Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-07 / 283. szám, csütörtök

1350 december 7 U J SZö A vágsellyei járás összes EFSz-ében megkezdték a szövetkezeti istállók építését Példás termelési tervszétírást A nyírtai kerület szövetkezeti tag­jainak brtgádmunkája valamint a Párt és a népi közigazgatás szerveinek se­gítsége leiietővé teszi a közös szövet­kezeti istállók javításának mielőbbi befejezését. A szövetkezeti tagok itt elegendő mennyiségű szövetkezeti is­tállóvá átalakításra alkalmas épületet és a javítási munkálatokhoz szükséges építőanyagot találtak. A nvitrai kerü­let összes járásaiban kiadták már a nyilvántartási lapokat. Az anvag helyre «zál!ítást úgy végzik, hogv közben a Javítási munkálatok is simán folyhas­sanak. A nyitrai iárásban az ivánkai, a nagycétényi és veiké ianikovcei EFSz-ekben kezdték meg eddig a ja­vítási munkálatokat. Az ógvallai já­rásban szintén szépen folvnak a javí­tási munkálatok. Ebben a iárásban a perbetei, szentpéteri, marcellházi, he­tényi, imelyi és az izsai EFSz-ekben folynak szépen a javítási munkálatok. A galgóci járásban a dolnézelenicei EFSz vezet. a vágsellyei járásban ped'g a z ösz­szes EFSz-ekben telies ütemben folynak az átalakítási munkálatok. A partizánskej iárásban az adaptációs munkákat eddig az osla-nv-i és az ostraticei EFSz-ekben kezdték meg. A tapolcsányi járásban a iacovcei, a kru­eovcei, nyitraszerdahelvi. urmincei és a nitriaská blatnicai EFSz-ek. a vere­bély járásban meg a verebélyi, dics­kai, zsitvavajkai, vlkasi. trávnicai, nagymányai, jesenskéi, alsógyuri és a zsitvaujfalusi EFSz-ekben folynnak a javítási munkálatok. A komáromi iárásban már minden egyes EFSz-ben megkezdték a x át alakítási munkálatokat. Jól halad az érsekújvári iárás is, ahol eddig a dvorv-i. kamocsai, koltai kürti, tardoskeddi és szimői EFSz-ek kapcsolódtak be az istálló javítási mun­kálatokba. A lévai iárás eredményei szintén kielégítőek. A zselizi járásban azonban eddig még csak három EFSz­ben folynak a javítási munkálatok. Alsószelin is bevezetik a közös állattenyésztést Az alsó szeli' EFSz tagjai teljes mértékben megértették a szövetke­zeti istállók javításáról szóló ltorm­mányrendelet fontosságát. Jól tud­ják azt, hogy a szövetkezeti közös állattenyésztés jelentős mértékben hozzájárul a dolgozók élelmiszerellá­tásának javításához és ezzel a szo­cializmus gyors megvalósításához. Az alsószeli szövetkezeti tagok de­cember 15-ig tíz épületet akarnak át­alakítani szövetkezeti istállóvá, 210 drb szarvasmarha befogadására. A javítási munkálatokat most két épü­leten végzik. Ezen az építészeten egy tíz tagból álló munkacsoport dolgozik. Szűkség esetén természetesen több tagot is bekapcsolnak a javítási munkálatok­ba. Á munkacsoport vezetője Tuska Mihály elvtárs, öntudatos dolgozó, aki jól ért az ács és kőműves mun­kákhoz is. A szövetkezeti tagok mun­káját az építészeti instruktor irányít­ja. Az istállójavítással összefüggő munkákat az alsószeli tagok ponto­san terv szerint végzik. Ez nemcsak a szövetkezet, hanem a szövetkezeti tagok számára is nagy előnyt jelent, mert így többet keresnek. A javításhoz szükséges építőanya­got a szövetkezeti tagok nagyobb­részt saját forrásaikból biztosítot­ták. A szükséges 23 q mesz<=.t pedig a galántai járási Nemzeti Bizottság utalta ki nekik. Itt meg kell említe­nünk a járási nemzeti bizottság me­zőgazdasági osztályán dolgozó Ben­kovics elvtársat és Mandat építésze­ti instruktort, akik az alsószeü szö­vetkezeti tagok mészért beadott kér­vényét két óra alatt elintézték. Man­dat elvtárs a szövetkezet számára ezenkívül két és fél q cementet is kiutalt. Ezael most már a szövetke­zeti tagoknak elegendő építőanyaguk van, mert a kiszemelt épületek csu­pán kisebb javításokat igényelnek. Az alsószeü szövetkezeti tagok új istállót, is építenek. Ezt a munkát már megkezdték. Jelenleg a régi szeszgyár lebontásán dolgoznak, hogy ezáltal az új istálló kiépítéséhez ele­gendő téglát biztosítsanak. Eddig már 10.000 ép téglát nyertek innen. Az új istálló építésén egyelőre tíz tagból álló munkacsoport dolgozik Asztalos György elvtárs vezetése alatt. A szövetkezeti tagok mind az istál­lójavítási, mind pedig az új istálló építése körüli munkákon nagy lelke­sedéssel dolgoznak, mert tudják, hogy a szövetkezeti nagybani állatte­nyésztés jelentős mértékben emeli jö­vedelmüket. A szövetkezeti állattenyésztés különösen a tehenészetben az egyedüli mód arra, hogy az állattenyésztés hasznosságát emeljük. A kassai kerületben is sikeresen folyik a szövetkezeti istállók építése A kassai kerületben az istállójaví­tási munkálatokban a királyhelmeci járás vezet. Ebben a járásban jelen­leg 15 épület átalakítása folyik, ame­lyekben a javítási munkálatok után 412 darab szarvasmarhát és 300 drb juhot tudnak majd elhelyezni. A rent­említett 15 EFSz-ben a javítási mun. kálatoknak már 70%-át elvégezték. Ez a szép eredmény annak kösznö­hetö, hogy a szövetkezeti tagok min­denütt a lehető legnagyobb mérték­ben bekapcsolódtak az anyaghordási és a javítási munkálatokba. Több munkacsoportot alakítottak. így pl. Velký Hores käzségben egy 12 tag­ból álló munkacsoport működik, amely Veres János vezetése alatt tényleg szép eredményeket ért el. Rad községben 22 tagból álló mun­kacsoport dolgozik Pankovics Mihály vezetése alatt. Ebben a két községben — hála a szövetkezeti tagok öntuda­tosságának és áldozatkészségének, az istállójavítási munkálatoknak már a 80%-át elvégezték. A kassai járásban Sena községben november 28-án kezdték meg a javí­tási munkálatokat, összesen öt épü­leten, amelyek 200 darab szárvas­marha befogadására lesznek képesek. Ebben a községben a javítási mun. kálatok aránylag szépen folynak. Itt összesen 30 tagból alakítottak mun­kacsoportokat, köztük öt nö is van. A javítási munkálatokat Vaskó Já­nos, a szövetkezet elnöke, vezeti. A rozsnyói járásban eddig a bal­tiari EFSz-ben 90 szarvasmarha szá­mára, a rozsnyói járásban pedig 85 szarvasmarha számára javítanak meg istállókat. Mind a két EFSz-ben a javítási munkálatokat eddig 45%­ra végezték el. A gölnicbányai EFSz­ben 30 tehén befogadására alkalmas épületet alakítanak át szövetkezeti istállóvá. Ebben az EFSz-ben azon­ban a javítási munkálatok aránylag lassan folynak a szakemberhiány miatt. Bijacovicen a szövetkezeti tagok november 25-én kezdték meg a javí­tási munkálatokat egy épületen, amely 50 tehén befogadására lesz ké­pes. Hranovnicán pedig 35 tehén szá. mára javítanak meg egy istállót. Ezen az építkezésen a munkának a 30%-át már elvégezték. A kézsmárki járásban különösen Kakaslomnicon folynak szépen az is­tállójavítási munkálatok. A poprádi járásban pedig a mlynicei EFSz ve­zet, melynek tagjai 70 darab seités számára biztosítanak ólat. Az EFSz-ek nagyobbrészt minde­nütt saját forrásaikból merítik az építőanyagot és a javítási munkála­tokat saját erejükből végzik. Várha­tó, hogy a kassai kerületben az ósz­szes ez évre tervezett istállójavltási mukálatokat december végéig befe­jezik. (b. 1.) — Az elmúlt napokban vet­• ték át a községek az 1951-ik évre r szóló termelési tervet. Most már az­tán az egyes községek helyi nemze­ti bizottságai kezdik el a jövő évi termelési és beszolgáltatási tervnek a szétírását külön-külön minden egyes földműves számára, j Ismeretes, hogy az elmúlt eszten­dőkben a kővetkező évi termelési és , beszolgáltatási tervet, mind a növé­ijnyi, mind pedig az állati termelésből mindig már az előző évben megálla­pították s aztán azt szét is írták az egyes gazdálkodókra. Ennek az el­járásnak meg volt az az előnye, hogy a termelő már az előző év végén tud. t ta, hogy a következő évben miből mennyit és mikor kell beszolgáltat­nia. A hátránya viszont az volt, hogy az egy községre megállapított hek­táronkénti termelésátlagot — amely a beszolgáltatás szétírásának az alap­ját képezte — nem minden gazdál­kodó érte el egyformán. Volt olyan földműves, akinek jóval több termett a hektáronkénti termésátlagnál, el­lenben volt olyan is, aki a legna­gyobb igyekezet és jóakarat mellett sem tudta elérni azt a termésered­ményt, amelyet a termelési szerződés szerint magára vállalt. Sok csethen, különösen pedig a becsületes, a mun­kájuk után élő kis- és középföldmű­veseknél fordult elő, hogy vállalt kö­telezettségeiknek önhibájukon kívül nem tudtak eleget tenni. Ennek az oka legtöbbször a kedvezőtlen idő­járás volt. Ugyanis annak a néhány­holdas kisparasztnak, akinek a föld­jei mondjuk a határnak a lapos ré­szében vannak, ahol könnyen megáll a víz, már a normális esőzés is rossz termést jelentett. Gyakoribb dolog volt ennek aztán éppen az ellenkező­je, hogy a földek a határ dombos ré­szén vannak és a nálunk amúgyis gyakran éppen tavasszal és nyáron előforduló száraz időjárás esetén, amikor a növényeknek a legnagyobb szüksége volna a nedvességre, van a legkevesebb eső, — no az i'yen szá­raz esztendőben aztán a dombos és kavicsos, égvényes földeken a termés rendszerint sohasem éri el azt a mennyiséget, amilyent a községben a termelési szerződésben hektáronkén. ti átlagtermésnek megállapítottak. Hogy az ilyen dombos és kavicsos földeken még akkor is gyenge ternlés volt, ha általánosságban megfelelő is volt az időjárás, — ez bizony elég gyakori dolog volt, mert ahhoz, hogy az ilyen égvényes földeken jó termés legyen annyi csapadékra van szük­ség, hogy akkor meg a többi földek úsznának és tönkre menne a termés. Az ilyen esetekben aztán már ba­jos dolog az előírt beszolgáltatási ! mennyiség megváltoztatása, annál is inkább, mert az erről szóló kére T "lem sok esetben elvész a hivatalok bürokratikus útvesztőjében. Az a néhányholdas kisparaszt pedig, aki ezek szerint tényleg az akaratán kí­vül nem tudott eleget tenni termelé­si és beszolgáltatási kötelezettségei, nek, csak felesleges huzavonának van kitéve, amíg az ügyet tisztázni és rendezni tudja. Nem igen történhetett meg az ilyen sikertelen termelés a kulákkal, akinek rendszerint a határ minden részében van földje és ha v, egyik dülön nem kedvezett az időjárás, an­nál kedvezőbb volt a másikon. A ku­lák tehét nem igen érezte meg az időjárás viszontagságait és ha a földjeit rendesen művelte, akkor könnyen teljesíteni is tudta beszol­gáltatási kötelezettségét. Ezek szerint tehát az eddigi eljá­rás, hogy a következő évi beszol­gáltatást már az előző év végén szét­írták, amikor még teljesen ismeret­len volt, hogy milyen termés várható, — ez az eljárás több esetben nem hozta meg a kívánt eredményt. Ép­pen ezért ebből kiindulva a mult hé­ten egy kormányhatározat jelent meg, amelynek értelmében a növényi termelésben most csak a termelési feladatokat állapítják meg és a be­szolgáltatást majd csak a jövő -év májusában, — júniusában írják szét, amikor is már látható, hogy milyen lesz a termés. Ebben a hónapban te­hát csak a vetésterületeket állapítják meg, és csak a hús, tej, tojásból, szó­val az állati termékekből írják szét a jövő évi beszolgáltatást. Ez a kormány natáiozat, amely szerint a gabonafélékből és egyéb szántóföldi terményekből a beszol­gáltatást csak akkor állapítják meg, amikor a termés eredményei már láthatók, újabb jelentős lépés ahhoz, hogy a szétírás a lehető leg­igazságosabban történjék, főleg, hogy a dolgozó parasztságot, a kis­és középföldmüveseket semmiféle túlterhelés ne érje. Ha története­sen jövőre is szárazság lenne, ak­kor júniusban már, amikor a be­szolgáltatás szétírása történik, lát­ni lehet majd, hogy. annak a néhány­holdas kisparasztnak, akinek éppen valami dombos és égvényes földjei vannak, milyen beszolgáltatási mennyiséget lehet megállapítani, hogy minden megerőltetés nélkül teljesíthesse. A beszolgáltatás ilyen formában való szétírásánál lesz megvalósítható az az elv, hogy a beszolgáltatás mennyiségét a szét­írást végző szervek tényleg megbe­széljék a termelő földművessel. A most szétírásra kerülő terme­lési terv igazságos végrehajtásától függ a jövé évi beszolgáltatás si­kere. A szétírást végző Bizottságok­nak figyelembe kell venniök min­den egyes földműves termelési le­hetőségeit. Ennek a feladatnak végrehajtásához pedig elengedhe­tetlenül szükséges, hogy a szétírást végző szervek a lehető legjobban tájékozva legyenek a földművesek termelési lehetőségeiről és hogy a termelési tervet a legaprólékosab­ban beszéljék meg a földmüvesek­kel és a termelési terv ennek a meg­beszélésnek az eredményeképpen jöjjön létre. Semmiesetre sem sza­bad tehát megtörténnie annak, hogy csak egy földművesre oly növények termesztését írják ki, amelyek ter­mesztésére annak megfelelő földje és más egyéb lehetősége nincs. A jövő évben például emelni kell az egyes ipari növények, valamint a zöldségfélék vetésterületét. A szétírást végző szerveknek ezt nem szabad gépiesen végrehaj taniok, úgy hogy minden egyes földműves­re egyformán szétosszák ezek ter­melését. Feltétlenül szem előtt kell tartani azt, hogy az ilyen növé­nyek, mint például a len, dohány, kender, paprika és más egyéb zöld­ségfélék termelését olyan földműve­sekre vessék ki, akik azzal már a múltban is foglalkoztak és a ter­melésükhöz szükséges berendezé­sekkel rendelkeznek. Meg kell ab­ban egyezni, hogy melyik földmű­ves melyik darab földjén termelje a fentemlített növények valamelyi­két. A többi mezőgazdasági növények tervét úgy kell helyesen szétírni, hogy minden egyes földműves meg legyen győződve arról, hogy a szét­írás igazságos. Fontos az, hogy a szétírást végző bizottság figyelem­be vegye a földművesnek termelési lehetőségeit, ezenkívül pedig állan­dóan szem előtt kell tartania\ az osztályszempontokat is, ami annyit jelent, hogy a nagyobb gazdaságok­nak jobb lehetőségeik vannak a ma­gasabb termés elérésére, mint a kis- és közjépgazdaságokbnak. A mostani termelési tervnek és az állati termékek beszolgáltatásá­nak szétírására a szétírást végző bizottságoknak és az összes ebben érdekelt szerveknek a legnagyobb gondot kell fordítaniok. Ennek vég­rehajtása nem kis feladat. Az igaz­ságos és helyes szétírás nemcsak osztályszempontból fontos, hanem lényegében ettől függ a jövő gaz­dasági év tervének hiánytalan tel­jesítése is. A felbári szövetkezeti tagok kötelezettséget vállaltak, hogy, deceviber 15 Jg befejezik a szövetkezeti istállók javítási munkálatait. A póruljárt kulák (P.) Csiszár László runvai lakos meglehetősen nagy gazda és ráadásul még ősi' nemzeti családból is szárma­zik. Ez az ősnemes zsírosDaraszt ez év október 8-án, amikor egész dolgozó népünk a hadsereg napját ünnepelte, akkor nekifogott egy maidnem új, húsz szarvasmarha befogadására ké­pes istálló lebontásához. A kulák már évek óta nem használta ezt az épü­letet istállónak, mert az a jelenlegi la­kásától kissé messze esett. Mostanában, hogy Runván is meg­indult a szövetkezeti mozgalom és a kulák féli, hogyha a szövetkezet meg­alakul. akkor a használatlan istállóját kiigénylik, — az a mentőgondolala támadt, hogy szétszedi az istállót El­járását azzal indokolta, hogy építő­anyagra van szüksége. Az istállóról a kulák leszedte až egész tetőzetet, úgy­hogy csak a puszta falak maradtak meg. Persze az egész dolog a falu dolgozó parasztsága között a legnagyobb fel­háborodást kel ette. mert mindenki át­látott a szitán, hogv miért rombolta le a kulák az istállót. Tudomására ju­tott a kulák rombolása a iárási párt­vezetőségnek is, amelv a helvszini ki­vizsgálás után a kulák legnagyobb dühére elrendelte az épület azonnali újjáépítését. Természetesen a kulák terhére és költségére. Mit tehetett a kulák, mint hogy az istállót újra építette és közben rá jó­llétéit arra, hogv a falusi basáskodók­nak befellegzett már. Rájöhetett még arra is, hogy nálunk csak éoíleni le­het és rombolni nem. mert. aki rombol, az legalább is úgv jár, mir* Csiszár László runyai kulák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom