Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)
1950-10-14 / 238. szám, szombat
PISI® 1950 október 10 KOZA KOK Szélvédő erdősávoktól határolt végeláthatatlan rónákon reng a búza aranykalászos tengere. Kombájnok serege aratja a kánaáni bőséget; a gazdag kubáni föld, mint egy kimeríthetetlen bőségszaru ontja a kenyérmagot. Éjfeketeszemű, ringóderekú, kerekarcú kozák lányok serény keze segít a termés betakarításánál és vidám énekszótól hangos az egész határ. Roskadásig telt kocsik egész sora vonul a mezei útakon, a iól elvégzett munka áldásaként ömlik a termés a magtárakba... Ilyen képekkel indul a szocialista filmművészet új remeke, a Kubáni kozákok. És a képekből eredő derű, öröm, vigasság, építő jókedvű humor és jól alkalmazott szatíra árad. Önként adódik a kérdés, mi a titka ennek a boldogító derűnek, amit a film minden kockája oly utolérhetetlen természetességgel sugároz? * Az „Iljics hagyatéka" és a ..Vörös partizán" kolhozok közt esztendők óta nemes versengés folyik. Az egyiknek nő a vezetője, Gaiina Preszvetova, a másiknak meg férfi, Voron. Voron pompás ember, kitűnően végzi munkáját, de erre a munkáiára túlságosan büszke, még némi maradiság van benne és Galina, aki magának sem meri bevallani, hogy szereti ezt a darabos, nyakas, de talpig férfi Voront, nem tud közösségérzést kicsiholni belőle. A könnyen és fordulatosán bogozódó bonyodalomra az ad okot. hogy a vásár felé vezető úton találkoznak a két kolhoz fiataljai. Nyikoláj Kovilovnak megakad a szeme Dásán. aki nemcsak csinos, hanem a szocialista munka hőse is. Voront, a „Vörös partizán" kolhoz elnökét bosszantja, hogy nem kolhozbeli legény, hanem egy idegen fiú mer közeledni Dásához, nevelt lányához. Kolhozából egy táncoslábú legényt mozgósít, hogy hódítsa vissza és mikor ezzel a kísérlettel csődöt vallanak, ráveszi Dását. hogy a sors döntse el, a felesége legyen-e az idegennek. Ha a lóversenyen Nyikoláj győz, akkor az övé lehet, ha nem, a menyegző a jövő évre halasztódik. Dása beleegyezik, a villámgyors kubáni kozákok vad iramba kapnak és a célba Nyikoláj ér elsőnek. Voron azonban nehezen adia be derekát. — Én tápláltam, én ruháztam, én neveltem, hát szabad, hogv így elrabolják tőlem? — kérdi méltatlankodva a párttitkártól. — Téged ki nevelt? — p Hant rá a párttitkár. Voron megszégyenülten fejet hajt: — A Párt, a nép... Így győződik meg végűi, hogy nem szabad önzőén visszatartania nevelt lányát, hanem arra kell törekednie, hogy a szocialista munka úiabb hőseit nevelje. És az ő lobbanékony természetére is féket rak a szerelem. Az ügetőversenyben Galina az utolsó pillanatban visszafogja lovát, hogy az annyiszor megszégyenített Voron elnyerhesse az első dijat. Voron d'adala percében megtudja a párttitkártól hogy Galina szereti. Utána vágtat lován és eléri... Galinának sikerül igaz szovjet embert faragni ebből a nyakas kozákból, Voron nem fog többé arra gondolni, hogy a vásáron emelje kolhoza gazdag terméseinek árát, hogy kolhoza még jobban meggazdagodjon. * Nem árt, ha összehasonlítiák ezt az új szovjet filmet azokkal a vígjátékokkal, amelyekkel Hollywood szerencséltetett bennünket. Mit kaptunk az agyonreklámozott nyugati „remekekben?" Trükköket és kiagyalt történetet, amelynek központjában többnyire egy szegény, de tüneményes tánctehetség, egy Rita Hayworth féle igéző szépség állt. ízetlen szerelmi bonyodalmak után a lábát és egyéb bájait bőven mutogató szépség aztán boldog happy endhez ért: revűcsllhggá emelkedett egy röpke évre, hogy esztendő multán újabb szépség letaszítsa talmi trónjáról. A „Brodway csllliga" sok dzsezzcl és meztelenséggel, ostoba helvzetkómikummrl vígságot próbált fakasztani, — szerencse, hogy a jobbízlésű néző ezt a sok bárgyúságot hamar kidobta a fejéből. Tanulságos ez az összehasonlítás, mert mndennél meggyőzőbben igazolja, hogy \z olyan szovjet f'lmvígjáték, mint a Kubáni kozákok mennyire más, mennyire a valóságot, a z életet fejezi ki, humorának és javító célzatú szatírájának mennyire reális az alapja és derűjével, sugárzó életörömével mennyire tanulságos számunkra. És ezzel feleltünk is az elöljáróban felvetett kérdésre: a boldogító derűnek t'tka az, hogy humora közvetlenül az életből fakad és a valósághoz kapcsolódik. Egy egészséges, örömteli életet élő társadalomnak munkás perceit látjuk és a szocialista munka után az örömöt, amely a fiatalokat táncba viszi, az ajkukon vidám, csipkelődő éneket fakaszt, a szívükben pedig felgujtja a szerelem meleg lángjait. És ez a derű és optimizmus nem egy ember, hanem egy egész társadalom derűje és optimizmusa; nem lehet ezt a vidámságot, ezt a belső kiapadhatatlan boldogságot megjátszani, elkomédiázni, ezt maga a nagyszerű szovjet élet szül! meg, mely ezer és ezer formában mutatja a munka nagyszerű hősiességét és az ünnepnek, a pihenésnek énekes szépségét. És ha a film szatíráiáról szólunk, itt sem árt egy kis egybevetés. A burzsoá művészetben a s zatir a gyilkos csipkedés, a rombolás legártóbb fegyvere, a szovjet filmművészetben a haladás ügyét szolgálja, épít és tanít. Amikor a film hőseinek, egyes alakjainak ferdeségeit csipkedi, hibáit felfedi, rámutat arra is, hogyan lehet ezeket a torzságokat leküzdeni, a hiányokat és hibákat a közösség segítségével jóvá tenni és megjavítani. * Mennyire felelnek meg a valóságnak a film vásár jelenetei hallatlan gazdagságukkal, paradicsomi bőségükkel és pazar, tobzódó színeikkel? Erre a kérdésre maga Iván Pirjev a szocicl sta filmvígjáték ötszörös Sztálindíjas mestere, a „Gazdag menyasszony", a „Szibériai rapszódia" és a „Kubáni kozákok" rendezője így felel: — A szocialista vígjátékban, amely mozgósít előre mutat és a 7 emberek jellemének pozitív oldalát hangsúlyozza, romantikának is kell lennie, bizonyos feltételességnek, realisztikus feltételességnek. A vígjátéknak egy kissé az élet fölött kell állnia: kéthárom-öt évvel előre mutasson, de mindenképpen előre. Csernisevszkij azt mondta: az a gyönyörű a művészetben, ami felé törekszünk. Ez a szocialista realizmusnak egyik alaptétele, törekvésünk, a haladó emberek törekvése a fényes, a szép jövő felé. A föltételességre különösen módot ad a zenés vígjáték, jobban is. m nt a dráma. Megenged', hogv a nézőt a valóság felé emeljük. Persze, ismerni kell a mértéket, ne váljék ez nyers beavatkozássá a valóságba, ne legyen hamis, ne mond ja a néző! neki ez a világ ismeretlen, a mű nem róla szól. — Olyan vásár például, mint amilyen a „Kubáni kozákok"-ban szerepel, nálunk még nincs, — mondja Pirjev. — Vásárok vannak, szépek is, nagyok is, de nem ilyenek. Itt mi egy kicsit előre mutatunk. Érdekes példát említ Piriev az idézett „realisztikus íel.ételességre" egy korábbi nagysikerű mesterművével, a Szibériai rapszódiával (A tajga dala) kapcsolatban. Olyan teázók, amilyeneket a „Szibériai rapszódia" mutatott, a Szovjetún óban még nem voltak. De amikor bemutatták a filmet, az egész országban elkezdtek ilveneket építeni. Igy segít a művészet az életnek, ígv segíthet a fe'lődésnek. Ez a valóság pozitív kritikája. — Megmutathattuk volna. — jegyzi meg Pirjev, — hogv vannak csúnya teaházak és csúnya városok. Ezeket így is megb ;rálhattuk volna. De a szocialista vígjáték módszere az, hogy előremegy, felülemelkedik kisséavpláságon és ezzel mintegy példát mutat. Napja'nkban, amikor falvaink is a szocializmus útjára lépnek és földműves szövetkezeteink a magasabb művelési. formákra térnek át. az ilyen film, mint a „Kubáni kozákok" útmutatás számunkra. Megismertet a szovjet élet napffényes szépségeivel és igazságaival. Mindennél meggyőzőbben érthetőbbé teszi dolgozóink előtt, m'lyen szép ez a közösségre épített élet és m'lyen halálosan fontos létkérdés ennek a napfértves, békés építő életnek megvédése. Tegnap fegvvert ragadott a kubáni kozák ke-e, hogy kiverje hazája földiéről a ffasiszta betolakodót, ma pedig traktorok kormánykerekét fogja, hogv ekéje mély barázdát szántson az áldott fekete kubáni földbe. Amikor önfeledt dalra gvuit vagy tüzes táncot rop pezsgő életkedvében, — vájjon ki ne gondolna arra, hogy ezt a szívmelegítő, élettermő roppant derű?, a gazing nevetést szenvedélyesen védeni kell. ha új veszély fenyegeti! A forradalom azért győzött, mert millió hős harcrlt és millió mártír az életét adta érte. A bákeharc győzelme pedig azért a miénk, mert nrPó Voron, Galina, Dása és Nvikcláj egy emberként védi építő munkájuk eredményeit, kiharcelt boldogságukat, az élet mély örömeit. És ez a Kubáni kozákok legfőbb tanulsága. EGRI VIKTOR. Szlovák könyvek a magyarországi közkönyvtárakban A Magyar Népi Demokratikus Köztársaságban élő szlovákok Demokratikus Szövetsége kezdeményezéséből a magyar népnevelési minisztérium több mint 1300- szlovák könvvet rendelt a bratislavai Pravda kiadónál. Ezeket a könyveket a megyei tanácsok elosztják a szlováklakta községek közkönyvtárai között. Komárom, Békés és Nógrád megyék községeiben a megyetanácsok már vasárnap, e hó 15-én adják át a szlovák könyveket. Komárommegyében a szlovák könyveket Kesztölc, Csév. Vértesszőllős és Tartós, Bckésmegyében Tótkomlós, Szarvas, Nagybánhegyes, Pitvaros és Békéscsaba, Nógrádmegyében Vanyarc, Osagárd és Bánk községek közkönyvtárai kapják meg a szlovák könyveket. O-ZÁN-HVÁN: Szabadság máglyái Sűrű sötétség, elhagyott, süket; csillagtalanul feketéll az éjjel. Ám láng veri domb-élen az eget, Korea földjén harci tűz gyúl széjjel. Régen, ha rajtunk kalóz-nép ütött — mint hősi mondák, ó könyvek mesélik — a dombtetőn máglyát emeltek ők, derék apáink — és vártak az éjig. Alig indult meg napszállat után a támadás, alig tűnt fel az ellen, csatára hívott mindenkit a láng, ' riadót zengett fényes, tüzes nyelvein. Jelző máglyák azóta nincsenek ... Ma mégis, mint hajdanta, éji órán Dél-Korea ormain tűz remeg, szabadulás világa, fölcsapó láng. Jó reménnyel dobol a nép szíve, lakótelepen s bujdokolva, szerte: fenn izzik árva Délünkre le a szabadító csillag. Észak lelke. A koldusok fülébe hang rivall, elhat falukba, messzi városokba: „Talpra, hej, talpra, fegyverre hamar, Korea minden rongyos elnyomottjai" A föl-nem-szántott földek szava zúg, a be-nem-vetett szántások dübörgik: „Rázd le a láncod, népem, nyomorult, verd ki eltipród, szép hazánk gyötrőitl" A harci máglya szerte fellobog, ködbe merült sziklákon, tengerparton, mint hajnalunk jó hírnöke, ragyog, messze tündöklőn, győztesen, haragvón. Szirtjeinken tűz csillog szüntelen. Dél-Koreában lába kél a rögnek: viskóikból, rejtett ösvényeken, partizánnak mennek a legkülönbek. Csanádi Imre fordítása. * Az ősi Kínáról és Koreáról szóló krónikák gyakran említik a „Jelző máglyákéit", melyek harcba szólították a népet, ha veszélyben forgott függetlensége, szabadsága. 1946 óta — az amerikai megszállás napjaitól — Dél-Korea dombjain újra lobognak a harci máglyák. O-Zán-V'án elvtárs neves koreai kölitő. Két éven át dolgozott — súlyos betegen — Dél-Korea illegális mozgalmaiban. Lii-Szin-Man kopói mánniár nyomára akadtak volna, mikor elvtársai átsegítették északi szabad területre. „Szabadság máglyái" címen nagy költői művet irt — a közölt fordítás ennek a részlete. Mit láttunk a Szovjetúnióban A sipunovoi traktorállomáson és a duhcotcei traktoriisemben Ezt a napot, július 24-ét, a sipunovói helyi traktorállomás megtekintésének szenteltük. A traktorállomás élén Bacholdina igazgató nő áll. Bacholdina, mielőtt a traktorállomás élére került, traktorista volt, 1936-ban eddig túl nem haladott rekordot ért el. Egy év alatt 5100 ha. földet művelt meg. A rövid fogadtatás után az igazgatónő megismertetett bennünket az állomás munkájának megszervezésével. A sipunovoi traktorállomás összesen 18 kolhozt lát el és 54.085 ha. földet müvei meg. A traktorállomás az egyes kolhozok pontos vetési terve szerint dolgozik. Körülbelül 16.250 hektárt tavaszi gabonafélékkel. 830 hektárt olajos magvakkal, 14.550 hektárt pedig búzával vet be. Az idén az állomás kizárólag nemesített vetőmagot használt. A 18 kolhoz földjeinek megművelésére összesen 23 traktorbrigádot szerveztek meg. Ezeknek a brigádoknak 77 traktort és egyéb szükséges felszerelést bocsátottak rendelkezésére. Minden traktor mellett két traktorista dolgozik. Ezek 10—10 óránként váltják egymást. Ha azonban a munka nagyon sürgős, a szovjet traktoristák éjjel-nappal egyaránt dolgoznak. A továbbiakban Bacholdina igazgatónő megismertetett bennünket a munka folyamatával a kolhozokban. A traktorállomás egész évi szerződéseket köt az egyes kolhozokkal. A szerződésekben pontosan meg van állapítva, hogy milyen munkát, milyen módon és milyen időben kell végezni. A szerződésekből kiindulva az állomáson kidolgozzák az egyes brigádoknak a tervet. Az egyes táblákon javítóműhelyeket állítottak fel. Rádió segítségével az egyes traktoristák állandó érintkezésben vannak az állomással. Az összes munkákat az állomás igazgatónője irányítja. Az igazgatónőnek három helyettese van: egy idősebb agronómus, egy idősebb műszaki és politikai helyettes. A vezetőség segítségére külön tanácsot alakítottak, amely a kolhoz elnökéből, a vezetőség tagjaiból és egyes élmunkás traktoristákból áll. A tanács évente legalább háromszor öszszeül és ülésén különféle javaslatokat tesznek az állomás munkájának megjavítására, vagy pedig az esetleges hiányok kiküszöbölésére. Ezek után Sporený, az állomás agronómusa vette át a szót, aki elmondta, hogy az állomáson hét agronómus van, akiknek fő feladata a vetési terv előkészítésé. Most megtekintettük az állomás berendezését. Legjobban a rövidhullámú rádióállomás kötötte le figyelmünket, amelynek segítségével az állomás fenntartja az érintkezéseket a traktorista brigádokkal. Nagyon érdekes volt továbbá a főagronőmus laboratóriuma, ahol különféle kísérleti eszközöket és szerszámokat láttunk, amelyeket a vetőmag felülvizsgálására, a talaj elemzésére használnak. Az egész berendezés arról tanúskodik, hogy az állomás valóban tudományos alapon dolgozik. Az állomáson egy hatalmas szerelőműhely is van, ahol a szezón előtt mindig alaposan átvizsgálják a gépeket. Megtekintettük a gépeket. A raktáron rendes traktorokon kívül hernyótalpas traktorok, vetőgépek, hatalmas boronák, kombájnok, stb. láthatók. Az igazgatónő elvezetett bennünket a hajtóanyagok, mint az olaj és kenőanyag raktárba, ahonnan a tankautók széthordják a szükséges mennyiséget az egyes brigádoknak. Küldöttségünk tagjai megismerkedtek aztán a kombajnisták munkájával, egyenesen a helyszínen gabonakaszálás közben A kaszálást 2 Sztalinec 6 típusú kombájn végezte. Ez a munka igen nagy hatást tett ránk. A hernyótalpas traktor ú. n. tárcsát és kombájnt vontat maga után, úgyhogy a kaszálással egyidejűleg a tarlóhántás is folyik. Erre Nagy Kerenc, a küldöttség tagja a kővetkezőket mondotta: „A gépesítés nélkül ez a hatalmas ország soha nem tudná az egész vidéket termékeny földdé változtatni." Július 25. Ezen a napon az altáji traktorüzemet tekintettük meg Dubeoveén. Tarazov elvtárs, az üzem igazgatója fogadott bennünket, aki megismertetett e vállalat történelmével. Az üzemet még a Nagy Honvédő Háború alatt kezdték építeni. Ebbe az ismeretlen kis falucskába ugyanis a megszállás alatt lévő területekről szállították az anyagot. Ezt a hatalmas üzemet nagyobbrészt nők és az ifjúság építette hihetetlen nehéz viszonyok között. Magát az építkezést 1942-ben kezdték meg. Az első traktor már 1943 május 1-én kikerült az üzemből. A nagy gyorsasággal épített fa-lakóházak már eltűntek. Helyükben széles, aszfaltozott út mellett két oldalon gyönyörű, egészséges lakóházak állanak. Most építik az üzem színházát és az új klubhelyiséget. Egy műszaki ház építése is folyamatban van, amelyben több tanuló és mozihelyiség elégíti ki a kolhoztagok tudásvágyát. Az egész városban új élet forr. Nagy gondot fordítanak a város parkosítására. Az üzemben a legújabb termelési módszereket alkalmazzák. A termelés az öntődével kezdődik és a nagy szerelőműhelyben végződik, ugyanis a futószalagrendszert használják. A munka teljesen gépesítve van. ezért a legnehezebb termelést ágakban is dolgozhatnak nök. A munkaütemről legjobban az tanúskodik, hogy a termelési tervet olyan mértékben túlhaladták az üzem alkalmazottai, hogy a Szovjetúnió kormánya az üzemet kitüntette. Az üzemi folyóirat címe, „A harcos ütem", is azt mutatja, hogy az üzem dolgozói komolyan veszik a rájuk bízott feladatokat. Ez a dolgozók politikai öntudatának eredménye. Küldöttségünk tagjai megtekintették az öntödét, a próba- és szerelőműhelyt. Az üzem az összes alkatrészeket előállítja. A vállalat alkalmazottai állandóan versenyben állnak, aminek keretében sokszor 200 százalékos normateljesítést is elérnek. Kirijeva elvtársnő 300 százalékra teljesíti normáját. Ezt a gyönyörű teljesítményt úgy érte el, hogy a munka helyes megszervezésével több gépet is ellát. A termelési sikerekben egyforma részük van a munkásoknak és a műszakiaknak. Ezek után az udvarra mentünk, ahol megtekintettünk egy új traktort. Ez a traktor ATZ jelzésű, 52 lőerejű. Petróleummotorral van ellátva. A motor egy perc alatt 1250 fordulatot tesz. Egy hektár felszántására kb. 16 kg petróleumot fogyaszt. Este az üzemi klubhelyiségbe mentünk, ahol a dolgozók szavaló, ének és zenei estet rendeztek tiszteletünkre. Teljesítményük annyira csodába ejtett bennünket, hogy küldöttségünknek több tagja nem akarta elhinni, hogy ezek nem igazi színészek, hanem, hogy csak egyszerű dolgozók. Különösen nagy sikert ért el az egyik öntöde! munkás, aki saxofonmüvészetével ragadott el bennünket.
