Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-14 / 238. szám, szombat

m srn 1950 október 10 BEL- ÉS KÜLFÖLDI LAPSZEMLE _, RUDE PSÁVO A Csehszlovákiai Kommunista Párt központi lapja pénteki számá­nak vezércikkében az asszonyoknak a termelésbe való bekapcsolásáról ír. Ennek során többek között a követ­kezőket állapítja meg: „Nagy gondot kell fordítanunk az asszonyok munkájára. A nö munká­ját az üzemi pártszervezetnek már előre ki kell értékelnie, meg kell ma­gyarázni és meg kell akadályozni, hogy az asszonyok munkája elé aka­dályokat gördítsenek. Ellenkezőleg, az üzemi pártszervezetnek aa a fel­adata, hogy előre biztosítsa, hogy minden asszony rögtön a munkahely­re való érkeztekor megkapjon min­den szükséges segítséget, hogy mun­kájába begyakorolhassa magát. Jól beváltak e tekintetben a tapasztalt munkások^ patronátusai, akik a be­dolgozatlan asszonyokat irányítják, illetőleg betanítják. így dolgozik pl. Sommer elvtárs vasesztergályos a lu­tini Sigma-üzemben. társaság. Sohasem fogom elfelejteni, milyen érzés volt ez. Valahol a gyár udvarán egy feliratot olvastam, egy Sztálin-idézetet: „Hitlerék jönnek es mennek, azonban a német nép, a né­met állam marad!" Mintha hályog hullott volna le a szememről, láttam, hogy a Szovjetúnió, a nagy szovjet nép, amelyet Németország, a német nép megtámadott, ilyen választ adott: A Szovjetúnió segített nekünk egy új hazát kiépíteni, ő adta meg a lehetőséget hozzá és ez mélységesen meghatott engem. Hogy lehetett vol­na máskép cselekedni, mint mind­két kézzel megragadni a baráti kezet és megígérni: az örök barátságot! Mindent meg kell tenni, hogy e nagy­lelkű nép bizalmát megszolgáljuk. Tavasszal beléptem a Német-Szov­jet Baráti Egyesületbe. Ez természe­tes volt számomra, éppúgy, minthogy természetesnek kell lennie, hogy min­denki, aki a Német Demokratikus Köztársaságot szereti, a Szovjetúnió barátja is legyen." így beszél Elza Pfeiffer és ma már Állandóan gondoskodni kell az asz- s ok Elza Pfeiffer van. A Német De­szonyok munkaminőségének emelésé­ről is, hogy felelősségteljesebb mun­kát végezhessenek, teljesítményeiket emelhessék és jövedelmüket is növel­hessék. Ez még közelebb hozza az asszonyokat a termeléshez. Az asz­szonyok tízezreinek bakapcsolása a termelésbe hatalmas politikai feladat. Az ipar átépítéséből eredő nagy fel­adatokat ezen asszonyok nélkül nem tudnánk teljesíteni. Éppen ezért minden pártszervezet, szakszervezet, valamennyi nemzeti bizottság és a Csehszlovákiai Asszonyok Szövetsé­gének szervezete tartsa legfontosabb kötelességének az asszonyoknak a termelésbe való bekapcsolását. Te­remtsük meg az összes előfeltételeket ahhoz, hogy asszonyaink kifejezésre juttathassák hazájuk iránti forró sze­retetüket azzal, hogy termékeny mun­kával vesznek részt a szocialista hol­nap örömteli kiépítésének munkájá­ban. NEUES DEUTSCHLAND „Minden német hazafi a Szovjet­únió barátja" című cikkbeli a Szov­jet Baráti Egyesület hatalmas fejlő­déséről ír: „Kék munkazubbonyának kihajtó­ján ott virít a Német-Szovjet Baráti Egyesület jelvénye. Elza Pfeiffemek hívják, a Bergmann-Borsig művek ötödik csarnokában dolgozik, mint vezetőnő s amikor megkérdeztük, hogy miért barátja a Szovjetúniónak, egy kissé meglepett arcot vág. Aztán megtörli olajos ujjait kék nadrág­jában, egy pillanatik gondolkozik és ezt mondja: — örülök az életnek, örülök mun­kámnak, örömöm van fiamban, aki a következő évben kikerül az iskolá­ból és kó'művességet akar tanulni. Látom egyúttal, hogy mindig előre haladunk, hogy megint van jövőnk és éppen ezért vagyok a Szovjetúnió barátja." Mintha belső kényszernek enged­ne, mintha régen lezárt zsilipek nyíl­nának fel benne, meséli tovább: 1948­ban kezdtem dolgozni itt a Berg­mann-Borsigban, mint egyszerű mr.nkásnő. Vigasztalan képet nyúj­tott akkor ez az üzem, a romok hegy­magasságban álltak mindenütt. De mindnyájan nekifogtunk, az igazga­tótól az inasig, a mesterek és az egyszerű munkások egyaránt lapátot ragadtak, eltávolítottuk a romoiat és a romok alatt eltemetett kincsek: gépek tűntek elő. Aztán eljött a nap, amelyen meg­alakult a Kémet Demokratikus Köz­A dolgozó nfiknelt és leányoknak az 6sü sétákra elegendő mennyiségű sportcipőt készítettünk. mokratikus Köztársaság utcáin min­denütt látni a Német-Szovjet Baráti Egyesület kis jelvényét viselő embe­reket. A nép különböző rétegeihez tartozó emberek ezek, akik párt­politikai különbség nélkül és tekintet nélkül arra, hogy milyen vallásúak vagy világnézetűek, felismerték a szovjet és német nép közötti barátság nagy jelentőségét és tudják, hogy e barátság nélkül nincs jövőjük, nem lehet a német népnek jövője. Éidekes megfigyelni, hogyan emel­kedett az utolsó három év alatt a Szovjetbarát Egyesület tagsága. 1947 júliusában az egyesületnek 2200 tagja volt és 1950 augusztus 31-én ez a szám már 1,337.508-ra emelkedett. Ezek a számok egyben azt is mutat­ják, hogy az eredetileg kis, úgyszól­ván csak a Szovjetúnió kultúrájának tanulmányozásával foglalkozó egye­sületből hatalmas tömegszervezet lett, amely feladatául tűzte ki, hogy az egész német népet a Szovjetúnló­val való szilárd barátságnak meg­nyerje, amely barátság- a béke és az emberi előrehaladás bástyája. Felejthetetlenek voltak azok a na­pok, amikor a szovjet ellenőrző bi­zottság a pompás kultúrházat, a nagyszerűen felszerelt gyermekek házát a német népnek ajándékozta. Es amikor ma boldogan és büszkén a Német Demokratikus Köztársaság egyéves fennállását ünnepeljük, szív­ből jelentjük azt az igazságot: „Min­den német hazafi a Szovjetúnió ba­rátja." R MÁNIÁI MAGYAR S?Ó Bukarestben az elmúlt napokban nyitották meg a Szocialista Szovjet Köztársaságok Kiállítását. A romá­niai magyar lap a kiállítással kap­csolatban ezeket írja: „Ezrek nézték meg már eddig is a Szocialista Szovjet Köztársaságok Kiállítását, amely három nappal ez­dt*t haidokíik a mäsészet Nyugaton nagyon sokat beszél­nek arról, hogy itt nálunk hal­doklik a művészet. A legnagyobb nyugati lapok többhasábos cikke­ket iratnak jólíizetett tollnokaik­kal arról, hogy a szocialista realiz­mus megkötözi a művészek kezét. A legszemtelenebb hazugságokat tálalják fel az olvasóknak. Persze, azért fizetik őket. Hogy a szocialista realizmus va­lójában mit jelent, azt dolgozóink nagyon jól tudják. Hiszen könyv­tárainkban, színházainkban és tár­latainkon ma már a dolgozók gyö­nyörködnek a művészetben, amely az ő életüket, a békéért folyó har­cot, a szocializmus építését tükrö­zi vissza. ... És ezek a munkások nem járnak úgy, mint nemrégen Stock­holmban történt egy nagy polgári csoporttal. A történet úgy kezdődik, hogy kiállítást rendeztek a mai svéd fes­tészet „válogatott" remekeiből. Ezen a kiállításon szerepelt L. Wollísson „Nyár Pozitánban" című „művészi" képe. Egy napon aztán a művész meglátogatta a kiállítást. Persze először a saját képét keres­te meg. Egy nagy csoport állta ? körül és égig magasztalta az utói- '. érhetetlen művet. De a művész elsápadt és ki- i mondhatatlan zavarban adta tudta- | ra a nézőknek, hogy a kép fordít­va van feltéve. Eddig tart a történet. Ott Nyu­gaton olyan magas fokon áll a mű­vészet és olyan festményeket fes­tenek, hogy teljesen mindegy, ho­gyan függesztik fel. Esetleg fejjel lefelé. Mindenki levonhat ia ebből a kö­vetkeztetést, hol eleven és hol hal­doklik a művészet. Mikor kerül Gömörhorka az élre? — A Nagy Októberi Szociálist* For­radalom 33 ' évlordu'ójára munkaver­sennyel, lelkes felajánlásokkai, több­termeléssel készülnek a Szovjetúnió dolgozói. — A Kínai Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság ke­reskedelmi egyezményt írt alá az 1951 évre. A Kínai Népköztársaság nyers­anyagokat szállít a Német Demokrati­kus Köztársaságsnak és cserébe ipari felszerelést és készgyártmányokat kap. | — A vietnami néphadsereg egységei csapdába ejtették a Caobangból vissza­vonuló francia helyőrséget — jelenti a New-York Herald Tribúne. A fran­cia megszálló hadsereg szóvivője egyébként elismerte, hogy a vietnami néphadsereg hatalmas egységeket vet akcióba és a megszállók súlyos vesz­teségeket szenvednek. — Norvég intervenc'ós csapatok érkeztek a münsíeri táborba, hogy hadgyakorlatokat folytassanak a bonni bábáÖam területén. — Mabel Smlth asszony, a Labour Party 80 esztendős tagja kije'entette, hogy támogatja a béke híveinek kon­gresszusát és hozzátette: »Akkor sem félek, ha ezért kizárnak a ' »munkás­A gömörhorkai cellulóze üzem ez évi átlagos termelése szeptember 30-ig cellulózéban 93 százalék, papír­ban 103 százalék. Az Üj Szó olvasói bizonyára, emlékeznek, hogy üze­münk adott már hírt 100 százalékos termelési eredményről is. Meg kell jegyeznem, hogy ez év­ben előkészítettük és üzembe helyez, tük az újonnan felépített főzökazánt s ugyanakkor magasabb termelési irányszámot határoztunk el, ami egy időre természetesen megnehezítette a 100 százalékos eredmény elérését. Mi dolgozók azonban, tudjuk, hogy egyrészt mi magunk vagyunk okai lemaradásunknak. Az új fözőkazán üzembehelyezésekor ugyanis nem tet­tünk meg mindent, hogy a szükséges­sé vált nagyobbmennyiségü lúg, víz stb. fennakadás nélkül rendelkezé­sünkre álljon. Az akadályt főleg az okozta, hogy műszaki dolgozóink nem voltak képesek úrrá lenni a megvál­tozott helyzeten és nem készítették el a szükséges vezetékeket. A mes­terek és a műszakiak üzemünkben még nem olyan rugalmasak, mint ahogyan azt szocialista termelési rendszerünk megkívánná. Gyurica üzemvezető látva a kése­delmeskedést, kékzubbonyt öltött és maga irányítja a munkálatokat, hogy biztosítsa az elegendő vízmennyiséget és ezáltal a 100 százalékos termelési eredményt. Mestereinknek a munka megszer­vezése terén is sokat kell fejlödniök. Mind a mestereknek, mind a műsza­kiaknak tisztában kell lenniök a he­lyes munkabeosztás és a pontos mun­katervkidolgozás jelentőségével az egyes osztályok termelési eredményei szempontjából. Üzemünkben október 3-tól az álla­mi bérkatalógus szerint dolgozunk. Bár az üzemi tanács, a pártszervezet hosszú időn át gyűléseken ismertette a bérkatalógus bevezetésének jelen­tőségét és értelmét, dolgozóink nagy része mégis csak azt nézi, hogy meny­nyi van a fizetési zacskóban. Súlyos hiba, hogy még nem vezették be mindenütt az általános béreket. így történik meg, hogy a kevéssé öntuda­tos munkás oda megy dolgozni, ahol többet fizetnek. Főleg azt hibáztat­juk, hogyha egyes párttagok anya­gias és haszonleső módon viselked­nek, ahelyett hogy segítenék meg­győzni a nem párttagokat vagy a ké­telkedőket. A munkásság véleménye általában az, hogy az üzemi tanács tagjainak, a funkcionáriusoknak is iskolázáson kell átmenni, hogy 100 százalékban megfelelhessenek fel­adataiknak. Üzemünk mindezek ellenére ered­ményekkel dicsekedhet: Korea segít­ségére 8 órás munkamüszakot dol­goztunk le, a népi hadsereg javára 4 órát. Míg 1949-ben csak 7 élmunká­sunk volt, addig 1950-ben 117-re emelkedett számuk. Panaszoljuk azonban, hogy az 1950 januárjában benyújtott két újítójavaslat közül ez­ideig az üzemi tanács még egyetlen egy javaslat sorsáról sem adott hírt. Brezina Lajos, Gömörhorka. Üzenet Fülekre egy „Manetkás­nak": Értesítünk, hogy leveled szlo­vák fordítását továbbítottuk a Moto­techna nemzeti vállalat központi igaz­gatóságához orvoslás céljából. A vá­laszt azonban csak akkor közölhetjük veled, ha megadod pontos címedet. Elvtárs üdvözlettel az Üj Szó munkáslevelezS szerkesztősége Verebély járásba üzenjük aggkori segély ügyben: A levélben elhang­zót panaszokat csak abban az eset­ben tudjuk kivizsgálni, ha a levél író­ja megadja nevét és pontos lakcímét. Ismételten felhívjuk a figyelmet, hogy névtelen panaszokat nem vehe­tünk figyelembe. Új autóbuszjárat Október 8-án gördült végig az első autóbusz a Rimaszombat—Bátka— Rimaszécs—Csízfürdő vonalon. Az új autóbuszt minden községben a la­kosság tömegei várták és üdvözölték. Örömteli beszédekben mutattak rá a különbségre a régi és a mostani rendszer között. Amióta a Kommu­nista Párt vezetése alatt álló mun­kásosztály intézi az ország sorsát, azóta az életszínvonal állandó emel­kedésének vagyunk tanúi. Ez az au­tóbuszjárat is annak a jele, hogy nagy lendülettel haladunk előre a ha­zánk jóléte, a szocializmus felé veze­tő úton. Biaonyítja azt is, hogy a munkásosztály megértette feladatát, pontosan, terv szerint megvalósítja célkitűzéseit, megkönnyíti a dolgozó nép életét, közelebb hozza a falut a városhoz. A lakosság mindefelé há­lás köszönetét fejezte ki a CSAD, a csehszlovák autóforgalmi vállalat ve­zetőségének és dolgozóinak azért, hogy lehetővé tették az új autobuzs­járat bevezetését. Az ünnepi fogadta tatások után az új autobuszon utazó küldöttségi ta­gok Csíz-fürdön munkaértekezleten vettek részt, hogy megtárgyalják az új autóbusz menetrendjét. Az érte­kezlet után díszebédet rendeztek a CSAD személyzetének tiszteletére. A küldöttség szlovák és magyar tagjai a késő délutáni órákig maradtak együtt, hogy a jól végzett munka után közösen örüljenek az elért siker­nek. Schablik János, Rimaszécs. előtt nyílt meg a román fővárosban. A bukaresti üzemek, gyárak, vállala- pártból*, tok, Irodák dolgozói, katonák, értei- f — Paul Hoffman, a Marshall-terv miségek, diákok sűrű csoportokban f igazgatója Rómában sajtóértekezleten tekintik meg a tanulságos kiállítást, amely ragyogó képekben vetíti elénk az első szocialista állam, a hatalmas ölIEEfc 'iÖLMZETI VALLiAUiT 1680/b Szovjetúnió országai páratlan fejlő­désének, iparának, mezőgazdasági­nak, tudományának és kulturális életének páratlanul nagyarányú fel­lendülését. A kiállított képek 'beszé­desen mutatják azokat a nagyszerű eredményeket, amelyeket a Szocia­lista Szovjet Köztársaságok a Kom­munista (b) Párt és Sztálin vezetésé­ve) elértek és látjuk azt a gigantikus építőmunkát, amellyel a hős szovjet nép Pártjával és a nagy Sztálinnal az élen a kommunizmust építi. Mindezeken túl más tanulságot is nyújt a kiállítás: ez a sztálini nemze­tiségi politika diadala- Szemléltetően láthat j nk, hogy a szocializmus hatal­mas hazájában az összes nemzetek egyformán részesülnek a szocializmus áldásaiban, teljesen egyenlő jogokkal, nemzeti kultúrájuk kifejlődésével egyformán emelkednek fel a legma­gasabb társadalmi rend fokára, a sö­tétségből, az elnyomásból, a szegény­ségből a szabad és gondtalan élet, a további fejlődés útján. A kiállítás szemlélőit az öröm ér­zése hatja át. Ezt olvassuk le ezer és ezer dolgozó figyelő tekintetéből. A dolgozók ezekben a bőséget és bol­dogságot árasztó képekben saját jö­vőjük távlatát látják, megerősítik hi­tüket a munkásosztály biztos győ­zelmében és abban, hogy a hatalmas Szovjetúnió a világbéke legyőzhetet­len bástyája." kijelentette, hogy a marshallizált or­szágokban elsőbbséget kell biztosítani a fegyverkezésnek. — Az USA katonai kiadásai ebben a pénzügyi évben elérik a 62 milliárd dollárt, szemben a kongresszus által előirányzott 30.1 milliárddal — írja a New-York Post. — »Menj haza, Churchill, nem aka­runk látni« feliratú zászlókkal tünte­tett a dán ifjúság Kopenhágában Churchill látogatásakor az angol há­borús uszító ellen. — A berlini népi rendőrség elnöksé­gének sajtóhivatala megállapítja, hogy a nyugatberlini és nyugatnémetországi rendőrség legfőbb feladatának tekinti a békeharcosok üldözését. A sajtóhi­vatal közdeménye utal arra is, liogy Nyugat-Berlinben és Nyugat-Német­országban ^politikai menekültekként* fogadják a demokratikus Németország A Hadsereg Napja Sajólenkén A csehszlovák néphadsereg dicsősé­ges napjának megünnepléséből Sajó­lenke kisközség is kivette részét. Me­leg szeretettel kívánta viszonozni azt a sok jót, amit Sztálin elvtárs' hősi Vörös Hadseregének felszabadító győzelme óta élvezett és amit nagy­részt a mi bátor katonáinknak is kö­szönhet. Októbre 7-én este a sajólenkei is­kolában ünnepi műsort rendeztek. A csehszlovák és szovjet himnuszok elhangzása után a helyi nemzeti ta­nács elnöke megnyitotta az ünne­pélyt, üdvözölte a közönséget és ma­gyar nyelven kifejtette a nap jelentő­ségét. Utána az SzKP helyi szerveze­tének elnöke mondott szlovák beszé­det. Az iskolásgyermekek szavalatok­kal és énekszámokkal járultak hozzá a műsorhoz. Reményi József, a tornaijai járás kiküldötte, a CSEMADOK kultúr­egyesület járási titkára szép beszéd­ben méltatta a Hadsereg Napjánali területéről az igazságszolgáltatás elől 1 jelentőségét, a koreai szabadsághar­menekiilő közönséges bűnözőket. I cosok helvze menekülő közönséges bűnözőket. — Truman elnök a hét végén »va­lahol a Csendes-óceánon« találkozik Mac Arthur tábornokkal — jelenti az ADN. A londoni rádió szerint Truman »a koreai hadjárat jelenlegi szaka­szát* beszéli meg Mac Arthurra', aki­nek eddigi »munkájáról« elismeréssel nyilatkozott. — Argentínában a hatóságok bru­tális megtorlásokkal válaszolnak a tö­megek elégedetlenkedésére, amelyet a pénz állandó romlása' és a megélheté­si viszonyok súlyosbodása vált ki. Montevideói jelentés szerint Argentina városaiban százszámra tartóztatják le azokat, akik tiltakoznak a kormány háborús- és nyomor rpolitikája ellen. cosok helyzetét, majd ismertette a csehszlovák néphadsereg katonáinak kitűnő ellátását, fegyelmezettségét és új szellemben való nevelését. Beszé­de községünk népénél nagy megértés­re talált. Az ünnepi alkalomból a helybeli nemzeti iskola tanítónője ígéretet tett. hogy két műsoros estélyt ren­dez az iskolásgyermekek részvételé­vel a koreai nép javára. A CsISz­szervezet képviselői ugyancsak meg­fogadták, hogy színdarabot adnak elő, melynek jövedelmét felajánlják a ko­reai szenvedő népnek. Sajólenke köz­ség minden családja vállalta, hogy katonáinknak karácsonyi szeretetcso­magot küld. Ezt a nagyszerű ered­ményt főleg Hubai László elvtársnak köszönhetjük, aki fáradságot nem sajnálva meggyőző agitáló munkával megnyerte a nemes célnak az egész lakosságot. Községünk lakói ezenkívül 500 óra önkéntes brigádmunkát is vállaltak, hogy ezzel is elősegítsék az ország­építést. Október 9-én pedig üdvözlő táviratot küldtek Klement Gottwald köztársasági elnökünknek, hogy egy­ségesen kifejezzék népi demokrá­ciánk és a béketábor melletti kiállá­sunkat. Lenkei Lajos, Sajólenke <» Szolgálunk jDbbón f/yersabban • Tanácsolunk Ulkiism.*retesei\ "ZXZET, 168 l/V

Next

/
Oldalképek
Tartalom