Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-30 / 277. szám, csütörtök

1950 november 433 CIJSZ© A kétlaki munkások elmaradnak a proletariátus általános Albánia tiltakozása Titoék újabb provokációi ellen Rákosi Mátyás beszéde a magyarországi országos bányászértekezleten Magyarországon az elmúlt napok ban országos tanácskozásokat tartót- I a szakadék a lehető legnagyobb le tak a bányászok. Ezek a tanácskozáso k az egész ország dolgozó népének figyelmét felkeltették. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Magyar Dolgozók Pártia Központi Vezetőségének november 22-i határozata a szénbányászat fejlesztéséről világosan mutatja a bányászok előtt álló feladatokat, valamint azt az erkölcsi megb ecsülést, amellyel a magvar nép a bányászok felé fordult. A magvarországi széntermelés ebben az esztendőben jelentősen emelkedett és egész évben teljesítette az 1950-es év 9 hónapjának eredeti előirányzatát. A bányászok országos értekezleten résztvett Rákosi Mátvás elvtárs is. aki hatalmas beszédében méltatta a bányászok munkáját, valamint rávilágított azokra a feladatokra, amelyeket a szocializmus fejlődése érdekében a bányászoknak tenniök kell. Rákosi Mátyás elvtárs az értekezleten többek között ezeket mondotta: Mindenki tudja, hogy a nehéz 1945 —46-os esztendőkben Pártunknak egyik legbiztosabb pillére, amelyre mindig számíthattunk, a bányászság volt. Büszke örömmel állapíthatom meg, hogy az is maradt. A magyar kommunisták, a Magyar Dolgozók Pártja természetesen soha nem feledkezik meg ezekről a tényekről, a magyar forradalmi bányászságnak érdemeiről. Az elvtársak a jövőben is biztosak lehetnek afelől, hogy Pártunk megfelelően értékeli és meghálálja a bányászok áldozatait. A kormány és a Párt határozatának hatása természetesen nemcsak azoknál a bányászoknál jelentkezik, akik lenn a bányában dolgoznak, hanem a külszíniednél és az aknamélyítőknél is, akik kérik, hogy rájuk is terjedjen ki a határozat. Ami a külszínieket illeti, az ő munkájuk nem azonos a bánya mélyén dolgozókéval, ezért az ő kérésük más elbírálás aliá esik. Ellenben az aknamélyítőknek — akik között tudvalevőleg a legjobb aknászaink a legjobb szénbányászaink dolgoznak, természetesen részesülniük kell mindazokban a kedvezményekben, amelyeket a Párt és a kormány közös határozata nyújt. Rajta teszünk, hogy ez rájuk is mielőbb kiterjedjen. Az idén a bányászok 13 százalékkal több szenet adtak a. népi demokrácia gazdaságának, mint tavaly. Ez jó teljesítmény és ha éveinte ennyivel nőne széntermelésünk, úgy hat év alatt megduplázódnék. Mindenki tudja, hogy a kapitalista világban ilyen növekedésről szó sem lehetett. Akármilyen rohamos is azonban ez a fejlődés, akármilyen tekintélyes az évi 13 százalékos emelkedés, ugyanakkor az ipar összfejlődése ennek majdnem háromszorosa, 36 százalék. Ez a nagy emelkedés teszi szükségessé, hogy a 13 százalékon felül többet követeljünk bányászainktól. Szólnom kel! a géptől való idegenkedésről. Semmi kétség, hogy van bizonyos idegenkedés a gépesítéssel szemben, s ez megmutatkozik a műszaki értelmiségnél is. Zsofinyecz elvtárs felsorolta itt a számokat, amelyek azt bizonyítják, hogy a fejtés terén a gépesítés a keizdet kezdetén van. A mi műszaki értelmiségünk nemigen ismeíi a modern gépeket. A felszabadulás előtt nem volt szüksége a magyar tőkéneik a gépekre: sokkal olcsóbb volt a munkáskéz, mint a gép. A mi műszaki értelmiségieink ezért ma is húzódoznak a gépektő'. Itt néha politikai szempontok is közrejátszanak. A Szovjetúnió elévülhetetlen érdeme nemcsak abban áll, hogy felszabadított bennünket, de azóta is minden téren, apró munkával is segtl bennünket. És ez az „apró munka" nem is olyan apró, mert például rendelkezésünkre bocsátják a legjobb szovjet szakembereket, a legjobb mérnököket, a legjobb tudósokat és a legjobb munkásokat is. akik megtanítanak bennünket mindarra, amit a szovjet nép 33 esztendő nehéz munkáján keresztül sajátított el. Ez a segítség nem csupán óriási gazdasági, hanem politikai támogatást is jelent Jelenti azt, hogy erősödik vele a népi demokrácia, hogy erősödik felszabadítónk, a Szovjetunió és a népi demokrácia között az gészséges viszony. Ezt a tényt az ellenség is ismeri. Nem egyszer tapasztaljuk, hogy az ellenség igyekszik a Szovjetúnió segítségét lekicsinyeli, a szovjet technikát, a szovjet gépeket is lekicsinyelni. Elmondották például, hogy a bánya-kombájnnal, amely 80 cm-es rétegre volt tervezve, a legkülönbözőbb dolgok történtek. 2 méter széles szénrétegen kezdték dolgoztatni, aminek az eredménye az volt, hogy 80 centimétert szépen kivágott, de a megmaradt 120 centimétert azután csákánnyal kellett utánapótolni. Ez módot adott egyeseknek arra hogy azt mondották: no tessék, ez a szovjet kombájn. Holott, ha a gépet 90 cm-es vagy 1 méter vastag szénrétegre állították volna, akkor nagyszerűen bevált volna. Erről a kombájnról egyébként azt mondják, hogy háromszor annyit hagyják állni, mint amennyit járatják. Hasonlókat hallani néha a szovjet villanyfúrókról és a légnyomásos kalapácsokról si. Nem árt, ha jóindulatú műszaki értelmiségeink és elvtársaink jobban megnézik, hogy mi is történik ezen a téren. Annál is inkább, mert mindenütt van hasonló húzódozás az új gépekkel szemben Amikor az építőiparban tavaly elkezdtünk gépeket használni, akkor mérnökeink, sőt bizonyos mértékig munkásaink is idegenkedtek tőlük. A műszaki értelmiségre vonatkozóan meg kelti értenünk, hogy az átmenet a régi világtól a mostanihoz sokuk számára nem könnyű. A régi bányászok emlékeznek rá, hogy mi volt akkor egy bányafőmérnök, aki kertészt, tehenészt tartott, maga a kapitalista vállalat gondoskodott róla, hogy a mérnök és a munkások között gyen. És bizony voltak elegen, akik vissza is éltek ezzel a helyzettel és neim egy bányászt, aki egy kicsit keményebben állt a sarkára, vagy viszszafeleselt nekik, csendőrkézre adták, vagy bevonultatták. Szóval meg kel' érteni, ha a bányászok egyrészében a műszakiakkal szemben mélyen él a bizalmatlanság. Ennek a bizalmatlanságnak az eloszlatásához többek között idő — és a műszakiak jó teljesítménye kell. Ugyanakkor azonban mindannyian megalapíthatjuk, hogy a bányászatban is a műszaki értelmiség zöme egészségesen és becsületesen a népi demokrácia felé fordult, mint, ahogy az értelmiség többsége ezt a termelés egész frontján is megtette. Itt kölcsönös türelemre, megértésre, de éberségre is van szükség. Azt mondom, nem elég a bányászatott emelni, nekünk szocialista bányászatot keill létrehoznunk. És meg kell értenie' mindenkinek, hogy amint a szocialista bányász már egészen más, mint a régi vágású bányász, úgy a szocialista bányászat is más, nem egyszerű folytatása a régi tőkés bányászatnak. A föld egykor mentőöv volt — ma malomkő a bányászok nyakán Egy példán meg fogom mondani, hogy mire gondolok. Sokat beszélünk itt a kétlaki munkásokról. Mi már el* mondottuk, hogy miért vagvunk ellene annak, hogy az ipari munkás egyben földműves is legyen. Az a körülmény, hogy földje van és otthon is dolgozik, utána a gyárban vagy a bányában is dolgozik, zavarja őt a bányában, zavarja őt a földművelésben is. És a zavarás nem egvszer demoralizálja. Például az álbetegek zöme az ilyen kétlaki munkásból kerül ki, aki mondjuk aratás ideién, vagy szüret idején „megbetegszik" és amellett, hogy a krumpliját felszedi vagy leszüretel, még az államtól jogtalan táppénzt is húz érte. De nem is ez a legnagyobb baj. Súlyosabb hiba az, hogy akkor is, amikor dolgozik, szakadatlan rohanás az élete Alig tette le a csákányt, máris rohan, mert otthon várja a föld. Nem tudia kipihenni magát, szakadatlanul fáradt, nem tud családjával rendesen foglalkozni, fáradt a munkán s a legtöbb baleset vele történik. Hasonló a helvzet a vasutasoknál; ott is azzal van a legtöbb balesel, akinek földje van. aki kifáradt a kettős munkától, emiatt elalszik vagy annyira kimerül, hogy nem tudja a figyelmét a fontos munkára megfelelően összpontositani. Ä mi kifogásunk ezen túlmenőleg azonban az, hogy az ilven munkás elmarad a proletariátus átalános fejlődésétől. Nem jár iskolába, nem hallgatja meg a gyűléseket, nem megv a szemináriumra. Csak arra gondol, hogy minél hamarabb hazamén jen és túrhassa a földjét. Természetesen így maga sem fejlődik és visszahúzza az egész munkásosztálv fejlődését. Ellenben fenyegeti őket az a veszély, hogy ha görcsösen ragaszkodnak a földecskéhez. akkor mint vájárok lemaradnak és — megmondom előre — lemaradnak, mint oarasztok is. A szocializmus fejlődése ezt a kérdést nemcsak a vájároknál, de a proletariátusán belül is általában felvetette. Ebben az egv kérdésben, mintegy a cseppben a tenger, visszatükröződik az egész hatalmas változás! Elvtársak, ezen keresztül mérhetik, hogv mekkorát változott a világ — többek között a vájárok és a bányászok világa is! Most ez a föld, amelv 15 vagy 20 évvel ezelőtt az a mentőöv vagy az a szalmaszál volt, amelvbe a fuldokló kapaszkodott, malomkő kezd lenni a nyakán, mely húzza őt lefelé, csak ő ezt még nem veszi észre. De mi már észrevettük és ezért magvarázzuk nekik, hogy: „kedves barátom, megváltozott a világ, most szocializmus van, s ami azelőtt jó volt számodra, az most rossz. Neked választanok kell, mert most már egyszerre kettő nem lehetsz, de nincs is rá szükséged! Sem az országnak nincs rá szüksége, sem magadnak nincs rá szükséged!" Meg vagyok arról győződve, hogy ha az ilyen kétlaki munkás számadást csinál, akkor ki fog derülni, hogy roszszabbu] járt. Sok minden, ami régente helyes volt, most fékez, kolonc, melytől igyekszünk őket megszabadítani. Annyival is inkább, mert a bánvászok, a proletárok többségének beállítottsága megváltozott, nálunk a munka valóban dicsőség és becsület dolga. De van olyan is, akii még húz visszafelé a régi szokás, a kis földecske, meg a disznó-ól és nagyon akadályozza fejlődését. Ezért vetjük fel most mi ezt a kérdést. Külön akarok pár szót mondani kommunista elvtársainkról és DISZtagjainkról. Ismételten hallhattuk itt, hogy előfordul, hogy a kommunista párttag a bányában nem versenyez, sőt nem teljesíti a normát. Ez komoly hiba. A kommunista azért kommunista, hogy a termelésben is megmutassa, hogy népének és Pártjának hü fia. És nem lehet jó képviselője a kommunista ügynek az, aki munkában nem mutatja meg, hogy ott is egész embert tesz ki. Milyen benyomást nyer az a pártonkívüli bányász, aki azt látja, hogy egy másik pártonkívüli bányász 130 százalékra teljesíti normáját, a kommunista pedig sok műszakot mulaszt és a műszak alatt sem fejt le annyi szenet, mint egy átlagmunkás. Világos, hogy az ilyen elvtárs hiába agitál, nem lesz meggyőző képviselője a mi Pártunknak. Ellenkezőleg, végeredményében ártani fog. Ugyanez vonatkozik a DISZ-tagokra is. A DISZ azt tűzte ki maga elé, hogy hazánkban a Komszom ólnak megfelelő szervezet legyen. Ez a célkitűzés valóban tiszteletreméltó, a Komszomolra irányt venni a legjobb példakép követése. De nem elég szóban, hanem tettekben is követni kell. Mi a jó kommunista munkát elsősorban a termelés eredményén mérjük le. Ez vonatkozik a kommunista üzemvezetőre csak úgy, mint a. kommunista csillésre, segédvájárra, vájá.rra, ifjúra és a többi bányában dolgozóra. Egyik feladatunk az, hogy az elvtársak végre rászokjanak arra, hogy a kommunista párttagság, vagy a DISZ-tagság kötelez, kötelez arra, hogy a termelésben is élen és elöl járjunk. Elvtársak! Ez a mai értekezlet és az a mai műszak, amelynek győzelmes jelentéseit óránként kapjuk, bizonyos fokig fordulatot jelent. Fordulatot jelent az egyes bányász szempontjából is, aki ma lelkes munkájával, a jó termeléssel mutatja meg, hogy helyesli a népi demokrácia felhívását és megfelel a népi demokrácia várakozásának. De fordulópontot jelent azért is, mert a bányászság

4 színe-java először ült össze itt, mint egy országgyűlésen, hogy megtárgyalja azokat a tennivalókat, amelyeknek eredményeképpen még jobb, még bőségesebb lesz a széntermelés. Ami most bennünket foglalkoztat, az nemcsak a termelés problémája, hanem hatalmas, új politikai kérdés is. Mi azt követeljük az egyes kommunistától, hogy mindennapi munkáját össze tudja egyeztetni az egész szocializmus építésével. Ez a bányásznál azt jelenti, hogy amikor ott dolgozik a föld mélyében és fejti a szenet, legyen tisztában azzal az úttal, amelyet az a szén megtesz a kazánokon keresztül, amik az ipart erősítik, a villanyon keresztül, ami a kultúrát is erősíti. Legyen tisztában azzal az összefüggéssel, amely a föld mélyén végzett saját munkája és a szocializmus általános építése között fennáll. Lássa az összeAz albán sajtó közli az albán külügyminisztérium válaszát a Tito-kormány november 11-i jegyzékére, mely koholmányokkal és rágalmakkal próbálja igazolni az Albán Népköztársaság belgrádi követségének eltávolítására irányuló önkényes követelést. A Tito-bandának ez a fondorlatos lépése is annak a fasiszta támadó politikának az eredménye, amelyet amerikai és angol imperialista gazdáinak parancsára folytat. A jegyzék részletesen foglalkozik a Tito-banda különféle albánellenes mesterkedéseivel és megállapítja, hogy a tiranai Tito-követség szabotázs- és kémközponttá változott. / A jegyzék rámutat, hogy a Titokormány a Wall Street imperialistáival szoros együttműködésben beszervezi a külföldre szökött albán háborús bűnösöket és hogy ezek terrorista tevékenységét közelről irányíthassa, Albánia északi határai mentén az UDBA központok egész sorozatát állította fel. Csak 1949 folyamán a titóista fegyveres erők 124 provokációt követtek el az albán határon, 1950 októberéig pedig 65 provokációt szárazföldön, tengeren és levegőben. A titóista porvokációk szoros kapcsolatban és összhangban állnak a görög monarchafa'siszták és az olasz neofasiszták provokációival. A jegyzék kiemeli, hogy az UDBA szervei a Gestapo módszereit is felülmúló terrorral üldözik a jugoszláviai albán lakosságai. A titoisták csapatmozdulatokat végeznek az albán határ mentén. A határmenti városokban és falvakban valóságos ostromállapot van és este 8 óra után elsötétítést rendeltek el. Berlin dolgozói demokratikus választásokat és a megszálló csapatok kivonását kérik A Német Demokratikus Köztársaság fővárosa Nemzeti Front bizottságának elnöksége levelet intézett a berlini Szovjet Ellenőrző Bizottság elnökéhez, Berlin három nyugati városparancsnokságához, továbbá a nyugatberlini közigazgatás vezetőihez. A levél rámutat arra, hogy Berlin övezetekre osztottsága, a közigazgatás tagoltsága gazdasági és kulturális téren káros befolyást gyakorol és akadályozza a város fejlődését. Berlin megosztottsága magával hozta sok nyugatberlini üzem leállítását, a munkanélküliség megnövekedését és elviselhetetlen életviszonyokat ró többszázezer nyugatberlini családra. A december 3-i nyugatberlini különválasztások még jobban elmélyítik Berlin tagoltságát és még nehezebb helyzetbe sodorják a nyugatberlini lakosságot. A Nemzeti Front berlini bizottsága levelében javasolja: 1. Tartsanak 1951 márciusában egész Berlinben szabad, demokratikus választásokat. 2. A keletberlini és nyugatberlini magisztrátus alakítson közös bizottságot a választások előkészítésére és a megtartásukhoz szükséges rendszabályok kidolgozására. 3. A valóban szabad és demokratikus választások biztosítására vonják ki az összes megszálló csapatokat Berlinből és töröljék el az övezethatárokat, amint az a város lakossága többsége akaratának megfelel. Az egységes városi közigazgatás számára a levél feladatként jelöli meg a munkanélküliség három hónap alatt való megszüntetését Nyugat-Berlinben, minden üzem munkábaállítását a béketermelésre, az árak csökkentését, a lakosság anyagi színvonalának emelését, az újrafelfegyverzés ellen irányuló harc és a békemozgalom támogatását. A Kínai Népköztársaság kinevezte küldötteit az ENSz-ben tartandó vitára Az ENSZ politikai bizottsága elfogadta a szovjet határozati javaslatot, amely indítványozza, hogy hívják meg a Kínai Népköztársaság képviselőjét a „Szovjetúnió tiltakozása az Amerikai Egyesült Államok Kína elleni agressziójával kapcsolatban" című kérdés megvitatásához. A szavazás után a bizottság elnöke megkísérelte, ho<jy azonnal megnyissa a vitát a Szovjetunió által beterjesztett kérdés felett. Malik elvtárs másodszori felszólalásában azonban rámutatott, hogy a vitát csak a Kínai Népköztársaság központi népi kormánya képviselőinek jelenlétében lehet lefolytatni. Csu En Laj elvtárs kínai külügyminiszter Trygve Liehez, az ENSZ főtitkárához intézett levelében meigneveizte a Kínai Népköztársaság képviselőit az ENSZ-beli tárgyalásokra. A Biztonsági Tanács ülésére a Kínai Népköztársaság Vu. Siu Csuant rendkívüli képviselőjének és Csiao Kuan Huant tanácsadójának nevezte ki. Egyben kinevezte a küldöttség többi tagjait is, hogy ennek értelmében, mint képviselő, mint tanácsadó illetve, mint küldöttségi tagok működjenek közre és vegyenek részt a politikai bizottság és a Biztonsági Tanács ülésein. függést, amely saját teljesítménye és a között az eredmény között van, apielynek gyümölcseit közvetve kapja vissza, amikor falujában bekötőút, mozi, kultúrház, szülőotthon épül, amikor a gyermeke középiskolába vagy egyetemre járhat. Szóval megköveteljük az egyes kommunistától is, hogy a maga apró munkája és a hatalmas szocialista építés közt meglássa az összefüggést. Sőt tovább megyünk: megköveteljük, hogy meglássa a maga apró munkája és a nemzetközi kérdések összefüggését is. Még fontosabb ez a széles szocialista látókör egy ilyen testületnél, ahol a magyar bányászság színe-java van jelen. Ez a mai értekezlet és a műszak, amely ennek az értekezletnek szerves része és amelyben a bányászság tízezrei vesznek ma lelkesen részt, együttvéve egy hatalmas tüntetés a magyar népi demokrácia ereje és a magyar dolgozó nép hűsége mellett. A bányászság a magyar ipari munkásság, a magyar dolgozó nép élén nem egyszer igazolta be, hogy bizton lehet rá építeni, ha hozzá fordulunk. A mai napon, amikor minden eddigi termelési eredményt leverő rekordok születnek, újra bebizonyítja, hogy méltó arra a bizalomra, amellyel iránta dolgozó népünk viseltetik. Bizonyítja politikai érettségét és bizonyítja azt, hogy a maga apró munkája, a szénfejtés és a, béke hatalmas ügyének megvédése közt ismeri az összefüggést. Bizonyítja, hogy a mi dolgozó népünk legjobb fiai, a bányászok megértik, hogy ebben a nemzetközi helyzetben milyen jelentősége van annak, ha barát és ellenség tanuja annak a lelkesedésnek és áldozatkészségnek, amellyel a Pártjuk és kormányuk hívó szavára felelnek. Meg vagyok győződve róla, hogy ezt a műszakot és ezt az értekezletet az ellenség is helyesen értékeli. Ugy értékeli, mint a magyar népi demokrácia erejének újabb megnyilvánulását, újabb győzelmét. Én a Magyar Dolgozók Pártja és a ma

1 gyár kommunisták nevében csak azt moihatom a bányász elvtársaknak itt az értekezleten és kint a bányákban: csak így tovább! Dolgozzanak elszántan, lelkesen, önfeláldozóan! Legyenek tudatában annak, hogy mögöttük áll a mi hatalmas, harcedzett Pártunk. Legyenek tudatában annak is, hogy minden csákányütéssel, minden csille szénnel segítik felépíteni nemcsak a magyar népi demokráciát, a szocialista jövőt, de segítenek medvédeni békénket. Segítenek győzelemre vinni azt a nagy ügyet, amelyet immár nyolcszázmilliós tábor képvisel, amelynek élén ott áll felszabadítónk, a nagy Szovjetúnió és mindannyiunk szeretett, bölcs vezére, a mi Sztálin elvtársunk.