Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-30 / 277. szám, csütörtök

1 UJSZO A falusi tanítók jelentős segítséget nyújthatnak az EFSz-eknek 1950 november 30 Az ország falusi tanítói ezekben a napokban külön levelet kaptak dr. Zd. Nejedlý iskolaügyi, tudomány- és müvészetügyi minisztertől és J. Duríš földművelésügyi minisztertől. Ez a levél felhívás a tanítósághoz, hogy kapcsolódjék be a lehető legnagyobb mértékben a szocializmus építésébe falvaink ban. Ezenkívül az iskolaügyi minisztérium alkalmazottai több akciót rendeznek a nemzeti bizottságokkal. Az akciók befejezéseképpen megrendezik a falusi tanítók országos értekezletét december í)—10-e között és ebből kifolyólag december 17-én a falusi tanítók járási aktíváit. Az iskolaügyi miniszter a tanítókhoz írt levelének elején rámutat a falu történelmi újjászületésére. Falvaink most végre lerázzák a hátramaradás igáját, megtanulják a munkát jobban megszervezni. Ezenkívül kulturális téren is jelentős emelkedés mutatkozik vidékeinken. Az EFSz-ek, a kis. és középföldműveseknek nagyon jó iskolázást adnak abban, hogyan kell véglegesen lerázni a falusi zsírosparasztok igáját «.és - hogyan kell a földek termelékenységét emel ni. Klement Gottwald köztársasági elnök megmutatta azt az utat, amelyehhez a célhoz vezet. A levél a továbbiakban a következőket mondja: Ti, falusi tanítók és tanítónők, nagy, egyenesen úttörő munkát végezhettek falvainkban. Meg van ehhez a müveltségtek és tapasztalataitok is vannak. Tanítók vagytok és a ti helyetek elsősorban az iskolában van. Itt tehettek tehát a legtöbbet a falu újjászületéséért. Tanítsátok a falusi ifjúságot. Mutassátok meg neki minden alkalommal, hogyan él és hogyan dolgozik a földműves, ha egyedül dolgozik és ha kis területen, a régi mód szerint gazdálkodik. Nyissátok meg az ifjúság előtt a jövő nagy távlatát. Mutassátok meg, hogy mennyire megváltoztatja a közös munka és a tökéletes gép a falu életét és hogy a földműves, aki megtanulja a tudomány vívmányait a gyakorlatban alkalmazni, hogy válik a természet urává, mint ahogy azt Micsurin, dicsőséges szovjet tudós és követői bebizonyították. Tanítsátok meg a falu ifjúságát, hogy ehhez a jövöhöz a társadalom fejlődésének törvényei vezetnek. Ne csok szavakkal tanítsatok, hanem tettekkel is. Alakítsatok Micsurinköröket. De ne csak az iskolában tanítsátok a gyermekeket, hanem szüleiket is a faluban. Győzzétek meg az ingadozókat, hogy azok is kapcsolódjanak be a falu új életének és a munkának megszervezésébe. Győzzétek meg a földműveseket, de ne csak szavakkai, hanem gyakorlati példákkal is, hogy mennyire megjavul a talaj hozamossága és a földművesek életszínvonala ott, ahol az EFSz jól működik. Mit jelent ez rájuk és az egész nemzetre? Uj és sokkal jobb és magasabb fejlődési fokot falvainkban és ezzel egész nemzetünkben. Ti is járuljatok hozzá ehhez a műhöz. Ahol nincs még megalakítva az EFSz, segítsétek megalakítani. Ahol pedig már működik, szerezzetek új tagokat. Az EFSz-ek legfontosabb feladata a talaj hektárhozamának és a mezőgazdasági állatok hasznosságának emelése. Ehhez újjá kell szerveznünk a munkát, meg kell javítani a mezőgazdaság termeléstechnikáját, meg kell tanulni azt, hogy hogyan lehet a mezőgazdasági gépeket teljes mértékben kihasználni. Ezen a téren is jelentős segítséget nyújthattok a földműveseknek. Segítsetek nekik és lássátok el őket. jó tanácsokkal. E mellett saját magatok is bővítsétek ki ismereteiteket, hogy annál többet nyújthassatok a falu lakosságának. Harcoljatok a még maradi gondolkodású földművesek ellen. Győzzétek meg őket álláspontjuk helytelenségéről. Az EFSz-ek keretében lévő közös munka mindenekelőtt szilárd és gazdaságos munkaszervezést kiván. Ezen a téren alkalmazni kell a jutalmazás szocialista elveit: mindenki annyit keres, amennyit munkájával megérdemel. Több EFSz-ben nehezen értik meg a tagok a munkának e magasabb és igazságosabb jutalmazását és itt megint csak ti vagytok azok, akik segíthettek ezen a téren előforduló nehézségek kiküszöbölésében, mivel többen közületek nagyszerű szervezési tapasztalatokkal rendelkeznek. A szövetkezeti munka továbbá sok müveit és politikailag fejlett kádert igényel. Az egyes EFSz-ekben ezért káderiskolákat szerveznek — és ki segíthetne itt megint jobban, mint a tanítók. Szervezzetek előadásokat és tanfolyamokat a falukban, legyetek a mezőgazdasági munka új formáinak hirdetői. Ne csak diákjaitokat tanítsátok, hanem az EFSz-ek tagjait is. És végül EFSz-einknek az adminisztrációs munkák és a szövetkezet pénzügyei vezetésében van szüksége segítségre. Nyújtsatok ezért az EFSz-eknek segitő kezet. Ez nem fog nektek nagyobb nehézséget okozni, mert iskolai és iskolán kívüli tevékenységtekben szereztetek már elég tapasztalatot a fentemlített ágak vezetésében. Ezáltal az iskolán kívül is nagy műhöz járultok hozzá, amely nem hoz szégyent annak a cseh és szlovák tanítóságnak hagyományára, amely az elnyomatás idejében a haladőszellemüek első soraiban állott. Segítsétek elő a falu újjászületését. Többen közületek már dolgoznak is ezen a téren, dolgozzatok mindanynyian. Sok sikert kívánunk ebben a szép, tiszteletbeli és jelentős munkátokban. J. Duríš földmüvelésügyi miniszter, Dr. Zd. Nejedlý iskolaügyi, tudomány- és müvészetügyi miniszter. V&tä&matty Jíihdíy Vörösmarty Mihály születése óta hosszú idő, másfél évszázad telt el, de amint ma, 150. születésnapján, jelentőségéről elgondolkodunk, azt kell mondanunk, hogy ez a születésnap élő, 125 éven át, a Zalán futásának megjelenése óta halhatatlannak maradt értékek ünnepe. Mi tette Vörösmarty Mihály költészetét halhatatlanná és klasszikus örökséggé? Egy mélységes romantikus hevülésektöl átjárt szív. melyet magasságos és magános útjain az olvasónak önkénytelenül követnie kell, a költö-polgár élö és vívódásos kapcsolata azokkal a feladatokkal és problémákkal, melyek a korabeli társadalom sorskérdései voltak, végül egészen sajátszerű nyelve, mely a magyar költöi dikciőt megkapó formájú és fényű kristályalakulatokba tömöríti. Gyulai Pál, aki a nagy költönek még kortársa volt, a mértéktartás, a józan mérséklet ösvényén járó embernek, Babits Mihály — aki ezzel nyilván saját legbelső énjét vetíti Vörösmarty alakjába — elefántcsonttorony kiábrándult lakójának mutatja be a nagy költőt, aki szerinte a borúlátás sötét fátyolfüggönyén át tekint ki az emberekre. Vörösmarty erős körvonalakkal kibontakozó, monumentális szóképei s költöi látomásainak zordfenségü plasztikája az embert Michel Angelora emlékezteti — elég talán a Szózat nemzettemetésére utalni, mely mint elképzelés, a Sixtina kápolna falfestményéhez, az Utolsó ítélethez fogható. Túláradó erő és fenséges komolyság — Vörösmartynál helyenként romantikus száguldásban fordul visszájára, Michel Angelonál klaszszikus formákba zárkózik. A szó, a költöi szó sajátságos színezetet kap, amint Vörösmarty ajkáról elröppen és tollára kerül. Mi jellemzi ezt a színezetet, melyet a „Vén cigány" vagy a „Gondolatok a könyvtárban" olvasása közben elemi erőként megérzünk. Patetikus lendület van az ö szavaiban, nemcsak egyéni elragadottságot, hanem osztálysorsot és népi sorsot kifejező átélés. Ha Petőfinél a kifejezés közvetlenségéről és könnyedségéről beszélünk, Vörösmartynál a lírai kifejezés elmélyültsége és szokatlan súlya fog meg bennünket. Olyan korszak — nevezzék reformkornak vagy a Nagy Március küszöbének — lírája ez, melyben a szabadságos igehirdetés, a szónoki bírálat a legnagyobb politikai tett s a kitörni még nem tudó forradalmi energiák a költöi ötleteket és a publicisztika ötletességét szikrázóvá és rakétázóvá teszik. Mikor Kossuth Lajos Pesti Hírlapja 1841-ben megindult, Vörösmarty örömmel olvassa ennek az újszerű sajtóorgánumnak pompás vezércikkeit s együtt örül azokkal, akik „a rákmenetel helyébe sebesebb haladást" kívántali. Ezt a sebesebb haladást Kossuth szava és tolla diktálta. Vörösmartyban azonban mégis élt a nemesi környezet és a családi hagyomány hatása. Széchenyi Kossuth Lajos ellen írt könyvéről, a Kelet népéről szóló tanulmányában azt írja Vörösmarty, hogy a forradalom rémületes szó, „melytől elvből-e vagy önfenntartásból-e — de annyira irtózunk. Ez az önfenntartás a nemesi társadalom önfenntartási ösztöne volt: ragaszkodás akkor még bírt politikai és gazdasági vezetöszerepéhez. Noha Vörösmartynak se vagyona nem volt, se a nemesi osztály kiváltságait nem élvezte, a mult század negyvenes éveiben, amikor a jobbágyság felszabadítása volt napirenden, a nemesség és a nemes társadalmi osztályok érdekeinek összeegyeztetését hangoztatja. A nagv költő érezte és fájlalta a dolgozó milliók jogtalanságát és nyomorát, de nem állt harcosan közéjük, nem az ő oldalukról nézte a korabeli társadalomnak megoldásra váró problémáit, hanem a feudalizmus hibáira ráeszmélő és a hibák mérséklésére kész szegénynemesség oldaláról. Gutenbergről írt epigrammájában a „népzsaroló dús" és a „nyomorult pórnép" ellentétére utal, de itt. is valami kiegyenlítést remél olymódon, hogy mindkettő „emberiességre javul". A jobbágy sorsával is tisztában volt Vörösmarty, egyik költeményében írja róla, hogy szolgál, de bért nem kap, adót fizet, de nem tudja, mire használják adógarasát s háborúban mások javáért esik el. A forradalmat Vörösmarty parasztfölkelés formájában várta és ezért döbben meg lelke mélyéig 1846ban, amikor a galíciai rutén jobbágyság fellázad lengyel földesurai ellen. Vörösmarty Mihály értelmiségi dolgozó volt. Dolgozott az Akadémián, amelynek fizetéses tagja volt s írt lapokba. Nehezen élt meg az írói keresetből. Társadalmi és politikai világnézete polgári volt, a nemesi kiváltságokat, a nagybirtokos főurak diktatúráját elavult intézményednek tartotta. Tanulmányai alapján jol ismerte az akkori nyugati államok társadalmi viszonyait, amelyekben már polgári alkotmány volt érvényben. Mikor azonban Széchenyi állandóan az angol példákra hivatkozott, Vörösmartv figyelmeztette a nagy úttörőt, hogy Angiľában a kapitalizmus napfényes oldalán kívül van egy másik, sötét oldal is, hogy „nyomor és szegénvség sehol ntm tűnnek elő nagyobb borzasztósággal, mint éppen e sziget lakóinál. Halljuk koronként a gyárnapszámosok kiáltó Ínségét". Az Északamerikai Egyesült Államok államainak felé, Vörösmarty szerint, büntetés terhe alatt tiltja a négerek oktatását, nem szándékoznak polgárjogot adni nek'k s inkább „csordái butaságban" tartják őket, nehogy elnyomóik kiirtására szervezkedjenek és egyesüljenek. Vörösmarty a társadalom céljának „a lehető legnagyobb résznek", vagyis a többséget képező dolgozóknak boldogítását tartja. Mint költő a realitásból a nemzeti múltba ^s mitikus elképzelések birodalmába menekül. A neveléstől, a tudásadta felvilágosodástól és az irodalomtól várja a társadalmi bajok kiküszöbölését. Tudatosítja a bajokat, de utópisztikus módon eszmei gyógyszert keresett rájuk egészen addig, mikor 1848-ban a forradalmi átalakulás megindult. Ekkor mintegy lerázza magáról gátlásait s az I849-es Magyar Köztársaság szolgála ában munkát vállal: a legfelsőbb Törvényszék bíráia lesz. A forradalom letiprása. Görgey fegyverletétele lelkileg megrendíti s a forradalom bukása fölött érzett kétségbeesésében írja a legbátrabb és legmegrázóbb verseit, ígv az Előszót és a Vén cigányt. Klasszikus nevelést kapott, de ennek hagyományos költői eszközeivel nem lehetett kifejezni azt a sámáni elragadottsággal rokon inspirációt, amelyben alkotóereje a legjellegzetesebben megnyilatkozott Sajátságos önfékezés jele, hogy Vörösmartv, a legragyogóbb költői ábrándok álmodóia s kifejezője egyik versében ezt ír ia: „Ábrándozás az élet megrontója". Már életében, mint a magyar reformkor legnagyobb költőiét ünnepeilék, de nem volt benne hiúság s nemes önzetlenséggel és készséggel siet 1844-ben egy Pestre került sokai nél-^ külözött fiatal ember segítségére, akinek lehetővé teszi, hogv költeményei megjelenjenek s mint Petőfi Sándort megismerje a forradalom felé fejlődő társadalom. Sas Andor. Vörösmarty Mihály: £ merengő hoz Hová merült el szép szemed világát Mi az, mit kétes távolban keres T Talán a mult idők setét virága, Min a csalódás könnye rengedezf Tán a jövőnek holdas fátyolában Ijesztő képek réme jár feléd, S nem bizhatol sorsodnak jóslatában, Mert egyszer azt csalúton keresédt Nézd a világot: annyi milliója, S köztük valódi boldog oly kevés. Ábrándozás az élet megrontója, Mely kancsalul, festett egekbe néz. Mi az, mi embert boldoggá tehetne f Kincs

t hírt gyönyört Legyen hár mint özön, A telhetetlen elmerülhet benne, S nem fogja tudni, hogy van szívöröm. Kinek virág kell, nem hord rózsaberket; A Uit.ni vágyó napha nem tekint; Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget; Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt. Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt, Ki életszomját el nem égeté, Kit gög, mohó vágy s fény el nem varázsolt, Földön hónát csak olya/n lelheté. Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába: Egész világ nem a mi birtokunk; A mennyit a szív felfoghat magába, Sajátunknak csak annyit mondhatunk. Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek, Meg f érhetetlen oly kicsiny tanyán; Bullámin holt fény s ködvárak lebegnek, Zajától felrémül a szivmagány. Ha van mihez bízhatnod a jelenben, Ha van mit 6rez%, gondolj és szeress, Maradj az élvvel kínáló közelben, S tán szebb, de csalfább távolt ne keress, A birhatót ne add el álompénzen, • Melyet kezedbe hasztalan szorítsz.' Várt üdvöd kincse bánat ára lészen, Ha kart hízelgő ábrándokra nyitsz. Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát; Ügy térjen az meg mint elszállt madár, Mely visszajö, ha meglelé zöld ágát, Egész erdő viránya csalja bár. Maradj közöttünk ifjú szemeiddel, Barátod arcán hozd fel a derűt: Ha napja lettél, szép delét ne vedd el, Ne adj helyette bánatot, könnyűt. Cjoudolaloh a könyvtárba Részletek. — Egy újabb szellem kezd felküzdeni, Egy új irány tör 'át a lelkeken: A nyers fajokba tisztább érzeményt S gyümölcsözőbb eszméket oltani. Hogy végre egymást szívben átkarolják, S uralkodjék igazság, szeretet, Hogy a legalsó pór is kunyhajában Mondhassa bizton: Nem vagyok magam! Testvéreim vannak, számos milliók! Én védem őket, ök megvédnek engem. Nem félek tőled, sors, bármit akarsz. Ex az, miért csüggedni nem szabad. Mi dolgunk a világont Küzdeni Erőnk szerint a legnemesebbekért. Előttünk egy nemzetnek sorsa áll. Ha azt kivittük a mély süllyedésből, S a szellemharcok tiszta sugaránál Olyan magasra tettük, mint lehet, Mondhatjuk, térvén őseink porához: Köszönjük élet! áldom ásidat, Ez jó mulatság, férfi munlM volt! H