Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-21 / 295. szám, csütörtök

U J SZO 1950 december 2 í gazdasági renddel együtt áll és bukik. A nyelv és a felépítmény, a nyelv és az osztályhoz kötöttség fogalma elkülönítendő egymástól. A nyelv, mivel valamennyi osztály által használt eszköz, szoros kapcsolatban áll a termelőmunkával, a gazdasági renddel és a kultúra minden ágával. Felhasználható úgy, mint bármely munkaszerszám, tekintet nélkül arra, hogy a használó milyen osztályhoz tartozik. Maga a nyelv azonban mégis különbözik a munkaeszközöktől, még pedig abban, hogy a munkaeszközök a termelőmunka céljára használhatók, a nyelv azonban nem használható ilyesmidre. Sztálin az állandó mozzanatot a nyelv életében éppúgy megjelöli, mint ahogy utal a nyelvtörténetben mutatkozó változandóságra, szakadatlan fejlődésre. Az állandó tényező az egyes nyelv alapvető szókincse és nyelvtani szerkezete. A változó rész: 3 fejlődést tükröztető újképzésű vagy új jelentésben használt szókincs és az újszerű kifejezések. Ilyenek pl. napjainkban a nemzeti vállalatôkkal, a termelékenység fokozásával, az élmunkával és a munkaversenynyel összefüggő szavak és szólások. Ezeknek pontos használata magyarázó szótár összeállítását teszi szükségessé. Sztálin tehát megkülönböztet a nyelvben alapvető szókészletet éš szótári szókészletet. Az első kevésbbé bőséges, és századokon át használatos maradt, a második gazdagabb, de — az alapvető részt kivéve — folyton változik s változásában az egyes fejlődési fokok gazdasági, társadalmi és kulturális viszonyait tükrözteti. A nyelv nyelvtani szerkezete még lassabban változik az idők folyamán, mint az alapvető szókincs. Azonban hosszabb történeti időközök folyamán a szabályok is gazdagodhatnak, tökéletesedhetnek, azonban nem hirtelenül. A nyelv szótári készlete még nem maga a nvelv, hanem a nyelv nyersanyaga, mert ezt használja a grammatika, ragozásra, szófűzésre, mondatok építésére. Ez az alaktan és a mondattan munkája. A nyelvtan megadja az általános érvényű szabályokat ennek a munkának az elvégzésére. Az alapvető szókincs és a nyelvtani szerkezet az egyes nyelvekben nagv ellenállóképességet mutat, dacolni tud hatalmi eszközökre támaszkodó asszimilációs kísérletekkel. A Habsburg-országokban a germanizálásnak. a Balkánon a török befolyásnak győzedelmesen ellenálltak az elnyomott népek. A nyelv fejlődésének útla A r^yelv számos korszak együttes terméke az ősközösség korától kezdve az osztálytársadalmakon keresztül egészen napjainkig. Fejlődése sohasem fordult hirtelen kanyarodással vagy emelkedéssel új szakaszba. A fejlődés menete a nyelv körében a következő: ami régi, ami idejét mult, az fokozatosan elhal és az új fokozatosan tömörül, halmozódik. Olyan társadalomban, , ahol nincsenek ellenséges osztályok, nemcsak a nyelvben, hanem a felépítményben is fokozatosan történhetnek változások. Példának említi erre Sztálin a Szovjetúnióban az agrártermelés áttérését az egyéni gazdálkodásról a kolhozok kollektív termelésére. v Marr elmélete szerint két nyelv kereszteződése egy harmadik nyelvet eredményez. Sztálin megállapítja, hogy a valóságban, ha két nyelv szembekerül egymással, az egyik nyelv győz, de ez gazdagodik a legyőzött nyelv szótári szókészletével. A társadalmi alap és a felépítmények változásait a nyelv túléli Sztálinnak a nyelvtudománnyal foglalkozó első nyilatkozatában, a „Marxizmus és nyelvtudomány" című cikkben utalás történik arra, hogy mindaz, ami a társadalom szerkezetében a gazdasági alapra helyezkedő jogrend, politikai és államszervezet, filozófiai és vallási felfogás, irodalmi és művészeti áramlat, sorrendben ugyan az alaptól feltételezett, ebből származó, ezt tükröztető tényező, de a felépítmények jelentősége nem másodlagos, másodsorban álló, hanem önálló, sőt lehet bennük olyan kezdeményező energia, amely nemcsak a többi felépítményre, hanem magára a gazdasági alapra is hatást gyakorol. Az alap szüli a felépítményt, ezen rajta van származásának jegye, de sarjadékát nem láncolja magához, szabad érvényesülésre és önkifejtésre ad neki lehetőséget. Hogy a nyelv nem tartozik a felépítmények sorába, arra bizonyítékul idézi Sztálin azt a tényt, hogy az orosz nyelv a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után lényegileg ugyanaz maradt, mint ami és amilyen azelőtt volt, noha közben a feudális és a kapitalista gazdasági rend helyét a szocialista termelété foglalta el s eközben a régi felépítmények összedőltek. Annyi kétségtelen, hogy a nagy társadalmi változások következtében új szavak kerültek használatba, régóta megszokott elnevezések és kifejezések kikoptak a nyelvből, vagyis ennek szókészlete módosult. Azonban az alapvető, a legmindennapibb fogalmakat jelölő szókincs és a nyelvtani szerkezet lényege változatlan maradt. Ebből az következik, hogy a nyelvet, amely lényegében változatlanul túlélte a gazdasági alapok változását, nem egyetlen alap hozta létre, hanem az egvmást követő gazdasági alapok egész sora, nem egy osztály, hanem valamennyi együtt, nem egyetlen nemzedék, hanem az egymást váltó nemzedékek egész sora. A nyelv egyformán szolgál ki minden osztályt. Ha felépítmény lenne, akkor a gazdasági alap változásával együtt megváltoznék a nyelv is. A társadalom felépítményei rövidebb életűek s az őket hordozó alappal együtt eltűnnek. A nyelv azonban túlél minden ismert alapot, nem dől össze, mint a jogrend, nem adja át helyét új iránynak, mint ahogy az irodalom teszi, vagy amint a művészet terén előfordul, nem szűnik meg, nem kap új nyelvtani szerkezetet, hanem folyamatosan fejlődik, bővül, kifejezőbbé lesz. Nemcsak az Októberi Forradalom társadalmi változásain keresztül, hanem Puskin óta megmaradt az orosz nyelvben az alapvető szókincs és a nyelvtani szerkezet. A nyelv a társadalom egészét szolgálja Sztálin elvtárs a nyelvet az emberek közötti érintkezés eszközének tekinti, osztályhelyzetükre való tekintet nélkül. A nyelv az egész társadalmat szolgálja s az egész nép által használva csiszolódik. Az ősközösségben nem lehetett osztálynyelvről szó, hiszen akkor nem voltak még osztályok. A nyelv fejlődése a nemzetségi nyelvektől a törzsi nyelvekhez, ezektől a népek nyelvéhez, majd pedig a nemzeti nyelvekhez vezetett. Ha valahol azt olvassuk, hogy volt külön nemesi nyelv és proletár nyelv, ez csak laza analógia, mert az egyes társadalmi osztályok nyelvhasználata nem jelent külön nyelvet, hanem csupán dialektust, vagy zsargont. Ha valamely osztálynak ilyen sajátságos zsargonja van, akkor is legfeljebb egy százaléknyi benne a sajátos, a többi osztály által nem használt elem, míg 99 százalékban egyezéseket találunk az egész társadalomban használt nyelvvel. Az osztályok hathatnak tehát a nyelvre, bevihetnek abba sajátos szavakat és kifejezéseket, azonban osztálynyelvtani szabályok nincsenek, s a használt szavak és kifejezések többsége közös a társadalom valamennyi osztályában. A nyelv a társadalmat szolgálja s ebben a tekintetben ugyanazt teszi, mint a társadalom alapja és felépítményei. Azonban a nyelv sem nem alap, sem nem felépítmény, sem nem közbülső jelenség, hanem különleges sajátságai vannak, melyek a következők: az emberek kölcsönös érintkezésének eszközéül szolgál, lehetővé teszi a gondolatok kicserélését, híd a közös munka megszervezéséhez a termelés, a gazdasági viszonyok, a politika és a kultúra területén. A nyelv közvetlen kapcsolatban van az emberi tevékenység minden ágával. A nyelv hasonlít a munkaszerszámokhoz abban, hogy rendelkezésére áll minden osztálynak, mint ahogy kalapácsot vagy fejszét osztályhoz tartozásra való tekintet nélkül, bárki kezébe vehet. A munkaszerszámoktól azonban az különbözteti meg a nyelvet, hogy a szerszámokkal termelőmunkát lehet végezni, a nyelv azonban nem szolgál termelésre. A nyelv a társadalommal együtt keletkezik és fejlődik. A gondolkodás munkáját szavakban és mondatokban rögzíti. Lehetővé teszi a gondolatcserét. A gondolatcsere alapja az együttes tevékenységnek. A nyelv tehát a társadalom fejlődésének előmozdítója s az emberek kölcsönös érintkezésének megteremtője. A nyelv szókészlete a nyelv épületének mintegy a nyersanyaga, azonban önmagában még nem nyelv. A nyelvtan, az alaktan és a mondattan teszi a szavak összefüggését lehetővé. A nyelv a termelő tevékenységgel szorosan összefügg és ezért a termelőerők minden változását közvetlenül jelzi és megörökíti. Ez a közvetlen kapcsolat a valóságos felépítmények és a termelőmunka között ilyen formában nincs meg. Az egyes nyelvek nyelvtani szerkezete és szókincse rendkívüli szívósságot, erős ellenállóképességet mutat idegen nyelvek asszimilációs befolyása ellen. Sztálin elvtárs feltárta a szovjet nyelvtudomány ideológiai fogyatkozásait s a Marr-iskola elhamarkodottságaival szemben a nyelvtörténet tanulmányozását és az összehasonlító történelmi módszert tartja fontosnak. A sztálini irányítás hatása a nyelvművelésre Sztálin nyelvtudományi tanulmányainak rendkívüli hatása mutatkozik' már mind a nyelvtudomány munkájában, mind a nyelvoktatásban. Az alapvető szókincs és a szótári szókészlet pontos számbavételére készülnek magyarázó szótárak kiadásával. Az iskolai oktatásban a szókincs elsajátítását és a különféle jelentésmódosulások ismeretét olykép kell gyakorolni, hogy a növendékek feladatul kapják bizonyos szavak beépítését készenkapott mondatkeretekbe. Ugyanígy kell gyakorolni a nyelvtani alakokat, vagyis a nyelvtani szabályoknak helyes alkalmazását a gyakorlatban. A társadalom felépítményei nincsenek közvetlen kapcsolatban a termelőerőkkel, hanem csak a gazdasági életen keresztül érintkeznek velük. A termelőerők változása közvetlenül nem érinti a felépítményt, hanem csak akkor változtatja azt meg, ha a termelődök módosulásának következményei átjárják a gazdasági életet. Ezzel szemben a nyelv közvetlen kapcsolatban lévén az ember mindennemű tevékenységével, szoros érintkezésben áll a termeléssel is. A nyelv sajátos kifejezéseinek vizsgálata lehetővé teszi, hogy felismerjük a gyakorlati termelőmunka minden ágának és legkülönbözőbb történeti változásainak tükröződését a nyelvben. Ezen a téren érdekes jelentésváltozásokkal találkozunk. A módosult jelentések között felkutatható a régebbi termelési és társadalmi fokozatokkal kapcsolatos alapvető értelem. Ha ma azt mondjuk pl., hogy fölcsigázzák valakinek az érdeklődését, akkor nyomozva e kifejezés értelmét, eljutunk a középkori igazságszolgáltatásban gyakorolt torturás módszerhez, amikor csigára húzott kötél segítségével gyötörték a gyanúsítottat, hogy vallomástételre bírják. A nemzeti nyelvekről szóló sztálini tanítás Nagyjelentőségűek és érvényességükkel a közvetlen és a távoli jövőnek egyaránt szólnak Sztálin megállapításai a nemzeti nyelvekről. Ezek a kapitalizmussal együtt alakultak ki. Egyes társadalmi osztályoknak lehetnek különleges műszavaik és sajátos kifejezéseik, használhatnak a maguk szűkebb körében valamely zsargont, de külön burzsoá nyelvről vagy proletár nyelvről nem beszélhetünk, mert annak a nyelvhasználatnak vagy nyelvváltozatnak, amelyet ezzel !az elnevezéssel jelölnek meg, nincs külön alapvető szókincse és nyelvtani szerkezete. A nemzeti nyelv magasabbrendű képződmény, mint a dialektusok és zsargonok, az utóbbiak nem pótolhatják és nem szoríthatják ki a nemzeti nyelvet. Sztálin az 1913-ban készült „Marxizmus és nemzeti kérdés" című könyvében s az 1929-ben írt „Nemzetiségi kérdés és leninizmus" című munkájában a közös nyelvet a nemzet egyik legfontosabb ismertetőjele gyanánt említi. A marxizmus ugyanakkor azonban a nemzet osztályokra való tagozódását állapítja meg. Azonban bár a társadalom osztályokra bomlik, ezek között nem szakad meg minden kapcsolat s szükség van egységes nyelvre. Az ellenkező felfogás, amely szerint nincs más, mint osztálynyelv, Sztálin szerint anarchisztikus elmélet. Az osztályok megléte és az osztályharc nem jelentette azt, hogy az osztályok nincsenek gazdaságilag összekapcsolva, mert hiszen a burzsoá csak úgy halmozhatott profitot, ha kapcsolatba jutott a bér munkásokkal, alkalmazta őket s az általuk termelt értéktöbbletet kisajátította, viszont a proletárok, hogy kenyerük legyen s eltengődhessenek, kénytelenek munkát vállalni a burzsoá munkaadónál. Az osztályok közötti érintkezés eszköze a nemzeti nyelv. A különféle szocialista tartalmú kultúrák nemzeti formáját a nyelv adja meg. Mikor ezt Sztálin kimondja, egyúttal megjelöli a nyelv és a vele való foglalkozás jelentőségét. Sztálin nyelvtudományi nyilatkozatainak világvisszhangja Ha az apostolok feladata az volt, hogy minden népek nyelvén hirdessék azt az egy tanítást, amelyet ők igazságosnak gondoltak, akkor Sztálinnak elegendő egy nyelven hirdetnie tanításait, hogy minden népek dolgozói minden nyelven megértsék. A gondolkodás rendkívüli világossága, a fejtegetés és a kifejezés egyszerűsége és tisztasága, a vizsgált tényeket teljesen átvilágító elemzés ad ezeknek a tanításoknak szuggesztív eőrit. Közvetlenségüknek az a titka, hogy a társadalom reális szemléletéből indulnak ki, és így a dolgozók számára érthetők és világosak, lelküket szólaltatják meg és lelkükhöz szólnak. A marxizmus a becses tudományos örökségek továbbfejlesztője Sztálinnak nyelvtudományi nézeteiből is kitűnik, hogy a marxizmus, mint a kommunista társadalom építésének tudománya, megelevenítő hatással van a tudományos munka minden ágára, így a nyelvészetre is, mivel a társadalmi fejlődés jövője felé mutató célokat állít a tudományos munka elé. Sztálin nyelvtudományi cikkei újból megerősítik azt a tényt, hogy a marxizmus körültekintően átveszi és céltudatosan fejleszti az emberiség becses tudományos örökségét s a szocializmus készülő házában helyet biztosít neki méltó közreműködésre az osztálytársadalmak kölönceitől megszabaduló boldog jövőben. Sztálin nyilatkozatai irányításul szolgálnak a nyelvészek számára, hogy ezek a maguk munkaterületén megismerjék a nyelvtudomány és a nyelvművelés munkásának új viszonyát a reáváró munkafeladatokhoz. Amikor Sztálin, az elnyomottak és kizsákmányoltak felszabadításának nagy tanítója a marxista tudás fényszóróját a nyelv szerepének megvilágítására használja, azt írja, hogy a nyelv „a társadalom harcának és fejlődésének eszköze".