Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-29 / 300. szám, péntek

1950 dec ember 27 ILET Hasmáľuk ki a féli időszakot az állami gépállomások üzemi pártszervezetei politikai tömegmunkájának javítására Pártunk vezető ténvezői már nem egyszer hangsúlyozták, hogv az álla­mi gépállomások a mozgató erői a szocializmus építésének falvainkon és a kis- és középparasztok öntudatosító fegyverei a szocializmus szellemében. E feladat teljesítésében az állami gép­állomásokon még jelentős hiányok mu­tatkoznak. E hiánv kiküszöbölése, az állami gépállomások munkájának meg­javítása azt jelenti, hogv ki kell fej­lesz íeni sokkal inkább, mint eddig a traktorosok tömeges politikai nevelé­sét. Az állami gépállomások központi és döntő tényezője a traktoros. Ö az, akinek a gépállomást a parasztok szo­cialista szellemben való öntudatosítá­sának hatalmas fegyverévé kell tennie. Milyennek kell tehát lennie az állami gépálloťnás politikai munkáia tartal­mának? Meg kell mutatnia a traktoro­soknak és a gépállomás többi dolgo­zóinak is, mily fonlos munkát végez­nek, naponta meg kell magvarázni a munkájuk jelentőségét és értelmét és rá kell mutatnia annak távlataira. A szövetkezeti földek terméshozamának emelésére kell törekedni, a gépállomás gépfelszerelésének iobb és észszerű felhasználására, a munka minőségé­nek emelésére és ideiében valló telje­sítésére, továbbá meg kell győzni a parasztokat a szövetkezeti termelés előnyeiről — és csak a traktoros lesz az, aki majd tudja, hogv mindezt miért kell tenni. Az állami gépállomások vezető ere­je a Párt üzem szervezete. Politikai­lag jól működő pártszervezet nélkül nem teljesítheti feladatát egyetlenegy gépállomás sem. pedig ez a feladat óriási. A gépállomás falvainkban a szocializmus apostola. A pártszervezet munkájának az alapja elsősorban az emberekkel való fogl?lkozás. azok po­litikai nevelése és a terv teliesítéséért folyó tevékenv harc. A pártszervezet­nek állandó hatás 1 kell evakorolnía a gépállomás minden egves munkására, szüntelenül nevelnie kell őket és ener­giájukat új sikerek elérésére beállíta­ni. Azok mögött a nagv feladatok mö­gött, amiket az állami gépállomások­nak tel jesíteniök kell. az élő embert kell látnunk minden ió és rossz tulaj­donságaival. A gépállomások munká­sai nagyrészt fiatal emberek, kis- és középparasztok fiai és leánvai Gondos neveléssel segítségükre kell lenni, hogy a munkához öntudatos és.benső­séges viszonyuk alakul ion ki. Jó tu­lajdonságaikat erősíteni kell a nevelés folyamán és rossz tulajdonságaikat le­törni. Ez az üzemi pártszervezet fel­adata. Üzemi pártszervezeteink az állami gépállomásokon még nem teljesítik teljesen ezt a feladatot. Ez főleg a ke­rületi és iárási pártbizottságok elég­telen gondoskodása miatt van, ame­lyek még nem fordítottak kellő figyel­met az áll?mi gépállomások pártszer­vezeteinek életére Nem elég az, hogy ;dőről időre meghívják a iárási bizott­ság elnökségi ülésére az igazgatók poétikai helyettesét. Egvéni oktatás­sal kell vezetni a gépállomások üzemi pártszervezetének bizottságait és így segítségükre kell lenni a gépállomás munkásainak öntudatosításában és nevelésében. Tehát gépállomásaink üzemi szervezeteinek politikai segít­ségre van szükségük, hogv ők is jó politikai munkát végezhessenek mun­kásaik között. UJ sz$ —— — r Csehszlovák, lengyel és magyar sztahanovisták tapasztalatcseréje Milyen legyen az üzemi szervezet politikai munkáia A pártszervezetek bizottságai sok­szor csak technikai, termelési szem­pontból foglalkoznak a feladatokkal és ebből a szempontból nézve állítják oda a feladatokat a gépállomások munkásai elé is. Igv megtörténik, hogy a pártbizottságok a gépállomás veze­tését helyettesítik és ígv nincs, aki a politikai munkára gondoljon A párt­bizottságoknak meg kell tárgyalniok a gépállomás termelési problémáit fő­leg abból a szempontból, hogyan von­ják be e problémák megoldásába a párttagságot és a gépállomás összes dolgozóit, hogyan fejlesszék a dolgo­zók kezdeménvezését a terv teljesíté­sében. Röviden meg kell beszélniök és meg kell vilatniok azt, hogvan indít­sák meg a politikai tömegmunkát Szervezetileg hogyan biztosítjuk a politikai tömegmunkát? Néhol az elv­társak azt mondják, hogv kevés kom­munista van gépállomásukon. A kis taglétszám nem lehet azonban itt aka­dály. Az elvtársakat helvesen kell széthelyezni. Az állami gépállomás alapvető munkasejtjei a brigádok. A párttagokat úgy kell széthelyezni, hogy minden egyes brigádban legyen egv-egy párttag. Minden egyes brigádnak legyen ezenkívül egy agitátora, aki a többi kommunistákkal egvütt politikailag vezeti a brigádot. A kommunista a pártvonal következetes keresztülvite­lére törekszik a brigádban, segít a brigádvezetőnek megszilárdítani a munkafegyelmet, vitákat, beszélgeté­seket szervez, előadásokat is, stb. A legpéldásabb munkás és egész mun­kája arra irányul, hogv a tervet a le­hető legjobban teljesítse és túllépje. Az állami gépállomások politikai tö­megmunkájában a mult évben bizony igen sok volt a hiányosság. Ez a terv nem k'elégítő teljesítésében mutatko­zott főleg az őszi munkálatok végzé­sénél. A téli időszakot mindenekelőtt arra kell felhasználni, hogv értékeljük az elmúlt évben végzett munkát és elké­szüljünk az elkövetkezendő év fel­adataira, tehát az állami gépállomások politikai tömegmunká iának általános megjavítására. Építsük ki a gépállomások klubjait Hogy a traktorosoknak legyen hol megtartaniok gyűléseiket és össze­jöveteleiket, hogy legyen hová men­niök beszélgetni, olvasgatni, a munka megszervezéséről vitázni, minden gép­állomáson egy helyiséget kell erre a célra berendezni Gondoskodni kell, hogy ide rendszeresen járjanak az újságok, a folyóiratok és megfelelő könyveket is keíl vásárolni. A helyi­séget feldíszítjük és otthonossá tesz­szük, hogy a traktorosok szívesen járjanak el oda és jói érezzék ott ma­gukat. A klubhelyiségben összponto­sul a gépállomás egész kulturális, fel­világosító és politikai nevelő munkája és élete. Főleg télen lehetetlen vitá­kat folytatni odakünn a szabadban, vagy pedig a garázsokban. A vitát a klubhelyiségben egyszer az egyik, más­kor pedig a másik brigád szervezi meg és meghívja rá tagjait és a többi brigádok dolgozó munkásait is. It't aztán komoly tapasztalatcsere is in­dulhat és egyik brigád a másikat el­láthatja jó tanácsokkal. Tehát a téli időszakban a legfőbb hangsúly a jövő esztendő feladatainak előkészítésén fekszik. Ez a politikai munka főfeladata a gépállomás dol­gozói között. A jövő év feladatai sok­kal nagyobbak lesznek, mint az előző­kéi. De az üzemi pártszervezet jól végzett politikai munkája és az általa a gépállomás dolgozói között megszer­vezett . politikai tömegmunka segítsé­günkre lesz, hogy a dolgozók kezde­ményezését a legszélesebb méretben kifejlesszük és a jó előkészületek után a feladatokat teljesítsük. Brencsics István. Készüljünk fel alaposan a következő hónapok feladataira A Mífcyar Szakszervezetek közpon­ti lapjaf a Népszava december 24-i számaban ezeket olvastuk: — Az ott, az a zöldtetejü kastély, az angol királyé volt. Mellette az a tornyos, a Benesé. Ezt a milliókat érö görögkeleti kápolnát az itt üdü­lő orosz hercegek emeltették annak­idején. Itt pedig — mondták cseh­szlovák barátaink, amint a régi für­dő épülete mellett mentünk el — Fe­renc József császárnak volt fenn­tartva egy ezüstkádas külön fürdő­szoba. Gyertek, nézzük meg. Mosta­nában sztahanovisták fürdenek ben­ne — nevettek, amint beléptünk az olasz freskókkal díszített fürdőszo­bába. Igy kalauzoltak bennünket kedves csehszlovák elvtársaink végig Marianske Lázne kifogyhatatlan látnivalóin. Ezidén ugyancsak megváltozott a császárok, j hercegek és nagypénzü tőkések va­lamikor „Marienbad" néven világhí­rű fürdőhelyének arculata. Ahogy a csehszlovák dolgozók a Csehszlovák Kommunista Párt vezetésével 1948 február óta fokról fokra szorítottál: ki a burzsoáziát hadállásaiból, úgy kerültek le itt is az „Impéria" és ,,Royal'' táblák a hajdan úri dáridók­tól hangos luxushotelekről. Lenin, Marx Károly, Kossuth Lajos dicső nevei kerültek a helyükbe. Kis vörös táblákat szegeztek a csillogó üveg­kapuk mellé, rajtuk három betű: ROH (Forradalmi Szakszervezeti Szövetség). A csehszlovák dolgozók a bányák, üzemek, földbirtokok után jogos tulajdonukba vették szép ha­zájuk legszebb üdülőhelyét is. És nem is tartották meg csak maguk­nak. A munkásosztály pompás nem­zetközi üdülési központját alakították ki itt. A kis vasútállomáson méltán köszönti az érkező dolgozókat a Kommunista Kiáltvány híres jelsza­va; „Világ proletárjai egyesüljetek!' A magyar dolgozókat — már az előbbi üdülőcsoportok tagjait is — nagyon foglalkoztatta a gondolat, hogyan lehetne létrehozni tapasztat latcserét a soknyelvű dolgozók kö­zött. Végül is sikerült. A höis Leningrád nevét viselő haj­dani grófi kastély báltermében gyűl­tünk össze. Felejthetetlenül kedve3 percek voltak, amíg egy kicsit ösz­szemelegedtünk. A tolmácsok persze, nem győztek mirfdenkit bemutatni egymásnak. De hiszen ment az job­ban, mintha valaki rendezte volna. Egy-két mozdulat — ami a szakmát fejezi ki — és a lengyel, cseh, szlo­vák bányászok, vasutasok, textü­munkásnök meg meg is találták egymást. A csehszlovák elvtársak előzéke­nyen nekünk engedték át a kezdemé­nyezést. És mi ki is használtuk az alkalmat. Egyre-másra tettük fel a kérdéseket. Hogy áll a sztahanovis­ta mozgalom, az újítómozgalom az elvtársaknál ? Volt-e Csehszlovákiá­ban is normarendezés és hogy dol­goznak az új normákkal? Milyen módszerekkel dolgoznak a híres len­gyel szénbányászok? A sok kérdést halkan lefordították az összes nyel­vekre. Egy percre csend lett. A len­gyel és a cseh bányász elvtársak összehajoltak. összeegyeztették, hogy jól értették-e a kérdéseket. Aztán egy hatalmastermetü elvtárs felállta. Széles mellkasát arany, ezüst kitüntetések egész sora díszítette. Grancsevszki elvtárs volt, vájár a gliviczei szénbányából. — A mi drága hazánk, Lengyelor­szág kimondhatatlanul sokat szenve­dett a két vüágháborúban — törte meg a csendet Grancsevszki elvtárs. — De ma szebb és erösebb a mi orv szágunk, mint amilyen valaha volt. És mi, szénbányászok nagyon büsz­kék vagyunk, mert tudjuk, hogy fon­tos részünk van ebben az eredmény­ben. És elmondta Grancsevszki elvtárs, milyen nagy segítséget kaptak a Szovjetunió híres sztahanovista szén­bányászaitól. Filimonov elvtárs, a magyar bányászok barátja, Lengyel­országban is járt s a fejlett, gépesí­tett bányákban átadta a munkamód­szerét. — A lengyel bányászok — mondta Grancsevszki elvtárs — élen­járnak az újítómozgalomban is. Én magam öt újítással járultam hozzá közös nagy ügyünkhöz, a béke meg­védéséhez. Grancsevszki elvtárs felszólalása, mintha gátat szakított volna. Min­denki szóim akart, elmondani a testvér dolgozóknak eredményeit, át­adni tapasztalatait. Üjabb aranyki­tüntetéses bányász, Jozef Musel, a csehszlovákiai vihoti Zsabzek-bánya vájárja vette át a szót. — A magyar elvtársak a munka­körülményeink és az új normák iránt érdeklődnek — mondotta, — Hát el­mondom, milyen helyen dolgozom és hogyan értem el csapatommal a januári normarendezés óta ismét a 300 százalékot. Három rfh^er magas szénben haladunk csapatommal, több mint egy éve. Fejtésünk szélessége 3.5 méter. A régi normánk műszakon­ként 12 tonna volt. Folyamatosan 300 százalékot értünk el, csapatom minden tagja „úderník" (élmunkás). A norma­rendezéskor előirányzatunkat 18 ton­nára emelték fel. Természetesen eleinte visszaesett a teljesítményünk. Körülbelül öt hónappal ezelőtt javasol­tam, hogy szervezzük át a munkát az egész mezőben. Javaslatomat el­fogadták. Külön fejtő- és lapátoló részlegeket alakítottunk, és ilyenfor­mán összedolgozunk több munkahely­lyel. Azóta elértük, sőt a közelmúlt­ban túlszárnyaltuk a régi eredményt. 310 százalékot értünk el az új normá­val. Az érdeklődés egyre fokozódott. Musel elvtárs szavait hangosan meg­tapsoltuk. Ugyancsak megtapsolták Ribánszki Sándor királdi sztahanovista vájárunkat is, amikoi elmondta, mi­lyen észszerűsítések segítségével ért el féléven keresztül 218 százalékos átlagot Ribánszki elvtárs kérdéssel fejezte be mondanivalóját. — Szeret­ném — mondta —, ha az elvtársak arról is beszélnének, hogyan fejlesztik, szélesítik ki a sztahanovista mozgal­mat, mert ez a legdöntőbb teendő, ami most mielőttünk áll. Amikor lefordították Ribánszki elv­társ kérését, meglepetésre a textil­munkásnők közül nyúlt a magasba egy kéz. Középtermetű, 40 év körüli elvtársnö .állt fel Csendes, nyugodt hangon kezdett beszélni. — A magyar elvtársak kérdésére hadd válaszoljak azzal — mondotta —, amit a Szovjetúnióban láttam, tapasz­taltam, tanultam. Igaz, bányász elv­társ volt, aki a kérdést feltette, én pedig a scserbakovi textilgyárról fo­gok beszélni. De azt hiszem, vala­mennyiünk számára' tanulságos lesz. Ebben a gyárban külön bizottság vizs­gál felül minden olyan eseitet, amikor valamelyik dolgozó nem teljesíti elő­irányzatát. Ha technikai okok miatt történt, felelősségre vonják a mestert, az üzemvezetőt, aki elmulasztotta megteremteni a norma teljesítésének műszaki feltételeit. Ha ezen a téren minden rendben van, utánanéznek az illető munkás egyéni körülményeinek. Megvizsgálják, nem beteg-e? Ha Január és február téli hónapokat fel kell használni arra, hogy az állami gépállomások dolgozóival megismer­tessük a szovjet gép- és traktorállo­mások tapasztalatait és munkaszerve­zését. Erről az előadásokat azok az elvtársak tarthatják meg, akik a Szov­i jetúnióban már voltak. Olvasóköröket " is lehet szervezni (az ifjúság itt ko­moly munkateret kap), ahol a szovjet traktorosok munkájáról olvasunk és azt megvitatjuk. Pasa Angelína, a Szovjetúnió kiváló traktorosnőjének tapasztalatairól olvashatunk a „Széles mezők emberei" című könyvéből és ez is igen nagy segítségünkre lehet munkánkban. Ezt a könyvet minden traktorosnak el kéne olvasnia és az ! olvasókörökben megvitatnia. Továbbá előadásokat kell szervezni a szocia­lista munkaverseny jelentőségéről, amit egybekapcsolunk a szocializmus építésével nálunk és a békeharccal. Megmagyarázzuk a.z EFSz-ekkel kö­tött naturális szerződések elônýeit és a többit. Februárban megindítjuk az állami gépállomások 1951-re szóló tervével való megismerkedés kampányát. ,,A gépállomás minden dolgozójának is­mernie kell állomása tervét és felada­tait"! ez a jelszó és a febfluári párt­munka tartalmát is ez adja meg. Min­den egyes traktoristának tudnia kell, milyen feladatok várnak a jövő esz­tendőben a gépállomásra, milyen nagy ezeknek a jelentősége a szövetkezetek fejlesztése szempontjából és a trakto­. rosra n^zve is. Tudnia kell njit kíván­j nak tőle a következő évben es azt is, hogy munkájáért mit kap. A trakto­rosokkal meg kell vitatni feladataikat és ki kell fejleszteni kezdeményezésü­ket. A dolgozók kezdeményezése, anyagi érdekeltségük a terv teljesítésé­ben segítségünkre van az összes aka­dályok leküzdésében és bármilyen ne­hézségek legyőzésében. A traktoro­sokkal többször kell a dolgokat meg­beszélni 'és meg kel! győzni őket ar­ról, hogy az üzemi pártszervezetnek ebben az irányban szüksége van a já­rási pártbizottság támogatására. A járási pártbizottság a marxi-lenini ta­nulmányi és tanácsadó helyek segít­ségével biztosítja a gépállomásokon tartandó előadások magas színvonalát és az előadók komoly felkészülését. megállapítják, hogy ezen a téren sincs hiba, a népnevelők elbeszélgetnek a lemaradó munkással Rámutatnak a nagy kárra, amelyet leimaradása dol­gozótársainak, az egész üzemnek, a szovjet hazának jelent. Az élenjárók valamelyike felelősen vállalja a lemaradó segítését. Látják, elvtársak — emelte fel a hang­ját — a műszaki gondoskodás mellett éppein ez a szellem az elvtársi segí­tés szelleme az egyetlen és biztos út­ja a normák általános túlteljesítésé­nek, a Sztahánov-mozgaiom kiszélesí­tésének. Tudják, mennyi a sztahano­vista a scserbakovi textilgyárban? — tette hozzá végül. — A dolgozók 67 százaléka. » Az elvtársnő lelkes szavai az egy­begyűlt lengyel, cseh, szlovák és ma­gjiar elvtársak ütemes éltetésébe tor­kollottak. Az első szót, az „éljent" négy nyelven kiáltották, de a másodi­kat, Sztálin nevét közös nyelven, va­lamennyien. A nemzetközi tapasztalatátadás egy­re érdekesebb, egyre tanulságosabb lett. Joéef Jánuska elvtárstól, a prágai villamosművek kiváló újítójától ís ta­nultunk. Elmondta, hogy az ő üze­mükben a műszaki vezetők minden je­lentősebb műszaki kérdés megvitatá­sába bevonják az élenjáró újítókat. — A legutóbb egy ilyen értekezleten merült fel nálunk egy igen érdekes kérdés — mondotta. — Nálunk az­előtt a transzformátorállomások el­fogadott karbantartási ideje 24 óra volt. Az említett értekezleten javasol­tam egy újítást, amellyel pontosan a negyedére, 6 órára csökkentettem a karbantartási időt. Emellett hat mun­kaerő felszabadult ennél a műveletnél. Igen nagy küzdelmet kellett vívnom — mosolyodott el visszaemlékezve Já­nuska elvtárs —, amíg az újítást mindenütt bevezették. Es ma? Or­szágszerte csak ilyen módon végez­zük ezt a murikát. Ma már mindenki nevet a 24 órás normán. Egyébként — folytatta —, ha ez is érdekli az elvtársakat, 140.000 koronát (kb. 35.000 forint) kaptam ezért az újítá­somért. *Az őszi nap már régen lebukott a frissillatú fenyvesek mögé^ s a két órára tervezett beszélgetés mintha csak most kezdődött volna. Életreszóló élmény volt ez valamennyiünknek. Szerettük volna tovább hallani a varsói Konrád Volinski elvtársat, aki a „béke váro­sának", Varsónak bámulatos iramú újjáépítéséről beszélt. Boldogan hall­gattuk Stefan Fillner elvtársat, a zsi­linai vegyigyár magyarszármazású élmunkását. Tört magyarsággal mond­ta, aztán maga fordította cseh és szlovák nyelvre: — Ki sem lehet mon­, dani, milyen boldogság ez, elvtársak! I Ha mindennap százszor köszönnénk a 1 Szovjetúniónak és Pártunknak, az is kevés-volna. En, aki a múltban is itt éltem, tudón mi az, hogy ma lengyel, szlovák, cseh és magyar dolgozók ilyen ejvtársi beszélgetést folytatha­tunk valamennyiünk javára. És hogy valamiképpen kifejezze, amire szerény magyar tudásából már nem tellett, átölelte, megcsókolta Mucsányi Lacit, az Ikarusz 19 éves sztahanovistáját. Észre se vettük, este lett. Végül is a pincér-elvtársak vetettek véget — kellő udvariassággal — a feledhetet­len beszélgetésnek. Hiába, az esti vigalomra kellett előkészülniük. Este azután, ahogy a forgó, kavargó, bol­dok ifjúság soraiban felfedeztük dél­utáni lengyel, cseh, szlovák elvtár­sainkat, s ők minket, mint régi isrne^ rősök boldogan integettünk eigymás felé. Mi „Cesť práci"-val, a cseh elv­társak „Szabod sag"-gal, a lengyelek „Niech zyje Rakosľ'-vall iparkodtak kifejezni örömüket, megbecsülésüket dolgozó népünk iránt és valameny­nyien határtalan bizalmunkat a szo­cializmus, a Szovjetúnió vezette béke­tábor győzelmében. Rajki András, i 11 i i 11 i i 11 i t i A CSEMADOK bratislavai helyi­csoportja december 31-én. este 19 órai kezdettel színes műsorral és táncmulatsággal egybekötött vi­dám Szilveszter-estét rendez tagjai részére a Vazov-utca 2. sz. aiaiti helyiségeiben. Kér fűk a kultúrtársa­kat, jelenjenek meg minél na­gyobb számban és hozzák el csa­ládjukat és ismerőseiket Is. A ven­dégeket szívesen vária a rendezőség. Biztosítsa már jóelőre az Uj Szó újévi számát, amely lé oldalon jelenik meg Gazdag és érdekes tartalommal, egészheti rádióműsorral, 3 koronás árban

Next

/
Oldalképek
Tartalom