Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-03 / 29. szám, szombat

I Világ proletárjai egyesüljetek \ mtípmHK# dKk •••V J - • ŕ í" j KkBK' 'flHHv amKKMľmr aE^ŕ šm&m wB mmtmS H A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1951 február 3, szombat 3 Kčs IV. évfolyam, 29. szám c^z os&frana -Un mi h i h án y a ni d ék eu tovább terjednek a szovjet új szénfejtési módszerei Az oszfrava-karvini bányavidéken, amely köztársaságunk szíve, felismer­ték azt, hogy mit jelentenek a terv­teljesítés szempontjából az élenjáró szovjet bányászat tapasztalatai. Csak nemrégiben adtunk hírt arról, hogy Miska elvtárs csoportja megkezdte a ciklusos fejtés bevezetését a Trojice­tárna egyik szintjén és néhány nap múlva eredményei annyira közismer­tek lettek, hogy az osztravai bánya­vidék több tárnájában megkezdték a ciklusos fejtés előkészületeit. Miska elvtárs után Diabaj, Bartos, Matuska és Trnka vájárok csoportjai kezdték meg a ciklusos fejtés bevezetését az egyes aknákban. Az OKD legutóbbi módszerátadó gyűlésén Matusek bányamérnök szak­szerű magyarázatot adott a fentemlí­tett elvtársak új munkamódszereiről. Hangsúlyozta azt, hogy ezek a mód­szerek, a szovjet bányászok élenjáró tapasztalatai fordulatot jelentenek a szénfejtésben, mert a ciklusos fejtés rendszeres fejtést jelent, a bányászok fokozott jövedelmét és egyúttal huza­mos időn át fokozott teljesítményt. Ugyanakkor megemlítette, hogy ezen a téren óriási fejlődés áll előttünk, mert 24 óra alatt két-három ciklust is lehet összekombinálni. Az alapvető hiányok egyike az, hogy a osztrava­karvini bányákban a mult rossz hagyo­mányaképpen a szállítás rosszul van megszervezve. Ha ezen a téren javí­tást akarunk elérni, gondoskodnunk kell a káderek neveléséről és főleg új műszaki káderekről, akik az új mód­szerek terjesztésében döntő szerepet játszanak. Matusek elvtárs itt nyilván­valóan a központi irányítás diszpécser rendszerére gondolt. A tanácskozáson jelenlevő élmun­kások, újítók és műszakiak élénken résztvettek a vitában. Megállapították, hogy néha megtörténik az, hogy nem dolgozhatnák ugyanazon módszerrel. Igy pl. a Hlubina-tárnáhan Sztanek elvtárs csoportja Bartos mérnök módszerei szerint dolgozott. A szén­erek viszonyai megváltoztak és a fej­tésbe nem fért be a rámdógép. A ré­gi módszerhez azért nem tértek visz­sza, hanem áttértek Miska vájár cik­lusos módszerére. Két ciklus munka­csoportjának növelésével erősen emel­ték a fejtést. A Hlubinán különben a jövő hónapban három új fejtést vezet­nek be, amelyeket egymásután fog­nak váltani. A Jeremenko-tárnában is átvették a vájárok Miska elvtárs módszerét. Itt a bányászok még nemrégiben is a munka új formái ellen voltak, azonban most, hogy meggyőződtek Miska módszerének eredményessé­géről, kijelentették, hogy mindany­nyian áttérnek erre a módszerre. A Jeremenko-tárnában különben Ba­kara vájár élcsoportja fölött védnök­séget vállalt Kuldaszek mérnök és hozzásegítette őket ahhoz, hogy át­vegyék Miska módszerét. A komp­lex-normával most átlagos 159 szá­zalékos teljesítményt érnek el, mi­közben a telér 55 cm vastag és a fejtés szélessége 2 méter. Most két műszakban dolgoznak már a ciklu­sos fejtéssel és minden nap négy métert haladnak előre. Mindegyik váltás egész ciklust zárt le, ami annyit jelent, hogy a fejtésen kivül naponta átrakták a csöveket és az ácsolást. Az élcsoport kötelezett­séget vállalt, hogy munkakötelezett­ségét továbbadja a bánya minden vájárjának, hogy azok is tartósan emelhessék teljesítményüket. A faivak és városok dolgozó! Nyugat-Mémetország felfegyverzése ellen foglalnak állást Csehszlovákia népe az egész világ Békehíveivel együtt teljes erővel harcol a világbéke megvédéséért, (minden erejével harcol azért, hogy a hitleri hóhérok ne kezdhessék el újra véres munkájukat. Ezért határo­zottan visszautasítja az amerikai imperialisták módszereit, akik újra fel­fegyverzik Nyugat-Németországot. Csehszlovákia népe azonban ott áll minden békeszerető demokratikus német oldalán, akik visszautasítják Németország újrafelfegyverzését és visszautasítják a világ imperialistái­nak azon igyekezetétét, hogy őket igájukba hajtsák. A tapolcsányi Drevoindustria n. v. dolgozói január 21—28-ig élmunkás­müszak hetet tartottak. Kötelezték magukat, hogy az ötéves terv har­madik évét 1951 december 15-ig tel­jesítik, a munaktermelékenységet 2 százalékkal fokozzák és a tervezett önköltséget 0.5 százalékkal csökken­tik. A tapolcsányi Vkus n. v. alkal­zottai s nagyon jól tudják, hogy hazájuk építésével járulnak hozzá legjobban a béke. megtartásához. Kö­telezték magukat, hogy a munka­zubbonyok termelési tervét 28 nappal hamarabb fejezik be és e mellett a termékek minőségét 7 százalékkal emelik. A tapolcsányi Nyitrai malmok n. v. dolgozói is lelkedesedéssel aján­lották fel, hogy kenyérkészítési nor­májukat 3 százalékkal és péksüte­ménykészibési normájukat 4 száza­lékkal fokozzák. Kötelezik magukat, hogy Libia Korabelnyikova szovjet sztahanovista munkamódszerei sze­rint fognak dolgozni és április 2—8-ig az üzemben megvalósítják az anyag­takarékossági hetet. A tesáry-i földművesek kötelezték magukat, hogy 600 kg kontingensen felüli húst szolgáltatnak be. A veze­kényi földművesek a búza és árpa hektárhozamát 1 métermázsával fo­kozzák és 200 kg kontingensen felüli húst szolgáltatnak be. A vágsellyei földmüvések, az Egy­séges Földműves Szövetkezet tag­jai kötelezték magukat, hogy szor­galmas, lelkiismeretes és jobban megszervezett munkával fokozzák a hektárhozamokat a búzánál és rozs­nál 2 métermázsával, az árpánál és a hüvelyeseknél 3 métermázsávaJ, a val, a zabnál 7 métermázsával, a zöldségnél 10 métermázsával és a cukorrépánál 20 métermázsával. Ha­sonló kötelezettségeket ajánlottak fel a deáki, taksonyi, szelőcei és a sellyei járás más községei Egységes Földműves Szövetkezeteinek tagjai. A farkasdi CsfSz-szervezet tagjai manifesztációsan beléptek az EFSz IV. típusába és kötelezték magukat, hogy a szövetkezetnek 1000 brigád­órát dolgoznak le, A nyitrai tejszö vetkeaet sellyei dolgozói abban a tudatban, hogy a béketábort erősí­tik, kötelezték magukat, hogy 25 százalékkal fokozzák teljesítményü­ket. Fokozott teljesítményeikkel akar­nak hozzájárulni a béke megvédé­séhez a sellyei gépállomás alkalma­zottai is, Hamar Lajos, Száraz D. és Cibula elvtárs, akik kötelezték magukat, hogy az 1951. évben meg­művelik a tervbevett 2000 hektárt és Hátas, valamint Béták József pá­roscsoportja 1951-ben szintén meg­műveli a tervbevett 1900 hektárt. LAPUNK MAI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL: A téli építkezések kezdete a Montostavnál Szakszervezeti munka Komáromban Friss külpolitikai hírek A CsKD Sztálingrád-üzem tapasztalatai A szénbányászat új módszerei tért hódítanak A mezőgazdaság kérdései ifjúságunk losonci munkakonferenciájához Az új igazságszolgáltatás a nép érdekeit szolgálja A népbírák második országos értekezlete Pénteken fogadta Antonín Zápo­tocký miniszterelnök a népbírák kül­döttségét, amelynek tagjai részt­vesznek a népbírák második össz­állami prágai konferenciáján. A kül­döttséget dr. Štefan Rais igazság­ügyminiszter vezette. Dr. Štefan Rais igazságügyminisz­tert a fogadást rövid beszéddel nyi­totta meg A népbírák nevében ezután Anto­nín Zápotocký miniszterelnököt Deb­nár Jaroslav liptovskýhrádoki mun­kás üdvözölte, aki ezeket mondotta többek között: — Engedje meg, hogy önnek és köztársaságunk kormányának tolmá­csoljuk hazánk népbíráinak szívélyes üdvözleteit. Egy évvel ezelőtt köz­társaságunk elnöke fogadta a népbí­rák küldötteit Minda.myian emlék­szünk azokra a szavakra, amelyeket akkor hozzánk intézett. Mindannyian köteleztük magunkat, hogy hozzájá­rulunk ahhoz, hogy egy év múlva nyugodt lelkiismerettel jelenthessük azoknak a feladatoknak teljesítését, amelyeket nekünk munkásosztályunk és köztársasági elnökünk kitűzött. Ezekután Antonín Zápotocký mi­niszterelnök válaszolt a két felszó­lalásra. Beszédében ezeket mondot­ta: — Támogatni kell mindazt, ami a szocializmus felépítését, e felépítés megerősítését és meggyorsítását elő­segíti és büntetni mindazt, ami ezt a felépítést gátolja vagy károsítja. — Népbíróságunk még működésé­nek kezdetén áll. Nagy feladatai van­nak, ameíyeket becsületesen teljesít, de a hibák sem hiányoznak, amelye­ket ki kell küszöbölni. Jó jel az, hogy ezt különösen ti népbírák tu­datosítjátok, hogy helyesen értelme­zitek az iskolázásnak és a további szak- és politikai ismeretek elsajátí­tásának fontosságát. Állandó elméle­ti és gyakorlati iskolázás nélkül nem. tudnátok becsületesen teljesíteni az előttetek álló feladatokat. Szüksé­ges, hogy szoros kapcsolatokat tart­satok fenn a dolgozó tömegekkel, amelyekből származtok. Ha szilárdan támaszkodtok a dolgozók tömegére, erősek és biztosak lesztek. Ez a kap­csolat teszi lehetővé azt, hogy ne jussatok a bürokrácia sablónos út­jaira. — Gondoljatok állandóan Klement" Gottwald köztársasági elnökünk sza­vaira, amelyeket egv évvel ezelőtt a népbírák küldöttségének nála tett lá- . togatása alkalmával mondott: „Nem * lehet ítélni érzés szerint, sem a halott betű szerint, hanem igazságosan érvé­nyesíteni kell a törvénvt." — Mi ma a szocializmust építjük és a magunk törvényeit alkotiuk. Felada­totok ezeknek a törvényeknek tekin­télyt szerezni és gondoskodni betartá­sukról. szocialista építésünk és a béke megvédésének érdekében. Köztársaságunk forradalmi fejlő­dése az utóbbi időben kulturális fron­ton is meggyorsult, követve a gaz­dasági és politikai téren elért hatal­mas eredményeinket. De ez a fejlő­dés — ha meggyorsulását hangoz­tatjuk is — még mindig nem tart lépést a szocialista építéssel, erősen lemarad a feladatok teljesítésében. A CsISz magyarnyelvű kultúrmun­kásai munkakonferenciájának fel­adata tehát elsősorban az, hogy se­gítséget nyújtson az elmaradás fel­számolásában. Tudjuk, hogy a kulturális forra­dalom fejlődése követi a gazdasági és politikai fejlődést. E kulturális forradalom kibontakozásának lehe­tőségét a munkásosztály politikai hatalma és a proletárdiktatúra gaz­dasági megszilárdulása teremti meg. Köztársaságunkban a politikai és anyagi feltételek biztosítva vannak, tehát a kulturális fejlődés lehetősé­gei is a legmesszebbmenően adva vannak. Mint elöljáróban mondottuk, az ifjúság feladata az, hogy kivegye részét az elmaradás felszámolásá­ban. Amikor ifjúságunk kulturális és politikai nevelőmunkánk elmara­dásának megszüntetésén fárad — ami egész továbbhaladásunk egyik sarkköve —, a legméltóbban veszi ki részét a szocialista építés munká­jából. Miben állnak ezek a feladatok, amelyek a kultúra terén az ifjúság­ra hárulnak? A termelés emelkedé­séért és a szocialista munkafegyelem megszilárdításáért folytatott min­dennapi harcban a kulturális nevelő­munka elengedhetetlen fegyver. A falu szocializálása, az Egységes Földműves Szövetkezetek kiépítése ugyancsak elképzelhetetlen, széles­arányú és ernyedetlen kulturális és propagáló nevelőmunka nélkül és e munka elvégzése jórészben éppen a célját és útját tisztán látó ifjúság­ra vár. Harc vár tehát rá itt a bel­ső fronton a különféle kispolgári, burzsoá és idegen befolyások ellen, amely harcban nem becsülhető le a kultúrmunka jelentősége. Néhány szót most a gyakorlat­ról. Miféle munkára kötelezi a CsISz tagokat és elsősorban a Jilemnicky­jelvény vizsgájára jelentkezőket és e jelvény viselőit a gyakorlat? A gyakorlat elsősorban megköveteli, hogy az ifjúság jó példával járjon elöl az építés munkájában. Ma, ami­kor az imperialista gyujtogatók ma­gatartása egyre fenyegetőbbé vá­lik, amikor háborús készülődéseiket már egészen nyíltan és szemérmet­lenül folytatják, az ifjúság feladata, hogy a kultúrmunka frontján is megkettőzött munkakedvvel és éber­ségei végezze munkáját, hogy így valóban élenjárója legyen az építés­ben a békeharcnak. Az ifjúságnak egyre világosabban tudatosítania kell magában, hogy kötelessége min­den tudásával küzdeni a fenyegető romboló erők ellen s hozzájárulni a szocialista élet magasabbrendüségé­nek, magasabb erkölcsének hirdeté­sével épülő új rendünk megszilárdí­tásához, életünk szebbétételéhez, boldogabb jövőnk kialakításához. Fiatalságunknak nem juthat ki szebb és méltóbb feladat, mint az, hogy hirdetője legyen a marxi-leni­ni-sztálini tanok igazságának és mindannak a jónak és szépnek, ami e tanok gyakorlatba átviteléből fa­kad, hirdetője legyen új rendünk szépségeinek és az igazi emberi bol­dogságnak. Kulturális téren nem elég beérni az olvasással; a jó könyv olvasása gazdagítja tapasztalatainkat, de tapasztalatainkat nem tarthatjuk meg magunknak, tovább kell ad­nunk, terjesztenünk őket. Örök igaz­ság: minden ember annyit ér, amennyit másokért önzetlenül tesz. Az olvasottak, a megismertek alap­ján vitát kell indítani a munkahe­lyükön. A gyárakban az ifjúságnak részt kell venni az üzemi klubok munkájában és olvasókörök megte­remtésével kezdeményezésre kell törekednie. Tudjuk, hogy ezek az üzemi blubok egyre inkább az üze­mek életének • szellemi gócpontjává kezdenek válni. Az ifjúság feladata tehát, hogy lendítőereje legyen e klubokank. Itt végezheti el legha­tékonyabban kulturális munkáját. Itt, ezekben a klubokban válhat a sztahanovista mozgalom legjobb pro­pagálójává, a szovjet tapasztalatok terjesztőjévé. Határtalan munkate­rület nyílik itt számára. Előadások­ban ismertetheti ma például a né­met remilitarizálás kérdését, kime­ríthetetlen tárgykör a nagy szovjet tervek és építkezések ismertetése. Ugyanilyen hálás anyag a népek ba­rátsága és a közös építés munkája vagy a szovjet kultúra, a szovjet iro­dalom és filmművészet ismertetése. És mindenkor haladjon együtt a fiatal a tapasztalt öreggel. Kell a fiatalok lendülete, heves, áttörő mun­kakedve, szilárd eltökéltsége, aka­ratereje és mindig újabb kutató el­szántsága, de tudniok kell, hogy mindehhez tapasztalat kell, az öre­gek higgadtsága, türelme, szívóssá­ga és mindenekelőtt tudása. Kéz a kézben haladjon a fiatal az öreggel, vállvetve küzdjenek és építsenek együtt, de együtt örüljenek is. Igen, örüljenek is, mert ez is a célunk: az életet örömmel telíteni, egészsé­ges örömmel és szépséggel. Munka után pihenés kell, erőfeszítés után pedig öröm, tánc és ének, de nem polgári körben, hanem az üzemek­ben, az üzemi klubokban vagy az Egységes Földműves Szövetkezetek kultúrházaiban. Itt e klubokban és kultúrházakban, ahol élmunkásaink megismertetik módszereiket társaik­kal, helye van az éneknek, a tánc­nak, a versnek, a színdarab előadá­sának. Az ifjúság rendezzen tömegünne­pélyeket, emlékestéket, ismertesse a szocializmus építésének nagyjait, a tanulókörökben pedig fejtsen ki te­vékenységet városainkban és fal­vainkban egyaránt. A falvakban dol­gozó fiatal elvtársaink törekedjenek agrotechnikai képzettségre, vegyék mintaképül a szovjet kolhozok pa­rasztifjait, akik nem dolgoznak töb­bé régi sablonok szerint, hanem al­kotóan fognak bele feladataik elvég­zésébe. Törekedjenek ők is tudásu­kat gyarapítani és a mezőgazdasági munka szakembereivé válni. Nem elég a tagtoborzás, a tegnap szerin­ti gazdálkodás, előre kell nézni, elő­re a jövőbe és ezt csak az teheti, aki szaktudását növeli a maga és a kö­zösség javára. Földünk javakban nem szegény, de a mi munkánk kell hozzá, hogy gazdaggá váljék, hogy gazdag termést adjon. Békeszerető emberek vagyunk és azt akarjuk, hogy életünk még szebbé, gazdagab­bá váljon. És egy a célunk: a szocia­lista köztársaság épitése. És ebben az építésben a gazdálkodás és a kul­túra egy egészet képez. Erre tanít és erre kötelez benne­teket, fiatalokat a Jilemnicky-ver­seny. A cseh fiatalok Fucsik nevével szállnak az épités, a békeharc front­ján a harcba. Fucsik nevével, aki a Szovjetúnióban tett első látogatása után ezeket írta az új emberről: „A hős olyan ember, aki sorsdöntő pillanatokban kész minden áldozat­ra. hogy megtegye azt, amit meg kell tennie az emberi társadalom érdeké­ben. A mi korunk hőse a proletariá­tus. Ez és csakis ez teremt az em­berből hősöket. A proletariátus min­denütt kitermel hősöket, a katasz­trófák pillanataiban, a harcban és a munkában, ott, ahol szabad a mun­ka. Az ilyen hősök mindig egyszerű emberek, cselekedeteikben nincs sem­mi rendkívüli, csak egészen termé­szetesek.'' Fucsik „egyszerűen és természe­tesen" úgy lett) hőssé, mintaképünkkél, milliók harcának és reményeinek megtestesítőjévé, hogy minden pilla­natban kész volt a legnagyobb áldo­zatra népe és a dolgozók társadal­mának érdekében. És ugyanúgy mint ő, a szlovák nép nagy fia, Péter Ji­lemnicky is csatára indult az „élet szépségéért". Az ő élete és egész munkássága is arra tanít, hogy leg­főbb kötelességünk a munka front­ján becsülettel harcba indulni a bé­kéért az új háború előkészítői el­len. Jilemnicky is a tiszta írás és a tiszta tettek embere. A háború után Jilemnicky az elsők között volt, akik baráti jobbot nyújtottak a magyar­ságnak és a szlovák-magyar ba­rátság első szálát szőtték, amely az­óta széttéphetetlen kötelékké erősö­dött. Fu esi kot iszonyú kínzás után Ber­linben 1943 őszén kivégezték a náci bestiák. Jilemnicky pedig fiatalon, élete virágjában, alkotóereje teljében két esztendővel ezelőtt halt meg. Az­óta nem egy fiatal lelkesül a példá­jukon és nem egy, hanem mülió és millió fiatal lépett tanításukat kö­vetve a béke egyszerű harcosainak sorába. Népük iránti olthatatlan sze­retetük, az elnyomók iránti gyűlöle­tük és kommunista világnézetük ih­lesse meg továbbra is fiataljainkat és toborozzon mindig úi építőket és békeharcosokat sorainkba. EGRI VIKTOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom