Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-02 / 253. szám, csütörtök

1950 november 2 UJSZ

O Akiket a Párt története megacéloz és hatványozott építő munkára serkent Uj kádereink nevelődnek Szliácson Miközben gyárainkban, üzemeinkben és bányáinkban a Párt felvilágosító munkája révén a szocialista verseny lendületes irama hévvel fokozza a munkateljesítményt. ugyanakkor a Párt arról is gondoskodik, hogy új bolsevik kádereket neveljen az építőmunka fokozottabb fejlődése érdekében. Az újonnan emelt gyárak napfényes tanoncotthonaiban a fiatal, növekvő nemzedék már a szocialista nevelés légkörében sajátítja el szakmai tudását. A szocialista öntudat büszkeséggel tölti el a tanoncifjakat és arra serkenti őket, hogy minél képzettebb szakembereivé váljanak munkáshazánknak. E szakmai káderneve léssel párhuzamosan egyetemeink tárt kapukkal fogadják be munkás- és parasztifjúságunk legjqvát, Uj tanárok, mérnökök, orvosok már eleven bizonyítékai lesznek a munkás- és parasztszövetség áldásos összefogásának. A IX, kongresszus határozatához híven a Párt rendkívül nagy gondot fordít a nagyüzemi mezőgazdálkodás megszervezésére, a szövetkezeti élet megteremtésére. Az eddig elért eredmények falvainkban azt bizonyítják, hogy a falu szocializálását csakis földműveseink öntudatosításával lehet megvalósítani. Tények igazolják, hogy azokban a falvakban, ahol elvtársaink céltudatosan dolgoztak, meg tudták győzni a földműveseket a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről és elérték azt, hogy a kis- és középparasztság egyöntetűen tömörült az Egységes Földműves Szövetkezetbe. Éppen ezért a Párt az oktatók káder nevelése céljából az üzemekből és gyárakból kiemelte a legkiválóbb él munkásokat és tanfolyamra küldte őket, hogy elsajátítsák a marxi-lenini tanokat és tudásukat tovább adják falvainkban kis- és középparasztjainknak, A szllácsi hathetes magyar tanfo lyamon 38 hallgató vett részt. Nagyjából parasztcsaládból származnak és tisztában vannak a falu problémáival Nemcsak a földművelés csinjátbinját ismerik, hanem azt is tudják, hogy a kulák milyen romboló munkát végez alattomban a szövetkezeti élet megszervezése ellen. Az ő feladatuk lesz, hogy mentesítsék a kisés középparasztságot a kulákság befolyásától és közelebb hozzák a mun kásosztályhoz, amely a szocializmus megvalósítását tűzte ki céljául a városban és a faluban egyaránt. Az önkritika tüzében A hathetes magyar tanfolyam záróünnepélyén vettünk részt és tanúi vo.tunk annak a döntő órának, ami kor a hallgatók önkritikát gyakoroltak ittszerzett tudásuk felett- Az önkritika kíméletlen és őszinte volt, panaszok, sérelmek hangzottak el, de valamennyi hallgató önbírálatából úgy fakadt a fájdalmas elégedetlenség, mint felszakadt sebből a vér. Valamennyien keveselték a hathetes tanfolyamot és azt hangoztatták, hogy ez a rövid idő csak arra volt jó, hogy betekintést nyerjenek a marxilenini tanokba és tulajdonképpen csak most jött meg a kedvük a további tanulásihoz Egy idősebb elvtárs például azt állította, hogy a fa luban eddig a „falu eszének" hívták. Ha valaki valamit tudni akart, akkor hozzá fordult és ő maga is hitte, hogy már mindent tud, de itt, a tanfolyamon jött rá arra, hogy tudása nagyon laza és hézagos. Ilyen és hasonló hangok hallatszottak. Ha az ember végignézett ezeken a munkásarcokon, akkor tökéletesen megértette ezt a forrongó elégedetlen séget. Soha eddig egyetlen kormányzat sem törődött azzal, hogy a dolgozók valamit megértsenek vagy tud janak. A kapitalizmus eddig csak a munkájukkal törődött, olvasni és számolni csak azért tanította meg őket, mert a munkafolyamathoz erre a kapitalizmusnak szüksége volt. Most azonban, hogy megvilágították előttük marxi alapon az emberiség történetét, az osztályharc, a forradalmak egymisslbakapcsolódó logikus 'láncolatát, rájöttek arra, mennyit mulasz tottak és felismerték, hogy a kapita lizmus szinte bekötött szemmel tartotta fogva őket munkahelyükön. A SzK(b)P története a legnagyobb élményként hatott rájuk Az egyik elvtárs szavai szerint a Nagy Okíó beri Forradalom fáklyaként világította meg az agyát és ha semmi m:st nem tanult volna itt, akkor is hálával gondolt volna a Pártra, amely lehetővé tetet számára, hogy tisztába jöjjön az emberi társadalom legnagyobb forradalmának jelentőségével. A Nagy Októberi Forradalom eseményeit és vívmányait kincsként fogja ezután a szivében őrizni. Bátor öntudat! il fogja ezután hirdetni min denütt 3 szocializmust. Ám, mint búza közt a konkoly, akadt egy hallgató, aki azt állította, hogy itt úgyszólván semmit sem tanult. Ekkor Major Sándor elvtárs, a tanfolyam vezetője felszólalt és bebizonyította, hogy ez az állítás nem felel meg a valóságnak Bebizonyítot ta, hogy ez a hallgató valótlanságot állít. Nyugodtan és mosolyogva a következő kérdéssel fordult a hallgatókhoz: — Mondjátok meg, elvtársak, mit jelent számunkra a Szovjetúnió? A vád mindannyiunkat érte. tehát meg kell felelni rá, hogy igenis, tanultunk. Mit jelent számunkra 1 a Nagy Októberi Forradalom ? Erre Varga elvtárs állt fel és igy válaszolt: — A Nagy Októberi Forradalom vívmányai teremtették meg az első szocialista államot. A Nagy Októberi Forradalom, amelynek élén Lenin és Sztálin állt, bebizonyította, hogy a Párt, a munkásosztály hatalomrajutásával összehasonlíthatatlanul szebben és jobban élhetünk, mint a kapitalizmus kizsákmányoló és tervszerűtlen gazdálkodása alatt. A világ dolgozói ezelőtt is büszkeséggel tekintettek a Szovjetúnióra, mint olyan államra, ahol megszűnt az embernek ember általi kizsákmányolása, ds ez a büszkeség a második világháború után elérte csúcspontját és tiszteletté, majd szeretetté fejlődött. Bátran állítom, hogy a világ összes öntudatos dolgozói szeretik a Szovjetuniót, szeretik Sztálint és egyetlen hö óhajuk, hogy követhessék á Szovjetúnió nyomdokait. A Szovjet Hadsereg Honvédelmi Háborújában megmutat ta, hogy a szovjet Bolsevik Párt milyen újfajta hazafiakat, milyen újfajta hősöket nevelt a világ dolgozóinak. A Szovjetúnió bennünket nemcsak felszabadított, hanem minden rendelkezésére álló eszközzel támogatott és támogat bennünket a szocialista építőmunkában. — A valóságnak megfelelően az igazságot mondom — folytatja Varga elvtárs —, amikor azt állítom, hogy csakis a Nagy Októberi Forradalom vívmányainak köszönhetjük azt, hogy kiépíthetjük ma hazánkban a nehézipart és azt is, hogy ma együtt vagyunk és szabadon vitatkozunk a szocializmusról. Mert szabadon vitat kozunk, a kritika és önkritika jogával, az igazi demokrácia szellemében És végül most. e számadásnál, amikor köszönetet mondunk Gottwald és Široký elvtársaknak azért, mert töröd tek velünk ésmódot adtak nekünk, hogy elmélyítsük és gyarapitsuk szocialista tudásunkat, egyben fogadalmat teszünk Lenin és Sztálin hü ta nítványainak, hogy követni fogjuk Pártunk irányvonalát, bárhol is keli feladatunkat teljesítenünk. Varga elvtárs így fejezi be az iskolában nyert tapasztalatait: — Midaz, am,it e tanfolyamon tanultunk, a tartós békéért folyó harcban érj el csúcspontját. A békeharc ösztökél, serkent és hatványozott munkára kötelez bennünket a Szovjetúnió köré csoportosult többszázmilliós béketáborra.1 együtt, amely nek éíén Sztálin áll. Ezért, a békéért, a szocialista építőmunkáért szeretjük mi a Szovjetuniót és Sztálint. Major Sándor elvtárs az iskola hallgatóiról Varga elvtárs felszólalását kitörő taps fogadta. Major Sándor elvtárs, az iskola vezetője mosolyog, lótni rajta, meg van elégedve a válasszal, a szocialista tanok termékeny talajra hulottak. Varga szavaihoz hozzáteszi, hogy Sztálin a világ legnagyobb békeharcosá^és az ő nevéhez elválaszthatatlanul hozzáfűződik a tarlós béke gondolata. Bizonyos, hogy ami kor egy öntudatos dolgozó kiejti Sztálin nevét, hálával gondol \ Szovjetunió békepolitikájáira, arra a hatalmas erőfeszítésre, amit ma kifejt az ENSz ben, hogy megőrizze a világ békéjét. Major elvtárs maga is parasztcsaládból származik és hosszú évek során át, mint kommenciós cseléd dol gozott. Ipolyszécsénykéről való. A munkásmozgalomba 1925-ben kapcsolódott be. A parasztproblémát kitűnően ismeri, a hosszú évek során egymást követő sztrájkok arra késztették, hogy behatóan foglalkozzék a munkás- és parasztkérdéssel. Sze rinte a falu kis- és középparasztjai tárt karokkal várjá'^ mindazokat az oktatókat, akik meggyőző érvekkel bizonyítják be nekik a szövetkezeti élet, a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit. Az iskola hallgatóiról a legjobb véleménye van. Azt állítja, hogy többsége türelmetlenül várja azt a pillanatot, hogy valami feladatot kapjon és bebizonyítsa azt, hogy nem töltötte hiábavalóan itt az idejét. A hallgatók a tanfolyam egész ideje alatt leveleztek az Egységes Földműves Szövetkezetekkel, utasításokkai, tanácsokkal látták el őket és oly izgalommal lesték az EFSz híreit, mintha ők lennének felelősek a szövetkezeti életért. — És mindezt igen jó előjelnek tar tom — mondja Major elvtárs. — A hallgatók zöme falura szeretne menni, hogy előrelendítse a falu szocializálását. A Szovjetúnió agrárpolitikája iránt oly nagy volt az érdeklődés, hogy bizony komoly zúgolódás támadt, amikor az előadó a megbeszélt határidőben nem jelent meg. Ez az érdeklődés érthető, mert hiszen a Szovjetúnió a mi példaképünk és az ö nyomdokain kell haladnunk, az ő tapasztalatait kell felhasználnunk, ha azt akarjuk, hogy hazánkban a szocializmust minél előbb megteremtsük. Major elvtárs ismét hangsúlyozza, hogy a falu szocializálását meggyőző és felvilágosító munkával lehet csak megvalósítani. A kis- és középparasztság a háború előtt együtt harcolt fenntartás nélkyl a munkásosz tállyal. Sőt még a habozok is, akik 1928-ban a földosztásnál az agrárpártba léptek, hogy egy maréknyi föld höz jussanak, idővel rájöttek arra, hogy földjüket láthatatlan köldökzsinór kötötte a bankhoz, a földesúr és a kulák zsebéhez. Fizetni kellett állandóan a részleteket a „kiosztott földekért" és ha nem tudták pontosan fizetni, nőtt a kamat meg a gond és a rettegés a végrehajtótól. Idővel azt is látták, hogy a kulák lesben áll és várja á2 alkalmas pillanatot, hogy a maréknyi földet is megkaparintsa az érverésen, mert a „földosztás" módja és az egész agrárpárt a földesurak és a kulákság malmára hajtotta a vizet. Mindez arra bírta a habozókat is, hogy résztvegyenek a munkásosztály tüntetésein és a május elsejei felvonulásain. — Tapasztalataim bizonyítják — fejezi be Major elvtárs —, hogy a kis. és középgazda a munkásosztály felé húz és csak képzett oktatók kellenek, hogy rávilágítva a nagyüzemi gazdálkodás, a szövetkezeti élet előnyeire, felszabadítsák őket a kulákság befolyása alól. És végül nagyon fontosnak tartom a pártsajtó terjesztését falvainkban, mert a kisés középparasztság a háború előtt is lelkes olvasója volt a „Munkás"-nak. Mélyszántás az önbirálatban Azt a szándékunkat, hogy Major elvtárstól elkérjük a legjobb nallgír tók névsorát, hogy beszámolónkat színessé és elevenné tegyük, az önkiitika utan egyszerűen elvetettük. Beláttuk, hogy alapvető tévedésbe esnénk, ha csakis a példás hallgatókkal beszélnénk. A számadas után az volt a határozott benyomásunk, hogy valamennyi hallgatónak súlyos és komoly mondanivalója van. Éppen ezért az önkritikánál elhangzott mondani való határozta meg választásunkat. Dózsa István mondanivalója volt a legtömörebb és legsúlyosabb. Ezeket mondta: — Tudatlan vagyok, több segítséget vártam tőletek, elvtársak! Dózsa szavait megdöbbentő csend fogadta.' Szenvedélyes hangjában marcangoló vád és önvád lüktetett és érezni lehetett, hogv szíve mélyéből, ellenállhatatlan erővel tört fel ez a vallomás, amely segítségkéréssel volt rokon. Később, beszélgetésünk folyamán kiderült, hogy Dózsa István igen ér telmes és élénkeszű elvtárs Felfogóképessége gyors és munkahelyén, az apátfalvai szövőgyárban komoly eredményeket ért el- Munkateljesít ménye 145 és 197 százalék között mozgott. Amikor szóba került a hathetes tanfolyam anyaga, a következő ke t mondotta: — Kérlek, ne essél abba a tévedésbe, hogy nem értettem meg a tananyagot. Dehogy nem! Itt, ebben az iskolában tanultam meg azt, hogy Pártunk törekvése odairányul, hogy biztosítsa a munkásság és a parasztság szövetségét és tervszerűen emelje dolgozóink életszínvonalát. Továbbá itt tanultam meg azt, hogy az SzK(b)P története milyen fontos és döntő tanulságokat tartogat számunkra és a világ dolgozói szám ra. És bizony megfogadtam magamban, hogy ezt a könyvet sokszor fogom még elolvasni. E könyv bölcsességére itt jöttein rá és még sok mindenre rájöttem, amiről eddig fogalmam sem voK Ez az önkritika és sokat használt, rájöttem, hogy türelmesnek és fegyelmezettnek kell lennem, csakis így juthatok előre. Dózsa elvtárs hangja itt remegővé vált újra és szeme a haragtól könnybe lábadt. A régi burzsoá világ komiszsága, durvasága és közönye jutót felszínre ennek a negyvenéves munkásnak megrendítő vallomása ban. — Tudod — folytatta — nekem nagyon nehéz a fegyelmezettséget megőriznem, ha arra a kegyetlen kapitalista világra gondolok. Én kilencéves koorm óta dolgozom. Akkor let tem árva. Apám 1920-ban, az imperialista háborúban szerzett tüdőlövé sébe belehalt, ötödmagammal maradtunk árvák, gyerekek, csöppségek és a hatodik elhagyatott árva az anyám volt, aki idegenek szennyesét mosta keservesen, hogy valamiképp tápláljon bennünket. Kegyetlen élet volt ez, kitörölhetetlen az életemből, sen ki sem törődött velünk, arról pedig, hogy tanuljak, szó sem lehetett. — Megérted tehát elvtársam — folytatta Dózsa —, hogy miért fáj nekem az, hogy nem tudtam mindig lépést tartani az elvtársakkal? Megérted-e azt is, hogy miért voltam önkritikámban olyan elkeseredett?... Őszintén mondom, szerettem volna e hat hét alatt mindazt behozni, amit évtizedek során elmulasztottam. Te het-e valaki nekem szemrehányást ezért a mohó tudásvágyért? Tehet-e nekem valaki szemrehányást azért, mert nem ismerem a helyesírás szabályait? Dózsa elvtársnak nem tudtam erre a kérdésre érdemben válaszolni, annyira felkavarta bennem a multat, annyira hatalmába kerített engem a rengeteg megaláztatás, amiben nekem is részem volt, amíg megtanultam a helyesírás szabályait. Dózsa felháborodása azonos az én felháborodásommal és mert pontosan ismerem a Kidásszomj önkínzó gyötrel mét, saját tapasztalataim válaszul szolgálhatnak az elvtársnak, akinek sorstársa voltam a múltban és sorstársa, testvére maradok a jelenben és a jövőben. — Huszonöt esztendős voltam akkor, amikor önszorgalomból estén ként húszszor vettem át a magyar nyelvtant, hogy megtanuljam a helyesírás szabályait. Odvas, nedves pincében tanultam egy kassai munkásnővel, aki a Magnezit gyárban dolgozott és akit Mérai Máriának hívtak. Este hat óra utón kezdtünk tanulni, én a műhelyből jöttem, Mária pedig a gyárból porosan és fáradtan. Sárga lámpafény mellett magoltuk a nyelv szabályait. Mindketten fáradtak voltunk és csak a tudásszomj tartott bennünket ébren. Egy világgá 1 dacoltunk akkor, hevesen és elszántan, egy közönyös társadalmi renddel, amely elhagyott bennünket. Ez a válaszom, Dózsa elvtárs, legutolsó kérdésedre. Valóban nem lehet neked szemrehányást tenni, hogy nem tanultad meg a helyesírást, hisz nem volt módodban, de most, amikor hatalomra jutottunk, igényesek lettünk és tanulnunk kell elvtárs, minden áron tanulni... Mit mondanak a többi hallgatók Tamás János erős, tagbaszakadt, derűsarcú élmunkás. Háború előtti tagja a Pártnak. A Pártba egy május elsejei felvonulás sodorta. Tizenhat esztendős Volt akkor, Panyidarócon szolgált egy kuláknál, aki ezen a na. pon azt az utasítást adta neki, hogy a trágyát hányja ki az istállóból. O azonban otthagyta munkját és a felvonulókkal tartott. Az internacionále dala ragadta magával, könnyen, na' gyon könnyen tanulta meg és a felvo. nulókkal együtt énekelt. Azóta is folyton kikérdezgette az elvtársakat, amíg végre megértette a Párt célkitűzéseit és felvételét kérte a Pártba. — Teljes egészében — mondja Tamás elvtárs — csak a felszabadulás után értettem meg, mit jelent a Párt. A hathetes tanfolyamról csak a legjobbat mondhatom. Rám is, mint valamennyi hallgatóra, a legnagyobb hatással volt a Nagy Októberi Forradalom, a SzK(b)P története. Ha az <mber alaposan áttanulmányozza ezt a könyvet, minden felmerülő problémára feleletet kap. Az a véleményem, hogy minden munkásnak tanulmányoznia kéne ezt a könyvet. Ha mindenki tisztában lenne a Nagy Októberi Forradalom vívmányaival, ha mindenki megértené, hogy mit jelent számunkra a Szovjetúnió, akkor sokkal könnyebben haladhatnánk előre hazánk szocialista építőmunkájában. Természetesen a többi előadás is nagyon értékes volt, különösen a politikai gazdaságtan. Mindent egyebevetve, azzal az eltökét szándékkal távozom innen, hogy ezután még fokozottabb mértékben vegyek részt a szocialista építőmunkában. Tamás János élmunkás sógora, Klátyik János ugyancsak élmunkás, míg másik sógora, Kotmanyik Béla kiváló traktorista. Amint látjuk. Tamás elvtárs családja tényleg összefogott és nemcsak iparunk fellendülésén dolgozik, de azon is komolyan fáradozik, hogy a falu kis- és középparasztjait közelebb hozza a munkásosztályhoz. Éliás Ilona elvtórsnő az egészségügyi osztályon dolgoz'k, mint védőnő- Egészségügyi csr»>crtjável községeinket, falvainkat járja. — Megvizsgáljuk a terhes anyákat és a gyerekeket — mondja a munkájáról —, vájjon egészségesek-e. Hivatásom felelősségteljes. Figyeljük az egészséges gyermekek fejlődését, tanácsokkal, utasításokkal látjuk el az anyákat, hogyan neveljék gyermekeiket. Ha felfedezzük, hogy valamelyik anya vagy gyermek beteg, azonnal intézkedünk, hogy a megfelelő gyógyhelyre jusson. Természetesen itt sok függ a védőnőtől, lelkiismeretétől. Kell, hogy résen legyen. Ha észreveszi, hogy valamelyik rossz színben van, azonnal intézkedik, hogy röntgen elé kerüljön és alaposan • megvizsgálják. Érthető, hogy ilyen munka alapos szakismeretet igényel. Örülök annak, hogy résztvehettem ezen a hathetes tanfolyamon. A szocialista tanok rendkívül megerősítik, megedzik az embert. Komoly esetekben pontosan tudni fogom, hogy mi a teendőm. — Szakmámat nagyon szeretem — folytatja élénken —, mert segítségére lehetek a sokgyermekes családoknak, akik arra komolyan rászorulnak. Súlyos tapasztalataim arra köteleznek ehgem, hogy munkámat becsületesen elvégezzem. Apám munkás volt és pontosan tudom, hogy mit jelent a kapitalista kizsákmányolás és elnyomatás. Engem például 12 éves koromban egy házkutatás alkalmával pofonvágtak a csendőrök azért, mert nem akartam megmondani, hol tartja letartóztatott öcsém a könyveit és elrejtett röpiratait. Ez a pofon ma is irányt szab gondolataimnak. Pontosan tudom, hogy hová tartozom. Tudom és látom, hogy a munkásosztály az, amely törődik, a dolgozók gyermekeivel, ezért nekem, mint párttagnak, tudatosan azon kell dolgoznom, hogy a Párt irányvonala munkahelyemen érvényesüljön. Azzal a megingathatatlan szándékkal távozom innen, hogy itt szerzett tudásomat továbbadjam községeink és falvaink dolgozóinak. Még folytathatnánk beszámolónkat, mert a szliácsi hallgatók mindegyike tele van mondanivalóval, de nem lehet. A záróünnep megkezdődött. Kugler és dr. Józsa elvtársak igen értékes előadást tartottak ezen az ünnepen. Rámutattak arra, hogy milyen értékes szerepe van a felvilá. gosító munkának a falu szocializálásánál és felhívták a hallgatók figyelmét arra, hogy ezt a munkát csakis a Párt irányítása mellett, a szocialista tanok további elmélyítésével vihetik sikerre. Forradalmi versek elszavalása után a hallgatóság az internácionále dalával fejezte be a hathetes tanfolyamot. Szabó Béla.