Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-18 / 267. szám, szombat

ÜJSZO ­1950 november 18 Attlee titkos körlevele az angol külképviseletekhez A Telepress hírszolgálati iroda egy rendkívül figyelemreméltó bizalmas okmány teljes szövegét közli, amely megmutatja, hogy az angol kormány már jóval a Sheffieldbe tervezett II. Békevilágkongresszus kitűzött idő pontja előtt megkezdte a tervszerű aknamunkát a kongresszus ellen. Ez az okmány egy körlevél, amelyet Attlee küldött szét még szeptember­ben az angol kormány külföldi kö­vetségei számára. A körlevél kilenc részből áüll. Első pontjában beszámol arról, hogy az angol kormány tudomására jutott, „ .. • hogy a béke híveinek szervezete Londonba akarja összehívni a II. Bé­kevilágkongresszust november 13— 19. között. A kongresszuson körülbe­lül kétezer-háromezer személy venne részt. A brit (békevédelmi) bizottság levelet intézett a miniszterelnökhöz, amelyben biztosítékokat követel, •hogy a kongresszus megtartása elé nem gördítenek akadályokat". A második pont a II. Békevilág kongresszus előkészületeire hívja fel a figyelmet. A harmadik pont már leleplezi, hogy Attlee miniszterel­nök miért fél altól, hogy a kon­gresszust egy nyugateurópai fővá­rosba hívják össze: „•.. Jobban meg vagyok róla győ­ződve, mint va'laha, hogy a békehar­cosok a következő indokból akarják a kongresszust Londonban rendezni: hogy bizonyos neheztelést keltsenek az USA közvéleményében és kétsége­ket támasszanak aziránt, hogy az Atlanti Egyezmény aláírása az angol kormány részéről valóban elsőran­gúan fontos voüt-e" és hogy „ ... min­den határozatot, vagy .háborús bű­nösök' listáiját, amelyet ez a kon­gresszus elfogad, ,ltmdoni határozat­nak' , Jondoni feketelistának' stb. nevezhessenek" — és főleg, „ ... hogy békehadjáratot kezdhessenek Angliá­ban..." „A kongresszus időpontját úgy ál­lapították meg, hogy egybeessék az ENSz közgyűlésének ülésével — mondja továbbá a körlevél szövege —, hogy a kongresszus támogatást nyújthasson azoknak a javaslatok­nak, amelyeket a Szovjetúnió esetleg beterjeszt az atomfegyverek törvényen kívül helyezéséről és eltiltásáról." „Ka a kongresszus elfogadna egy határozatot, mely békét és lefegy­verzést követel és ezzel a szovjet ja­vaslat mögé áll és támogatja azt több­százmillió aláírással, beleértve több nyugati ország polgárainak aláíráséit is, akkor az ENSz-beli szovjet kül­döttségnek alkaCma volna ezt állíta­ni, hogy a Szovjetúnió küldöttsége képviseli a nemzetek igazi akaratát, nem pediig a nyugati „reakciós kor­mányok" és „háiborús uszítók". A körlevél negyedik pontjában Attlee miniszterelnök bevallja, hogy „.'.a brit kormány gondosan meg­vizsgálta. milyen lehetőségek van­nak a kongr*sszus megtartásának megakadályozására, milyen lépéseket lehet tenni a kon­gresszus szervezői eRen, amelyek ar­ra kényszerítenék őket, hogy másiutt tartsák meg vagy haitástalanná ten­nék a kongresszust, ha mégis Lon­donban zajlana le." „Sajnor azonban a (brit) belügy­minisztériumnak nincs törvényes jog­címe a kongresszus betütására — si­ránkozik Attlee —, de .. • az angol kormánynak az Atlanti Egyezmény­ből folyó felelősségének teljes tuda­tában és tekintetbe véve a kongresz­szus lehetőségeit, mindent meg kell tennie, ami hatalmában van, a kon­gresszus megtartásának megakadá­lyozására". Az ötödik pont elárulja azt is, hogy a körlevél szétküldésének idő­pontjában (szeptemberben) az angol kormány már megtette a köveíkező „adminisztratív" lépéseket: „Egyetlen külföldit sem engednek be Angliába a kongresszus meg. szervezésére. Ehrenburgtól és a másik öt oroszt ót, aki vízumot kért, hogy a kongresszus előkészítésében résztvegyen, megta­gadták a vízumot. Laffitte francia kommunistát, akinek, mint francia állampolgárnak, nincs szüksége be­utazási vízumra, Angliába érkezése után azonnal feltartóztatták és visz­szatolonoolták Franciaországba. Pü­lanatnyilag nem utasíthatjuk eC azok­nak a vízumkérvényét, akik kérvé­nyükben nem jelenük ki, hogy a kongresszus előkészítése miatt utaz­nak Angliába. Ha azonban ilyen sze­mélyek résztvesznek az előkészüle­tekben, haladéktalanul kitoloncoljuk őket." „Valamennyi külföldi küldött ví­zumkérvényét egyéni érdeme szerint fogjuk elbírálni és az angol kormány megtagadja a vízumot minden nem­( Nagy-Britannia az Eszakamerikai Egyesült Államok légi bázisa Az elmúlt hetek világosan bizonyít­ják, hogy a brit „munkás''-kormány véglegesen a Wall Street uszályához szegődött. Teljesen elvesztette önál­lóságát, sőt katonai kérdésekben is az amerikai támadó tervek alázatos végrehajtója lett. Hogy Nagy-Britannia az amerikai légihaderök bázisává alakul át, azt az a tény is bizonyítja, hogy az ame­rikai repülőgépek száma Anglia terü­letén az utóbbi időben erősen meg­nőtt. Az amerikai repülőgépek száma a legutóbbi hirek szerint Angliában már ezerre tehető s ilyen nagyszá­mú repülőgépnek az elhelyezése leg­alább is harminc nagy repülőteret követel. Attlee kormányának táma­dó politikája, amely Nagy-Britanniát mindenféle katonai kalandokba ránt­ja, a lakosság széles rétegeiben, sőt magában a Labour-párt tagságában is mind nagyobb elégedetlenséget kelt. Anglia lakói nagyon jól emlé­keznek még az ellenséges bombákra, amelyek London házait és utcáit szétrombolták. Nem kívánják a hábo­rút és ezért mind határozottabban lénpek fel a brit kormánykörök ag­resszív politikája ellen. kívánatos külfölditől" — írja még körlevél ötödik pontja. A körlevél hatodik pontja ugyan csak elárulja, hogy miért fél annyira Attlee a békekongresszustól. Azért, mert „ . •. a kongresszus komoly kí sérlet arra, hogy ... a világ közvéleményét tömörítsék a szovjet békepolitika körül, amely az atomfegyverek alkalmazásának megtiltásán és törvényen kívül he lyezésén alapszik". A körlevél nyolcadik pontja ismé­telten utasítja ez angoí. kormány dip­lomáciai képviselőit arra, hogyan használj'ák fel ezt a körlevelet, a ki­lencedik pont pedig felsorolja azokat a brit külképviseleteket és diploma­tákat, akik megkapták ezt az írást. A körlevelet Attlee miniszterelnök \ írta alá. Saitáankét JCassán es Jioldatxáí t November 18-án este 7 órai kezdet­tel a Csehszlovákiai Magvar Dolgo­zók Kultúregyesülete Kassán a VE­R1TAS helyiségében (Domonkos-tér) sajtóankétot rendez. A sató nagy je­I lentőségéről és szerepéről szocialista I építésünkben Lőrincz Gvula elvtárs, fl normák felülvizsgálását politikai munka kísérte Hatszáztizenöt normát törtek meg A bratislavai Slovnaft Apollo nemzeti vállalatban megkezdték a normák felülvizsgálásának akcióját és mindjárt kezdetben arra törekedtek, hogy ezt a komoly és fontos feladatot a lehető legrövidebb idő alatt, de a mellett a legjobban végezzék el. A normák felülvizsgálását a bra­tislavai Apolló üzem dolgozói két szempontból kísérték és kísérik fi­gyelemmel. A fő szempont a főüzemi termelés volt. Az átvizsgálás folya­mán számos termelési központban ki­derült, hogy a főüzemi termelésben sok rejtett tartalék van. Mivel a po­litikai előkészítés jó színvonalon mozgott, a normálók bátran megkezd­hették az átigazolást és a normák megszilárdítását. Az Apollo üzemben azonban nem­csak az eddigi normák megszilárdítá­sáról volt szó, hanem túlnyomó rész­ben az érdemszerinti bérek új szocia­lista rendszerének bevezetéséről, te­hát új normák kialakításáról. A többi munkahelyeken is hasonlókép­pen folyt le a normák átvizsgálása. Mindenütt arra törekedtek, hogy bi­zonyos egyenlőséget érjenek el a normák szilárdságában, mert e nél­kül nem volna igazságos alapja a szo­cialista munkaversenynek, különösen magasabb típusú szocialista -mun­kaversenynek. A bratislavai Slovnaft alapüzem­ben azonban a normák felülvizsgálá­sának kérdése lényegesebb és politi­kailag fontosabb a segédiizamekben, ahol 2857 teljesítményi norma van. amelyekből mostanáig összesen 2717 normát vizsgáltak át és 615-öt szi­lárdítottak meg. Mint a kémiai szek­tor más üzemeiben is, az Apolloban is a segédüzem sokkal összetettebb jellegű. A legkülönfélébb szakműhe­lyekből áll és .mindegyik műhely nél­külözhetetlenül fontos a termelésben. Az üzemnek ebben a részében szük­séges, hogy a szakemberek kiváló gyakorlott specialisták legyenek. A rejtett tartalékok leleplezésénél leg­jobban azok állják meg helyüket, akik szakmájukban legkiválóbbak. az O j Szó főszerkesztője tart beszá mólót. A beszámolót vita követi. Felkérjük az üzemi szervezeteket, hogy kiküldöttjeik vegvenek részt vitában s gyakoroljanak tárgyilagos kritikát az Üj Szó munkája s össze­állítása felett. Ugyanekkor tegyenek indítványt a munkáslevelezőkáder ki építésére. Az ankét csak úgv teljesít­heti feladatát, ha egészséges vitával elősegíti a lap megerősítését és szín vonalának emelését. Felkérjük az üzemek magyar dol­gozóit is, hogy minél nagyobb szám­ban jelenjenek meg az ankéton és felszólalásukkal támogassák a szocia lista sajtót. Ugyanakkor rendezzenek kampányt új előfizetők szerzésére. Az ankét programmját értékes kultúr­műsor tarkítja. * Szombaton este Moldaván Fellegi István, a CSEMADOK központi főtit kára ugyancsak ankét keretében elő­adást tart a szocialista saitó jelentő­ségéről. A moldavai saitóankéton fel­lép a CSEMADOK kassai helvicsoport­jának harminctagú kutúrbrigádja is. fl Párt gazdasági konferenciájának visszhangja az üzemekben A szakmunkások helyes elosztásával használjuk ki teljesen üzemeink teljesítőképességét Az SzKP gazdasági dolgozói össz-szlovákiai konferenciájának határo­zatait a zsolnai kerület üzemeiben és építkezésein új intézkedések egész sorával valósítják meg, amelvek a takarékosság fokozására irányulnak az üzemekben, a gépi berendezések kapacitásának kihasználását, további váltá­sok létesítését stb. szolgálják. Az SzKP gazdasági dolgozóinak kerületi konferenciája Zsolnán kitűzte a kerület üzemeinek legsürgősebb feladatait. A szakszervezetek, az ifjúsági és nőszövetség funkcionáriusai kezdemé­zésének emelése cél iából a kerületi szervek plenáris üléseket hívnak össze. A kerületi Nemzeti Bizottság a járási Nemzeti Bizottság elnökeivel megta­nácskozza az ú i üzemeknek nyújtott segítség konkrét formáit, különösen a munkaerők toborzását. A J. V. Sztálin-üzemben jobban megszervezik a munkát, hogy a ter­melés folyamatos anyagellátásban ré­szesüljön. A munkahelyek közép és vezető káderei fokozzák gondoskodá­-j-4elyes kölelezellséget -j-4cmke elvlárs oa llalfál-e ? MMM MMMMMMMMM A CSEMADOK bratislavai helyt csoport Iának vezetősége felkér mind azokat s kultúrtársakat akik eddie még nem vették át tagkönyvecskéi ket hoev leienjenek meg minél előbb Nádter pénztárnok kultúrtársnál » Vazov utca 2. sz. alatti kultúrhelvség­ben ezek átvétele céliából Hivatalos órák minden hétfőn és csütörtök este 19—21 óráig. A kerületi építőüzemeknél is teljes ütemben folyik a párt­tagság felülvizsgálása. Az üzemi szervezet elvtársai teljes mértékben éltek a kritikával és az önkritikával, segítet­tek az elvtársaknak abban, hogy kötelezettségeket vállal, hassanak, de ezeket a kötelezettségeket nem irányították helyesen, a kötelezettségek nem saját munkájuk megja­vítására irányultak. Nagyon érdekesen mutatkozott ez meg Hanke Gyula elvtárs felülvizs­gálásánál. Hanke elvtárs önkritikái­lég beismerte, hogy keveset vett részt a gyűléseken és nem védte elég eré­lyesen a Párt irányvonalát. Beismer­te azt, hogy a Párt részére eddig ke­veset tett- Hanke elvtárs olvasta a Párt sajtóját, tagja lett az EFSz-nek is és segített is annak kiépítésénél. Sokat tett az irányban is, hogy Su­chohrad községben, ahol második tí­pusú szövetkezet működik, ez a szö­vetkezet jól dolgozzék. Hanke elvtár­sat ennek következtében igazolták. Kötelezettséget vállalt arra, hogy az Egységes Földműves Szövetkezet tag­jait ráveszi arra, hogy térjenek át a harmadik típusú gazdálkodásra. Ugyanilyen kötelezettséget vállalt Volár István elvtárs is, aki ugyan­abból a községből származik. Megállapíthatjuk, hogy a felülvizs­gálás segített az elvtársak munkájá­nak javításában. A kötelezettségek, amelyeket vállaltak, jelentősek és értékesek. Azonban a legfontosabb­ról mégiscsak elfeledkeztek. Az elvtársak elfeledkeztek elsősor­ban arról, hogy Hanke és Vbllár elvtár­sak a raktárban dolgoznak, ahol igen sok fontos anyag van. Az elvtársak­nak beszélniük kellett volna arról, hogy ezt az anyagot hogyan védik a romüáetól, hogyan tartanak rendet ebben a raktárban. Elfeledkeztek ar­ról, hogy a felülvizsgálásnál kell leg­inkább beszélni azokról a nehézsé­gekről, amelyet a munkában tapasz­talnak. Éppen a felülvizsgálás mutat majd rá azokra a hibákra, amelyek mindenekelőtt az ő munkahelyükön keletkeznek. A felülvizsgálásnak kell az elvtársakat rávezetnie arra, hogy nagyobb gondot fordítsanak munká­jukra, keressenek új lehetőségeket arra, hogy a számukra olyan értékes és fontos anyagokkal minél takaré­kosabban gazdálkodjanak Hanke elvtárs felülvizsgálása erő­sítette Pálunkat, de még jobban erő­sítette volna, ha Hanke elvtárs köte­lezettségei ebben az irányban, vagy­is saj Iáit munkájának megjavítására irányultak volna. sukat a termelés feltételeinek javításá­ról. A káderek helves elosztását jobbá teszik azzal, hogv a szakkáderekel úgy osztják fel, hogv a produktív munkára a lehető legnagvobbszámú minősített munkaerőt használják fel. A káderek további iskolázását cseh üzemekben valósítják meg ez év de­cember 15-től kezdve Ez év december l-ig befejezik a normák felülvi|sgálá­sát. Az új dolgozókról való gondosko­dást minden téren fokozzák. Az üzemi tanács mellett szociális osztályt léte­sítenek, amely az ú i alkalmazottak tar­tózkodásának kellemessé tételéről gondoskodik az üzemben Az új alkal­mazottakról a munkahelveken a mes­terek gondoskodnak, akik intenzíve foglalkozni fognak velük. A szakmun­kások, élmunkások. öntudatos dolgo­zók és műszakiak védnökségeket vál­lalnak az újonnan felfogadott munká­sok felett olyan módon, hogv minden dolgozó a lehető legrövidebb idő alatt megismerkedjék gépével, munkájával és feladataival. December 15-ig meg­szervezik a mesterek szak- és politi­kai iskolázását. A kisucké nové mestoi Viliam Široký üzemben, konkrét intéz­kedéseket tesznek a munkaerők bizto­sítására olyan módon, hogv az ötéves terv harmadak évének első napjától kezdve két váltásban dolgozhassanak. Ez év végéig a szocialista munkaver­senybe a dolgozók legkevesebb 50 százaléka bekapcsolódik és megalapít­ják az újítók klub iát. A dubniciai Skoda-üzemben 1951. január 1 -tői teljesen betöltik a máso­dik váltást és egves szakaszokon har­madik váltást is létesítenek. Az új al­kalmazottakat az üzemi munkaiskolák­ban fogják tanítani. Ebben a nehéz gépipari üzemben ma már 25 százalék­nyi nő dolgozik és egv osztályon, ahol azelőtt csak férfiak dolgoztak, a női munkaerők 80 százalékban vannak képviselve A nők teljesen heváltak a daruknál is. Az üzemben 12 tanuló­leány van és igyekeznek, hogy a ter­vezett létszámot minél előbb elérjék. Kanadában voltam... Hó-rukk!... Hó-rukk! hang­zik az ajtó felől egy mély hang. A ki­járat ásító szájába most emeli be egy csoport munkás az ajtót a vas­sarkokra. Felépült az új gyár. A kér­ges munkáskezek az utolsó simításo­kat végzik, hogy aztán odaálljanak a nehéz aoélgépek mellé és teljes ütemben elindítsák a gyár zakatoló, forró alkotó életét. Az egyik mész­foltos, kékruhás munkás rámtekint. Szemében btiszkSség, öröm, megelége­dés csillog. - Látod, elvtársnő — szólal meg valaki közvetlenül mellettem. Mi­iyen boldogok, hogyan örülnek ezek az emberek a munkának, de én még boldogobb vagyok. Csodálkozva, szinte kérdőn tekin­tettem a mellettem álló zömök idő­sebb munkásra. Valami mély megille­tődést éreztem a hangjában és ő bi­zonyára észrevette kérdő, kíváncsi te­kintetemet, mert már folytatta is: — Bizony, mögöttem már egy egész élet van és mégis úgy érzem, hogy most ezzel a gyárral indul meg az életem. Látod, ezek itt nagyrészt mind fiatalok, ezek nem ismerték annyira az élet súlyos terhét, a sors kezét, mint én. Ezek a szebb holnap felé néznek és talán, ha hallottak is a tegnapról, de nem igen emlékeznek arra az időre, amikor az embert áru­ként használták csere-berére ... - Igen, igen, ezt talán te se tudod, elvtársnő, hiszen oly fiatal vagy. S ez oly rég volt, tudod, még az én fia­talságom idején. Akkor nem épültek új gyárak, akkor a régi munkalehe­tőségeket is lerombolták. Nekem is, mint számos társamnak, egy út ma­radt hátra. Elmenni a tengerentúlra, Kanadába. Az emberek ekkar se na­gyon törődtek azzal, hogy voltakép­pen árucikkek voltunk, nemcsak azért, mert mint munakerőt külföldre szállítottak. Hát mint gondolsz, azt az olcsó gabonát Kanadából miért le­hetett olyan olcsón kapni? Nem a nagyurak kegyéből juttatták az éhe­ző Európának. Ali fizettük meg az árát. — Hol dolgoztam, azt kérded? Erre igazán könnyű felelni. Sehol. De még­is, ehhez egy kis magyarázat kell. Építkezéseknél kezdtem meg a mun­kámat, de munkahelyemen egy sze­­encsétlenség következtében megsé­rült a hátgerincem. Tizenkét hónapig kaptam is segélyt, aztán már nem akartak fizetni tovább, megállapítot­ták, hogy munkaképes vagyok. És én munkaképes" ember hét évig bete­gen igazán csak tengettem az élete­met. Akkor volt ünnepnapom, ha va­lami alkalmi munka akadt. Különben Is ezek az évek 32-től 38-ig nagyon nehezek voltak abban a tengerentúli országban. És Babela Mihálv ökölbe szorított kézzel, keserű száiízzel beszélt a fé­nyes „ígéret földiéről", ahová a hu­szadik század rabszolgakereskedői csábították ki. Elmondja, hogy részt­ett a munkámozgalomban. elmondta, hogyan lőtte agyon a rendőr Zimcsu­kot, egyik munkástársát, csak azért, mert ki akarta hozni a ruháját abból' lakásból, ahonnan kidobták, mert nem tudta kifizetni a lakbért, nem volt munkája. — Igen, dolgoztam a munkás-szer­vezetekben. És itt a gyárunkban is minden erőmmel dolgozni fogok tö­megszervezeteinkben. Mert ezek ne­velik az embert. Gép kell nkünk és könyv. Ez a kettő a mi legbiztosabb fegyverünk. — Én 13 héttel ezelőtt jöttem be ide, a szomszédos községből, hepai vagyok és jól emlékszem arra, hogy bokáig sárban gázoltam reggelenként munkába. De ha térdig ért volna a sár, akkor se tudott volna engem visszatartani semmi attól, hogy ide jöjjek ... Két éve térteim haza Kana­dából, amikor a feleségem megírta, milyen más most minden nálunk, mennyivel jobb az élet. A faluhan úgy néztek rám, mint azokra, ak'k egykor dollárral meigrakova jöttek haza. De csakhamar láták, hogy nincs énnékem dollárom. De nekem nem is kellett. Valamit mégis hoztam magammal... Elhoztam két munkáskezemet. És lám, itthon az én munkámra is szükség van, igen nagy szükség van! Életem­ben először mondhatom, hogy meg­elégedett ember vagyok. Elégedett vagyok, mert a munkámért megkapom a magamét. Szépein megkeresem ha­vonta a 4000.— koronát, de néha töb­bet is keresek. Az anyjukom a leg­boldogabb. de ha hazaviszem a pénzt, nem felejtti el soha, hogy szemrehá­nyóan hozzám ne forduljon: hát kel­lett neked Kanada?... -CS-

Next

/
Oldalképek
Tartalom