Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-10 / 8. szám, szerda

1951 január 10 -Ö JSZ Ö - 3 Az „üzenet az élőknek" díszbemutatója a budapesti Belvárosi Színházban Szombaton este a budapesti Bel­városi Színházban az Qrszágos Bé­ketanács díszbemutatót rendezett. Előadásra került az „Üzenet az élők­nek" című, Július Fucsík börtönnap­lója alapján írt színmű. Az előadáson megjelentek a msu gyar politikai, kulturális és gazda, sági életnek vezető személyiségei. Ott volt az előadáson Augusta Fucsikova, a békevilágdíjjal kitünte­tett Július Fucsik özvegye, ezenkívül megjelentek a szovjet nagykövetség, a Csehszlovák Köztársaság és a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaság követségének képviselői. A díszelőadáson Illés Béla elvtárs, Kossuth-díjas író, az Országos Béke­tanács tagja mondott ünnepi beszé­det. Illés Béla elvtárs bevezetőben Fu­csík életéről, következetes hősi küz­delméről beszélt, majd így folytatta: — Július Fucsík egyik szervezője és vezetője volt a cseh nép dicsősé, ges szabadságharcának. Pontosan tudta és hirdette, hogy a szabadság­szerető népek sorsa elválaszthatatla­nul összefügg a szovjet nép, a Szov­jet Hadsereg sorsával. Amikor a hó­hérok már úgy meggyötörték Fucsí­kot, hogy se kezét, se lábát nem tud. ta használni, suttogó hangon kimon­dott jövendölése: „A győzelem a sza. badság harcosaié lesz" — akkor is erőt öntött a meggyötört guzsbakö­tött harcosok szívébe és rémülettel töltötte el az állig felfegyverzett gyilkosokat. Fucsík börtönnaplójában megírta, hogy a holnap tegnappá vá­lik, sC holnapútánból ma lesz, de a harc folyik tovább a végső győzele­mig, amíg újjáteremtik a világot. — Hitler kezéből már kiütötték a hóhérbárdot és most a békét, a sza­badságot védjük azokkal szemben, akik Hitler örökébe léptek. A holnap tegnappá válik, a holnapután ma lesz és a holnapután a mi győzel­münket hozza. Ezt üzeni a halálra­ítélt Fucsík az élőknek és nekünk kötelességünk végső győzelemre vin­ni az ö harcát, a mi harcunkat — mondotta. Illés Béla ezután Fucsik nagysze­rü börtönnaplójáról és annak világ­visszhangjáról beszélt, majd hang­súlyozta: Fucsík is jól tudta, hogy az életet a Szovjet Hadsereg, a nagy Sztálin jelenti. Ez a kapocs is örök időkre összeköt két szabaddá lett né­pet: a csehszlovákokat és a magya­rokat. Ugyancsak elszakíthatatlan kapocs közöttünk, hogy a nagy szov­jet nép példáján tanulva építjük a szocializmust, védjük függetlensé­günket, szabadságunkat és a békét, egymással testvéri szövetségben. — Most itt van közöttünk Augus­ta Fucsikova, aki nemcsak felesége volt Július Fucsíknak, de elvtársa és harcostársa, aki nemcsak özvegye a vértanúnak, de harcának folytató­ja. A csehszlovák nép testvéri üd­vözletét hozta nekünk és mi forró szeretettel üdvözöljük személyében harcos társunkat, a testvéri csehszlo­vák népet. Fucsik élőkhöz intézett üzenete értelmében folytatjuk mi a harcot. — A győzelem a miénk, ha olyan bátran és következetesen harcolunk, ahogy Fucsík harcolt a szabadságért — fejezte be beszédét Illés Béla. A lelkes tapssal fogadott beszéd után pirosnyakkendös úttörők virág­csokrot adtak át Augusta Fucsiko­vának. Ezután bemutatták a színmüvet, amelyet Július Fucsik Béke-díjjal kitüntetett börtönnaplója alapján Burjakovszkij szovjet szerző írt. A bemutató előadás részletes méltatá­sára visszatérünk. József Attila-est a CSEMADOK bratislavai helyisszervezetében A nagy proletár-költő élete és költészete Örömmel közölhetjük azt a hírt, hogj a CSEMADOK bratislavai he- | mégy, te nyugatra, én pedig északra, lyiszervezete sok tetovu kiserietezés után végre megtalálta a maga igazi wangjáv, a hangot, amely a dolgozókhoz szól és amely arra van hivatva, nogy dolgozóink legszélesebb rétegeit öntudatositsa. Ezt a hangot a főis kolások, a CsISz magyar csoportja hozta közénk. A hang a legnagyobb magyar proletui-.ai^ „ hangja volt. A főiskolások a költö halálának tizenharmadik évfordulóját arra használták fel, hogy bemutat­kozzanak a bratislavai magyar ilolgo /.ók előtt. Aki jelen volt ennél a bemu­tatkozásnál, az érezte, hogy a főiskolások szeretettel és őszinte meggyő­ződéssel nyúltak hozzá József Attila költészetéhez. Az előadó, aki mél­tatta József Attila költői hagyatékát és életét, a szavalók, akik a költö legszebb verseit tolmácsolták, példát mutattak dolgozóinknak, hogyan, milyen módon kapcsolódjanak be lendületesen a szocialista kultúra továb­bi gondozásába és fejlesztéséin-. Mindannyian, akik résztvettünk ezen a kultiireló'adáson, úgy éreztük, hogy József Attila költészete kitárult, ki­bontakozott előttünk, mint a szocializmust hirdető győzedelmes vörös lo bogó. Az alábbiakban közöljük a József Attiláról szóló méltatást, amely Kern Mária alapos munkáját dicséri. Ugyancsak Kern Mária volt az, aki lelkes és izzó hangon olvasta fel tanulmányát a zsúfolásig megtelt kul­túrhelyiség hallgatói előtt. Uj magyar film egy iíafal munkásházaspár életéről „ptS KATALIN HÁZASSÁGA" címmel mind tartalmában, mind technikai kivitelében igen értéket új magyar film került bemutatásra. Az új magyar film legnagyobb része egy textilgyárban játszódik le. A film bemutatja a magyar munkások új. szabad életét, hősi helytállását a termelés frontján. Látjuk, hogy a megváltozott viszonyok következté­ben hogyan változnak meg maguk az emberek is. Nemcsak a gépek, munkapadok mellett, hanem magán, életükben is látjuk a gyár dolgozóit. Az új élmunkáslakást, a derűs, szép otthont, amelybe a főszereplők há­zasságuk után beköltöznek, a vidám balatoni üdüMet, amelyben most már része lehet a dolgozóknak, a sport­pályát, ahol röplabdajáték folyik. A film pergetése közben a nézők önmagukra ismerhettek, saját életű, ket, problémáikat, fejlődésüket ele­venítette meg a szereplők sorsán ke­resztül ez a szép és művészi realista filmalkotás. Talán ez a magyarázata annak az átütő sikernek, amit a Kis Katalin házassága nemcsak Buda­pesten, harjem az ország minden ré­szében aratott. A két főszerepet Mé. száros Agi, a Magyar Népköztársa­ság Érdemes Művésze és Szirtes Ádám, a nagysikerű Talpalatnyi Föld főszereplője játsszák. A nagysikerű új magyar filmet a csehszlovák-magyar filmhét idején bővebben ismertetni fogjuk. Megemlékezünk ma egy költőről, aki szenvedélyesen harcolt a munkás­osztályért és aki meghalt a legszebb eszméért, a szocializmusért. Eleinte, amikor elindult, a szépség koldusa volt, de később tudatosan vállalta a harcot a nyomorral, szenvedéssel, nélkülözéssel ott, a rideg külvárosi éjszakában, szalmazsákon s ha fel­felkiáltott „Nagyon fáj!" ebben vissz­hangzott az egész emberiség fájdal­ma. Sóhajtásával milliók sóhaja tört fel a szivek mélyéből, lerázni, össze-' törni a bilincseket, kivívni a nincste­len milliók számára a legdrágább kincset, a szabadságot. Tizenhárom évvel ezelőtt, 1937 de­cember 5-én este a balatonszárszói állomáson egy fiatalember a teher­vonat alá vetette magát. József Atti­la volt, a magyar proletariátus leg­nagyobb költője. Tragikus életinek összeroppanása az imperialista-fa­tíiszták vétke, s vére lemoshatatlan bűnjel a régi rendszer gyalázatossá­gainak listáján. József Attila nem érhette meg a felszabadulást és nem örülhet a dol­gozó nép boldog életének. Szelleme azonban közöttünk él és mi ma, ami­kor megemlékezünk életéről és aj­kunkon harcos költészetének szavai csendülenk fe}, az ö.,emlékének áldo­zunk. Tőle tanuljuk meg gyűlölni né­pünk szabadságának elnyomóit, az ô gyilkosait is. A legnagyobb magyar proletárköl­tő életével a múltban igen keveset foglalkoztak. A forradalmárt, a sza­badságért, az elnyomás ellen harco­lót nem fogadták be az irodalom nagyjai közé. Először József Jolán, nőzére, emlékezett meg életéről. Jo­lán együtt nőtt fel Attilával. Ki is­merhette hát jobban az ő küzdelem­mel és fájdalommal zsúfolt életét? U arman egy csona k ha H Egv kis fantasztikus történetet mondok el ma önöknek. Egy hajó haladt az Óceánon át. Egy viharos sötét éjszakán egy szirtbe ütközött és elsülvvedt Hogy mi történt a legénységével és uta­saival, azt nem tudjuk Csak három utasának sorsáról tudunk, akik valósággal csoda-módon megme­nekültek a süllyedő haióról. Ezek a következők voltak: Lord Russel Bertram filozófus, angol; Birch C. Irving. szociológus, amerikai és a harmadik Vogt Vilmos „A menekülés útja" cimü könyv szerzője, szintén ame­rikai. Ez a három gentleman, (ahogy egymást kölcsönösen titu­lálták), megkaparintott egy kis mentőcsónakot és soknapi bo­lyongás után a nyilt tenger hullá­main végre egy ismeretlen sziget­re vetődött. Az átázott, éhségtől és rémület­től félholt három menekültet a bennszülöttek szedték föl. Mikor az angol bölcselő és a két amerikai megpillantották a bárdokkal és éles késekkel felfegyverzett vadakat, azt hitték, hogv emberevők társa­ságába jutottak. Térdre hulltak és elkezdtek hangosan jajgatni é^ könyörögni, hogy ne bántsák őket. — Kegyelmezzetek életünknek! könyörögtek és könnyeikkel öntöz­ték a földet. — Mi vagyunk a három napnyu. gáti bölcsek! — szóltak sápadtan és félájultan Q. RYKLIN — A mi nevünket az egész civi­üzál világo^ ismerik! — károgták megtört hangon. Ekkor valaki a tömegből ezt kér­dezte: V — No és miben ál! a ti nagy bölcseségtek? Ekkor előlépett lord Russel Ber­tram, a fizozófus, az angol. — Uraim! — kezdte a szól, y— én egy cikksorozatot írtam az em­berek tömeges gyilkcláságáról. Én, én és senki más voltam az, aki a legfiatározotabban kiielentettem, (megengedik ugyebár, hogy önma­gamat idézzem); „a civilizált vilá­got csakis a nvugati országokon kivüli fölösleges népesség hathatós megtizedelésével lehet megmente­ni." A tömegben tompa moraj kez­dett zúgni: — Hohó. ennek nem tanácsos a keze közé futni Hisz ez valóságos emberevő! Erre Bich C. Irving, a szocioló­gus, az amerikai emelt szót. — Üdvözöllek barátaim! — mondta. — Én vagvok az az ame­rikai bölcs, aki beszéde mnek egész sorozatában azt az állítást hangoz­tatta, hogy a háború nemes ügy és hogy csakis a háború segíthet min. ket hozzá, hogv Ázsia és Latin­Amerika lakosságának tekintélyes részét megsemmisítsük. Birch úr beszéde alatt a bennszü. lőttek közt egyre nőtt az izgalom és a hallgatóság egyre kisebbre olvadt. Az emberek aggódó pillan­tásokat vetve a szónokra, vissza, húzódtak az erdőbe. Csak a legbátrabbak tartottak ki tovább és hallgatták meg Vogt Villiam úrnak ..A menekülő útja" cmíí könyv szerzőiének, az ameri­kainak szavait — Én egy könyvet írtam, amely­ben azt javasoltam, hogv Kína, In­dia, Afrika és Latin-Amerika lakos­ságát csökkanteni kell — mindegy, milyen módon és miiven esközök­kel: agyonütni, feldarabolni, eléget­ni, agyonbombázni! Igen ilyen va­gyok én! De én szerény ember vagyok és az egész dicsőséget nem tulajdonítom egvedül magam­ra. Nem állok egvedül bölcs néze­teimmel, Amerikában vannak még hozzám hasonló barátaim és tár­saim meggyőződésemben. Brew­ster szenátor egyike azoknak a fér­fiaknak. ak ! határozottan v követelte, hogy adianak Mac Arthur tábor­noknak korlátlan jogot arra, hogy Koreában atombombákat dobjon le. Bentson parlamenti képviselő sem­miben sem áll mögötte. Tovább nem folytathatta beszé­dét az amerikai szociológus, a va­dak halálra rémülten rohantak csó. nakjaikhoz és hanvathomlok mene­kültek a szigetről. Azóta ezen a szigeten már csak három emberevő van. Senki sem akart és akar velük egy társaságban élni. És most szóljanak hozzá önök: Nincs-e ennek a fantasztikus tör­ténetnek valami rendívül mély reá­lis alapja? Fordította: M. I. 1905 április 11-én született Attila a Ferencváros egyik Gát-utcai tö­megiakasaban. Apja, József Áron, mint vándorlegény került Budapestre, anyja, Pöcze Borbála, szabadszállási parasztlány volt. Hatan voltak test­vérek, három még kiskorában halt meg, Attila Jolánnal és Etussal nótt fel a dohos, pinceszagú lakás­ban. Amikor hároméves volt, édesap­ja kivándorolt Amerikába. Édesany­ja ezentúl varrással, mosással keres­te meg a négytagú család mindenna­pi kenyerét. Ám hiába kérgesedett meg a munkában Józsetné két dolgos keze, sokszor még a lakbért sem tud­ták kifizetni. A legnagyobb nyomor­ban anyja Attilát a gyermekvédő li­ga gondjaira bízta. így került Öcsöd­re egy gazdaságba, ahol egymásután érték az első megaláztatások, meg­próbáltatások. Borzalmas környezet és az anyja utáni vágy már ekkor a legtöbb fájdalmat okozták a kisfiú­nak. Hatéves korában visszakerült Pestre. A világháború kitörése után vizet árult egy moziban. Ferencváros utcái nevelték így a nagy költőt, aki azóta sokszor elpanaszolta, amit oly gyakran érzett: ,,Valami forró nyári éjszakán gyárfüst ölelt át lom­ha földszagot, s a legnagyobb lélek szökkent belém, az utca és a föld fia vagyok!" Fát és szenet lopott a ferencvárosi pályaudvaron, hogy legyen otthon mi­vel ruteniók. n,boen az időben már versemi kezd, ír otthon, az iskolaoan, egyszóval mindenütt rímekben csen­ault fel nyomorúsága, vágya a bol­dog élet után. 1919-ben meghalt az édesanyja. Attila különböző foglalkozásokat vál­lal, közben tanul és leteszi az érettsé­git. Majd beiratkozik a szegedi egye­temre, magyar-francia szakos böl­csészhallgatónak. Vizsgáig azonban nem jut el, a nyelvészet konzervatív professzora, Horger Antal, kijelenti, hogy aki ilyen verseket ír, az nem taníthatja a jövő nemzedéket. Elmegy tehát Bécsbe, ahol beirat­kozik az egyetemre. Volt újságárus, házitanító, majd újra visszament a pesti egyetemre. Közben Franciaor­szágban is járt. Itt került először kapcsolatba a munkásmozgalommal. Hazatérve Franciaországból, tagja lesz a magyar illegális pártnak, ekkor kezdett komolyan foglalkozni a marxi-lenini tanokkal. Versei egyre mélyebben tárták fel a proletariátus fájdalmas sgbeit. Ekkor írta egyik versében „ma harc az igazaknak rendje, s igazak harcának győzelem a rendje." Bizott a bolsevizmus győ­zelmében s ahogy Horváth Márton irja róla egyik tanulmányában: iga­zi fejlődése tulajdonképpen ekkor in­dult meg. Régi hívei, akik lelkesed­tek József Attila verseiért, most el­fordulnak a szocialista költőtől. Ez érthető, hiszen nem tudták megérte­ni. 1929-ben, a nagy infláció idején a kapitalizmus válságát érzi. A mun­kások százezrei tüntettek szerte a világon. Magyarországon komoly ipa­ri és gazdasági válság mutatkozott. József Attila várta, hogy közeleg a proletárforradalom kitörésének ide­je. Összefogást, harcot hirdetett, hogy jól felkészüljön a világ mun­kássága a végső győzelemre. „Mun- L kások" című versében politikai mon- , "tat. amelyen vállvetve halad a mun­eiv -, írjti a özoenuisiak cimu . ei'deoen. jozsei Aima Rákosi Mátyást is is­merte, aki inegans munkája leiéin többször járt náiuk. jozsei Atuia szerette, ortwceite es aiapos politikai tuaása igen nagy natast gyakorolt ra. Az ismeretlenről, akit o elvtárs­nak erzeti, csak az 19üb-os tárgyalá­son tuata meg, hogy Kákosi Mátyás volt. oaliai és Fürst kivégzésénél Atti­la ujabb, még elkeseredettebb harcra indui, kezében regyveiévei: a tollal, j^eziracban találtak meg akkor ezt a versét, melynek a cime „Lebukott..." Ez a vers nem jelenhetett meg nyom­ta cásban, hiszen Attila itt segélyt kér a vörös segelyakció részére, amely az elfogott es kivégzett kom­munisták hozzátartozóit támogatta. Ebben a versben említi először a munkásmozgalom, a lebukottak tá­maszát és reményét, a Szovjetuniót. E vers miatt a vádlottak padjára ke­rült József Attila. De a fogházban is verset faragott. Itt irta meg azt a hires versét „Mondd, mit érlel..." Attila várja a forradalmat. Sötét­nek látja a költö életét a kapitalista rendszerben, de mégis előre mutat a szabadság felé, mert élete „ha van még egy, a proletár utókoré' 1. Közös­séget érzett mindig és mindenütt a proletariátussal; szocialista meg­győződése egyre erösebb, egyre ha­tározottabb. Nemcsak mozgalmi ver­seiben forradalmár, de saját emberi életének minden mozzanatában is az. Ragaszkodott az édesanyjához, „Ma­ma'', ebben a szóban nemcsak a sze­retet utáni forró vágyát fejezte ki, hanem benne csengett a proletár mo­sónő nyomora, nélkülözése és szenve­dése is. Élete utolsó éveiben egy ideig a Szép Szó kispolgári írói köre ragadta magához. József Attila közöttük élt ugyan, de soha nem alkudott meg, mert maga körül tisztán látta a pol­gári társadalom kiábrándultságát, erőtlenségét. A fasizmus gyilkos levegője fojto­gatta a költö életét. Idegbaja egyre jobban elhatalmasodott rajta. 1937­ben, a közelgő háborús katasztrófa idején a vonat csikorgó kerekei ha­lálra gázolták a proletár költö tes­tét. De életben maradt a munkásosz­tály, a szovjet, a Párt, mindaz, ami neki az életet jelentette. Halála után rövidesen népszerű lett, de nem a forradalmi proletár költö. Az eszmét, amelyet költészete hirdetett, ma érti meg a szabad ország, a nép, amely­nek soraiból indult el világot meg­döntő harcos akaratával az ifjú köl­tő. József Attila a munkásosztály köl­tője volt. A kapitalizmus jármában vergődő munkások nyomorát a ki­zsákmányolás és elnyomás emberte­lenségét örökítette meg verseiben. Ugyanakkor hirdetője volt a szegény parasztság és a munkásság harcos szövetségének is. Dolgozó népünk előtt ma már nem Ismeretlen József Attila, a költő. Neve felcsendül az ország legtávolabbi kis falujában is, versei ott élnek minden dolgozó "szi­vében. akár Petőfi Sándor költemé­nyei. Költészete segít a békéért ví­vott küzdelemben, hiszen tudjuk, hogy szive mélyéből gyűlölte az im­perialista kizsákmányolókat. Ver­seinek valamennyi sora hozzánk és nekünk szól. Mindenütt, ahol magyar dolgozó él, megemlékeztek József Attila halálának évfordulójáról. Mi közétek hoztuk most újra az ö köl­tészetét s ezzel együtt lángoló forra­dalmi hitét, szabadságvágyát, harci lendületét. Ne felejtkezzünk el ró­la napi munkánkban, tanuljunk tőle ma is gyűlölni a szabadság elnyo­móit, a gyilkosokat, szeretni testvé­reinket, barátainkat. Kísérjen ben­nünket a harcban és a békében egy­aránt. Tanuljunk tőle lelkesedni és bátran, felemelt fejjel előre nézni. Legyen úrrá közöttünk az embersze­retet, amelyre ö tanit és a munkás­osztály iránt érzett rendíthetetlen hű­sége világító fáklyaként mutassa az danivalója összeforr a művész meg­győzi kifejezésmódjával. Versében ott van a kapitalizmus válsága és már előre mutat a forradalom felé. A köU tő magatartása egyre harcosabo. „Eredj, légy osztályharcos, te délre kás-paraszt és dolgozó értelmiség szövetsége a szocialzmus győzelme felé. Ma már elmondhatjuk mi s Emi­nescuval, a román proletárköltő sza­vaival: Fiútok él aképpen, mint élni vágytatok, Naii kongat ám harangok vak nyelve gyászimákat Azért, kinek szívébe gyönyör derűje árad, Nem sirhat senki: úgy élt, hogy nem marták bajok. S mi gaz haszonleséssel az embert elgyötörte: A sorvasztó szegénység sok kínja szétfolyik: Kit sorsa nőni rendelt, az megnő dús gyönyörre, Kelyhét fenékig issza, hogy végül összetörje, S ha meghal, úgy elért már a beteljesült korig. M

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom