Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-03 / 29. szám, szombat

UJ szo 1951, február 3 <ň téli é$itikezés.ek a Jl

tenicsiaDHÚl A májusi felajánlások előbbre viszik az előkészített építkezések befejezését Az építkezési iparban nem teljesítették az ötéves terv második évének ban a terveket 100 százalékon felül előirányzatát. Nem teljesítették a terveket a Montostavnál sem, ahol az elégtelen politikai felvilágosító munka és a technikusok, mesterek és pallérok nemtörődömsége és hiányos meggyőző' munkája, valamint az, hogy a helyi pártszervezetek nem tudták átvinni a Párt irányvonalát a tömegekre, azt eredményezték, hogy a munkásság nagy erőfeszítései ellenére sem sikerült a terveket teljesíteni. Az ötéves terv harmadik évét január másodikán a munkásságnak mintegy 65 százaléka kezdte meg. Ma azt lehet mondani, hogy a munkásságnak mintegy 80 százaléka dolgozik a téli építkezéseken is. Az első hónap tervét külső munkákon 106 százalékban, a belső munkálatokon, az üvegezési, csatornázási stb. munkálatokon azonban csak 80 százalékra teljesítették. Nagy segítségére lesz a Montostav kentik. Az A-Hotel építkezésén pedig építkezéseinek az, hogy mintegy 14 épületen májusi kötelezettségeket vállaltak. Ezekben a kötelezettségvállalásokban a munkásság mind arról ír, hogy hány nappal vagy hány órával rövidebb idő alatt fogják befejezni az előirányzott terveket. Ez is bizonyítja építömunkásságunk politikai fejlettségét és azt, hogy felismerték, milyen fontos a tervek idő előtti teljesítése. Hadd álljon itt néhány példa a májusi kötelezettségekre vonatkozóan. A Stavoprojekt építkezésén pl. 12 nappal megrövidítik az első negyedévi tervben előirányzott időt és ezzel 1760 munkaórát takarítanak meg. A technikai főiskola építkezésénél a háromhavi tervet egy hónap alatt végzik el és ezzel szintén munkaórákat takarítanak meg. A ČSD építkezésén kötelezettséget vállaltak arra, hogy a tervidőt három héttel csöka föld kiásási, betonozási és szigetelési munkálatoknál kötelezettséget vállaltak, hogy 9200 órát takarítanak meg a május elseje tiszteletére. Az említett 14 épületen, ahol napokkal rövidítették meg a terveket, 225 nap, ahol pedig órákkal, ott 72.038 óra nyereséget érnek el. Ezekből látható, hogy a Montostav építkezéseken nagy segítségére lesznek a munkásságnak ezek a kötelezettségvállalások abban, hogy az 1951-es terveket sikeresebben teljesíthessék, mint az 1950. évben. Ezeket a kötelezettségvállalásokat a jó felvilágosító munka tette lehetővé, az, hogy a munkások megértették, hogy minden órával, amit megtakarítanak, minden nappal, amellyel hamarabb fejezik be az előirányzott tervet, a békét erősítik. Mi a helyzet a téli építkezéseknél? A Montostav építkezésein a munkásság megértette azt, hogy az új fokozottabb követelmények új munkaformák bevezetését követelik. Ezért ma már egészen természetesnek tűnik fel a munkásság előtt az, hogy télen is dolgozzanak és természetesnek látszik az is számukra, hogy az állami bérkatalógus szerint mindenki teljesítménye szerinti juttatásban részesül. A téli építkezésekre igen jó példa a CSD-építkezés, ahol bevezették a két műszakot. A munkások egy része 7—5-ig, más része 5-től éjjel 2-ig dolgozik. Ahhoz azonban, hogy a munkásság két műszakban dolgozhasson, sok mindenre van szükség. Elsősorban a ČSD építkezésén bevezetik a villanyvilágítást, a központi fűtést és éppen a központi fűtés és a gépek jobb kihasználása tette szükségessé a második műszakot. A munkásságnak ezen az építkezésen meleg italok állnak rendelkezésre az éjjeli munkánál és éjjeli pihenőjükkor az üzemi konyhán étkezhetnek. A gépeket mind az épület belsejében helyezték el és így válik lehetségessé az, hogy az éjjeli munkával 25—30 százalékkal gyorsítják az építkezést. Nemcsak a gépeket helyezték el azonban az épület belsejében, hanem a mész, homok, cement is itt van és annak, hogy az anyagok közvetlen közelben állnak a dolgozók rendelkezésére, szintén felmérhetetlen jelentősége van. Ezenkívül fokozza a munkások munkakedvét az is, hogy mindnyájan el vannak látva jó téli ruházattal. Szólni kell itt arról is, hogy a melléktermékek üzeme, amely az ablakkereteket, ablaküvegeket, stb. szállítja az épületekre, nem teljesiti kellő időre a tervet. A villany bevezetéséhez szükséges csöveket például ezen az építkezésen csupán januárra szállította, holott már decemberre kellett volna szállítania. E miatt az épületen lemaradtak a belső vakolással. Ugyanezek az előfeltételek megvannak az A-hotel és a technikai főiskola építkezésén is, ahol a központi fűtés bevezetése és az, hogy a gépeket az épület belsejében helyezték el és jól megszervezték a munkát, lehetővé tette két műszak megszervezését. Ez lehetővé teszi a gépek jobb kihasználását és a termelékenység emelécét. teljesítik, akkor ez nekik is 25—30 százalékos fizetésemelkedést jelent. 4.z új bizottságok megválasztásánál arra fogunk törekedni, hogy a régi bizottsági tagságnak csak mintegy egyharmada maradjon a helyén, az újonnan választottak pedig a kiváló munkásokból és azok közül kerülnek majd ki, akik a Párt érdekében önfeláldozóan dolgoztak és a terveket mintaszerűen teljesítették. OJ SZAKEMBEREKÉ A JÖVÖ Most folynak a Montostav munkássága részére az átképző tanfolyamok. Mintegy háromszáz ács, kőműves kiképzéséről van szó, akik három hónapi kiképzés után válnak szakemberekké. A fizetésükkel kapcsolatban az a helyzet, hogy begyakoroltságuk esetén elérik a szakemberek fizetésének mintegy 75%-át. Itt kell megjegyezni azt, hogy mivel az építkezési ipar dolgozóinak mintegy 70—80%-a magyarokból áll, szükséges lenne, hogy az építőmunkásság magyar része is jelentkezzék és resztvegyen ezeken a tanfolyamokon. Ehhez azonban sürgősen be kellene vezetni, hogy az átképző tanfolyamokat magyar nyelven is megtartsák, ami eddig nem történt meg. Ugyancsak a Montostav kilenc hónapos építés-vezetői tanfolyamot indított meg, amelyen 28-an vesznek részt. Ezekre az építés-vezetői tanfolyamokra is fontos lenne a magyar munkásság bekapcsolása. A májusi kötelezettségvállalások, a helyi pártszervezetek és a párttagok meggyőző munkája az egyes épületeken kell, hogy segítséget nyújtson abban, hogy az 1951-re előirányzott terveket százszázalékosan teljesítsék. Nem véletlen az, hogy ahol jó pártszervezet van, ott az előirányzott terveket mindenkor teljesítik. A párttagság áldozatkészségétől, meggyőző munkájától, lendületétől függ mindenkor az üzem dolgozóinak sikeres harca a tervek teljesítéséért. Reméljük, hogy a Montostav építkezésein a munkásság nagyobb sikerrel hajtja végre az 1951. évre vonatkozó terveket! mint azt az előző évben. Vidor István. Elmunkásmozgalom a Montostavnál A szocialista versenyek és az élmunkásmozgalom mindenkor nagy segítségére vannak az üzemeknek a tervek teljesítésében. Igen nagy segítséget nyújt ez a két tényező a Montostavnak is. A Montostavnál kifejlesztették a munkásság közötti egyéni versenyeket. A különféle épületeken a betonozók, ácsok, kőművesek között havonta ötnek osztják a legjobb teljesítményért járó selyemvándorzászlót. Ezenkívül fejlett az egyes csoportok közötti verseny is. Igy példáid a ČSD építkezésén Janik kőműves csoportja, amely a pucolásnál dolgozik, versenyre hívta a technikai főiskola ugyanilyen dolgozóit. Legnépszerűbb azonban a Montostav egyes épületei közötti verseny, amelynek nyertese vándorzászlót kap. Jelenleg a ČSD építkezés vándorzászló tulajdonosa százalékarányban a legjobb teljesítményért. Ezen az épületen legjobban tákaré koskodtak az anyaggal, legjobban teljesítették az előirányzott terveket, fokozták a termelékenységet, csökkentették a hiányzást és a fluktuációt. Az évzáró taggyűlés tanulságai Január 30-án tartották meg az évzáró taggyűlést a Montostav párttagjai részére. Spevár elvtárs, a politikai iroda instruktora beszámolt a mult év munkájáról. Beszámolójában boncolta a terv nemteljesítésének okait. Többek között a következőket mondotta: — A terv hiányos teljesítésének egyik oka az volt, hogy építkezéseinken a helyi pártszervezetek nem tudták átvinni a Párt akaratát és irányvonalát a tömegekre. Ez az egyes pártbizottságok hibája volt és ebből következett, hogy a munkásság nem teljesítette az előirányzott terveket. A terv nemteljesítésének másik oka abban keresendő, hogy a technikusok, pallérok, üzemtanácsok és termelési bizottságok nem tanúsítottak kellő érdeklődést a munkát végző dolgozók iránt és nem igyekeztek őket kellőképpen meggyőzni a tervteljesítés, a szocialista versenyek, az élmunkásés újítómozgalom fontosságáról. Amikor a Montostav építkezésein 1950 június 15-én bevezették az érdemszerinti fizetéseket, akkor a többi építkezési üzemeknél ezt még nem vezették be. A nemteljesítés okai közé tartozik az is, hogy a szállítási viszonyok a Montostavnál meglehetősen nehézkesek. Az anyagszállítás lassúsága miatt egyes épületeken ia munkások egy-egy órát álltak A hiba azonban főleg abban keresendő, hogy míg a munkásoknál bevezették az érdemszerinti jutalmazás elvét, addig a technikusoknál, palléroknál, mestereknél ugyanezt nem alkalmazták. Ennek következtében nem volt érdekük, hogy maguk is résztvegyenek a munka jobb megszervezéséért és a termelékenységért folytatottt harcban. Hogy ezeket a hibákat kiküszöböljék, a Montostavnál Is bevezetik a technikusok, pallérok és mesterek érdemszerlnti fizetését. Hja egy épületen a technikusok, mesterek, pallérok közreműködésével a terveket nem teljesítik százszázalékosan, akkor a technikusok, pallérok és mesterek fizetését 25— 30 százalékkal csökkentik. Ha azonEgy kisgazda számadása R domanizsi szövetkezeti tagok készülődnek az évi közgyűlésre A domanizsi második típusú szövetkezet tagjai január 28-án tartották meg taggyűlésüket, amelyen megtárgyalták a szövetkezet aktuális problémáit és a közgyűlés előkészületeit. Ezen az értekezleten résztvett Kardelisz András, a földművelésügyi megbízotti hivatal képviselője és a kerületi Nemzeti Bizottság mezőgazdasági osztályának kiküldötte is. A domanizsi földművesek 1950 szeptember 8-án alakították meg az EFSz-et, amelyben rögtön, a kezdettől fogva a második típus szerint dolgoztak. Az elmúlt év végéig megjavítottak egy szövetkezeti istállót, amelyben 80 darab tehenet helyeznek el. Ez év januárjában pedig 70 darab sertés számára biztosítottak Istállót Pár nappal ezelőtt Ipolynyéken jártam az EFSz elnökénél, ifj. Dobos Lászlónál és több taggal elbeszélgettem a szövetkezeti munka előrehaladásáról, Valamennyi összegyűlt gazda őszinte lelkesedéssel számolt be az elvégzett közös őszi munkáról, a kuIákság, a reakció elleni elszánt küzdelemről, a kis- és középgazdák összefogásának sikeréről. A közös istálló építésében, a község aszonyai és férfiai brigádmunkával vettek részt és ezzel tanúsították, hogy a haladás, a falu szocializálása mellett vannak. E beszélgetés alatt, amely nem szűkölködött izgalmas, érdekfeszítő részletekben, egyetlen gazda hallgatott csupán és ez, az elnök 60 éves édesapja volt, idősebb Dobos László, aki összekuporodva ült egy sarokban és hangját csak akkor hallatta, amikor nehéz munkától megrokkant testét asztmás köhögés rázta meg. Olyan volt ez a köhögés, -mint mikor száraz vihar rázza meg a kiszáradt fa üres, zörgő ágait. Idősebb Dobos László, szemérmes magatartása, ahogy magába igyekezett fojtani minduntalan kitörő száraz köhögését, hogy ne zavarja beszélgetésünket, nem kerülte el figyelmemet és elhatároztam, hogy az ő véleményét Is megkérdem a szövetkezeti életről. — Mit is mondjak — válaszol erre idősebb Dobos László. — Én egy munkától megrokkant paraszt vagyok, aki életem során egyebet sem tettem, mint a földesúrra, a bankra, a kulákra dolgoztam, egyetlen penenyi pihenés nélkül a feleségemmel és a gyermekemmel együtt. Itt a feleségem, itt a fiam, ők tanúskodhatnak arról, hogy minden szavam szent igaz. És bizony be kell vallanom, hogy amíg ti a szövetkezeti élet közös munkájáról beszéltetek bátor, szabad és lelkes hangon, addig én csak köhögni tudtam, beteg, fáradt hangon. Bevallom azt is, hogy bizonyos fajta irigységgel gondoltain a fiam munkájára, a kis- és középgazdák munkájára, akik ma összefogtak és a szövetkezetbe tömörültek, a szebb és jobb élet érdekében. Az én fiatal koromban ilyen összefogásról szó sem lehetett, mert a kis- és középgazda ki volt szolgáltatva a földbirtokosok, a bankok, az agrárok, a kulákok kényekedvének. Egyedül a Párf volt az, amely minduntalan felszólított bennünket az összefogásra, a szervezkedésre, a harcra. Az elvtársak felvilágosító előadásokat tartottak nekünk, a Munkásban állandóan leálcázták a kizsákmányolókat és a röplapokban is, amelyek titokban kézről-kézre jártak a faluban, állandóan hangoztatta a Párt a kíméletlen harcot elnyomóink ellen. Aztán, ha a nyomás már elviselhetetlen volt, mi össze is fogtunk, sztrájkokkal harcoltunk összeszorított fogakkal a mindennapi száraz darab kenyérért és sikerült is e harcok révén kicsikarni a kemény-, kérges-szívű uraktól jobb munkafeltételeket. Kemény harc volt. akkoriban olyan hatalom volt a bank, hogy biztosította magának minden kis- és középparaszt szabad és korlátlan kizsákmányolását. Bs ezt az embernyúzást az úri kormányzat védte és támogatta. Ha egy kisgazda felszólalni, tiltakozni, vagy lázadozni mert, akkor csörrenő fegyver, vagy fogház volt rá a válasz és bizony talán hosszú évekig is fogva tartották volna, ha a Párt közbe nem lép érette, ha a Párt síkra nem száll jogainkért. Békemanífesztáció volt Ipolyságon A járási Nemzeti Bizottság nagytermében folyt le az a nagyszabású békeünnepély, amelven a megjelent dolgozók egységesen nyilvánították békevágyukat. A színültig megtelt nagyteremben először egymás utáfi hangzottak el a vezető funkcionáriusok beszédei, amelyekben rámutattak a háború borzalmaira és a békében biztosított boldog élet lehetőségeire. A beszédek közben szlovák és magyarnyelvű szavalatok és énekszámok hangzottak el. Az ünnepség keretében a Béke Hívei kerületi bizottságának elnöke beszámolt s Prágában ianuár 20—21-én megtartott első csehszlovákiai békekongresszusáról. A következő felszólaló a békekongresszuson kiküldöttként résztvett Kovács Mihály katolikus pap volt, aki lelkesen hirdette meggyőződését, hogy a néprnk egyedül a béke hozhat biztonságot és jólétet. Rámutatott arra is. hogy kik akarnak háborút és megmagyarázta, hogy igazi keresztény, aki becsületesen értelmezi a krisztusi tanokat, csakis a béke útját járhatja. Lesuitóan nyilatkozoss azokról a oaDi mivoltukat megtagadó egyénekről, akik elárulják hazájukat és a kereszténv vallást, ellenségei a nép békés éoítômunkájának, akiknek fülében vészjelként hangzik a traktorok zúgása. Mi azonban gyárak és traktorok zúgását akarjuk hallgani, nem pedig az ágyúk és a bombák dörgését, békében akarjuk nevelni gyermekeinket. éDÍteni országunkat, hogy az emberiséget és hazánk népét is előre segítsük a boldog Bzocíalista jövő felé vezető úton. LUKACS JANOSNÉ munkáslevelező. Ipolyság. _ , Minderre kellett gondolnom most és hogy úgy mondjam számadást csináltam a munkámmal, az életemmel, amíg ti a szövetkezet sikeréről és fejlődéséről beszéltetek. Életem semmivel sem különbözik más százezer kisparaszt életétől, akik ki voltak szolgál-' tatva a bank fojtogató kizsákmányolásának Amikor megnősültem egy félhold fölíem volt Ehhez hozzávettem még két és félholdat. A pénzt erre a bankból vettem fel. Ezzel a három hold vagyonnal úgy voltam, mint az ablakdeszka, hogv se kinn, se benn. A megélhetéshez kevés volt, éhenhaláshoz pedig sok. De mit tud'tam én azt akkor, szerettem a földet és egyetlen vágyam volt. hogy kenyeremet biztosítsam. Szén kis biztosítás volt. Csak képzeld el.. Akkoriban egy hóid földnek 5.500 korona volt az ára, de a mérnöki költséggel együtt később meghaladta a hatezer koronát, úgyhogy erre kénvtelen voltam 20.000.— korona kölcsönt felvenni. Azt mondom neked, hogy felvettem, de az igazság az, hogv egyetlen fillért sem láttam, csak aláírtam egy váltót és ez az aláírás elegendő volt arra, ,hogy egy hosszú életen kérészül rabszolgája maradiak annak a ragyogó, elegáns és fénves banknak. Azóta a kamatokat minden negyedévben pontosan le kellett fizetnem, mert különben elárvereztek volna, mint ahogy ezt megcselekedték több kisés középgazdával. És én dolgoztam szorgalmasan és kitartóan, feleségemmel együtt és fizettem szorgalmasan a kamatokat. Arról, hogv B tőkét is törlesszem, szó sem lehetett, mert annyit nem kerestem, holott nem volt olyan munka, amit szívesen ne vállaltam volna Voltam cseléd, földmunkás, erdei munkás, dolgoztam építkezéseknél, útépítésnél, de mindez nem használt, csak a kamatokat tudtam fizetni és ezt is oly keservesen, hogy családim szájától kellett megvonnom az ételt. Féleségemmel együtt majd belegebedtünk ebbe a fizetési kálváriába. És a fiamnak fel kellett nőnie, megnősülnie, egy kis pénzhez jutnia, hogy megszabaduljak az elegáns bank halálos fojtogatásától. — Azóta is ahányszor egy bankra gondolok, mindég egy fényes márványtábla jut az eszembe és azon az aranybetűs feliratok és ez mindig a sírfeliratra emlékeztet: „Itt húnyt el annyi és annyi ezer paraszt,; ásta és túrta a földet csak azért, hogy az urak jó! büfögjenek". Nem túlzok, ha azt állítom, hogy a húszezer koronáért nekem negyvenezer koronát kellett lefizetnem. Persze a bank mellett etetni kellett a bank cinkosait is, a földbirtokost, meg a kulákot, mert azok is számon tartottak bennünket. Igy pl. ha azt a szerencsétlen három holdamat meg kellett dolgoznom, akkor fuvarért a kulákhoz fordultam, aki egynapi fuvarért négynapi kézimunkát követelt. És meg kell itt jegyeznem, hogy a kulák ezzel nagy szívességet is tett nekem. Folyton hangoztatta előttem, hogy tönkretettem az állatait, és megveregette nagylelkűen a vállamat, mint a lovak hátát és én hajbókolva, alázatosan köszöntem neki, ő pedig méltóságában hízott. Én pedig fogytam, mint egy gebe a feleségemmel együtt. A kulák! a templomban is az első helyet foglalta el. Ha pedig javítani kellett a templompadokat, akkor persze tőlünk, szegényektől kértek erre a célra pénzt, mert ezt így találták rendjén és ez így volt az élet minden vonalán. Igy éltem én le az életemet, amíg mai gebedt formámat megkaptam és ma igazán csak egyetlen vígaszom az, hogy fiam szabad életet élhet és építheti a szocializmust a mi községünkben,' azon a helyen, ahol én anynyit gürcöltem másoknak. Ezért hallgattam én az egész idő alatt, amíg ti a szövetkezetről beszéltetek. Szívemben öröm és fájdalom váltakozott. Fájt, hogy megöregedtem, megrokkantam a kizsákmányolás alatt és vajmi keveset segíthetek ma már a szocializmus építésében. Szabó Béla