Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)
1951-02-27 / 49. szám, kedd
U J $70 Klement Gottwald Elvtárs jelentése Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1951 fefe?. 22-i ülésén nál felülmúlta a háború előtti fogyasztást, itt egyaránt gondolunk a szabad piacra és a kötöttre. íme néhány példa arra, hogyan nőtt az egy főre eső fogyasztás az 1950. évben a háború előtti időszakhoz képest. Igy a vaj fogyasztása 3 kilóról 4.85 kg-ra, a műzsír 3.30-ról 4.10 kg-ra, a zsír 4.40 kg-ról 4.50 kg-ra, a cukor 20 kg-ról 27 kg-ra, a hús 30 kgról 34.9 kg-ra, a búzaliszté 96.8 kg-ról 137 kg-ra, a textilfonal 5,23 kg-ról 6.07 kg-ra, 2.2 pár cipőről 3.47 cipőre, 800 darab cigarettáról 1230 darabra nőtt. A fogyasztási cikkek más fajtáiból az 1950. évben öszszesen 242.000 kerékpárt, 12.700 jégszekrényt, 15.000 mosógépet, 214.000 rádiókészüléket, 17.200 automatikus konyhagépet, 33.600 varrógépet, több mint 29.300 porszívót, több mint 15.000 elektromos tűzhelyet stb. adtunk el. Egészében ezek olyan évi forgalmat jelentenek, amelyért a háború előtti kereskedők, mint ahogy mondani szokás, — megnyalnák mind az öt újjukat. Termelésünket gazdaságosabbá kell tenni A szocializmushoz vezető úton jóval gyorsabban haladhatnánk előre, ha termelésünket gazdaságosabbá tennénk. És éppen az 1950. esztendő ezirányban, tisztelet a kivételeknek, — jóformán semmi haladást nem hozott, ellenkezőleg, egy lépést jelentett visszafelé. Tovább megyek és egyenesen megmondom, hogy a termelés gazdaságosabbá tétele nélkül, az ipari termelés önköltségének, rendszeres csökkentése nélkül az ipar tartósan nem teljesítheti azt a vezető szerepét és hivatását, amelyre az új társadalomban hivatva van. Milyen volt az 1950. évi állapot? Láttuk azt, hogy az 1949. évhez képest az ipar önköltségei rendszerint emelkedő irányzatot mutattak. Igy például az önköltség 5 százalékkal nőtt a feketeszénnél, 7 százalékkal a barnaszénnél, 2 százalékkal a nyersvasnál és a nyers acélnál, 2.3 százalékkal a cementnél, 12.1 százalékkal a téglánál, 2.3 százalékkal a mésznél stb. E jelenségnek jó néhány oka van. Ügy látszik, hogy ezek egyike még mindig a termelési kapacitás elégtelen kihasználása. Igy pld. a szünet nélkül üzemben lévő gyárakon kívül még semilyen ipari ágazatban nem volt bevezetve két teljes műszak. Termelési és gépi berendezésünket 50 százalékra sem használják ki. Csupán ezeket a nap legnagyobb részében ki nem használt gépeket üzembe állítani, annyit jelentene, mint lényegesen növelni a termelést és már ezzel is csökkenteni a termelési költségeket. A termelési költségek emelkedésének másik okául a hivatalnokgépezetnek, a termelésben nem dolgozóknak rendkívüli megnövekedését hozhatjuk fel. Azonban a főok az, hogy a termelés fokozása elmarad a bérek és fizetések emelkedése mögött, vagyis nem emelkedik aránylagosan a munka termelékenysége, sőt néhány esetben hanyatlik. Csupán néhány adatot említek: Az ipar az 1950. évben termelését általában 15.3 százalékkal növelte, a bérek és fizetések azonban 27.4 százalékkal emelkedtek. A nehézipar ugyanezen időszak alatt termelését 15.6 százalékkal emelte, a bérek és fizetések 23.2 százalékkal nőttek. A könnyűipar termelését 10.8 százalékkal fokozta, a bérek és fizetések is 28.4 százalékkal emelkedtek. Az élelmezési ipar a termelést 24.9 százalékkal emelte, a bérek, a ňzetések azonban 52.8 százalékkal nőttek. Mi bizonyára amellett vagyunk, hogy főleg munkásaink jól keressenek. De mindenkinek meg kell értenie, hogy a növekvő keresetet növekvő teljesítménnyel kell kiegyensúlyoznia. Vagyis az egész probléma abban áll, hogy a munka termelékenysége gyorsabban növekedjék, mint az átlagos bérek és fizetések. Azután olyan mértékben, mint ahogy növekszik a munka termelékenysége, nőhetnek a bérek és fizetések is és csupán akkor lesz gazdaságilag egészséges és nem veszélyezteti gazdasági életünk szilárdságát. Ebben, a munka termelékenységének állandó növelésében és ezzel mind jobb és jobb reálbérek megadásának lehetőségében — ebben rejlik a normafelülvizsgálás mozgalmának mély értelme, a munkaidő teljes kihasználására, az anyaggal és az energiával való takarékoskodásra, a szilárd normák élmunkával való túllépésére és hasonlókra irányuló mozgalom jelentősége. Munkásosztályunk legérettebb részének kell ezeket az összefüggéseket világosan felfognia, hogy vezethesse a kevésbbé érett tömegeket és le tudja tépni a különféle reakciós elemek arcáról az álarcot, akik külső parancsra munkásainkat uszítják és elidegenítik a munkatermelékenység növelésének gondolatától. A bérek csökkentésével, a munkások kihajigálásával, csendőrszuronnyal és börtönnel az urak tudták a munkásokat nagyobb teljesítményre sarkalni, — nem azért, hogy fokozzák béreiket, hanem hogy megtöltsék saját zsebeiket. És ha közelebbről megnézitek ezeket a különféle egyéneket, akik ma a munka szocialista termelékenységének fokozása ellen lépnek fel, ami a reálbérek emelésének elkerülhetetlen feltétele, úgy eljg gyakran találkoztok a volt kapitalista élősködők valami régi hajcsárával és porkolábjával. A mezőgazdaságban A mult évben bizonyos sikereket jegyezhettünk fel. Igy pld. a mezőgazdasági növénytermelés és állattenyésztés brutto értéke az 1949. évhez képest 5.3 százalékkal emelkedett. A mezőgazdasági forgalom értéke ugyanezen idő alatt 18.7 százalékkal nőtt. A termés országos méretekben burgonyában 40.9 százalékkal, cukorrépánál 40.1 százalékkal, árpánál 0.7 százalékkal volt nagyobb, viszont a búzatermés 8 százalékkal, a rozs 12.2 százalékkal, a zab 15.7 százalékkal volt kevesebb, mint tavaly. Az állattenyésztés összértéke a marhaállománynál és a borjaknál 59.4 százalékkal, a sertéseknél 40.9 százalékkal, tejben 10.9 százalékkal, tojásban 16.3 százalékkal nőtt. Az 1950. esztendőben túlléptük a sertések és juhok háborúelőtti mennyiségét, azonban még mindig nem értük el a marhaállomány, a tehenek, anyasertések és tyúkok háborúelőtti állapotát. Ami a beszolgáltatást illeti, ez az 1950. évben az 1949. évvel szemben búzában 0.3 százalékkal, árpában 32,7 százalékkal, zabban 30.2 százalékkal, burgonyában 49.3 százalékkal, cukorrépában 80.2 százalékkal, vágómarhában 5G.8 százalékkal, vágósertésben 40.2 százalékkal, tejben 12 százalékkal, tojásban 31.6 százalékkal volt magasabb. Viszont rozsból 20.2 százalékkal és olajos veteményekből 0.5 százalékkal szolgáltattak be kevesebbet. Bizonyos pozitív eredmények ellenére azonban mezőgazdaságunkban a termelékenység még állandóan alacsony. Ennek egyik oka a föld mértékentúli szétdaraboltsága, ami aránytalanul nagyszámú munkaerőt köt le. Egyetlen példával megvilágíthatjuk ezt. Igy pld. a mezőgazdaság magánágazatában átlagban 2.9 hektár földre egy munkaerő jut, míg a EFSz-ek magasabb típusainál 5.6 hektárra és az állami birtokoknál 6.7 hektárra. Ehhez még hozzájárul az, hogy minél nagyobb a föld szédaraboltsága, annál kevésbbé lehet felhasználni megművelésére a modern gépeket, ami csak drágítja az egész termelést A földművesek áttérnek a kizös gazdálkodásra Ebből az elátkozott körből az első kivezető lépés földműveseink önkéntes áttérése a közös gazdálkodásra, az EFSz-ekbe. Ezt az első lépést az elmúlt évben megtettük. Míg az 1950. év elején Csehszlovákiában az előkészítő bizottságokat is beszámítva, összesen 2950 EFSz létezett, addig számuk az év folyamán annyira nevekedett, hogy 1951. január 26-án 7110 EFSz-ünk volt, beszámítva az előkészítő .bizottságokat is. Ez azonban önmagában még nem jelent mindent. Fontos az, hogy 1951 január 26-án már 3279 olyan EFSz-ünk volt, amelyben felszántották a mezsgyéket és bevezették a közös vetést. Ezek a magasabb típusú szövetkezetek több mint egymillió hektár mezőgazdasági területet művelnek meg, ami a Köztársaság összes mezőgazdasági területének 13.6 százalékát jelenti. Az állami és más közös birtokokkal együtt ez a Köztársaság mezőgazdasági földterületének 22.3 százalékát képezi. Tehát az első lépést, —a feldarabolt föld egyesítését és közös megmunkálását — több mint egymillió hektáron értük el. Azonban ez csupán a kezdet kezdete. Elsősorban a föld közös megművelésének logikus következménye, a szövetkezeti állattenyésztés, mindenekelőtt a marhaállománynál, főleg a teheneknél. E tekintetben is megtettük az első kis lépést előre az év vége felé. 1951 január 29-ig 2556 EFSz nyújtotta be jelentkezését 3825 közös istálló adaptálásának keresztülvitelére, amelyekben több, mint 191.000 darab jószág férne el. Ezen időpontig azonban az adaptációt csupán 1889 EFSz kezdte meg és ebből a számból az adaptációt csupán 866 szövetkezet fejezte be. Az 1951. év végrehajtási tervének értelmében új istállók adaptációjával és építésével 369.000 darab szarvasmarha számára nyernénk közös istállóterületet Természetesen a közös istállókban lévő jószág nem él a levegőből, etetni kell. Ezért szükséges, hogy elegendő mennyiségű takarmány beszerzése legyen az Egységes Földműves Szövetkezetek egyik legfőbb gondja, ha a közös istállók megalakításához látnak. Ami azokat a szövetkezeteket illeti, amelyek ugyan már a közös istállózáshoz látnak, de a termést még szétosztoták egyes tagoknak, — hála a kormányintézkedésnek — lehetőség nyilt számukra, hogy a tagoktól a takarmányt előnyös feltételek mellet vásárolják fel. Lehetővé vált, hogy az EFSz tagjainak a beszolgáltatott takarmányt 2 év alatt fizessék meg. E célból az EFSz-nek 8 éves kölcsönt lehet nyújtani előnyös részletek mellett. A jövő évre azok a szövetkezetek, amelyek már ez évben közös istállóban helyezik el a jószágot, kötelességük id jében biztosítani a takarmányt. Továbbá a mezőgazdaságban szükséges, hogy mindenekelőtt növeljék a , r^ktárhozamot és az állatállomány használhatóságát. Ez irányban még sok-sok lehetőség marad kihasználatlan és éppen a magasabb típusú EFSz-ek vannak hivatja arra, hogy a többi egyénileg gazdálkodó földműves számára a magasabb termelékenység példái legyenek mind a növénytermelésben, mind az állattenyésztésben. Másodszor, szükséges az, hogy igazságosan jutalmazzák az EFSz tagjainak munkáját, munkanormák és munkaegységek bevezetésével. Tudjuk, hogy ez irányban tavaly sem volt és az idén még nincsen minden a legnagyobb rendben az EFSz-ekben. Nincsenek még normák, nincsenek bevezetve a munkaegységek, egyszóval a szövetkezetek még nem gazdálkodnak a rendes gazda gondosságával. Ha meg is értjük, hogy az ilyen helyzet egyik oka a szövetkezetek kezdeti állapota, egyidejűleg tudatában kell lennünk annak is, hogy ez évben ezt az állapotot a már meglevő szövetkezetekben feltétlenül meg kell szüntetni. Harmadszor, az EFSz-ekben állandó munkacsoportokat kell megszervezni és ezeket e szerint állandó munkára beosztani. Továbbá, és negyedszer, ki kell dolgozni a jövedelem és kiadás egész évi költségvetését és az egész évre szóló termelési tervet. ötödször, le kell zárni az elmúlt év könyvelését és be kell vezetni az új, egyszerű könyvelési rendszert. A már meglévő EFSz-ben ez irányban sincs még rend. A egész évi termelési tervek, a jövedelmek rendes költségvetései és a rendes könyvelés a rendes gazdálkodásnak szükséges fontos alkatrészei. Továbbá, és hatodszor, elő kell készíteni és meg kell valósítani az EFSz-ek rendes évzáró közgyűlését és politikailag, szakszerűen iskolázni kell kádereiket. Mennyiségileg tehát az elmúlt évben kétségtelenül vannak bizonyos sikereink, de hogy ezek a sikerek tartósak legyenek, hogy a meglévő EFSz-ek az összes földművesek számára példaképül és vonzóerő gyanánt szolgáljanak, ahhoz szükségképpen meg kell szervezni benső életüket, gazdaságos működésüket a már elmondottak szellemében és egész szervezetüket rendbe kell hozni. A csehszlovák állami birtokok Mezőgazdasági nagyüzemi termelésünknek fontos alkatrészei a csehszlovák állami birtokok, amelyek mezőgazdasági földterületünk jelentékeny részét művelik meg. Tudjuk, hogy az állami birtokok eddigi gyakran véletlenszerű és szervezetlen növekedése bizonyos nehézségeket hozott magával a gazdálkodás megszervezésében. De most már le kell győznünk ezeket a nehézségeket és nem szabad a szervetlen növekedésnek ezekből a nehézségeiből elméletet csinálni és arra következtetni, hogy bár állami birtokok, itt-ott tényleg kénytelenek voltak rossz, kizsarolt vagy parlagon heverő földet kezelésbe venni, ez már magában menti azt, hogy a gazdálkodás azokon a majorokon és birtokokon, amelyek az ország belsejében fekszenek és amelyek előnyös feltételek mellett kezelhetők, szintén rosszak legyenek. Hogy javulás álljon be, szükséges lesz a szervezési és ellenőrző intézkedéseken kívül főleg állami birtokaink vezető kádereinek revízióját elvégezni. Tény az, hogy az állami birtokok, mint azt néhány felszólaló itt már elmondotta és ahogy mi is tudjuk, s mint főleg Sling i esetében látni lehetett amennyiben vezető káderekről van szó, gazdasági életünk egyik legfertőzöttebb területe. Éppen itt találunk sok volt maradékbirtokost, nagybirtokost, kulákot és különféle más népellenes, demokráciaellenes, a Köztársaságtól idegen és iránta ellenséges elemet. Természetesen ezekkel az emberekkel az állami birtokokon nem teremtünk rendet és gondoskodni kell arról, hogy az udvarokon és a birtokokon vezető helyekre becsületes embereket emeljünk ki, a régi béresek és szegényparasztok soraiból is. Aliami gépállomások Az állami gépállomások ma már jelentős mértékben meghonosodtak és a vidék nélkülük ma már nehezen képzelhető el. Ma az összes járásokban állami gépállomásaink vannak. Gépparkjuk az elmúlt esztendő folyamán csaknem megháromszorozódott, úgy hogy nálunk meg van a szükséges anyagi alap ahhoz, hogy mezőgazdaságunkban, főleg az EFSz-ek megteremtésében és megszilárdításában jelentős szerepet játszanak. Az állami gépállomásoknak a terv szerint ez évben sokkal több földet kell megmunkálniok, mint tavaly. Azonban ezeket a fokozott feladatokat eddig főleg azért képesek győzni, mert gépparkjuk megnőtt, a mellett azonban ennek a gépparknak kihasználása és a káderek kihasználása továbbra is alacsony színvonalon marad. Pártunk járási bizottságai mindenütt, ahol állami gépállomás van, nem teljesítik kötelességeiket, ha nem úgy nézik az állami gépállomás munkájának javítását, mint saját és közvetlen ügyüket. Természetesen a földművelésügyi minisztériumnak és a Mezőfizdasági gépesítési központnak is kell felrdataikat teljesíteniük és sokkal tevékenyebben kell beavatkozniok. Ez azonban semmiképpen sem jelenti azt, hogy járási szervezeteink közönbösen elsiklanának az állami gépállomások problémái fölött a járásban. Hiszen az EFSz-ek megalakításánál, a növényi termelés hektárhozamának emelésénél az állami gépállomások hivatottak arra, hogy az egyik legfontosabb szerepet játsszák. Járási pártbizottságaink tess