Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)
1950-12-01 / 278. szám, péntek
Világ proletárjai egyesüljetek! A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 december 1, péntek 2 Kčs A sajtó neveli és tanítja a szocializmus építőit! A sajtó tanácsadó a napi munkában és a pihenés óráiban a tanulság erőforrása! A szocialista sajtó a világ lelkiismerete! J. V. Sztálin történelmi beszéde 15 évvel ezelőtt, 1935 december 1-én Joszif Visszarionovics Sztálin a Szovjetúnió kombájn-kezelőinek kongresszusán nagy beszédet mondott. A szovjet nép bölcs vezetője hatalmas, grandiózus feladatok elé állította a szovjet mezőgazdaságot, rámutatva arra, hogy a kolhoz-rendszer mily kimeríthetetlen lehetőségeket jelent a mezőgazdaság gyors fejlesztése, az életszínvonal gyors emelkedése ezempontjáből. Sztálin a Szovjetúnió kolhozrendezerének megteremtője. A sztálini elmélet alapján valósította meg a bolsevista párt a szocialista reformokat a szovjet mezőgazdaságban. A millió és millió apró mezőgazdasági egység helyébe, amely az elmaradottságot jelképezte, új, hatalmas kollektív gazdaság alakult, amely alkalmas a technikai és agrobiológiai tudomány minden vívmányának kihasználására. A kollektív mezőgazdasági élet megindulása megmentette a szovjet parasztot a teljes elszegényedéstől, a kulákság zsarnokságától és a kolhozok dolgozóinak megnyitotta a jólét felé vezető utat. J. V. Sztálin beszédében megállapította, hogy a szovjet mezőgazdaság már 1935-ben öt és félmilliárd pud gabonát ad négymilliárd pud gabona helyett, amennyi a régi cári Oroszország évi termése volt. A gabonatermelés növekedése lehetővé tette a lakosság jobb ellátását és egyszersmind készletek félrerakását a szárazság idejére. Ezt a komoly sikert a kezdet óta csak úgy érhette el a szovjet nép, hogy megindította a kolhozrendszer kiépítését. Sztálin elvtárs beszédében akkor megállapította: Ezek az eredmények természetesen nem rosszak mai szempontból. Azonban ml nem szorítkozhatunk csak a mára. A holnapra is kell gondolnunk, a közvetlen jövőre és már ma elő kell készülnünk arra, hogy a legközvetlenebb jövőben, három-négy év múlva minden esztendei gabonatermelésünket 7—8 milliárd púddal emelhessük. A nép ellátása — állapította meg Joszif Visszarionovics Sztálin elvtárs — nem korlátozódhatik csak a gabonára. Szükséges a hús és a zsiradék. A szovjet városok növekedése, a lakosság megnövekedése, az életszínvonal emelkedése, a jólét növekedése, ez mind nemcsak a gabonaszükséglet emelésével jár, hanem a hús és zsiradék fogyasztásával is. Ez annyit jelentett, hogy a mezőgazdaság minden ágazatában új vérkeringésnek kellett megindulnia. Széles alapokra kellett helyezni a mezőgazdaság minden ágazatának növelését, az állatállomány fejlesztését. Az állatállomány fejlesztése azonban elképzelhetetlen a nélkül, hogy biztosítjuk a kellő mennyiségű takarmányokat. Az állatállomány növelésével összefügg a takarmánygazdálkodás magasabb fokra való emelése. Joszif Visszarionovics Sztálin a kombájn-kezelők tanácskozásán mondott történelmi beszédében rámutatott arra, hogy csakis a nagyüzemi mezőgazdasági termelés, amely szocialista alapelvek szerint van megszervezve, oldja meg az ország gabona- és egyéb mezőgazdasági termelési ágazataiban mutatkozó problémákat. A szocialista nagyüzemi gazdálkodás túlsúlyba kerülése, a modern technika kihasználása a kolliozokban és a szovhozokban, a mezőgazdasági káderek számának emelése, amelyek az új technika alkalmazásával indulnak meg az új feladatok megoldására: ezek az előfeltételek, ahogy azt Joszif Visszarionovics Sztálin elvtárs megállapította, amelyek szükségesek ahhoz, hogy biztosítva legyen a gabonanemüek termelésében az a fejlődés, amely lehetővé teszi, hogy az országban évente 7—8 milliárd púddal többet termeljenek. Különös figyelmet szentelt beszédében Sztálin elvtárs a kombájn-kezelők érvényesülése és a műszaki személyzet kádereinek növelésé kérdésének. A kombájnok hatalmas jelentősége abban van, hogy a gabonatermés betakarítását idejében végzik el és ezzel megóvják az országot a késedelem következtében beálló veszteségektől. A tapasztalati példák azt bizonyítják, hogy a kombájnnal történő betakarítás, azonos feltételek mellett, hektáronként 10 pudnyi hasznot hoz és ha a kombájnokkal megszervezett munkákat 100 millió hektáron végezzük el — hangsúlyozza Sztálin elvtárs —, az országnak milliárd pudnyi gabonát takarítunk meg. Rámutatott Sztálin elvtárs a káderképzés elsőrangú fontosságára, megállapította, hogy a legfontosabb e káderek tanítása, hogy elsajátítva a technikát, napról napra kiválóbb emberekké fejlődjenek, akik alkalmasak lesznek arra, hogy a technika áldásait magukévá tegyék és a mezőgazdasági élet újjáépítését meggyorsítsák. Sztálin elvtárs beszéde a kolhoz-1 földművesek vezérprogramja lett az| egész Szovjetúnióban, ennek alapján inditották meg harcukat a gabonaprobléma leküzdésére, hogy létrehozzák azokat a hatalmas élelmezési és nyersanyag-bázisokat, amelyekre szükség van. Az elmúlt 15 év alatt e tekintetben a Szovjetúnió népe hatalmas sikereket ért el. A sztálini feladatokat a gabonatermelésben még a háborúelötti esztendőkben elérték. A hektárhozam tekintetében a Szovjetúnió túlhaladta a világ többi országait. A Szovjetúnió mezőgazdasá-: ga így vált a világ leghatalmasabb, technikailag legfelszereltebb és a leghaladóbb mezőgazdaságává. A szocialista mezőgazdaság eddig még soha nem tapasztalt fejlődésről tett tanúbizonyságot, 1933-tóí 1940-ig a mezőgazdasági produkció a Szovjetúnióban 77 százalékkal emelkedett, ugyanakkor az Északamerikai Egyesült Államokban pusztán 7 százalékkal. A kollektív gazdálkodás felsőbbrendűsége rögtön az első években határozottan megmutatkozott. 1937-ben a szovjet gabonatermelés termelékenysége 1925-höz viszonyítva háromszorosára emelkedett. Emelkedett a gabona hozama, ugyanakkor a gabona piaci ára is, amely három és félszeresére emelkedett a kisparaszti gazdálkodásban elért eredményekhez képest. A Szovjetúnió a kolhozrendszer segítségével szilárd élelmiszerbázist épített ki magának, ennek segítségével mód adódott az élelmiszertartalékok emelésére, ami viszont lehetővé tette, hogy a Nagy Honvédő Háború idején a hadsereget és az # egész ország lakosságát egyaránt * el tudták látni. Természetesen a kolhozrendszer nélkül, a kolhozok dolgozóinak önfel^'dozó munkája nélkül ezt a nehéz feladatot nem tudta volna megolrtsn- a Szovjetunió, ahogy ezt a nagy Sztálin egyik háborúelötti beszédében leszögezte. A kolhozrendszer gigantikus előnyei, legyőzhetetlen ereje a háborúutáni időszakban mutatkozott meg. Igen, csak a szocialista mezőgazdasági módszer ad lehetőséget arra, hogy egy ország ilyen rövid idő aiatt a háború minden baját és veszteségét helyrehozza. Ez adott lehetőséget a jzovjetúniónak arra, hogy a háborúelőtti színvonalat túlhaladva, további fejlődési lehetőséget biztosítson az ország népének. 1949-ben a szovjet mezőgazdaság az 1940. évi termelési színvonalat túlhaladta. 1950-ben, bár a Szovjetúnió több országrészében egészen szokatlanul rossz időjárási viszonyok uralkodtak, mégis olyan termést takarítottak be, amely 300 millió púddal meghaladja az 1940. évben elért terméseredményeket. A Szovjetúnióban megoldódott a gabonaprobléma és a további sikerek is biztosítva vannak. A szovjet földművesek teljes sikerrel viszik győzelemre az állatállomány növelését célzó hároméves tervet. A bolseviki párt és a Szovjetúnió kormánya az intézkedések egész soÚj üzemek — régi üzemek — új emberek A régi üzemek dolgozói tudfák legjobban értékelni a fejlődést A füleki zománcgyár fölfelé ívelő útja Sokszor csodálkozva járunk-kelünk az utcán, szemünk alig tudja felfogni azt az óriási fejlődést, amely közvetlen környezetünkben végbe megy és megváltoztatja életüket. Gombamódra nőnek a földből az új gyárak, lakóházak, munkásüdülök, de a régi üzemekben is más már az élet nvnt a kapitalisták alatt. A régi üzemek munkássága tudja a legjobban értékelni azt a változást, amely 1945 óta üzemeinkben végbemegy. Azok, akik még nemrégiben, alig néhány esztendővel ezelőtt látástól vakulásig, egészségtelen faodukban, zsúfolt műhelyekben dolgoztak, ahol mozogni sem lehetett, azok becsülik meg leginkább a népi demokrácia néhány esztendeje alatt végbement változásokat. Albert József elvtárs a füleki Kovosmalt munkáslevelezője, a munkásmozgalom régi, kipróbált harcosa írja legutóbbi levelében: „Alinak még az öreg falak. A műhelyek javarésze még mindig a régi, és mégis 1945 óta mennyi változás. Megprobálom leírni ezeket a változásokat, amit új, szabad életünk hozott. Emlékszem, a gyárudvaron akkora volt a sár, hogy közleikedni sem lehetett. Ma már burkoltak az utak, s a munkás nem érkezik térdig sárosan műhelyébe. A szerszám-műhely úgy össze volt préselve, hogy nem lehetett dolgozni, ezenkívül pedig nagyon egészségtelen volt. Most egészséges, modern műhelyben dolgoznak az elvtársak és aíig emlékeznék már arra, hogy is volt régen. Nem volt különb a helyzet a hírhedt bádogosműhelyben sem, amelyben mozogni is alig tudtunk. Ma ugyan ez még a régi, de már rendezett, nem akadályozza <a munka egyre nagyobb ütemét. A sajtotó-osztály is más körülmények között végzi a munkáját, mint a múltban. A fülezőben még ma is elég nehéz a munka, de rövidesen itt is változás lesz, mint a savazóban, meg a zománcozó műiielyben. A zománcozóban dolgozók boldog büszkeséggel gondolnak arra, hogy 1933-ban készen lesz új munkahelyük, amelyhez hasonlót néhány évvel ezelőtt még eflképzelni sem tudtak. Az öntődében is nagy változások történtek. Erről is sokat beszélhetnének az öntödei munkásoknak. Hiányzik ugyan még a fürdő, öltöző, de az elvtársak meg lehetneik győződve, hogy ez is meglesz rövid időn beiül. Öt év alatt nem lehet újjáépíteni azt, amit a kapitalista rendszer 30 esztendős garázdálkodása után örökségül hagyott. Gondoljatok csak arra. hogy annakidején nem sokat törődtek a munkássággal és egészségével. A kapitalistáknak csak egy istenük volt, a haszon. Emlékszem. amikor 1929-ben jó rendelést kaptak kályhákra, Hulita igazgató úr kiadta a parancsot, hogy két napon bélül fel kell építeni egy deszkabódét és az lesz a műhely, ott fognak gyáraani. Nem volt érdeike az, hogy törődjék a dolgozók egészségével, Hajszolta őt a profit és a profit érdekében ő hajszolta a dolgozókat. Még a sportból is üzletet csinált. Nem egyszer mondta, hogy azért kell, hogy Füleknek jó csapata legyen, hogy felfigyeljenek a füleki zománcgyárra és ha 50.000 koronát adott a sportra, ugyanakkor 100.000-et keresett a reklámon, amit a sport hozott. Kemény harcokon ment keresztül a füleki munkásság, sok üldözést, nélkülözést szenvedett végig. Még csak a szocializmus első lépcsőfokán vagyunk és máris mennyire más a helyzet. A munkásság sose felejtse el, hogy mit köszönhet a Szovjetúniónak, hogy mogt saját kezében van a gyár, gondoljon a különbségre, a régi és a mai munka között és igyekezzék új életét minél nagyobb erővel építeni." Eddig szó! a levél. Végigvonul előttünk a régi üzem, a kapitalisták idején és megértjük, miért élüzem ma a -füleki Kovosmalt. A füleki zománcgyár munkássága így fejezi ki háláját a Párt iránt, amely új életük felé vezette és amely lehetővé teszi azt, hogy a füleki zománcgyárban a munka magasabb termelékenységével, magasabb, életszínvonal (egyen osztályrészük. Sikeves bánivá szít ét a IzaiSai kerületben Alsó Saió december 3-án, a többi bányák december 15-én jelentik évi tervük teljesítését A Bányászszövetség Kassa kerületi bizottsága szerdai ülésén letárgyalta az ÜRO határozatának azt a szakaszát, amely a kassai kerület bányászati termelését tárgyalja. Kalinák Béla titkár terjedelmes beszámolójában rámutatott a Kassa kerületi bányászati termelés viszonyaira és hangsúlyozta azt, hogy az üzemtanácsok s az egész dolgozó bányásztársadalom tevékenységének tokozásává 1 sikeresen teljesitik az idei termelési tervet. A bizottság tagjai a vita folyamán elismerték az ÜRO határozatának és kritikájának jogosságát és jelentős javaslatokat vetettek fel a kassai kerület bányászati termelési tervének mielőbbi teljesítésére. A vita folyamán többek között megjegyezték azt, hogy a kerület legnagyobb és legfontosabb üzemeiben erős munkaerőhiány mutatkozik, ami egyik föoka volt a terv késedelmes teljesítésének. Megvitatták a brigádosok oktatásának kérdését is, mert ezek nagy szerepet játszanak a hiányok kiküszöbölésében. A bányászhét kiváló eredményefliső Saió bánya ielenti: December 3-ára ígértük november 30-án készen vagyunk! Lapzártakor kaptuk az örömteli hírt arról hogy az Alsósaiói vasércbánya hős munkásai a mai napon befejezték ötéves tervük második évét. A legjobb élcsapatok: Spišiak András. Tomko Simon és Csobádv Dániel részlegei voltak. ket hozott. A gömöri bányák az e heti termelési tervet 113.6 százalékra, a magnezitbányák 113.7 száz allékra és Rudnany 110.3 százalékra teljesítette. A termelési terv túllépését a bányászhét folyamán a hunkaidő jobb kihasználásával és a munka jobb megszervezésével érték el. A siker egyik jelentős tényezője az a beható politikai oktatás volt, amely az ÜRO határozatának értelmében fejlődött ki, valamint az a tény, hogy a Köztársaság elnökének, Klement Gottwaldnak születésnapja alkalmából bányászaink nagy lelkesedéssel feküdtek neki a munkának. A Bányászszövetség kifejezte azt a meggyőződését, hogy a bányászhét tapasztalatait kellőképpen ki fogják használni az ötéves terv második éve termelési tervének idő előtti teljesítésére. A bizottság tudomásul vette azt a jelentést, hogy az alsósajói bánya december 3-ig teljesíti a tervet és a kassai kerület bányász-szektora általában december 15-én fejezi be évi tervét. (Folytatás a 2. oldalon.) rát léptette életbe, hogy a mezőgazdasági élet fejlődésének további lehetőségeit biztosítsák. A háború befejezése óta állandóan és mind nagyobb mértékben sietnek a mezőgazdaság segítségére a modern technika minden lehetőségével. 1950. évben a szovjet mezőgazdaság négyszer akkora számban kap traktort, mint 1940-ben, 3.8-szor több kombájnt, 4-szer több traktorekét, 6-szor több traktor-vetögépet, 3 szor több kultivátort. Minden vonalon bevezetik a szovjet agronómia . minden újítását. A legnagyobb gonddal választják ki a mezőgazdálkodás új kádereit. Ma már nagy számban vannak mezőgazdasági munkások, dolgozók, akiknek mellét a „Szocialista Munka Hőse" érdemrend díszíti. A szovjet földművesek és vele együtt a szovjet nép hatalmas lelkesedéssel segítik elő a természet megváltoztatására vonatkozó grandiózus sztálini tervek megvalósítását. A gigantikus vízierőmüvek építkezése a Volgán és a . Dnyeperen, a turkméni, délukrajnai és észak-krimi csatornák építkezése, ez mind hatalmas lehetőségeket biztosít a szovjet mezőgazdaságnak. A kis kolhozok csoportosítása nagyobb kolhozokba, a termelékenység magasabb fokának elérését, az agronómiai tudomány és a technika újabb vívmányainak fokozottabb érvényesítését biztosítja és egyúttal a kolhoz lakóinak továbbfejlődését, életszínvonaluk emelkedését, a szocialista mezőgazdálkodás hatalmas fejlődését segíti elő és lehetővé teszi, hogy a szovjet mezőgazdálkodás történelmi feladatát teljes mértékben megvalósítsa. A szovjet nép a Szovjetúnió Kommunista (bolsevik) Pártja és nagy vezérének, tanítójának, Joszif Visszarionovics Sztálinnak vezetésével bátran halad új győzelmek felé, amelyek az ország soha nem látott fejlődését, előrehaladását és a kommunizmus győzelmét biztosítják.
