Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-28 / 50. szám, szerda

tlJSZd 1951 február 28 Az ötéves gazdasági terv felemeléséről Dr. Jarontfr Dolánský elvtárs beszámolója a CsKP Központi Bizottságának 1951 február 22-én tartott illésén Gottwald elvtárs Pártunk Központi Bizottságának ülésén, amely éppen egy évvel ezelőtt folyt le, a nemzetközi helyzet fejlődésének részletes taglalásából, valamint az ötéves terv megvalósításának tapasztalataiból levonta az irányelvet: még bátrabban és határozottabban haladjunk előre azon az úton, amelyet főirányvonalakban a IX. Kongresszus megjelölt számunkra a szocializmus felé vezető úton hazánkban. Ami azután az ötéves tervek teljesítését különösen illeti, Gottwald elvtárs az ipar gyorsított reorganizálását, átépítését és átállítását tűzte ki a Párt feladatául. Ezen irányelvből, valamint a Központi Bizottság utolsó ülésének határozatából, valamint az utolsó év új tapasztalataiból kiindulva, a Központi Bizottság elnöksége ma az ötéves gazdasági terv emelésének javaslatát terjeszti elő. I. Miért emeljük ötéves tervünk feladatait ötéves tervünk feladatait és a szocializmus felé való fejlődés ütemét azért gyorsítjuk meg, hogy a béke fenntartásáért folyó hatalmas történelmi küzdelemben nemcsak le ne maradjunk, hanem, hogy minden erőnkből hozzájáruljunk a békeszerető országok és az egész békevilágtábor egységének, erejének és hatalmának megszilárdításához, amelynek élén a Szovjetúnió áll. Mert ahogy azt Gottwald elvtárs a Központi Bizottság multévi ülésén megmondotta — „az imperialisták előszeretettel viselnek háborút, ha szembenálló partnerük gyöngébb. De ha erősebb áll velük szemben, hamarább lehet velük beszélni". És miben áll mindenekelőtt a győztes szocializmus országainak és a szocializmust építő országoknak ereje? Abban, hogy történelmi szempontból magasabbrendű, haladóbb társadalmi termelési módszert építenek és fejlesztenek, ami megmutatkozik az állandó, válságoktól mentes társadalmi gaadagság és a társadalmi termékek növekedésében, a munkaerők állandó, kiterjedt megújulásában, a dolgozók kvalifikációjának és kultúrájának emelkedésében, munkatermelésük növekedésében, — egyszóval olyan ütemben növekszik termelési ereje, amilyet az emberiség történelme nem ismer, amilyenről a kapitalizmus nem is álmodott, különösképpen a fejlődés utolsó fázisában. És a szocialista gazdaság erejének ez az állandó progresszív növekedése éppen az, amiben a szocializmus történelmi ereje megmutatkozik a kapitalizmus felett és ami a szocialista országoknak az imperialista országok feletti reális győzelmi perspektíváját mutatja meg a béke harcában is. Ezért mi, ha fokozzuk ötéves tervünk feladatait és meggyorsítjuk a szocializmushoz vezető fejlődés ütemét, úgy a világ békeerőinek megnövekedéséhez és megszilárdulásához járulunk hozzá. Munkásaink és technikusaink, akik a szocialista versenyben a terv feladatait teljesítik és túlteljesítik, kvalifikációjukat emelik, magasabbrendű technikát sajátítanak el, az új hazafiasság mintaképéül szolgálnak és egyben a dolgozók egységének, politikai, erkölcsi növekedésének előfeltételeit szabják meg. És mindez egyidejűleg elősegíti a hazugságok és csalások megtörését, amivel a háborús uszítók törekszenek országaikban a népet megtéveszteni, e népeknek és a rabságba döntött nemzeteknek megmutatja a válságból és a háborúból kivezető utat és meggyöngíti és szétbomlassza a béke ellenségeinek erejét. Ebben rejlik e jelszó értelme: Építsd hazádat, a békét erősíted. Ezért a kohászok, bányászok, kovácsok májuselőtti versenyzése nemcsak a békéért való harcuk töretlen akaratának manifesztációját jelenti, hanem tényleges erőt, amely csapást jelent a nyugati imperialistákra — ahogy azt helyesen állapították meg a vítkoviceiek —, mert a szocialista világ fejlődésének ütemét segítik fokozni, amely mellett a kapitalista világnak még lélekzetvételre sem marad ideje. A tervfeladatokat azért fokozzuk tehát, mert reális perspektíváját látjuk annak, hogy a béke erőinek a háború erőivel való küzdelme a háborús gyujtogatókat a sarokba tudja szorítani. A másik ok, amiért a szocializmus felépítését meg kell gyorsítanunk, éppen az, hogy különösen a mai nemzetközi viszonyok közt fokozottabban kell függetleníteni gazdaságunkat a kapitalista nyugattól, mentesíteni a kapitalista országok válságainak következményeitől, valamint a diszkriminációs politika következményeitől. Gottwald elvtárs a Központi Bizottság tavalyi ülésén világosan rámutatott arra, milyen féket jelentene gazdasági fejlődésünkben, ha könnyűiparunk nagy kapacitására való tekintettel (főleg a textil- és bőriparban) továbbra is számolnánk főleg azon gyártmányok kivitelével, amelyek számára a kapitalista országokban kell nyersanyagokat vásárolnunk és világos irányvonalat adott, miben kell megnyilvánulnia iparunk átépítésének és átállításának: mindenekelőtt abban, hogy fejlesztenünk kell nehéziparunkat, főleg gépiparunkat, amelynek számára a legkevesebb idegenből importált nyersanyagra van szükség; továbbá abban, hogy a termelést összpontosítani kell oly dolgokra, amelyeknek kereslete állandó és tartós; hogy fel kell fedni a jelentős rejtett tartalékokat az iparban, főleg a nehéz gépiparban és a beruházásokat elsősorban ezekben a szektorokban kell végrehajtani; végezetül, hogy saját nyersanyagunkat és saját hazai nyersanyagforrásainkat sokkal messzebbmenőleg kell kihasználni, mint eddig tettük. Ebben az irányban, ahogy erre még rámutatok, az elmúlt négy esztendőben nagy haladást tettünk. Ez különben visszatükröződik külkereskedelmünkön is, amelyben a Szovjetúnió és a népi demokratikus országoknak részesedése az 1949. évi 45 százalékhoz viszonyítva 1951-ben 54 százalékra emelkedett. E mellett ezeknek az országoknak részesedése a nyersanyagok behozatalában 10 százalékkal emelkedett, kohóés gépipari gyártmányaink kivitelében az 1949. év 55 százaléka helyett 1950-ben 73 százalékra emelkedett. Folytatni kell tehát gazdaságunk függetlenitését a kapitalista nyugattól és gyorsabban haladni ezen az úton tovább. Ez a második ok, ami miatt ötéves tervünk feladatait fokoznunk kell. E feladatokat azonban nemcsak fokoznunk kell, hanem azok fokozását meg is tudjuk oldani, ahogy erről bizonyságot tesznek az ötéves terv első és második éve teljesítésében szerzett tapasztalataink, különösen pedig a mult esztendőben szerzett tapasztalataink. A terv teljesítése és túllépése ötéves tervünket — bár bizonyos hiányokkal — az első és második esztendőben teljesítettük és túlteljesítettük. Különösen figyelemreméltó és fontos a kohóipar példája. Acélüzemeink gyorsöntéseiből eredő tapasztalatok és azok a tanulságok, amelyeket élmunkásaink a Szovjetúnióban tett útjukról magukkal hoztak, lehetővé tették nekünk, hogy a kohászati ipar ötéves tervfeladatait két évvel hamarább befejezzük, azaz már 1951-ben. Az automobil iparban a termelési kapacitás oly nagy tartalékjai mutatkoztak, hogy az ötéves tervet egy évvel hamarább tudjuk befejezni és pedig az új teherautógyár nélkül, amelynek felépítésével ötéves tervünk eredetileg számolt. A nehéz gépiparban, ahol ugyancsak nagy tartalékok mutatkoznak a termelés kapacitásában, azt a termelési színvonalat, amelyet eredetileg 1953-ban kellett volna elérni, már 1952-ben elérjük. A finommechanika az ötéves terv utolsó esztendejére tervezett termelési terjedelmét már 1951-ben eléri. A szénkitermelésben is elérjük az ötéves terv feladatait praktikusan már ebben az esztendőben, a villanyáram termelésében és a cementtermelésben pedig az 1952. esztendőben. A feladatokat, amelyek sokak előtt valószerűtlennek és teljesíthetetleneknek tűntek, amelyeket az ellenséges külföldi sajtó kinevetett, lényegében hamarább teljesítjük, mint a terv eredetileg megállapította. Egészben véve megállapíthatjuk, hogy az eredeti ötéves tervet átlagban 3 és fél év alatt tudnánk teljesíteni. Az ötéves terv második tervévében a terv túlteljesítése annál jelentőségteljesebb, mert itt olyan tervről van szó, amelyet a Központi Bizottság utolsó ülése után már fokoztunk. A tervet felemeltük, ahogy ez előttetek ismeretes és pedig a kőszénkitermelésben 1 millió tonnával, a barna^n termelésben 600 ezer tonnával, a nehéz gépipari átlagosan 7 százalékkal, a nehéziparban együttesen 2 százalékkal. A nehézipar tervét 1 százalékkal túlteljesítettük. Ez azt bizonyítja, hogy az 1950. évre szóló eredeti terv a termelés fejlődésének összes lehetőségét nem vette teljes mértékben számba, nem volt figyelemmel az új államosított gazdaságunkban megmutatkozó tartalékok teljes kihasználására. A munkásosztály a terv teljesítésének folyamán a tervet kijavította és ezeket a javításokat az ötéves terv további éveire is alkalmazni keH. A termelés megnövekedése Az ipari termelés egészben véve már 50 százalékkal magasabb, mint a kapitalizmus idején volt. Iparunk három szektorában, — a nehéz gépiparban, a finnm mechanikában és energetikában már 1950-ben a Csehszlovák Köztársaság kapitalizmusa idejében elért legmagasabb termelésének kétszeresét mutatja fel. Ipari termelésünknek ez a viszonylagos gyorsütemű növekedése, amely elképzelhetetlen volt a kapitalista Csehszlovák Köztársaság idejében, világosan bizonyítja a szocialista gazdálkodásnak a kapitalista gazdálkodás feletti fölényét. A terv teljesítése, a termelés emelkedése az 1950. évben már világosan megmutatkozik az életszínvonal növekedésében. Dolgozóink szorgalmának következtében megjavíthattuk az élelmiszerellátást, kiterjeszthettük a lábbeli és textil szabad eladását és lényegesen csökkenthettük a szabad áruk árait Uj munkaformák Az ötéves tervet a terv első és második esztendejében, hála a dolgozók állandóan növekvő kezdeményezésének, teljesítettük és túlteljesítettük. A szocialista verseny megnövekedéséből, az élmunkásmozgalomból, az újítómozgalomból, az új munkaformák megnövekedéséből látható a munkásoknak és technikusoknak a munkához való új viszonya. A mi gazdálkodásunkban is érvényesülnek Sztálin elvtárs szavai arról, hogy „az a tudat", hogy a munkások nem a kapitalistáknak, hanem saját országuknak, saját osztályuknak dolgoznak, ez a tudat hatalmas mozgatóerőként jelentkezik iparunk fejlesztésében és tökéletesítésében. Az iparban versenyzők részesedése az összipari alkalmazottak számához viszonyítva az 1950. évben 26 százalékról 60 százalékra emelkedett az ipari alkalmazottak összlétszámát tekintve. A Központi Bizottság tavalyi ülése után megindult a legjobb munkás, a legjobb csoport, a legjobb műhely és legjobb üzem versenyének mozgalma. Ezenkívül azokra a feladatokra fordítják figyelmüket, amelyeknek közvetlen befolyásuk van a terv teljesítésére, a munkatermelékenység fokozására, a termelőerők fejlesztésének meggyorsítására. Az utolsó hónapokban nagy mértékben elterjedt* az anyagtakarékoskodás komplex módszere. Haladást jelent egyben az is, hogy a legutóbbi időben a kötelezettségvállalások növekedésében a legjobb eredményeket a technikusok érték el. E változások következtében a választervezés 1950ben magasabb szintet ért el, mint az előző évek választervezése. Első ízben vitatták meg a tervet üzemeink többségében a munkások és technikusok közvetlenül a munkahelyeken. Először történt, hogy a választervek valóban a dolgozó nép tulajdonai lettek. Tartalékok a termelésben A további tény, amely lehetővé teszi, hogy ötéves tervünket fokozzuk, az, hogy az ötéves tervnek 1950. évre eső tervteljesítésében, hála a munkások és technikusok kezdeményezésének, sikerült a nehézipar minden ágazatában felfedni az eddig ki nem használt termelési kapacitás nagy erőtartalékait, ahogy erről már megemlékeztem. Termelési berendezésünk nagy része, 50 százaléka sincs kihasználva. A legnagyobb tartalékok egyike iparunk alacsony műszak-váltása, amely alig haladja meg az 1 együtthatót. (Kivéve az állandóan üzemben lévő üzemeket) Ez annyit jelent, hogy üzemeinkben alig dolgoznak többet, mint egy műszak-váltást. Ezek a tartalékok bizonyítják, hogy az ötéves terv fokozott feladatainak teljesítése lehetséges. Saját nyersanyagforrásaink A mult esztendőben végezetül fordulat következett be saját nyersanyagforrásaink jobb kihasználásában, ami további bizonyíték arra, hogy ötéves tervünk fokozott feladatait teljesíthetjük. A kapitalizmus idején a kartellistáknak és monopolistáknak nem fűződött érdeke a színesfémek termelésének fokozásához, a naftakutatáshoz és termeléshez, a vízienergia kihasználásához stb. Az az ország, amely az elmúlt századokban egész Európában híressé tette nevét természeti kincseivel, a legutóbbi időkig mint nyersanyagban szegény ország lett leírva. A bányák, ahol őseink abbahagyták a kiaknázást, mert az akkori fejtési technika mellett a készletek kimerültek, kihasználatlanul maradtak, holott a modern fejtési technika már régen megteremtette azok újabb kiaknázásának lehetőségét. Az újabb természeti kincsek lelőhelyének kutató munkáját teljesen elhanyagolták. A csehszlovák geológusok nem tudtak megélni a kapitalista Csehszlovákiában. Az állami geológiai intézet ma tízszer annyi geológust alkalmaz, mint a kapitalista Csehszlovákia. A kutatások azt bizonyítják, hogy meg vannak az összes előfeltételek arra, hogy az elkövetkező esztendőkben a vasérc kiaknázását fejleszszük, hogy az emelkedő vasércszükséglet lényeges részét saját forrásainkból fedezzük, hogy gyorsított ütemben fejlesszük a nafta kitermelését, a pirit kiaknázását, hogy meggyorsítsuk a vízierőművek építését, ami a kapitalizmus idején a szénbárók konkurrenciális okai miatt állandóan fékezve lett. A kémiai iparban ugyancsak fordulat állott be, amely lehetővé tette a műfonal, műkaucsuk és műanyagok termelését