Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-30 / 277. szám, csütörtök

1950 november 30 UJSZ0 Gondoskodás (b. 1.) A kormány mostanában két Jelentós intézkedést hozott, aiuely uoigozo parasztsagunk eletet megkönnyíti. Az egyiK a november i-en hozott kormány Határozat, a szövetkezeti közös áualtenyeszies megvalósításához adott lenetosegeket. jelentős állomása ez a kormányhatározat íiiezogazdasagunK lejiódésének és a uoigozo parasztság eletét könnyebbé és munkaját jövedelmezőbbé teszi. A másik a november 21-en hozott kormányhatározat a magasabb típusú szövetkezetekben dolgozó parasztság betegsegélyző biztosításáról intézkedik. Ez az intézkedés egyedülálló a parasztság eddigi törtenetében. A harmadik és a negyedik típusú szövetkezetekben dolgozo parasztság szamra 19ol január elsejével bevezetik a betegsegélyző biztosítást. Mint a kormányhatározatról kiadott hivatalos jelentés is mondja: „A mezőgazdasági termelés magasabb formái, amelyek kedvezően befolyásolják a munka termelékenységet, ezekben a szövetkezetekben megteremtik annak előfeltételét, hogy a szövetkezetek eme típusainak már ma biztosítást nyujtsunk." A parasztságnak régi vágya teljesedett ezzel a kormányhatározattal és régesrégen szükségessé vált intézkedés lép ezzel január elsején életbe. Így válik a Párt szava mindinkább valósággá, hogy a falut a város színvonalára a dolgozó paraszt életszínvonalát pedig az ipari munkáséra emeljük. Ez a kormányhatározat is jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a falu és a város között lévő válaszfalak mindjobban eltűnjenek és a dolgozó parasztság érezze, hogy épolyan megbecsült tagja és egyenjogú részese népi demokráciánknak, mint a munkásosztály. Azelőtt, nem is olyan régen, még a felszabadulás előtti időkben is, anogyan a paraszttal más téren sem törődött senki, éppen úgy nem törődött senki a paraszt egészségi állapotával sem. Hogy mennyire elmaradott állapotok uralkodtak falun egészségügyi téren, azt legjobban az bizonyítja, hogy falun a megbetegedés és az elhalálozás száma mindig jóval magasabb volt, mint városon az ipari dolgozók között. A városi dolgozót, ha bármilyen rossz viszonyok között is élt, ha akármilyen sovány is volt a keresete, a munkaadója, — igaz, hogy csak kényszerből —, de mégis csak bejelentette betegbiztosításra. Igaz, hogy az ipari munkásságnak erre a betegbiztosításra kapott orvosi, gyógykezelése egy fokkal sem volt jobb az uralkodó kapitalista rendszernél és ha a megbetegedett munkás bajával orvoshoz ment, akkor ottan szívbajára legtöbb esetben a mosogató léhez hasonló löttyöt kapott, vagy legjobb esetben is csak sósborszeszt írtak fel neki. Da ezért akadtak néha a szó legnemesebb értelmében orvosok is, akik fütyültek az urak zsebét védő intézkedéseire, hogy a betegsegélyzős betegnek legfeljebb csak 15—20 koronás orv osságot írhatnak fel és ezek az orvosok saját exisztenciájukat kockáztatva, olyan orvosságokat rendeltek, amilyent a beteg gyógykezelése megkívánt. Fehér holló volt az ilyen eset, de azért mégis előfordult. A parasztságnak azonban még ez sem volt meg, mert hiszen a paraszt önálló ember volt, nem volt megnevezett munkaadója, csak a kapitalista rendszer, az pedig nem volt hajlandó betegsegélyzőt fizetni a paraszt után vagy gyógykezelést megadni neki, úgyhogy a parasztnak a legócskább ötvenfilléres aszpirint is a saját pénzéért kellett megvennie, ha éppen azt akarta, hogy az adógondok miatt előálló hasogató fejfájására valami kis enyhülést találjon. Renjr^teg falusi embert meg lehetett volna menteni a korai haláltól, sokkai kisebbre lehetett volna csökkenteni a falusi gyermekek elhalálozási arányszámát, ha nem lett volna valóság az a szólásmondás „Hogy drága, mint a patika". Soha semmi nem volt olyan drága a parasztnak, mint az orvos meg a patika. Erre jutott a legkevesebb pénze, mert hiszen nem elégíthette ki az adóhivatalt azzal, hogy a feleségem heptikás lett s orvos, meg gyógyszer kellett neki és nem tudom az adót megfizetni. A bank sem fogadta el kamatnak, meg ^földtulajdonos, akitől felesben bírta a földet, sem fogadta el haszonbérnek az ilyen kifogásokat. Az adót is, meg a kamatokat is meg kellett fizetni, mert ha nem, akkor jött a végrehajtó, a földtulajdonos meg egyenesen a cséplőgéptől vitte el a maga részét, az ő zsákjaiba folyt addig a búza. míg csak ki nem volt elégitve és nem a parasztéba, aki dolgozott azzal a földdel s senki sem törődött azzal, hogy a piszkafa sovány asszonyt, akiből a halál kutyája ugatott, gyógykezeltetni kellene, mert ha meghal, öt-hat árva marad utána. A legnagyobb istenverés volt egy a falu népéről parasztházra, ha ott valaki megbetegeuert es orvoat kmiett nivni s az tan az orvosnak ineg a patikánaK keneti odaadni az adóra, meg a kamatra ítlretett, megkoplalt es megrongyoskodott koronaKat, vagy legiobb esetben a kenyernek való utolso szem gabonát is eladni, vagy a iélfalut végigfutni és szégyenkezve és pirulva, reszketve a féleiemtől és megaláztatástól, hogy nem adnak, kölcsönkérni onnan, ahol esetleg nélkülözni tudták a néhány koronái. Azonnali fizetés nélkül nem volt orvos, meg patika. Meghalhatott a parasztnak akár az egész családja, de az orvos nem ment el addig, míg le nem rakták az asztalára előre a vizsgálat díját. Ismerte az orvos is, meg a gyógyszerész is a paraszt anyagi helyzetét annyira, hogy tudták, hogy hitelezni nem lehet neki, mert akkor a pénzt sohasem látják. Nem azért, mintha a paraszt nem lett volna annyira becsületes, hogy tartozásáért ne allt volna helyt, hanem mert az ilyen adósságokat egyszerűen nem volt neki miből fizetnie. Ha a hentest, ahonnan a zsírt hozta hitelbe, meg a fűszerest, akitől télne meg tavasszal kilónként hordta a lisztet vagy a zsírt, vagy a paprikát adósságra, újkor kifizette, akkor az utolsó szem termése is ráment, mert ezekre építette fel egész családjának nyomorult életét s ezekre' továbbra is szüksége volt, de az orvost, meg a patikát kerülte a fizetéssel, mint ördög a szentelt vizet, mert ha ott fizetett,' akkor meg a fűszeresnek maradt adósa. Az pedig, hogy ott megszűnjön a hitele, egyenlő lett volna az öngyilkossággal. Természetes következménye volt ennek a lehetetlen nyomorúságos állapotnak az a szörnyű egészségügyi állapot, ami aztán a falun uralkodott. Csak azok csodálkoztak aztán azon, hogy a falusi népnek annyira elkérgesedett a szive, hogy előbb hívott állatorvost, ha egyetlen tehénkéjének volt valami baja, mint beteg feleségéhez, vagy gyermekéhez hívott volna orvost, — csak azok tartották ezt sötét barbárságnak, akik bő gatyás és pitykés dolmányos népszínművekből ismerték a falu életét. Hogy barbárság volt, az tény, de ennek a szöinyű elmaradottságnak nem a falu népe volt az okozója, hanem azok, akiknek a fényűző kényelemben élő ölebecskéjükre, ha annak hasmenése volt, három orvos vigyázott olyan honoráriumért, amiből tíz pusztulásra ítélt falusi gyermek életét meg lehetett volna menteni. Annak a haszonbéres földön kínlódó néhányholdas kisparasztnak kellett annyira barbárnak lennie, hogy sok esetben többet áldozott állatai egészségére, mint a magáéra vagy a családjáéra. Nem csoda, h» a parasztság egy részének hosszú időn keresztül ennyire elkérgesedett a szíve. Nem az embertelensége, az elkérgesedett szíve kényszerítette erre, hanem nyomorúságos sorsa- Nem a barbársága volt ez a parasztnak, hanem a tiagédiája. Csak így, ezzel az éles ellentéttel tudjuk ennek a kormányhatározatnak a tulajdonképpeni jelentőségét lemérni. Sokan csak így tudják majd megérteni, hogy mekkora haladás volt ez az intézkedés, hogy milyen szerető gondoskodás volt a Párt részéről a dolgozó parasztság részére, hogy a magasabb típusú szövetkezetekben bevezették a szövetkezeti tagok betegsegélyző biztosítását. Igaz, hogy a felszabadulás óta mindinkább volt anyagi lehetősége a parasztnak arra, hogy ha saját költségén is, de megfelelőképpen gyógykezeltesse magát, ha arra szüksége volt. Azonban az anyagi lehetőségek dacára is, ezt még mindig elég sokan nem tették megfelelőképpen s egyrészt ez tette szükségessé ezt a kormányhatározatot, másrészt pedig az, liogy a parasztság ezen a téren elhanyagoltnak érezte magát a munkásság mellett. Pártunk most ezzel az intézkedéssel újabb bizonyítékát adta annak, hogy a munkásosztályhoz hü szövetségesének és vele egyenrangúnak tekinti a dolgozó parasztságot. Az EFSz-ek betegsegélyző biztosításáról szóló kormányhatározat értelmében a tagság után járó betegbiztosítási díjat nem a tagok egyéni jövedelméből, hanem a szövetkezet szociális alapjából kell fizetni. A betegbiztosítás díja tehát nem terheli a tagokat, ellenben a biztosítás adta összes előnyöket élvezik a tagok és családjaik. Vonatkozik pedig a biztosítás az ingyenes orvosi gyógykezelésre, baleset és rokkantság esetére is, tehát az eddigi külön balesetbiztosítás ezzel megszűnik. A kormányhatározat életbelépésével január elsején a szövetkezetekben dolgozó parasztság valóban szép újévi ajándékot kap. Űjabb lehetőséget kap arra, hogy a falu dolgozóinak az élete még szebb és örömtelibb legyen. Népi demokráciánk most újból bebizonyította, hogy nálunk, a dolgozók államában, a legnagyobb érték az et ber. Ipolynyéken is megkezdték már a szövetkezeti istálló javítását A földművelésben elért szép sikerek után elhatározták az ipolynyéki szövetkezeti tagok, hogy az állattenyésztésben is közösen fognak dolgozni. A közös állatállomány számára természetesen nagyobb istállóra van szükségük. Ezért kiszemeltek a községben néhány megfelelő épületet amelyekközül egy, a három áács, kovács, lakatos és asztalos pedig mind szövetkezeti tag. A munka jutalimazását eddig még nem állapították meg, de amint megbeszélték az állami bérkatalógus szerint fognak eljárni. A közös állattenyésztés számára már szintén megalakítottak egy munkacsoportot, Az ipolynyéki szövetkezeti tagok ezt az elhanyagolt épületet alakítják át a szövetkezeti állatállomány részére. ben a javítási munkálatok befejezése után el tudják helyezni az egész szövetkezeti állatállományt. A községben volt egy nagyobb istálló, cimeiy Fischer László nagybirtokos tulajdonát képezte. Ez az épület már hosszabb idő óla elhanyagolva és kihasználatlanul állott, úgyhogy bizony nagyobb javítást igényeli. A szövetkezeti tagok azonban nem ijedtek meg ettől. Meg vannak győződve arról, hogy közös munkával az SzKP és a népi közigazgatás szerveinek, segítségével aránylag rövid időn belül rendbe tudják hozni ezt az épületeit. Az összes szövetkezeti tagok kötelezték magukat, hogy a javítási munkálatoknál brigádban ledolgoznak két napot, sőt mi több, a helyi CsISz és a középiskolák tanulói, valamint a nők is elhatározták, hogy segítenek a szövetkezeti tagoknak a javítási munkálatokban. A fent említett épületben, amely csaknem 15 évig elhagyatottan állott, a javítási munkálatok befejezése után 52 tehenet fognak tudni elhelyezni a szövetkezeti tagok. Amint már emlir •tettük, az épület nagyobb javításokat igényel. ennek a csoportnak az élén ugyancsak Szalai József áll.. A párttagok átigazolása szintén hozzájárult az EFSz fejlődéséhez. A még egyénileg gazdálkodó párttag, földművesek az átigazolásnál elvák lallák, hogy belépnek az EFSz-be és aláírják a harmadik típusú munkamódszert. Ezt a kötelezettségvállalásukat mindannyian teljesítették, sőt, mi több, mindegyikük megnyert még egynéhány földművest a szövetkezeti gondolat számára. Az EFSz fejlődése körül nagy érdemeket szereztek különösen Molnár István, Bednár Rudolf, Szlivka János, Macner Ede, Fasnek László és Lenvai György földművesek. Ezek, hogy kiszélesítsék a szövetkezeti tágok számát, megszerveztek több kettes csoportot, amelyek meglátogatták a még egyénileg gazdálkodó földműveseket és egyéni meggyőző tevékenységgel próbálták beszervezni őket a szövetkezeibe. A legnagyobb sikerrel Kubinyák István és Csicsmanec Tamás kettes csoportja munkája járt, akik több új tagot szereztek a szövetkezetnek Hasonlóképpen Dobos László és Molnár Ernő is jó munkát végeztek. Az ipolynyéki EFSz tagjai jól tudják azt, hogy iparunknak mindenekelőtt a saját forrásaikból kell merítenie a nyersanyagokat. Ezért több ollaA szövetkezeti tagok kötelezettséget vállaltak, hogy két-két napot brigádmunkában dolgoznak le. Az istálló javítási munkáiból az ifjúság is kiveszi részét. josnövény termelését veizetik be. A szövetkezeti tagok például négy hektár mákot, kéť hektár kendert, hat és fél hektár cukorrépát és tíz hektár dohányt fognak termefini. Ezeket a terményeket Ipolynyéken a múltban egyáltalán nem termelték. Az állattenyésztés fokozását az ipcfynyéki szövetkezeti tagok nemcsak közös istálló adaptálásával, hanem a jó takarmányalap biztosítással és a mezők és legelők megjavításával is biztosítják. Takarmányt pl. 95 hektáron fognak termelni a tavalyi 22 hektárra! szemben. A takarmányrépa termelést is öt hektárral emelték. Az ipolynyéki szövetkezeti tagok birtokában 150 hektár legelő van. Ebből eddig már 11 hektárt felszántottak és további 15 hektár felszántását tervezik. Ezen a területen szintén takarmánykeverékekeket fognak teinnelni. Harminc hektáron végrehajtották a legelők felszíni javítását. Eb!>en a munkában jelentős segítséget nyújtott a helyi CsISz külön csoportja. A puszta falakon kívül mindent átjavítanak. t)j tetőzet, új ablakok és új ajtók kerülnek az elhanyagolt istállóra. Az építőanyag biztosításában a Párt és a népi közigazgatás sietett a szövetkezet segítségére. Főleg a műszaki osztály gondoskodott arról, hogy a javítási munkálatok simán folyjanak. Gondoskodott arról, hogy az ipolynyéki EFSz idejében megkapja a szükséges építőanyagot. A javítási munkálatokkal

1 járó költségek az előzetes számítások szerint kb. 350.000 Kčs-t tasznek ki. A javítási költségek azonban csökkenek, hála a szövetkezeti tagok és az ifjúság áldozat«s munkájának. Még a munkák megkezdése előtt megalakították a szövetkezeti tagok egy építészeti munkacsoportot, amelynek az élén Szalai József áll. A csoport 18 tagú. mindannyian kiváló szakmunkások. A három kőműves Szépen fejlődik az alsógyúri földműves szövetkezet Csaknem minden őszi munkát befejeztünk, kivéve azokat, amelyeknek elvégzését a hosszú esőzés késleltette. Szövetkezeti tagjaink a ledolgozott munkaegységek szerint részesülnek jutalomban. Igy pl. Sári István szarvasmarhaetető az állattenyésztésben és a vetésnél ledolgozott 68 és háromnégyed munkaegységért 5500 koronát kapott. Szövetkezetünkben egy munkaegységért 1C0.60 korona jár. Ebből az összegből egyelőre csak 80 koronát fizetünk ki előlegként, a többit a szövetkezeti tagok a végelszámolás után kapják meg. Kozár István szintén szépen keres. 65 és egynegyed ledolgozott munkaegység után 5270 koronát kap. Megemlítjük még Jakab Istvánt is, aki 40 ledolgozott munkaegység után 3200 korona jutalomban részesült. Szövetkezeti tagjaink most a mezőés legelőjavítási munkálatokat végzik, mert tudják azt, hogy a takarmány biztosítása elsőrendű szerepet játszik az állattenyésztés fejlődésében. Állatállományunk egy részét már elhelyeztük közös istállóban. További istállók javítása folyamatban van, hogy minél előbb az egész szövetkezeti szarvasmarhaállományt közösen helyezhessük el. Ezenkívül az EFSz földjein gyümölcsfák ültetését tervezzük, mert a gyümölcs is nagy szerepet játszik dolgozó népünk közellátásában. Riečky Mihály, Alsógyúr.