Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-06 / 231. szám, péntek

HRÜBJAK EMIL.: ä hm funkcíGn&rlGSQk'm&nSsáfa Tanuiiiiuiij uzza tehát e fel­adatokat minden ifjúvezetö, minden funkcionárius. Igye­kezzen munkáját úgy meg­szervezni, hogy az e célok el­érését siettesse. És ne felejt­kezzen el arról, hogy úgy vé­gezze el munkáját, hogy az egyenrangú legyen azon tag­társaink munkájával, akik ön­kéntes brigádmunkájukkal járulnak szocializmusunk fel­építéséhez. Politikai nevelömunkánkat Szövetségünk keretén belül egyébként három fontos rész­re oszthatjuk: iskolai, üzemi és falusi csoportjaink szerint. Most már csak az a fontos, hogy a vezetők, a funkcioná­riusok megtalálják a helyes módszert, amely megfelel tag­jaink adottságának, kötülmé­nyeinek és lehetőségeinek. Miazt akarjuk, hogy a reánk, fiatalokra eső részi országunk szocialista építéséből eredmény­nyel végezzük el. Ugy, ahogy ezt joggal elvárja tőlünk dol­gozó népünk, a haladó viliág. Igyekeznünk kell, hogy mun­kánkat, feladatainkat gyorsan és alaposan végezzük el. A bé­ketábor, a szocializmust építő haladó országok táborának ere­je gyorsan nő és az e növeke­déssel jelentkező új feladatok reánk eső részének megoldását követeli tőlünk a történelem is. Hazánk történelmét most mi szabjuk meg. Munkánknak te­hát tökéletesnek kell lenni. A munkamegosztásnak, a szerve­zésnek pedig oly alaposnak, hogy gyorsan elérjük a kitű­zött célt A vezetőségek munkája mindig közös. A vezetőség egy egységet alkot. Még akkor is, ha a feladatok keresztülvitelé­vel egy-egy vezetőségi tagot bízunk meg. Ezért tehát a fe­lelősség is közös. Például: a pénztárért a teljes vezetőség egyetemesen felelős. Pedig van gazdasági vezető és pénztáros is. A vezetőség közös munkájtá­itól függ minden! Erről ne fe­ledkezzünk meg! Teháit a ve­zetőség közösen állapítsa meg a tennivalókait. Közösen dol­gozzák ki a helyi viszonyoknak megfelelő irányvonalat. És csak utána adják ki a részlet­adatokat vezetőségi tagjainak. Csak utána bízzák meg a mun­kakörük szerint illetékes elv­társakat a feladatok elvégzésé­vei Ifjúságii szervezetünkben a vezetőségek felépítése az ifjú­Sági munka elvégzésének meg­felelő. Ugy oszlanak meg az egyes vezetők feladatkörei, hogy a vezetőség közös munkáit végezhessen. Az elnök a szervezet aty­ja. feje, irányítója, ô fogja át az egész munkát, ö irányít. Nem holmi „bemondó", aki csak megnyitja és bezárja a gyűléseket, hanem a vezetőség és az egész szervezet elöljáró­. ja- A titkár segítségével ő ál­lítja össze » napirendi ponto­kat. A gyűléseket, a v.üikat ő irányítja és ő vezeti. Más szer vezetek felé és általaiban kifelé ő képviseli a csoportot. Az ő tudta nélkül nem történhet semm: különös jelentőségű dolog. Minden levélről, minden ügyről tudnia kell. Ezért szok­tuk elnöknek rendszerint a leg­idősebb, a legtapasztaltabb elv­társat választani. Az alelnök az elnök he­lyettese. Munkaköre ugyan olyan. Az elnök akadályoztatá­sa esetén teljes joggal helyet­tesíti. Azoknál a szervezetek­nél, aihol egy csoportban két­nyelvű fiatalok működnek, ott rendszerint a többséget alkotók nyelve a hivatalos nyelv és olyan nyelvű az elnök. De ak- j kor az alelnök a kisebbséget | alkotók közül kell, hogy kike­rüljön. Ez azért van így, hogy az elnök lefordíthassa a dolgo­kat és anyanyelvén irányíthas­sa a többieket. A titkár a vezetőség szí­ve, motorja- Rendszerint a leg agiiisabb, a legöntudatosabb elvtársak egyike. Kimondott politikai munkát végez. Meg­szabja a működési irányt. Ter­mészetesfen a felülről jövő uta­sításoknak megfelelően és fi­gyelembe véve a helyi viszo nyokat. Szükséges, hogy jó em­berismerő legyen, hogy jól megválogassa, ki milyen mun­kát tud jól és gyorsan végre­hajtani. De ismernie kell az egész tagságot is. A közhangu­lartot, a szociális viszonyokat, a tagok képzettségét Ezek bir­tokfában jó politikai képzett­séggel rendelkezőnek is kell lennie, hogy hamar felismer­hesse a feladatok megoldását Félelmetesein üvöltenek fel a szirénák Phenjanban. Légiriadó. Az emberek az óvóhelyekre sietnek. Tekintetükben gyűlölet izzik. Már tíz perce figyeljük a lég­teret az égbolt azonban tiszta marad, csak távolról hallatsza­nak tompa robbanások. A szi­rénák csakhamar a légiriadó vé­gét jelzik. Nemsokára híre járja, hogy amerikai repülőgépek tartottak Phenjan felé, de útjukat állta Szo Dü Phil ifjú koreaiakból ál­ló repülőköteléke. Szo Dü Phil és társai légi­harcba bocsátkoztak Truman bombázóival és a kísérő va­dászgépekkel. Egy vadászgé­pet lelőttek, a többi szántóföl­dekre dobálva bombáit — meg­futamodott. A kalózok azonban rosszul számítottak. Szo Dü Phil köteléke tovább üldözte az ellenséget és az amerikai gé. peket saját repülőterükön pusz­tította el. Az amerikai gyilko­sok hat gépe soha többé nem bombázza Korea békés városait. Az Üj Phenjan ... mindössze néhány évvel ezelőtt nyílt meg az első egyetem, amelyet a nép épített. Azóta középisko­lák, különböző főiskolák, kór­házak, tágas és világos lakóhá­zak ezrei épültek fel olyan ut­cák mentén, melyek azelőtt a japán gyarmatosítók igájában görnyedő munkások nyomorú­ságos viskóiról voltak »hire­sek«. A város minden részén állványok emelkednek a magas­ba — a nép épít. Most, ahogy az amerikai bombáktól felsebzett Phenjant nézzük, önkéntelenül is Minszk­re gondolunk, amelyet hasonló módon romboltak össze a fa­siszta gengszterek bombái. Jun Csan Gin, 19 éves, tehet­séges művész, egy szophari fa­lubeli paraszt fia, az amerikai orvtámadók áldozata lett. Sze­rette hazáját, gyönyörű tájké­peket festett Koreáról. Alkotó­munka közben érte a végzetes repesz. Korea felszabadulásá­nak ötödik évfordulójára népé­nek nagyszerű építőmunkáját akarta megörökíteni. Az ame­rikai bombatámadás alkalmával kezét veszítette el. Soha többé nem nyúlhat szorgos keze ecset után ... Megszokott látvány volt a város kerületeiben, amint Lin Han Csek, a barnárasült 17 éves postás levelekkel és újsá­gokkal telt táskájával vidáman rótta az utcákat. Amerikai repü­lőgép fegyversorozatától találva zuhant a kövezetre. Táskájából a szél kifújta a leveleket és széthordta az üres utcákon. Lin Han Csek, a vidám, mindig nevető fiú még nem tudja — az orvosok megállapítását — örökre nyomorék marad. Phenjan központi kórházában láttuk egy munkás haldokló gyermekét, a kilencéves Jan Gun Mant-t. Abban a percben, amikor az ellenséges repülők megjelentek, a kisfiú társaival lombsátort épített az eperfa alatt. A »Musztang« vadász­gép golyója a gyermek fejét találta. Már félrebeszél, holnap­ra — meghal. A koreai munkások, a rizs­földek parasztjai, békés embe­rek. Az imperialisták harcba kényszerítették őket. A koreai nép megvédi, amit felépített. Megvédj hazája függetlenségét és szabadságát, az amerikai agresszorok és fullajtárjaik gyilkos merényletével szemben. (Irina Volk, szovjet újság. író cikke nyomán.) és helyes irányba vezethesse a tagságot. A szervező titkár köz­vetlen munkatársa a titkárnak. Elképzelhetetlen, hogy akárme­lyikük jó munkái végezhessen a másik nélkül A szervező tit­kár a titkárral karöltve szer­vezi meg a feladatok végrehaj­tását. Ismerve a szervezet ütő­képességét, hatóerejét, a fel­adatok tisztázása után mozgó­sítja a tagságot a végrehajtás­ra. A többiek, a vezetőség többi tagjai a mun­ka szerint képviselnek egy-egy feladatkört- igy például van kultúr-, testnevelési, földmű­ves-, munkáselőadó. De a ve­zetőséghez tartozik még a pi^ paganda-felelös, a faliújság szerkesztő, a földműves és po­litikai körök vagy egyéb ér­deklődési körök vezetői. A vezetőség tagjai feltétlenül közösen kell, hogy dolgozza­nak. Ezt már számtalanszor hangoztattuk, de nem árt, ha többször elismételjük, mert a munkák hiányosságának okai rendszerint feltétlenül itt ke­resendők. Hangoljuk tehát ösz­sze a vezetőségben az egyes fe­lelősök munkáját és úgy dol­gozzunk. Ez a sikeres munka titka. A pénztáros vagy a gazdaságvezető munká­jának külön fejezetet kell szen­telni. Hisz ez a munka a leg­több figyelmet kívánja. Külö­nösen a helyi-, illetve alapszer­vezeteknél. Egyszer s minden­korra fogadjuk el azt, hogy a pénztáros munkájiának is terv­szerűnek kell lennie. Nagyon sokan nem akarják ezit elhinni. Azt hiszik, hogy megvalósítha­tatlan az, hogy a bevételeket is előirányozhassák. Pedig így van! Az állam már régóta meg­szervezte a pénzügyi gazdálko­dás tervszerű munkláját. j£a ugyanezt kell megvalósítanunk csoportjainkban is. Csak ter­mészetesen kisebb arányban. Számoljunk minden eshető­séggel! Vegyük figyelembe, hogy mennyi pénzünk van és vegyük figyelembe azokat az eshetőségekert és lehetőségeket is, melyek pénzforrást jelente­nek számunkra. így azt is meg­állapíthatjuk, hogy körülbelül milyen összeggel számolhatunk. Ha ezt megtettük, akkor már csak a tervezés jelent problé­máit nekünk. Akkor már csak az előre látható kiadásokat kell figyelembe venni. A legfonto­sabb azonban az, hogy a pénz­ügyi tervezésnél a pénztáros és a gazdasági vezető összhang­ba hozza a saját munkáját az egész vezetőség munkájával. Vagyis n« legyen .kiskirály", aki azt képzeli magáról, hogy az anyagiakat csak ő hivatott intézni. Mindig vegye figye­lembe azt, hogy az ő munkája is politikái munka és szerve­sen kiegészíti a többiek, az egész vezetőség munkáljál. . (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom