Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-17 / 14. szám, szerda

Naram LryáSzeng Vidzsu Singisu von A'ndzsu Jönghmg ~ iLvo nsza n j Cc^zan) PHONGJANG Csinnam 'Csöivón Janjan Kaeszo

nq • I I

.L. I Ji Ciuncsöri^c SU

JSZÖUL ^yf^xt-k ) - tTjendinc^c Kargniňg Jo'ngdök Kuns2anVy Csonoú ÍSz'üSiőrgtn / S /?Kuan3zSu * Ž'okpho [anszan CSUSZIMA 1951 január 17 -Ö

JSZ

Ö - 3 C&öjc/tsb zsuPART) Fuszánban készíti elő Mac Arthur az amerikai csapatok kivonását Koreából A Francé Presse washingtoni tudósítója közli, hogy a gyorsan lejátszódó koreai eseményekel az Egyesült Államokban titokban tartják, amíg az amerikai csapatok elérik Fuszan védelmi vonalát. Mac Arthur csak abban az esetben szánja el magát Korea teljes k'ürítésére, ha a koreai néphadsereg egységei Fuszant is körülveszik. Az amerikai imperialisták már felkészülnek arra a pillanatra, amikor a koreai néphadsereg a tenger felé szorítja az agressziós csapatokat. A Francé Presse közli, 'hogy a 7. amerikai flotta elhagyta Taiván vize.

t és Korea felé indult. Jólértesült körök véleménve szerint a 7. flottát azért küldték a koreai vizekre, hogy szükség esetén elszállítsa az amerikai csapatokat. A koreai néphadsereg és a kínai önkéntesek az összes frontszakaszokon folytatják a támadó hadmüveleteket. A nyugati fronton a koreai néphadsereg jelentős tüzérségi és páncélos egységekel vont össze Vonzsu— Tezson és Taegu közlekedési vonalán. A néphadsereg és a kínai önkéntesek újabb támadását Pjongtok és Anszong körzetében. . Csonan és a Kum folyó irányából vár iák. A középső arcvonalon a jiéohadsereg előcsapatai Tanyang város közelébe ért.-k. amelv 110 kilométernvire délre fekszik a 38 szélességi foktól Az United Press amerikai hírügynökség jelentése szerint a néphadsereg a Tanyangtól 35 kilométernvire fekvő Csungzsu megerősített pontot veszélyezteti. Az amerikai egységeket aggodalommal tölti el hogv a koreai néphadseregnek ma már Dél-Koreában három légi támaszpontja van: Klmpo. Szöul és Szuvon városok közelében. A dollárbérenc amerikai sajtó azon fáradozik, hogy enyhítse a közvélemény csalódását a koreai hadszíntéri események cenzúrázásának bevezetése miatt. A New York Herald Tribúne, a kormányintézkedést mentegetve így ír: Egyes polgári személveknek kiilőnősnek tűnik, hogy megtiltották a haditudósítóknak, hogy visszavonulás* ról írjanak. Mindenki tudja, hogv az amerikai csapatok most visszavonulnak Az, hogy a sajtó más kifejezést használ, nem változtat semmit az amerikai katonák sorsán és nem másítja meg az amerikai közvélemény előtt a hadszíntéri eseményeket. * Az Oj Kína hírügynökség koreai tudósítója Feniánból a következő jelentést küldte: A város központ iában jelen voltam, amikor ezerszámra ásták ki a halottakat. Még most is tart a koreai hazafiak holttesteinek kiásása. A város minden helyén a fenjáni polgárok kiássák szeretett családtagjaikat, akiket az amerikai vadállatok lemészároltak. A Koreai Demokratikus Hazafias Egységfront vizsgálóbizottságának tagjai kijelentették, hogv eddig 15.000 holttestet astak ki. Az egvik ilven gödörben 500 koreai hazafit találtak Valamennyinek a keze hátra volt kötve. Mindössze négy nap alatt az amerikai titkosrendőrség volt helyisége előtt 300 holttestet találtak. A város lakói tud iák. hogy a tömegmészárláít Li Szin Man csendőrei és titkos rendőrsége követ'e el. amerikai vezetéssel. Egv koreai hazafi, aki túlélte a borzalmakat és akit a néphadsereg szabadított ki; leírta, müven szörnvíí kínzásoknak vetették alá a koréi hazafiakat az amerikai banditák. Am

;kor a néphadsereg egvségei közeledtek Feniánhoz. az amerikaiak parancsot adtak a letartóztatotl hazafiak kivégzésének meggyorsítására. Az a néhány koreai, aki ezt a borzalmat túlélte, elmondotta, hogv életük utolsó pMlanatában a koreai hazafiak ezt kiál ották: ..Éljen Köztársaságunk! Éljen Kim Ir Szen!" podbrezeorii dol g e

zé U májusi felajánlásokkal harcolnak a békéért Felcsaptak a lángok az új SiemensAlartin kemencében. A szakemberek ott sürgölődtek körülötte. Felemelkedik a kemence ajtaja s az emberek kezüket az arcuk elé téve figyelik a lobogó tüzet Majd több gázt engednek be s a lángok magasabbra csapnak. Próbát tartanak. Hagyják bemelegedni a kemencét. hogy majd a békekongresszus napján, január 21-én ünnepélyesen itt is megkezdhessék a termelést. A többi kemencénél dolgozó olvasztárok néhány percnyi szabad ideiükben ide sietnek. Erős, kérges kezüket összeHanulla Lajos dörzsölik, s mosoly szökik az arcukra. Egyikük Javorcsik Gusztáv olvasztár vállára csap, aki épp az imént húzott ki a társával a kemencéből nagy fogók segítségével egv jó nagy izzó hengert, mellyel a tűz ereiét vizsgálták. — Na Guszti, örülsz, hogy itt dolgozói? — De még hogy. S ha megindul itt a munka, leez annyi acél. hogy túl is teljesítsük a tervet. Javorcsik Gusztáv 30 év körüli magas ember. Zamatos szlováksággal beszél. Ahogy belenyúl a hosszú vasrúddal a kemencébe, látni meg a kabátja alatt is, hogy mennyire feszülnek izmai. Arca a tűz hevétől piros. Már az elkövetkező hétre gondol, a munka kezdetére, amikor már az új kemencében is olvasztják majd a vasat, hogy acéllá edzzék Elégedetten néz körül. Tekintetével szinte simogatja a hatalmas darúszerkezetet és szivdobogva nézi mint szöknek fel a lángok a kemence belsejében. — Mi a békéért harcolunk. — mondja Javorcsik elvtárs. — és azért termelünk az idén jóval több acélt, mint tavaly, amire a népi demokráciának igen nagy szüksége van. Ezért vezettük be a vasárnapi munkát is és nincs egy olyan munkatársunk se. aki olyankor otthon maradna. Szívvel, lélekkel dolgozunk, építjük a hazát, védjük a békét. Mi olvasztárok májusi felajánlásunkban köteleztük magunkat, hogy annyi acélt fogunk termelni, hogy a hengerművek és a csőgvár dolgozói is teljesíthessék máiusi kötelezettségüket, a terv 2—5 százalékos túlteljesítését. Majd a prágai békekongresszusra gondol. — Dolgozó társadalmunk legkívá lóbbjai vesznek azon részt, akik az egész világnak tolmácsolják majd né pünk akaratát, hogv békét és nem háborút akarnakl A mi fegyverünk a munka, ezzel harcolunk, hogv teljesítsük a kötelezettségeket, hogy ne csak egyesek, hanem valamennyien jól éljünk. ven éves és most a múltra gondol. — Huszonnyolc éves koromig munkanélküli voltam. Az erdőkbe és a kőművesekhez jártam dolgozni. Minden héten máshol dolgoztam egykét napot. A legtöbbet azonban otthon voltam. Munkámért a kapitalisták nagylelkűen csak pár koronát nyomtak a markomba. Senki sem törődött azzal, hogy másnap miből fogok élni. Ma viszont megvan mindenünk s munka elég, csak győzzük elvégezni. Havonta megkeresem a 6000 koronát is, amiből négyen jól megTapasztalafaif a cseh dolgozóknak ís átadja Az olvasztókemencék alapiát időnkén! meg kell újítani az alap tartósságának időszaka nemcsak az acél minőségétől, hanem az alap elkészítésének módjától is függ. Vannak olyan helyek. ahol 10—14 naponként újítják az alapot, az olvasztásra kerülő vas „medencéjét" ftl Podbrezován viszont erre csak 4—5 hetenként kerül sor. Ezt meg tudták a hrádeki cseh olvasztárok és meghívták magukhoz Javorcsik elvtársat, hogy adja át a podbrezovaiak tapasztalatát. — Megmagyaráztam nekik, hogyan dolgozunk, — mondja az elvtárs. — Ok alapozásra bazifrittel használtak, mi viszont tiszta égetett magnezitot, mely jobban bírja a meleget s igy hosszabb ideig kitart. Tetszett nekik a mi módszerünk s most a hrádeki olvasztárok közül négyen jönnek hozzánk, hogy ezt elsajátítsák így cseréljük ki kölcsönösen tapasztalatainkat, hogy valamennyien iobban dolgozhassunk és emelhessük életszínvonalunkat. * Január első hetében az üzemben lévő Martin-kemencék teljesítőképességét az olvasztárok 93 százalékkal emelték s a reájuk eső tervet 114 százalékra teljesítették A hivatalnokok egyszerűen csak kijelentik, hogy a legjobb eredménnyel Szanitra olvasztár csoportja dolgozott. Mi rejlik e mögött? Az, hogv ebben az üzemben bevezették a magasabbfokú munkaversenvt, de a pártszervezet és a szakszervezet még nem látta be. hogv a legjobb dolgozók kijelölésével még nem mélyítették el a munkaversenyt. Kommunista módszerrel kell dolgoz" niok, segíten'ök az elmaradókat a jobb munkára ösztökölni az előlhaladókat, hogy a termelésben elérhessük az általánas emelkekedést. Ezt pedig úgv tehetik meg, ha pl. Szanitra elvtársék, a kiváló olvasztárok, átadják tapasztalataikat a gyengébbeknek, hogv a csoportok egyes tagjainak kicserélésével haj'ják végre a tapasztalatcserét, amivel hathrtósan növelhetik a termelékenységet. Gyors olvasztással közelebb futunk a célhoz! Az olvasztárok május l-ig 20 tonnával emelik a napi acéltermelést. Az üzem vezetősége műszaki módosításokról gondoskodott, hogv ezt lehetővé tegyék Meghosszabbít iák a hulladékvasmezőt további darúszerkezetet állianak fel, egy üzemenkívül helyezett csomagoló préselőgépet már megjavítottak s mos* állítják össze. Mindezekkel meggyorsít i4k a kemencék anyagellátását és . emelik teliestőképességüket Gondos előkészületek folynak a lelkes kladnoi, vítkovicei olvasztárok példájára, hogy itt is bevezethessék a gyors olvasztást, mellvel — mint Gajdosik Géza első segéd, élmunkás mondja — közelebb iutunk a célhoz és súlyosabb csapásokat mérünk a háborús uszitő kapitalistákra és sikeresen teljesíthetjük májusi felajánlásainkat. — A májusi felajánlásokat tömegmozgalommá kell fejleszteni! — folytatja Gajdosik elvárs. — mert csak így tudjuk megvédeni békés építőmunkánkat. Érdeklődéssel várjuk, hogy versenyfelhívásunkra miként felelnek Szlovákia üzemeinek dolgozói. Tudnunk kell mindnyájunknak azt, hogy minél több kötelezettséget vállalunk, annál jobb munkát végzünk, ezzel meggyorsítjuk a termelést és idő előtt teljesíthetjük a tervet — Halló, Gejza! — kiált fel egyik munkatársa a hulladékvasak halma mellől, ahol csillékbe rakják a vasdarabokat, — gyere már, mert lemaradunk a versenyben. — Mindjárt, — mosolyogja el magát Gajdosik elvtárs és még hozzáteszi búcsúzásul — a csillék gyorsabb megrakásával gyorsítjuk az olvasztást is. Majd keményen kezet ráz és viszsza siet társaihoz. Minden kárba ment perc veszteséget jelent. A munkának pedig mennie kell. Ha kint csípős is most az idő s hideget lehel a befagyott talaj, a hulladék vasmezőn dolgozó munkásokat ez nem hátráltatja feladataik teljesítésében. Jól tudják, hogy májusi felajánlásuknak csak úgy tehetnek eleget, ha sok vassal látják el a kemencéket, hogy azok több acélt adhassanak. S az acéltermelés emelésével nemcsak hazánkat, hanem az egész világ hatalmas erejű béketáborát is erősítjük. Hálásak vagyunk a Szovjetúniónak, hogy felszabadított bennünket Az olvasztárok példájára H a n u 1 la Lajos elvtárs, aki a hulladékvasmezőn heverő nagy vasdarabokat vagdalja a tüzvágóval, kötelezettséget vállalt, hogy társaival együtt ők is bevezetik a vasárnap* munkát. Miért teszik ezt? Hiszen erre senki sem kényszeríti őket. A múltra, a politikai helyzetre, a szocializmus építésére és két kicsiny gyermekére gondol az elvtárs. — Azért fogok dolgozni vasárnap is — mondja Hanulla elvtárs —, hogy jobban éljünk és szebb jövőt biztosíthassunk gyermekeinknek és hogy végleg leverjük a háborúra uszító bűnös imperialistákat. Bebizonyítjuk az egész világnak, hogy a kizsákmányoló kapitalisták nélkül jobban élünk és őnélkülük is meg tudjuk teremteni hazánkban a magasabb életszínvonalat. Hanulla elvtárs szeme erösebben csillog és ökölbeszorított kezeiből is kiérezni, hogy alig tudja visszafojtani mély indulatát. Alig mult negyGajdosik Géza élünk. A múltban pedig még saját magamat sem tudtam eltartani, mert nem volt munkalehetőség. — Kinek köszönhetjük mindezt? kérdezed elvtárs — folytatja Hanulla Lajos. — A Szovjetúniónak, Sztálin elvtársnak, mert felszabadított bennünket s lehetővé tette, hogy szabadon éljünk, dolgozhassunk és építhessük a szocializmust. Május l-ig a csőgyár dolgozói 5 százalékkal emelik a termelést A csőgyár régi üzem. A kapitalista readgz&r, s.qtét, szürkés, lény.ét érez zük itt, amikor a dolgozóktól még a világosságot is megtagadták, hogy minél olcsóbban építhessenek üzemet. Mennyivel mások a népi demokrácia új üzemei. A műhelyek hatalmas belső térségét ragyogó fény árasztja el és bizony örömteljes itt a munka. A régi csőgyár szürkés fényében most vakítóbban izzik az acél. Élesebben hangzik a gépek dörömbölése, amint az izzó ingotot csővé formálják. S mások már itt az emberek is. Tudják, hogy miért dolgoznak, hogy miért vállalkoztak arra, hogy a tervet május l-ig 5 százalékkal túlteljesítsék. A kemencékből kikerülő Izzó acél fénye pirosra festi az emberek arcát. S rávetődik ez a fény a kemence oldalára is, ahol munkáskezek rótta, krétával írott számokat ltáunk. — Mi ez, elvtársak? — kérdezzük tőlük. — A mi tervünk — feleli büszkén egyikük — a múlt héten is 4 százalékkal túlteljesítettük. — Üjév óta erősen megjavult a mi munkánk is, — szólal meg érces hangon Kubecskó József elvtárs, hogy túlharsogja a gépek zaját, aki mint elömunkás dolgozik az ingó tokát felhevítő kemencénél. — Ezt a kemenoét is kibővítettük s most már olyan iramban dolgozunk, amilyet a terv megkíván. Azelőtt egy váltás alatt 30—40 percnyi veszteségidőnk volt, mert a kemence akkor lassabban hevített. így természetesen kevesebbet is termeltünk. Pucsik elvtárs újítási terve alapján most egy új transzportört is felszerelünk, egy másik kemencét is kibővítünk, több gépet állítunk be, hogy amit nyolc óra alatt kihengerlünk, azt ki is dolgozhassuk. így májusi felajánlásunkat, a tervet remélem, hogy nem csak 5 százalékkal, hanem még magasabban is túlteljesíthetjük. Többet termelünk — jobban élünk Kubecskó elvtárs egy pillanatra elhallgat, odaugrik társaihoz és segít nekik. A kemencéből a felhevített ingot forróságot sugározva kerül ki. Függőlánccal elkapják a derekát, egyikük egy nagy fogóval a végén ragadja meg, megfordítja és tolja előre. Az izzó ingot a hengerlőbe kerül. — Akarat van bennünk, — szólal meg Kubecskó elvtárs — és túl is teljesítjük a szilárd normákat. A májusi felajánlásokat teljesítjük, hogy jobban éljünk, mert tudjuk, hogy ezzel is mély sebet ejtünk a háborús uszítókon. S azt akarjuk, hogy ne csak nálunk, hanem az egész világon jő élet legyen. Gottwald elvtárs vezetésével kiépítjük hazánkban a szocializmust. Mi élmunkások a szovjet sztahanovisták példáit követjük. — Látjuk, — folytatja Kubecskó elvtárs —, hogy a nyugati kapitalista államokban is nőnek a békeerök! • S ez is ösztönöz bennünket arra, hogy még jobban higgyünk a végső győzelemben. Nem kell félni a munkától, a kötelezettségek vállalásával gyorsabban kiépítjük hazánkban is a szocializmust. Petrőci Bálint>