Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-15 / 290. szám, péntek

1930 december 15 + öi sm Truman és Jugoszlávia A Wall Street fókolomposai azon Iparkodnak, hogy bármi áron is kezükbe kaparinthassák Jugoszlávia természeti kincseit és jugoszláv hadosztályokkal tölthessék fel zsoldoshadseregüket. Ezért az áruló TitoRankovics-klikk, engedelmeskedve a gazdáitól kapott parancsoknak, egész sor bűnös intézkedést foganatosított azzal a céllel, hogy csalással rávegye a jugoszláv népet az amerikai „segítség" és a leigáző „Marshallterv elfogadására. Az éhínség, amely jelenleg Jugoszláviát sújtja, nem a szárazság következménye, amelyre mindent áthárítani igyekeznek, hanem egyenes folyománya annak a belpolitikának, amelyet ez a banda folytat és a fokozott élelmiszerkivitelnek, amely a kapitalista országok, elsősorban Nyugat-Németország, Olaszország és Anglia felé irányul. A „Vesnik" című hivatalos titóista lap kijelentése szerint, Jugoszlávia 25 országba szállított élelmiszert. Csupán azon kereskedelmi egyezmények alapján, amelyeket 1949, sőt 1950 folyamán kötöttek, tehát akkor, amikor Jugoszlávia élelmiszerhelyzete már a végsőkig kiéleződött, a jugoszláv kormány mindennek tudatában 100.000 tonna búzát, 30.000 torma tengerit, 60.000 tonna zabot és 50.000 tonna árpát, valamint nagymennyiségű húst, baromfit és egyéb mezőgazdasági terméket, összesen 35 millió dollár értékben szállított ki az országból Nyugat-Németországba; Angliába mintegy 20 millió dollár értékű élelmiszert szállítottak; Olaszországba 40.000 tonna tengerit, 2000 tonna húst, 5000 tonna halat, továbbá burgonyát, cukrot és olívaolajat; százezernyi tonna élelmicikket vittek ki Ausztriába, Norvégiába és más országokba. Ez év nyarán egyezményeket kötöttek élelmiszerszállításra Svédországgal, Egyiptommal, Svájccal, Görögországgal, Belgiummal, Hollandiával és más országokkal. Tito és pribékjei, miután éhínségbe taszították az országot, az amerikaiak „bőkezűségét", „nagylelkűségét" kezdték hirdetni és azt akarják elhitetni a jugoszláv néppel, hogy az éhhaláltól való menekülés egyetlen útja a hírhedt amerikai „segítség", amelynek feltételeit természetesen az amerikaiak szabják meg. De ez az „önzetlen segítség", mint kiderült, nem is az Egyesült Államokból jött, hanem ... NyugatNémetországból és Olaszországból. Azzal az ürüggyel, hogy sürgős „segítségre" van szükség. Truman parancsára jugoszláviai gabonából őrölt lisztet irányítnak Jugoszláviába és minden egyes zsákra pontosan felírják: „Ezt a lisztet az USA kormánya vásárolta és küldi ajándékba a jugoszláv népnek". Mindezt a müveletet az amerikai gengszterek szokásos receptjei szerint végzik. Elég, ha megemlítjük, hogy a Tito-klikk által csupán Nyugat-Németországba szállított gabonamennyiségből elegendő lenne, hogy jelentős részben fedezze Jugoszlávia gabonahiányát. Truman olcsó vásári komédiát játszott a Jugoszláviának nyújtott „se gítséggel", amikor kijelentette: „A Tito marsallnak nyújtott segítséget sztratégiai és politikai érdekeinknek a világ e részén való védelme szempontjából tartjuk szükségesnek". A kenyeret, amelyet először a jugoszláv dolgozóktól elszedtek, Truman most mindenekelőtt a jugoszláv haderőnek juttatja, mintegy kihangsúlyozva, hogy erre az országra, mint az agresszió újabb bázisára, mint ágyútöltelékszállítóra van szükség. Truman arra is utalt, hogy Tito a Szovjetúnió és a népi demokratikus országok ellensége, tehát ezért segíteni kell öt. Trumannak helyesen George Parkins, az USA külügyminiszterhelyettese, aki multheti beszédében ezt mondotta: „Jugoszlávia segítsége a görög partizánok megsemmisítésében sokban hozzájárult ahhoz, hogy Görögországban visszaállítottuk a normális állapotokat". Truman nyiitan számít 30 jugoszláv hadosztályra és hangoztatja, hogy minden európai hadsereg közül ez a hadsereg a leghareképesebb. Ez az úr azonban belgrádi szolgáival együtt korántsem számolt azzal. mit gondol a jugoszláv nép minďezekröl a cselszövésekről ? Mert Jugoszlávia népe nem óhajt ágyútöltelékként meghalni „az USA sztratégiai és politikai érdekeiért a világnak ezen a részén". A jugoszláv nép nem egyszer mutatott már példát a szabadságharcban tanúsított hősiességével és önfeláldozásával és nem engedheti magát félrevezetni az amerikai „segítségről" szóló népbolondítással. Jan Marek. í A Tartós békéért, népi demo-f kráciáért legújabb számából.) i \ Kínában népmozgalom indult a külföldi intervenció veszélye ellen Visinszkij elvtárs válasia az US3 pravs^ációs vádjaira az iüSs peíiiš&ai Ssizôfšsás&aii A Kínai Népköztársaság ellen emelt angol-amerikai provokációs vád vitájában Visinszkij elvtárs a Szovjetúnió küldöttségének vezetője nagyjelentőségű beszédében leleplezte azokat a felszólalókat, akik a Koreában folyó hadműveleteket úgy akarnák beállítani, inint a Kínai Népköztársaság „fegyveres erőit'' és az „ENSz haderői

1' közötti harcot. Meglepő ezekben a beszédekben — állapította meg Visinszkij elvtárs — az a bátorság, amellyel ezek a küldöttek durván elferdítik a helyzetet és nyilvánvaló ellentmondásba kerülnek a valóságos és elvitathatatlan tényekkel. A koreai katonai kaland sugalmazó! és tervezó'i az északkoreai csapatok támadásáról szóló koholmányhoz újabbat fűztek, amely szerint bizonyos ,,kínai kommunista hadseregek" megtámadták — az „ENSz haderőit"... Valójában az USA, Anglia és néhány más állam fegyveres erői olyan cél érdekében mentek Koreába, amelynek nemcsak semmi köze sincs az ENSz elveihez és célkitűzéseihez, hanem egyenesen szembeszáll azokkal. A legszavahihetőbb és legpontosabb tanuk okmányok és tények bizonyítják mindezt. Az TTSA, Anglia és az őket támogató országok képviselői egyet sem tudnak megcáfolni ezek közül. Visinszkij elvtárs újra emlékeztetett arra a levélre, amelyet Li Szin Man küldött 1949 szeptember 30-án Oliver amerikai professzornak és amelyben lelepleződik az fcszak-Korea elleni liszinmanista támadás terve. Mága Oliver lényegében elismerte a levél szövegének valódiságát. Beszélt Visinszkij elvtárs arról a stratégiai térképről is, amelyet U Szin Man kormányának titkos archívumában találtak Szöulban és amely feltárja az Észak-Korea elleni támadás egész tervét. Ezek a tények — mondotta a szovjet küldöttség vezetó'je — bizonyítják, mennyire képmutatóak é>s mennyire nem szavahihetőek a vita egyes felszólalói. Az amerikai, angol és néhány más küldött úgy állítja be a koreai eseményeket, mintha nem az amerikai csapatok hozták volna a harcokat egészen közel a kínai határokhoz, hanem a kínai, úgynevezett „kommunista hadseregek" indulnának az USA határai felé. Itt is úgy kell rekonstruálni a tényeket, ahogy történtek. A Kuomintang-klikk, már jóval a koreai hadműveletek kezdete előtt bombázta a Kínai Népköztársaság városait és falvait és erre az USA kormányától kapott repülőgépeket és bombákat használta. Az amerikai 7. flotta a koreai hadműveletek megindítása után behatolt, kínai vizekre, megszállta Taivan szigetét és katonai támaszpontként használja azt. Az amerikai repülőgépek bombázni kezdték Mandzsúria területét. Ezt a tényt még Dulles, az TTSA képviselője is elismerte, aki azzal igyekezett az amerikai repülőgépek támadásait igazolni, hogy ezek a berepülések „felderítő" jellegűek voltak és hogy — szerinte —, csak a Jahi-folyó hídjait bombázták. Az amerikai csapatok átlépték a 38. szélességi fokot és észak felé haladtak, a mandzsúriai határt fenyegetve. Az amerikai kormányköröknek a kínai néppel szembeni ellenséges politikája — mondta Visinszkij elvtárs —, elegendő magyarázat arra. hogy Kínában népmozgalom jött létre a külföldi intervenció veszélye ellen. Ez a népmozgalom felöleli a kinai nép legkülönbözőbb rétegeit, amelyek határaik és szülőföldjük védelmére kelnek. A kinai népnek ez a megmozdulása teljesen érthető és természetes, különösen akkor, amikor a külföldi beavatkozók csapatai, miután megszállták Észak-Korea területét, Mandzsuria irányába nyomultak előre es Kína nagyon fontos pontjait veszélyeztették. Az angol-amerikai tömb szemmelláthatóan normálisnak tartja azt — mondta a továbbiakban Visinszkij —, hogy az USA kormánykörei például az egész Csendes-óceánt „széles sáncnak" és saját „védőpajzsuknak" nyilvánítják, amelynek az USA biztonságát kell szolgálnia és biztonságuk vonalát az Aleuti szigetektől a Riu-Kiu szigeteken, Taivanon és a Fülöp-szigeteken keresztül a Mariana-szigetekig vonják, ahogy ezt Mac Arthur jelentette ki a volt frontharcosokhoz intézett ismert üzenetében. Az Egyesült Államok ugyanakkor tagadják a kínai népnek azt a jogát, hogy biztonsági intézkedéseket hozzon az országát fenyegető betöréssel szemben, holott ez a veszély teljesen közelkerült az az ország igazi — nem pedig vélt — határaihoz. Az amerikai küldött „csodálkozott" amiatt, hogy kínai önkéntesek szervezett és korszerűen felszerelt fegyveres erőket alkotnak. Az önkéntesek minden háborúban, mindig szervezett fegyveres erSket képeznek és felszerelésüket olyan fegyverek alkotják, amilyenekkel az a hadsereg harcol, amelyhez az önkéntesek csatlakoznak. A kubai küldött azt állította, hogy A Német Demokratikus Köztársaság javaslatát ma kell elfogadni és nem holnap! Nax Reimann nyi'aikozaia Olio Grotewohl levelével kapcsolatosan Max Reimann, Németország Kommu Ottó Grotewohl miniszterelnök javasla ni bábkormány elnökéhez küldött. Max kapcsolatosan a következőket szögezte Tizenkét napja már annak, hogy Grotewohl miniszterelnök elküldte le>velét Adenauerhez. Bonnban a választ napról napra halogatják, bár az üzemek, szakszervezeti csoportok és egyéb tömegszervezetek határozati javaslatai, a politikai és gazdasági élet tényezői számtalanszor követelték a tárgyalások azonnali fölvételét s a nyuga'németországi sajtó is napról napra hasonló hangnemben ír. Petersburgban — állapítja meg Max Reimann — a nyugatnémetországi pártok tanácskozásokat tartanak, amelyekre azonban a Kommunista Párt képviselőit nem- hívták meg. Nem hívtak meg bennünket azért, mert a nyugati hatalmakat és dr. Adenauert a kétségbeesett félelem fogja el, hogy a Kommunista Párt nan engedné meg, hogy Németország kérdéseiben, amelyek egész élete szempontjából olyan fontosak, a neme; nép nélkül döntsenek. Adenauert, aki a német nép életérdckejveH homlokegyenest ellentétes politikát űz. Schumacher úr is támogatja. Amikor a nép nem tűri már, hogy a további tárgyalásokat. egyszerűen elutasítsák, most Schumacher arra tesz kísérleteket, hogv elodázza a közös tárgyalásokat a négy nagyhatalom tanácskozásaiia utalva. Németország egysége a mi saját ügyünk. Nekünk németeknek le keil ülnünk égy asztal mellé és meg kell egyeznünk. A négy nagyhatalomnak közös tárgyalásaihoz nfár az ogész német nép akaratát kell előterjeszteni. Nekünk németeknek ma nem szabad időt vesztegetnünk Még hangosabban kell követelésünket napvilágra hoznunk, Követeljük Grotewohl miniszterelnök javaslatával összhangban, hogy a két kormány egy asztalhoz üljön és megállapodjanak az össznémet alkotmányozó tanács megalakításában. Ennek az alkotmányozó tanácsnak feliadata, hogy a négv nagyhatalom elé terjessze a német népnek azt a javaslatát, hogy ez az össznémet alkotmányozó tanács rész!vehessen a négy külügyminiszter tanácskozásán, hogy ott megvilágítsa a német nép álláspontját és kívánságát, az egységes, demokratikus Németország létrehozására, egységes kormány megalakítására, hogy tolmácsolja a német nép azon kívánságát, hogy igazságos békeszerződést akar kötni és a megszál'ó csapatok kivonását kéri Valamennyi német hazafinak — állapítja meg Max Reimann — és mindazoknak, akik szívükön hordják a béke ügyének fenntartását most azonnal munkához kell látniok, Mindenütt, ahol a német emberek összeiőnnek. az üzemekben, szakszerveztekben, a háborús nista Pártjának elnöke foglalkozott tával, amelyet az Adenauerhez, a bonReimam? Ottó Grotewohl levelével le: károsultak szervezetében, válasszanak bizottságokat, ameSyek Bo-nnba menjenek, hogy ott kifejezésre juttassák a nép akaratát. Valamennyiünknek- fel kell emelnünk hangunkat, köveltelnünk kell, hogy a Nérr.et Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének ajánlatát Adenauerék elfogadják a néllkül, hogy feltételeket szabnának, éppen úgy, ahogy Ottó Giotewohl sem szabott feltételeket. A Német Demokratikus' Köztársaság javaslatát ri^a kell elfogadni és nem holnap. Koreai hadijeBentés •A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hadseregfőparancsnoksága december 13-án a következőket jelenti : Az amerikai és délkoreai csapattestek a koreai népi hadsereg és a kínai önkéntesek katonai nyomásának hatása alatt folytatják visszavonulásukat déli irányban. A keleti frontszakaszon a népi hadsereg és a kínai önkéntesek Hamhun térségében tisztogatási akciókat folytatnak. „Nem több ágyúra vsn ssüfcség Koreában, hanem több józan észre Washingtonban" — írja a People című brit lap Az angol közvélemény élesem bírálja a Truman—Attlee-értekezietröl kiadott közleményt Az Angol Békevédelmi Bizottság nyilatkozatot adot ki, arneiy megállapítja, hogy a megb<j«élésekről kiadott közlemény egyáltalán nem elégíti ki Anglia békeszerető népét. Ä megbeszélések eredményeképpen, amelyek a háborús készülődések fokozását jelientik Európában, Anglia még az eddiginél is erőseíbben szolgálja az amerikai érdekeket. Az angol népet — mondja a továbbiakban a Békevédelmi Bizottság nyilatkozata — mélységes csalódás tölti ej Attlee „küldetésének" ilyen eredménye miatt. A Békevédelmi Bizottság felhívja az angol népet, hogy gyűléseken, határozatokban, a képviselőkhöz intézett levelek útján' és minden lehetséges, más módon tiltakozzék és követelje: a kormány térjen át olyan politikára, amelyre az osszágnak szüksége van és amely biztosítja a koreai viszály békés rendezését. v Harry Pollitt elvtárs, az Angol Kommunista Párt főtitkára, a Párt kul+úrbizoltságának londoni ülésén mondott beszédében kijelentette: ..A háború nem elkerülhetetlen. A nép tömegakciója fogja eüdőnteini, hogy béke legyen-e, vagy háború. Attlee-t a közvélemény nyomása kényszerítette arra, hogy Washingtonba látogasson. De behódolt az USA követelései előtt és új, még borzalmasabb Münchent készített elő." Colchester városában a heíyi békebizottság nagygyűlést rendezett. A résztvevők egyhangúan határozatot fogadtak el, amely kijelenti: az angol nép nem engedi, hogy az amerikai kormány háborúba sodorja; Az angol lapok komorhangú kommentárokban bírálják AttJeet, azért, hogy Anglia érdekeit nem érvényesítette Washingtonban. A Reynolds News vezércikke „módfelett sajnálatosnak" tartja, hogy Attlee nem tudta rávenni Trumant, ismerje el a Kínai Népköztársaságot, amely joggal követelheti az őt megillető helyet az öt nagyhatalom között. A People a közleménnyel kapcsolatban rámutat, hogy „nem több ágyúra van szükség Koreában, hanem több józan észre Washingtonban." Ázsia békéjét nem 'ehet biztosítani a népi Kína együttműködése nélkül — írja a lap. Franciaországban üldözik a Mke harcisait Bordeauxban a katonai bíróság az elmúlt napokban Michel Bottin Békeharcos ellen pert indított. A békeharcost azzal vádolják, hogy mint katona, a hadseregben röpiratokat terjesztett, amely elítéli a vietnami „piszkos háborút" és tiltakozik a Franciaországban bevezetett katonai szolgálati idő bevezetése ellen. A bírósági tárgyalás folyamán a francia dolgozók küldöttségei élesen tiltakoznak Bottin perbefogása ellen s azonnali szabadlábrahelyezését követelik. a kínai önkéntesek Kína központi népi kormányának utasítására — állítólag — „betörtek" Korea területére. A kubai küldött nem említett, de nem is említhetett olyan tényeket, amelyek megengedték volna neki,' hogy azt állítsa; a kínai önkéntesek a Kínai Népköztársaság központi népi kormányának parancsára hatoltak be Korea területére — mondta Visinszkij elvtárs. A Kínai Népköztársaság elleni panasz szerzői panaszuk alátámasztására egyetlen tényt vagy bizonyítékot sem említettek. E helyett azokra az alaptalan állításokra és közelményekre utaltak, amelyek olyan figyelemre nem méltó szervektől származnak, mint az ENSz úgynevezett Koreai Bizottsága, Mac Arthur vezérkara és hasonlók. Igy például Austin, az USA képviselője, adatok helyett pusztán felolvasta azoknak a „kínai katonai alakulatoknak" számait tartalmazó lasjtromot, amelyek állítólag Koreában fejtenek ki tevékenységet. Ezt a lastromot Mac Arthur vezérkara állította össze és minden ellenőrzés nélkül vették azt át. Ezzel kapcsolatban Visinszkij elvtárs emlékeztetett arra, hoíry még az olyan amerikai lap, mint a New York Herald Tribnne is kételkedik a Mac Arthur által kiadott közlemények szavahihetőségében, a Koreában állítólag tevékenységet kifejtő kínai katonák számát illetően. A New York Herald Tribúne ezzel kapcsolatban azt írta, hogy „nem lehet hinni az ilyen számoknak és egyre nehezebb bízni egy olyan vezérkar katonai képességében, amelynél a hibák mellett a tények és felderítési adatok zűrzavara uralkodik." Ilyen körülmények között — mondotta Visinszkij elvtárs —, hogyan akarják, hogy elhigyjünk minden ostobaságot, amely Mac Arthur vezérkarától az ENSz „Koreai bizottságához" és az amerikai küldöttséghez eljut. ' Peru, Kuba és Uruguay küldötteinek válaszolva, a szovjet küldöttség vezetó'je bebizonyította, hogy a hágai egyezmények — amelyek kimondják, hogy egy államot sem terhel felelősség azért, ha önkéntesei résztvesznek egy más állam területén folyó hadműveletekben továbbra is a civilizált országok egész nemzetközi gyakorlatának szilárd elvi alapjai. Visinszkij elvtárs leleplezte, menynyire képmutató az angol-amerikai tömb egyes képviselőinek az az érve, hogy a hat küldöttség által benyújtott határozati javaslat — állítólag az ENSz alapokmánya elveinek alátámasztását célozza. Emlékeztetett azokra a törvényellenes határozatokra, amelyeket e tömb akaratából fogadtak el és rámutatott^ hogy az újabb határozati javaslat szöges ellentétben áll az ENSz alapokmányaival. Egyes küldöttségek, nem találva valamennyire is logikus érvet az ellen a tény ellen, hogy a kínai nép körében önkéntes mozgalom fejlődött lti Korea megsegítésére, rágalmazó koholmányokat hangoztattak a „szovjet imperializmusról" és ezzel akarták elterelni a figyelmet az amerikai imperializmusról, amelynek karmait a kínai nép nem egyszer érezte. A hat állam által benyújtott javaslatnak — állapította meg Visinszkij elvtárs — egyetlen célja: puffogó frázisokkal, utalásokkal az ENSz alapokmányára és magasztos elveire, valamint képmutató felhívásokkal az „agresszió" elleni harcra elkenni a javaslat valódi szándékait, melyek az amerikai imperialisták világuralmi tervének megvalósítását célozzák. Visinszkij elvtárs ezután javaslatot nyújtott be, amelyben felhívta a figyelmet a béke és a népek biztonságának komoly veszélyeztetettségére. Ezt a veszélyt az USA és az intervencióban résztvevő más országok fegyveres erőinek folyamatban levő beavatkozása idézi elö. A határozati javaslat a következőket mondja: „A közgyűlés, a koreai kérdés békés rendezésének, valamint a TávolKelet békéjének és biztonságának érdekében javasolja: 1. valamennyi külföldi csayat kivonását Koreából, 2. a koreai kérdés megoldását a koreai népre keli hízni.'' A Szovjetúnió küldöttsége úgy véli — mondta befejezésül Visinszkij elvtárs —, hogy a szovjet határozati javaslat pontjai mutatják meg az egyetlen helyes és észszerű utat, amely valóban a béke megszilárdítását szolgálja és végetvet annak a felháborító intervenciónak, melyet az USA és néhány más állán, fegyveres erői követnek el az Egyesült Nemzetek Szervezete nevének fedezete mögött — hangsúlyozta Visinszkij \