Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-02 / 253. szám, csütörtök

UJS

70 — 1950 november 2 A kassai kerület kiküldöttjei a Béke Híveinek II. világkongresszusára készülnek (—

p—

j Szombat reggel volt. Nagy napra ébredtek a Kassai kerület váro. sai és falvji, ahol lázasan készülődtek a kiküldöttek a kerületi békekonferenciára. Az üzemekben az államosított ipar ötödik évfordulóját ünnepelték. A gömöri ércbányákban, a Barátság Vasútvonalán és még sok helyen önként külön váltásokat dolgoztak le a békekonferencia és a dolgozók nagy ünnepének tiszteletére. A kassá; Nemzeíi Színház nézőtere, ahol a kerületi békekonferenciát tartották, az új, szabad élet képviselőivel telt meg. Voltak ott munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek és papok ... Arcukról az az elszánt aka rat sugárzott, hogy a békét mindenáron megvédik és hazánkban kiépítik a szocializmust- A kerületben felajánlott békekötelezettségek 989 el emelték az üzemek élmunk:sain~k számát- A kassai Magnezit-üzem dolgozói békekö'.elezettségükben novem ber 30-ra vállalták az évi terv teljesítését, a bányában a munka termeié kenységét 2—8 százalékkal, az üzemben 1—5 százalékkal emelik, az él munkások számát pedig 10 százalékkal növelik és hamarosan felépítenek száz ^noncot befogadó internátust. A prakovcei vasműveknél dolgozó Gordan elvtárs békefehjánlásában kötelezte magát, hogy cszter gágépének fordulatszámát 240-ről 4fi0-ra emel; s így ugyanannyi idő alatt 25 darabbal termel többet. A Tatra Svit CsISz-tagozata békeváltást dolgozott le a konferencia tiszteletére. melynek bérösszegét 113.112 koronát Korea hős népének megsegítésé re ajáulották fel A falvakban pedig megkezdték a dolgozó parasztasszonyoknak a szövetkezti munkába való nagyarányú bekapcsolásit, majd a konferencián bejelentették, hogy a Keletszlovákiai Gépművek kassai üzeme teljesítette békekötelezettségét azzal, hogy október 28-ra teljesítette az évi tervet. A kiküldöttek tapsoltak, örültek és büszkék voltak, hogy kerületükben a békemozgalom széles tömegeket mozgósított a béke ügyének szolgálatára. — A világ demokratikus erői képesek megakadályozni a háborút, csak tevékenyen kell harcolnunk a békéért. S mit jelent tevékenven harcolni a békééit? — tette fel a kér dést Novomeský elvtárs, e konferencia ünnepi szónoka. — Mindennapi szorgalmas munkánkkal erősíteni a békét, amivel a világ béketr Korának elszakíthatatlan részévé válunk. * A k»ssai kerületi békekonferencia kiküldöttei Tomasik Márlát. a re^dovoi szövetkezet harcos építő munká

c nőjét választották meg kiküldöttnek s rövidesen tartandó békeviľgk"v gresszusra- S mint vendégeket nedig a konferencia Olga Borod áceovát. az ollami díias színművésznőt, a ksísai Nemzeti Színház tagiát és Pollák Augusztin László atyát választotta meg. Mit mond Tomasik Mária, a rejdovoj szövetkezeti tag. a béke világkongresszusa kassai kerületi kiküldöttje? Tomasik fttária parasztasszony. 48 éves. Két gyermeknek adott életet Eddie; sorsa bizony nem volt könnvű Az első köztársaság idején dobravertrk vagyonukat. Nem segített rajtuk akkor senki. A kapitalista törvények s-'worúik voltak s főleg a szegények, a munkások és parasztok ellen ir< nyultak. Tehát nem is csoda, hogy Tomasik Mária keze is ökölbe szorult és elszántan küzdött akkor is az elnyomatás éveiben a dolgozók jca'ért Egyszerű parasztasszony, de mégis megtalálta annak módiát. hogv miként vegyen részt a mimkástömegek küzdelmében Már 1936 tói résztvett a közéletben, maid a földalatti mozgalmat és a felkelést támoga'ta A felszabadulás után pedig erö'eljesen bekapcsolódott az újjáépítés munkálataiba. Tomasik Mária a községében megszervezett földműves szövetkezet tagja, amely most tért át a második típusra. Parasztküldöttségünkkel- ő is kint járt a Szovjetunióban s ott szerzett tapasztalatait nemcsak elö adásokon ismerteri a földművesekkel h'nem külön, egyénileg is meggvőzi őket a szocialista típusú mezőgazdaság szükségességéről. Ilyen asszonv. mint Tomasik Mária, nem tudia magában tartani életének eazdas ta pasztalatait. hanem széthinti őket. mint jó termést ígérő vetőmagokat a dolgozó parasztok sorai között. Tomasik Máriát joggal választotta meg a kassai kerület a csehszlov k békeküldöttségbe. amely haz'nk dolgozóinak milVóit fogja képviselni a Bóké Híveinek II világkongresszusán. — Eddig két világháborút éltünk át — mondja Tomasik Mária —, amelyekben ezer és ezer fiú, férj, gyermek és öreg vesztette életét vagy lett sebesülése folytán nagyszámban munkaképtelen. Mi, az Asszonyszö vétség tagjai a békeakcióhoz csatlakoztunk és aláírásainkkal megmutattuk az amerikai háborús uszítóknak, hogy a béke oldalán állunk és kérjük azokat, akiknek hatalmukban van megvéden; a világ békéjét, hogy aka. dányozzák meg az újabb véron'. st, hogy scha többé háborúban ne pusztuljanak emberi életek. Tudom, hogy nincs köztünk olyan asszony, férfi, aki ne harcolna a békéért. Nekünk az amerikai imperialistákénál sokkal hatékonyabb fegyverünk van s ez a mi erős, kérges kezünk, a világ valamennv; dolgozójának kemény ökle. — Mi. asszonyok — folytatja Toma sik Mária elvtársnő —. biztosak vagyunk harcunkban, mart nekünk a szovjet asszonyok mutatnak példát, akik nemcsak fegyverrel kezükben tudtak harcolni, hanem a munka terén is példaadóan küzdenek a szebb élet kiépítéséért. A Szovjetúnió a nagy lehetőségek hazája, amely küzd a világ békéjéért és segítőkezet nyújt mindazoknak, akik ellenségei az ame rikai háborús uszítóknak. — Most, amikor delegítusnőnek választotak meg a Béke Hívei II világkongresszusára, büszke vagyok erre. Elmegyek oda s a nemzetközi fórum előtt bejelentem, hogy mi. falusi asszonyok, nem akarunk háborút, békét és nyugalmat követelünk! — Egyszerű asszony vagyok, itt, a hegyek között születtem, melyeket annyira szeretünk- Én és többi aszszonytársam nem tudjuk megérteni, hogyan lehetnek a világon olyan szörnyű emberek, akik újabb háborút akarnak. Annyiszor kérdezzük egymástól, hogy van e szívük, becsületük ezeknek az embereknek, akik oly vadul tudnak ölni asszonyokat, gyerekeket, öregeket, mint az amerikai imperialisták teszik Koreában Idejében felismerjük a kapitalisták igazi arcát s ezt a rendszert, hogy mire képes. Mi, falusi asszonyok, nem akarunk háborút, békét és nyugalmat követelünk, hogy férjeinkkel, gyermekeinkkel örülhessünk az élet nek, munkánk sikerének . .. Igy beszél Tomsaik Mária; a rejdovoi földműves szövetkezet harcos építője. Én, katolikus pap... — mondja Pollák Augusztin László atya, aki a kassai békekonferencián, mint vendéget választottak meg a Béke Híveinek II. világkongresszusára —, boldog és büszke vagyok arra, hogy én is veletek lehetek és harcolhatok a^zebb világért. Amikor 1942ben, szintén a nagy háborús uszítás idején, az egyházi lap szerkesztője lettem — emlékezik vissza Pollák atya —, az első cikkem a békéről szólott s minden alkalommal, amikor ír tam és beszéltem, állandóan a békét emlegettem. Miért tettem ezt? Megmagyarázom. Tlzenhatéves voltam, amikor a papi pályára indultam- Papnak azért mentem, mert gondoltam, hogy papnak van a legnagyobb le hetősége segíteni az embereken. Éppen ezért, mert ennek tudatában voltam, nagy felelősséget érzek Isten előtt az emberek életéért. Krisztus nem kérdi majd meg tőlem, hány órát imádkoztál naponta, hanem azt kérdi majd. mit tettél az ínségben szenvedőkért? Mit csináltam, amikor a nép szörnyen szenvedett a harcok idején, az apa. a férj haldoklott a fronton és otthon rájuk várt a csa Iád és az árvákká vált gyermekek. Fn mindig ezt a felelősséget érzem. Mint pap, látom, hogy mi történik a világban. Lehetséges, hogy vannak olyan egyének a földkerekségen, akik könnyen veszik a béke kérdését. Ezt nekem nem engedi meg a felszentelésem. A háborút el kell hárítanunk s ezért közös úton haladunk mindnyájan. A világ békéiéhez vezető út a földkerekség valamennyi békesze rető népével együtt a mi társadalmunk útja is. Én, katolikus pap. nagy műnek jelentem ki azt. amit a szovjet nép alkotott, amiért harcol, a maga és az egész világ haladásáért — mondja Pollák Augusztin László atya és így folytatja —, lehajtom fejem e boldog nép előtt és felkiáltok, hogy éljen a Szovjetúnió és éljen a mi barátságunk a SzovjetúnióvaL Mi vagyunk éppen ez a boldog nem zedék. amelvnek szeme előtt épül ki a világ békéje, de nemcsak a szeme j-4ogyan készült a „f3erlin eleste" Az Iszkusztvo Kino című szovjet filmművészeti folyóirat érdekes cikkben számolt be arról, hogyan készült a Berlin elesle A cikkből, az alább' részleteket közöljük: A karlovyvary-i fesztiválon nagydíjat nyert Berlin eleste című színes fi.

met, a szovjet filmművészet eddigi legtökéletesebb alkotását rekordidő alatt készítették. Mi tette lehetővé, hogy a ftlm ilyen gyorsan elkészülhetett? Elsősorban a jó szcenárium. A film megalkotásának gondolata már 1946-ban megsziile'ett Cs

:aureliben Pontosan két nappal azután, hogy az „Eskü" című filmet befejezte, Pavienko írónak következőképpen mondotta el a Berlin eleste bonyolult tartalmát. Két egyszerű szovjet ember szereti egymást. Boldogságukat megzavai ja a fasiszták hitszegő támadása. Veszélyben van a legdrágább: a haza, az anva, a szeretett leány. A hős bosszút áll és kiűzi a győzelmi zászlót Hitler Reichs'agjára, megtalálja saját boldogságát is. Az írók sokáig tanulmányozták a forgatókönyv ' elkészítéséhez szükséges anyagokat. Bejárták a háború útjait, megtekintették a fasiszta irodalom maradványalt. Beszélgettek azokkal a legendáshírű hősökkel, akik rész'veltek Berlin elfoglalásában. 1947 júniusában a szcenáriumírók. rendezők, művészeti tanácsadók és a gyártásvezetők egy hónapot Németországban töltöttek. Részletesen tanulmányozták a hat-lmas csaták történelmi jelentőségű színhelyét. kezdve az Oderától és a f.-elovi magaslattól egészen a Reichstag romjáig. A felvételezés nehéz feladatok megoldását kívánta. A forgatókönyv szerint 68 különböző jellegű helyen kellett felvételeket forgatni és ezek a helyek egymástól elég távol estek. A filmen több, mint száz történelmi személy szerepel, akiket élethűen kellett alakítani. Az operatőrök számára különleges feladat volt a csatajelenetek fényképezése, mert első alkalommal készült ilyesmi színes formában. A híradóanyagokat nem tudták felhasználni. mert ezek csak fehér-feketében készül.ek. Így minden egyes jelenetet meg kellett rendezni és felvételezni; a sokszáznyi repülőgépet a levegőben. a többszáz harcikocsi rohamraindulását. Berlin égését stb. „Senlilyen engedményt nem tehetünk" — ez volt a csoport jehzava és az együttes minden tagja saját munkaterületén tudása legjavát adta. A felvételek 1949 januárjában kezdődtek, a jaltai konferenciával. Cciaureli rendező általában minden egyes filmjét a legnehezebb jelenet elkészítésével kezdi meg. hogv tisztában legyen a vezetése alatt álló csoport képességével. Február eleién az alkotó együttes egyik része Prágába utazott. hogy a németvonatkozású felvételekhez megtegye a szükséges előkészületeket. A németországi felvételeknek efy részét ugyanis Prápában készftet'ék elő. Az itteni felvételek párhuzamosan folytak a moszkvaiakkal Prágában felépítették a Berlin 18 városrészét ábrázoló díszletet és a filmben szereplő háztömböknek kisebbített kulisszaépítménvét. Ugyanekkor kiválasztották a Hitlert, Göringet. Göbbelst és az Éva Braunt alakító színészeket, összeállították az egész hitlerista környezet színészi gárdáját. Midőn Csiaureli az Amerikában megtartott békekongresszusról Prágába érkezett, rögtön hozzákezdtek a felvételekhez, amelvek azután megszakítás nélkül folytak egészen a. prágai úgynevezett német komplexum felvételeinek befejezéséig. A prágai felvételekkel egyidejűleg a csoport egy másik része Németországba utazott és ott készítette elő a harci felvételeket. A csoport elhatározta. hogy a filmet 1949-ben befejezi. Ügyesen kihasználták áz időjárás kedvező jelenségeit, ami elengedhetetlenül szükséges volt a határidő betartásához. Folytatólagosan dolgoztak a nappali, esti és éjszakai csata jelenetek felvételi előkészítésén. Azokat a felvételeket. amelvekben sokszáz tank, repülő, tüzérség, gyalogság vett részt, a katonai tanácsadókkal történt előzetes megbeszélés alapján készítették. A felvételezésnél jelen voltak a különböző katonai alakulatok parancsnokai. A Szovjet Hadsereg katonái és tisztjei hatalmas lelkesedéssel vettek részt a film megalkotásában. Az a pontosság, amellyel a rendező utasításait teljesítették, nagyban hozzájárult ahhoz,hogy az együttes a nagyszabású felvételeket magas művészi színvonalon készítse el és hogy idő előtt befejezhesse. (Folytatás a 7. oldalon.) Mese az öt testvérről, meg a szörnyről Az öt testvér temérdek munkával építette fel a házát De szép is volt az aztán nagyon. Hóiehér volt a fala, piros a teteje, volt benne minden, ami az embermsl; kell Barátjuk, az erdő, a patak a rét bőven ellátta őket étellel, itallal. »Gondtalanul, nyugodtan élhetünk ezentúl — mondta Šanyi, a legidősebb, mikor az utolsó cserepet is beil'esztette a tetőbe — most ki. megyek a rétre, szedek egy korsóra vaTb szamócát az üHnepi ebédhce. Addig ne is kezdjetek hozzá, negyedóra és jövök * A nagypofájú szörny, melynek nagy, de düledező, piszkos, ócska háza volt, megzöldült az irigységtől, mikor meglátta az öt testvér ragyogó, új hajlékát. »Látjáfok. lusták — mutatta szol. gáinak az új épületet és végighúzott ostorával a hátukon —. ti nem szolgáltok engem ilyen híven. Persze, mert nem a magatoké ez a vén ház itt. De sebaj AAajd megszerzem én az öt testvér házát, inert veletek semmire sem megyek.* És kiment a rétre a legidősebb fiú után Az barátságosan köszöntötte. »Üd•vözlöm, szörny úr — mondotta —. hogy szolgál a kedves egészsége? örömmel közlöm önnel, hogy házunk elkészült. Most éppen szamócát szedek az ünnepi lakomához. Vegyen, kedves szörny úr, parancsoljon.* Mikor a szörny ezt az utolsó szót is meghallotta, ordítani kezdett: »Parancsoljak? Hát meg is parancsolom, hogy add nekem a ti házatokat.* Sanyi magyarázni kezdett, hogy az az övék, de a nagypofájú végig se hallgatta. Kitátotta a száját és szőröstőlbőröstől lenyelte. Panni, a második testvér, aki sz ebédet főzte, szótalt meg otthon elsőnek, mikor a negyedóra alaposan elmúlt. »Vigyázzatok a rántásra — mondotta a többieknek —. én elme. gyek a rétre, megnézem, miért szedi Sanyi oly lassan "a szamócát.* Alighogy elindult, megszólalt a fű: »Ne menj. Pannikám — zizegte — a vesztedbe rohansz.« A lány félni kezdett, de aggasztotta bátyja sorsa, meg az ebéd miatt is sietett. Meg sem áJlt hát a rétig Egyszeriben elibe toppan a szörny. »Takarodjátok a házból, az enyém legyen!« — üvöltötte torkaszakadtából és mutatta is. milyen mély ez a torok. Panni térdre rogyot előtte »Drága jó szörny, méltóságos uram — könyörgött —, fiatal vagyok, ter. veim vannak, vágyaim, élni akarok * A nagy pofájú látta, hogy a lány megrémült, megragadta hát és egykettőre bekebelezte őt is A három teetvéi várta, végre is a harmadik, a Jancsi, elunta a dolgot és elindult, hogy segítsen testvéreinek az eprészésben. »Fordu!j vissza — kérle'te csobogva a patak, mikor a rét közelébe ért —, mert véged lesz tüstént.* Jancsinak inába száll! a bátorsága és ez rémületté fokozódott, mikor meglátta a szörnyet. Futni kezdett, de folyton hallotta a hátamögött a nyálas hangot: »Azonnal írasd át rám a házatokat a telekkönyvi hiva. talban.* A fiú ijedtében válaszolni sem tudott, csak futott, futott. Egyszer csak látja, hogy ott áll előtte a szörny szolgája. Ismerte régen, seigitett is már rajta, kiáltozni kezdett hát felé: »Segíts, üldöz a szörny * A szolga úgyis tett, mintha el akarná bujtani, de mikor odaért gáncsot vetett neki. Jancsi felbukott, a szörny utolérte és felfalta Sári, a negyedik testvér indult most utánuk. »Ha drága az életed, elbuisz* — figyelmeztette a fa De a kislány nem ijedt meg. »Hajoij csak le — vá. laszolt —, meigvédem én magam.* Vesszőt hasított a fáról, úgy ment a rétre. »Teszed le — pirított rá a szörny és megfeketedett a méregtől —. mi az ott a kezedben?* A bátor Sári rávágott a vesszővej, de a szörny csak nevetett, vastag bőrén át meg sem érezte az ütést. Aztán kikapta a lány kezéből a vékony botot, lenyelte 'azt is. meg Sárit is. Alighogy a legkisebbik fiú, Feri. a kovács az ajtón "kilépett, hogy megkeresse testvéreit, megszólalt a pacsirta és elmondta neki töviről-hegyi. re. mi örtént a mezőn »Persze — szólt a fiú haraggal és fájdalommal —, ha a többiek is így tudták volna, hányadán állunk, nem jutottak volna ők sem a szörny bendőjébe. Köszönöm. hogy felvilágosítottál« N'em ment az egy tapodtat se tovább Üllőjéhez sietett és kemény acélból éles kardol kovácsolt macának. Megforgat, ta sokszor a feje fölött, hogy hozzászokjon a kezeléséhez. az'án így szólt: »Te fii — a szörny letapos, ha hagyod Te erdő — felperzsel a lángja, ha tűröd. Te patak — elnyel a mohó szája, ha nem szegülsz ellene. Te pacsirta — elharapja a torkodat, ha csak trillázol, bár látom, te komolyan veszed a veszélyt, hisze.i figyelmeztettél.* — »Veled vagyunk, jóbarát« — kiáltotta az erdő, a fű, a patak és a madár. A szörny, könnyű sikerein felbuzdulva, nem várta meg Ferit a réten. Szolgái kíseretében elindult a gyönyörű. új ház felé. »Ütött a végórád, a szörny költözik a házadba« — kiáltották karban a szolgák Az. amelyik a Jancsi vesztét okozta, neki is gáncsot akart mindjárt vetni De a fiú egy csapásra agyonütötte »Huuu — bömbölte a nagypofájú —, üssétek, szolgák!* Azok riSgy lassan huzakodtak. De tátott torokkal, tüzet okádva ron'ott Ferire maga a szörnyeteg. »Élve nem léped át a kiiszöbömet«. mondta nyugodtan a fiú. Kemény csapásokat mért kardjával a szörnyre. Az bőgött, ugrált körülötte, de talpát összevagdosta a fű. Lobogó sörényébe belekapaszkodott a fa. A patak is abbahagyta békés csörgedezését, kiáradt med. réből és oltotta a torkából előtörő tüzet. A pacsirta a szemét szúrta ki. Vakon, tombolva kapkodott a nagypofájú. »Szolgák, segítség, mindig jó voltam hozzátok!* — üvöltött. Ďe azok látták, hogy a végét járja, ők is nekiestek. A szörny hátrált a maga düledező házáig. Ott szúrta őt szíven Feri. A nagypofájú leroskadt, kimúlt Akkor a fiú kara iával felvágta a szörny hasát és lám: megviselve, de élve ott voltak a testvére' Volt nagy öröm, dínom-dánom. De az első ünnep után Feri igy szólt a többiekhez: sTanuljatok a magatok kárán, gyerekek. Szép szóval, könyörgéssel, fu'ással, de még nyírfavesszőveil sem lehet a szörnytői megvédeni se magunkat, se házunkat. Most tehát, mielőtt t nagy lakomához hozzáfognánk, mindannyiunk számára készítsünk jó fegyvert.« És zengett az üllő, ahogy kovácsoltak. Azóta boldogan, nyugodtan élnek. A fák lombosodnak körülöttük, a fű békén növekszik, a patak vidáman csobog, dalol a pacsiita Senki nem meri őket háborgatni. Mert tudia m-ndftnki. akit illet, hoey a szörnv húvít hesózták Rzóta Is H77 ú etetik a V-jtvákat És ha ú i szörnv támadna, winak se lenne különb a sorsa. (m- gy ) előt történik ez, hanem mi is építjük azt és így szövetkezünk mindnyájan, akik szeretjük a békét. Tovább nyomoroghatnánk, ha nem lett volna Lenin Olga Borodácsová. állami díjas színművésznő, a kassá; Nemzeti Szín ház tagja, szintén mint vendég vesz részt a Béke Hívei II- világkongreszszusán. A színművésznő haiába már ősz szálak vegyülnek Komoly és szerény megjelenésű asszonv. — Évszázadokon keresztül tartott a bolyongás a sötétségben s tov -bbra is tartana, ha a nagy Lenin, akinek szivét az emberek iránti szeretet hatotta át, nem világította volna meg a jövőbe vezető utat. — Óriási különbség van a kultúr munkások tevékenysége között, akik szocialista rendszerben, a nép; demokráciákban dolgoznak a népért, a társadalom valamennyi tagiáért és azok között, akik még továbbra is á ka pitalizmus országaiban komédiás életet folytatnak. Amilyen az élet, olyan a munka. A szocialista rendszer a kultúrmunkásoknak lehetővé tette a tevékeny alkotómunkát, azt, hogy hasznosan dolgozzanak. — A h-borús uszítók éppen a dolgozóknak ezt a rétegét, az értelm'sé get igyekeztek céljaiknak megnyerni, hogy bennük találianak támogatóka' reakciós törekvésük megvalósítására. S mj történt? Világos, hogy ezek a 'dolgozók örömmel csatlakoztak az új rendszerhez és azoknak szolgálnak, akik új életünk szilárd pilléreivé váltak. Meg vagyunk róla győződve s a tények is azt igazolják, hogy kultúrmunkásaink küldetésük tudatában teljesítik feladataikat. Építünk s ha a lenini világosság számára .épülő magas tornyot egy nap alatt nem is építjük fel, bevégezzük minél hamarabb A békéért, szép és örömteli életünkért dolgozunk, harcolunk, hogy távoltartsuk hazánktól az újabb háborút!