Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-04 / 3. szám, csütörtök

— üj sm u a QídiiW ftapaSzf&fe cializmushoz vezető utat (a szovjet példán tanulva) sok nehézség és akadály megkerülésével, minden derűlátó jövendölésnél gyorsabb idő alatt fussa be. Különös, de így van: a szovjet szépirodalomnak sokka

! nagyobb hatása van i magyal életre, a szocialista építésre, mint a magya" irodalomra. Hogy csak egy példát említsek: íróink jó része elengedte füle mellett a szovjet irodalomnak azt a nagy tanulságát, hogy ami igazán művészi, az egyszerű és közérthető Ma már, természetesen, nem igen ijednek meg íróink attól, a „becsmérlő" bírálattói, ami innét, vagy onnét — majd mindem magyar író munkáiát eléri, aki valóban a népnek ír. t. i. az a megállapítás, hogy írása „csak" propaganda. De azért még mindig sokhelyt fel-felmerül a kétség: valóban művészet-e az, ami olyan egyszerű, hogy mindenkihez szól, a legegyszerűbb emberhez is, sőt elsősorban az egyszerű emberek millióihoz. Időrendben haladva a Nagy Honvéhő Háború előestéjéig vázoltuk fel azt az irányító és alkotó szerepet, amelyet Sztálin töltött és tölt be xa szovjet irodalom kialakulásában és fejlődésében. Az 1934-ben megalkotott szervezetnek és a szovjet írók állandó sztálini irányításának bizonyosan döntő része van abban, hogy a háború harcra készen találta a szovjet írókat, az osztálynélküli társadalom, a kommunizmust építő szovjet nép íróit. A Nagy Honvédő Háború esztendei alatt a szovjet irodalom gyorsan és hűen tükrözte az igazi, szilárd, nemzeti egységet, az izzó szovjet hazafiságot, a szovjet harcosok haláltmegvető bátorságát, a hadsereg és a hátország megbonthatatlan egységét, a szovjet nép nagy erkölcsi fölényét... A szovjet irodalom és a szovjet írók becsülettel kivették részüket a haza megvédésében és az elnyomott középeurópai népek felszabadításában. A háború kimenetele ismét igazolta optimizmusukat. Sokat lehet és ke-li tanulni abból, amit a szovjet írók alkottak a Nagy Honvédő Háború idején — karddal és tollal Példát mutattak nekünk és minden írónak, aki igazán a népet akarja szolgálni. A szovjet írók hősies harca a hazáért és a szabadságért — közismert. Itt én egy olyan háborús írásra akarok rámutatni, ami egyben válasz azoknak, akik. hol őszinte naivsággal, ho, pedig a nép ügye iránti halálos gyűlölettel átitatott, hányingert keltő mézédes álszenteskedéssel érdeklődnek aziránt, hogy „marad-e valamicske joga a kritikára, a felülről irányított szovjet íróknak?" 1942 nyarán jelent meg nyomtatásban és a szovjet színpadon Kornejcsuk ukrán drámaíró Front című színműve A darab központjában a szovjet hadsereg egy vezérezredese áll, — aki tudatlan, gyáva, részeges és korrupt..". A Nagy Honvédő Háború második esztendejében ilyen kritikát mondani — csak, a Szovjetúnióban lehetséges. Ott ahol, nem kisrészben az ilyen kritika eredményekép a kétszázmilliónyi lakosságból kétszáz sem akadt olyan, mnt Kornejcsuk drámájának hőse és ott, ahol az „irányítók" nemcsak megengedik, de el is várják a nép írójától, hogy könyörtelenül leplezze le a nép ellenségét — tekintet nélkül arra, hogy ki az az ellenség, milyen állása, vagy milyen múltja van. Kornejcsuk tanult Sztálinnak Gorkijhoz intézett elvi jelentőségű levelébő e ievél itt következő megállapításait).,,1. .Nem lehetünk meg önbírálat nelkü. Semmiképpen sem, Aleikszej Mak-i.movics. Önbírálat^ nélkül elkerülhetetlen az apparátus elposványosodása, rothadása, a bürokratizmus növekedése a munkásosztály alkotó kezdeményezésének elfojtása. Persze, az önbírálat anyagot ad az ellenségnek. Ebben önnek teíejsen ;gaza van. De ugyancsak az önbírálat ad anyagot (és lökést) előrehaladásunknak, a dolgozók építő energiája kibontakozásának, a verseny fejlődésének, az élmunkásbrigádoknak stb. Megnyerjük, sőt többet nyerünk a vámon, mint amenynyit vesztünk a réven." A háború idején (1943-ban), mikor a szovjet írók moszkvai szervezeteben egyszer ismét felmerült az irodalmi irányok kérdése, Erenburg felszolalt és ezt mondta: Én csak egy irányt ismerek és az nyugat felé vezet — Berlinbe! Erenburgot ezért a kijelen^eséért percekig tapsolták. Mikor a taps elült, Erenburg így folytatta beszedeti ezt az irányt a nagy Sztálin adta meg!.. • A Szovjet Hadsereg a Sztálin kijelölte úton elért Berlinig és elfoglalta Berlint. Megverte, döntően legyőzte a némáit imperializmust, szövetségeseit és vazallusait, A háború diadalmas befeiezése után a szovjet írók nem nyugodtak babérjaikon. Kettős feladat várt rájuk. Egyrészt ábrázolniuk kellett a szovjet katonát, a Szovjet Hadsereget, a győztes sztálini stratégiát és a Szovjet Hadsereg felszabadító szerepét, másrészt részt kellett venniük a szovjet nép hősi munkájában, melynek célja a fasiszta barbárok elpusztította területek újjáépítése volt. a szovjet iparnak és a szocialista mezőgazdaságnak háborúelőtti szintiét meghaladó magaslatra emelése. A háború utáni ötéves terv megvalósításában a Szovjetúnió munkásai éppoly hatalmas, döntő győzelmet arattak, mint Sztálin katonái Sztálingrád alatt és Berlinben. És az építés folyik tovább: harc a kommunizmus megvalósításáért. És tovább folyik a harc, a Szovjetúnió biztonságáért és az emberiség békéiéért. Már a Honvédő Háború ideién nyilvánvaló volt: az amerikai imperializmus mindent elkövet, hogy gyengítse a Szovjetúniót —, amely akkor őt is védte Hitler ellen. Miután a Szovjetúnió hadserege mentette az emberiséget attól, hogy Hitler rabszolgája legyen, Hitler és cinkosainak szerepét az amerikai imperializmus vette át. Hitler utódai nemcsak a német ..Führer" őrült világhódító terveit örökölték, de módszereit is átvették: kémeket, provokátorokat, kártevőket csempésztek a Szovjetúnióba. Amerika ügynökei „világszemléleti harcot" is folvlatnak. Az ö világszemléleti árucikkük a kozmopolitizmus. Ezzel szeretnék gyengíteni, aláásni a szovjet nép és a népi demokráciák felszabadult nemzeteinek hazaszeretetét és proletár nemzetköziségét. Bármily silány minőségű ez az amerikaiak által terjesztett méreg, mégis ártalmas. Védekezni kell ellene. Ez a védekezés időszerűvé teszi az imperializmus zsold iában álló. kozmopolita szellemei propagáló „irodalom" elleni harcot. Ez az úgynevezett irodalom nemcak a kozmopolitizmus mérgét terjeszti, de magávalhozza egy hanyatló és rothadó társgdalóm minden szennyét és bűzét, a gengszterizmust, a perverzitást, a szadizmust és a züllésnek olyan jelenségeit is, amelynek mi a nevét sem ismerjük. A hanyatló kapitalista társadalom uralkodó osztályainak reménytelenségét kifejező formalista irodalom is káros volt, ártalmas, mérgező hatású. De hol van már az imperializmus irodalma „a beteg lelkek", az „elefántcsont-toronyba húzódó szép lelkek" impotens irodalmától! A szép lelkek propagálta tétlenség és reménytelenség helyét a tömeggyilkosságot pror pagáló „irodalom" foglalta el. Bz ellen az úgynevezett irodalom ellen harcol a szovjet irodalom, amikor leleplezi a kozmopolita világszemlélet tollforgatóit és az új háború oropagálóit. Hosszú út vezet a „szép lelkek" semmittevésétől az úi háború propagálásáig, az atombombához írott himnuszokig. Az imperializmus tollforgatói néhány év alatt befutották ezt a förtelmes utat. Az 5 gyors züllésük visszatükrözi a kapitalista társadalom, az imperializmus gyors rothadásit. A nyugati befolyás elleni harc nem egry fftldraiii fogatom elleni küzdelem és nem a francia, vagy az an'gol kultúra mestereinek, • Shakespeareknek és Balzacoknak kultúrája ellen folyó harc, hanem a rothadás, züllés és tömeggyilkossáe Sgynökei ellen folyik. Nagyon jellemzi a szovíefiroáalom háborúutáni helyzetére és harcaira • Párt 1946-ban hozott határozata — az irodalom és művészet kérdéseiről. Ez a határozat még az eddiginél is magasabb eszmei színvonalra emelte a szovjetirodalmat. Az történt, hogy az ellenség úgynevezett ideológiája kii^swM? % BtmMjet taft éberségét <* egy-két repedésen át befurakodott a szovjetirodalomba, szól kért és szót kapott egyes szovjet folyóiratok hasábjain. Súlyos hiba, amit könnyű lett volna megakadályozni, mert igazán nem nehéz a szovietirodalmat megkülönböztetni az imperialisták irodalmi árujától. Az egyik óceán, a másik mocsár. Az egyik szibériai tölgy, a másik penészvirág. A Párt és Sztálin élesen elítélte az éberség hiányát. Az eszmei színvonal emelését követelte a szovjetirodalomtól, a földkerekség legeszmeibb, a néphez leghívebb, legszínvonalasabb irodalmától A szovjetirodalom ma már az ejgész földgolyó népeihez szól, — százmilliókat nevel. Ez a hatalmas jelentőség és az ezzel járó felelősség szigorúan megszabja a követendő magatartást. Sztálin erre félreérthetetlen nyíltsággal figyelmeztette a szovjet írókat. A szovjetirodalom itt röviden vázolt fejlődési útján, újból és újból felmerült a témaválasztás kérdése. Mikor e kérdés körül folyt a vita (természetesen szenvedélyes vita!), — Sztálin ebben a kérdésben is megtalálta az alkotás érdekének legjobban megfelelő, bolseviki megoldást. A „témaválasztás kérdése" körül a legtüzetesebb harc az első ötéves terv idején lángolt. Akkor egy kritikus például Fagyejevet is ki akarta dobni a szovjet irodalomból, mert Fagyé jev 1934-ben megjelent könyvének („Az utolsó Udehe" 3. kötet) tárgya nem a szocialista építés volt, hanem a polgárháború. A Fagyéjev ellen írott cikk az Irodalmi Újságban (Literaturnaja Gazeta) jelent meg — 1934 júniusában. Sztálin az Irodalmi Újság akkori szerkesztője és öt-hat vezető szovjet író előtt kifejtette, hogy nincs olyan téma, amelyiknek feldolgozása ne lenne hasznára a proletariátus ügyének és ne szolgálná a proletariátus legidőszerűbb törekvését is, ha a témáit — kommunista gondolkozású és érzésű író dolgozta fel, kommunista világszemlélettel és szocialista realista alkotási módszerrel Viszont tagadhatatlanul az lenne a természetes témaválasztás minden kommunista író számára, ha arról írna, amit lát, hall, átél, arról a harcról írna amelyben résztvesz, így tehát adott esetben — a szocialista építésről. Ez lenne a természetes. De ez semmikép sem jelenti azt, hogy csak ennek a témának va,n létjogosultsága. A témakérdésben sohasem szabad mereven, egyoldalúan foglalni állást, mert ez komoly kárára lehet az egész szovjet irodalomnak. Sztálin nagyon sokat olvas. Egyik legalaposabb ismerője a szovjetirodalomnak, az orosz klasszikusoknak és a nyugati népek klasszikusainak. A nyugati írók közül Shakespeare, Balzac és Cervantes a kedvenc írói. Nem kismértékben neki köszönhető, hogy a francia és angol irodalom nagyjai, akiket hazájukban elhanyagolnak, mellőznek, mert remekműveik sfflnmikép sem alkalmasak áHati ösztönök kifejlesztésére és propagálására — Sztálinnak köszönhető, hogy a nyugati népek nagy írói új hazát találtak a saebad szovjet földön. Gorkij, (Lenin és Sztálin barátja, Letnin és Sztálin harcostársa), mesélte, hogy amikor Sztálin nála töltött egyegy estét mindig megkérte őt, 'hogy olvasson fel abból, amin éppen dolgozk. És amikor Gorkij befejezte a felolvasást, nem egyszer megtörtént, hogy Sztálin olvasott föl orosz kiaszszikusokbóí, vagy Shakespeare, Balzac, Cervantes, wa£y Walt Withman műveiből. Nemcsak a rogy saovjetirodalom halad biztos úton, korunk irodaiménak élén, Srtálin irányítása alatt, hanem Sztálin védelmet biztosít — menedékjogot, hazát ad a fasizáíódó nyugati államokban, szülőföldjükön elhanyagolt, szülőföldjükről kiűzött nyugati klasszikusoknak is. RövM szóvá eJmondtarn, hogy miért nevezi minden szovjet író, hangosan, ország-világ előtt és miért nevezi dolgozószobájának csendjében, szíve minden dobbanásával a nagy Sztálint barátjának, tanítójának, apjának és vetséréoeb. 9 Még néhány évvel ezelőtt is, a felszabadulás előtti években elképzelhetetlen volt, hogy a néhány holdas dolgozó paraszt ilyen időtájban, amikor már minden munkáját elvégezte a földeken, üdülni menjen. Nem egykét napi látogatóba az esetleg városban lakó rokonokhoz, hanem néhány hétre a Tátrába vagy Karlové Varyba, vagy Szliácsre és Pöstyénbe, szóval olyan helyekre, ahová csak a nagypénzü urak szoktak járni. A ka1951 január 4 pitalizmus idején ez tényleg lehetetlen volt. Ma viszont egészen természetes, hogy aki dolgozik, annak pihenés is jár. Népi demokráciánk a dolgozó parasztságnak is lehetőséget ad az üdülésre. A dolgozó parasztok ezrei mennek most néhány hetes üdülésre, hogy kipihenve egész évi fáradságos munkájukat, tavasszal újult erővel kezdhessék meg a munkát, amellyel egész dolgozó népünk jobb jövőjéhez járulnak hozzá. P glM ~ , PWiP mmx^mrzrm m • lá- pfä&vtom 1 -í ' i -N .i, i-ŕi Äflii , 'Í! i -* ' -<»„ > f . i ' i*f ".-r.fMli *< fj/ht- f J;? 5 A felszabadulás előtt annak, aki Karlové Varyban akart üdülni, ugyancsak tömött pénztárcára volt szüksége. Nem is lehetett itt azelőtt szegény embert látni. Mint ahogy ma minden ebben az országban a dolgozó nép érdekeit és jólétét szolgálja, úgy az üdülőhelyek is a dolgozók rendelkezésére állnak. Karlové Vary is a dolgozóké lett. A házak homlokzatán nagybetűs üdvözlő feliratok köszöntik az éppen most érkezett dolgozó parasztok egyik üdülőcsoportját. Esténként a színházban a dolgozó parasztok gyönyörködnek az előadásokban. A minden kényelemmel berendezett szobákban egyszerű parasztasszonyok beszélgetnek. Tíz napig üdültem a Tátrában A Szlovákiai Földművesek Egysége® Szövetségének helyicsoportja december hónapban tíz napos üdülésre küldött a Tátrába. Nem tudom hálámat a népi demokrácia iránt kellően kifejezni, hogy számomra ezt az üdülést lehetővé tette. A tátrai üdülőtelepek most nem a bárók, grófok és bankárok duhajkodásától hangosak, hanem a dolgozó parasztok jóízű nevetésétől és népdalaitál. Azt szeretném, hogy minden dolgozó paraszt elérhetné azt, amit én már most elérhettem. S ezt e is érhetjük. Arra kell törekednünk, hogy odaadó munkánkkal hazánkban a szocializmust mieiőbb megvalósíthassuk és akkor minden dolgozó parasztnak meglesz a lehetősége arra. hopy egész évi munkájának fáradalmait a 'er"*ebb üdülőtelepeken pihenhesse ki. TÓTH LASZLO Kosihovce. \