Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-03 / 29. szám, szombat

1951, február S UJ sm Miért kell harcolnunk a kékéért Naponta halljuk e szót: béke. Munkahelyünkön, a gyárakban és a szellemi munkások közt szüntelenül felvetődik a béke kérdésének megtárgyalása. A rádió hangszórói a világ minden részéből, az újságok hasábjaikon a világ minden nyelvén egyre csak a békével foglalkoznak. Ez az egyszerű négy betűből álló szó a legfőbb gondja ma minden becsületesen gondolkodó embernek, legyen az fehér, sárga, néger, bármilyen fajú, nemzetiségű vagy vallású. Aki felteszi magában azt a kérdést, hogy háború vagy béke, az természetesen elgondolkozik azon, hogy kinek érdeke a háború és kinek érdeke a béke. Erre a kérdésre azt hiszem egyforma választ ad a világ dolgozóinak többsége, mindazok, akik a múltban, sőt talán még a jelenben is saját bőrükön tapasztalták, hogy milyen különbség imperialista, kapitalista célokat vagy a békés, szocialista építő munkát szolgálni. Az utolsó két világháború emberek millióit döntötte nyomorba, az emberi agy és kéz alkotta javakat pusztította, anyákat tett gyermektelenekké és özvegyekké, gyermekeket árvákká. Azok az anyák, akik a világ minden részében igaz szeretettel szorítják keblükre csecsemőiket, tudják, hogy gyermekeiket csak a béke tartja meg nekik. A béke buzdít minden becsületes embert munkára és ez érleli meg mindenkiben az elhatározást, hogy a népek békéjét megvédelmezi minden eszközzel. A háborúból csak a kapitalista államok vezetőinek, Truman úréknak van hasznuk. A nagy trösztök, a bankok, a Wall Street urainak, mint ahogy a múltban is a Morganok, a Rockefellerek, a Fordok és hű kiszolgálóik. Marshallék, Trumanék és Eisenhowerék tömték meg zsebeiket a fegyvergyárosokkal együtt a háború nyereségéből. Adenauer, Titóék, Frankóék és a Vatikán, a hitlerizmus támogatói és örökösei, a háborús propagandát szeretnék bevinni az egész világ köztudatába. Láthattuk a mi hazánkban is átkos tevékenységük nyomait. A Vatikán parancsára papi köntösbe bujt gonosztévők igyekeztek a háború lángját feléleszteni és igyekeztek annak a néhány tízezer embernek kedvéért, akiknek a háború érdeke, feláldozni a becsületes és békére vágyó dolgozók millióit. Azok vágynak háborúra, akiknek nehéz milliárdok vándorolnak a zsebükbe és akik ezeket a milliárdokat az anyák és gyermekek millióinak könnyéből és véréből sajtolták ki és akarják ezután is kisajtolni. Ezek küldték és küldenék gázkamrába harcos munkatársaink legjobbjait, tennék tönkre a békésen éldegélő családokat, ezek jutatták uralomra Hitlert és ma, nyomdokain haladva, ismét világszerte hirdetik hamis nacionalista és faji eszméit. Hiába akarják azonban a háborús uszítók vágóhíddá alakítani a világot. Hiába akarják az imperialisták eltépni egymástól a világ különféle országainak dolgozóit. A proletár-nemzetköziség szelleme él, és egvre fejlődik, mert a haladást nem lehet gátolni. A világ dolgozóinak munka és kenyér kell, nem pedig fegyver. Az életszínvonal emelkedését csakis a békétől kaphatják meg és nem a háborútól. A nemzeteknek szabadság kell. Ez az érzés ma már öntudattá vált és amj Hitlernek tegnap sikerült: fanatizálni és vágóhídra hajtani a népet,, az ma nem sikerül Trumanéknak. mert a német nép is látja, hogv Nyugat-Németország újrafelf egyverzése újabb és még nagyobb katasztrófába sodorná Németországot. Világosan mutatja Amerika és csatlósai politikájának céljait a koreai hadjárat is. A koreai nép és a kínai önkéntesek erejüket megfeszítve harcolnak az amerikai támadók ellen. Ebből is láhatjuk, hogv a második világháború és az azt követő események felnyitották a szabadságra vágyó nemzetek szemét. Ma a kisnemzetek már rrem hagyják magukat elbutítani hamis soviniszta propagandától, hanem kéz a kézben erős láncot alkotnak a béke frontján. Ma már a hatalmas Szovjetúnió békelobogóia alá sorakoznak a világ összes becsületes békeszerető dolgozói, és ez a tény adja meg a biztosítékot a világbéke fenntartására. Ez a ténv buzdít mindanynyiunkat fokozott munkára, mert amíg békében élhetünk, addig megvan a lehetősége, hogv ezt a békét becsületes munkánkkal szilárdítsuk. Minden kiló kenyér, minden csille szén, minden darab vas, acél. minden szeg, betonoszlop, minden kilométer vasút, a megszőtt szövetek, a felépített munkáslakások, i megművelt szántóföld, a több és jobb termelésre való igyekezet minden eredménye csapás a háborús uszítókra. Ez legyen a mi válaszunk és #harcunk a békéért, mert erre tanít minket hazánk vezető pártja, a Csehszlovák Kommunista Párt, ezért folyik a világ, a 800 milliós béketábor békemozgalma, amelynek vezére a Szovietúnió és a nagy Sztálin. • BALOGH RUDOLF munkáslevelező, üveggyári munkás. Kosľan — u Teplice Lázne. Kedves elvtársak! Az Üj Szó-n keresztül szeretném megköszönni rendszerünknek, azt a gondoskodást, amellvel hozzásegített, hogy eljuthassak Trencsénteplicre és napról napra érezzem betegségem gyógyulását. Most látom csak tisztán, hogy az állam értünk, dolgozókért van és százszorosan visszaadia azt, amit munkánkkal beléje fektetünk. A kapitalista rendszerben a munkásokból kipréselt tőkét a gyártulajdonosok, a bankárok és földbirtokosok saját javukra gyümölcsöztették és csakis ők voltak azok, akik eljuthattak a fürdőhelyekre. A munkásokról nem gondoskodtak, azok pedig képtelenek voltak a maguk keresetéből a költségeket fedezni. Népi demokratikus rendszerünk megszüntette ezt a helyzetet. Az üdülőket a dolgozók rendelkezésére bocsátotta és rekreáció vagy gyógykezelés formájában akkor vehetik igénybe, amikor szükségük van rá. Mi tudjuk, hogy ezek és az ehhez hasonló életszínvonalunk emelkedését bizonyító tények fáinak a háborúra uszító kapitalistáknak. Attól félnek, hogy a többi országok dolgozói is felemelik szavukat és látva a Szovjetunió és a néni demokráciák dolgozóinak jólétét, ők is megkövetelik emberi jogaikat és akkor nehéz lenne akaratukkal dacolni. Itt az üdülőben láttam, hogy milyen új szellem uralkodik újarcú munkásaink között. Meg van köztünk a közösségi összetartástozás nemzetiségi és valláskülönbség nélkül. A különböző anyanyelvű dolgozók szívesen barátkoznak, mert tanulhatnak egymástól. Én magam is összebarátkoztam két fiatal handlovai bányásszal, és érzem, hogy egymáson keresztül új erőt merítünk ötéves tervünk hátralévő szakaszának építéséhez, örömmel tapasztaltam azt is, hogy megszűnt az üdülőhelyeken a kapitalista rendszerben annyira divatos protekció-rendszer. Itt mindenki elégedett és jókedvű. Egy este bejelentették, hogy táncmulatságot rendeznek a fájóslábukat kezeltető sántítok részére. Meglepetésemre valóban minden sántikáló beteg megjelent a táncteremben, sőt, táncra is perdültek. A vidám táncot nagy tapsvihar követte és különösen nagy sikert aratott a magyar csárdás. Ha az ember Üyet lát, akkor már egy lépessel közelebb is jut a gyógyuláshoz. Ma orvosi vizsgálaton voltam. A kezelőorvos olyan gondosan megvizsgált, hogy 57 éves koromig még ilyen figyelemben nem volt részem. Ez a gondoskodás is népi demokratikus rendszerünk eredménye. A kivizsgálás után a doktor azt mondta, hogy nekem kevés a háromheti gyógykezelés és kérni fogja kezelésem meghosszabbítását. Egészen meghatódtam az újszellemű, emberséges orvos viselkedésétől. Nem hasonlít az újtípusú orvos távolról sem a régi Csehszlovákia betegsegélyző orvosaihoz, akik elutasítóak és közömbösek voltak a munkások panaszaival szemben. Akadt ugyan köztük jószívű, aki látva a munkanélküli vagy éhbéren tengődő munkáscsalád nyomorát, a zsebébe nyúlt és úgy segített pil1 lanatnyilag, de mindez elenyésző je' lentőségű a mai általános gondoskodáshoz viszonyítva.. Az üdülőben élő betegek szórakozásáról is gondoskodnak. Néhány napja moziban voltunk, a „Berlin eleste" című filmet láttuk. Megmutatták, hogyan menekült Hitler pribékjeivel együtt patkánymódra, dicső szovjet katonáink elől és megmutatták, hogyan pusztult el patkány módjára. A színházban a népi demokratikus hadsereg kultúrbrigádjának jólsikerült zenés kultúrelőadását élvezhettük. A nyugati imperialisták azzal rágalmaznak minket, hogy éhezünk, anyagilag és kulturális szempontból is. Gyalázzák a „keleti" kultúrát, pedig mindez a népi közösségből születik és nem szemfényvesztés, hanem valóság. Életszínvonalunk igenis napról napra emelkedik és ennek tudatában építjük olyan lelkesen a gottwaldi ötéves tervet. Elvtársi üdvözlettel: Buzgó Vince, Trencsénteplíc. SZOVJET IRÖK 1951. EVI TERVEL A szovjet kultúra vezető orgánuma, a Lityeraturnája Gazeta az év kezdete alkalmából azzal a kéréssel fordult néhány szovjet művészhez, hogy nyilatkozzanak ezévi művészi terveikről. Anna Karavaj eva Írónő elmondotta, hogy a tél folyamán befejezi „Vendégségben fivéremnél" cimü elbeszélését, amelynek cselekménye 1949-ben, az északvolgai kolhozokban ját szódik. Sajtó alá rendezi ezenkívül különféle cikkeit és feljegyzéseit ls. Tavaszszal pedig a Szátlingrádkörnyéki nagy vlzierőmüépítkezésekhez utazik, anyaggyűjtésre. Mihail Lukonytn új müvének témája ugyancsak a sztálingrádi vízierőmü-építkezésekkel, illetve az egész volgamenti nagy természeiátalakító munkálatokkal foglalkozik. ,1759/v. Go Su De, a mozdony vezető Hideg és barátságtalan volt a harbini pályaudvar fűtőháza 1946 októberében. A magas falakon bombák által vágott sebek. Az őszi szél szabadon fütyörészett a kitört ablaktáblák között, belékapaszkodott a hatalmas műhely egyik sarkában összecsoportosult emberek hajába. Csend volt. A vasutasok figyelmesen hallgatták a javítóműsely főnökének, a kommunista Csan In Denek a szavát. — Elvtársak! — mondta Csan In De. — Súlyos évek. nehéz esztendők szakadtak hazánkra. Néphadseregünk bátran harcol és küzd azért, hogy felszabadíts a népet a Csang Káj Sekbanditák uralma alól. Tudunk-e valamivel segítséget nyújtani dicső hadseregünknek? Tudunk. Tudunk, mégpedig mindenekelőtt úgv. ha önfeláldozóan dolgozunk itt fűtőházunk műhelyében. A japán leigázók romokat és pusztulást hagytak maguk után. Minden mozdony számít, minden mozdonyra szükségünk van. Nem várhatunk arra, hogy új mozdonyok épüljenek. Nézzük meg Harbin körül a „mozdonyok temetőiét". Az a kérdés, ludunk-e életet önteni ezekbe a „tetemekbe", tudjuk-e rákényszeríteni ezt a holt anyagot arra, hogv hadseregünket és népünket szolgálja? — Tudjuk! — hangzott a vasutasok válasza. Határozatot hoztak, amelv szerint a vasutasok, a fűtőház dolgozóival együtt, szabadidejükben kijavítják a használhatatlant szerte heverő mozdonyokat Elhatározták, hogy életre keltik a „holtakat". Nem fecsérelték az időt. rögtön hozzáfogtak a munkához. Az első mozdonyt Csaudon állomásról hozták a lűtőházba. A műhelyekben a raktárakban nem álltak rendelkezésre a szükséges alkatrészek. Hozzáfogtak hát és újra öntötték őket. Fáradhatatlanul dolgoztak. Az öregek ugyanúgy kitartottak, mint a fiatalok. Egy 58 éves vasutas egymaga helyreállította í* kijavította az egvik mozdony cilinderét. Az első rohambrigádban dolgozott a 24 éves Go Su De mozdonyfűtő. Egészen az 1945-ös évig nehéa és örömtelen volt Go Su De élete. A lakosságnak nem volt mit ennie, a japán megszállók az üzletekben csak agyagos, ragadós lisztet adtak el. amit lehetetlen volt élelemnek nevezni. Go Su De családja éhezett. Go Su De apja, falusi szegényparaszt, főzelékfélét árul a harbini piason. Élére rakta a garasokat, hogy a kis Go Su De a többi gyerekkel együtt a falusi elemi iskolába járhasson. Minél tovább tarott azonban a japán megszállás, minél szegényebb lett a nép, annál kevesebb főzeléket vettek a piacon Go Su De apjától, aki hiába állt már kosarával az üres piactéren. Igy történt hát, hogv Go Su De egy reggel kénytelen volt a láda mélyére csúsztatni iskolakönvveit és Harbinba ment, hogv munkát keressen. Ez 1939-ben volt. Go Su De ekkor 17 éves volt. A fiú a harbini fűtőházban, mint segédmunkás kezdett el dolgozni Két év múlva fűtő lett. Annak a mozdonynak a brigádja, amelven dolgozott, szemtelen, pökhendi japánokból állt. Go Su De sohasem felejti el azt a jelenetet amikor a mozdonyvezető egy jelentéktelen hiba miatt megragadta a fülét és feiét odaszorította a lángoló tűz közelébe: „Tanulj meg dolgozni! — üvöltötte magából kikelten a japán hóhér. Tanuld meg, hogyan kell dolgozni!" — Go Su De arcát és szemeit szinte kiégette a szörnyű hőség és kicsordult könnyei öszszekeveredtek a szénporral. Go Su De csak akkor érezte magát teljes jogú embernek, nagv hazája — a népi Kína — polgárának, amikor a Szovjet Hadsereg felszabadította Harbint és a városban a népi hatalom került uralomra. Most már honfitársaival együt dolgozott. Nem kiabál már senki Go Su De-vel. senki sem üti St. Nincs is erre szükség, hiezen ereje megfeszítésével dolgozik, mert tudja, hogy saját magának, hazájának, a kínai népnek dolgozik. Társaival együtt Go Su De is résztvett a Csaodun állomásról származó „halott mozdonv" életrekeltésében. ... 27 nappal azután, hogv a műhelyben ismét megkezdődött a munka, ünnepi gyűlést hívtak össze a feliratokkal és plakátokkal feldíszített fűtőházban. A műhely közepén ott állt a szalagokkal díszített, kijavított mozdony. Elől a mozdonyt ötágú csillag és a nagy vezér. Mao Ce Tung arcképe díszítette. A felszólalók arról beszéltek, hogy milyen boldogság a haza javára végzett munka, hogv mii ven hála tölti el őket a Kommunista Párt iránt, arról beszéltek, hogy még többet, még jobban kell dolgozni annak érdekében, hogy a néphadsereg az egész kínai földet felszabadítsa a kuomintangistáktól és az amerikaiaktól. A gyűlés részvevői elhatározták, hogv az első helyreállított mozdonyt a kínai nép vezéréről. Mao Ce Tungról nevezik el. Go Su De fűtőnek akkor még fogalma sem volt arról, hogy rövid idő múlva ő fogja vezetni ezt a mozdonyt a felszabadult Kína vasúti vonalain . . 1946 novemberében Go Su De egyik megszokott útiára indult. A mozdonyt ellátó brigád katonai szerelvényt vezetett a front felé A vasutasok tudták, hogy Imjanpo állomás előtt meredek lejtő van és ezért már jóelőre megkérték az irányítót, hogy a szerelvényt megállás nélkül engedje tovább, mert csak öt vagonon volt fék. Az állomás előtt azonban a mozdonyvezető váratlanul észrevette a megállást jelző szemafort. A lejtőn nem lehetett megállítani a szerelvényt anélkül, hogy működésbe ne hoznák a vasúti kocsik fékeit. A mozdonyvezető rémülten nézett Go Su De-re. A vagonokban a frontra utazó katonák, kínai testvérek, harcosok utaznak ... Go Su De egyetlen kiáltással kivül termett a mozdonv oldalán, felszökött a mozdony tetejére, ügvesen keresztülfutott hét vagónon. eljutott a fékekig és s

;került megállítania a vonatot. A mozdony nehezen fuitatva, a holtvágánv végétől 50 méterre áľlt meg Néhány nap múlva Go Su De újabb hőstettet hajtott végre. Mudanczjan állomáson az állomás javítóbrigádja nem tudta rendbehozni a mozdony kazánjának saellőzőberendezését. Go Su De lerántotta magáról bundáját, beugrott a kemencébe, amely még alig hűlt ki, rendbehozta a hibát. A hőségtől azonban szinte eszméletét vesztette A vonat tovább tudta folytatni útját. Hősiességéért, a frontnak nyújtott önfeláldozó segítségéért, a felszabadító néphadsereg lelkes és önzetlen támogatásáért Go Su Det a Munka Hősének címével tüntették kí. A kormány lehetővé tette számára, hogy tovább tanuljon és Go Su De hat hónap múlva a Mao Ce Tung-nevű mozdonynak, annak a mozdonynak a vezetője lett, amelynek helyrehozatalában saját két keze munkájával vett részt. Ugyanakkor, 1946-ban, belépett a Kínai Kommunista Pártba. Go Su De akkor is tovább tanult,, amikor már mozdonyvezető lett. Sokat olvasott a szovjet vasutas sztahanovistákról, arra törekedett, hogy átvegye tőlük a szerelvények gyors vezetésének tapasztalatait, a fűtőanyagtakarékoskodást, a mozdonyok átlagos napi futása fokozásának, az üres állások csökkentésének tapasztalatait. Go Su De mozdonyvezető, a Munka Hőse, nemrég a kínai vasutasok küldöttségével együtt látogatást tett a Szovjetunióban. Boldogan, csillogó szemmel járkál Moszkvában ez ez alacsony, sovány ember, a kínai vasútasok kék egyenruhájában. Szemei boldogan járják be a palotákhoz hasonlító, gyönyörű, új épületeket, a tág tereket, azoknak a fényeknek és lángoknak az ezreit, amelyek bevilágítják az éjjeli Moszkvát ... A szembe jövő járókelők barátságosan mosolyognak rá. azok pedig, akikkel megismerkedik, nagy megbecsüléssel és tisztelettel szorítják meg a 28 éves hős kezeit. Moszkvában Go Su De úgy érzi magát, mintha régen ismert barátoknál, vérbeli rokonoknál lenne vendégségben. Itt Mosckvában ismertük meg mi is őt, itt ismerkedtünk meg élettörténetével, egy kínai szegényparaszt fiának a történetével, aki a szabad Kínában a Mu.ika Hőse, ismert megbecsült mozdonyvezetője lett. Mielőtt Go Su De magáról beszélne, a kérdések tömegével halmoz el bennünket. Go Su De-t minden érdekli. A szovjet emberek élete, munkájuk, pihenésük, orosz vasutas barátainak piunkája. Go Su De előtt az asztalon az orosz-kínai szótár mellett egy brosúra fekszik V Blazsenov: Hogyan fokoztuk a mozdony üzemi forgalmát. — Sikereinknek az az egyik oka — mondja Go Sa De —, hogy amikor dolgozunk, arra Igyekszünk, hogy orosz barátainkat, elvtársainkat kövessük. Mi mindig különös figyelemmel kísérjük az általuk elért eredményeket. Minden olyan könyv, amely a szovjet sztahanovisták tapasztalatairól szól, értékes ajándékot jelent számunkra. Most, a Szovjetúnióból hazatérve, mindent elmondok barátaimnak, amit itt láttam. Elmondom otthon mindenkinek, hogy a szovjet emberek munkája — egy boldog ós nagylelkű nép alkotó munkája. Be* szélni fogok otthon a szovjet vasutasok hatalmas eredményeiről, az 500asok mozgalmáról és igyekezni fogunk, hogy ne maradjunk le Kínában maguk mögött. A mi két népünk: két nagy és erős barát. A szovjet és a kínai vasútasok olyan barátok, akik segítik egymást a munkában és a tanulásban. Elgondolkozva kitekint az ablakon. Az ablakon keresztül az ívlámpák csillogó fénye, a széles utca, a megvilágított épületek, az újonnan épülő házak távoli körvonalai látszanak. Ez itt, az ablakon túl Moszkva, a nagy világváros. Moszkva nem alszik. Az utcákon fényesen égnek a lámpák és itt benn a szobában is hallható a nagyváros egyenletes Iélekzetvétele. Igy lélekzik az egészséges, az erejének tudatában biztos ember. Éppen Go Su De ablakával szemben ragyognak a rubinvörös csillagok, a Kreml útmutató csillagai. A szobában csend van, majd Go Su De halkan beszélni kezd: — Amikor Kievben voltunk, egy ukrán vasútas a kővetkezőket mondta nekünk: „Mi nemcsak magunkért dolgozunk. Mi gyárainkban, bányáinkban, épületeinken az egész világért dolgozunk, azért, hogy a világon minden ember nyugodtan élhessen, dolgozhasson és pihenhessen." Ezt én világosan megértem. Kína is békét akar. Senkinek sem sikerülhet megzavarnia békés népeink barátságát. Boldogan állítottam helyre a háború által összeroncsolt mozdonyt. Többet azonban nem akarok ilyen dologgal foglalkozni. Békés szerelvényeket akarok békés utakon vezetni és nem olyannal, amit a vérszomjas rablók szétrombolnak. Sokat építünk. Amit építünk, hosszú időre építjük és mindazt, amit építünk, soha senkinek se fogjuk megengedni, hogy le rom. bol ja.