Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-21 / 295. szám, csütörtök

1950 decembez 21 Haladó hagyományok a magyar lingvisztika múltjából Ezzel kapcsolatban emlékeztethetünk arra, hogy a magyar nyelvtudomány és nyelvművelés érdemes munkásai közül többen az elnyomottak felszabadítása mellett tettek hitvallást, de nemcsak hitvallást tettek, hanem a felszabadításért küzdöttek és szenvedtek is. Igy a XVII. század kiváló szótárkészítője és nyelvtanírója, Szenei Molnár Albert közelállóit Csehország forradalmi uralkodójának, a fekete reakció által elűzött téli királynak, Pfalzi Frigyesnek köréhez s a XVIII. század végén és a XIX. század elején Verseghy Ferenc, a kivételes tehetségű nyelvtuU J SZO dós, valamint Kanzinczy Ferenc, a nyelvújítás vezéralakja, mint halálbüntetéssel sújtott, majd bizonytalan ideig tartó fogságra elítélt jakobinusok, végig- / lakták és végigszenvedték a kufsteini várbörtön tornyának, valamint Spielberg és Munkács földalatti börtöneinek celláit. Verseghy is, Kazinczy is — az egyik nyolc, a másik hetedfél esztendős börtönbüntetés letöltése után — a sötét metternichi korszakban buzgó nyelvművelő munkára adták magukat, nehogy az őket szemmeltartó politikai hatóságnak beavatkozásra adjanak alkalmat. Politikai munkát lehetetlenség volt végezniök, de abban a harcban, amelyet Verseghy az élő nyelvhasználata jogáért Révai Miklós követőivel vívott s azon az arcvonalon, melyen Kazinczy a nyelvújítás híveit a nyelvújítás ellenségeivel szemben felsorakoztatta, — leplezve és a nyelvtudomány kontroverziái mögé rejtve, — a haladásban bízó és a társadalom átformálására kész elemek vívták meg első csatájukat a magyar reformkor küszöbén a nyelvi kérdések körében is jelentkező konok hűbéri ideológiával. A magyar nyelvtudománynak vannak tehát olyan hagyományai, melyek jelenkori munkásait már a mult öröksége alapján képessé teszik, hogy a népi demokráciáknak a Szovjetúnió vezette kulturális frontján sztálini felszabadító szellemben bekapcsolódjanak a dolgozók nagy tanítójának irányítása szerint megújhodó lingvisztika békeművébe. A% újságolvasó parasztság Most, hogy az őszi munkákat már mindenütt befe jeztük és a tél beálltával mindinkább hosszabbodnak az esték, most már a falu népének is több ideje jut arra, hogy műveltségét és tudását újság- és könyvolvasással kihővítse. Régi és megszokott doloe, hogy a parasztember olvasni főleg csak télen szokott. A helyzet ugvanis azelőtt az volt, hogy tavasztól őszié a parasztembernek élni is csak alig volt ideje. Attól az időtől kezdve, hogv a tavaszi árpa vetése megkezdődött, mindaddig, amíg csak az utolsó barázda őszi szántást is el nem végezte, a oarasztnál egymást hajszolta a munka és mire későn este hazavetődött a határból, alig várta, hogy a

z ágvba kerüljön, nem hogy még olvasni lett volna ideje és kedve. Igv hát az olvasás, a tanulás, az önművelés ide ie a téli hónapokra szűkölt le. Ezalatt a két-három hónap alatt kellett volna aztán a parasztnak azt olvasás, tehát a művelődés terén helyrepótolnia mindazt, am'.t egész évben elmulasztott. Ez ígv nagyjából sikerült volna, ha a parasztember azt olvasta volna, amire szüksége van, illetve ha olvan olvasnivalók kerültek volna a kezébe, amelyekkel tudását tényleg gyarapíthatta és aztán a tanultakat az életben hasznosíthatta is volna. Dehát az ilyen olvasnivaló ugyancsak ritkán került a falusi ember kezébe. Legfontosabb lett volna a parasztember számára, hogv legelőször is és a lehető legnagyobb mértékben szakmai tudását gyarapítsa. Voltak ugyan mezőgazdasági szakkönyvvek, akadt belőlük néhánv a községi közkönyvtárakban is és vitték is azokat olvasni, legalább is azok a haladást keresők, akik rájöttek arra. hogy szegénységük egyik előidéző ie éppen a szakmai tudás hiánya. Azok a földművelők voltak ezek, akik nem elégedtek meg azzal az ósdi megállapítással, hogy az apámnak is ió volt így, hát akkor nekem is jó lesz. hanem keresték a lehetőségét annak, hogy azt öthat mázsás holdankénti termést hogyan lehetne legalább is két-három mázsával emelni. Ennék a megvalósításához pedig nemcsak anvaei feltételek voltak szükségesek, hanem alapos szakmai tudás is. Ezeket a szakismereteket az említett régi szakkönyvekből a néhányholdas kisföldművelő megszerezni nem tudtaa. Még pedig azért nem, mert azokat a könyveket nem a dolgozó parasztság, nem a kisbirtokosok számára írták, hanem a nagybirtokosok vagv legalább is a falusi gazdagok számára Ezeket a könyv.eket olvan emberek írták, akiknek a paraszti gazdaságokhoz soha semmi közük nem volt, nem Ismerték a kis gazdaságok lehetőségeit, s igy tehát nem Is adhattak és nem is adtak szakismeretet, amelyet a kisb'rtokos a gyakorlatba is átvihetett volna. Ezekben a könyvekben mind olvan tanácsok voltak és olyan feltételek, amelveknek megvalósításához legalább is száz hold föld kellett. A könyvek írói is úgy írták és abból a szempontból nézték a dolgokat, hogy az, aki a könvvet olvassa és az abban írottakat alk-lmazni fogia, vagv egy földbirtokos teljhatalmú intézője vagv legalább is az előbb említett százholdas nagyparas^t. akiknek meg van a lehetőségük ahhoz, hogy ezeket az újításokat gazdaságukba bevezessék. Nekem is megvan még egv háromkötetes „Gazdaságtan" című könyvem, amelyet 1940-ben adott ki a magyar földműve'ésügvl minisztérium s amelynek fedöhr>ián az ál', hogv „kézikönyv a evakorl'ti gazdák" számára. Ez a könyv is eleiétől végéig mindolyan dolgokról beszél, amelvek nek megvalósításához ugyancsak tömött pénztárcára van szükség, meg különben is végig úcv beszél hogy ezt vagy azt a munkát a munkásokkal, meg a cselédekkel ekkor meg ekkor s így meg ígv végeztettük el. de még csak véletlenül sem em'ítl meg, hogv hogv?n végezze el az említett munkát az öthnldas k'sparaszt. A másik nagv hibaia ezeknek a könvveknek az volt. — s ez csak úhbb bizonyítéka annak, hogv azokat tényleg nem a dolgozó parasztoknak írták —, hogy olyan nyakatekert tudományos hangon voltak megírva, hogv a százholdas parasztnak is, még akkor is, ha holdjaival egyenlő mértékben volt meg nála az ész, ugyancsak neki ket'ett gyűrköznie, hogv azt megértse. Tudatosan tele voltak rakva e-ek a könyvek olyan idegen kifejezésekkel, amelyekről a paraszt, ha olvasta, nem tudta, hogy a szó valam'Iven úifajta műtrágyát jelent-e vagv pedig a legújabban kitenyésztett kukoricafaitát nevezik-e így. Ez volt a helvzet a szakkönyvekkel, amelyekből a parasztnak a tudása alapját, a szakismeretet kel'ett volna megszereznie. Nem volt különb a helyzet a többi ismeretterjesztő könyvekkel vagy akár a szépirodalommal sem. Néhány évig községi könyvtáros is voltam s így tudom, mi volt a helyzet ezen a téren. A maidnem ezer kötetes könyvtárban alig akadt néhány olyan könyv, amelynek elolvasása tényleg a dolgozó paraszt látókörét lett volna hivatva bővíteni. Annál nagyobb számban akadtak aztán a különféle népbudító limonádék. Courths-MaHer regények, amelyek csak arra voltak jók, hogy ostoba, hazug meséikkel elvonják a dolgozók figyelmét a saját égető problémáikról. Voltak aztán még újságok. Volt belőlük bőven, akár napilapokról, akár heti vagv folyóiratokról beszélünk. Sokat beszélni ezekről most igazán nem érdemes. A burzsoá-rendszer szülte és tartotta fenn őket. tehát semmi közük nem volt a néphez. Nem is igen olvasták. A ..Prágai Magvar Hírlap" Esterházy gróf úr nagv birtokának szószólója volt, a „Magvar Üiság" pedig Hodzsa úr burzsoá agrárpolitikáját szolgálta. Különben is mind a két lap olyan stílusban íródott, hogy azt az egyszerű nép nem értette meg. Az öntudatlan és a felvilágosulatlan nép között meglehetősen nagv példányszámban fogyott a légből kapott szenzációkkal bővelkedő „Esti Újság". A burzsoá sajtónak ez a legalja a „Ferencz József két szerelme" című izgalmakban bővelkedő förmedvényével és a többi hasonlókkal csal^ arra volt jó és azt a célt szolgálta, hogy néhány anyagi érdekeket ha'bászó firkász a dolgozók f dériéiből hülyére gazdagodjon. Ebben a Bábelben, a burzsoáziának ebben a népbutító és kíméletlen tülekedésében hatalmas feladat hárult a sokszor illegális úton is megjelenő h^ladósze'Iemű sajtóra. Az akkori úri demokrácia ugyan képmutatóan engedélvezett néha egy-egv brhldrľ lapot is, e'lmben annál jobban élt a kezében 4évő cenzúra jogával s ígv elérhette azt, hogy amit nagyképűen a iobbkezével adott, a^t a balkezével rögtön le is törölje. Igen, if jú gverkőc voltam még, de azért visszaemlékszem a „Munkására. Sokszor jelent me? ez a dolgozókért harcoló lap tarkŕló, fehér oldalakkrl A változatosság kedvéért sokszor el is kobozták, vagv be is tiltották. Ez volt a sorsa a több' haladós-'e'l-'mö lapoknak, brosúráknak és könyveknek Is. Ez volt a helvzet azelőtt a dolgozó nép művelődése terén és ebből a beteg multbrl származó örökséget kel'ett a felszabadulás utáni. valóban demokratikus sajtónak felszámolni. A felszabadulás soha nem látott vá'tozásokat hozott a falun a dolgozó parasztság életében Lehetőség nvilott a mult maradisáeának felszámolására s ebben. v?l"mint az ú i él"t klMakWsában ielentös fehdat hárrl az ú i sajtóra is. M'nt "hogv minden ebben az országban a dolfozó nép érékeit van hivatva szolgálni, ugvanez rl< az úisägokra és a könvvekre is. Ha a midtra azt mondottuk, hogv a dflgozó narasztság fel'ődésének egvik akadálya éppen a tudás,, a felvilágosid+ság h'ánva volt, akkor a már elért eredményeinkre ugyancsak elmondhattuk, hogy elérésükhöz az egyik alapfeltételt éppen a tudás adta meg. További feddésünkhöz ugyancsak szükséges, hogv anyagi folpmelkedés'inkkel oárhuzamosan halad Ion kulturál's fe'lődésiink is, mert nélküle a további feilődésnek nem tudunk biztos alapot adni. Nem vitathatók azok az eredmények, amelyeket falun gazdasági téren elértünk.^ Nem mondhatjuk ezt azonban kulturális fejlődésünkről. Ezzel messze elmaradtunk gazdasági fejlődésünk mögött, ez ped k komelv hiányosság, aminek hátrányát éppen a falu delgozói, a parasztság érzi meg. A mai népi demokratikus sajtó vrlóban a népé és a népről a népnek Íródik. Ma nem „Ferenc* József két szerelmét" közöljük f( Ivtatásokban éppen ott megszakítva. hogy a „nagy és a bölcs k

:rálv" m'lven pongyolában kedvelte legjobban színésznő-szeretőiét. — hanem a legjobb helyen hozzuk Ipolyviskrő! Bartal Gyula levelét, amelvben beszámol arról, mi a különbség a 14 év előtti és a mai élete között. Azt is megírta ebben a levélben, hogv szövetkezetük éppen most javít mee egy régi épületet istál'ónak és azon hat ajtó, meg 25 ab'ak van További feilődésiink, jólétünk biztosítását többek között ez az új ipolvviski istálló adja meg. Abban ugvanis — ezt meg Bali János írja, — többek között 40 tehenet helyeznek el s ez a negyven tehén már jelentős mennyiségű tejjel járul hozzá közélelmezésünkhöz, de ugyancsak jelentős jövedelmet biztosít a szövetkezetben dolgozó viski parasztoknak is. Népi demokráciánk ellenségei éppen az ilyen dolgokat használ iák fel arra, hogy a demokratikus sajtó e'len agitál janak. Azt mond iák: kit érdekel hogy a viskl szövetkezeti istálló 50 méter hosszú lesz-e, vagv pedig 15 méter és semmi érdekes sincs abban sem, hogy az eperjesi kerületben befejezés eiőtt ál nak az őszi mélyszántással. Hogy a reakció ezt mondja, ez természetes is, hisz az érdekei kívánják, hanem hogv aztán a dolgozó parasztságnak egyrésze még mindig ezen az állásponton van és az elhnség hangja beszél belőle, — ez már nagyobb baj. Egysészt aztán ebből származik az, hogy a parasztságnak ez a része még mindig Idegenkedik az úiságolvasástól és hagyia magát örök kizsákmányolóitól és ellenségeitől vezetni. Ennek a helytelen álláspontnak okát pedig a szűk látókörben és a műveltség hiányában kell keresnünk, ezt pedig éppen a rendszeres úlságrlvasás hiánva okozza, mert hiszen ál'andó újságolvasással minden dolgozó paraszt tudását és látókőrét kibővítheti. Az állandó újságolvasással szakmai tudását Is gyarapíthatja a földműves. Az újságok riportia

:ban. beszámolóiban a szövetkezetekről és az állami b'rtokokról széli írásokban nemcsak azt írjuk meg, hogv Pl. a bajcsi állami birtok 650 q-ás cukorrépatermést ért el hektáronként, hanem megírjuk azt is, hogy ezt a szinte hihetetlennek látszó termést miiven talaimüveléssel, trágyázással és növényápolással érte el. Minél nagyobb a szakmai tudás és az ebbel származó anyagi előnyök pedig jól felfogott egyéni érdekei is minden dolgozó parasztnak. Elmúlt már az a világ, amikor még helvt-'l'ó lehetett az „apám sem olvasott, mégis megvolt" féle kijelentés. Ami valamikor kényszerűségből jó volt apáinknak, az ma semmiesetre sem felel meg nekünk. Apáinknak valamikor jó volt az árpa, meg a kukoricakenyér is. Nekünk pedig ugyancsak torkunkon akadna az ilven lisTtből sütött kenyér. Ha tehát az igényeink minden téren megnövekedtek, még hozzá apáinkéval összemérve nagvon is jelentős mértékben, akkor keM hogy éppen ilven "fokozott kfénve'nk legyenek kulturális téren is. Példaként kell, hogv álljon előttünk a Szovjetúnió parasztsága, amely azelőtt a v

:lág egyik legelmaradottabb írástudatlan parasztsága volt. — ma pedig éppen ellenkezőleg: a világ legműveltebb parasztsága. A szovjet parasztnak viszont úgyszólván életszükséglete az újságolvasás és ha azt akarjuk, hogv d(l?ozó parasztságunk fejlődésünk folyamán a szoviet parasztok életnívóját elérje, akkor kell, hogy minden dolgozó paraszt rendszeres újságolvasóvá is válion. Bátky László. » <R szabadság Egyik este megyek haza a helyi pártszervezet helyiségéből és hazafelé menet beíértem a kocsmába egy pohár sörre, no meg ezért is, mert főleg az ilyen helyen tudhat meg az ember egyet-mást. Alighogy belépek a kocsmába, mindjárt a pulthoz hívott az egyik munkásember, akinek egy hektár földje van és erőltetett, hogy igyam. Tudtam, hogy ebből az erős kínálgatásbó! valami ki fog alakulni. És valóban, egyszercsak azt mondja a kínálgató ember, hogy: Hát Géza neked jól van ez így? — Kérdezem tőle, hogy mi. Azt mondja, hogy nincs itt semmi baj, csakhogy nincs szabadság. Kérdezem, hogy hát miért nincs szabadság. Hát azért, mondja az ember, mert neki is volt egy hektár földje és azt elvették. Igaz, tette hozzá rögtön, hogy adtak i ŕ helyette másutt. — Akkor tehát — mondom neki — nem vették el a földet, hanem csak a határt tagosították és így került a te földed is máshová. Ez pedig nagy különbség: elvenni a földet, vagy pedig tagosítani. Hát ez mind igaz, ismeri el az ember, hanem őt elviszik munkára, mert egy hektár földnél nem hagynak meg egy munkaerőt. Ez pedig neki nem tetszik. — Félsz a "munkától — kérdezem tőle. — Ne beszéljek szamárságot, mondja az ember, hiszen mindig csak a munkájából élt, hát akkor, hogyan félhetne tőle. — Akkor jó. mondom neki és gondolj vissza a régi időkre, amikor 100 vagy 150 ember volt mindig a községháza előtt és munkát követeltünk és legjobb esetben is csak egy 10.— koronás blokkot kaptunk Talán ez voít a jobb és akkor volt szabadság? Éppen a napokban beszéltem az egyik hentesseí. aki azt mondta, hogy most több húst eilad egy hét alatt, mint azelőtt félév alatt. Ez pcďg azért van, mert azelőtt a magunkrégen és most fajta ember csak karácsonykor vagy húsvétkor vehetet egy negyed kilót, vagy legjobb esetben egy fél kilót, mert többre nem volt pénzünk. Nemcsakhogy húsra nem volt pénzünk, hanem sokszor még tészta se jutott a levesbe. Miért? Mert nem volt munka és Igy nem volt kereset. Az urak ugyanis azt gondolták, hogy mi a levegőből is megélünk, életművészek vagyunk, mint ahogyan azok is voltunk, mert sokan és sokszor tényleg nem tudtuk, hogy miből élünk. Erre keld gondolnunk és vigyáznunk, hogy az a világ soha többet vissza ne jő 1 jön. s nem pedig attól félni, hogy dolgozni kell menni. Körül kell csak nézni az országban és akkor meglátjuk, hogy mit hozott nekünk a népi demokrácia. Most kevés a munkás, Nincs most munkanélküli. ezt mi már csak a múltból ismerjük. Ezt hozta nekünk a népi demokrácia. Vagy volt azelőtt családi pótlék? Volt munkásbiztosítás meg karácsonyi pénz? Ez és még sok minden más, ma mind megvan és ez e>gy sem Marshall-segéty, hanem saját munkánk eredménye. Iparunk állandóan növekedik és ehhez a növekvő iparhoz munkások is kellenek. A mezőgazdaságban viszont óriási munkaerő hever parlagon, kihasználatlanul. Egyrészt azért is kell áttérnünk a mezőgazdaság gépesítésére, hogy onnan minél több munkaerőt átvihessünk az iparba. Mert ha a föld szét van forgácsolva, akkor a földművelést nem tudjuk gépesíteni, mert nem adhatunk minden egy hektáros kisparasztnak egy traktort. Megmagyaráztam ennek az embernek még más oldalról is a szövetkezeti gazdálkodás jelentőségét és el is ismerte, hogy igazam van és ígéretet tertt, hogy belép a szövetkezetbe. Molnár Géza, Gúta. fi terirelési és beszolgáltatása fe'adatok szét rása meggyors ťa a pany daróci EFSz fe fődését A panyidaróci EFSz a besztercebányai kerület úttörő szövetkezetei közé tartozik A termetési és a beszolgáltatási feladatok szétirása feltárt azonban egy-két nehézséget, vagy hiányt, amelyek még akadályozták ezideig a szövetkezet sikeres fejlődését. Igy pl. az őszi munkák elszámolását a panyidaróci szövetkezeti tagok nem tudják befejezni azért mert várnak a nyomtatványokra a losonci járási Nemzeti Bizottságtól. A párttagok átigazo'ása is lényegesen elősegítené az EFSz-et fejlődésében. A párttagok sok kötelezettséget vállaltak, amelyek mind a szövetkezet megszilárdítására és további fejlesztésére irányulnak. Ežek a kötelezettségvállalások azonban mindezidáig csak papíron vannak Nem, tel jesítik őket azért, mert az SzKP járási bizottsága nem ellenőrzi kellően népoktatójának munkáját és nem törődött azzal sem. hogy az ülető népoktató az átigazoláson egyáltalán nem jelent meg. A helyi Nemzeti Bizottság sem segít az EFSz-nek úgy, mint ahogyan segítenie kellene. Az EFSz-ben már bevezették a közös juhtenyésztést Közös juhakolt, a juhász számára lakást, valamint megfeléíő épületeket a mezőgazdasági gépek elhelyezésére és irodahelységeket, a szövetkezet a konfiskált épületekből akart biztosítani, A helyi Nemzeti Bizottság azonban etzeket nem juttatta az EFSznek, hanem egyéni gazdálkodóknak ítélte oda. 171 darab juhót ugyan október elsejen elhelyeztek egy közös akolban, irodahelységeket, stb. is biztosítottak már a szövetkezeti tagok, de ezekért bért kell fizetniök az egyénileg gazdálkodóknak. A szövetkezeti tagokra az Is rossz befolyással van, hogy a Rolstav vállalat, amely Panyidarócon megkezdte a közös sertéshizlalda építését, nem bírja befejezni ezt a munkát. Július óta a hizlalda munkája áll, állítólag azért, mert nincs építőanyag. Pedig a szövetkezeti tagok úgy számították, hogy most ősszel már megkezdik a közös sertéshizlaldában a sertéshizlalást. Hogy működik Panyidarócon a tervszétíró bízottság Az állattenyésztési termelés szét(rásánál a tervšzétíró bizottság először megállapította azt a mennyiséget, amennyit hektáronként be ke'Jf adni. Igy pl. egy hektár után előírtak 28.74 kilogramm szarvasmarha- és 36 kg sertéshúst. A szövetkezeti tagok ezt a mennyiséget megszorozzák a tagok birtokábar levő hektárok számával. Ha a közös sertéshizlalda idejére elkészül, akkor a sertéshús-beszolgáltatást közösen teljesítik. A tervszétírásnál az osztályszempontot különösen a tej- és a tojásbeszolgáltatási kötelezettségek szétírásánál érvényesítik Az idén a tehenek átlagos tejhozama 1.600 liter volt. Ezt a jövő évben a szövetkezeti tagok 2000 literre akarják emelni. Azok a szövetkezeti tagok, akiknek csak egy tehenük van. a saj5t szükségletüket képező tejmennyiség leszámítása után szolgáltatják be az előirt mennyiséget. A többi szövetkezeti tagok, akik több tehénnel rendelkeznek, egy tehén tejéből fedezik saját szükségletüket, a többi tehén után pedig beszállítják a tejet. A tojásbeszetgáltatást pedig úgy intézik, hogy azok a földművesek akiknek nincs több, mint fél hektár földjük, csak 50 darabon alul szolgáltatnak be. A többi földműveseknek hektáronként 110 tojást kell beszólpáltatniok A szövetkezet, amint már említettük bevezette a közös juhtenyésztést. Ezért a juhtúró- és gyapjúbeszolgáltat á si kötelezettséget a szövetkezet keretében teljesítik. A mézet a szövetkezeti tagok egyénileg a méhcsaládok száma szerint szolgáltatják b^. A baromfihús-beszolgáltatást a tervszétíró bizottság szintén egyénenként veti ki.