt a kegyelmi kér­vény sem és Virg'n :a állam kor­mányzója kitűzte a hal los ítélet végrehajtását. A hét néger ifiú halálraítélése Amerika fasizálódásának újabb állomását jelenti. Üi'bb támadás ez .az amerikai nép állampolgári és szabadságjogainak maradványai ellen, újabb kísérlet arra, hogy félimlítse és engedelmességre késztesse a Truman-banda fasiszta rendszere ellen tiltakozó amerikai dolgozók miilóit. A halálos ítélet szerves rés/e annak a fasiszta, so-, soviniszta terrornak. amellyel az tmerikai imperializmus elő akarja készíteni a talajt háborús terveinek megvalósítására. A négerüldözés fokozásával, a jogi előítéletek ápolásával az ame­rkai fasiszták el akarják terelni az amerikai dolgozó tömegek figyel­mét imperialista terveikről. Amerika és az epész világ béke­szerető emberei ťltakoznak az amerikai fasizmus ú i gaztette ellen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom