Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-03 / 29. szám, szombat

UJSZ0 1951, február 3 Egy szovjet kőműves, akinek életében szobrot emeltek Nem sok munkás kapott még szobrot életében. Sőt, halála után is kevés. Még kevesebb kőműves. Pedig éppen a kőműves az, aki a világ legnagyobb műemlékeit teremti meg. Oriov elvtárs, moszkvai kőműves, igen híres, Sztálin-díjas kőműves, aki nevezetes szerepet játszik a sztahanovista kőműves-módszerek elterjesztésében, szobrot kapott. Egy szovjet újságíró felkereste Orlov elvtársat, hogy építkezési dolgokban elbeszélgessen vele. — Moszkvában a forradalom ? előtti években kevés építkezés folyt | — kezdi visszaemlékezéseit Orlov f kőműves. — Csak „jövedelmező" házakat építettek. Emlékszem, hogy jó mesterembernek nem igen volt dolga akkor. Magam hat éven keresztül havonta csak négy rubelt kerestem. Pincelakásban éltem, priccseken aludtam. Fillérekért szolgáltam ki az építésvezetőt, munkavezetőt, a csizmájukat /tisztítottam. Aztán a téglahordáshoz tettek át. Hátamon kellett felcipelni a téglát. — Nem így van most — mondja felcsillanó tekintettel — Szocialista építkezésünket döntően az különbözteti meg a forradalomelőttitől, hogy most széles körben alkalmazzuk a gépeket. A különféle gépek és felszerelések a mesebeli r óriásokhoz hasonlóan, segítenek most az építőmunkásnak. — Itt van például a toronydaru. Ez a nagyszerű gép az építkezés bármelyik emeletén, egyenesen a kőműves munkahelyére juttatja el a téglát és habarcsot. — Régebben igen sok munkás napokon keresztül kínlódott az alapgödör kiásásával. Most az újfajta exkavátor néhány óra alatt elvégzi ezt a nehéz munkát és ezzel majd félszáz munkás szabadult fel. Orlov elvtárs ezután elmondja, •miképpen keletkeztek az ő új módszerei. Régebben a kőműves egyedül dolgozott Maga hordta munkahelyére a téglát és habarcsot, maga válogatta ki a téglát és ő is rakta fel. — Munkamódszerem szerint a munkát úgy kell megszervezni, hogy a téglát ne a segédmunkás kezéből, hanem egyenesen a téglarakásból kelljen elvenni. Elgondolásaim szerint fokozatosan megszülettek a kettes, hármas, ötös, hatos munkacsoportok, esetleg több kettes munkacsoport, vagy pedig két kőműves és a melléjük beosztott segédmunkások. — Régebben azt hitték, hogy télen lehetetlen építkezni. A kőmíívesség idénymunka volt. Ugy éreztem, hogy bizony télen is lehet építeni. Dehogy lehetett rábeszélni erre a kapitalista építtetőt! Ma, a szovjethatalom éveiben ez a kérdés is megoldódott Első nagy téli építkezésem egy nagy ház volt a kurszki pályaudvar szomszédságában. Én magam kifejezetten télen szeretek dolgozni Könnyen mozog az ember és ég a munka a keze alatt. Az én újításom volt ez is. — Jóleső érzés számomra, hogy az építőipar sztahanovistáinak száma százszorosára, ezerszeresére nőtt és sokan közülük az én tanítványaim voltak. A sztahanovista építőmunkások a mi példánk nyomán ma már a népi demokratikus országokban is kiváló eredményeket érnek el. Legutóbb az egyik romániai városból kaptam az egyik ismert román kőművestől levelet, amelyben megköszöni a segítséget és támogatást, amit könyvem elolvasása jelentett számára. Arra kér, hogy szeretne rendszeresen levelezni velem, mert meg van győződve arról, hogy a könyvemben leírt eredményeknél nem álltam meg, hanem tovább tökéletesítettem munkamódszereimet. — Postafordultával válaszoltam. Közöltem vele, hogy mi soha nem állunk meg az elért eredményeknél, hanem mindig azon vagyunk, hogy tökéletesítsük munkamódszereinket. A mi országunk az alkotás országa, ahol nagyon megbecsülik a teremtő kezdeményezést. Erről tanúskodik a Szovjetúnió minisztertanácsának határozata, amellyel Sztálin-díjat ítélt azoknak, akik kidolgozták és gyakorlatba is átültették a téglarakás magastermelékenységű módszereit. — így válaszoltam én Stronatl román kőműves elvtársnak. Büszkén és örömmel bocsátottam útjára levelemet. Arra gondoltaim, hogy ez a levél is új híveket szerez az újért, a haladásért való köz- j delemnek — fejezte be a beszélge- ! tést Orlov elvtárs. f^t ifjÚMUliká ba z ifjumuHRcis gyaroa megy JltöíL CL karkaoi tmkla^i/.dMĹ • • • Három évvel eselStt Pavel Szazonov, egy kolhozparaszt fia, befejezte a hétéves iskolát és szülőfalujában, a harkovmeiletti Babajiban a gép- és traktorjavítóműhelybe lépett. Lakatos lett. Szazonov ae év kezdetén szolgálati ügyben a harkovi traktorgyárban járt. Ez a hatalmas üzem számos nagy, világos műhelyével csodálatba ejtette a fiatal lakatost. A szerszámműhelyben a tökéletes gépek százait látta, automatagépek sorát, melyeket művészi, biztos kézzel kezeltek az ifjúmunkások. Pavel Szazonov megszerette a gyárat. Szeretett volna a traktorgyárban dolgozni. Hazafelé menet, a gyár kapujánál hirdetmény vonta magára figyelmét: munkásfelvételről volt benne szó, olyanok felvételéről, akiknek legalább t>—7 osztályos középiskolai végzettségük van. Szazonov megtudta, hogy az oktatás a gyárban ingyenes és a tanulók havi 300 rubel ösztöndijat kapnak. Azonfelül a gyár igazgatósága lakást is bocsát az újoncok rendelkezésére. Pavel Szazonovnak nagy kedve volt a traktogyári munkához. Óhaját elmondta a gép- és traktorjavitómfíhely főnökének, Kijazsin elvtársnak. — Okos gondolat — mondta Krjazsin. — Bár nekünk is kellenek szakmunkások, de nem tartunk vissza. Szazonov Harkovba való érkeztekor a Traktorgyái személyzeti osztályába ment. Bozsko elvtárshoz küldték, aki az üzeini' munkások felvételét intézte. Bozsko (régebben a szerelőműhely vezetője) jól ismerte a termelést és azt tanácsolta Szazonovnak, hogy a munkát a beköszörülőműhelyben kezdje meg. — Ebben a műhelyben — mondta — van esztergályos- és csiszolórészleg és ott szükség van tanulóra. — Mennyi a tanulási :dő? — kérdezte Szazonov — Nincs meghatározott idő; minden tőled függ, aszerint, hogy milyen gyorsan tudod elsajátítani ia gépekkel való munkát. Legjobb, ha elmégy a műhelyfönök helyetteséhez. Tőle megtudod a részleteket. Bozsko Szazonov részére belépőt állított ki a gyái területére és a műhelyfőnök helyetteséhez küldte. Itt a művezető fogadta, kikérdezte Szazonovot arra nézve hogy mit csinált a gép- és traktorjavítóműhelyben, milyen szerszámgépeket ismer stb. Azután odavezette a helyettes műhelyfőnökhöz, Mityin mérnökhöz. — Nos, hogy tetszik a műhely? — érdeklődött a mérnök. A haladó magyar könyv lelkes terjesztésre talált Hogy a magyar nyelven megjelent politikai és szépirodalom a magyar dolgozók minél szélesebb rétegeihez eljusson, a MAGYAR KÖNYVTAR Könyvakciót indított a CSEMADOK, a magyar tannyelvű néo- és közép;skolák. vakmint a Szovietbarátok Szövetsége közreműködésével Ennek az akciónak az a célja, hogv a «zoialista és a haladószellemű könyvet közelebb hozza a magvar olvasóhoz s ezzel is hathatósan hozzájáruljon a béke és » szocializmus építéséhez örömmel állapítjuk meg, hogy ez a kezdeményezés várakozáson felüli visszhangra talált Napról napra eyalapszik azoknak a száma, akik a könyvterjesztés nemes munkájában részt kívánnak venni. A lelkesedés, amelv ezt a kultúrát és műveltséget terjesztő akciót kíséri, azt bizonyltja, hogy — főleg a fiatalok között — egyre többen ébrednek tudatára annak, hogy művelt nép nélkül nincs szocializmus. E könyvterjesztésben való közreműködését felajánló 9ok irodalmibizalrrtink egyikének lelkesedéstől sugárzó levelét közöliiik itt követendő példa gyanánt: „Kedves Elvtársaki Az irodalmi bizalmi tisztséggel megbízó kinevezést hálásan köszönöm. Fogadom,, hogv mint öntudatos ifjúmunkásból lett tanító, minden erőmmel azon leszek, hogv a magyar kultúra fáklyahordozóiaként küzdjek és dolgozzak és munkámmal a győzedelmes munkásosztály hatalmát biztosítsam s tudását emeliem. Tudom, hogv a tudás hatalom s legyőzhetetlen az a nép. melv a marxilenini tanok tudományával van felvérezve. Az első megrendeléseket mellékelve, kérem, hogv amennyiben lehetséges a rendelt könyveket a legrövidebb időn belül szíveskedjenek megküldeni részünkre. Elvtársi üdvözlettel PAKOS PAL. íanító. irodalmi-bizalmi. / Dun. Streda. Bernolákova ul. 525." Mennél több ilven lelkesedő Pakos elvtárs, mennél több ilven öntudatos, kultúrát terjesztő, annál biztosabb a béke megvédése, annál nyugodtabban IHadlvitunk a szociaľzmus építése útján szebb és boldogabb jövőnk felé. — Nagyon — válaszolt a fiú. — Akkor lépj csak be. Ki fogunk tanítani. Jó művezetőink vannak. A mérnök felvilágosította Szazonovot, hogy mielőtt munkába lépne, el kell végeznie egy balesetelhárító tanfolyamot, valamint egy másik tanfolyamot, ahol kioktatják a munkahelyén lévő gépek kezelési szabályaira. — Mindez azután, hogy a személyi adatait felvették — folytatta a műhelyfőnökhelyettes, majd ráírta a belépőcédulára, hogy Szazonov esztergályostanuló felvehető. Két nappal azután> hogy Pavel Szazonov Harkovba érkezett, felvették a traktorgyárba Lakást a traktorgyári munkások lakótelepének egyik szépen berendezett legényszállásán utaltak ki részére Első munkanapján munkaruháit adtak neki: kezeslábast, gumikesztyűt, védőszemüveget. Pontosan megismertették vele az esztergapad szerkezetét, amelyen dolgoznia kellett. Megmutatták neki, hogy milyen rendben kell tartania munkahelyét, hogyan rakja el szerszámait, miképpen használja azokat, kihez forduljon, ha a pad, vagy szerszám elromlik. Különös figyelemmel magyarázták el neki a villanyárammal való balesetmentes eljárást. Végül elmagyarázták neki a munkásegészségügy kötelező személyi szabályait. A balesetelhárítás módszereivel való megismerkedés a következő napon történt, akkor is gyakorlati módon. Pavel Szazonov oktatását az esztergályos- és csiszolórészleg művezetőjére, Prokopcsukra bízták. A második nap azzal telt el, hogy megmutatta Szazonovnak a munkagépek kezelésének helyes módszereit. így kezdődött Szazonov ifjúmunkás boldog, alkotó élete a Harkovi Traktorgyárban. H bratislavai magvar szülök figyelmébe Értesítjük a helybeli magyar szülőket, hogy a magyar tannyelvű óvoda f. é. február hó 6-án reggel nyolc órakor kezdi meg működését a volt Notre Dame kolostor első emeletén Palacky utca 3. sz. alatt. A gyermekek elhozhatok 8 és 12 óra között. A gyermekek részére az óvoda helyiségeiben papucs vagy tornacipő használata kötelező. TADEUSZ BOROWSKI. NEMZETI ÍIIMMU-S/ i — Ismered saját nemzeti himnuszodat? — kérdezte a bíró s a fejmozdulatával jelezte, hogy feleletre vár. — Furcsa nép ez a görög — súgta az újságíró szomszédia fülébe Ott ültek az elnöki asztal előtt s egyenesen a vádlottak szemébe néztek — Én ezt naponta láttam — felelte a szomszéd vállat vonva — Ha még egy darabig itt maradsz, te is megszokod. A tárgyalás a eímnázium hideg, kopott dísztermében folvt. A vádlottak a helyiségnek csaknem felét meg'öltöt'ék. Alacsony drótketrecbe szorították be őket a vidéki mozi kopott oltissfoteljeire. A falak mellett mozdulatlanul ültek a rendőrök, feiiikön lapos sisak s térdjtik között angol karabélyukat Szorongatták — Ismerem — felelte » katonaköpenyes fiú. A vádlottakat kiselejtezett katonaruhába bujtatták, a tárgyalás nyilvános volt. a mozdulatlan, szorongó tömeg ott állt a ketrecen kfvül. a bírákkal és M újságírókkal szemben. A fiő alie tiaenőt éves lehetett, tekintete talán egv kicsit riadt, de hangja erős és tiszta volt. Elmosolyodott, mert eszébe jutott a süppedő ösvény a szőlőkertek között, bajtársainak szuszogása, ammt kőteleken vontatták a gépet, a vezényszavak és a tenger csendes part ián pihenő kikötő lámpásainak csillogása A harmadik lövésre megálltak a daruk, melvek a lőszert j rakták ki a hajókból, aztán a kikötőben ' felrobbant a lőszer: aztán ők, visszanulás- közben csapdába estek. — Na, énekeld csak el. mindjárt meglátjuk — szólt a bíró szárazan A bíró háta mögött egv 75 milliméter kaliberű régi Krupp-féle ágvú állt F.z volt a vád legfontosabb bizonyítéka. Az ágyú és a vörösposztóval letakart bírói asztal fölött angol villanyóra függött, az óra fölött pedig egy szentkép, mely a szentet úgy ábrázolja, amint áldást hint a nénre. A fiú kiegyenesedett, szorosabban markolta meg az előtte álló karszék támlá'át, "kicsit remegő hangon intonálta az éneket, de hirtelen abbahagyta. — Próbáld mégegyszer. — biztatta a bíró megvető mosollyal. — Azt mondod, hogv a nemzetért harcolsz, de a nemzeti himnuszt — úgye — nem tudod? A fiú összeszorította szálát, haját kidobta t szeméből, úira elkezdte, de megint abbahagyta. Ekkor felállt a mellette íílő fehérruhás teánv. kezét a fiú karjára tette és elkezdte az éneket. A százhúsz vádlott egyszerre állt fel a drótketi ecben. egyszerre egyenesedett ki s egyszerre teli tüdőből zendített rá az énekre A bírák nagy zavarban álltak fel, feltették barettjükét, a rendőrök a fal mentén szintén kiegyenesedtek s énekelni kezdtek A kőszívű -.tömeg, mely száraz szemmel hallgatta a tárgyalást, ugyancsak egvütt énekelt a rabokkal. Mikor a rabok befejezték a himnuszt, -k voltak az elsők, akik leültek. Aztán leültek a rendőrök, maid a bírák levették barettjüket, elfoglaltál; helyüket az asztal mellett s a tárgyalás folyt tovább. A vádlottak kihallgatása. a vád- és védbeszédek elhangzása után a bírák, a rendes szokáshoz híven, ítélethozatalra vonultak vissza. A vádlottak felét halálra, egv részét internálásra, a többit pedig hosszas fegyházra ítélték. A tárgyalás befejeztével a rendőrök elvezették az elítélteket, a tömeg elhagyta a termet s az altisztek kezdték a dísztermet és a folyosót takarítani. A két újságíró a tömegbe vegyülve halad az utcán. — Ide más bíróság kellene, — mondta az egyik. — Förtelem. amit csináltak — írsz valamit a kormányról? — kéidezte a másik. — Nagyon elkoptaiot téma. Az első vállat vont s fgv szólt: — Megírom, hogy mindennek dacára, ez az egyetlen kormánv. mely :tt lehetséges. Mivel lehetne helyettesíteni? — Na látod, márts megszoktad, — állapította meg a másik nevetve. Betértek vacsorára a neonvilágítású vendéglőbe s az ablak melletti aszta kához ültek Az ablakból látni lehetet' a nyugodf engert a kikötőt s hallani lehetett a daruk csikorgását, amint az élelmiszert, a lőszert és a fegyvtrt kirakják a hajókból. HTREK MUNKÁS-FESTŐMŰVÉSZEK A Szovjetúnió szakszervezeti klubjaiban kb. másfélezer képzőművészeti kör működik, amelyekben több mint 20 ezer munkás és tisztviselő képezi magát. A szakszervezeti klubok képzőművészeti köreiben számos ismert festőművész kezdte meg pályafutását. (Ciplakov, Volkov, stb.) A KÜLFÖLDI IRODALOM A SZOVJETÜNIÖBAN A Szovjetúnióban az orosz klaszszikus és a szovjet szerzők müvei mellett, széleskörű ismeretségre és népszerűségre tettek szert a legkiválóbb külföldi irók művei is. 1950-ben pl. kiadták Shakespeare és Mark Twain, Goethe és George Sand válogatott műveit, megjelent Multatuli „Jáva gazdag és éhezik" cimű munkája. Kiadták Ivan Vazov bolgár költő válogatott verseit. Nagy példányszámban jelentek meg Dickens, Rousseau, Jack London, Anatole Francé, Victor Hugó, Stephens, Zolr, Dreiser, Miczkiewicz stb. művei. Július Fučik válogatott cikkei és írásai, Nazim Hikmet válogatott versei, a kínai költők és más írók számos alkotása, Pablo Neruda versei szintén a szovjet könyvkiadás elmúlt évi eredményeihez tartoznak. A szovjet emberek nagyra értékelik a külföldi irodalom kiemelkedő egyéniségeinek munkáit. A SZTÁLINGRÁDI VIZIERÖMO ÉPÍTKEZÉSÉNÉL Fjodor Loginov, a sztálingrádi vízierőmű építkezésének vezetője a Szovjet Tájékoztatási iroda részére készült cikkében ezt írja: „Amikor ezeket a sorokat írom, Moszkvából, Leningrádból, az Uraiból és a szocialista ország egyéb ipari központjaiból egymásután érkeznek hozzánk ide, az erőműépítkezéshez, a gépbei endezkedésekkel és építőanyagokkal megrakott szerelvények. A sztálingrádi vízierőmű körzetében és a nagy -turkméniai csatorna útvonalán nagy kutatómunkák folynak, munkáslakások épülnek. 1950 a szervezés éve volt, 1951 a hatalmas építkezés kezdetének éve lesz a sztálingrádi vizierőműnél, mert 1956-ban a Volga vizének már a kommunizmus építésének ügyét, a szovjet nép jólétét kell szolgálnia, hogy a környező sztyeppék a bőség virágzó vidékévé alakuljanak. Ragyogó kép tárul elénk. Itt fog elhelyezkedni a sztálingrádi tenger, a gigantikus csatorna, amely öntözőhálózatával 13 millió hektár földet öntöz. A kolhozok és szovhozok mezőin villamos-traktorok aratócséplőgépek dolgoznak majd. Ott, ahol eddig aszályos szelek pusztítottak, erdősávok és kertek húzódnak, vetések és legelők pompáznak, gazdagítva a szovjet nép életét." A MUNKA ÉS A BÉKE DICSŐÍTÉSE Alexandr Geraszimov, a Szovjetúnió Művészeti Akadémiájának elnöke írja: „Az elmúlt három évtized alatt a Szovjetúnióban teljesen új munkásosztály és parasztság, tel jesene új értelmiség nőt fel. Most valamennyi szovjet embernek egy a célja —-, hogy építsen és alkosson a béke, az emberiség boldogságának nevében. A szovjet művészet is új utakon halad. A művészek a szovjet emberek békés alkotó munkáját, a szovjet életet örökítsék meg műveikben. Számukra idegen és ellenséges a hazugság és a rágalom, a cinizmus és az erkölcsi züllöttség, amely olyan jellemző a burzsoá művészetekre. A szovjet művészet a békért és a demokráciáért folyó tevékeny harc szellemében neveli az embereket, harcol a népek közötti tartós barátságért. A szovjet művészek minden alkotása dicsőíti a szovjet emberek örömteli és szabad építő munkáját..." A CSEMADOK bratislavai helyicsoportja ismeretterjesztő előadásai keretében Vazov-u. 2. sz alatti helyiségében vasárnap, február hó 4-én. d. u. 16 óra: kezdettel Kugler János elvtárs, a Szabad Földműves főszerkesztője, a Szov ietúnióban járt földművesküldöttség tagja beszámol a Szov ietúnióban szerzett tapasztalaitaról. Az értékes beszámolót a CSEMADOK helvicsoport kultűrbrigádjának színes kultúrműsora egészíti ki. A kultúrtársakat és az érdeklődőket szívesen lát ía A RENDEZŐSÉG.