Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-22 / 296. szám, péntek

A műdéről és a népdalról JILEMNICKÝ; GARAMMENTI KRÓNIKA Nem egyszer előfordul még ma is, hogy kultúrműsorokban „Én vagyok a falurossza" vagy „Hej, minek is ál az ember" és hasonló dalokat adnak elé szólóénekeseink vagy énekkaraink. Persze, ez helytelen dolog. Helytelen, mert ezek a műdalok egy örökre letűnt világ termékei, melyek magukban hordják annak a korszaknak szellemét, világnézetét, amely kitermelte őket. Ezek a „cigányos magyarnóták" főleg a XIX. században jöttek létre és a feudális világ dorbézolását szolgáltéit. Ezekhez a dalokhoz a dolgozó népnek semmi köze sincs. Ma dolgozóink egy új, boldog világot építenek, ahol érdemes élni, ahol a józan gondolkodású emberek milliói megtalálják életük célját, vágyaik beteljesülését. Tetszhet hát egy ilyen ha miscseng ésü dal, — amelyben a külső máz mögött semmi átélés, tartalom nirca — a dolgozóknak? Egészen biztos, hogy nem! Bartók Béla, a népi zene világhírű szakértője ezeket a dalokat „népies müzenének" nevezte és szerzőikről azt mondta, hogy „bizonyos zenei műveltséget sajátítanak el és a parasztzenének némely sajátságait keverik a magasabb müzenéböl kölcsönvett sablonokkal". De nem beszélhetünk általában müdalról, mert műdal is van művészi értékű. Gondoljunk csak Bartók szebbnél szebb dalaira, Kodály művészi alkotására vagy Schubert értékes müveire. Tehát nem lehet a müdalokat egy kalap alá vonni. Mi azokat a müdalokat akarjuk kiselejtezni, amelyek •értéktelenek, hazugok, ártalSZEPHESZTOi ÜZEMETEK Felkérjük olvasóinkat, Írják meg véleményüket a kibővített Ifjúsági Szemléről. Mik a hiányosságok, miről szeretnének olvasni lapunkban. Ifjú költői ník tői, Íróinktól várjuk az „alkotásokat", levelezőinktől a beszámolókat. Szabó József, Králik: Keresztrejtvényed jó. Küldjél máskor is. Levélben válaszolunk. Nagypál Béla, Košice: Cikkedet megkaptuk. Kár, hogy elkésett írjál gyakrabban. Kíváncsiak lennénk üzemetek ifjúsági munkájára. H. E. Rozsnyó: Mai számunkban már találsz keresztrejtvényt. Versfordításaidat várjuk. Tóth K. Lajos: Dalokat találsz az Alkotó Ifjúságban. Alkalomadtán mi is közlünk. Gratulálunk énekkarotok sikeréhez. Horváth Jenő: Igazad van, mikor a politikai karikatúrát hiányolod lapunkban. Máskor ls írjál. Ml nem magunknak, hanem nektek csináljuk a lapot. Szükségünk van kritikátokra. inasan, giucscErcn.. A „LA^^CA a cselédjé"-t, a „Majd csak megpihenünk künn a temetöben"-t, az „Itthagyom a falutokat" és hasonlókat. Nekünk vannak sokkal szebb dalaink, melyek mélyen a népben gyökereznek, amelyek a nép érzésvilágát, életét, a munka és a természet szépségeit, tiszta szerelmét tükrözik vissza: a népdalok. Ezeknek nincs egy „szerzője", mert az egész nép alkotta őket. Valahol egy este, egy legény eldalolta először, hogy „Lement a nap a maga járásán" és mire a Tisza mentén végig elterjedt, kicsiszolódott a szöveg és a melódia. Hosszú évszázadokon, lehet, hogy évezredeken át terjedt így szájról szájra a dal és mindig újak születtek! Ha fokozódott az elnyomás, a szabadságról daloltak, forradalmak idején a győzelemről, nyáron az aratásról, ősszel • szerelemről. A népzene együtt fejlődött a történelemmel. Az életkörülmények, a környezet, a társadalmi viszonyok döntő hatással vannak e fejlődésre. Nemrég még az elnyomásról, a kizsákmányolásról szólt a dal, de ma már új dalok születnek, felszabadult, boldog életünkről, harcunkról, építőmunkánkról, Sztálinról, Gottwaldról. A Szovjetúnióban már ezerszámra dalolták szerte ez új dalokat és már nálunk ls kibuggyan az új dal, az új emberek száján. Zeneszerzőink új müdalokat komponálnak a népi zene kimeríthetetlen forrásaira támaszkodva A békéről, osztályharcos, új életünkről dalolnak és a jövőről, amit munkánk- ; kai mi építünk fel. Ne hamiscsengésü, édeskés frázisokat daloljunk, hanem mozgalmi- és népdalokat. Dolgozóink is ezt várják kultúrcsoportj aink tói. P. Szűcs Béla. HVIEZDOSLAV: Tarts a néppel tettrekészen, mint a szükség megkívánja; boldog jövőd akkor lészeU, midőn népednek hazája. Minden harca, minden dolga vágyaiddal forrjon össze: ne maradjon tovább szoiga, önnön sorsa Üldözötté, Most, hogy lapunk nagyobb terjedelemben jelenik meg, teljesíthetjük olvasóink kívánságát és rendszeresen fogunk közölni könyvismertetést. Először a Jilemnický jelvényszerzőversenyben megjelent könyveket ismertetjük, azután foglalkozni fogunk minden olyan könyvvel, amit szocializmust építő ifjúságunknak ajánlani tudunk. Ma Jilemnický: Garammenti krónika c. könyvét Ismertetjük. Jilemnlckynek ez az utolsó könyve. Ebben a művében az Író a szlovák nép hősi felkelését Írja le. Annak a népnek elszánt szabadságharcát, amelyik a történelem folyamán még olyan keveset volt szabad. De a hős szovjet nép szabadságharca példát mutatott. Megmutatta, hogy a legkegyetlenebb, legvadabb ellenségtől ls meg lehet szabadulni, ha fegyvert fog a nép. A hegyek között nőtt a gyűlölet és gyülekezni kezdtek azok, akik le akartak számolni a fasisztákkal, népükön elkövetett minden gazságért De a szovjet nép nemcsak példát mutatott, hanem elküldte hős fiait, hogy segítsenek a szlovák népnek kivívni a szabadságot. Ezzel kezdődik a történet, amit egy erdész beszél el. Szovjet ejtőernyősök ereszkednek le egy garammenti kis falu határába. A faluból élelSzólít a nép, munkára hát, hajnalodik, gyürkőzz neki! Ha tavasz vagy, oldd fel havát s nyara fényét reád veti. Ifjú elméd tüze lángol, mutass Irányt s veszesd tova — szólj forrón a szabadságról, légy népednek apostola! Lázár György fordítása mezik őket. Előbb csak suttognak róluk, aztán már nyiltan beszélik, hogy a hegyekben partizánok vannak. Megjelennek a mozgalom hü harcosai, Bezák elvtárs, Lisčák meg a többiek és mögöttük az egész falu. Napról napra többen gyűlnek a hegyek közé és egy napon megfújják Banská Bystricán a harci riadót. A garammenti kis faluban ia megalakul a Nemzeti Bizottság és a polgárőrség, öregek, fiatalok, mind fegyvert fognak. A Szovjet Hadsereg már elérte a Kárpátokat. A fasiszták özönlenek vissza és tehetetlen dühükben a szabadságért felkelt szlovák népre támadnak. A felkelést leverik, de a hegyekben még több a partizán. Elrejtik a fegyvereket, mert tudják, szükség lesz rá, mert a szabadság nem veszett el, mert a Szovjet Hadsereget semmi nem képea megállítani. Aztán a fasiszták kivonulnak a faluból. A partizánok a falu körül eltorlaszolják az utat, mert tudják, mit Jelent a fasiszta banda viaszavonulása... és megindul az utolsó nagy csata. Véres, kemény a harc. Kevesen vannak, akik a falut védik a fasiszta áradat ellen, de tudják, hogy miért harcolnák. Aztán feltűnnek az első szovjet katonák, akik a szabadságot hozzák. Jilemnický egyszerű szavekkal, reális képekben kelti életre a garammenti kis falu hőSít harcát. Szereplői mind élő emberek, akik tudják, hogy a szabadságért keményen kell harcolni és világosan látják, hogy a Szovjetúnió mennyit áldozott a mi szabadságunkért. Azt a hatalmas harcot is, ami ma a békéért folyik, a Szovjetúnió vezeti. ő adta vissza szabadságunkat és ő vigyáz ma békés építő munkánkra is. Ifjúságunknak nagyon sokat kell tanulnia e könyvből. Megtanulni azt, hogy a szabadságnak nagyon drága ára van, megtanulni szeretni a népet, úgy, mint a garammenti kis falu egyszerű emberei és megtanulni építeni egy olyan jövőt, amelyben senki sem törhet a népek szabadságára. P. Sz. B. fIjarti a Hi ppii (Készletek) Tarts a néppel, ifjúságom, kövesd, hiszen saját néped! Legszebb út ez a világon s áldást hoz rajtf verítéked. magányosan birkóznia no kelljen bús gyötrelmébe', rögről-rögre igaz fia legyen mindig segítsége . • •