Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-10 / 8. szám, szerda

UJSZ0 1951 január 10 LEGYETEK EBEREK! A dijat, amellyel a béke híveinek harcos világtábora kitüntette, Juiius Fucsik cseh iró nem vehette át. 1943 szeptember 8-án Hitler hóhérai kivégezték. A varsói Teatr Polski-ban, ahol azoknak a százmillióknak a képviselői gyűltek ünnepségre, akiknek szabadságáért és boldogságáért Fucsik odaadta fiatal életét, özvegye állt az író helyén. De halhatatlan üzenete, melyet az akasztófa árnyékából küldött az élőknek, diadalmasan zengett a varsói színházpalotában és a Béke Hívei varsói II. kongresszusának záróüléséről: emberek, szerettelek benneteket, legyetek éberek! 1950 december tizedikén Oslóban is díjat osztottak, amelynek alapítója Nobel, a dinamitgyáros volt. Az ezévi irodalmi Nobel-díjat Bertrand Russel angol „filozófus" vette át a norvég király kezéből. A Nobel-cM köztudomás szerint a rossz lelkiismeret alapítása, parányi hányada annak az összegnek, amit Nobel a dinamiton keresett és — hogy úgy mondjuk — vérrokona a Carneigiei- és Rockefeller-alapítványoknak. Alapszabály szerint az irodalmi Nobel-díjat olyan mű vagy irodalmi munkásság egészének elismerésére, jutalmazására adják, amely a haladás, a béke ügyét szolgálja. Bertrand Russel nem író, nem illenek reá a dinamittal töltött alapszabályok. Ifjúsága éveiben a humanista és pacifista szerepében tetszelgetit, angol nemesi család sarja lévén, megengedte magának azt a fényűzést, hogy szocialista szólamokat hangoztasson. Talán ezért választották ki az irodalmi Nobel-díjra? Nem. Bertrand Russel —> „filozófus". Talán ezért esett reá a Nobel-díj bizottság választása? Nem. Könyvet ír az emberi erkölcsről s a matematikai logika mellé, amelyet Whiteheaddal együtt dolgozott ki, erkölcsi bölcselkedését is papírra vetette. A bizottságot azonban éppoly kevéssé érdekelte ideálista filozófiája, mint relativista erkölcsfilozófiája. Nem, nem és nem. Az irodalmi Noiíel-díjra egészen mástermészetü „érdemeikkel" szolgált rá ez a 78 éves gonosz aggastyán. Éleiének hátralevő éveit Bertrand Russel a háborús uszításra fordította. Fucsik az akasztófa árnyékából üzent az élőknek, bátran és büszkén áldozta fel életét az életet, amelyet fiatal és erős szívének egész hevével szeretett. Bertrand Russel tíz- és százmilliók életét áldozná fel, hogy a maga nyomorult életének kényelmét és kiváltságait pár esztendővel meghosszabbítsa. Fucsik testét szétzúzták a Gestapo pribékjei, ott feküdt összetört tagokkal, de az élet utolsó szikrája még vlágított tudatában. Várta a halált és szerelmi vallomást tett az életneik: „Szerettem az életet és szépségéért mentem csatába. Szerettelek benneteket, emberek, boldog voJtam, hogy ha szeretetemet viszonozzátok ..." Rabtársai már a gyász dalát éneklik cellájukban, de az ő agyán még átvibrál az élet öröme, régi május elsejék nagyszerű látomása, Moszkva, a Vörös-tér, a május elsejei ünnepek zsongó emléke. Bertrand Russelt, ezt a nemtelen „nemest" vattába csomagolva őrizték egy angol vdéki kastély biztos fedezékében. Ott ült és kivárta Sztálingrádot, a Fucsikok tízezreinek halálhörgését, a legjobbak és legnemesebbek pusztulását. Ott ült a golfpályák zöld pázsitjának szegélyén és a „nyugati filozófia történetén" dolgozott. Már akkor ideológiai lőszert gyártott a harmadik világháborúra. Annak az üzenetnek az előszavát fogalmazta, amely nemsokára atomfegyverré válik és amelyet az atombomba üvöltő dervisei rikoltanak a négy világtáj felé. Fucsik az élet dicsőségéről énekejt napfénytelen cellájából, a napról: „Milyen bőkezűen süt ez a kerek varázsló és mennyi csodát művel az ember szeime előtt s mégis, oly kevés ember él a napos oldalon. Pedig sütni, sütni fog és az emberek majdan sugaraiban élnek." Hitt az emberben, amikor úgy érezte, már itt a vég, hitt benne, amikor az életerő visszatért borzalmasan megkínzott testébe. Felfedezte a bátor szövetségest Kolinszkyben, a cseh fegyőrben, aki a legsúlyosabb helyzetekben, a legnagyobb kockázat vállalásával segítette a pankráci fegyház rabjait. És leszűrte tapasztalataiból a tanulságot: az emberi kötelesség nem végződik ennek a háborúnak a végével, embernek lenni továbbra is, hősi szivet kíváin majd mindaddig, amíg a kortársak nem tesznek teljes értelemben vett emberek." Fucsik meghalt, de írása, üzenete túlélte. Bertrand Russel ól, de rothadó erkölcsi hullaként. Ott áll ez a kfcnok, vérszomjas aggastyán Mac Arthur melleit, aki tőből levágatta a koreai gyermekek kezét, mert üdvözölni merték a felszabadító néphadsereget. Ott áll az exisztenciálista Sartre mellett, mint a halál kuvikja. Ott áll az amerikai Miller mellett, aki azt reméli és hiszi, hogy az egész civilizált vlág elsöprődik az elkövetkező évszázad alatt, aki nem lát reményt és azt ajánlja, hogy „legalább ordítsunk, rikoltsunk egy vérfagyasztót, eresszünk ki egy gigászi vinnyogást." A gigászi vinnyogás azonban Russel úrnál átmegy a matematikai logika szűrőjén. Russel a népet „csordának" nevezi és mélyen megveti. A háborút az ember ősi agresszív ösztönére vezeti vissza, amely változó formákban keresi kiélését. Ez a habzó szájú aggastyán elkerülhetetlennek tartja a harmadik világháborút hívja és idézi a világkatasztrófát és a pusztulás infernójába beieáimodja ábrándjait az amerikai világimpériumról és katonai vílágdiktaturáról. „Matematikai logikáját" megirigyelhetné egy óriáskígyó. Az agresszió ösztöne ősi és változhatatlan, hirdeti az emberiség jövőjéről írt ekmékedésében. Nyilván Russel sugallatára szállította az angol jobboldali szociáldemokraták kormánya Malájba a borneoi fejvadászokat, hogy ott „támadó ösztöneiket" kiéljék a maláji nép szabadságharcosai ellen. A russeli logikából azonban hiányzik egy döntő láncszem: a maláji gumi és ón, amelyre az angol imperializmusnak igen nagy szüksége van, az az egyszerű tény, hogy a borneoi fejvadászok és a Németországban kitenyésztett vérebek nem a saját jószántukbói mentek Malájba kiélni „agressziós ösztönüket", hanem odavitték őket. A russeli logikában tátongó űr viszont nem érdekli sem az angolszász imperializmust, sem a Nobel-díj bizottságát. Russel számára tárva, nyitva állanak Anglia és az Egyesült Államok rádiói, milliárdos sajtó hasábjai, az egyetemek előadótermei. Előadásaiban már 1948 tavaszán megfújta a csatakürtöt, Atomháborút hirdetett és azt ajánlotta, hogy Truman—Attlee siessen, amíg nem késő. Az aggastyán lehunyhatja szemét és ki kárpótolja majd az elmaradt „tűzijátékért"? A matematikai logika úgylátszik nem sok reményt nyújt Russel úrnak, hogy a Times túlvilági kiadásából tájékozódjék a földi világ eseményeiről. Ezért olyan sietős neki a harmadik világháború. És azokban a napokban, amikor Russel és mestere, Churchill már a harmadik világháború elméletét és gyakorlatát ácsolták, Fucsikot a vallató Gestapo-biztos autón vitte sétaútra a nyárutó színeiben pompázó Prágában. Ügy számította ki russeli logikával, hogy a város szépsége megejti a fiatalembert, az élet csábítása megtöri efflenállását és kiszedi belőle titkait, elárultatja vele társait. Fucsik gyönyörködött az arany Prága esti színeiben: „A nyári este már a közelgő ősz leheletét hozta Prága fefié, a város kékes és éfett volt, mint a szöllőtőke, mint a részegítő bor A világ végéig elnéztem volna..." Milyen gyönyörű — csábította a Gestapo-ügynök. Gyönyörű tesz akkor is, ha te már nem leszel... És még gyönyörűbb lesz, ha ti már nem lesztek itt — volt a válasz és a szavak úgy perzselődtek a beszélgetés végére), mint a pecsét a halálos ítéletre. Ma Prága szebb, mint valaha, Varsó feltámadt, Budapest körútjain, Bukarest bulvárjain, Szófia és Tirana közterein új élet lüktet, az a szabadság, amelyről a Fucsikok álmodtak, amelyért harcoltak és amelyet a Szovjet Hadsereg hozott el számukra. Az a hadsereg,-amelynek mennydörgő lépteit a fasizmus börtöneiben és halláltáborail|a.n sínylődő milliók számlálták a nagy, győzedelmes holnap reményével a szemük csillogásában. Ui élet pezseg a hatalmas kínai birodalomban és szépségét, ízeit milliók és milliók élvezik. A Russetek logikája, amely Malájban fejvadászokat uszított a maláji szabadságharcosok elten. Koreában az amerikai Millerek nevei te szadista vérebeket szabadított Északkorea bátor népére. Russiel logikája: az amerikai monopoltőke logikája. Ott található a Standard Oil of New Jersey, a duPont de Nemours évi mérlegében, a General Motors és az U. S. Steel nyereségkimutatásában. Matematikai logika ez: áz extraprofit, a tömegpusztítás, a halál logikája. Megtaláljuk a General 'Motors russeli logikáját azokba-n a számosziopokban, melyekkel; William Vogt, Russel társa az áltudományban és a háborús uszításban kimutatja, hogy jóval több az ember, mint amennyire a földnek szüksége van és az egyetlen orvosság erre a halálozási arányszám gyors emelkedése. A háború és a hitleri haláltáborok gázkamrái a kísérleti laboratóriumai ezeknek az elméleteknek. A szadista gyilkos és a tébolyult viiágpusztítás ideológusai halálos gyűlölettel fordulnak a Szovjetúnió és a népi demokráciák ellen Gyűlölik, mert itt a legértékesebb tőke az ember, akkor, amikor a „nyugati civilizáció" országaiban a dolgozó, alkotó ember a társadalom legsúlyosabb tehertételévé vált. El akarják pusztítani, mert Moszkva és Leningrád. Varsó és Bukarest rohamos fejlődéséből a maguk társadalmának halálos ítéletét olvassák ki. Rettegnek, mert érzik, hogy az élet tudománya nap mint nap halálos csapásokat mér a halál tudományára, amely Newyork és London nyomortanyáinak tőszomszédságában az országok egész gazdaság és technikai energiáját az atomfegyver, az urániumés pJutooium-bomba, a biológiai, vegyi A szabadságot hozó januári nagy offenzíva A lengyel nép idén már hatodízben ünnepli szabad hazájában, amelyben a szocializmust építi, Varsó felszabadítását. A Szovjet Hadsereg volt az és az oldalán harcoló lengyel katonaság, amely kiűzte Lengylország fővárosából a hitleri hordákat. Ha összehasonlítjuk a hat év előtti Varsót a mai Varsóval, a W-Zet útvonal, az új lakónegyedek, a gyors építkezések városával, azzal a várossal, amely a romokból emelkedik ki, • nagy munka eredményét látjuk, azét a munkáét, amellyel a lengyel dolgozó tömegek építik hazájukat. Varsó felszabadítása a januári offenzíva egyik fontos szakaszát jelenti. Ez az offenzíva szabadságot hozó hadművelet volt. A januári hadmüvelet 1200 kilométer hosszú szakaszon indult meg a keleti fronton és éppen ebben a hadműveletben jutott leginkább kifejezésre a Szovjet Hadsereg sztálini sztratégiája és harci ereje. Erre az offenzívára az a tény jellemző, hogy eltérően a Szovjet Hadsereg 1944.ben végrehajtott hadműveleteitől, a januári ofenzívát egyszerre indítótták meg és vezették az egész óriási szovjet-német front vonalán. A januári támadás másik jellegzetes vonása a támadás hihetetlen gyors üteme volt. A kötelezettségvállalások ellenőrzése és ere

dményei Hz átigazolás nemcsak a párttagok szívügye volt Az átigazolás politikai kiértékelése nem kis feladat. Ez nagy áttekintést és mély politikai helyzetelemzést követel. Most, mikor ezt a nagyjelentőségű pártpolitikai akciót befejeztük, egy-két szót én is szeretnék szólni az elvtársakhoz. Messzemenő jelentőséget tulajdonitok annak a ténynek, hogy az átigazolás nagy eseménye nem marad csak kizárólag pártonbelüli esemény, hanem mondhatjuk, sok esetben a legszélesebb dolgozó rétegeknél képezte a vita tárgyát. Csak egy pár konkrét esetet hozok fel. Vinyicén az egész falu dolgozó népe tudta, hogy a kommunisták milyen kötelezettségeket vállaltak. Tudták azt, hogy az elvtársak vállalták, hogy két, három vagy öt földművest megnyernek az EFSz tagjául és meggyőzik a szövetkezeti termelés előnyeiről. A vinyicei elvtársak ennek a kötelezettségvállalásuknak szépen tesznek eleget. Eddig máris több mint 80 új tagja van a vinyicei szövetkezetnek. Ennek a ténynek óriási a jelentősége, mert a mezőgazdaság terén a faluban így a legnagyobb fogyatékosságok kiküszöbölését érikel. A tornaijai földműves raktárszö- , vetkezethen minden munkás tudja, | milyen kötelezettséget vállalt magára Csizi János elvtárs. Csizi János kötelezte magát, hogy az üzemben aktivizálja a CsISz és a Szovjetbarátok helyicsoportját. Ugyancsak kötelezettségvállalásai közt áll az a pont is, hogy példás módon rendbehozza a tornaijai földműves raktarszovetkezet irattárát. A vállalt kötelezettségeket Csizi János teljesíti is. A tornaijai polgári iskola tanárai és tanárnői is értékes kötelezettségeket vállaltak, amiről a pártonkívüliek is tudomást vettek, mert például Gruber elvtársnő kötelezte magát, hogy a Nöszövetségben aktív munkát fejt ki és előadást is fog tartani „Makarenko a családi nevelésről" címmel. Zsidisin elvtárs kötelezte magát, hogy három tagot szervez be az EFSz-be, Pánik elvtárs pedig, hogy Balázs elvtársnak, a járási Szovjetbarátok Szövetsége titkárának segítségére lesz. Ebből a pár példából is láthatjuk, hogy az átigazolás, a párttagok és jelöltek átigazolása minden dolgozó ügye. Ez kitűnik az elvtársak helyes kötelezettségvállalásából és a vállalt kötelezettségek helyes teljesítéséből is. KiszKng János, Besztercebánya Betford herceg élesen bírálta a nyugati nagyhatalmak külpolitikáját Az imperialista intervenciós kudarcok Koreában az angol burzsoá köröket is erősen elkedvetlenítették. A megrettent angol tőkések most az amerikai külpolitikát támadják és a brit kormányt hibáztatják, hogy az az amerikaiakat ebben a kalandorlépésben támogatta. A Chronicle Echo című angol burzsoá lap az elmúlt napokban beszámolót hoaott egy gyűlésről, amelyen a nemzetközi helyzet aktuális kérdéseiről Betford herceg tartott előadást. Az angol főúr azon területek semlegesítését javasolta, amelyek a nagyhatalmak vitáira okot adtak. Németországot és Ausztriát is demilitarizálni kellene. Az a kifogás, hogy ezeket a területeket a Szovjetúnió azonnal megszállná, nem felel meg a valóságnak, hangsúlyozta az angol herceg, mert a Szovjetúnió eat a legutóbbi évek során eddig is megtehette volna, mert hiszen azok a katonai erők, amelyekkel a nyugati nagyhatalmak Európa e részében rendelkeztek, lényegtelenek voltak. Betford herceg ezután az Északamerikai Egyesült Államok kormányának politikáját bírálta, amely állandóan megsérti az általa aláírt kötelező megállapodásokat. — A legutolsó háború alatt — mondotta Betford herceg — az USA kormánya odaígérte Kínánál^ Tajvant. Mihelyt azonban Amerika nem helyeselte Kína politikáját, egészen más álláspontra helyezkedett. Lehetővé kellene tenni, hogy Tajvan olyan kormányt válasszon, amely megfelel akaratának. Ez a kínai kormány — hangsúlyozta ezután Betford herceg — többet tett a kínai nép érdekében, mint bármely azelőtti kínai kormány. A kínaiak úgy tekintenek rá, mint felszabadítójukra és a Kínában élő angol kereskedők többsége is ezt vallja. Betford herceg ezután külpolitikai vonatkozású előadásában a következőket szögezte le: — Sajnálatos, hogy az USA kormánya egy olyan tehetetlen kormányt támogatott, mint a délkoreai, amely határozottan kihívóan viselkedett Észak-Korea kormányával szemben. A lengyel városok felszabadításának dátumai bizonyítják ezt legjobban: január 12-én indult meg a lengyelországi frontszakaszon a támadás és január 15-én már felszabadították Kielcet, január 17-én Varsót, 19-én Krakkót és Lwowot. 18 nap alatt a szovjet áttörés Berlin felé 600 kilométernyi haladást mutatott és a szovjet katoifeság 60 kilométerre volt Berlintől. A januári támadás újra bebizonyította, hogy a hitleristák felmorzsolásában a feladat oroszlánrésze a a Szovjet Hadseregre hárult, amely megmutatta, hogy különb az imperialista hadseregeknél. Mint ismeretes, a januári offenzíva, amelynek meggyorsításáért annyit könyörgött Churchill, arra kényszerítette a hitleristákat, hogy az Ardennekben folytatott hadmű, veleteiket beszüntessék, amely hadmüvelet óriási károkat okozott az angolszász katonaságnak, úgyhogy néha úgy festett a dolog, mintha egy újabb Dunquerque várna rájuk. Nem szabad azonban megfeledkezni arról sem, hogy a hitleristák 220 hadosztályt vontak össze a szovjet fronton, míg a nyugati fronton az angolszászok ellen alig 75 német hitleri hadosztály harcolt. A januári hadmüveletek a lengyel népnek meghozták a szabadságot. Felszabadult Lengyelország egész területe a nyugati vidékekkel együtt, amelyet a lengyel hivatalok azonnal bevontak közigazgatásukba. Hála a szovjet offenzíva villámszerű ütemének és a szovjet főparancsnokság előrelátásának, a legfontosabb ipari központok — Lwow és Szilézia, amelyet a hitleristák tönkre akartak tenni, épségben maradtak. A Szovjet Hadsereg harca Lengyelországnak nemcsak a nemzeti szabadságot hozta meg. A Szovjet Hadsereg felszabadító harcai lehető, vé tették a lengyel nemzetnek, hogy munkásosztálya, mely a dolgozó tö, megek élén áll, kezébe vegye az ural. mat és hogy a lengyel nép arra az útra lépjen, mely a szocializmus felé vezet. „A dolgozó tömegek, a munkásosztály és szervezetei a Szovjet hadseregben osztályszövetségesükre találtak." (Boleslav Bierut.) A ja. nuári offenzíva hatodik évfordulója alkalmával még jobban felmérhetjük annak a segítségnek sokoldalúságát, és történelmi jelentőségét, amelyet a Szovjetúnió és hadserege a lengyel népnek nyújtott. A Szovjet Hadsereg hadműveletei keretében győzelmesen harcoltak a lengyel hadsereg csäpategységei is. Hat év mult el azóta az emlékezetes pillanat óta, hogy Varsó felsza^ badult. A Balti-tengertől a Kárpáto, kig ezer és ezer lengyel városban és lengyel faluban fogják ünnepelni felszabadulásuk hatodik évfordulóját. Ha figyelemmel kísérjük a lengyel munkásosztály nagyszerű sikereit és hazánk felvirágzását, , még jobban megértjük, hogy Lengyelország függetlenségének és további fejlődésének a szocializmus felé vezető úton, alap, feltételét a törhetetlen eszmei alap és a Szovjetúnióval való barátság alkotja. A függetlenségnek és Lengyelország további fejlődésének a szocializmus felé vezető úton alapvető feltétele a világ béketáborának soraiban folytatott harc a világbékéért a Szovjetúnió oldalán, amelyet a fasizmus felett aratott győzelem megszervező, je és korunk legnagyobb sztratégája, a nagy Sztálin vezet. Poplawski S., hadseregtábornok és meteorológiai fegyverek gyártására fordítja. Legyetek éberek, emberek — üzente Fucsik az akasztófa árnyékából azoknak, akiket szeretett és akik szerették. Az imperializijius laboratóriumaiban nemcsak a tömeghalál fegyvereit gyártják, hanem az öntudat megmérgezésének fegyvereit is, azt a mérget, amely rádión, sajtón, filmen, könyven át hatol az agysejtekbe, hogy elaltassa az éberséget, szétrombolja és megbénítsa az éberség centrumát és kipreparálja az egyszerű emberek millióit a gyilkolás engedelmes eszközeivé. „A háborús uszítók — mondotta Ehrenburg, a nagy szovjetíró a Béke Híveinek varsói kongresszusán -— merényletet követnek el a népeik lelke ellen is." A varsói kongresszus kimondta, hogy az új háború propagálása a legsúlyosabb bűn az emberiség elen és követelte, hogy minden országban törvénnyel tiltsák he a háborús propagandát. Fel kell hívnunk a világ minden parlamentjét, hozzanak intézkedéseket, amelyek biztosítják a gyermekeik, kiskorúak, az ifjak nevelését a békés együttműködés, a kölcsönös megértés és minden nép nemzeti kultúrája iránti tisztelet szellemében — fogalmazta meg Ehrenburg a béke hatalmas világtáborának követelését. Russel Nobeä-díja kihívás mindazok ellen, akik a béke sztálini lobogöja alatt az emberiség nagy eszményeiért küzdenek. Ezt a Nobel-díjat Russel, a vérivó aggastyány nem irodalmi életművéért kapta, ami nincsen, hanem háborús uszításáért, azért, mert szóban és írásban kiállott a harmadik világháborúéit. az atomfegver és a tömegpusztítás más fegyvereinek harcba vetéséért, s vállalta azoknak a szellemi nevelését, akiknek kezében a tömegpusztítás fegyverei Észak-Korea virágzó városait rombadöntötték. Fucsik üzenete a vox humana kristályhangján cseng: „Egyet kérek: ti, akik majd túlélitek ezt az időt, ne felejtsetek ... Mindenki, aki hűségesen élt a jövőnek és aki a jövő szépségéért esett el, máiványba véste alakját és mindenki, aki a mult porából akart gátat emelni a forradalom áradatának, pudvás fából faragott figura, akkor is ha talán vállán a méltóság rangjelzése csillog." A béke szervezett világtáborának kibontakozása, naponta lemérhető erőgyarapodása, üzenete és cselekedetei bizonyítják: az egyszerű emberek százmilliói nem fellejtettek és sokat tanultak, Nem felejtették el Sztálingrádot, nem felejtették el Fucsikot a Petschek palotát és a pankráci börtön' celláját, nem felejtették el a haláltáborokat, a gázkamrákat Megtanultak , szervezet-, ten küzdeni az emberiség leigförtelmesebb ellenségei ellen. Lefogta az atomőrülteik kezét Koreában és Varsóban, a Béke Híveinek második kongresszusán vállalta az új háború propagálásának leleplezését, elszigetelését és ártalmatlanná tevését. Szívébe zárta a hősöket, akik a Fucsikok nyomdokába léptek. Kiszabadította börtönéből Nazim Hí km etet, a költőt, védelmébe vette PaMo Nerudát, az amerikai imperializmus .délamerikai fasiszta kopóinak üldözöttjét, büszkén vallja magáénak Richard Blochot, aki a francia ellenállás hősi eposzát írta meg, Robesont, az amerikai négerek szabadságának éa a világ szabadságának énekesét, figyelő és szerető tekintetével kíséri a Sado. veanu által megrajzolt Mitrea Cocor útját a nyomorúság átokvölgyéből a magasba. Csodálattal tekint a nagy Sztálin vezette szovjet népre, amelynek művészete és tudománya a béke művészete és a békés építés tudománya, a szovjetnépre, amely biztos lépteikkel halad a béketábor élén. Tudja, mert tapasztalatai megtanították reá, hogy milyen veszedelmét jelez Russel Nobeil-díja. Az osloi bizottság visszakanyarodott a Nobel-díj alapítójának mesterségéhez. Nobel dinamitjának neve ma: uránium-bomba, plutóniumbomba, hidrogén-bomba és Russej e szörnyű fegyverek prófétája. A béke j világtábora ártalmatlanná fogja tenni. 1 Erdélyi László. ú