Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)
1951-01-12 / 10. szám, péntek
Világ proletárj ai egyesüljetek! A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1951 január 12, péntek 2 Kčs IV. évfolyam, 10. szám Építsd a hazát - a bércét szilárdítod! Erős köztársaság - a béke fegyvere! A földbirtokos, téglagyáros, fűrész- és malomtulajdonos Vojtassák, egyben szepesi püspök Nem a nép iavát akarta, hanem négymillió koronás évi jövedelmét féltve uszított, kémkedett és egy álíamellenes bűnszövetkezet élére állt 1951 január 10-én, szerdán reggel 9 órakor a bratislavai állambíróság előtt Köztarsaság elleni bűncselekmény, kémkedés és katonai árulás címen indított bűnper tárgyalását kezdték meg, amelynek vádlottjai Vojtassák János, szepesi római katolikus püspök, dr. th. Buzalka Mihály felszentelt püspök és Gojdics Pál, a volt görögkatolikus egyház püspöke. Mindhárman a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság megrögzött ellenségei. Mindhárman megrögzött ellen-ségei a dolgozó népnek, mindhárman megrögzött ellenségei mindannak, ami a dolgozó emberiség számára a békét, a szabadságot és a függetletiséget biztosítja. Aljas, felháborító bűncselekményeket követtek el hosszú esztendőkön keresztül saját népük ellen és seját hivőik ellen. Elárulták a népet, amelyből származtak, azért, hogy megtarthassák a maguk jövedelmeit, hogy megtarthassák hatalmi pozícióikat. Szövetkeztek minden gyilkossal, minden ellenséggel, nem riadtak vissza gyilkosságokban, kémkedésekben való részvételtől, mert szemük előtt csak egy cél lebegett, hogy minden áron megtarthassák a 3—Jf milliós évi jövedelmüket, hogy fényűző kocsikon járhassanak, hogy befolyásuk alatt tarthassák, félrevezethessék és megcsalhassák a népet, hogy birtokaikon állati módon kizsákmányolhassák a dolgozó kisembereket: igen, ez volt a célja, egyedüli életcélja Vojtassáknak, Buzalkának és Gojdicsnak. A tőkésekkel, a kapitalistákkal, a világ megrontóival együtt dőzsölni, habzsolni az élet gyönyöreit és mikor látták, hogy a dolgozó nép hatalma és befolyása az élet alakulására mind erőteljesebbé válik, 1945-ben a dicső Szovjet Hadsereg hősi harcainak támogatásával a kormány és a hatalom a nép kezébe került, aljas földalatti munkához láttak, minden eszközzel azon voltak, hogy megdöntsék a nép kormányát, hogy kiüssék a nép kezéből a hatalom gyakorlását. Csehszlovákia dolgozó népe a kétéves terv teljesítése után büszke öntudattal, mgy lelkesedéssel látott neki azon feladatok teljesítésének, amelyek módot adtak rá, hogy bátrabban és erőteljesebb ütemben haladjunk a szocializmus felé. A munkás, a paraszt, a dolgozó értelmiség nekilátott a gottwaldi ötéves terv teljesítésének. Évről évre bizonyságot tesz Csehszlovákia dolgozó népe, hogy a munka mezején, az építés frontján szocialista versenyekkel, az élmunkásmozgalom soha nem látott növekedésével építeni, alkotni, teremteni kíván a béke megszilárdítása, a béke megerősítése érdekében, hogy ezzel saját maga és a dolgozó társadalom egészének a biztos, szebb és kizsákmányolástól mentes életet, a szocializmus megvalósulását biztosítsa. A szocializmust építő ország dolgozóinak soraiban ott találjuk a hívő emberek nagy tömegeit is s mellettük ott haladnak a hazafias papok is, akik velünk együtt akarják építeni az emberiség szebb jövőjét.. Csehszlovákia népe dolgozni, építeni akar, a békét megőrizni kívánja. A munkás, a paraszt, a pap, az orvos, a tudós, a művész egy vágytól, egy óhajtól fűtve dolgozik, hogy megvalósítsuk ötéves tervünket, hogy minél szebb eredményeket érjünk el a munka frontján, a béke frontján. S ugyanakkor léteznek bitang, emberiességükből kivetkőzött egyének, akiknek minden megmozdulása, minden cselekvése, minden gondolata csak egyet akart, hogy a mammont, a pénzt szolgálják. Püspöki talárt, főpapi gúnyát hordtak, hogy ennek palástja alatt a hívő népei aljas, gyilkos és felháborító terveiknek megnyerjék. De a nép megmutatta, hogy ma már nem az a bárgyú, magával tehetetlen tömeg, amellyé a kizsákmányolás korában az effajta kapitalista feudális kényurak, mint Vojtassák és cinkosai a népet erőnek erejével süllyeszteni akarta. Ma a nép erős, öntudatos és akarata határozott. Gúnyt űzni magából többé nem enged. Vágóhídra idegen érdekekért, a tőkés urak dözsölésének biztosításáért, Vojtassákf éle egyének vagyonáért, Gojdicsok főúri életének biztosításáért, Buzalka-féle emberek dözsölésének lehetővé tételéért menni nem fognak. A kémeket, a népárulókat, országáruló gonosztevőket népi bíróság elé állítja. Az ország minden becsületesen gondolkodó fiának kenyeret és életlehetőséget biztosít, az ország minden ellenségével a dolgozó nép kérlelhetetlenül leszámol. Vojtassák, Buzalka, Gojdics a nép ellenségei. A dolgozó nép bírósága ítélkezni fog felettük, igazságos és kérlelhetetlen szigorral. Szerdán délelőtt a hazaáruló püspökök elleni bünper folytatására került sor, miután a vádiratot felolvasták. Elsőnek Vojtassák János vádlottat hallgatta ki a bíróság. A tanács elnökének felszólítására a vádlott először múltjáról beszélt. Vojtassák János politikai pályája 1910-ben kezdődött, amikor mint káplán a magyar kormány jelöltje mellett korteskedett Cifári szlovák jelölt ellen. A feltett kérdésre, hogy ezért milyen jutalmat kapott, Vojtassák vádlott közli, hogy adminisztrátornak nevezték ki egy másik plébániára, amint maga mondja: „gazdaságilag jobb'' helyre, — tehát zsírosabb helyre. Ezután a bíróság Vojtassáknak, mint a Hlinka-párt tüzes hívének ténykedésével foglalkozott. Elnök: Vádlott úr, ön már kijelentette, hogy azonosította magát a Hlinka-féle szlovák néppárt programjával. Meg tudná-e nekünk mondani, hogy mi volt ennek a zoka. Vojtassák: Láttam, hogy ez a párt az egyház gazdasági érdekeit támogatja. Elnök: Tehát mindenekelőtt a gazdasági érdekek játszottak szerepet. A továbbiak során kitűnik, hogy a főpapság és a néppárt politikája mennyire a kizsákmányoló osztály, a szlovák burzsoázia érdekeit tartotta szem előtt és ezek támogatása érdekében miként igyekeztek visszaélni a nép vallásos érzületével és miként kívántak rá nacionalista demagógiával hatni. A főpapság és a Hlinka-féle szlovák néppárt érdekei mindig szöges ellentétben álltak a szlovák nép érdekével. Dr. Fejes államügyész: Válaszoljon, volt-e valami különbség magának, mint szepesi püspöknek, aki több tízezer katasztrális hold földet birtokolt, érdekei és a komenciósok, a kisemberek, földművesek és munkások érdekei között, akik ugyancsak katolikusok voltak? Vojtassák: Volt. Arra a kérdésre, hogy cseheí'enes állásfoglalásával a München előtti köztársaság idejében milyen céll követett a vádlott, először ki akart siklani e politikáért való felelősség alól, amely a Csehszlovák Köztársaság megdöntésére irányult, végül azonban beismeri, ahogy szó szerint mondotta: „Személyesen vettem részt a szlovák állam kikiáltásán, aztán ebben az álltamban exponált politikai funkciót válj laltam, az államtanács aleínökségét." A Szlovák államnak tett szolgálatai | elismeréséül a Szlovák Kereszt Rend nagy keresztjét kapta és Csatlóstól elismerő okiratot. Dr. Fejes: Ki kérte magát fel arra, hogy az államtanács aielnökségét vállalja. Vojtassák: Tisótól kaplam a kineve. zést és a meghívást. Ezt előterjesztettem a püspöki testületnek, az beleegyezett és mint a püspöki testület képviselőjét küldött ki az állami tanácsba. Dr. Fejes: Volt azért magának egy másik beleegyezése is. Vojtassák: Igen, a nuncius is beleegyezett. Dr. Fejes: Ö mint személy egyezett ebbe bele. vagy pedig valamilyen intézményt képviselt? Vojtassák: Nem, ez a Vatikán beleegyezése volt, hogy átvehessem ezt a politikai funkciót. A biroság ezekután falolvastatja azokat az okiratokat, amelyekkel Vojtassák püspök beleegyezést kapóit arra, hogy politikai ténykedést fejthessen ki, mint a Tiso-féle fasiszta rezsim exponense. Elnök: Ezekből az iratokból kitűnik, hogy lázasan törekedett arra, hogy hozzájárulást kapjon ahhoz, hogy az úgynevezett Szlovák államban politikai ténykedést fejthessen ki. Meg tudná.e magyarázni, milyen állást foglalt el a felszabadulás után azokkal a papokkal szemben, akik politikai ténvkedést fejtettek ki? Vagvis röviden: a népi demokratikus rendszer ideién ellene volt-e a papok politikai ténykedéseinek? Vojtassák: Igen. Elnök: Röviden erre ígv lehetne válaszolni, a fasizmusban mellette volt, a nép kormánya ideiében nem. Vojtassák: Röviden, igen. Vojtassák a deportálás mellett Az állambíróság ezután részletesen letárgyalta a vádlott részvételét a zsidóellenes intézkedésekben. Vojtassák azt állítja ennek során, hogy ő ebben a kérdésben soha sem nyilatkozott. Am a bizonyítékok, amelyeket az államügyész becsatolt, azt bizonyít iák, hogy bizony Vojtassák nagyon is gyakorta megszólalt és pedig a zsidók deportálása mellett. Elnök: A vád képviselőinek javaslatára előterjesztem a bizonyítékokat a bíróság tagjainak. Gvorsírási feljegyzések ezek az úgynevezett Szlovák álrm államtanácsának 1943 február 3-i üléséről Ezen az ülésen egy elaborátumof tárgyaltak, még pedig a zsidók deportálásáról. A feliegyzések szerint Vojtassák vádlott ekként beszélt: „Volna egy javaslatom. Ar emberek nincsenek kellően informálva arról, hogy mi történik a zsidókkal. Azt javasolnám. adjunk ki egv olyan népi brosúrát, amely kifejtse, hogy a zsidók maguk iránt sajnálatot keltettek az emberekben, az emberek takargatták őket, mert állítólag az, amit a zsidók ellen tesznek, nem emberséges. A zsidók azt hitték, hogv Isten tudja mi fog velük történni a deportálás után. Azt, hogv a táborokban mi történik velük, nem lehet tudni." Az elnök folytatja: 1943-ban már nagyon jól tudták, hogv a táborokban mi történik a zsidókkal. Vojtassák az elnök többször fellett kérdése után válaszol csak és beismeri, hogy erről hallott. Elnök: Ismertetem továbbá a gyorsírási jegyzeteket az államtanács 1943. február 3-i üléséről. Vojtassák vádlott további kijelentéseit tartalmazzák ezek, amelyek kellően megvilágítják e kérdésben elfoglalt álláspontját. Vojtassák vádlott akkor ezt mondta: „Szepesváralján van egv zsidó, nála semiyen gazdasági dolgot nem kell tekintetbe venni. Ez a legnagyobb magyar bolsevista. Régi időktől kommunista." Erre dr. Vasek fa zsidó ügyek szlovákiai kormánybiztosa, akit népbíróságunk halálra ítélt és ki is végeztek. Szerk. megi.) ezeket mondotta: „Igen tisztelt. államtanács, hogy önök lássák, milyen rugalmasan hivataloskodom, én ezzel a panasszal azonnal elmegyek hivatalomhoz és elintézem." Erre Vojtassák püspök még hozzátette: „Nagyon jól ismerem őt, kérem, ez Szepesváral ja legnagyobb gazembere. Mindenkit összeszedtek már, csak ő van még ott." Elnök: Mi volt ez. denunciáció volt? Miga tehát kiszolgáltatta ezt az embert halálra. Vádlott úr. sainalja ezt a lettét most? Vojtassák először ingadozik, majd ígv kezdi: Kérem én ezt az urat ... Dr. Fe jes: Igen, él De ez már nem a maga érdeme, hogv nem pusztult el úgy, mint azoknak többsége, akiket deportáltak. Sajnálja legalább tettél most? • Vojtassák elkomorodott arccal fordul az államügyész felé és mogorván feleli: i— g— e— n. A tanácselnök ezután további gvorsírási feljegyzéseket ismertet az államtanács üléseiről. egyes leveleket, amelyek bizonyítják, hogv Vojtassák püspök embertelen álláspontot foglalt el a zsidófefekezetű polgárok irányában így például a tvrdosini plébánosnak megtiltotta, hogy egv négyéves kislányt megkereszteljen, hogv a gyermek így elkerülje a deportálást. Vojtassák a tvrdosini plébánoshoz írt levelében szórói-szóra ezeket írja: „A zsidók a mai viszonyok között minden szalmaszálba belekapaszkodnak. De hiábavaló az a réménvük. hogy ha a gyermeket megkeresztelnék, máskép, pen fognak vete bánni, mint másokkal. Ha sor kerül rájuk, elviszik őket és az egész családot, tehát a gyermeket is. Hiába való volna tehát őt megkeresztelni." A KatoÜcké Noviny-ban a szlovák püspökök egy pásztorlevelet hoztak nyilvánosságra, amelyben egyetértésüket fejezték ki a zsidók deportálásával, azzal a megokolással, hogy az önvédelem állítólag megengedi a szigorú intézkedéseket is. „Önvédelem", annyit jelentett, — jegyzi meg az állambíróság tanácsának elnöke, —' mint gyilkolni. Az államügyész felteszi a kérdést, emlékszik-e a vádlott milyen álláspont mellett szállt síkra a zsidó családok deportálása ügyében. Vojtassák vádlott beismeri, hogy olyan elvi álláspontot foglalt el, amely szerint a zsidó családok tagjai nem szabad egymástól elszakítani, hanem a szülőkkei együtt deportálni kell a gyermekeket is. Dr. Fejes: Tett valami "épést annak érdekében, hogy ezeket a családokat ne deportálják? Vojtassák: Azt nem. Elnök: Ez a lényeges a dologban, ön nem lépett közbe, hogy ezeket a családokat itthagyják, sőt ellenkezőleg, a meillett volt, hogy deportálják őket. így van ez? Vojtassák vádlott erre a kérdésre azonban hallgat. Am ez a hallgatás borzalmas bűnnel vádolja: a tömeggyilkosságok bűnrészességével. Dr. Fejes: Kapott-e ön ebben az időben zsidó felekezetű polgároktól oly értelmű leveleket, amelyekbén figyelmeztették arra, hogy a táborokban mi vár a zsidókra. Vojtassák: Kaptam Dr. Fejes: Mit csinált ezekkel a leveleikkel? • Vojtassák: Elküldtem őket az illetékes hatóságnak. A továbbiak során kiderül, hogy ez az „illletékes hatóság" Mach miniszter volt és az USB. a szlovákiai Gestapo, (Szerk. megj.) Elnök: Miért küldte a levelet Maciinak? Vojtassák: Azért küldtem, mert ebben az ügyben a belügyminisztérium volt az illetékes. Dr. Fejes: No, én segítek magának. Kompetens volt kivizsgálni a levél íróját és letartóztatni. Hogy egyeztethető össze állásfoglalása a zsidó kérdésben, papi és püspöki hivatásával? Vojtassák gyáván hallgat.
