Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-11 / 9. szám, csütörtök

1951 január 11 UJSZ0 Kövessék a kuntapolcaiak példáját Páskaházán is Kuntapolcán az egész falu tagja a második típusú EFSz-nek. Erre büszke lehet nemcsak a falu. hanem az egész rozsnyói járás is. A szövetkezet az őszi munkákat is már közösen végezte. Együtt dolgozott, szántott és vetett az egész falu. Ennek a jól megszervezett közös munkának meg is lett az eredménve. Az ősziek vetését még október első felében, az őszi mélyszántást pedig november első felében az egész faluban elvégeztük. Nagy segítségünkre volt az őszi munkáknál, hogy az állami gépállomástól állandóan kint dolgozott nálunk egy traktor is. A jó szövetkezeti munkának nemcsak az lett az eredménve. hogy az őszi munkákat a szövetkezet tagjai idejében és jól elvégezhették, hanem az is, hogy az őszi munkák befejeztével a földművesek a közeli üzemekbe mehettek dolgozni. A kuntaDolcai kis- és középfölművesek meggyőződtek arról, hogy milyen nagy előnyöket jelent a szövetkezeti gazdálkodás, hogy most már az őszi munkákat befejezve az üzemekben dolgoznak, ahol a nap: nvolc órai munkával havonta megkeresik a 4000—5000 koronát vagy még ennél is többet. Most már az ilyen kisparasztnak is jut ideje újságolvasásra és még sok más mindenre is. amire azelőtt még csak nem is gondolhatott. Ezenkívül meg hát az élete is más lett. mert hiszen ilyen jövedelme azelőtt egy dol. gozó parasztnak sem volt. A kuntapolcai dolgozó parasztok szövetkezeti munkájukkal lelkes építői hazánkban a szocializmusnak. Hogy a szövetkezet az őszi munkákat olyan rövid idő alatt befejezhette, ebben nagy része volt a kuntapolcai asszonyoknak, meg az idősebb, a 70 éves embereknek is. akik örömmel vettek részt a közös munkában, csakhogy az őszi munkák mielőbb el legyenek végezve. Reméljük, hogy a tavaszi és majd az aratási munkák sem fognak nehézségeket okozni, mert a szövetkezet tagjai magukévá tették Gottwald elvtárs szavait, hogy „Bátrabban a szocializmus felé" s így az esetleges nehézségeket is leküzdve, elvégezzük a reánk háruló feladatokat. Azt is tudják a szövetkezet tagjai, hogy a szövetkezeti munkával és a többtermeléssel a békét erősítjük. Éppen ezért a kuntapolcai EFSz felhív ia Páskaháza kis- és középföldmííveseit, hogy tavaszra már ök alakítsák meg a szövetkezetet és a szocializmus építésével ők is járuljanak hozzá a világbéke megvédéséhez. A páskaházi kis- és középföldművesek ne hallgassanak tovább a háborús gyújtogató kulák ialkra és lássák meg és jöjjenek rá, hogy hol van a dolgozó nép helve. Ne várjanak a készre, hanem mutassák meg, hogy a szocializmusért és a békéért ők is tudnak dolgozni és harcolni. ÍSastvina oktató.) Miért nem küldött értesítést az oroszkai cukorgyár a répa átvételéről így dolgosunk Diósförgepatonyban Boldogan számolok be Diósförgepatony haladásáról. Az EFSz előkészítő bizottsága a mult évben alakult meg. Először csak 14 elvtársban volt meg a szocialista gondolkodás, később aztán a felvilágosító munka nyomán márciusban megalakult az EFSz. Az alakuláskor 70 tagja volt az EFSz-nek és a tagok úgy döntöttek, . hogy ebben az esztendőben a termést mindenki külön-külön maga takarítja be, de már az őszi munkákat közös munkával végezzük el. Megalakítottuk a szövetkezet harmadik tipusát és szövetkezeti istállót is létesítettünk. A tagok szívesen helyezték el állataikat a szövetkezeti istállóba, mert tudják, hogy a szövetkezeti termeléssel az állattenyésztésben is sokkal nagyobb I eredményeket lehet elérni, mint az egyéni gazdálkodással. Az istálló megjavítását is közös munkákkal végeztük el és 74 szarvasmarhát és 14 lovat helyeztünk el benne. A dunaszerdahelyi állami gépállomással szerződést kötöttünk és így a gépállomás segítségével az őszi munkákat idejében és jól elvégeztük. Elvetettünk összesen 4 ha repcét, 10 ha rozsosbükkönyt. 45 ha rozsot és 125 ha búzát. Az őszi munkákat három traktorral és 7 pár lóval és 4 pár ökörrel végeztük. Nyolc vagon műtrágyát szórtunk el, még pedig 150 mázsa mésznitrogént, 300 mázsa szuperfoszfátot, 150 mázsa kálísót és 200 mázsa tomas-salakot. A műtrágyázást 27 ember végezte és öszszesen 1144 munkaegységet dolgozA gyümölcsnagytermelésért az ötéves terv harmadik évében Az ötéves terv harmadik éve fokozott feladatok elé állítja mezőgazdaságunkat és természetesen vele együtt gyümölcstermelésünket is. Igaz ugyan, hogy népgazdaságunk az ötéves terv első két évében is elég nagy figyelmet fordított a gyümölcstermelésre, mégis a terv teljesítése ezen a szakaszon nem kielégítő. Az eddig szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyümölcstermelésben sem tudja a kistermelés megállni a helyét A kis fcertecskékben a tulajdonosok nem foglalkoztak a gyümölcsfákkal szakszerűen, nem tartották szem előtt dolgozó népünk szükségleteit, csupán saját érdekeiket nézték. Javulást ezen a téren csakis a szocialista gyümölcsnagytermelés biztosíthat. Itt mindenekelőtt az állami birtokokra és az EFSz-ekre gondolunk, amelyeknek meg vannak a lehetőségeik ahhoz, hogy tényleg fellendítsék a gyümölcstermelést. Ez konkréten annyit jeilent, hogy nagy területeken kell gyümölcsfákat és bokrokat ültetni és ezekkel szakszerűen bánni. Faültetés előtt meg kell vizsgálni a helyi viszonyokat, a talaj minőségét, az éghajlatot, stb. és így figyelembe véve az Időszerű agrotechnika vívmányait és főleg a Szovjetúnió gyümölcstermelésében szerzett tapasztalatait, fel tudjuk lendíteni mi is gyümölcstermelésünket, úgyhogy fogunk tudni annyit termelni, amennyire dolgozó népünknek szüksége van. A gyümölcsfaiskolák az 1950-es évben kitermeltek annyi csemetét, hogy az állami birtokoknak és az EFSzeknek nem ketl hiányt szenvedniök facsemetében. Sajnos, nem mondhatjuk ezt e( a diófákról is. Az ötéves terv harmadik évében Szlovákiában a gyümölcsfák számának 300.000-re kell növekednie. Gután fokozatosan hatalmas gyümölcsöst létesítenek szövetkezeti alapon. Erre a célra 600 hektárt fordítanak (eddig 30 hektárt ültettek be csemetékkel). Rimaszombatban pedig 80 hektár szövetkezeti gyümölcsöst létesítettek. Az érsekújvári szövetkezet húszezer fával rendelkező gyümölcsös létesítését tervezi. A nagytermelő üzemeken kívül a kis gyümölcstermelőknek is teljesiteniök kell a megállapított feladatokat és alkalmazkodniok kell népgazdaságunk feladataihoz, mint pl.: kötelező permetezés, oltási akció, gyümölcstermedési tanfolyamok, előadások, stb., mert ezek a rendeletek jelentős mérI tékben hozzájárulnak gyümölcsterme, lésünk mennyiségének és minőségének emeléséhez Az 1951-es évben versenyt indítanak a gyümölcstermelők a gyümölcsfák jó ellátásában. Ez bizonyára jelentős mértékben hozzájárul gyümölcstermelésünk fellendítéséhez. tak le vele. November elején aztán nekifogtunk az őszi mélyszántásnak, amit 240 ha-on végeztünk el. Építettünk egy 777 méter hosszú és 9 méter széles „Micsurin-utat" is, amelynek két szélén már 160 gyümölcsfát ültettünk el. Két km hoszszú és 12 méter széles saélfogót ia létesítettünk. November végén aztán áttértünk a negyedik típusra Most a szövetkezetnek 155 tagja van és állatállományunk is 200 tehénre és 16 pár lóra szaporodott fel. Tavaszi vetési tervünk 107 ha árpa, 80 ha kukorica, 20 ha rostlen, 20 ha maglen, 5 ha kender, 10 ha takarmányrépa, 30 ha tavaszi bükköny, 20 ha napraforgó, 10 ha csalamádé, 25 ha mohar. Huszonöt ha-t pedig megtrágyáztunk cukorrépa alá. Legelőnek és kaszálónak pedig 418 hektárt hagytunk meg. A község az EFSz segítségével köz. ségházát, valamint tüzoltószertárt épitett és égy motorosfecskendőt szerzett be. A gyermekeknek óvodát, az ifjúságnak pedig ifjúsági otthont létesítettünk. Ezekből a munkákból, amelyeket most elmondottam, minden szövetkezeti tag, de különösen Lelkes és Fodor elvtársak vették ki részüket. Szövetkezetünk tagjai lelkesen építik azt az utat, amely a szocializmushoz vezet. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha az ötéves terv reánk eső feladatait odaadóan és pontosan teljesítjük. KOLMÄR JÁNOS, Diósförgepatony. Az EFSz-nek meg kell tárgyalníok a szarvasmarhák legeltetésének tervét Azokban a községekben, ahol legelők vannak, meg különben is az EFSzekben nagyon fontos munkát végezhet egy jól dolgozó pásztói. Meg kell fontolni azt, hogy a pásztor gondjaira van bízva tavasztól egészen késő őszig a szarvasmarha állomány. Azok az EFSz-ek, amelyek már áttértek a harmadik vagy a negyedik típusra, jól tudják, hogy memnyi munkát és pénzt igényel a nagyobb mennyiségű szarvasmarha állomány etetése. A mult év őszén a magasabb típusú szövetkezetek sok munkát és pénzt fektettek be a legelők javításába. A legelők megjavítása azonban nemcsak trágyázásból és szántásból áll, hanem ennek aztán a lényege a legelők helyes kihasználása, ami annyit jelent, hogy nem egyszerre legeltetjük a szarvasmarhákat az egész legelőn, hanem egyszerre csak a legelő bizonyos részén. Erre a múltban kevés gondot fordítottunk. A pásztor munkáját nem becsülték úgy, mint, ahogy kellett volna. Nem csoda aztán, ha a legeltetés eredményeiben ez megmutatkozott: tönkretett legelő, éhes állat, kevés tejet adó tehenek. Az EFSz-eknek az érvényben lévő legeltetési rend értelmében kötelességük az, hogy bevezessék a szakaszos legeltetést mert csakis így lehet helyesen kihasználni a legelőket. Természetesen ez az új munkamódszer megkívánja, hogy a pásztor tehetsége és tudása szerint érdekelve legyen a legeltetési munkában. A Szovjetúnióbtn pl. sok száz pásztor van, akik becsületes munkájukkal megnyerték a Szocialista munka hőse címet. Tanulva a Szovjetúnió példájából, a mi EFSz einknek is sokkal nagyobb gondot kell fordítaniok a pásztorok kiválasztására, mint a múltban. Ezt a kérdést részletesen meg kejl tárgyalni és át kell tanulmányozni az EFSz-ek számára kiadott legeltetési rendet, de különösen azt a fejezetet, amelyben a pásztor kötelességeiről és munkájának jutalmazásáról van szó. Ezenkívül lehetővé kellene tenni a pásztor számára azt, hogy tanulással elsajátítsa azokat az ismereteket, amelyek munkájához szükségesek, hogy tényleg szakszerűen tudjon bekapcsolódni az állattenyésztési termelésbe. Ha ezt a kérdést elhanyagoljuk, akkor megtörténhetik az, hogy a tavasz beálltakor tanácstalanul fogunk állni az állattenyésztési termelésben, vagy esetleg hiábavalóvá váflik mindaz a befektetés, amit a legelők javítására fordítottunk. Az egyes EFSz-eknek, a pásztorral együtt már most meg kell tárgyalníok az egész legeltetési tervet, de főleg azt, hogy hány szarvasmarhát fognak legeltetni és a legelőnek melyik darabján és hogy ezek a legelőrészek milyen időközben váltakozzanak. Ezen a téren a múltból még nincsenek tapasztalataira. Ez azonban nem szabad, hogy elkedvetlenítsen bennünket. Éppen ellenkezőleg, annál nagyobb érdeklődéssel és megfontolással kell hozzáfognunk a legeiltetési problémák megoldásához. Révai Pálnak az Üi Szó december 14-i számában közölt ..Miért nem küld értesítést az oroszkai cukorgvár a répa átvételéről" című levelére, mint az oroszkai cukorgyár dolgozója az alábbiakban válaszolók: Mint kampány-mázsamester már 12 éve dolgozom az oroszkai cukorgyárban, hatodik éve pedig a vagonmázsánál dolgozom. A beérkezett vagonok mennyiségéről és a répa súlváról naponként írásbeľ jelentésben számolok be. Az önrakodók eseténként egy erre szolgáló nyomtatványon értesítést kapnak az általuk beküldött répa súlyáról, a vagon számának megjeölésével együtt. E

z a kiértesítés soha nem maradhat el, mert a répaosztálv ellenőrzi. A hibák, amelvek a késedelmeket okozzák s amelyekre a répatermelők figyelmét szeretném felhívni, a következők: Sajnos, számos helven előfordult, hogy mind a fuvarlevélen, mind pedig a vagonbárcán csupán a feladóállomás bélyegzője szerepel a feladó neve és lakhelye nélkül. Az ilven eseteket aztán jelentettem a répaosztálvon, de a végén csak abban bíztunk, hogy a feladó majd csak jelentkezik. Természe., tes dolog aztán, hogv az ilven esetekben a feladó répatermelőt név és cím hiányában nem is tudjuk kiértesíteni. Ezekután pedig azoknak a répatermelőknek, akik a répa átvéíeláröl rven> kaptak értesítést, azt tanícsolom, hogy személyesen utazzanak Oroszkára és legalább a vagon számát hozzák magukkal, hogy annak alapján megállapítható legyen az illető répatermelőnek a beszállított répa mennyisége. Ennek a dolognak a mielőbbi elintézése annál is fontosabb, mert mindaddig, míg ezek a tételík, mint függőtételek szerepelnek, a cukorgyár nem tudja a beküldött répa után járó pénzt és természetbeni járandóságokat kiszámítani és folvósítani. A jövőben pedig a

z Íven késedelmek és panaszok elkerülése végett minden répatermelőnek egyik legfontosabb feladata az legyen, hogv mind a fuvarlevélen, mind pedig a vagonbárcán pontosan és olvashatóan tüntesse fel nevét és pontos címét. LACKÓ LAJOS, az oroszkai cukorgvár vagonmázsamestere. Nem akarják átvenni a beszolgáltatott zsírt Komáromszentpéteren Komáromszentpéternek csak egy hentese van és az veszi át a saját fogyasztásra levágott sertések után beszolgáltatott zsírt is. Azaz a zsírt csak át kellene vennie a hentesnek, de nem tudni, hogy tulajdonképpen mi okból, a beszolgáltatóktól nem veszi át a zsírt. A helyzet ugyanis az, hogyha beviszik hozzá a zsírt, akkor azt csak minden tizediktől veszi át. Az egyiket megnézi, összevissza turkálja, végre megállapítja, hogy a zsír tavalyi. A másiknál szintén szigorú vizsgálatot tart és azt mondja, hogy az a zsír liszttel van keverve. A harmadikra azt mondja, hogy ritka, a negyedikre azt, hogy bélzsír, az ötödik barna, a hatodik müzsírral van keverve, a hetedik pedig avas és így tovább. Van aztán olyan ember is, aki másodszor is elviszi hozzá és akkor megtörténik az, hogy az először, ritkának mondott zsír most avassá változik át. Erre mi mást tehet az ember, mint hogy harmadszor is elcipeli a zsírt és ha akkor szerencséje van. a zsír végre valahára átvételre alkalmassá válik. Nem lehet tagadni, hogy vannak lelkiismeretlen csalók, akik hamisított és rossz zsírt akarnak beszolgáltatni, de hogy az egész falu ezt tenné, ez már azért túlzás. A beszolgáltatók közöttt sokan vannak kisemberek is, akik ha ugyan egész éven át rendesen el is tudják magukat zsírral látni, annyi azért nincs nekik, hogy most 5 kg tavalyi zsírt szolgáltathatnának be. Az átvevő hentes pedig azt mondja a zsírra, hogy ez tavalyi. Természetes dolognak tartjuk, hogy ha valaki rossz zsirt hoz, akkor azt ne vegyék át tőle, sőt büntessék is meg, de hogy az egész faluból a zsírt átvevő hentes bolondot járasson, erre semmi szükség nincsen. Kérjük tehát az illetékes hatóságokat, hogy ezt az ügyet vizsgálják ki és intézkedjenek, hogy a zsír átvétele igazságosan, a beszolgáltatók felesleges zaklatása nélkül történjék meg. BALOGH ZOLTÁN, a helyi Nemzeti Bizottság tagja, Komáromszentpéter. A szemez kukorica és a szemteíen kutak Kukoricabegyüjtésről írom most a versemet. Ez az, amiről a kulák Hírt hallani nem szeret. „Dugó" Dani kulák-gazda Ahogy hallotta a hírt, Olyat mondott, hogy avval nem Sérthetem meg a papírt. No, ezután következett Duggatások éjjele: A termését ásta, rakta, Ahová csak fért vele. Szemes ám a kukorica, Észrevette ezt a csínyt. Sárga szeme a zsákokból Kikandikált e|gy kicsinyt. — Hahh! — kiáltott .— készül itten A fekete árulás! Disznó ez az én kulákom, Még csak nem is álruhás. No, ha neki szeme nincsen, Annál inkább van nekem. Magamat a köz elől én Eldugni nem engedem. I Másnap reggel terménygyüjtők Keresték a kulákot. Dugó Dani vigyorogva, Kényeskedve kiáltott— Kukoricám? Nincs egy szem se, Nézzétek meg a padlást. Még a kocám számára sincs. Szemlátomást apad, lásd. Tényleg nem ad kukoricát A padlás és a kamra. De a zsákból szemek hulltak Az éjjel az avarra! Sárga szemük kacsingatva Jelöli ki az utat: Ide dugtak, oda dugtak, Megtalál az, aki kutat. Megtalálták mind egy szemig A jó szemes tengerit. Dult-fult Dugó Dani, hogy a Csalás rajta nem segít, Lesz még ebből dutyi is tán, Vagy legalább nehéz per. Fene tudta, hogy ftt már a Kukorica is éber! K. Tóth Lenke. TSitmtttla "/efad'if. — Mit csinál a Zsiga, szomszédasszony? — Számol a lelkem. — Mit számol? — Hát azt, hogyha leszámítja, hogy sok embert kizsákmányolt, kupeckedett, szabotált, nem szolgáltatott be semmit — lcigyün az, hogy nem is kulák.